Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Megint egy buzi megpróbált rányomulni. Már unta, kifejezetten utálta hogy minden egyes alkalmat megragadnak arra hogy megalázzák. Vissza kellett fognia magát, nem, nem borulhatott ki. Itt és most nem tehette meg, hiszen ez volt gyakorlatilag a megélhetése. Nem láthatták rajta a partnerek hogy mások megtörhetik, ténylegesen foglalkozik idegenek vélményével. Újból csak belülről kellett feszítenie a méregnek mely sosem talált rendesen kiutat magának.
Terry közelebb lépett, megtörte a kettejük között feszülő távolságot és negédesen elmosolyodott. Tökéletesen sima, gyönyörű keze lazán, játékosan kalandozott végig Wil mellkasán, elgondolkozva simítva végig a hímzéseken.

- Wil baby, imádom ezt a darabot rajtad... A szemeid mint két gyémánt. - nem volt helyes, nem volt egy kidolgozott teste és mégis minden egyes alkalommal megtette ezt vele, mintha nem is látná hogy Wil nem kívánatos. Nem olyan akiért érdemes harcolni. Kényszeres mosolyba feszült meg az arca, a zsebében nyugvó keze már-már fájón szorult ökölbe. Rohanni akart, minél messzebb és messzebb, mert ahelyett hogy undort érzett volna egy áramütés futott végig a testén, alig tudva magát kontrollálni.

A bemutatónak már vége volt, a zenekar egy újabb számához készült, ő pedig próbált pár udvariassági kört lefutni mielőtt az igazi parti a kezdetét vehette volna. Ez is olyan esemény volt mint az összes többi. Azt hitték különlegesebb lesz ha egy kis szaros boltban tartják meg és mindenféle semmilyen festményt a falakra aggatnak, megpróbálva egymást túlszárnyalni a ronda szettjeikkel. Csak egy újabb kisebb tervező akart kitörtni és felkelteni, többek között, az ő figyelmét is a darabjaival. Amire leginkább azt mondta volna hogy átlagos, viszont viselhető. Akár lehetett volna is esélye a webshopba való bekerülésre. Ha nem üti ki magát annyira hogy semmire sem emlékezzen arról az estéről, amit ugyan nem szeretett volna de Terry megjelenése... Ő mindig sikeresen kiforgatta a békés és kényelmes világából.

- Igen. Egy sikeres tervezőtől. Olyanok is vannak. - válaszolt ő is a mosolyra, ott rúgva a másikba ahol a lehető legjobban fáj. Terry egyik szettje már volt a boltukban de azóta semmi lényegeset nem tudott összedobni, se eladásra, se másra. Az utóbbi évben senkinek sem keltette fel a figyelmét a munkásságval, ami kiváló pletyka tárgyát képezte persze. Elsodorta volna a másik kezét és folytatta volna az útját de Terry megelőzte. Megragadta a karját és közelebb húzta magához, lábával szorosan az ágyékához simulva, azt finom megnyomva, csak hogy érezhesse hogy ő is kívánja-e. Ami persze így volt. Már rég.

- Egyszer úgy megduglak hogy végigsikítod az éjszakát...édes. - ellökte magától, szerencsére épp elég sötét volt ahhoz hogy ne látszódjon mennyire elvörösödött a kijelentéstől. Akart volna valamit mondani de elhagyták a szavak, csak elmormogott valami káromkodásfélét az orra alatt és a mosdók felé vette az irányt. Nem szívesen várta volna meg, hogy akármilyen indoknál kifolyólag is de felgyúljanak a fények és megmutassák a szégyenét. Szerencséjére már elég nagy gyakorlatot szerzett ennek a leplezésében és a belső szörny lecsillapításában. Gondolkozás nélkül vágott át a tömegen, jó pár embert majdnem fellökve, szinte feltépve a mosdók ajtaját.

Nem figyelte kik vannak bent vagy sem, a kép olyan volt mint akármikor mások. A pultról szívták fel a kokót, valaki a vécé felett görnyedve idézte vissza az est menüjét, egyesek a vécét is használták. Ez már meglepőbb volt abban a közegben. Rögtön az egyik szabad csaphoz lépett és megnyitotta, jéghideg vízzel próbált lehiggadni. A csap fölött görnyedve, olykor megmerítve újból a kezét a vízben próbálta összeszedni magát. Kisebb nagyobb sikerrel. Terrynek már megint sikerült elbasznia az estéjét.

Rohanni akart, minél messzebb és messzebb. Minden egyes percét gyűlölte az ilyen partiknak, és kifejezetten nem a kényszeredett bájolgás, a családi idill bekamuzása vagy a mérhetetlenül unalmas program miatt. Épp ellenkezőleg, a bemutató nagyon is lenyűgözte, hiszen imádja a divatot, és mégis milyen elvetemült ötlet már "dark princess" köré építeni mindent?! Chace-t ezer év alatt sem tudta volna rávenni, hogy üljön vele végig egy ilyet, úgyhogy kifejezetten hálás lett volna az apjának, amiért elrángatta. "Lett volna." De hogy mindezt egy nyomorult alagsori próbaterem miatt kelljen...
A szülei támogatása mindig is feltételekhez kötött volt. Hiába biztosították afelől, hogy minden anyagi segítséget megkap tőlük, minden ilyen ígéretet követett egy aljas, apró betűs "de" rész, amelyben azt tagolták, miféle ellenszolgáltatásokat várnak tőle cserébe. És mivel a banda már nagyon kezdte kinőni a garázst, Patricknek tényleg szüksége volt az új próbateremre; tényleg szüksége volt a szülei pénzére; és igen, máris megteremtődött az érzelmi zsarolás táptalaja, egy kölcsönösen jövedelmező üzlet. Más kérdés, hogy hányni tudott volna attól, hogy mindössze ennyi köti az apjához - pénz és viszonzott szívességek.
- Az apád igazán csodálatos ember. Mindannyian támogatni fogjuk a választásokon - hallotta ma már vagy hatodjára, és fintorogva, halk "ewwwh"-t hallatva vette tudomásul, hogy ha még egyszer helyeselnie kell erre a kijelentésre, menten a pezsgőjébe hány. Fel is hajtotta annak tartalmát egy húzásra, mögé rejtve átlátszó, túlságosan széles és belülről halott mosolyát, mely a társaságának érthetetlen módon nem tűnt fel.
- Nincs valami erősebb? - Kiürült poharát lengetve, látványos nézelődéssel forgott körbe tengelye körül, hátha valahol árulnak felest, vagy egy szippantásnyi füvet, bármit, amivel kiütheti magát ebből a világból és nem kell többet az apja nagyszerűségéről társalognia. Legalább egy kicsit hadd hozzon már szégyent rá, mielőtt véget érne a parti! Máskülönben hogyan tarthatná fent a család fekete báránya címet?
- Na és hogy van a kislegény? Nő, mint a gomba, ugye?
- Ó, nem, ő tesómnak a gyereke, én... - Mielőtt sor kerülhetett volna a sorsfordító vallomásra, enyhe lökést érzett a gerince tájékán. Épp csak előre billent, mire azonban hátrakapta a fejét, már csak az elrobogó alak hátát látta, ami el is tűnt a mosdót jelző, elegáns felirat alatt. - Ezer bocsánat, hugyo... Ürítenem kell. Egy élmény volt. - A középkorúnak tetsző nő kezébe nyomta kiürült poharát, barátian megveregetve a vállát, aztán már ott sem volt, kilépett a mosdó felé. Ha csak negyed órára is, de legalább nyugta lesz, ezzel a céllal tépte fel az ajtót és hőkölt is majdnem vissza a benti felhozatal láttán. Végül elengedte a kilincset és rávette magát, hogy beljebb lépjen. Megkerülte a szipuzókat és felcsüccsent egy üres felületére a pultnak egy nagyban mosakodó srác mellé. Nem igazán foglalkozott vele, a mellénye belső zsebéből némi zacskócsörgést követően színes tablettát halászott ki, amit a nyelvére illesztett. Szembogara csak ekkor esett oldalra és akadt meg a fiún, lustán végigröntgenezte fel-le annak fiatalnak ható, nyúzottnak látszó vonásait, divatos öltözékét, mintha egyetlen oldalpillantással ki akarná olvasni a testbeszédéből az egész élettörténetét. Aztán a színes tabletta eltűnt a szájában, a pezsgő kesernyés aromája ellenére ugyanakkor kellemetlenül édes utóízt hagyott maga után.
- Bocsika - Az ömlő víz alá tolta a kezét, mikor a srácé épp nem volt ott (de az sem érdekelte túlzottan, ha összeakadtak az ujjaik), és a folyadékból merítve kiszürcsölte tenyere völgyéből azt a néhány kortyot. Újabb merítés, mellyel az arcát, a tarkóját dörgölte át, majd tépett magának egy papírtörlőt, amivel ültéből beletalált a fal melletti szemeteskosárba. Elégedett mosolya az arcára fagyott azonban, amikor megpillantotta magát a telefonja kijelzőjében.
- Oh, basszus. - Kapkodva igazgatni kezdte a haját, azt a homlokába lógó, néhány szálat, míg a többit igyekezett precízen hátrasimogatni. Meg kellett küzdenie vele, mire végre úgy állt, ahogyan azt a jóisten is neki szánta, de a biztonság kedvéért hátrafordult és ellenőrizte a végeredményt a tükörben is. Mégsem mászkálhatott odakint rendezetlen frizurával.
- Hű, de nyúzottnak tűnsz. - állapodott meg tekintete a srác tükörképén, majd mielőtt átgondolhatta volna, ismét a mellénye zsebébe túrt. - Kérsz cukrot? Multivitamin. Gyümölcsös. Van epres, barackos, áfonyás... A banánosat már megettem. El kell rágni, de én jobb szeretem egészben lenyelni, tudod, pótcselekvés, mint a cigirágó. Ahh, imádtam a cigirágót. Nem mintha a cigiről le akarnék szokni, tudod, egyelőre csak egy lépés...

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Kibaszott partik, kibaszott jópofizás. A demokraták már megint meg akarják mutatni hogy milyen elfogadóak. Vajon mennyi megy ezután kiskorú kurvákkal partizni? Hányni tudott volna az egésztől, az öltönyös férfiak megértő bólogatásától miközben lószart sem értettek az egészből, a tervezőktől akik nem győztek minél elvontabban viselkedni. Csak egy bazári vásár volt ahol a modellek voltak a tehenek amiknek jó alaposan megnézhetnek, épp csak a kikiáltási összegek bekiabálása hiányzott. Egy iphone, esetleg egy havi bérlet az egyik klubba? Néhány cipő? Sokszor neki kellett megmondani melyik nőnek mit kell adniuk. Bűnösnek érezte volna magát emiatt? Nem igazán. Ugyanazt csinálta amit a szakmájában is. Összekötötte a vásárlókat az árukkal. Épp ezért maradnia kellett. Nem adhatta fel, nem dobhatta csak úgy be a törölközőt mert Terrynek valahogy sikerült meghívót szereznie.

A víz segített, lehűtötte a kedélyeit, megváltás volt a hosszú estén melynek még korántsem volt vége. Mélyet sóhajtott, legyűrte a démont mely a hasában tombolt és felidézte a nők vékony alakját, sima bőrüket, az üres arcokat. Mint a próbababák... Nincs jelentőségük. Ennyit gondolt róluk. Az emberekről akik kellettek neki és mégsem, hiszen annyira könnyen pótolhatóak voltak. Nevetségesen. Csak el kellett mennie a modell iskola előtt, megvillantani egy drága órát és már talált egy tucatnyi modellt. Bármilyen célra.

Gondolataiban a férfi zavarta meg akinek a jelenléte csak akkor tűnt fel igazán neki amikor a kezét a vízbe mártotta előtte. Gyengének mutatta magát mások előtt, szégyenteljes volt, mégsem merülhetett el az érzelmek viharában mely újra csak tombolni kezdett. Visszaszerezve a tartását, méltóságteljesen felegyenesedve, hátrasimította kósza tincseit és elsimította a ráncokat az ingén. A tekintete egy pillanatra elkalandozott a mintán ahogy felegyenesedett. Ugyan élvezte a finom anyag édes érintését, az ezüst fonalak izgalmas útjait végig a felsőtestén de... Nem volt ez túlás? A paranoid éne megint úgy találta hogy túl buzis a szett, még ha az est elején meg is győzte magát hogy a bemutatóra ez pont jó lesz. A nemrég vásárolt, nagy becsben tartott ruhák, amiket már alig várt hogy viselhessen egy alkalomra. Kincsek és mégsem, inkább csak a szégyenteljes titkok tárházának a kulcsai.

Oldalra pillantott, nem leplezett pillantással próbálta felmérni hogy kinek lehet a kije. Ezen körökben igazából csak ez számított. Elsőre nem tudta belőni, a ruházatából ítélve azonban nem egy pincér vetült oda. Egy gazdag aranyfiúra tudott tippelni, mindössze ezért fogta vissza magát és adta a jó öreg, mindenki által szeretett karaktert. A parti királya.

- Csak egy kis kisiklás, egy hülye picsa felbaszta az agyam. Mueller. - nem vette el a felkínált cukrot, csak barátságosan nyújtotta a kezét a másik felé kézfogásra.

- Leszokás? - jelentőségteljesen az épp kivonulú, már igencsak szélesen vigyorgó férfira pillantott aki csak pár perccel ezelőtt szívta fel a kokót a pultról. Nem hitt benne. Nem hitt benne hogy ő annyira rátudna szokni bármire is hogy végül ne tudja kontrollálni magát. Végülis az egész élete arról szólt hogy irányítsa a tetteit és gondolatait, a vérében volt az irányítás iránti vágy és ösztön mely valahol a sebezhetetlenség hamis érzetével ruházta fel.  

- Ez az este nem arról szól. - villantott egy barátságos mosolyt a másik felé, válla fölött a bejárati ajtóra vetve egy pillantást. Nagyon vidám, önfeledt volt a modora és a stílusa, mintha a pár perccel ezelőtti események csak egy másik, törött lélek látomásai lettek volna. Megnyerő volt, tudott az lenni ha akart, ám sütött róla a gazdagok beképzeltsége és érinthetetlensége mi alapvető velejárója volt a fajtájának. Egyedül azért érhette meg velük lógni mert az ő lehulló morzsáik másoknak egy teljes fogás volt.  

- Ezen a szép éjszakán, New York édes városában, mely mindent megad nekünk, - míg beszélt benyúlt a zsebébe és előhúzott egy ezüst dobozkát melyből gyakorlott mozdulatokkal szórta ki a fehér port a pultra, rendezgette el a hitelkártyájával egy szép, egyenes vonalban, minekután elkezdett összetekerni egy száz dollárost a további művelethez. - csak mi számítunk. Semmi más. Ahogy a görögök mondják, let's fuck up this shit. Lehet pontatlanul idézek... - nevetett, nem túl őszintén a saját viccén ahogy ujjával a dobozkát a másik felé tolta, mintegy nyílt felhívással a táncra, melyben ki tudja részt akarna-e venni.

Hacsak nem akadályozta meg mozdulataiban senki és semmi sem akkor a porcsík fölé hajolt és elismételve, a már unosra gyakorolt műveletet, felszívta a fehér aranyat az orrába.

Más esetben talán észre sem vette volna a csap fölé görnyedő, vékony alakot, túlságosan lefoglalta ahhoz saját puffogása és kavargó, keserédes indulatai. Egyetlen véletlen oldalpillantás azonban elég volt hozzá, hogy a srác megragadja a figyelmét. Az évek és a rutin, mondhatná, hiszen elég sok ágyban megfordult és elég sok embertípussal volt már dolga ahhoz, hogy meleg-radarja enyhe bizsergésén túl felismerje a kirívó és figyelemre méltó személyiségeket. Talán ezért szólította meg, ezért nem temetkezett bele a mobiltelefonján egy játékba, próbálván ignorálni a drog, a férfi-illat és a vizelet gyomorforgató szagegyüttesét egy bő negyed órára, míg apja rá nem rúgta volna az ajtót, hogy tolja vissza a partira a képét. Még ha kissé furának is tűnhetett azzal, hogy cukorkával kínálgat egy idegent a férfi mosdó közepén, megosztva vele drogfogyasztási problémáit, Patrick sosem volt az a fajta, akit zavart volna az ilyesmi. Sőt, épp túlzott közvetlensége és nyitottsága teszi azzá, aki - főként szálkává a szülei szemében.
- Oh, neked nem szólt senki? Tele a hely velük. Szerintem még a meghívón is rajta volt. - somolygott, enyhén előre dőlve, hogy megrázhassa a felé nyújtott kezet. - Mueller? - Szemöldöke ráncba szaladt, tenyere a másikéban ragadt, míg processzorai fürgén emésztették az információt. Hallotta már ezt a nevet, és nem, nem csak az apjától, ahogy bemutatta őt néhány ismerősének (még arra is emlékezett, hogy vállalkozók voltak), hanem egészen más kontextusban. De hol a francban?
- Ja, mármint te, nem én. Én Byers. Patrick Byers. - rázta tovább a fogságba ejtett kezet, és ekkor végre megvilágosodott annyira, hogy elengedje és kivirultan rácsettintsen. - Mueller! Verishop? Imádom az ízlésed, ember. Ha nem lennék ennyire leégve, már rég felvásároltam volna a fél webshopot... - Zavart nevetéssel egyenesedett ki a pulton, visszagyűrve nadrágja zsebébe a mobilját. Hát igen, csodás dolog egy befolyásos politikus és egy menő jogász csóró gyerekének lenni, de hát ha a zenei karrierjét nem támogatják, akkor cseszhetik, hogy majd lakbérre vagy ruházkodásra elfogad tőlük bármit is.
Na jó, el szokott, normális munkahely híján valahogy csak túl kellett élnie Brooklynban...
- Olyasmi. Ha már választhatok, mi vigyen el harmincöt évesen majd, inkább az alkohol legyen az. A májelégtelenség még mindig szebb, mint a túladagolás. - Vagy a kurvázás. Milyen szép is lenne ágyban elmenni, egy fekete szépség és egy csokifiú között! Erről a képről önkéntelenül is eszébe jutott Chace minden reménytelenségével együtt, amitől épp csak szélesedő vigyora rögtön karcsúsodott. Kezdődő gondolatfelhőiből Wilson hangja rántotta ki. Szemöldöke kíváncsian felszaladt, mosolya pajkosabbá vált, mint egy kisfiú, aki valami rossz csínyre készül, hogy aztán a költőien indult és viccbe torkollott monológ váratlan fordulatán szívből felnevessen. Sok mindenre számított, milyen érvekkel áll majd elő a másik, de a görögös poén igazán megnevettette. Mondta ő, hogy érdekes karakterre bukkant!
- Vagy ahogy a fagyi mondja: carpe diem. - Kevésbé hangosan, mint a srácén, de saját béna poénján is nevetett, miközben tekintete leugrott a felé tolt sárkánymintára, hogy aztán visszarebbenjen egyből a kiugró járomcsontok feletti mélyedésben búvó szembogarakba, egyszerre kérdőn és kihívó játékossággal. Végül leugrott a pultról és néhány gyors mozdulattal feltűrte az öltönymellénye alatti fehér ing előbb egyik, majd másik ujját.
- Ilyen érvelésnek nem lehet ellenállni. Szép doboz, egyébként. - Ujjbegye lekövette a sárkány alakját, mielőtt felnyitotta és letükrözte Wilson korábbi mozdulatát. A bankkártyáját még elő tudta szedni, de amikor pénzt keresve áttapogatta mellénye és nadrágja zsebeit, sajnálkozó mosollyal újdonsült ismerőséhez fordult.
- Elkérhetem? - bökött a százdollárosra, amit hálásan megköszönt, ha megkapott, ha pedig nem, úgy megoldotta máshogy is. Egyszer még összenézett a tükörképével, mielőtt a csík fölé hajolva felszippantotta volna azt. Színek robbantak szét koponyája falán, a jól ismert extázis szinte egyből fejbe kólintotta, elfeledve, miért és mi elől menekült egyáltalán a mosdóba. Még így is első dolga volt hátrasöpörni előre omlott tincseit és letörölni a por maradékát az orra alól. A pénzt természetesen visszaadta, aztán a dobozt is, csak arra előbb még gondosan rázárta a tetejét.
- Jól idéztél amúgy. - Szinte a semmiből kanyarodott vissza korábbi témájukhoz. Szétszórt szórakozottsága remekül tükrözte egyre széjjelebb csúszó állapotát, habár ugyanolyan mosolygós és gyermeteg maradt. - A görögöket. Mármint, mi más értelme van ennek az egésznek? A képmutatáson túl. - Itt az ajtó felé intett, kifejtve véleményét az egész rendezvényről. Aztán eszébe jutott a bemutató és némileg szabadkozóra fogta. - Kivéve a ruhákat. Azok rohadt jók voltak. Egyébként csípem, ami rajtad van. Szóval, mit követtek el ellened a hülye picsák? - Kérdése közben visszaküzdötte magát a pultra. Mintha gumiból lettek volna a végtagjai, az eufória az ujjbegyeiből indult ki, végigbizsergett a testén egészen a lábujjáig, a csiklandós érzéstől és a furcsán emelkedett hangulattól pedig ismét nevethetnékje támadt.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Byers, Byers... Ah. Politikai körök. Forogtak az agytekervények míg kezet fogtak, nem ütközött meg azon hogy sokáig kellett a másik kezét megérinteni, hiszen az ő agya is azon pörgött hogy betudja lőni ki is lehet. Hamar sikerült kitalálnia hogy hová is tartozhat a kis mentális katalógusában Patrick. Akár értékes kapcsolat is lehet. Ár? Tíz gramm kokain? Lehet még annál olcsóbban is megúszná. Nem emlékezett pontosan mit hallott a férfiról de sejtette, ő nem anyu és apu kedvence. Ha pusztán azt nézte hogy elvonult a vécére drogozni és mindenféle alakokkal leáll csevegni... Kellemetlen dejavue érzés fogta el erre a képre, egy pillanatra a gyomra összeszűkölt a féltékenységtől. Itt volt ő, egy másik, talán pár évvel idősebb férfi, aki az tudott lenni aki. Legalábbis az ő szemében, mely saját tükrén át látta a világot, mely nem feltétlen az igazságot mutatja. Abban a pillanatban Patrickot egy olyan fényben, olyan valóságban tüntette fel ahol szárnyal, gondtalan éli a csodálatos életét mert szabad, nem akadályozza meg senki sem. Leszarja hogy ki mit gondol róla és szabadon kifejezi az érzéseit. Nem bújt álarcok és jól felépített szövegkönyvek mögé. Csak magát adta és az volt ami, aki akart lenni ebben az elbaszott világban. Vajon ő csinálta jól? Azoknak volt végig igaza akik megszabadultak a társadalmi, a család nyomásától és a saját útjukat járták? A féltékenység, ezek a kételyek, most nem illettek bele a forgatókönyvbe amit már jó pár éve felállított saját magának. A partik királya nem féltékeny, nem goromba, nagyvonalú és érdekes, mindig sikerül elsütnie egy viccet. Ő a lelke minden rendezvénynek, mindenki szereti. Az már más kérdés hogy ő szeret-e akárkit is.

