"Légy nyitott arra, ami nem tűnik lehetségesnek, és ámulsz majd, hogy mi történhet."
Karakter típusa
Saját karakter
Teljes Név
Medaline-Summer Nadiye
Becenév
Med, Liny, Sunny
Születési hely
Westchester, New York, USA
Születési idõ
1994.09.04.
Kor
29
Lakhely
Manhattan, New York, USA
Szexuális beállítottság
Heteroszexuális
Családi állapot
Kapcsolatban
Tanulmányok
Princetoni Egyetem: Állam- és Jogtudományi Kar - Politológia végzett Rendőrakadémia végzett
Foglalkozás
Rendőr: Nyomozó
Munkahely
New York-i rendőrkapitányság, 125-ös körzet
Hobbi
Naplóírás és tánc
Csoportom:
Bűnüldözés (és elhárítás)
Jellem
Az évekkel ezelőtti traumám teljesen átformálta a személyiségemet. Egy erős és határozott nő lettem, azonban ami az érzelmeimet illeti, hamar kiborulok és érzelmesen reagálok dolgokra, amiket nem tudok megoldani. Talán éppen azért, mert az édesanyám ügye lezáratlan maradt és ez egy örökös frusztrációt idézett elő bennem. Szóval minden egyes kudarc után ha látsz elvonulni, kérlek hagyj magamra. Ugyanis igen, sok évvel ezelőtt megölték az anyámat a szemem láttára. Bajba kerültem és segítségül hívtam édesanyámat. Ahova aztán követte két sötét alak és kegyetlenül főbe lőtték. Engem is megakartak ölni, de elszaladtam. Aztán elestem és súlyosan bevertem a fejemet. Hallottam, amint lövések dördülnek és vártam a fényt. De legnagyobb meglepetésemre nem véreztem és nem is fájt a fejem kivételével semmim. A két alakot már nem láttam. Időközben tárcsáztam a 911-et és arra ébredtem, hogy egy kórházban vagyok. A hírek tele voltak a két férfi halálával és egyszerűen össze voltam zavarodva, nem értettem mi történt. E mellé pedig mindenki hajtogatta, hogy csak képzeltem az egészet. Azt hitték ez majd mindent megold, de én nem akartam annyiban hagyni. Ezért jelentkeztem a Rendőrakadémiára és lettem nyomozó. Ki akarom deríteni, mi történt az nap éjjel és miért kellett anyámnak meghalnia.
Avataron:
Kristin Kreuk
Múlt
A megismerkedésem álmaim férfijával, aki a főnököm is egyben:: – Uraim és hölgyeim, a mai nappal Owen hadnagy távozásával, új kollégát és egyben főnököt kapnak. Fogadják sok szeretettel és mindenek előtt tisztelettel Riley hadnagyot. Az előtörténetét megismerhetik az aktájából, amit előzetesen szétküldtem önöknek e-mailben. További jó munkát kívánok. – Fejezte be bemutató monológját a főhadnagyunk, azzal vissza is vonult és a termen eluralkodott a csend. Minden bizonnyal mindenkinek kedve támadt volna ezer megy egy kérdést feltenni, de senki nem mert megnyikkanni se. Végül a halálos csendet én törtem meg azzal, hogy leejtettem a bögrémet, ami darabkáira tört szét. – Oh basszus. – Csúszott ki a számon anélkül, hogy gondolkoztam volna. A kedvenc bögrém volt, amit még anyukámtól kaptam gyerekként. Szoros érzelmek fűztek ehhez a bögréhez és hogy már nincs, lesújt. De ha esetleg ez nem lenne elég, az iménti kis akciómmal pompásan felhívtam a figyelmét az újdonsült főnökünknek. Egyenesen felém vette az irányt én pedig ott térdepeltem az üvegszilánkok halmazában, mint egy szerencsétlen. De legnagyobb meglepetésemre, ahelyett hogy lecseszett volna, ő maga is letérdelt és elkezdett segíteni összeszedni a darabkákat. Kicsordult a könnyem. Bizonyára az első napján próbálna csupán bevágódni, de nekem nagyon jól esett a gesztus, emellett pedig nagyon fájt, hogy eszembe juttatta édesanyámat ez a hülye bögre. Dolgunk végeztével mindketten felálltunk és én némiképpen elvesztem a tekintetében. – Ha megnyugodott, várom az irodámba. – Nagyon hivatalos volt és az iménti cselekedete után szúrós. Az esélytelenek nyugalmával nem dobtam ki a bögrét, hanem egy kisebb dobozba öntöttem a darabokat, hogy hazamenve majd megragasszam, ha másnak nem is, emléknek és dísznek hátha jó lesz még. De éreztem, előtte vár még egy fejmosás. Bezárva a dobozt sóhajtottam egyet. Még mindig csend volt és mindenki engem nézett, azzal a bizonyos tekintettel. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. De mégis erőt vettem magamon, kihúztam a hátamat és felemelt fővel battyogtam a hadnagy irodájához. Kinyitottam az ajtót, majd figyeltem, amint szép lassan, becsukódik mögöttem az üvegajtó. – Foglaljon helyet. – Intett a vele szemben lévő székre. Most egészen biztos kirúg. – Hadnagy én... – Én mi? Mégis mit hozok fel mentségemre? Egy béna túró vagyok? Az aztán sokat segítene. – Semmi baj kisasszony, a legjobbakkal is megesik. – Nem hallok jól? Lehuppantam a székre és azt gondoltam, talán kápráznak a füleim. – Tessék? – Hogy mondja? – Bizonyára fontos magának az a bögre, mert láttam, amint gondosan belehelyezi egy dobozba. – Oh bassza meg, látott mindent? Ez annyira cikiii. – Hogy szólíthatom? – Hogy engem? Most tényleg megkérdezte a nevemet és tényleg nem akar kirúgni? Álmodom????? – Öhm... Medaline-Summer Nadiye, uram. De szólítson csak Med-nek. – Annyira azért nem vagyunk jóban, hogy Sunny-nak hívjon. Azt csak a barátaimnak engedem.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
A traumák mindenki életében jellemformáló események, ez pedig nem volt másként nálad sem. Szerintem jó dolog, hogy erőt tudtál meríteni abból, ami édesanyáddal történt, ugyanakkor nagyon fontos, hogy meg tudd élni az érzéseid és tudjad, hogy mennyire rendben van az, amikor kiborulsz olykor bizonyos dolgok iránt. Biztosan előrevisz az is, hogy képes vagy krízishelyzetekben érzelemmentes maradni. Ez bizonyítja a rátermettségedet a munkádra, hiszen nyomozóként nagyon fontos, hogy hidegfejjel tudj gondolkozni, ha arra van szükség. Ez mindenképp egy olyan tulajdonság, amit nagyon csodálok benned. Nagyon komoly és sajnálatos dolog, amin keresztül kellett menned. Egy szülő elvesztése önmagában is borzasztó, viszont neked végig kellett nézned azt, ahogy ez megtörténik. Biztos vagyok benne, hogy okkal maradtál az élők sorában és az a te igazi küldetésed, hogy kiderítsd azt, hogy mi történt az édesanyáddal. A bögrés eset, ahogy életed szerelmével találkoztál nem csak szimplán aranyos, hanem egy komoly kötődést vetít előre, ami a részedről teljesen jogos. Amikor empátiát érzünk valaki felől egy ilyen helyzetben, az tényleg mindig sorsdöntő pillanatokat foglal magában. Szerintem benned minden megvan, hogy meglágyíthasd Riley hadnagy hideg tekintetét, szóval nem is tartanálak fel tovább, mert biztosan várod már, hogy a történeted folytathasd
Színt, rangot, majd az adminoktól kapsz, én pedig ezúttal utadra is engednélek a foglalók felé, hogy ne veszítsd el a szép pofid! További jó játékokat kívánok az oldalon!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
I left my home with any hesitation, I left it all behind me Nothing in my pocket, only my dream for music Feeling horrible especially when l know I wasn’t good enough But “I'm fine, no worries, all good, I’m not lonely”
I was the worst, and deep in my heart I was trapped by something like a wall, when loneliness came to wake me up, I pleaded for it to stay away, you were the only one in my life, yet I bury you in darkness