Az üzlet megemlítése némileg visszrángatta a valóságba. Sosem tudta hogyan kell reagálni a dícséretekre. Először is senkinek sem hitte el hogy komolyan beszél, a másik meg, olyan ritkán volt része pozitív megerősítésekben hogy általában csak mint egy illúzió, feltűnt és eltűnt, nem tudott ezekhez a gesztusokhoz normális érzelmeket párosítani. Vagyis... Csak azt tudta előadni amit már oly sokszor, abban a bizonyos könyvben leírt monológokat és gesztusokat, mert csak azok vezették biztos kézzel a társadalmi érintkezésekben. Most is meg volt róla győződve hogy ez egy üres frázis, nem társul hozzá őszinte lelkesedés.

- Kösz, átadom Danynek, a cégtárs. - Daniel Wittman, a néma cégtárs, aki inkább kódol és elmerül a könyvelés rejtelmeiben mintsem megkülönböztessen egy kisestélyit a parti szettől. Ezt azonban általában senki sem tudta, ő pedig szerette úgy előadni hogy ezek a választások egy közös döntés eredményei, ő is inkább csak egy marketinges, üzletember, mintsem az érzékeny lelkű homokos aki már kilenc éves kora óta bújja a Vogue összes számát.

Nevetve ingatta a fejét a túladagolás említésére, mintha azt sokkal jobbnak tartotta volna mint a májelégtelenséget. A valóságban így is volt. Ha választania kellett volna egy nagyon gyors és lassú halál között akkor az elsőre tette volna le a voksát. Csak legyen gyorsan, minél hamarabb vége az egésznek és lehetőleg ne is érezzen semmit. Sokszor eljátszott a gondolattal, mi lenne ha egyszerűen túladagolná magát? Az aranylövés, az utolsó csepp ami eljuttat a mennybe. De nem, nem, nem... Most jó volt az élete, nem merülhetett el megint a szuicid vágyakozásaiban. Most minden rendben volt és minden rendben is lesz. A kokain... A kokain csak arra kellett hogy ezt az estét végig vigye. Utána nem fog újabb adagot venni. Legfeljebb másoknak. Mostmár szigorúan az alkohol mellett fog maradni. Vajon ez az első ilyen elhatározása volt vagy a sokadik? Nem tudta volna megmondani.

Színek. Robbanás, energia, erő mely megvált, a mennyország melyet végre elért. A fehér arany, minden volt és semmi, átok és áldás egyszerre melyet annak tekintett ami. Méreg. Tisztában volt vele hogy nem jó, még nem volt kényszeresen rászokva de ki tudja... Ki tudja hogy hol volt ennek az útnak a végső állomása? Élvezettel merült el az isteni erőben mely lassan megszállta a tagjait és új értelmet adott az éjszakának. Igen, pont erre volt szüksége. A negatív gondolatok egy időre, arra a rövid pár órára míg az anyag el nem kezdte kifejteni az igaz valóját, eltűntek. Már csak ő maradt ott, új pozíciót kapott, már nem a partik, az éjszaka császára lett!
Ujjával letörölte a maradék port az orra alól és a pultról, s bedugta a szájába, az ínyjére kenve az utolsó szemeket. Lehet hogy felszállt a gyorsvonatra de azért ne pocsékoljunk. A nyálas ujját a nadrága szélébe törölte, most valahogy nem jutott el a tudatáig hogy ott van előtte a csap és meg is moshatná a kezét, csak a következő lépésen, egy nagy dobáson járt az esze. A pupillái kitágultak, a szürke szeme lassan elveszni látszott az isteni térben. Ő már nem egy puszta halandó.

- Tartsd meg az aprót te mocskos állat!- kapta el a dobozt a kezéből és gyűrte a zsebébe, a pénzt a másiknál hagyva, felhasználva az alkalmat hogy a kedvenc filmjéből idézhessen. Egy félistennek érezte magát, a Terry féle incidens már sehol sem volt. Az önbizalom mint egy meleg fény, úgy járta át a testét és vértezte fel a lelkét minden és akárki ellen. A másik arcába nevetett de nem volt benne semmi rossz szándék, csak egy önfeledt öröm amit kapott az istenek porától. És igen, simán kiadott ennyi pénzt erre, csak hogy elsüssön egy egyébként nem túl jó poént. Milyen is a nevetés? Mindegy hogy milyen a kedved, ha a másik elég harsányan műveli akkor átragad? Vajon neki is így működtek a poénjai?

- Ez is Danny ötlete volt. De azért kösz.- zárta rövidre a témát mint az öltözködés, mind a csajok tekintetében, míg az ingre mutatott, mintha csak nem is lenne a lénye, a második bőre az anyag melyet oly kényelmesen, magabiztossággal visel. - Mindig csak a kibaszott reklám. - Daniel évek óta ismerte Wilt, pontosan tudta hogy mi a helyzet de ez egy olyan, kimondatlan titok volt kettejük között, melyet sosem kezdett el piszkálni. Tiszteletben tartotta az érzéseit, a korlátait, nem próbált belegázolni a kis lelkébe és szembesíteni a csúf, rideg valósággal. Hagyta, hadd fogjon rá sok mindent, kifejezetten nem érdekelte, az sem zavarta ha melegnek nézték, még ha nem is voltak ilyen irányultságai. Neki csak az volt a fontos hogy lassan kifizeti a diákhitelét és elkezdhet gyűjteni egy házra, ehhez pedig kellett Wil. Legalább addig próbálta egyben tartani míg eléri a saját céljait.

- Oké, íme a terv!- izgatott volt, nem is reagált Patrick minden megjegyzésére. Elkezdett pörögni az agya és már semmi sem állíthatta le. Míg beszélt végig magát figyelte a tükörben, a haját igazgatta, az ingéről szedte le a láthatatlan szálakat, kis szájsprayvel próbálta leplezni az alkohol és drog átható szagát.
- Souzzi hamarosan tart egy partit, kellenek fiúk és lányok rá. Ismerek néhány picsát aki egy nyalókáért is aláfeküdne. Át kell fésülni a terepet és legalább négyet vagy ötöt összeszedni. Egykor lesz itt a limuzin. Még van... - felhúzta az ingét és az órájára pillantott - Negyvenöt perc. Sima ügy.

- Benne vagy partner? Mehet a parti? - Annak ellenére hogy főleg az apja baráti körének az igényeit szolgálta ki, akik általában republikánusok voltak, semmilyen szinten nem érdekelte a politika. Nagy volt a szája, elismételte mint egy jó kis papagáj amit a többiek harsogtak de igazi hit sosem volt a hangzatos szavak mögött. Így nem igazán zavarta hogy a demokrata politikus vágyait kell kielégítenie. Ő is csak egy vásárló volt akinek vannak igénye s még több pénze. Ő pedig leginkább ezekre és a befolyására utazott.

Vidáman csapott Patrick karjára, persze nem fájdalmasan, ha amaz nem húzódott el, míg a tekintetében játékos tüzek bújkáltak. Ő volt a vadász, a róka, a szemtelen görény aki a tyúkolba készül.

Harsány és jóízű nevetést robbantott ki belőle a filmes célzás, amit természetesen értett, hiszen rongyosra nézte már azt a bizonyos kultuszművet függetlenül attól, mennyire passzolt a korosztályához és mennyire nem. A százassal ellenben gyanakvón szemezgetett, józansága rögvest bekapcsolt és azt méregette, a felszippantott adrenalin tette-e ilyen nagylelkűvé Wilsont, hiszen ebben az esetben a döntései megkérdőjelezhetők, vagy komolyan gondolta a felajánlást. Nem volt oka elfogadni a pénzt, de a hangulatot sem akarta elrontani azzal, hogy visszaadja, viszont azt meg a lelkére vette volna, ha kijózanodva a másik megbánja a gesztust (igen, Patrick még bódultan is képes volt tökéletesen túlgondolni mindent), így végül kettőből négybe hajtotta a finom papírost, majd mutató és középső ujja közé fogva elsüllyesztette azt Wilson nadrágzsebében.
- Inkább majd meghívsz egy italra. - Még egy idegennel szemben sem volt képes levetni a testvéries felvigyázást, az állandóan józanul ítélő hangot, mely úgy igyekezett megóvni másokat az elhamarkodott döntésektől, hogy közben saját magát keverte újabb és újabb meggondolatlanságba. - Vagy moziba, karácsonykor biztos megint vetíteni fogják. - Lezsernek ható mozdulattal vonta meg a vállát, szélesedő vigyorral. Amire célozni akart, hogy jobban is el tudja költeni a srác azt a pénzt, mint hogy az ő reménytelen fejének adományozza. Valószínűleg úgyis piát vett volna rajta hazafelé.
- Ez a Danny határozottan jófej lehet - igyekezett meggyőzőn bólogatni, de nem bírta ki és elmosolyodott. Nehéz volt feszes vízszintben tartani ajkait, amikor a fehér por ezerféle színnel fröcskölte tele vénái falát és csak úgy pumpálta belé a jókedvet. Úgy érezte, képes lett volna lefolyni a pultról és eltűnni a lefolyóban, olyan földöntúli nyugalom és lazaság szállta meg.
- Ugyan, nézd a jó oldalát. Lehetne éttermed is, és akkor menő ruhák helyett kartonlapok lógnának rajtad a legújabb menüt hirdetve, vagy csirkejelmezbe kéne bújnod. - Azt mondjuk kifejezetten adta volna, ha valaki egy ilyen elegáns bemutatót vörös taréjjal és sárga, tömött csirkejelmezzel próbál feldobni. Talán még a mosdóba sem menekült volna, de akkor meg nem találkozott volna Wilsonnal, akivel a sok megzuhant, középkorú nő után végre felüdülés volt beszélgetni.
- Suozzi? - A gondolatai még a képzeletbeli étterem promóciós lehetőségei körül forogtak, így aztán lassan kapcsolt át. Próbálta felidézni, honnan ismerős neki ez a név, de közben sorra hangzottak el az újabb és újabb információk, és mivel Patrick megszokta, hogy a baráti körében mindig ő a hiperaktív és a legnehezebben lelőhető, most különös volt valaki más pörgését figyelni. Egészen belassultnak érezte magát mellette, amit a legkevésbé sem bánt. - Várj, várj, emberekkel kereskedünk? Mondjuk, ha belemennek... Wow, ha az öregem megtudná, kiakadna. - Széles vigyora már elárulta, hogy benne van az ötletben. Sőt, épp azon gondolkodott, nem lenne-e érdemes még jobban kiakasztani az apját és esetleg maga is odafeküdhetne a fickó alá... De aztán az agya hátsó zugából felszólalt a lelkiismerete és felidézte, miféle ígéreteket tett a barátainak arról, hogy leáll az ilyenekkel. Utálta, hogy még csiccsesen és bekábultan sem tudta teljesen elhallgattatni a józanságát, az pedig egy kicsit aggasztani kezdte, hogy az apja heccelése miatt még ilyesmire is simán vetemedett volna.
- Partner, ez tetszik - A finom ütéstől a karján csak kiszélesedett a vigyora és a válasz előtt lemászott a pultról, noha testbeszéde egyértelműsíthette már, hogy Wilsonnal szándékozott tartani.
- Szerencséd van, mert elég meggyőző tudok lenni és jó ízlésem is van. Olyanokat fogunk beszervezni, hogy a vén demokrata el is veszi az összeset. Na azon apám tényleg hátast dobna. - Ettől pedig csak jobban mulattatta az egész. Kifelé menet beakasztotta az ujját a nyakkendője csomójába és meglazította azt, majd a kitágított hurkot átrángatta a fején. A nyakkendőt az ajtó melletti szemetesbe hajította, kigombolta az inge felső néhány gombját és eligazgatta a gallérját is, majd öt ujjával a hajába kócolt. Hivatalosan is azzá a megnyerő sráccá avanzsált, akinek a portól és a közös küldetésük izgalmától érezte magát.
- Negyvenöt percet mondtál? Meglesz fél óra alatt is. Látod ott azt a két lányt? - Tenyere a Wilson lapockái közti völgybe süllyedt, ha nem húzódott el tőle, így diszkrétebben terelhette őt a megfelelő irányba, állával a tőlük kissé odébb ácsorgó szöszke és barna felé bökve. - Apuci agyonféltett kislánya mindkettő. Elég kimondanod, hogy kaland, és máris benne vannak bármiben, amivel lazíthatnak az öreg fogásán. De ha biztosra akarunk menni, a százast is megvillanthatod. - Na ugye, csak volt értelme visszaadni! Habár valamiért úgy sejtette, Wilsonnak bőven akadt még ott, ahonnét az jött, de a lelkiismerete csak nyugodtabb volt így, hogy a srác valami értelmesebb célra fordíthatja helyette.
- Ha pedig balra nézel, ott az a srác. Az arcát még nem láttam, de a basszusgitáromat teszem rá, hogy vevő lenne bármire. - A kiállása és az öltözködése épp elég volt hozzá Patrick tapasztalatainak szűrőjén át mérve, hogy megtudja a szükséges információkat róla.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Nem fogadta el a pénzt. Váratlan fordulat. Nem tudta hirtelen hova tenni magában ezt a gesztust. Ingyen pénz kinek ne kellett volna? Talán megdönti az első elméletét és nem lesz olyan könnyű leemelnie a polcról? Ahogy a srác a zsebébe dugta volna a pénzt ugrott egyet hátra, gyorsan kikapva kezéből az apró kis kockát, azt szórakozottan az ujjai közt morzsolgatva. Mintha azt sem tudta volna hirtelen hogy mit kezdjen vele. Nyilván a drogok hatására is de az érzékei felfokozódtak, az egyszerű gesztusra, melyről nem tudta hogy milyen szándék van mögötte, már majdcsaknem a legrosszabbat feltételezte. A Terry féle incidens azért nem múlt el teljesen hatás nélkül, mégsem váltott át a bunkó Wilsonba és riasztotta el magától Patrickot. Ezt azzal magyarázta hogy már belement a játékba, befolyásos szülei vannak, nem lehet ostoba. Nem szúrhatja el a lehetőségét. Vörösség futott át az arcán, amit elsőre nem realizált, csak a tükörből visszaköszönő vékony alak, annak gúnyos vigyora, felfokozott érzelmei által keltett vad illúzió ébresztette rá a valóságra. Újból csak szégyenkezve kellett elviselnie saját vágyait és reakcióit, amit nem mindig tudott befolyásolni, akármennyire is szerette volna. Mint egy szégyenlős szűz kurva aki nem realizálta hogy mire is vállalkozott a nagyvilágban.

- Ital, persze. Megveszem. Mindent. A bárt. Nem számít. - hátrált még egy lépést, míg a kéztörlő adagolónak nem ütközött a háta, ezzel mintegy realizálva hogy nem növelheti a kettejük között lévő távolságot. - Kibaszott trippelés, biztos rossz az anyag. - az anyaggal nem volt persze semmi baj, sőt, csak Patricknak sikerült egy pillanatra annyira zavarba hoznia hogy azt sem tudta merre áll a feje. A meghívást nem gondolta komolyan abban a másodpercben. Mármint, ha nagyon szeretett volna lenyűgözni valakit akkor nyilván bedob egy-két nagyobb gesztust. Ám túlságosan megijedt a másiktól hogy sokáig kettesben maradjon vele. Főleg nem egy sötét teremben. Már abban a szent pillanatban elkezdte ostorozni magát, hiszen biztos nem olyan, nem rendelkezik olyan beteg aggyal mint ami neki van. Csak a paranoid éne az ami mindenfélét a másikba képzel. Vagy nem, Terry hibája! Igen, mindez Terry hibája volt mert már megint felzaklatta, olyan férfiaktól riasztva el akik a heteroszexualitás csúcsai. Ez a gondolat megnyugtatta, a heterók királya. Igen, Patricknak olyannak kell lennie. Aki megkap minden nőt és meg is szerez minden nőt, nem vágyakozik kis donga mellű fiúcskákra akik még normális szakállat sem tudnak növeszteni.

- Igen, igen. Pár embert. Nem adjuk el őket, nem Epstein túra. Csak egy kis árukapcsolás. Semmi különös. Minden héten ezt csinálom. - köszörülte meg a torkát, boldogan konstatálva hogy olyan dologról beszélhetnek végre aminél az elemében lehet, ezzel mintegy újra becsatlakozva a társalgásba. Talán a vörössége is lassan múlni kezdett, egyre nagyobb fordulatszámon pörgő agyában azt képzelte hogy rákvörös a feje, már-már olyan mint egy rendőrségi sziréna, a zárt ajtón keresztül is látható. Csak remélte hogy tényleg csak az ő képzelete szabadult el és a másik nem vesz ebből sokat észre. Nem szeretett volna megvető pillantások árnyékában tölteni az est hátralevő részét.

Amint lehetősége volt már ki is lépett az ajtón, fellélegzett, nem csak a vizeletszag hiánya, hanem a kínos szitucáió feloldása miatt is. Ám Patrick finom érintésének hatására újra megfeszültek az izmai, ugyan sikerült nem elugrania, hiszen már eldöntötte magában hogy a másik hetero, az érintésbe viszont nem merült bele. Csak próbálta minél jobban minimalizálni a felületet ami keletkezett a tenyere és a háta között, egy nagyon halovány kis nyomást kreálni ezzel, mi nem zavarja meg a kis lelkét de tudja merre kell mennie.

- Igen, rosszul koppincsolt Louboutin cipők egy három évaddal ezelőtti Hermes táskával. Ehhez az outfithez tényleg bátorság kell. - húzta el a száját ahogy a két csajt nézte, az ő szemében igencsak rosszul összerakott szettjeiket elemezgetve. Élvezte valahol hogy olyan vizeken kalandozhat melyek távol esnek attól a bermuda háromszögtől amibe Patrick és Terry sodorná bele. Főleg az anyag váltotta ki belőle ezeket a heves reakciókat. Ugyan a kokó az egyik legjobb barátja volt, főleg az ilyen társadalmi eseményeken ahol alakítania is kellett, viszont többször fordult már elő vele hogy a hatására nem azt a nem elfogadott viselkedsét művelte amit akart volna. Nem csak ordibált az erkélyről és szólt be másoknak, vagy törte össze a bútorzatot amit fel lehet lelni a helyen. Nem, ehelyett vágyakozó kiskutya szemekkel figyelt olyanokat akiket nem kellett volna, ezzel majdnem egy verésbe is sodorva magát, melyből újonnan csak a bátyja mentette ki sikeresen. Ezért szerette olyan események előtt használni ahol tudta, vagy legalábbis sejtette, nem áll fenn a veszélye hogy számára veszélyes egyedekkel fusson össze.

Egy pillanatra a másikra nézett, mikor az a harmadik férfi felé fordult, épp csak rádöbbenve hogy amaz már át is alakult, egy új oldalát mutatva ezzel a világnak. Vagy csak az ő hormonjai szabadultak el? Épp csak tündérfények nem jelentek meg körülötte, ezzel mintegy kiemelve gyönyörű vonásait melyek új megvilágítást kaptak a teremben. ~ Fuck. ~ -kúszott a kellemetlen, jól ismert érzés a mellkasába.
A reszkessetek betőröket sem amiatt nézte rongyosra mert olyan nagy mű lett volna. A megismételhetetlen moziremek. Nem, hiszen egy modell sem volt benne, miért tartotta volna érdekesnek? Az a helyzet, még ha ezt sosem vallotta be magának, halálosan szerelmes volt Macaulay Culkin-ba egykoron. Ezért ment el a híres helyszínekre, nézte meg minden egyes karácsonykor, már-már vallásos jelleggel, akár többször is leülve a tévét elé az ünnepek alatt. Az a jól ismert érzés már halványult, csak kellemes nosztalgiával tekintett az ártatlan arcra mi gyermekkora nyugodt perceire emlékeztette. Továbbra is a tagadásában létezve, azt mondta csak a független karaktert szereti, boldogan merült el a részletekben. Nem mellesleg az ünnepek alatt nem piszkálták, szerencsére a Reszkessetek Betörőket olyan filmnek titulálták ami hetero barát. Oh, ha a felét sejtették volna annak ami az agyában van, még a házból sem engedik ki többet. Ám ez az első, a plátói szerelem, ez a mellbevágó érzés amiről látszólag nem sejtette mit is jelent, újra és újra felbukkant az életében. Akárhányszor csak crusholt valakit, ami szakmájából kifolyólag sűrűn előfordult, ilyen vagy olyan erőséggel de ugyanaz az érzés sajdította a szívét, hiszen rögtön realizálódott benne, beteg. Beteg az agya és a szíve, a nők szépségét kellett volna idealizálnia és nem a férfiakét, rég ugyanazt az utat kellett volna követnie mint a bátyja. Ehelyett a buziknak árulja a ruhákat és segíti az üzletüket, ezzel rossz példát mutatva az összes rokon gyereknek. Mintha elfogadható lenne a viselkedésük. Bűntudata volt emiatt a váltakozó, el nem fogadható gondolatok és érzések miatt de nem akart némaságba borulni és elrontani az estét, hiszen már maga a lénye egy rossz ómen és felesleges teher volt mindenki számára.

- Akkor mutasd, mit tudsz. Talán én is szerencsés leszek ma. - utalt ezzel arra hogy ő is megdönt egy csajt, még ha ez a kijelentése, elnézve a ruházatát és az általános viselkedését, nem volt túl meggyőző. Csak egy aranyos, esetlen próbálkozás volt arra hogy megmutassa, ő is hetero. Neki is ugyanazok a vágyai vannak mint akárki másnak.
A szerinte jól előadott hazugság után előhúzta az inhalációs gyógyszerét és mélyet szippantott belőle, ezzel mintegy azt remélve hogy megnyugtatja magát a megszokott mozdulatsor által.      

Jelleménél fogva nem sokáig bírta a bezártságot és fiatalon előmászott a szekrényből, teljes mellszélességgel vállalva annak minden sanyarú velejáróját. Azóta is annak a híve, hogy sosem bújik el és sosem próbálja meg leplezni vagy letagadni, hiszen a szexualitása a személyisége része, ha megtagadná, az olyan lenne, mintha saját magától fordulna el. Persze annyi jóízlés azért szorult belé, hogy az ehhez hasonló rendezvényeken ne szivárványos zakóban és egy pénisz jellel a homlokán jelenjen meg, és már arra is ügyel, hogy ne az apja jelenlétében kapjon le más férfiakat. Ennek ellenére a melegradarja kifejezetten fejlettnek mondható, ezért is talál bele olyan könnyen mások ágyába, mert elég néhány érdeklődő mosoly, igéző pillantás és máris egy hangon pendülnek, legyen szó nőről vagy férfiról, vagy a skála más, szélsőségesebb árnyalatáról.
A másik reakciójának többféle oka is lehetett, nem kívánta fejtegetni vagy elemezgetni egyiket sem, főleg hangosan nem. Hirtelen mozdulata ugyan kicsalt belőle egy meglepett grimaszt, de aztán készségesen szemet hunyt arca vörössége és védekező testtartása felett.
- Az egész bárt nem kell, csak csődbe vinném, de azért rendes tőled. Maradjunk egy italnál. - Épp csak felnevetett, visszafogottan, nehogy azt éreztesse Willel, hogy az ő zavarán szórakozik. A mondandóját találta viccesnek, és aranyosnak, annyira aranyosnak, hogy ezt a gondolatmenetét azon nyomban le is állította. Nem mintha számított volna, sajnos a gondolatai legtöbbször visszaköszöntek arcjátékán, nyitott könyvként tárt mások elé mindent, olyasmiket is, melyekhez nem sok közük volt.
- Minden héten? - Ezen azért fennakadt egy kicsit. És még az ő életvitelét tartották a barátai őrültnek! Na majd felhozza ezt Chace-nek, hogy lehetnének sokkal vadabb hobbijai is, úgy szekálják legközelebb, amiért arra sem emlékszik, kinek az ágyában ébred éppen és fogalma sincs róla, a városnak melyik részéről kell hazavinni. - Wow, az ötvenkettő egy évben. Már értem, miért osztogatsz ilyen bátran százasokat. - Azt remélte, ha elvicceli kicsit a dolgot és barátian ugratja őt, azzal oldhatja Wil hangulatát. A srác elég merevnek tűnt, Patrick meg ki nem állhatta, ha valaki feszengett a közelében, így hát igyekezett mindent bevetni, hogy ellazítsa. Meg aztán úgy sejtette, a közvetítői munkákat rendesen megfizették.
- Nahát, tényleg Hermes! - elcsodálkozott Wil szakértelmén, pedig nemrég beszélték meg, milyen jó webshopot vezet, így aztán nem kellett volna annyira meglepődnie, csak hát Patrick egy kezén meg tudta számolni, hány divathoz értő barátja vagy ismerőse volt, és őszintén szólva a kezét sem kellett használnia hozzá. Nulla. Így hát eléggé felderült az arca, elővette azokat a lelkes kiskutyaszemeket, amihez már csak lógó füleket és egy lelkesen járó farkat kellett volna hozzáképzelni, hogy teljes legyen az összkép. Úgy bámult a mellette ácsorgóra, mintha most hozott volna le egy kismacskát egy fáról, ami még lángolt is. Sőt, annál menőbb szuperképessége volt, hiszen ilyen messziről beazonosított divatmárkákat. Mennyivel királyabb már, mint kiscicákat menteni!
Csak helyeslőn hümmentett a megjegyzésre, arcjátéka merengővé vált, ahogy a srác profilját nézegette. Maga sem tudta igazán, min gondolkodott, talán csak próbálta kitisztítani maga előtt azt a folyamatosan változó, olykor darabos és homályos képet, melyből csak részletek villantak fel előtte. Mintha Wil egy két lábon járó puzzle lett volna, Patrick pedig imádta a rejtvényeket. Mielőtt azonban belevetette volna magát a tömegbe, hogy megvillantsa, milyen magas fokát ismeri a csábításnak, az előkerülő kütyü meg is akasztotta előre billenő testsúlyát, szemöldöke gondterhelt ráncba ugrott, felgyűrve a redőket a homlokán.
- Itt bent elég fos a levegő. Menjünk ki levegőzni egyet, ha gondolod. Van nálam cigi. - Jó, talán nem a leglogikusabb ötleteinek egyikei közé tartozott nikotinnal kínálni egy asztmást, de mentségére szóljon, számára a cigi mindig megnyugvást jelentett. Ha pánikrohama volt vagy épp laposra verték egy sikátorban, az volt az első, hogy rágyújtott, és ez rendbe is hozott mindent. Annyira segíteni akart Wilnek, hogy azt nem sikerült gondolatban összekötnie, hogy valakinek, akinek gondja volt a légzéssel, nem biztos, hogy a fojtogató füst letüdőzése hoz majd megváltást. Szándékaiban viszont jóindulatú és ártatlan volt. - Amúgy is van még egy csomó időnk. - tette hozzá, hogy ha esetleg ez tartotta volna vissza Wilt, akkor legyen ellenérve. Rendesen lélegezni amúgy is előrébb szerepelt Pat prioritási listáján, mint teljesíteni bármelyik perverz, vén politikus kérését. Makacsul állt tehát a helyén, a másiktól várva, hogy eldöntse, merrefelé venné az irányt. Odamehettek a lányokhoz is, vagy Patrick könnyedén utat törhetett maguknak kifelé menet. Amíg egy divatszakértővel tölthette el az estét, számára mindegy volt.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Ugyan értett a divathoz, az ízlése is jó volt, egy valami viszont igazán hiányzott belőle, ez pedig a híres-hírhedt radar volt. A radar ami másoknak természetes, egyeseknek rosszul műküdik, a legtöbben pedig eszeveszett mód szeretnék ha tökéletesen riasztana minden helyzetben. Persze mindezt ő sem bánná de valahogy már rég eleresztette ezt a kérdést. Kevés dolgok egyike amin aggódhatna és mégsem teszi. Annyira igyekszik folyamatosan a saját mozdulatait, gondolatait és érzelmeit elemezni és előadni, az épp kívánt szerepet művelni, hogy kevés ideje maradt arra hogy mások lelkében vájkáljon. Egyedül az ajándékokkal való lekenyerezések által tudta nagyjából belőni hogy ki mennyire lehet makacs, avagy nehéz eset ha a céljai eléréséről van szó, hiszen ezekkel tudta őket motiválni és irányítani. Másra pedig nem is volt szükség, legalábbis a saját bevallása szerint. Az érzelmek mindig olyan ösvényre vezettek melyek csak az ő kisebb-nagyobb összeomlásához vezethettek.

- Ugyan, én csak egy szerény üzletember vagyok a nagy almában. Az úriemberek pedig, uraink, akik meghozzák a döntéseket és védelmeznek minket... a barátaim. Mindannyiunk testvérei és szülei, a család akira mindig lehet számítani. Az ilyen példátlan állampolgárokért pedig bármit megtennék. - mosolyodott el halovány gúnnyal az ajkai szegletében, továbbra is a tömeget fürkészve, ahogy kifigurázta az egész politikai kört mely épp elterült előttük. Azon különleges módon művelte mindezt mely a legtöbbek számára igazán bicskanyitogató volt, akik elég intelligensek ahhoz hogy megértsék a fanyar humort. Egy egészen új szintre emelte már a bunkóságot. Nem merítkezett el káromkodásokban vagy ilyen-olyan jelzőkben, mégis, a megfelelő időben, a megfelelő helyeken megnyomott szavakból egész pontosan levehető volt hogy mit gondol az egész társaságról.

Hogy is keveredett ebbe az egészbe? A cég és a középiskola közötti pár évben, amikor épp semmit sem csinált, csak két kézzel szórta a szülei pénzét, sajnos sokszor kellett azt megtapasztalnia hogy forrásai megcsappantak, még jóval az osztalék kifizetése előtt. Mely, miután már akkor is olyan életvitelt folytatott ami, nem volt túl kedvező, hiszen a nevelő célzat miatt nem adtak neki plussz összegeket. Egy éjszaka, amikor az utolsó dollárjait költötte az egyik bárban, összeakadt az apja egyik régebbi ismerősével. Egy kövér, undorító alak, a legtöbben egy bottal sem nyúltak volna hozzá, viszont a fegyverkereskedelemben voltak érdekeltségei, így épphogy nem aranyoztatta be mindenét. Ezért is volt egy gyönyörű, akkorra talán harmadik felesége, valamint nem túl bájos gyerekei, ami... Untatta. Untatta mert azt képzelte hogy ennyi pénzzel sokkal izgalmasabb élete is lehetne. Ezért olyan partikra járt ahova a tizennyolc éves fia, próbált minél közelebb férkőzni a lányokhoz, sokszor nem túl sikeresen. Nem meglepő mód ez kifejezetten bosszantotta, nem értette miért nem borul mindenki a karjaiba. Ekkor jött a képbe Wil, köttetett meg a szentségtelen szövetség kettejük között. Megdobja egy kis pénzzel, csak hogy kihúzza a hónap végéig, ő pedig szervez neki egy olyan partit ami felejthetetlen lesz. Ez a végén annyira sikeres lett hogy egyre többször keresték meg, ajánlottak fel mindent és mindenkit csak hogy a világtól távol, a veszélyes médiát kizárva élvezhessék a város nyújtotta... gyönyöröket. Nem egyedül az ő érdeme volt a nem túl bonyolult a feladat, végülis csak embereket kellett szerveznie, az elején. Az igények és partik mértéke az évekkel együtt változott, együtt nőttek fel.
Szerencsére nem volt híres, egy szűk körnek volt erről tudomása, ő sem akart ebből nagyobb felhajtást csinálni. Ugyan a pénz jól jött, de már hányingere volt az egésztől. Annyi tisztesség volt benne hogy senkit ne kényszerítsen senkire és semmire, a kifejezetten nagy ribancokat szerette a limuzinokba ültetni, de valahogy mégis kirázta olykor a rideg az egész helyzettől. Ezért is kellett az istenek pora, Dionüszosz ajándéka, csak ne kelljen a már meglévő bűnei közé újakat felvenni. Hiszen, mindegy ki milyen háttérből jött, mennyire bántották vagy nem fogadták el, attól még rossz ember maradt. Bűnösök közt vétkes aki néma, nem igaz? Kiszolgálta az érdekeiket, hallgatagan fordította el a fejét a hedonista mulatságokon, nem törődve épp milyen család vagy nő élete megy tönkre. Sajnos egyre nagyobbak lettek az igények, egyre vadabbak a vágyak. Ha átadja akkor ki tudja ki kerül a helyébe, hány éves lányokat szed össze, milyen és mennyi kábítószerrel fogja teleszórni az asztalokat. Bár szíve szerint hagyta volna az egészet a picsába de akkor biztos hogy tönkreteszik a "barátai", ezzel tisztában volt, nem kellett emlékeztetni rá senkinek sem. Csak annyit tehetett hogy kihúzott háttal, látszólag büszkeséggel megy előre, imádkozva hogy minél előbb valaki vagy valami elragadja a föld színéről esetleg kiüsse a nyeregből és átvegye az egészet.
Annyit felejtett el ugyebár megemlíteni Patricknak hogy igazából ez az ő rendezvénye. Őt is csak amiatt hívta mef mert szórakoztathat? Hogy felnövelje a létszámot? Vagy ne legyen egyedül míg megfutja a bűnös köreit? Esetleg csak félbódult állapotában is sikerült felmérnie, a másik kapható mindenre, amivel csak emelheti a parti fényét? Vagy épp úgy látta hogy egy esetleges új vevőkre akadhat a családja révén? Mely már rögtön megkérdőjelezhette hogy mennyire akarja befejezni az egészet. Maga sem tudta volna megmondani, akkor sem ha egy pisztolyt tartanak a fejéhez.  

- Micsoda? - ütközött meg a kérdésen, megakasztva a somolygását mely a férfi elismerő szavai váltottak ki belőle. Tőle nem szokták megkérdezni mi van vele. Ha használja a gyógyszerét akkor inkább hátba vágják miszerint, csak köhögd fel. Az évek alatt egyiknek sem sikerült megérteni a betegség lényegét, nem mintha túl sokat próbálkoztak volna vele. Ami igazából nem is zavarta, nem foglalkozott vele. Csak olyan valószerütlen volt a helyzet, mintha Patrick komolyan gondolta volna a kijelentését.
Egy pillanatra az ajtók felé esett a pillantása, viszont ott látta magasodni Terryt, biztos hogy nem vette volna arra az irányt, mindegy hogy mennyit fizetnek neki. S egyébként is, elismerni hogy bármi baja lenne? Nem, a családjában ez nem volt szokás. Mindegyik ment előre mint egy makacs öszvér, a doktort több kilométeres távolságban elkerülve, csak hogy megmutashassák, ők az alfa hímek. Így nem is csoda hogy a családi felállásban ő még mindig a kiskutya.

- Nem kell jönnöd. Ha nem akarsz. - pillantott fel a másikra, teljes komolysággal keresve a másik lélektükreit, tőle szokatlan mód adva fel a látszólagos tökéletes tervet. - Annyira nem nagy cucc az egész. Csak egy kis zene, csajok. Pár begerjedt vénember aki úgysem tudja felállítani a cerkát. Én is csak a bébiszitter leszek. - ha elkapta a másik pillantását s esetleg öt másodpercnél hosszabb időre találkozott a tekintetük akkor rögtön el is kapta a fejét, erőltetett mozdulattal igazgatva a haját és az ingét, mintha azalatt az öt perc alatt lett volna idejük rossz irányba állni. Nem tudta hirtelen eldönteni minek örült volna, ha tovább beszélgetnek vagy sem, esetleg a srác örökre eltűnik a süllyesztőben.

Egy hirtelen gondolattól vezérelve, mely lehet a drogok hatása is lehetett a szervezetére, már a csajok felé is fordult meg sem várva igazán hogy a másik kibontakozhasson és megindult feléjük. Újra csak menekült a helyzettől és az embertől, a viselkedésével túlságosan összezavarta.    

- "Példátlan állampolgárok"... - Egészen keserű, hasonlóan gúnyos mosolyt öltött magára, mint Wil.
- Biztos vagyok benne, hogy az érzés egyáltalán nem kölcsönös a részükről. - Tudott volna mesélni, ó, de még mennyit! Biztos volt benne, hogy bár Wil egy egészen más oldalukról ismerte a politikusokat, mint ő, mégis előállhatott volna olyan sztorikkal, melyek még inkább negatív irányba árnyalták volna a róluk kialakított világnézetét. Habár igyekezett elszigetelni magát a politikától, apja révén mégis csak belekóstolhatott főként olyan aspektusaiba, melyektől a gyomra is felfordult. Majd ha egyszer esetleg kettesben maradnak Willel, mindenképpen mesél neki arról, milyen szögben és mélységben az elvárt e nemes államférfiak és nők alá nyalni, hogy aztán a létminimumot aranymázba mártva csöpögtessék vissza a pórnépnek. Undorító az egész.
A zsigereiben érezte, hogy a szabad akarat dacára sem lehettek kifejezetten legálisak ezek a partik. Már abban is volt valami morálisan megkérdőjelezhető, hogy pénzt fizetnek valakinek a társaságáért, az esetleges extra szolgáltatásokért. De hát ki ő, hogy erkölcscsősznek álljon? Vitt már haza vaskos borítékot úgy, hogy nem kötötte senkinek sem az orrára, milyen módon sikerült pénzzel kitömnie, és fogadott már el illatos dollárokat olyan szolgáltatásokért, melyeket sosem vállalt volna fel az önéletrajzában.
- Mi? - Ezúttal rajta volt az értetlenkedés sora. Elbódított agya nehezen talált összefüggést az afterparty és a levegőzés között, és mire rálelt, a szemezés köztük megszakadt Wil által, Patrick azonban tovább kutatta, kitartóan ostromolta a hosszú szempillák alatt rejtőző szembogarakat, mintha azok mélyéről szerette volna kiolvasni a választ.
- Ja, nem, nem azért mondtam, hanem az asztmád... Ha nem kapsz rendesen levegőt, vagy szúrni kezd a mellkasod, csak szólj. Vagy csapj karon, vagy valami. Egy parti sem ér annyit, hogy belefulladj. - Mondani akart még valamit, de Wil láthatóan elhatározta magát és a lányok felé indult. Nem követte rögtön, fáziskéséssel indult csak meg utána, azt a néhány pillanatnyi tétlen ácsorgást arra használva, hogy törhesse a fejét. Könnyebben ment volna, ha nem alkoholizál és nem szippantja fel a fehér csodát... Most csak egyre több kérdőjelet érzett maga körül. Ahhoz képest, hogy fél órája sem ismerte a srácot, nem szívesen engedte volna el egyedül bulizni. Feltámadt benne az ösztön, hogy vigyázzon rá, ami nem volt meglepő figyelembe véve, hogy a baráti körét is többnyire ő felügyelte mindig. Ami meglepőbb lehetett, hogy már Wilt is belevette, de ezt könnyedén ráfoghatták a közvetlenségére. Ami pedig egyértelműen a kokain utóhatása volt, hogy szíve szerint hagyta volna az egész partit és belerohant volna a fiúval a New York-i éjszakába, mellékutcákon átvágni, a kihalt úttestek közepén szlalomozni, míg ki nem kötnek a város egy sosem ismert pontján.
- Partnerek, emlékszel? Melletted maradok. - lökte meg finom játékossággal és egy lehengerlőnek szánt, cinkos kacsintással a másik vállát, ahogy mellé ért. Lehet, hogy csak egy félkomoly, kokainmámoros szófordulat volt a részéről, Pat mégis komolyan vette, és ha már együtt kezdték, együtt is akarta befejezni vele ezt az egészet; még ha közvetlenül semmiféle köze sem volt Mueller ügyleteihez.
- Viszont, ha mi is lelépünk, próbáljunk úgy kisurranni, hogy ne vegyenek minket észre. Viccesebb, ha hajnalban majd keresni kezdenek. - Azt nem konkretizálta, kinek viccesebb, de főként magát értette rajta. Már most jót nevetett, ha arra gondolt, miféle sms-t fog kapni az apjától, amiért egyetlen szó nélkül lelépett tőlük. Azt még mentális jegyzetei közé véste, hogy a lakótársának viszont ne felejtsen el üzenni a kimaradásáról, figyelme ezután a két lányra terelődött, akik a közeledésüket észlelve teljesen feléjük fordultak, megvillantva legbájosabb mosolyukat, amit Pat készséggel viszonzott. Noha egyikük sem volt az esete, nem számított, körülbelül negyven percük maradt megnyerőnek lenni, és már most élvezte ezt a kihívást. Játékként fogta fel, bele sem gondolva a korábban feszegetett morális kérdésekbe.
- Szép estét, hölgyek! Csatlakozhatunk? A barátom - Itt a keze Wil vállán kötött ki. - észrevette, hogy magányosan ácsorogtok, én meg úgy gondoltam, vétek lenne két ilyen szép szál virágot társaság nélkül hagyni. - Egyetértést várva sandított oldalra, fültől fülig érő mosolya egészen megfiatalította, kisfiússá tette vonásait. - Mondjuk ez nem is a legideálisabb hely bulizni. Nem érdekelne titeket esetleg egy afterparty? - Miközben arra várt, hogy Wil esetlegesen átvegye tőle a szót és ismertesse a részleteket, vetett egy oldalpillantást a lányok táskájára, majd a cipőjükre, aztán mentálisan megemelte a kalapját a fiú szakértelme előtt. Teljesen igaza volt mindkét márkát illetően, mire kajánul somolyogni kezdett.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

~ Nincsen semmi baj. Úgysem történne semmi. Miért kérdezed egyáltalán? Ez buzis. Hülyeség. ~ - tolultak fel agyában a válaszok de egyik gondolatot sem ejtette ki hangosan, csupán némán konstatálta a magyarázatot, megtartva a véleményét, miszerint nagyon furcsa a másik. Nem így kellene viselkednie. Kezdi összetörni a képet ami a fejében van, pedig ő foggal körömmel ragaszkodott hozzá. Csak olyan lehet amit ő gondol, csak úgy viselkedhetne a másik, mindegy mit érezzen valójában. Patricknak heteronak kell lennie, csak így áll össze a képlet. Bármi más értelmetlen lenne. Az ő szószedete szerint, miután a családja nagyon konzervatív és nagyon republikánus volt, az ilyesféle kérdések, az érzelmekre való válaszkeresés, az nem szerepelt a szótárukban. Csak mutatniuk kellett egy képet, az erős férfiét, amit mindig, minden esetben tartani kellett, nem számított a belső kín és a fájdalom. Wil is próbált ehhez felérni mert ezt idealizáléta, hiszen világ életében ebben nevelkedett. Pénz, erő, kiállás. Semmi más nem számított.

A finom érintés hatására egy halovány mosoly csúszott ajkai szegletébe. Próbált nem ugrálni örömében hogy mégsem egyedül kell végigcsinálnia az estét. Jóleső érzés fogta el hogy van egy partnere, nem próbált kettős jelentést képzelni a szó mögé, még ha a szíve arra is vágyott volna.

- Az nem probléma. Egyébként is a hátsó bejáraton át távoztam volna. - szummázta a gondolatot míg sétáltak, nyugodt rutinnal készülve fel a találkozásra. Feltűrte egy kicsit az ingének az ujját, hogy egész egyértelműen látható legyen az órája, mégse veszítse el a szett a varázsát. Egy divatkatasztrófát ebben a közegben sehogysem tudott volna elviselni, még ha ezzel megalapozta volna azt az állítást hogy tényleg hetero. Beletúrt a hajába, elsöpörte a kósza tincset mely szabadult volna és vett egy mély lélegzetett mielőbb közelebb értek volna, szerencsére nem fulladva köhögésbe. Tényleg nem volt ott sok a levegő de nem érdekelte, erre szedi a gyógyszereket. Még egy ilyen szarság miatt nem fogja romba dönteni a saját életét.
Jó volt Patrick szövege, valahogy az ő szájából sokkal természetesebbnek hatott az egész. Olyan jól, gördülékenyen adott elő mindent, szinte azonnal visszaállította a reményét hogy hetero, csak ilyen furcsán gondoskodó alkat.

- Anchante hölgyek. Azt hittem még bemutatnak pár ruhát. - mosolyodott el haloványan, bevetve a piciny nyelvtudását amit az évek alatt sikerült magára szednie.

- Elég gyenge a flört. Az ing az tetszik, megtartanám. - vágott vissza a barna, barátnőjével összenevetve de Wilnek a szeme sem rebbent a kezdetleges sértésre. Majdnem minden egyes alkalommal visszautasításban volt része, annyira nem volt váratlan fordulat. Patrick egyértelműen bejött mind a kettőnek, az ő ösztönzésére hamar kötélnek álltak volna, nade akkor mi maradt volna neki mint szórakozás? Nem adta fel csak úgy a harcot és vonult vissza, hiszen csak ribancokról volt szó. Nem ijedt meg tőlük. Nem fűzött egyikhez sem nagyobb érzelmet, nyugodtan és egyenesen nézett mind a kettő szemébe, a Patrick-kal szemben mutatott zavart viselkedésnek a nyoma sem volt, mintha ezer éve randizott volna nőkkel.
Látszólagos unottsággal vette elő telefonját, sikeresen villantva meg egyszerre az órát és a legújabb Iphone modellt is, mintegy mellékesen pillantva fel Patrick-ra.

- Szerettük volna a hölgyeket meghívni az Edge-be. Nehogy túl magányosra sikeredjen az éjszaka. - az Edge említésére már mind a kettőnek kikerekedtek a szemei és összenéztek, még ha halovány hitetlenség is társult hozzá. Talán csak a megvillantott, nem olcsó tárgyak tartották vissza őket attól hogy rögtön megkérdőjelezzék az állítását.
Patrick nagyon jól szúrta ki a két lányt, nyilván semmi keresnivalójuk nem lett volna ott, egyik politikus családjához sem tartozhattak. Ha így lett volna akkor lett volna elég pénzük ahhoz hogy ne összeturkált ruhákban jelenjenek meg, valamint ennél jóval visszafogottabb outfitet választottak volna. Egy régebbi fehér Hermes táska az olcsó cipővel, mindehhez egy ruha ami szűken feszült a barna testén. Ugyan a Hermes, mint táska, igen drága volt, mindegyik melyik szezonból jön de valahogy valami nem volt rendben azzal a darabbal amit szorongatott. Egy nagyon jó másolat volt esetleg, vagy más? Nem tudta eldönteni de megpróbált nem ezen pörögni, hiszen egészen más volt a végcél jelenleg. Csak szerette volna felkelteni a két aranyásó figyelmét a nagy nevekkel, hiszen egyértelmű volt hogy mit akarnak valójában. Az Edge említése pedig... Csak álmodozhattak arról hogy valaha eljussanak oda. Mélyen a zsebébe is kellett nyúlnia a szervezőnek, szerencsére Wil egy centet sem adott a buliba. Nem is költött volna ilyenre, azért nála is megvoltak azok a bizonyos határok. Szerencsére azon az estén csak a szép lányok és fiúk voltak a feladatai, bár nem is sejtette hogy miért nem olyan követelődzőek az ügyfelek mint általában.  

Ha sejtett volna Wil gondolataiból bármit is, biztosan jól szórakozott volna annak találgatásain, így viszont teljes naivitással terelte őt a lányok felé, és még csak meg sem fordult a fejében, hogy újdonsült partnere esetleg ilyesmiken gondolkodna közben, vagy hogy a viselkedésével ellentétes jeleket sugárzott volna felé. Egyáltalán nem volt szándékos a részéről, csak hát mégsem nyithatta minden ismertségét azzal, hogy a neve után a szexuális irányultságát is megmagyarázza. Különben sem nevezhette irányultságnak, nem szerepelt benne konkrét "irány", hiszen elég széleskörűn gondolkodott és nagyon ritka esetekben mondott csak nemet.
Alig észrevehetően megrándult az ajka Wil üdvözlete hallatán. Találónak ítélte a bókot, ezt a csajozós szöveget meg még nem is hallotta soha, de nem akart ennél látványosabban vigyorogni. Szerencsére a lányok megoldották a problémát, a válaszuk hallatán ugyanis karcsúsodott a görbület az arcán és bal szemöldöke megugrott. Ingere lett volna odapirítani valami csípőset, ám nem akarta elrontani Wil esélyeit arra, hogy teljesítse a rábízott üzletet, így csak negédesen hozzáfűzte:
- Gyenge? Ha lenne rajtam fehérnemű, már leolvadt volna. - Nem mintha kötelessége lett volna megvédeni Wil becsületét, de jelenleg úgy érezte, igenis meg kell tennie. Legalább elégtételt érzett, amiért úgy szúrhatott oda a fruskáknak, hogy még csak fel sem tűnt nekik és az élt a hangjában egyszerű viccként értelmezték. Irritáltsága csak akkor párolgott el végleg, mikor Wil bedobta a varázsszót. Patrick szeme tágabbra nyílt, mint a lányoké, hallván, hol is lesz pontosan az a buli.
- Az Edge-be megyünk?!
- Hogyhogy nem tudtad, ha te hívtál? - nevetett rá az egyik, mire a fiú és a két lány között kezdte el váltogatni döbbent pillantását. Teljesen bezsongott a hírtől. Sosem járt még az Edge-ben, de olyan jó dolgokat hallott róla, és úgy megnézte volna a kilátást a teraszról, és... Most kezdett csak tudatosulni benne Wil kapcsolati hálójának a súlya és most kezdett el olyan kérdéseken és problémákon agyalni, amiket eddig figyelmen kívül hagyott.
- Hé, én csak a mosolyt szolgáltatom, minden más Wil érdeme. - veregette meg büszkén a srác vállát, kicsalva pár ütemnyi nevetést a lányokból. Nem értette, sőt, egyenesen bosszantotta, mi baja a libáknak és miért nem látták meg Wilben is az értéket, amikor hallhatóan jó humorú, láthatóan jó kiállású és korban sokkal inkább hozzájuk passzoló volt, mint ő maga. Miért pont az Edge és az iPhone lett náluk a varázsszó? Ez a felszínesség annyira idegesítette, hogy eldöntötte, nem hajlandó többet időzni náluk, olyan hamar lepattintja őket, amennyire csak lehet. Noha fél órát ígért, de ha minden jelöltjük ennyire üresfejű lesz, Pat ingerküszöbét nézve biztosan jóval hamarabb végeznek.
- Pontban egykor jön a limó. Ha jönni akartok, legyetek öt perccel előbb... - Hangsúlya kérdőn felszaladt, Wiltől várva, hogy megadja a konkrét találkozási pontot. Ha ez megtörtént, villantott még egy bugyiolvasztónak szánt mosolyt a lányokra, majd a vállán pihenő kezét felvezette annak tarkójára, szelíden elfele kormányozta a fiút. Szerette volna elhúzni a lányoktól, hogy az ellentétes irányba indulhasson vele. Azt a benyomást keltette, hogy a legkevésbé sem érdekli, a lányok igent mondanak és ott lesznek-e, ahogy pedig a szeme sarkából még egyszer feléjük sandított, sikerült leszűrnie, hogy ez a közömbösség bevált, felcsigázták a csajok érdeklődését.
- Kivetettük a horgot, nem szabad túletetni őket csalival. Ennyi tutira elég volt, hogy a limónál várjanak, figyeld csak meg. - súgta oldalra magyarázatként, ha Wil hajlandó volt ráhagyatkozni és odébb vonulni vele. Most, hogy elfordultak tőlük, Pat már nem mosolygott, sőt, elég bosszúsnak látszott a két lány viselkedése miatt. Rühellte az ilyesmit. No nem azt a részét, hogy kétes bulikba csábítsanak közel sem ártatlan fiatalokat, azt egészen szórakoztatónak találta. - Várj már, most esik le! - torpant meg hirtelen, megállásra késztetve Wilt is, ha magától nem tette volna. Mint aki valami óriási felfedezésre jött rá, olyan hévvel fordult a másik felé. - Limuzinnal megyünk? Woahh. Mondjuk Souzzitól mi mást várna az ember... - Attól még tetszett neki az ötlet. A limuzinokon általában van tetőablak, ami egyet jelent azzal, hogy egész úton kilóghat rajta és az alvó város fényeibe üvöltözhet. Legalábbis ez volt a terve, de hát annyi minden történhetett még addig... Ahogy a tömeget vizslatta, egyszer csak rokonszín szempárba akadtak tükrei. Apja arcán fenyegető árnyak suhantak végig, elkomorodva állta a dorgálást. Az öreg még a terem másik végéből is tudta, hogy valami rosszban sántikált, vagy csak a társasága ellen akadt kifogása, esetleg az nem tetszett neki, milyen bizalmaskodón pihen a tenyere egy másik férfi nyakszirtjén? Kitartotta ötig a szemkontaktust, aztán elfordította a fejét és úgy tett, mintha a közjáték meg sem történt volna.
- Kettőt pipálhatunk, most már csak... Mennyi kell? Még kettő? Megnézzük azt a srácot? - Hangja egészen ellágyult a végére, mintha az utolsó kérdés helyett valami mást tett volna fel. Sejtelmes pillantása a fiúét kereste közben, számolt magában minden egyes dobbanást, míg fenntartották a kontaktust. "Megleszel, vagy keressünk más lányokat?", üzente arcjátéka, de hogy épp a nagy hetero kiállását vonta-e kétségbe, vagy az asztmája miatt aggódott, vagy bármi más húzódott a háttérben, azt nem kezdte el megmagyarázni. Meghagyta Wilnek, hogyan értelmezi a kérdést. Bántó szándék nem húzódott mögötte, épp ellenkezőleg, eddigi túlbuzgóságát lekörözve még mindig segíteni akart, ám meglehet, ezúttal nem a parti szervezése kapcsán, hanem sokkal személyesebb dolgokban.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

Talán azért is szerette ezt a "kéretlen" munkakört mert megtudta magának magyarázni miért is jár mindig dizájner holmikban, minek kell mindenből a legújabb és a legmenőbb holmi? Álca volt ez is, egy újabb réteg amiről azt hitte megfejthetetlen. Az ő fantasztikusan megírt szerepköre melyet lassan már sikerül tökélyre fejlesztenie. Látta az üres arcokon, a vad, mohó tekinteteken a vágyódást, a kapzsiságot mi egyik és másik mondat és tárgy látványa után azonnal fellobbant. Ez volt számára a legegyszerűbb kategória, gyakorlatilag ezeket a fajta embereket szerette a legjobban. Nagyon egyszerűen voltak kezelhetőek, mindig mentek utána mint valami kiskutya, nem merték megkérdőjelezni. Mi lehetett volna ennél sokkal jobb? Egyébként is könnyen leolvadtak róla az ilyesfajta sértések és próbálkozások, minek törődött volna velük? Ám amikor végre a nyeregben érezhette magát, amikor tudta hogy övé a játék, már igazán semmi sem számított.

- Meglepetés! - vigyorodtt el, csak egy fél pillanatra pillantva fel a másikra. Az Edge, igazából ő is meglepődött amikor ezzel jött elő Souzzi. Általában sokkal eldugottabb, privátabb helyeken tartották meg az összejöveteleket. Nyilván nem is olyan számokat mondtak mint amire egyébként számított volna. Lehet találtak másokat akik elvégezhetnék az ő munkáját? Hiszen semmi különlegeset nem csinál. Végülis nem lenne lehetetlen hogy mások lassan az ő babérjaira törekednek. Vegyes érzések kavarogtak benne ezzel kapcsolatban, lehet azért is volt izgatottabb a parti miatt mint általában. Lehet az az este egy fordulópont lehet az életében? Az urai eresztenek a láncokon és messzebb mehet, akár el is szaladhat? Nem. Nem, ezt azt azért nem gondolta. Ha már egyszer használták és emlékeznek rá, ha nincs más, újra visszarántják és mindig elvárják hogy segítsen, hiszen ez a szentségtelen alku örökre összefonta életük finom fonalát.    

- A bár mellett van egy vészkijárat, csak menjetek ki és várjatok az út mellett. Valószínűleg mi már ott leszünk. Ha van itt pár... csinos barátotok... Hívjátok őket is nyugodtan. Addig is... - előhúzta a pénzcsipeszét, amit talán elsőre Patrick nem nézhetett meg jól és kivett egy ötvenest, gondos mérlegelés után a százasok közül, azt a szőke barátnő kezébe nyomva. - Vegyetek valami italt. - ők természetesen már kérdés nélkül elfogadták a pénzt, az arany látványa, a vaskosabb pénzköteg csak még jobban felfokozta az érdeklődésüket. Valószínűleg pont egy ilyen pillanatra, egy ilyen személyre várhattak egész életükben. Egy gazdag sugar daddy aki ki van tömve pénzzel és kérdés nélkül megvesz mindent, akinek az ötvenes a legkisebb címlet a tárcájában és mindehhez legfeljebb alá kell feküdni. Fiatalok voltak és ostobák, rendkívül felszínesek. Ugyan sok pénz volt nála, legalább ezer dollár ilyen-olyan címletekben de egy percig sem reagáltak az ezer meg egy riasztó jelre ami a két férfi körül körözött. Egy másik élet reményének fényei olyannyira elvakította mind a kettőt hogy látszólag már szánt-szándékkal fókuszáltak csak arra, így ne kelljen egy másik valósággal szembenézni. Mely jelen esetben két drogos pasi, akik nem biztos hogy heterók, nem túl bizalomgerjesztő felhívása keringőre. Ezért voltak jók ezek a rendezvények, ugyan zárt körűnek volt hirdetve mégis boldog-boldogtalan bejutott ha ismerte a megfelelő embereket, vagy épp volt elég kurázsija hogy kijátssza a biztonságiakat. Ha pedig már ennyire szeretett volna bejutni, úgy hogy köze nem volt semmihez sem, nyilván kapva kapott minden potya lehetőségen. Azokban a percekben pedig pont ezek az opportunisták kellettek nekik.

Engedve az önfeledtségnek, az atmoszférának amit Patrick teremtett a kisugárzásával, nem húzódott el annak érintésétől és követte, somolyogva pillantva vissza az feltűnően boldog csajokra.

- Már ez is túl sok volt. - utalt itt az ötvenesre. Azt is inkább csak azért adta hogy flexeljen a javaival, hiszen abban a pillanatban már nagyobb megerősítésekre nem volt szükség. Ami megint csak egy álca volt, hiszen ő is csak kapta, ez volt a zsebpénze az éjszakára, csak hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen és ne legyenek fennakadások. Pár százas a rendőröknek ha félre kellene nézni, egy-két ötvenes ha még kell bevállalósabb kurva, amit persze Wilnek kellett összeszedni s még lehetett volna sorolni. Mindig sikerült valamit kitalálniuk, számára nem is mulatság, inkább tényleg csak egy bébiszitter/rendezvényszervező meló volt.
- Limuzin, ingyen pia, táncosok is lesznek. Hóvihar fog végigsöpörni az egész helyen. - utalt itt a kokainra, igen árnyaltan fogalmazva meg a drog meglétét a partin, nem akarván felhívni magára túlzottan a figyelmet. Míg beszélt észrevette hogy Patrick pillantása elkalandozik, ő is követte a tekintetével, bár nem tudta pontosan kivenni mi ragadhatta meg hirtelen a figyelmét.

Abban a pillanatban viszont megint a világ tekintetét érezte magán, realizálódott benne hogy milyen testhelyzetben vannak. Finoman lefejtette magáról a másik kezét és zavartan dörzsölte meg a nyakszirtjét, mintha csak Patrick kezének melegét is szeretné minél hamarabb eltüntetni onnan. Voltak olyan pillanatok amikor olyan filmeket és sorozatokat tanulmányozott, szerinte csak nézte, ahol csak heteroszexuális kapcsolatokról volt szó. Ott mintha látott volna olyat hogy az egyik tehet ilyen mozdulatot de hirtelen nem volt biztos benne. Egyszerűen nem tudta, hogy lehetne azt felhozni, hogy ez őt zavarba hozza? Mert ha valaki az érzéseiről beszél az meleg, ha nem tud valamit elviselni akkor szintén. Olyat is beszólhatott volna neki hogy ne csinálja, ez buzis, viszont ez az ő szótárában a lehető legnagyobb sértés volt, csak az utolsó pillanatban hozakodott elő vele, ha már nagyon mérges volt. Túl sokszor használták ellene, mindenféle szempontból kényes téma és szó volt ha ismeretlen terepen kellett alkalmazni.

- Igen, menjünk. - pillantott a srácra, akit nem ismert fel de nem is gondolta volna hogy meleg. Mármint, jól fel volt öltözve és ápolt volt de ez nem jelenthette azt hogy mindenképp a másik nemhez vonzódik. Nem? Mármint, furcsa lett volna. Egy pillanatra elbizonytalanodott, ha Patrick neki indult volna akkor megragadta a karját, ha amaz nem húzódott el és közelebb lépett, mintegy bizalmasan suttogva neki, tekintetével a mellkasát fikszálva míg beszélt hozzá, csak néha pillantva ki oldalra, nehogy túl gyanúsak legyenek. Nem mintha nem lett volna kibaszottul furcsa így is a kettősük.

- Azt mondták, hogy... Tudod. Olyan ember, vagyis... Férfi kell aki... Khm. Aki... nyitott. Érted. Szóval... nem csak... nőkkel... Érted. Nem nekem! - hangsúlyozta ki erősen, egy pillanatra keresve a másik lélektükreit, ám gyorsan el is kapva a tekintetét, folytatva a kínos feszengését - Nekik, ők akarják. És szerintem nem... Vagy... Fura lenne. Mármint érted... Odamenni. Ott még vannak csajok... arra! Mert... mi nőzni szeretünk. Én is. Nőkkel. Mindig. Csak. Mert az... jó. Tudod. Az a jó. Mellek. - ez a rendkívüli szánalmas monológ a következő szeretett volna lenni: Szerinted tényleg meleg? Nem tűnik annak. Inkább menjünk a csajokhoz, azokat jobban szeretem.
Valahol, maga sem tudja miért, talán mert Patrick is törődést mutatott felé, egy pillanatra megvillantotta előtte a sebezhető, törékeny oldalát. A fiatal fiút aki nagyon nincs tisztában, legalábbis nem akarja felvállalni a szexualitását, a magányos gyereket akinek fogalma sincs arról hogy hogyan beszéljen erről a kényes témáról, vagy egyáltalán miképp fejezze ki az őszinte gondolatait és érzéseit. Normál esetben csak elterelte volna onnan, vagy valamivel lehúzza az idegent, ezer meg egy indokot felsorolva miért nem jó a partira.
Persze ezt a hirtelen őszinteségi rohamot már abban a másodpercben megbánta ahogy kimondta, mellek, gesztikulálva szabad kezével a mellkasánál, nem túlzón mímelve azokat a bizonyos domborulatokat. Támadt egy olyan félelme hogy valószínűleg a férfiak nem ilyesformán lelkesednek az istenített testrészért.  

Csak nem lehetett olyan alantas színvonalú, aljas parti, ha az Edge-be szervezik; ezzel igyekezett nyugtatni a lelkiismeretét, ellapogatni a fel-felvillanó kérdőjeleket, kitölteni a puzzle hiányzó darabjait, még ha a képkockák nem is feltétlenül maguktól, hanem némi erőltetésre álltak csak össze. Míg a kokain hatása alatt elmosolygott magában, vakító derűlátást árasztva magából, enyhe szórakozottsággal, az előkerülő pénzkötegekből igazán csak két dolgot szűrt le: sosem fizetne ennyi pénzt valakinek, aki burkoltan megsértette az imént, és hé, nem sok pénz ez egy kicsit néhány kör italra? Ha elfogadta volna korábban a mosdóban az "aprót", Wil máris százötven dollárt költött volna idegenekre. Félhavi lakbér. Volt ebben valami nagyon vészjósló és nem tetsző, de még maga sem tudta, az zavarta-e jobban, hogy a másik pénzzel próbált megoldani mindent, mikor Pat szerint ment volna a képességeire hagyatkozva is, kicsivel több önbizalommal, vagy az, hogy a két lány gondolkodás nélkül lecsapott a lehetőségre. Saját életvitelére való tekintettel igazán nem volt reszortja hangosan megállapítani, így csak magában könyvelte el, hogy őket sem nevelték meg valami jól otthon. A helyzet több mint gyanús volt, gondolta ezt úgy, hogy ő maga is része volt és segédkezett benne.
- Mondasz valamit - húzta össze töprengve a szemöldökét, ahogy kicsivel odébb kerültek a banánnak örvendő majmoktól, a mosolya pedig, igaz, csak rövid időre, de kiszélesedett az arcán. - Tudod... - Jobban is megbecsülhetnéd magad és a pénzed annál, hogy minden jöttmentnek, és igen, itt magamat is értem, odadobod; vagy Lehetne több önbizalmad és kiállhatnál magadért, nem ér egyik partiszervezős meló sem annyit, hogy cserébe így beszéljenek veled; vagy még annyi minden mást tudott volna mondani Wilnek építő szándékkal, jó tanácsként, végül mégsem szólalt meg. Neki aztán nem volt joga beleszólni abba, hogyan élték mások az életüket, csak bökte a csőrét, ha egy jófejnek látszó, érdekes személyiséget próbált a nagy számok tucatja elnyomni és a földbe tiporni.
- És te fizetsz nekik, hogy elmenjenek? Milyen helyekre jártam eddig? Azokon mindig nekem kellett, hogy bejuthassak. - megcsóválta a fejét, mintha annyira bánta volna a dolgot, de nem igazán foglalkoztatta ez az észrevétel. Még mindig azon kattogott, mégis mi lehetett a helyzet Willel. Az ő képlete egyszerű volt, egy szabadelvű srác a befolyásos szülők elnyomásában, aki nem hajlandó engedni a családi elvárásoknak, ezért inkább pénz nélkül követi elvadult álmait. De Wil? Képtelen volt megfejteni az ő élettörténetét.
Fel sem tűnt számára, hogy lekerült a keze a fiú tarkójáról, csak mikor egy ideje a levegőben volt már, akkor engedte vissza a törzse mellé. Az, hogy Wil beleegyezett a srácba, mint következő célpontba, csak még inkább összezavarta, de már épp elkönyvelte volna, hogy csak félreértett valamit a testbeszédével kapcsolatban és el is indult volna a kiszemelt felé, mikor a karján érzett, enyhe húzásnak engedve visszafordult végül. Mivel a másik végig a mellkasának magyarázott, nem sokat látott az arcából, de kitartóan és figyelmesen fürkészte közben az orra vonalát, a haja esését, bármit, amit láttatni engedett. Aztán azon a ponton, hogy "nem nekem!", az egész valahogy megint értelmet nyert és halványan, kedvesen elmosolyodott. Nem akarta félbeszakítani, így csak biccentéssel jelezte, hogy érti, későbbre tartogatva az érveit, hogy miért tartja a kiszemelt srácot határozottan mindenevő alapanyagnak. Wil azonban olyasmivel folytatta, hogy Patrick szeme ismét elnyílt, még a szája is, és minden lelkierejére szüksége volt, hogy ne engedjen a gyomrából feltörő jókedvnek. A szája sarka ugyan fölfelé rándult, mert hát. Mellek. Ennél édesebb nem-hetero magyarázkodást még életében nem hallott. Wilnek valószínűleg fogalma sem volt róla, a macsó sugardaddy kisugárzásán túl mennyi ártatlanságot és tapasztalatlanságot sugárzott magából, és valószínűleg arról sem, hogy ő így vélekedett róla. Mindenesetre a világ utolsójának érezte volna magát, ha egy ilyen fontos pillanatban kineveti, így uralkodott a rekeszizmain és továbbra is csak megértőn, kissé aggodalmaskodón mosolygott rá, figyelmesen fürkészve a finoman árnyalt és ívelt vonásait. Namármost aranyszabály volt az "ő körében", hogy soha senkit nem rángatunk ki akarata ellenére a szekrényből, így át kellett értékelnie a mondandóját, mielőtt megszólalt volna.
- Mellek. Igen. Azok tényleg jók. - A gesztikuláció láttán nehezebb volt elfojtani a vigyorgást, mint hitte volna, de beszívta az alsó ajkát pár pillanatra, vett egy jó mély levegőt és sikerült lenyelnie az ingert, hogy a hóna alá csapja Wilt és hazavigye. Aranyos volt a fiútól, hogy imitálnia kellett az említett testrészt, mintha nem lenne olyan egyértelmű, mégis miféle mellekről beszélt.
- Jól van, semmi gond. Akkor nők, egyelőre - tudta le végül ennyivel, próbálta megerősíteni a partnerét abban, hogy nincs semmiféle gáz és ha nem áll rá készen, hogy férfiakat szedjen fel, ő sem fogja ráerőltetni - bár ha az ügyfél ezt kérte... De ez még igazán ráért, előbb Patrick, mielőtt bármi másban megegyezhettek volna, a fiú könyökhajlatára simítva megkapaszkodott benne.. - Gyere velem egy kicsit. Csak gyere. - De nem más lányok és nem is a srác felé vonta, hanem egyenesen kifelé. Ha Wil nem ellenkezett, csak pár lépésre volt tőlük a legközelebbi vészkijárat, melynek ajtaját kilökve az épület oldalában találták magukat, egy szűk kis mellékutcában, melynek levegőjét éltetőn szívta be, ezzel egy időben rögtönzött foglyát is elengedve, hacsak Wil nem akart mindenáron visszamenni vagy elmenekülni. Mintha csak ezért jöttek volna, jólesőn kinyújtózott az ég felé, átmozgatva a csontjait és kivillantva hasfalát és derekát egy igen jelentős sávban, majd, mint aki jól végezte a dolgát, elégedetten visszafordult a másikhoz, felcsúszott ingét és mellényét rendezgetve, visszahúzogatva.
- Oké, tehát, szeretnék mondani valamit, és bár nincs bajom a tömeggel, mégsem akartam odabent. Szóval, igen, én is szeretem őket. - És itt célzón maga is imitálta két kezével a dús kebleket, ezúttal már képtelenül rá, hogy lefojtson egy pimaszabb vigyort. Remélte, nem veszi zokon baráti ugratását a másik. - Viszont a másik kapu is ugyanolyan szimpatikus. Őszintén szólva nekem mindegy, kinek mi van a nadrágjában, nem azt keresem egy másik emberben, sem pedig a szexben. - Vállat vont, mintha egyáltalán nem érezte volna, hogy a kijelentésének bármiféle súlya lett volna. Talán tényleg nem, hiszen olyan sokszor és olyan sokféle ember előtt coming outolt már, hogy ez épp annyira tűnt természetesnek, mintha azt közölte volna, hogy szereti az ananászt a pizzán, vagy hogy előbb a tejet önti a tálba, aztán a gabonapelyhet.
- Nem szeretem címkézni magam, sem másokat, ezért nem mondom, hogy bi vagyok, vagy pán, vagy meleg, vagy hetero. Emberek vagyunk és más dolgokat szeretünk, ennyi az egész. - Két keze a nadrágja zsebében kötött ki, ahogy beszélt. Egy kicsit azért zavarban volt, leginkább attól, mert fogalma sem volt, miféle reakcióra számítson Wiltől. Nem akart rossz és hirtelen véget vetni egy friss ismertségnek és egy jónak ígérkező estének, de önmagát hazudtolta volna meg, ha csak bólogat a fiú mentegetőzésére arról, hogy csak a nőket szeretik. Azt pedig nem engedhette.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

- Én nem fizetek senkinek sem. - már így is túl sokat felfedett élete ezen részéből, valahogy kezdett egyre kínosabbá válni a téma, még ha ő is vallotta be mivel foglalkozik. - Mindenki magától jön, addig marad ameddig akar és azt csinál amit akar. Én nem irányítok senkit sem. Nem az én dolgom ki hogy bassza el az életét. - vegyült egy kis finom él a hangjába, amiből erősen érezhető volt hogy egyre kényelmetlenebbül érzi magát ettől a kérdezősködéstől.
Ő nem vett rá senkit semmire, nem ő uszította őket a drogokba és a sex partikba. Egyszerűen csak felajánlott egy lehetőséget és megadta az eszközöket hogy eljussanak oda. Ettől nem ő volt a mumus, a nagy rossz alak aki a poklot érdemli. Próbálta magát győzködni, felhozta az érveket, elnyomta az ellenérveket, mégis... A nap végén mindig sikerült arra jutnia hogy rossz ember. Eszközt ad azoknak az undorító alakoknak a kezébe akiket még ő is megvetett. Egyedül azzal nyugtatta magát hogy nagyon törvényellenes dolgot nem csinált. Mármint, kiskorúakat sosem szervezett be, nem is maradt olyan helyen ahol azokat látott, a drogok nagy részét sem ő vitte általában. Persze ha kellett hát beszerezte, csak a megfelelő személynek kellett mondania a legjobb árat. A nap végén nem volt különb azoktól akiket annyira imádott és gyűlölt egyszerre. Ő is csak a pénzt istenítette, azután ment. Ez a beszélgetés pedig leginkább erre emlékeztette, keserű ízt hagyva a szájában utána, növelve azt a sötét űrt mely ott rejtőzött az elméje hátsó részében, egyre vadabb képeket kreálva, önmagát az ördögnek képzelve.  

Nem szerette volna ha így alakulnak az események. Vissza akar térni ahhoz az állapothoz amikor ő volt a misztikus, előkelő idegen, akiről senki sem tud semmit igazán. Most meg hirtelen csak egy taknyos kölyök lett akit megint kioktatnak az élet dolgairól. Először azt hitte odamennek a lányokhoz, vágyakozott a tíz perccel azelőtti állapotért, amikor azonban elkanyarodtak tőlük, realizálta, még nem ő irányítja ezt a beszélgetést.
Kicsit zavartan toporgott kint mikor kiértek, attól tartott a másik megveri majd mert túl buzisan viselkedett és felfedte a lányos tulajdonságait. Hiszen mi mást lehetne velük csinálni? Ha nincs a bátyja és a pénze akkor valószínűleg neki is több kört kellett volna futnia. Tudta, látta. Hiszen a legtöbb kegyetlen tréfát ő vitte véghez a melegek ellen a középiskolában. Pontosan tudta mit gondolnak róluk és mit szeretnének a legtöbbel csinálni, ami nagyon sokszor halálfélelemmel töltötte el, sajnos nem is oktalanul. Így mit tett? Már akkor is? Inkább beállt az üldözők közé, éppenhogy megtartva még a jó ízlés határait a baszogatásban. Ez is csak azért lehetett mert nagyon sok jó ember vette körbe akik passzíroztak belé némi erkölcsöt, mely megadta a tartást és elveket miktől próbált nem eltérni. Vagy legalábbis nem nagyon.
Kicsit riadtan lépett egyet hátrébb amikor a másik nyújtózkodni kezdett, remegő kézzel húzva elő az asztma gyógyszerét és szippantva abba, már előre felkészülve ha óvnia kell a fejét. Igen erőteljesen próbált nem Patrick meztelen testrészeire koncentrálni, ami igazából nem volt annyira nehéz, épp csak nem szarta magát össze hogy kettesben maradtak. Érezte egészen addig így magát, míg meg nem szólalt, ki nem tárulkozott előtte. Olyan kifejezésekkel dobálódzott amiket nem feltétlen értett, pontosabban a pánszexuális zavarta meg a legjobban. A legmeglepőbb mégis az volt, hogy úgy viselkedett mint aki szabad. Mindenféle zavar nélkül megvallotta a sötét titkot, ami Wil számára förtelmesnek tetszett. Nem tulajdonított hozzá súlyt, vádakat, borzalmas jelzőket. Csak egy egyszerű kijelentéssé degradálta a tényt, más mint a többiek. Csodálta és gyűlölte egyszerre érte, ő azzal számolt hogy heteroszexuális, így elhelyezhette volna egy olyan kategóriába ami számára kényelmes, amihez nem kell felesleges érzelmeket és gondolatokat társítani.

- De én nem! Én nem vagyok! - kiabálta a másiknak - Miért mondtad el? Nincs hozzá közöm! Én... Én nem vagyok... - egyre nehezebben vette a levegőt. A mellkasát az a szorító érzés kezdte gyötörni melyet a legkevésbé sem kívánt abban a percben.
Ugyan a mindennapokban egész jól elvolt az asztmájával, mármint ha a komolyabb sport hiányát és az állandó orvosi látogatásokat annak lehet nevezni, a stresszes időszakok viszont kitudták készíteni. Sosem tettek túl jót az általános állapotának. Ezért sem kellett volna innia vagy drogoznia, csak épp pont leszarta és csinálta, egy lassú öngyilkosságba kergetve magát. Meggyörnyedt és megtámaszkodott a térdén, megpróbálta felidézni az orvosa tanácsát míg megint a gyógyszerért nyúlt. Ha a másik közelebb lépett volna, vagy épp megpróbálja megérinteni akkor hátrálni kezdett, ami végül abba vezetett hogy megbotlott egy dobozban és sikeresen landolt a földön, még kiszolgáltatobbá téve magát Patrick-kal szemben.

- Jól vagyok! Jól vagyok! - hörögte, nem túl meggyőzően, hangosan sípolva szívva be a levegőt. A fejét tenyerében pihentetve hajtotta le a fejét.

Nem szeretett volna felnézni a másikra. Nem szeretett volna mert úgy érezte minden az arcára van írva, mindegy mit mond a szájával, úgy olvasnak belőle mint egy nyitott könyvből. Látja ahogy meleg pornót nézett, látja ahogy ellopta az anyja ruháit hogy hogy érezhesse a finom anyagokat, tudott minden egyes kis sötét titkáról amit maga előtt is tagadott volna. Úgy érezte hirtelen hogy a koponyája kettényílik és Patrick nevetve nézni a rövidfilmeket a szégyenteljes mindennapjairól. Ezen erős érzelmek még egyértelműen a kokain hatása alá tartoztak, normál esetben méltóságteljesebben kezelte volna az egész ügyet. Talán adott volna egy pass kártyát neki, csak ne hangoztassa. Vagy csak eltávolodik és megtartja azt a bizonyos két méteres távolságot, nehogy az ő hírneve sérüljön akár egy másodpercre is. Abban a percben azonban ezt nem tudta megtenni. Nem tudott úgy tenni mint akivel semmi sem történt és mindig minden felett állhat. Valami némán, csendesen, tanúk jelenléte nélkül tört el benne, nem is sejtve mi következhet utána.
A feszültség, mely már hosszú évek óta gyűlt benne, egyszerre utat talált magának, mindenfajta előzetes figyelmeztetés nélkül tört a felszínre. Lassan, kövér könnycseppek gyűltek alatta a mocskos utcaköveken, mely elfojtott zokogásába lassan a teste is beleremegett. Annyira szerette volna megállítani, gyorsan visszaforgatni és inkább még több drogot vagy alkoholt fogyasztani, ám az állkapcsa megfeszült, a mellkasa még jobban elszorult a fájdalomtól mely ott lappangott benne. Mintha kést szúrtak volna a torkába, nem is tudott beszélni, csak ült ott a földön mint egy rakás szerencsétlenség és sírt. Sírt az el nem mondott fájdalmak, a vigasztaló szavak és ölelések hiánya, a gyötrő titkok árnyéka miatt. Szerette volna azt hazudni hogy trippel, nincsen semmi baja. Megerősíteni minden egyes hazugságot és féligazságot amit valaha mondott, elvonulni a világ elől, akár bebújva a legközelebbi kukába, csak ne lássa senki sem mi vált belőle.  

Egyből felfigyelt a tónusváltásra, ezért úgy döntött, nem erőlteti tovább a témát. Furcsállta ugyan a másik hevesebb reakcióját, hiszen egyáltalán nem célzásnak vagy rosszindulatú megjegyzésnek szánta a ténymegállapítását, de úgy érezte, érzékeny témát kerülgettek, melyet nem volt joga tovább fejtegetni. Így aztán csak alig hallható "persze"-vel helyeselt, bűnbánón mosolyogva mellé, hátha ezzel kiengesztelheti Wilt és elterelheti másfelé a beszélgetést. Tényleg nem állt szándékában ítélkezni, úgy nem, hogy az általa folytatott életvitelbe legalább száz módon köthetett volna bele bárki. Mindössze arról volt szó, hogy a partizásnak ezen elit módját még nem ismerte. Azzal, hogy nem volt hajlandó fejet hajtani a szülei presztízse előtt, általában olyan bulik maradtak neki, ahova vagy belógott, vagy befizette magát. Felszedni még soha nem próbálták, hogy bejuttathassák egy olyan elit helyre, mint például az Edge; az első szelete ennek az új világnak pedig izgalommal és kíváncsisággal töltötte el.
Mégis, mikor úgy érezte, hamis kép alakult ki Wil fejében róla, kénytelen volt közbelépni és tisztázni a dolgot. Nem akarta megjátszani magát, ahogyan azt sem, hogy a fiú esetleg félreértse a viselkedését. Nem mintha számítania kellett volna annak, ki kihez vonzódik, de Patrick tudta, hogy egyesek számára az ilyesmi igenis mérvadó, ha pedig Wil is ebbe a kategóriába tartozott, mindenképpen színt akart vallani. Ezért persze nem várt cserébe semmit, nem számított hasonló megnyilatkozásra vagy vallomásra tőle, egész egyszerűen közölte a saját helyzetét. Épp emiatt lepte meg annyira a másik kifakadása. Azon töprengett, mit is felelhetne erre, megcáfolni ugyanis semmiképpen sem akarta, de jót tett volna azzal, ha helyesel? Viszont ahogy a fiú láthatóan küszködni kezdett a levegővel, a prioritások átrendeződtek a fejében, aggódva közelebb lépett.
- Wil? - Meg akarta érinteni, ám ezzel csak megriasztotta, és ahogy elbotlott, reflexből utána mozdult. Tartotta azonban magát ahhoz, amit a másik testbeszéde üzent és nem érintette meg, bármennyire nehezére is esett visszafognia magát.
- Jól van, oké... - Védekezőn megemelte mindkét tenyerét, hogy jelezze, nem fog hozzáérni. Egy fél lépést ellenben lassan közelebb húzódott és leguggolt, így nagyjából egy szintbe kerültek. - Jól van. Csak lélegezz, jó? Nem kell mélyen. Lassan. Nyugodtan. - Próbált összekapargatni elméje hátsó polcairól minden információt, amit az asztmáról szerzett eddigi évei alatt, de a gyakorlatban még sosem kellett alkalmaznia őket. Az egyetlen, amivel magabiztosan fel tudott lépni, hogy nyugodt maradt és megpróbálta biztosítani a fiút afelől, hogy biztonságban van és hogy ő, a maga részéről, nem fogja bántani. Viszont ahogy Wil sírni kezdett, benne is megrepedt valami. Végre összeállt és kitisztult a kép, nem csak darabjaiban látta már, hanem teljes egészében. Máskor örült volna magának és annak, milyen jó emberismerő és milyen könnyedén átlátott féltve őrizgetett titkokon néhány percnyi beszélgetés után, most azonban csak belehasadt a szíve a látványba és úgy érezte, még ha meg is tiltották neki, még ha kockáztatja is, hogy rosszabbá teszi a helyzetet, segítenie kell. Így hát odatérdelt mellé, egyik kezét tétován a hátára helyezte, a másikkal átfogta és gyengéden magához húzta, a mellkasához vonta a fejét. Akár tetszett Wilnek, akár nem, nem volt hajlandó elengedni, amíg ilyen állapotban volt.
- Semmi baj. Nincsen semmi baj. Minden rendben lesz. - Ezt és ennek variánsait ismételgette, halkan duruzsolta Wil tincsei felett, állát annak feje búbjára támasztva, ha hagyta. Tenyere körkörös, cirógató mozdulatokkal járt a hátán közben. Bármennyire is hitt a sírás felszabadító és lélektisztító erejében, egy asztmaroham elején, közepén nem éppen jött szerencsés időben, így hiába próbált nyugodt maradni és olyan aurát sugározni, amibe esetleg a fiú beleburkolózhat, közben aggódva pislogott lefelé, folyamatosan ellenőrizgetve az állapotát. Mire kellett volna buzdítania? Nem kérhetett bocsánatot azért, amit mondott, ahogyan őt sem rángathatta még mindig kijjebb a szekrényből. Nem biztathatta arra, hogy nézzen szembe dolgokkal, melyekre nem állt készen, viszont arra sem, hogy söpörjön homokot az egészre, aztán mehet minden a szőnyeg alá. Tehetetlennek érezte magát és gyűlölte ezt az érzést.
Végül visszahajtogatta a könyékig feltűrt ingujjakat csuklóig, hogy a kézfejére szuszakolva a fehér anyagot rögtönzött zsepiként tudja használni. Három ujjával Wil álla alá nyúlt, szerette volna annyira megemelni a fejét, hogy le tudja törölni a nedves foltokat és csíkokat az arcáról.
- Nem tettél semmi rosszat. Minden rendben. - Azt remélte, ha nem csak mondja, hanem érzékelteti is, hogy nem történt semmi szégyellnivaló vagy végzetesen tragikus, akkor azzal sikerül megnyugtatnia Wilt, vagy legalább azt el tudja érni, hogy helyreálljon a légzése. Halványan, bátorítón mosolygott mellé, minden egyes szót komolyan gondolva.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

* Memories - 2018.12.31 - New York, Manhattan.

Ott állt az erkély szélén és potyogtak a könnyei. Megállíthatatlanul csorogtak az arcán, kontroll nélkül rázkódott teste a zokogástól. Az is egy olyan estének ígérkezett mint az összes többi, menet közben valami mégis megváltozott. Még csak nem is keveredett szóváltásba senkivel sem, csak egy unott percében az instagrammot pörgette és meglátta Eddie legújabb posztját. Egy posztot ahol világgá kürtölte milyen jól szórakozik a családdal szilveszter örömére. Ott volt az apja, az anyja, az unokatestvérei... Csak épp egy ember hiányzott, még ha a kép tökéletesnek is tűnt. Hol volt ő? Zaklatott, kokain mámomrban úszó elméjében az alakok visszaköszöntek a telefon képernyőjéről, gúnyosan mutogattak felé, egyre szorosabban ölelve a mellettük állót, ezzel is jelezve, nagyon jól megvannak nélküle is.
Nem tudta megmondani mennyit ivott vagy szívott, kavarogtak a mérgek a gyomrában és az agyában, a tüdeje friss levegőért visított. Így találta meg a kiutat az erkélyre, mely normál esetben zárva volt a vendégek előtt, pont az ilyen zavarodott kölykök megléte miatt. Tárcsáznia kellett Eddie-t.

- Azt mondtátok nem lesz buli... Eddie, nem hívtál meg... Miért nem hívtál meg?! Miért nem veszed fel? Utálsz, igaz? Utáltok mindannyian! Azt akarod hogy meghaljak, ugye?! - várt egy percre, mintha számítana akármilyen válaszra is az üzenetrögzítőtől, majd folytatta. - Jó, nem érdekel! Tudom hogy senkit sem érdeklek abban a kibaszott családban! Akkor bulizzatok! Én is azt teszem... Ne keress többet! - félig zokogva fejezte be a mondatot amikor kinyomta a hívást, könnybe lábadt szemekkel figyelte a képernyőképet ahol ő meg a bátyja szerepelt. Hazudott neki, pedig ő volt az utolsó támasza. Hatalmas lendülettel vágta a telefont a falhoz, kicsit lecsillapítva a belső vadállatot mely prédára lesett. Ekkor lépett az erkély szélére.
Az ujjai elfehéredtek, úgy kapaszkodott a korlátba. A város ami elterült alatta lenyűgözte és megfélelmlítette egyszerre. Mégis, merre tart az élete? Örökké a vén faszoknak lesz a kifutófiúja? Már egybefolytak a napok, azt sem realizálta hogy szilveszter éjjele volt, annyi buliban fordult meg azokban a hónapokban. Ugyan a díszítések miatt egyértelmű lehetett volna, de hogy elviselje a társaságot egyre többet ivott, így a színek és a szavak jelentőségüket vesztették. Csak a nyüzsgő metropolisz világított alatta mint egy fényes gömb, egyre vadabb formákat öltve felturbózott agyában. Hirtelen arra gondolt, mi lenne ha megérinthetné a fényt? Ha nem is létezik távolság és az apró tárgyak aprók, csak egy karnyújtásnyira vannak? Mit tehetett volna velük? Akár egy istenség is lehetne... A nem túl józan ötlettől vezérelve, nagy nehezen átemelte az egyik, majd a másik lábát a korláton. Ugrani készült.

***

Annak az elmúlt estének a képei mint egy sötét árny, úgy vetültek az elméjére, olyan helyre taszították amit csak ezen estéken látogatott meg újra. Azután ígérte meg hogy óvatosabb lesz, nem drogozik és bulizik annyit. Megígérte, csak nem igazán tudta megtartani. Az ördög kérte fel tangóra, ezt nem lehet csak úgy visszamondani...
Nem ellenkezett, még ha furcsa és újszerű is volt az élmény, hagyta hogy a másik megérintse és magához szorítsa. Tágra nyílt szemekkel bámult a semmibe, a táncoló fényekkel szemezve melyek már sokszor hívogatták a másik oldalra. Megkapaszkodott Patrick ingében és a fejét a mellkasára hajtotta, úgy érezte megint csak ott áll azon a bizonyos erkélyen és a korlátot szorítja. Az egyetlen biztos pont mely elválasztotta a végtelen mélységtől mely elterült alatta. Lassan a sírása alábbhagyot, nehéz lélegzetvétele ugyan még ott volt, ám már közel sem volt olyan vészjóslóan sípoló mint addig. A hosszú percek óráknak tűntek, pedig olyannyira hosszú időt nem töltöttek el a hátsó sikátorban.
Mikor a másik az arcához ért volt megfogta a kezét, nem bántón vagy agresszívan, csak megérintette. Felnézett rá, ugyan a könnyek mögül minden homályos volt, ám legalább a kések melyek kínozták, azok mintha lassan engedni kezdtek volna.

- Nem mondom el senkinek... - utalt itt a titkára, ami valószínűleg másoknak egy nevetséges, talán sértő mondat lett volna, hiszen úgy állította be a kinyilatkoztatását mint egy szégyellni való dolgot. Az ő megfogalmazásában azonban, ha Patrick megértette a jeleket, sejthette, jót akar. Nála ez a mondat annyit jelentett, elfogadlak. Lehet nem fogom verni a mellem és nekiesni mindenkinek de ott leszek. Túl erős ígéret lett volna egy tizenöt perces ismerettségnek? Wil jól titkolt, olykor felszínre bukó, romantikus lelke szerette volna azt hinni hogy megbízhat a másikban. New York, a nagy alma, a végtelen lehetőségek tárháza... Bullshit. Csak felőrölte az embert és kifordította önmagából. Csak nagyon ritkán lehetett olyan emberre lelni akiben meglehet bízni. Vagy csak ő mozgott nagyon rossz körökben.

- Felállok. - közölte halkan, mintegy segítsége is kérve, hiszen remegő tagjai még nem adtak elég erőt ahhoz hogy nagyon magától mozogjon. Ha Patrick segített neki akkor talpraállt és a falnak dőlt, az inge ujjával törölve le a könnyeket és a taknyot, nem túl elegánsan szabadulva meg a mocsoktól. Nem, ő nem sírt szépen, úgy mint a filmeken. Inkább mint amikor taknyod nyálad egybefolyik mert annyira nem tudod abbahagyni. Még ezt sem tudta jól csinálni. Kicsit undorodva nézett a végeredményre, kerülve a másik tekintetét, egyelőre a lélegzetvételeire koncentrálva.

- Trippelek, tudod... Sok volt az anyag. - magyarázta a földnek, feleslegesen erőlködve hogy megtisztítsa az anyagot. Az mosás nélkül nem nagyon tűnt volna el. - Nem lesznek ott jó emberek Patrick. - törte meg nagy sokára a hallgatását és folytatta, immár picit hangosabban. - Én is rossz vagyok. Nem neked való. - utalt itt a partira, újra megadva a másiknak a lehetőséget hogy kihátráljon az egészből, hiszen itt volt a családja. Neki lehetett kire számítani. Nem csak egy kallódó lélek volt aki hamis fényeket kergetett.  

Egyszerre tűnt pozitív és aggasztó jelnek Wil passzivitása. Hagyta, hogy Patrick közelebb húzódjon és megölelje, mégis úgy érezte, a fiú messze jár most tőle, egy másik világban, talán egy másik időben, melybe kívülállóként nem láthat bele. Nem is akart, úgy volt vele, ha Wil felkészül rá, majd beinvitálja, addig elüldögélt a lábtörlőn és türelmesen várta, hogy visszatérjen hozzá. Közben cirógató keze és az ölelő másik egy pillanatra sem engedte, nem hagyta cserben, tartotta, szorította és kapaszkodott belé, mintha attól félt volna, fizikailag is elveszítheti, ha a lelke túlságosan mélyre süllyed. Ezért örült meg annyira, mikor az érintésére reagálva megfogta a kezét. Gyomra beleszédült a kisírt szemek látványába, ajkai elnyíltak, mintha mondani akart volna valamit, mégsem jöttek nyelvére a szavak. Nem is kellett, mert Wil beszélt helyette, a figyelme mégis sokkal inkább a kezükre fókuszált, arra, mennyire egyszerűen fogja a fiú, gyűlölettől és félelemtől mentesen.
- Tudom - felelte végül könnyed mosolyba burkolva e súlyos szót, mely az ő nyelvén annyit jelentett, "köszönöm". Megbízott Wilben, és ehhez nem kellett hosszú ismertség, sem közösen átélt kalandok - azokból amúgy is akadt már pár, kezdve a mosdói találkozásukkal. Legalább ennyire jól esett a megelőlegezett bizalom, az elfogadásnak e kezdetleges, egyszerű gesztusa. Patrick nem is érezte, mennyire aggódott miatta, sikerül-e megemésztenie Wilnek a beállítottságát illető tényeket, és most, hogy úgy tűnt, igen, végre legördülhetett mellkasáról a mázsás súllyal odatelepedett sziklaköteg. Úgy érezte, nem csak a fiú, hanem ő is végre újra rendesen kap levegőt.
Az egyszerű kijelentést burkolt kérésnek vette, épp csak biccentett válasz gyanánt, majd Wil karja alá nyúlva talpra segítette. Amíg nem győződött róla meg, hogy stabilan áll, nem engedte el; utána sem húzódott messzire, hogy ha esetleg a térdei feladnák a szolgálatot, meg tudja tartani, ellenben egy fél lépésnyit hátrált, hogy ne legyen útban a másiknak, mikor lehajolt és pár felületes mozdulattal letörölte a nadrágja térd részéről az utca mocskát. Túlságosan törékenynek érezte a kettejük közt helyreállított békét ahhoz, hogy hasonló szándékkal Wilnek is segítsen.
- Előfordul, ne aggódj emiatt - mosolygott rá. Tudta, hogy hazugság, ahogyan azt is, hogy valószínűleg Wil sejti róla, hogy átlátott rajta, mégis meghagyta a beszélgetést az általa kijelölt mederben. Nem akarta újra felzaklatni azzal, hogy megcáfolja, inkább hagyta beleveszni a költői homályba az imént történteket. Ismét zsebre dugta a kezét, így figyelte hol a fiút, hol a környező konténereket, falakat és utcalámpákat. Türelmesen várta, hogy a másik összeszedje magát annyira, hogy eldönthessék, innen merre tovább. Mikor Wil végül megszólalt, egyből visszakapta rá a pillantását. Azért ezzel könnyedén vitába tudott volna szállni, mégsem tette. Megemlíthette volna, bár fontolgatta, célszerű lenne-e, a tizenkét órás szabályát, melynek értelmében nem igazán kötődött másokhoz, épp csak kihasználta őket, hogy aztán kölcsönösen tovább lépjenek. Nem igazán teszi ez a fajta életvitel jó emberré, bár az is igaz, sosem ígért senkinek semmit és ezáltal sosem hazudott egyiküknek sem. Nyílt lapokkal játszott mindig is, de hogy szexnél többet várjon bárkitől? Nem, az nem. Barátságot remélt Wiltől, kölcsönös támogatást és rengeteg jó élményt. Minden más szándékot bedobozolt és az elméje legsötétebb polcára tett.
Egy darabig még hagyta elnyúlni kettejük közt a csendet, míg a következő lépésen gondolkodott, majd elszánta magát és bólintott egyet, inkább csak saját gondolatait összegzendő.
- Felismerem a rossz embereket, ha látok egyet, és te nem vagy az. Adj pár órát és meggyőzlek erről! - megtörte azt a karnyújtásnyi távolságot, mi elválasztotta tőle Wilt, és jobbját előhúzta a nadrágja zsebéből. A fiú kezéért nyúlt, hosszú ujjai olyan óvatosan simultak a csuklójára, mintha porcelánból lenne; hüvelykje befedte azt a kis mélyedést, mely alatt bőrén át érezte az egyenetlen lüktetést. Ezzel együtt széles, komisz mosoly olvadt szét az arcán.
- Lépjünk le! - Bár úgy fogalmazta meg, mintha ajánlat lenne, bolondos felszólítás, melyben ott a beleegyezésre váró, kérdő él, mégis teljesen ellentétesen cselekedett: tényként közölte az információt, beharangozta az éjszaka folytatását érintő hírt, aztán még csak arra sem hagyott elég időt, hogy Wil esetleg fellebbezhessen. Sarkon fordult és elindult a sikátor végébe. Öt ujjas érintkezési pontjukon keresztül a fiút is magával húzta, fogása a csuklóján azonban nem erősödött, nem szorította és nem is rángatta, épp csak próbálta belevonni újraéledő lelkesedésének a hullámába; reménykedett, hogy megadja magát és vele tart.
A sikátorból nyíló, erre merőleges mellékutcát szemelte ki. Amikor nekilendült a távnak, még fogalma sem volt, merre akar menni, elhivatottsága azonban minden egyes lépéssel nőttön nőtt, míg fel nem gyulladt az a bizonyos villanykörte.
- Tudok egy helyet, ami tetszene. Ó, egészen biztosan imádnád! - És a legszebb volt az egészben, hogy nem szerepelt benne sem alkohol, sem drog, sem közvetett emberkereskedelem. Annál sokkal izgalmasabb dolgokat talált ki kettejüknek.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

~ Lépjünk le! ~ - szólt a csintalan felszólítás, az egyik döbbenetből a másikba taszítva a fiút. Lelépni. Ez a fogalom, a szó, a javaslat, az ördögi terv... Nem tudott vele mit kezdeni. Csak úgy elmenni? Az az igazság hogy ez magától még sosem jutott eszébe. Egyszer sem vetült fel benne a gondolat hogy csak hátrébb lép, nem törődik mások véleményével és azt csinálja amit akar. Erre már felemelte a fejét, így a vörös, drogtól elváltozott szemei kérdőn vizsgálták a másikat. Mindenre számított volna csak erre a felszólításra nem. Patrick miért nem tudott úgy működni ahogy ő azt elvárta volna? Ebben a helyzetben élnie kellett volna az ajánlattal és hátrébb lépnie, ő pedig folytathatta volna a szentségtelen tervet mit már előre megírtak. Az sokkal egyszerűbb volt, már látta is maga előtt az egész estét. Megy még két kört, kínosan elkerüli Terryt, befűz pár csajt és elhajtanak a helyszínre ahol megpróbál elég összeszedett lenni ahhoz hogy szórakoztassa az egybegyűlteket. Ott igazán kibontakozhatott volna az éj császárának a bőrében. Talán még drogozott volna, mást is kipróbál, elfojtja sebes szívének segélykiáltásait. Így viszont egy egész más utat ajánlottak neki, ami... hazudott volna ha azt mondja, nem érdekel. Hiszen már előtte is féltkenyen tekintett bárkire aki áthágta a szabályokat és követte a szíve ritmusát.

Lenézett a csuklójára, Patrick erős ujjaira melyek kérdés nélkül fonódtak köré. Nem próbált ellenkezni. Józán énje sikított elégedetlenségében, ez már több volt a soknál. Kivetkőzött magából, megmutatta a sebezhető énjét és kétértelműenm viselkedett. Az apja sem örült volna ennek az egész helyzetnek. Ő is megmondta, degeneráltakkal egyikük sem beszélhet. Patrick bevallotta, ő is olyan. Akkor egy lépésnél nem is lehetettek volna egymáshoz közelebb. Akkor meg, átszegve a távolságot és az íratlan szabályokat, ott magasodott előtte, látszólag nem tudva azt amit ő. Miért is sejthette volna? Csak az ő illúziókkal terhes agya gondolta, mindenkinek egyértelműek a viselkedési formák amiket a bigott családja alakított ki a hosszú évek alatt.

- A parti... - próbálkozott nem túl határozottan, ügyetlen lépkedve a másik mögött, kicsit bizonytalanul tartva a tempót. Hátra pillantott, nem is tudta mit keresett az üres sikátorban. Azt várta volna hogy bárki utána megy? Ami már addig is nyilvánvaló volt, realizálódott benne, egy egészen más szintre emelve a rút igazságot. Egyedül érkezett a partira, még úgy is hogy ismerte a legtöbb kiállítót. Elmart másokat magától, nem barátkozott, csak érdemi kapcsolatokat kötött. Ezek közül az emberek közül senki sem fogja megmenteni. Patrick akár egy gyilkos is lehetett volna, hiszen nem ismerte, nem tudhatta. Az lehetett volna az az utolsó órája is és senki sem veszi észre az eltűnését. Vajon hány nap kellett volna hogy realizálják, nincs meg? Eddie elkezdte volna keresni?

Makacs düh, fájdalom apró gombóca keletkezett a torkában a gondolatra. Eddie is biztos csalódott lett volna. Már azt hitetlenkedve fogadta hogy drogozik, iszik, semmiben sem követi a család életstílusát. Nem mintha bármikor esélyt adtak volna neki rá. Egyedül azt nem tudta eldönteni hogy mitől lett volna szomorúbb? Attól hogy kétesen viselkedett egy másik férfivel, lemond egy munkát, vagy olyan munkát vállal be mely erkölcsileg megkérdőjelezhető? Mindezt úgy, hogy van bőven pénze, a cégétől és a család osztalékából is jut neki, nem lenne rá szüksége. Régen sem volt és akkor sem. Csak kapaszkodik ebbe is mint egy mentőöv, ahogy a drogokkal és alkohollal tette. Ez adta meg a mindennapok normalitását, akármennyire is nevetséges volt így gondolni rá. Lassan azonban ez már kezdett terhessé válni, elméje hátsó traktusában lázadozott, a fiatal fiú aki jobb, szebb életet szerett volna dühöngött, őrjöngött a képtől amit látnia kellett nap mint nap. Talán ezért sem ragaszkodott foggal körömmel ehhez a gighez, egyébként sem volt rá olyan nagy szüksége. Csak a következményektől rettegett.
Úgy tűnik Patrick nem érthette, nem látta át miről is volt szó. Ezek a férfiak, mint féltékeny szeretők, követelték a jussukat, nemleges választ ritkán fogadtask el mint felelet. Ugyan miért tették volna? A legtöbbnek világ életében ezüst tálcán nyújtottak oda mindent. Nem voltak hozzászokva, így rendkívül feszültek is lettek a visszautasítástól. Eddig mindig ott volt amikor kellett. Ugyan voltak neki is gyenge estéi, amikor túltolta és nem tudott teljesíteni de attól még ott volt. Látták, tudták, számoltak vele, egy volt a társaságból. Azokban a percekben úgy érezhette teljes joggal tartozik valahova, bármilyen visszatetsző is volt a kapcsolat. Most pedig mindezt félre akarta dobni mert egy herceg táncra hívta.

Egy pillanatra megtorpant mielőtt még kiléphettek volna a sikátorból. Ott volt a láthatatlan határvonal amit nem tudott hirtelen eldönteni hogy át akar-e lépni. Úgy tűnik csak nem fogyasztott elég drogot ahhoz hogy teljesen elveszítse minden józan belátását és gátlásait. Ekkor rezzent meg a mobil a zsebében, egy nem általa beállított csengőhangot harsogva az éjszakába.

- A kurva életbe... - zavartan lépett hátrébb, épp hogy sikerült úgy elővenni a mobilt hogy az ne landoljon a földön, a kapkodásával csak késleltetve a válaszadást. - Giselle, mi a fasz?! Mi ez a szar? - fordított hátat Patricknak míg a csajjal beszélt, visszalépve a sötétségbe mely nyugodalmat adott neki.

- Nem tetszik? - csiripelte a vékony hang, tettetett meglepetéssel fogadva a hírt. - A kedvenc mesémből van! Szóval, milyen buli lesz ma?

- Nem rehabon vagy?

- Dehogy, sosem voltam. - felete sértetten, ő pedig nem kérdőjelezte meg. Az érzékeny témák kerülése az egyik specialitása volt.

- Edge, egyre legyél ott. A jelszó tic tac. Vidd a lányokat. Ha késel akkor buktad. - tette le a telefont és sóhajtott. Giselle-nél sosem lehetett tudni hogy eltalál-e arra de a hely említése... Talán az meggyőzhette annyira hogy ne készülődjön órákig és normálisan szedje össze magát. Ezzel meg is lett volna oldva az estéje? Ő önmagában egy olyan személysiég volt aki mellett mások könnyen elhalványultak. Talán fel sem tűnt volna Souzzi-nak hogy nincs ott. Elküldte sms-ben is a jelszót és a helyet, tudva mennyire egy szőke picsa, amivel lezártnak is tekintette a témát a részéről. Igyekezett kerülni a vele való kommunikációt, bármikor amikor tehette. Túlzottan idegesítőnek találta, amire mindig sikerült ráerősítenie.
Ez a hívás olyan volt mint egy jel. Legalábbis az ő fejében ez játszódott le. Az istenek, isten, a felsőbb hatalom amihez sokan rimánkodnak, adott egy jelet. Elmehet. Az ujja tétován tévedt a bekapcsoló gombra, azt csak egy rövid gondolkodás után nyomva be, ezzel kikacsolva a készüléket.
Megfordult és szembenézett Patrick-al, elhatározásra jutott, ez meg is látszott rajta. Összeszedte maradék tartását, felszegte a fejét és készen állt hogy az újabb csatáit vívja a világ ellen. A pajzsot, az álarcot ami megvédte, újra felhúzta, nyomát sem hagyva az érzékeny léleknek aki a megbocsátásra vágyik. A gúnyos, nagyon távoli alak volt ott, akihez nem érhetsz de távolról csodálhatod, nem lesztek sosem egy szinten.

- Jó. Menjünk. De nincs kézfogás!

Torka kiszáradt a drog utóhatásaként, egyre gyakrabban kellett nedvesítenie rajta. Megfordult a fejében, hogy visszamegy és szerez maguknak valami italt, de azzal odalett volna a helyzet spontaneitása; ráadásul valami azt súgta neki, ha Wilt visszaengedi a sznobok közé, többet rá nem veszi már, hogy kettesben maradjanak. Most vagy soha - diktálta a vére, ő pedig rég átsodródott már azon a határon, hogy visszakozzon. A fejébe vette, hogy jót tehet Willel, még úgy is, ha ezt ő maga egyelőre nem látta be, és Patrick ötlete inkább tűnhetett erőltetésnek, rögtönzött emberrablásnak, mint valódi, közös tervnek.
- Lesz még elég - vont vállat, szinte kisujjal pöckölve félre a gyenge tiltakozást. Úgy vette le, a fiú életében volt már elég hasonló összejövetel, és valószínűleg nem egy néhány órás, friss ismertség fogja a jövőben megtörni ezt a szokást. Ráadásul a fiatal, feltörekvő gitáros még a saját rossz szokásai megtörésében sem jeleskedett, így hát nem dédelgetett olyan hamis illúziókat, hogy majd pont Wil esetében járna sikerrel. Hogy segíthetnél másokon, ha saját magadon sem tudsz? És vica versa: hogy segíthetnél magadon, ha másokon sem tudsz? Ördögi kör volt ez, és ő csak annyit tehetett, hogy megragadta a fiú csuklóját és elkezdte kivezetni a sikátorból, még ha az érintés furcsán idegennek és meglepően ismerősnek is tűnt. Közvetlen típus, szereti ölelgetni a barátait, szeret Chace nyakán lógni, szeret a lányok személyes aurájába betörni, az ujjai közt mégis vékonynak és törékenynek hatott a vékony csontok és rostok összessége. - Plusz a lányok maguktól is eltalálnak. - tette még hozzá, ha esetleg további győzködésre szorult volna Wil, de közben nem nézett hátra rá, az előttük kiszélesedő utcaszakaszt, a lelki szemei előtt nyíló lehetőségek végtelen tárházát szemlélte. Sorra pattantak elő a jobbnál jobb ötletek az este folytatását illetően, merre menjenek, mit csináljanak, hova vigye, mely szeletét kóstoltassa meg Willel a szabadságnak, hogy biztosan rabjává és függőjévé váljon. Ez nagy felelősség volt a számára.
Hüvelykujja jobban rászorult a fiú csuklóján átfutó érre, ahogy amaz megtorpant a sikátor szájában. Patrick, kis fáziskéséssel, szintén megállt, arca értetlenséget tükrözött, ahogy hátrafordult, hogy meglesse, mi történt. Már épp nyitotta a száját, hogy bátorításként mondjon valamit, amikor nem várt dallam hasította ketté köztük a csendet. Az első meglepett pillantás és az addig szorongatott kéz eleresztése után kirobbant belőle egy nagyon rövid és nagyon visszafogott nevetés, derűs és gyomorból jövő, egyáltalán nem gúnyos. Sőt, míg Wil a telefonálással volt elfoglalva, a háta mögött Patrick halkan tovább dúdolgatta a mesedalt, képzeletbeli gitárját pengetve közben.
- ...annyiravárokegy... - Csak akkor akadt torkán a dal, mikor a hívás végeztével az ismerős szempárba akadt az övé. Nem igazán figyelt rá, mit és kivel beszélt a másik, tiszteletben tartotta annyira, hogy teret adjon neki, és nem, ennek semmi köze ahhoz, hogy a meseszeretete és a drog okozta jóérzés összemosódott benne arra késztetve, hogy spontán koncertet adjon egy kihalt és ócska sikátor szélén. Most azonban úgy érezte, a hívás sorsdöntő volt az estéjük végkimenetelét illetően, így leengedte törzse mellé karjait, letéve képzeletbeli gitárját, noha ujjai még láthatatlan akkordokat fogtak le a levegőben, ahogy törzsével várakozón Wil felé fordult. Ítéletre várt, kissé izgatottan, de ugyanúgy őrizve bárgyú, jóindulatú mosolyát.
- Király! - Őszinte örömmel nyúlt a fiú kezéért, hogy lelkesedését kifejezve belevethessék magukat az éjszakába, mire végre rendesen is eljutott agyáig az az egy feltétel, melyet a másik kikötött, és úgy rántotta vissza a tenyerét, mint aki tűzbe nyúlt. - Ja. Bocsi. Persze. Semmi tapi. - De akkor hogy fejezze ki, mennyire örül a fejleménynek, a döntésének, a nem csupán bátor, hanem szinte már hősiesen vakmerő lépésének? A hangulat keltette hullámokat meglovagolva végül sután megpaskolta Wil fejét, ujjai hegyével épp csak belekócolva annak hajába.
- De azért örülök. Tudod, bajos lett volna, ha nem akarsz jönni. Furcsán néztek volna ránk, ha a vállamon cipellek végig a fél városon. - Gonoszkás vigyorából azonban nem lehetett kiolvasni, mennyire gondolta komolyan és mennyire szánta csak ugratásnak a megjegyzést. Sarkon fordult inkább és folytatta a megkezdett sétájukat, ezúttal egy fokkal lassabban és megfontoltabban.
A kései időponthoz illően az utcák meglehetősen kihaltak voltak, a kivilágított kirakatokban magányosan ácsorogtak a különböző figurák, élettelen próbababák és magukra hagyott portékák, fogyasztási cikkek. Pat éles kanyart írt le sétájuk egyenesén, míg odasasszézott az egyik ilyen kirakathoz és megbámult mögötte valamit, aztán ugyanilyen görbülettel vissza is táncolt Wil mellé. Mint egy gyerek, aki nem győz rácsodálkozni a világra.
- Szóval, az a csengőhang... - törte meg végül a csendet kettejük közt, miközben ismét oldalra kacsázott, ezúttal azért, hogy felugorjon a járdaszegélyre és azon egyensúlyozzon végig, egyik lábát a másik után pakolva. - Ne mondd, hogy nem szereted a meséket! Legalább egy kicsit. Mindenki szereti a meséket. Mindenki szeret legalább egy mesét. Mi volt a kedvenced gyerekként? - Egyensúlyát vesztette a következő lépésnél, így leszökkent inkább a szegélyről és kioldalazott az úttestre. Közel és távol egyetlen autó sem volt látható, úgyhogy nyugodtan haladhatott a betonra festett vonalon azt képzelve, kötélen egyensúlyozik.
- Egyébként épp lávában sétálsz. Ez az egész láva. A helyedben fellépnék valamelyik vonalra. - mutatott végig maga körül, a föld felé kalimpálva, és nem érdekelte, mennyire veszi Wil komolyan, ő azért rávigyorgott és folytatta a kötélen egyensúlyozást, ezzel lelassítva kissé a tempójukat.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

A felé nyújtott kéz, mintha csak egy reménysugár lett volna. Legszívesebben kinyújtotta volna ő is a kezét és megérinti. Megérintette volna nagy kezét, az ujjai végigtáncoltak volna az érdes bőrön, felfedez, meghódít, magáénak tud minden centit a másikon. Miután megtette volna ezt a vágyaktól túlfűtött utat a karján, az ujjak végénél állapodott volna meg, csodálattal adózva a bőrkeményedéseknek mely oly sok évnyi munkát sejtetnek. Megpihent volna, közelebb vonja, az ujjai összefonódtak volna a másikéval, belefúrta volna a fejét a mellkasába és nem lép el tőle. Újra beakarta szippantani az alkohol és parfüm különös vegyületét mely már úgy felkavarta.
Nem is értette hogy kanyarodhattak el a gondolatai ilyen gusztustalan irányba. A drog, az éhség és szomjúság kettőse vad illúziókat idézett meg. Igen, ezt a képet is csak annak gondolta. A beteg agyának egy újabb költeménye ami ellen mit sem tud tenni. Megfeszültek vonásai és úgy figyelte, úgy érezte megint egyre vörösebb lesz a feje. Mintha ott lebegett volna a feje fölött egy tábla hogy beteg. Egy kórtól szenved ami másnak egy semmiség, fel sem tűnő tulajdonság, neki viszont egy átok volt melyet semmilyen ima nem tudott kiírtani.
Amikor Patrick keze a fejéhez ért el akart lépni de a lábai a földbe gyökereztek. Csak egy rosszalló pillantást lövelt felé, nem említette meg a dolgot. Egyszerűen nem tudott mit mondani rá és igazából abban a percben meg sem akart szólalni. A szíve túl hevesen vert, az egyre gyorsabb mértékben száradó szája egy hangot sem kívánt megformálni. Zavar és tehetetlenség, ezt érezte a másik mellett. A herceg aki nem akart olyan lenni amit ő szeretne. Távoli és mégis túl közeli, az esze azt sugallta, ő mindenki cédája, a szíve azt ordította hogy most csak az övé és így is lesz mindig is. Gyűlölte ezeket a pillanatokat. Amikor elkezdte ezeket az idegen mégis saját érzéseket és gondolatokat dédelgetni a mellkasa mögött, mintha nem tudta volna mi a rend, mit kéne csinálnia.

~ Minek akarnál egy kis trollt a hátadon vinni? ~ bukott ki majdnem belőle a kérdés de hallgatott tovább, némán követte a másikat. Igen. Önvád, gyűlölet, a kritikus jellem ami felfedezi, kielemzi és megtalál minden hibát melyen elrágódhat, ami mellett egy perc ideje sem volt a másik, a rossz gondolatokra. Ebben a percben hálát adott az égnek hogy így utálja önmagát. Ez egy jól ismert terepet biztosított számára ahol magabiztosan mozgott. Oh, édes önmarcangolás.

- Pedig nincs. Nem nézek meséket. Gyerekes. - szólalt meg egy kicsit rekedtesen s adta elő újra az úrifiút, kényesen igazgatva a ruháját mely szerinte nem állt tökéletesen.
Mi volt a kedvenc meséje? Erre könnyű volt a válasz. A Robinson család titka. Egy okos fiú akit mindenki lenéz, nem tudják mekkora lehetőségek lakoznak benne. A fiú aki csak szeretetre vágyik és egy családra. Annak ellenére is hogy ott volt a családja, távolinak érezte őket. Egyszerűen egyiket sem tudta olyannak tekintenki aki szívből szereti. Nem is mutatták neki ezt sosem. Így újra és újra az olyan filmek ragadtak meg neki ahol az árva gyerek egy családra akadt. Hiszen ő is erre vágyott. Úgy szerette volna ha valaki eljön a jövőből és megmutatja milyen lesz az élete, útmutatást, megnyugvást ad és megmenti. Várt a levélre a varázslóktól, valaki aki félistennek mondja, egy mágikus kapura... Bármire. Bárkire és bármire ami megmutatja, különleges és ér valamit, számít.
Vajon mikor kezdett lemondani a mesékről?

- De... A Robinson család titkát sokszor megnéztem. Egy szegény fiú aki gazdag lesz a jövőben. Övé lett a világ. Ez klassz. - nyilván nem adta volna elő Patricknak hogy ott ült a tévé előtt és bőgött, mindegy hányszor nézte meg, mert annyira örült annak hogy felfedezte a családját. A kedvenc része az utolsó montázs volt, amikor is hazavitték és szerették. Elfogadták és táplálták a tehetségét, annak szerették ami, nem akarták megváltoztatni. - Megszerzett mindent. Kilóra megvehette volna a fél világot. - pénz, pénz, pénz. Jó téma. Dícsérte meg önmagát míg lelépett az úttestre és követte. Kíváncsian figyelte hogyan kanyarodik és egyensúlyoz a fehér csíkokon. El sem tudta képzelni mi a célja vele.

- És neked? Gondolom valami hülyeség. Pán Péter vagy ilyesmi. - a másik nagy kedvence. - Tudtad hogy Péter a halál angyala? Arról szól a történet hogy elviszi a gyerekeket a másvilágra. - ennek ellenére is a kedvence maradt. Sőt. Bárcsak lett volna egy felnőtteknek való Péter. Gondolkodás nélkül megragadta volna a karját és tovarepül vele. A gond csak az volt hogy nem lett volna egy boldog gondolata sem melyektől szárnyalhatott volna.

Amint Patrick bedobta a láva ötletét egy gúnyos félmosoly szaladt át az ajkain. Valahol persze szórakoztatta de úgysem vallotta volna be neki. A teljes megnyíláshoz egy üveg vodka kellett volna. Vagy az csak egyszerűen megölte volna? Ahogy pörögtek az események, lázas elméjében újabb képek születtek. Egyszerre a szituáció amiben voltak már nem is volt annyira biztonságos, a házak melyek békésen vetették árnyékukat az útra, félelmetesnek tetszettek. Patrick sem olyan volt mint addig, kezdett egy illúzóvá válni mely lassan elveszti anyagi megnyilvánulását. Nem tudja miért de erre a gondolatra könnyek szöktek a szemébe. Dacosan szorította össze az ajkait és megállt egy pillanatra. Nem tudta eldönteni hogy hagyja elveszni ezt a látomást, forduljon vissza ahhoz a világhoz melyet már úgy ismert mint a tenyere, vagy próbálja megmenteni a kis fénysugárt a sötét éjszakában? Kétségek dübörögtek benne, valahol tudta hogy csak a mérgek játszanak vele egy csúfos játékot de... De mi van ha nem? Mi van akkor ha annyit szívott ma hogy tényleg trippelt? Lehet a férfi nem is volt ott. Miért lett volna vele bárki más? Igen, hirtelen nem is volt értelme az egésznek. Nem fogadta el a fejánlott pénzt, sőt. Elhívta hogy legyenek együtt. Ez csak valami tévedés lehetett. Ennyire fejlett lett volna addigra a fantáziája hogy egy ilyen alakot is eltud magának képzelni mint társ? Tényleg ilyen szeretőt kívánt volna magának?
Először ott akarta hagyni, mert ha nem valóságos akkor a saját útján kell járnia. Ám bolond szíve mely nem ismerte a rendet majd belehasadt a gondolatba. Azt szerette volna ha valóságos és ott van neki. Nem csak a fények és sötétség, heroin játékával szeretett volna társalogni.
Áthágta a kettejük között lévő távolságot, tétován és bátortalan, megragadta hátulról a zakóját, óvatosan kapaszkodva vékony ujjaival az édes anyagba. Tényleg ott volt.

- Láva... - mutatott oldalra, ijedt őzikeként tekintve fel a másikra, hiszen maga sem tudta megmagyarázni a viselkedését. Boldog volt hogy érezte, ott van. Legszívesebben el sem engedte volna csak hogy a bizonyosságát végig megőrizhesse.

"Gyerekes." Mintha csak a legjobb barátját hallotta volna, és ez öntudatlanul is mosolyt csalt az arcára. Sosem zavarta, ha ezzel a jelzővel illették, így most sem vette magára, tisztában volt vele, hogy a lelke mélyén nagy gyerek maradt. De hát mi értelme felnőni? Belekóstolt abba a világba, épp elég nagyot harapott belőle ahhoz, hogy megköszönje és tudja, annyi elég volt. Ha választhat, hogy akkor is nevet, mikor nem kéne, vagy inkább átérzi minden élethelyzet súlyát és előbb-utóbb belefásul a nyomásba, gondolkodás nélkül az előbbit választja; hiába önző felfogás, hiába tűnik menekülésnek. Valami azt súgta számára, hogy a lelke mélyén egyetlen felnőtt sem különb - sem Chace, sem pedig Wil. Ezt mégsem akarta szóvá tenni, inkább csak mindentudón mosolygott, mintha felfedett volna egy titkot, amit még a másik sem tudhatott magáról. Legidegesítőbb tulajdonságainak egyike volt ez, a görbülete pedig csak szélesedett, ahogy a fiú végül beismerő vallomást tett. Tudta ő, hogy csak van legalább egy...! Ráadásul egy olyan darab, melyet ő még nem is látott.
- Nahát, ez teljesen kimaradt az életemből, pedig tök érdekesen hangzik. Robinson? Rákeresek majd. - Ott csücsült a nyelve hegyén az ajánlat, az egyszerű kérdés, hogy Wil nem akarna-e mesét nézni vele, de még emelkedett hangulatában sem jutott át a meghívás elméje önjelölt cenzúráján. Furcsa lett volna huszonkilenc éves létére áthívni magához egy másik srácot mesézni, és legalább olyan átlátszó (még ha nem is volt efféle indíttatása!), mintha meg akarná mutatni a "bélyeggyűjteményét". Így hát moderálta magát és nem folytatta, csak miután Wil visszakérdezett.
- Nagyon kedves, kösz! - szúrta közbe nevetve, mikor elöljáróban lehülyeségezték a kedvenc meséjét. Ezt sem vette magára egyáltalán, inkább szórakoztatta a fiú stílusa, ráadásul nem is lőtt nagyon mellé. Szerette azt a mesét, meg legalább két tucat másikat, melyek közül igazán nagy kihívás lett volna kedvencet választani. - Igen, erről hallottam. Elég morbid! De én sokkal inkább a Kincses bolygó-Pocahontas vonalon mozogtam. Utóbbit nyilván John Smith miatt. Ki tudott ellenállni azoknak a szemeknek? Pocahontas biztosan nem. - Sok olyan mese volt, ahol a hercegnők helyett a hercegek keltették fel a figyelmét. Persze gyerekként ebből még nem sok mindent vett észre, ha furcsállta és kicsit szégyellte is, önmaga számára mégis természetesnek tűnt. Hát Ariel helyében hülye lett volna nem eladni a hangját azért a hercegért...
Nem vette észre, hogy Wil lemaradt. Eltöprengett a gyerekkorán, beleélte magát a fantáziája keltette, újszerű világba, és közben minden erejére szüksége volt, hogy egymás után tudja pakolni a lábait. Józanul sem ment könnyen, jelenlegi állapotában azonban lehetetlennek látszott, és már kezdte feladni a játékot, mert ebben a tempóban az utca végére sem értek volna el reggelig... Ekkor érezte meg a gyenge húzást a hátán, és ösztönösen úgy próbált hátrafordulni, hogy ne essen le a "kötélről". Ehhez előre-hátra billegett ugyan, de aztán csak megtalálta az egyensúlyát, és amint ráeszmélt, hogy a halovány ellenerőt a zakójába kapaszkodó ujjak fejtik ki, egyszerre rohamozták meg az ambivalens érzések tucatjai: meglepettség, megkönnyebbülés, káröröm és valami meleg és gyengéd, melyről fogalma sem volt, mi, mégis olyan kellemesen végigbizsergette a porcikáit. Az egyszavas, tömör magyarázat átszakította végül a döbbenet leplét és vidáman felnevetett. A zakóját fogó ujjakra fogott, pont olyan gyengéden érintette meg, mint a sikátorban, csakhogy ezúttal nem udvariaskodott a csuklójával, hanem közvetlenül a kézfejére ment, tenyerébe zárta, gyengéden elvonta az anyagról, így teljes törzsével szembefordulhatott vele.
- Vigyázz, nehogy megégesd magad... - Ezt egész biztosan nem szabadott volna. Az, ahogy a hangja játékosan elmélyült, ahogy szembogara mögött pajkos fények gyúltak, ahogy ajkait keskeny, hullámos görbévé préselte fojtott mosolya, és ahogy törzsét előre billentve közelebb dőlt, hogy néhány decibellel halkabban és sejtelmesebben beszélhessen... Flörtölt. Egy olyan sráccal flörtölt, akit egyáltalán nem éjszakai kalandokra teremtettek, akivel semmi esélye sem volt, hogy bármennyit is előre jusson, és akivel szemben sosem lett volna annyira érzéketlen, hogy akár megpróbálja. Barátot látott benne, szövetségest, partnert, márpedig ezzel a kategóriával sosem flörtölt - kivéve, ha heterók voltak, mert heterókkal lehetett, velük vicc volt az egész... Willel nem. Azt a radarja már réges régen leszűrte, hogy vele más a helyzet. Egy nem heteró sráccal, akit nem akart pár órán belül megfektetni, nem szabadott flörtölnie. Ez nagyobb bűnnek számított a Tíz Parancsolat "ne ölj!"-énél is. Ennél súlyosabb vétket jelenleg elképzelni sem tudott, és a legijesztőbbnek azt találta az egészben, hogy ahelyett, hogy visszakozott volna, vagy esetleg elhúzódott volna, esetleg megpróbálta volna menteni a helyzetet, inkább hagyta, hogy pillantása lejjebb kalandozzon a sötét szembogarakról. Csak akkor eszmélt fel, amikor már a csábítónak ható ajkakat fürkészte, még élesebb szögbe döntve törzsét, tovább csökkentve köztük a távot, ujjaival enyhén rászorítva a fiú ujjaira, majd amikor megfogalmazódott a fejében először ködösen és tompán, aztán egyre élesebben a gondolat: olyan aranyos, meg akarom csókolni... Na, akkor kapott észbe és egyenesedett fel annyira, hogy visszanyerje a kartávolságot kettejük közé.
Egész biztos volt benne, hogy kipirult.
- Egyet se félj, nem hagylak megégni! - Most már bohókásan vigyorgott, már visszakozni próbált; menteni a menthetőt és úgy tenni, mintha az iménti közeledése meg sem történt volna. Nem történhetett meg. Nem akart alkalmi testiségeken túl semmi többe bonyolódni, és nem akart elrontani egy kiépülni látszódó barátságot sem. Wil kezét pedig, bármennyire nehezére esett is, elengedte, hiszen megígérte, ez volt az egyetlen feltétel: semmi tapi. Még ha keserű szájízzel is, de eleget tett neki.
- Hé, van kedved játszani? Az nyer, aki tovább bír a vonalon maradni. Aki előbb elveszti az egyensúlyát és leesik, az vesztett és büntetést kap. - Kárörvendővé váló mosolya jelezte, hogy nem feltétlenül egy üveg sör járt a fejében, hanem sokkal szivatósabb feladatok. A végére azonban ellágyult az arcjátéka és megpaskolta Wil vállát.
- De belém is kapaszkodhatsz, ha félsz. Megvédelek. - Maga sem tudta volna megmondani, pontosan hogy értette.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

- John Smith aki segítő jobbot nyújtott az őslakosok kiírtásában? Nem éppen. - csúszott ki önkéntelenül a vallomás a szájából, mely több szempontból is igencsak árulkodó volt. Először is, ez egy halovány utalás volt a valódi érzelmeire, bár nyilván hamar sikerült volna magát kimagyaráznia a helyzetből. A második, ami talán még jobban rombolta volna republikánus imidzsét, az őslakosokkal való szimpatizálás ténye. Miszerint nem azt hozta fel hogy egy barbár nővel ő nem kezdett volna, mikor a szép őshazában ott van a nemesi vonal. Nem. Mit tett, miben nyújtott segítséget? Belemerült a "vitába" hiszen Patrick mellett nem érezte azt hogy feltétlenül végig kell gondolnia mindent százszor mielőtt kimondaná. Eltérően az előző óra kisebb nagyobb hallgatásaitól most végre belemerült egy témába.

- Akkor inkább Li Shang. Háborúba ment és felvállalt egy lehetetlen feladatot. Nem csak tátott szájjal nézte ahogy a nők elvégeznek mindent helyette. Röhej hogy a korai filmekben még csak nevet sem adtak a hercegeknek. Ennél két dimenziósabban nem is ábrázolhatták volna egyiket sem. - annak ellenére hogy neki az animációs filmek gyerekesek meg hülyeség kategória, elég sokat tudott róluk. Elkezdve a hercegek nevétől, a történeten át, egészen a vicces részletekig. Szerette az animációs filmeket, mióta elköltözött otthonról sokat nézett, rendszeresen visszatérve a nagy kedvencekre. Volt egy titkos szekrénye a tévé alatt ahol a régi VHS kazettáit őrizgeti mint valami nemzeti kincs. Természetesen rajta kívül senki sem nyúlhat hozzá. Még a takarítónője elől is elzárja a polcot. Talán a sok közül ez az egy olyan titka van amit nem tart annyira gáznak. Az összes többi annyira mély és szégyenteljes hogy ez labdába sem rúghat mellettük.

Abban a pillanatban ahogy hozzáért a kezéhez a világ mintha megállt volna. Szinte látni vélte hogy a madarak megálltak a röptükben, a kocsik már nem haladnak a céljuk felé. Csak ő volt ott és a másik, egy piciny, lehetetlen dimenziója ennek az elbaszott világnak mely végre adott valami értelmet a létezésnek. Szerette volna elkapni a kezét és odavágni valami csípőset és bántót, olyan okos elszólalást amit még később is felemlegethet. De újra csak ugyanaz az érzés fogta el, miszerint nem tudott megmozdulni. Hevesen zakatolt a szíve, amin már meg sem lepődött, az arca egészen felforrósodott. Olyan jó volt ahogy hozzáért a kezéhez. Nem bántás, utálat, harag volt az érintésben hanem... Valami más? Nem akarta hangosan kimondani vagy csak épp magában, titkon, ahol senki más nem tudhatott volna róla. Azt szerette volna ha az a szó még csak véletlenül sem jut az ezsébe mert egy olyan spirállba sodorhatta volna ahonnan nem biztos hogy van menekvés.

Amikor hat éves volt akkor Dorothy Templeton szerette volna megcsókolni. A magániskola mögötti parkban játszottak, a lány babaáival, a Tarzant "filmesítve" újra. Szerencsére igen nagy volt az egyetértés közöttük hiszen Dorothy a fiúval akart lenni Wil pedig a lánnyal. Ezért működött ilyen jól a barátságuk, valahogy mindig arra vágytak amire a másik nem, még ha azt az utat is kellett volna követniük ha tudják mik a tradícionális szerepek. Abban a változatban egy sivatagban voltak és repültek a homok fölött, próbáltak egy óriási kígyót legyőzni. Már amikor épp a a film csúcspontjához értek volna akkor Dorothy leeresztette a kezét és nagy, csillogó szemekkel nézett rá.

- Akkor most a csók! - Wil teljesen lefagyott, nem is értette. Addig a pontig nem csókolóztak a babák. Nem is igazán akarta azt eljátszani. Fiatal elméjében valahogy nem tűnt helyesnek ha a fiú és a lány csókolózik. Akkor meg Dorothy elkezdett egyre közelebb hajolni, nem is a babáját mozdította, nem törődve senkivel és semmivel, ami megriasztotta és... Undorral töltötte el. Belemarkolt a homokba és az arcába nyomta mielőtt odaért volna hozzá. Egyszerűen nem hagyhatta. Ez volt a legközelebbi próbálkozása a csókolózással. Ez is tizennyolc éve volt.
Ugyan a pénzéhes ribancok bármikor rávetültek volna de... Egyszerűen nem kívánta a nőket. Még addig a napig sem sikerült teljesen bevallania magának de teljesen hidegen hagyták. Mindegy mennyire volt kivágva a ruhájuk vagy hogy viselték a hajukat, milyen cipőt vettek fel... Semmi. Megkritizálta ha nagyon rosszul sikerült a szett és ennyi. Egyszer sem volt merevedése egyiktől sem. Csak szobrok voltak, olykor mutatósak, ám semmi több. Neki nem volt annyi elég hogy a másik jól nézzen ki. Persze az nagyban hozzásegített a kérdéshez, talán sikerült feltornáznia a vérnyomását de kellett valami több is. A hangja, a tudása, a mozdulatai, a viselkedése. Egy kis szikra ami fellobbantotta a lángot melyet oly féltékenyen őrizgetett magában, megpróbálva elrejteni a világ kutató pillantásától. Terry ilyen volt, azon túl hogy egy magas, gyönyörű afro-amerikai férfi volt, minden más is tetszett neki rajta. Az önfeledt viselkedése, a szabad szája, a búgó baritonja mely a gerincéig eljutott... Egy nő hogy tudta volna mindezen érzelmek garmadáját kiváltani?

Tehát ott állt, abban a megfagyott térben és időben, tekintetével nem is tudva elszakadni az ajkakatól melyek valamit mondtak, amit nem is realizált abban a pillanatban. Csak azt figyelte ahogy egyre közelebb és közelebb kerültek. Akkor most megtörténik? Nem tudta hirtelen mit gondoljon vagy tegyen. El kellett volna hajolnia vagy megütnie? Attól félt ha hirtelen megmozdul akkor félbeszakad a mozdulatsor és... És nem csókolja meg? A vér annyira elöntötte az érzékenyebb felét hogy az önvádaskodó érzései most háttérbe szorultak, lehunyta szemeit és várt.
A csók viszont elmaradt. Halovány nyomás a kezén, a hang mely végre eljutott a hangosan zúgó fülein keresztül, zakatoló vére lecsillapodhatott. Kinyitotta a szemét és szégyenkezve állapodott meg a másik mellkasán, próbálta kerülni a tekintetét. Terry biztos kiröhögte volna. Meg egyáltalán, mit gondolt? Csak... Csak ostoba elméje játéka volt ez, nyilván megszédült alkholos mámorában és csak egy percre felé lendült, nem készült semmire sem. Nem volt a nők vagy a férfiak álma, az utóbbinak pedig nem is kellett hogy legyen. Hiszen nem tartozhatott abba a körbe. Azzal a családdal, a háttérrel... Egyszerűen nem tehette meg. Rosszul érezte magát hogy nem ellenkezett és ilyen egyszerűen csőbe lehetett húzni. De talán még jobban bántotta az az érzés hogy senkinek sem kell. Igen hosszú évek alatt két próbálkozás... S persze a tucatnyi flörtölés amit nem realizált mert olyan bamba és vak tud lenni.  

- Eddig is tudtam hogy a szegényebb rétegnek igen... kezdetleges szórakozási formái vannak. De ez azért túlzás. - lépett el tőle, némi éllel bántva, nem realizálva hogy a másik is jó családból van, ahogy lassan megelőzte és kelletlen letörölte, újra csak, a férfi érintésének nyomát.

- Azt mondta Mr. Byers hogy szórakoztatni fog. Egy millió dolláros partit hagytam ott. Eddig csak azt mutattad meg hogy nem tudsz egyensúlyozni. Ez nem túl meggyőző. - csapott át teljes védekezésbe, mímelt unalommal nézve meg az óráját, csak félig fordulva hátra a másikhoz. Már ha akart sem tudott volna odaérni a partihoz. Színlelt sajnálattal csattintott egyet a nyelvén és húzott elő egy doboz fekete cigit, piperkőc mozdulatokkal téve a szájába és gyújtva meg a szálat az aranyozott gyújtójával míg előre fordult. Vanília illata kezdte lassan körbefonni a testét és elméjét, mely arra szolgált hogy újonnan keletkezett izgalmát, mely a kellemetlen domborulatokat jelentette az alsóbb régiókon, minél hamarabb eltüntesse. A cigaretta pedig és a nőkre való fókuszálás, acsarkodás, kíváló mentőövet adtak neki. Nem is fordult a másik felé, csak versenyt futott az idővel hogy minél előbb lohadjon le a lelkesedése, ne kelljen még ki tudja meddig bénám rakosgatni a lábait mindenféle irányba, csak hogy ne röhögjék ki teljesen.

- Nem tudsz olyan kolonizálót mondani, aki talpig becsületes lett volna a mai moralitás szerint - Teljesen más volt akkoriban a kor szellemisége. Még akikre nagy, hősies vagy jó emberként tekint a történelem, azok is tartottak otthon legalább egy rabszolgát, arról nem beszélve, milyen mocskosul tudtak bánni a nőkkel és a gyerekekkel. Ha a mai mérce szerint kellett volna megítélniük az akkori embereket, egyikük sem megy át a rostán; az adott kor értékeit tekintve azonban találhattak egy-két felvilágosultabb gondolkodót. Patrick szemében John Smith is ilyen volt, de hát az egész mese vitaalapja már ott értelmét vesztette, hogy Pocahontast meg egy hatvan-nyolcvan, vagy hány éves öreglányról mintázták. Nem mintha ettől egy fikarcnyit is kevésbé becsülte volna a mese történelmi értékét, vagy Smith szőke fürtjeit. Mentségére szóljon, nyolc évesen a legtöbb gyerek nem a rajzfilmek morális problémáit firtatja.
- Li Shang! - Lelkesen visszhangozta az elhangzó nevet. Könnyedén beleélte magát a beszélgetésbe, és kifejezetten élvezte, hogy valakivel végre ki tudja tárgyalni ezeket a dolgokat. - Mondjuk az egész Disney-biznisz bűzlik úgy, ahogy van. Több meséjük alapja is koppintás, arról nem beszélve, milyen felszínesen ábrázolnak igazából nemtől függetlenül minden karaktert. Tisztelet az újabb daraboknak. - Igazán szóvá tehette volna, ahhoz képest, milyen "gyerekes" és "hülye" mesékről volt szó, egészen széleskörű tudással rendelkezett Wil, de attól tartott, ha ezzel cukkolná, többé szóba sem hozná a témát, és azzal Patrick elveszítené az egyetlen embert a baráti köréből, aki tudja, mi az a Mulán és hogy miről is szól valójában a Pán Péter. Talán mégis csak meg kellett volna kérdeznie, nem akar-e átjönni hozzájuk egyszer megnézni azt a Robinsonos mesét. Chace biztosan idegrohamot kapott volna, ha arra jön haza, hogy két srác mesézik a kanapén.
Volt egy pillanat, amikor komolyan azt hitte, meg fogja csókolni. Épp csak le kellett volna hunynia a szemét és átadni magát a pillanatnak, ahogy már olyan sokszor tette, valami mégis meggátolta. Sőt, egyenesen megijesztette. Semmi jó nem származott abból, ha túlságosan megkedvelt valakit. A kötelékek fájdalmasak és nehezek, kampós végű, súlyos láncként tekerednek a lelke köré, és már épp elég terhet viselt magán ahhoz, hogy ne bírjon el még egyet. Még egyszer képtelen volt végigcsinálni.
- Ouch, de kritikus lett valaki! - vigyorgott, mert muszáj volt, jókedve maszkján mégis átütött az erőltetettség. Attól félt, a szíve olyan erővel veri a bordái falát, hogy az egész utca a zakatolásától hangos; de attól még jobban, hogy majdnem elrontott egy alakuló barátságot. Majdnem szélesre tárta a szekrény ajtaját, mikor egész este fogadkozott, hogy ehhez semmi joga. Ráadásul a nyílt utcán! Wil helyében ő is neheztelt volna magára, így egyáltalán nem csodálkozott a beszóláson. Nem is tiltakozott, épp csak a szokott lezserséggel zsebre dugta a kezét. Érezhetően megváltozott köztük a hangulat, amit a saját botlásának tudott be, eszébe sem jutott, hogy esetleg más húzódhatna mögötte.
- Tudom, hogy hova akarlak vinni, és ahogy ígértem, imádni fogod. De mi értelme közben átrohanni ezen? - mutatott körbe hanyag legyintéssel maguk körül, miközben az orrába tekeredő vanília édes aromája felborzolta az idegeit. Nikotinfüggősége éles karmokkal kaparászta a torkát, ölni tudott volna egyetlen szálért. - Nincs jobb a város éjszakai arcánál, amikor minden a miénk, a járda, az úttest, az összes pad, amire felugorhatunk, szökőkút, amibe belemászhatunk, kuka, amibe beleülhetünk... - A cigaretta illata bosszantotta ennyire, vagy az elszalasztott lehetőség? A szálat irigyelte, ami bűnre csábítóan lógott ki a fiú szájából, vagy az ajkakat, melyek érinthették? Nem tört be ezúttal Wil aurájába, hagyta közéjük ékelődni a távolságot, megfigyelte ebből az új szögből is, míg előre-hátra billent a talpán azon töprengve, hogyan állítsa vissza kettejük közé a békét. Szerette azt az eltökéltséget, amellyel a fiú belékapaszkodott. Szerette azt az ártatlan ijedtséget az arcán, a sebezhetőséget, a kíváncsiságot. Tetszett neki úgy, ahogy volt, és ennél ijesztőbb felismerést jóideje nem élt át.
Köszörült a torkán és összeszedte magát.
- Jól van, Mr. Mueller, akkor ideje valami egy millió dolláros estét prezentálnom. - Energetikussága kezdett visszatérni, újraéledő lelkesedéssel kerülte meg Wilt és toppant be elé. Mosolya ezúttal sokkal őszintébbnek és nyugodtabbnak hatott, mint akinek sikerült rendeznie magában a belső feszültséget. Azt tervezte, elsüt néhány viccet és megpróbálja azzal puhítani Wilt, aztán kér egy szálat ő maga is, majd levágnak két mellékutcát, hogy hamarabb az általa kitervelt helyre érhessenek. De ahogy újra szemtől szemben álltak, érezte, hogy a tervei szép lassan gyors és gyászos süllyedésnek indulnak, mint a Titanic. Wil volt az ő jéghegye.
- Nem vagyok szakértő, de úgy tudom, asztmaroham után nem bölcs dohányozni. - Trippelt, meg a nagy frászt! Ez a srác tényleg igazi rejtély volt számára. Minden egyes lehántott réteg alatt újabb réteg lapult, mint egy útvesztő, azt az érzést keltve, hogy sosem érnek a végére. Patrick mégis igyekezett finoman és puhatolózva előre haladni, egyre mélyebbre ásni, nem megsérteni egyetlen réteget sem, olyan óvatossággal hámozta le őket egymásról. Alaposan megfigyelt mindent, elemzett és információkat szűrt le. És még így, dacára fejlett emberismeretének és annak a lassan pár órának, amit együtt töltöttek, még mindig tele volt kérdésekkel Wilt illetően. Úgyhogy előhúzta a zsebéből a kezét és kivette a fiú szájából a cigarettát, amikor amaz épp szívásra emelte. Három ujja közé csippentve tartotta félre a csikket, hogy a felszálló füst és a lehulló parázs ne érje egyiküket sem. Le sem vette a pillantását a másikról, abban sem volt biztos, pislog-e egyáltalán közben, vagy teljesen a percekbe merevedett. Közelebb húzódott, szabad tenyere megkerülte Wil arcát és fogást talált a tarkóján, ujjbegyei gyengéden szántottak végig a fejbőrén, míg végül megpihentek a csiklandósan rövid fürtök közt, aztán az egész világ megbillent körülötte, ahogy megtörte kettejük közt a távot. Csókja puha volt és ismerkedő, a felfedezés izgatott türelmetlenségével, mégis magát türtőztetve bontotta szét ajkait a másikén, füstizű, keserédes táncba fojtva. Hosszú ujjai és széles tenyere támasztásában, alig néhány centit engedve törzsük közé meghagyta a menekülés, a szabadulás lehetőségét; cigarettát fogó keze is csak megpihent a vállán, szabad ujjaival gyengéden markolta fel a drága anyag alatt húzódó felkar vékony csontozatát, igyekezvén közben nem leejteni a cigarettát sem. Lépésről lépésre, légvételről légvételre, dobbanásról dobbanásra és csókról csókra húzódott közelebb, gerince enyhén meghajlott, hogy azt a röpke magasságkülönbséget enyhíthesse köztük, ajkai azonban szusszanásnyit sem engedtek, kapaszkodtak, újra és újra Wilbe szédültek - hacsak nem ellenkezett és nem tolta el magától.

Patrick&Wilson

Pick me up Been bleeding too long

- Nem, de akkor sem kellene az egészet romantizálni. - felelte dacosan, továbbra is kitartva a véleménye mellett, még ha volt is igazság abban amit a másik mondott. Valamiért az a mese nem jött át neki, nem igazán tudta megmagyarázni miért nem fogta meg a történet. Egy idegen hatalom ami betör egy békés, ármánytól mentes, boldog nép életébe hogy olyanná formálja őket mint saját maguk, ezzel mindegyiket arra kényszerítve hogy megtagadja saját magát. Irtózott már magától a gondolattól is. Pocahontas helyében lelőtte volna, az összes többivel együtt aki a földjükre lépett. Még ha ez azt jelentette volna hogy ő meg sem születik. Nem örökölhette volna meg a vagyont mely csak rá várt. Pontosabban rá és Eddie-re, ha a nagyapja még mindig nem változtatta meg a végrendeletét.

- Sosem tudnak és sosem fognak semmi igazán eredetit alkotni. Bár mi az eredeti? Mindenki csak "inspirálódik" - mímélte az időzőjelet az ujjával míg beszélt - valamiből vagy valakikből. Már jó pár éve nincsen egy eredeti történet sem a világban. Csak egy témát dolgoznak agyon és reménykednek hogy még az utolsó centeket is kitudják belőle vasalni. Minden mese, film, zene, csak egy politikai állásfoglalás, népbutításhoz használt eszköz. Csak valamelyik élvezetesebb, valamelyik meg nem. Egyszer észreveszed, máskor nem... - valóban így vélekedett az egészről. Még a mesék voltak talán a legártatlanabbok, vagy mégsem? Mindenhol csak a nagy testvér ártó árnya rejtezett? Senki és semmi sem menekülhetett a manipuláció karmaitól? Néha úgy érezte magát mint egy birka. Csak ment a kiszabott ösvényen amit a szülei jelöltek ki számára, amit ők a saját szüleiktől tanultak, egyszer sem kérdőjelezve meg a szavukat. Vagy mégsem fonódott bele olyan szorosan a játszmába? Ostorozta magát mindig hogy nem elég jó, pedig ez egyáltalán nem volt így. Már jó pár éve elszakadt attól a világtól melyet ők alkottak, egy saját életet kezdett. Arra nem tért ki hogy jó avagy rossz volt-e de... Más. Ettől egy kicsit jobban érezte magát. Újra csak felmerengett előtte, szélesebbre is terjeszthetné a szárnyait?

- Igen, az utca lumières magiques csodálatos. Főleg az a kupac szemét a sarkon. Azonnal elbűvölt ahogy megláttam. - szemtelenkedett tovább míg a másik mellé ért, egyre jobban azon koncentrálva hogy ne legyen izgatott.

- Egy háromszáz dolláros nadrágnál kihagynám a kukában való fetrengést. De komolyan Patrick, anyád nem tanított meg hogy vigyázz a holmijaidra? Nem mintha... ezekre annyira kellene. - jött elő az igen pörlekedős éne, várva mibe tud minél előbb belekötni a másiknál. Pedig megígérte hogy nem lesz ilyen, mégsem tudta magát visszafogni. Annyira élvezte hogy végre nyeregben érezhette magát és piszkálhatta. Pont amikor a gyerekek az iskolában meghúzzák a másik haját, vágyott a figyelmére, a teljes és osztatlan percekre melyek csak az övéi lehetnek.

- Valamibe mindenki belehal. - összegezte Patrick felvetését és már majdnem hátrébb lépett, megrettenve a közelségétől, amikor ujjai a tarkójára simultak és közelebb hajolt hozzá.

A vérnyomása megugrott legalább százötvenre, a feje elvörösödött, forró lett, elvesztette tartását a karjai között. Csak lehunyta a szemét és átadta magát a pillanatnak, egyszerűen nem tudott más tenni. Annyira zakatolt a szíve, felpörögtek a hormonjai, dolgozott benne az alkohol és a drog, a józan eszének, a gátlásoknak melyek mindig irányították, semmi esélyük sem volt. Mintha egyszerre ezer tüzijáték robbant volna, a levegő sem olyan volt már mint pár perccel ezelőtt, minden átalakult. Borzongás futott át a testén, a szíve majd felrobbant az izgalomtól.
Ügyetlen módon csókolt vissza, érezhető volt rajta a kezdők, a szüzek esetlensége és ártatlansága. De nem húzódott el, abban a pillanatban egy fél másodpercre sem jutott eszébe hogy ellökje magától a másikat. Belekapaszkodott a karjába, belesimult az érintésbe. Azt szerette volna ha az a pillanat sosem ért volna véget. Talán pont egy ilyen esemény volt az amire várt? Valaki aki áttudja szelni a falakat melyeket felállított és megérinti a lelkét? Megpróbálja felszínre hozni abból a mély magányból miben már évek óta őrlődött? Eddig mindig eltolta a férfiakat ha közeledni akartak volna, nem reagált a flörtökre, kereste a távolságot ami megnyugtatta. Mikor jött el az a pont az életében amikor már nem tudta fennttartani azokat a magas sáncokat? Az este eseményei, a bevitt anyagok, Patrick személye? Vagy Eddie közelgő esküvője ébresztette rá arra mennyire magányos?

Amikor a másik elhajolt tőle, eresztve az édes csapdán, akkor először de alig találta a szavakat amiket keresett. Még mindig úgy kapaszkodott a másikba mintha az életéért küzdene, tekintetével a mellkasát fikszálta, nem mert a szemébe nézni. Úgy érezte magát mint amikor egyszer kiskorában Eddie felvitte egy vásári játékra ami az ő ízlésének túl gyors volt. Forgott vele a világ, a hangok és színek egybemosódtak, az egyetlen biztos pontot a másik teste jelentette.

- Oké. - suttogta halkan, talán magát is nyugtatava vele, hangosan nyelve egyet a kijelentésre. Nem mert mozdulni, tényleg nem tudta hogy ilyen helyzetben mi lehet a következő lépés. Most akkor mit kellett volna csinálnia? Arra nem is mert gondolni milyen pocsékul csókolhatott vissza, vörös arca úgyis mindent elárult helyette. A fantázia mely ott lappangott az elméje hátsó szegletében lassan alakot ölthetett. Nem tudta volna megmondani hogy hányszor álmodozott erről az alkalomról. Titkon, részegen, szégyenkezve, mégis valahol boldogan dédelgette magában a képet ahol egy herceg eljön érte. A mocskos sikátor, alkoholtól és drogoktól átitatott este nem volt benne a képletben, mint ahogy egy vadidegen sem, mégsem bánta a váratlan fordulatokat. Ajkai megremegtek, mosolyogni akart de még abban a pillanatban sem engedte igazán magának, mikor már végre sikerült engedni a gátlásain. Több éve volt a divatszakmában, állandóan melegek között mozgott, minduntalan hallgatta a különböző coming out sztorikat. Ezek az élmények, mik formálták a lelkét és gondolkodását, lassan virágba borultak, egy egészen új vágyat fogalmazva meg benne. Szabadság. Felötlött benne hogy élhetne máshogy, szabadon. Csak... A családja. Akkor is a hűvös, távolságtartó család képe ötlett fel benne melyről tudta, nem bocsátanának meg.
Szemtelen, lázadó énje elhessegette a gondolatot, még ha keserű szájízt is hagyott maga után. Eresztett a szorításán, tétován, alig mozdulva pár centit, megsimogatta a karját, egyelőre csak ennyit engedve magának. Olyan jó érzés volt. Hozzáérni. Igaz ott volt a szégyen is mellette és mégis... Egy álom vált valóra már attól az egy öleléstől melybe belefeledkeztek. Próbálta nem elsírni magát, már sokadjára az estén, mégsem tehetett róla. Először is nagyon romantikus alkat tudott lenni és otthona magányában sokat sírdogált. Másodjára pedig az a katartikus élmény mely átjárta az egész testét egyszerűen nem tudott nyom nélkül távozni. Képtelen volt csak úgy elengedni, elfedni az átélteket.

Egy macska kelletlen nyávogása zavarta meg az idiltt és röppentette vissza gyorsan a való világba. Az utcán voltak. Az utcán voltak és ezt nem szabadott volna megtenniük. Kénytelenül de kicsit eltávolodott, ám továbbra sem eresztette el a másikat. Pörgött az agya mit lehetne tenni de egyetlen értelmes megoldásnak a rejtőzés bizonyult számára. Egész életében ezt tette, még mindig ehhez nyúlt vissza ha bajba került volna.

- Én... Itt... Itt nem. Vagyis... Meglátnak. Tudod... Én. De... Hideg van. Vagyis... esni fog. Nem jó az idő. És. És... Nincs itt... semmi. - hebegett habogott míg próbálta remegő kezekkel elsimítani a ráncokat amiket okozott a másikon, eltakarítva a nyomokat melyeket műveltek a kis közjáték által. - Van egy lakásom... Itt. Nem messze. Uberrel tíz perc. - magyarázkodott neki, mintha csak a tanárának felelne, míg kényszeredetten ellépett tőle és idegesen túrt bele a hajába. - Én nem akarok... Tudod. Mert. Mert nem. De eljöhetsz. Hozzám. Ha akarsz. De... Csak... tudod. Nem... azért. - amit szeretett volna a habogásával kifejezni a következő lett volna: Az utcán nekem kényelmetlen, nem akarom hogy vége legyen. Gyere fel a lakásra, de nincs sex! Túlzottan szűz vagyok ahhoz hogy erre még csak gondolni merjek így első alkalommal. Sőt, csókolózásnál ne is csináljunk többet, az valószínűleg úgyis csak egy asztma rohamba vezetne. Elővette a gyógyszerét és újra szippantott egyet, próbálta megtalálni a realitás talaját ebben az őrült szituációban.  
Csak reménykedett abban hogy folytathatják amit elkezdtek, azonban tudta, lehet Patricknak nem tetszik milyen a hozzáállása. Lehet megérezte mennyire tapasztalatlan és inkább elhúzódna. Vagy tényleg csak egy egy éjszakás kalandot akar, utána eltűnve a hajnalban? Vajon az rossz lenne neki? Mármint, elveszítené a szüzességét végre és... Talán kiderülne hogy nem is annyira más... Fogalmazódott meg benne a naiv gondolat míg végre újra felpillantott a másikra, rettegve, reménykedve keresve a szempárt mely megigézte az éjszakára.