Olyan volt, mint a mennydörgés, ami a szikrázó napsütésben hirtelen bele nyíllal a felhőtlen égboltba és persze azonnal magára vonva a figyelmet, figyelmeztet arra, hogy micsoda vihar fog kitörni perceken belül. Apámnak mindig is mély öblös hangja volt, úgy forgatta a szavakat, hogy mindenképp a legfájóbb pontokat találja el. Ezért is volt talán a legsikeresebb ügyvéd. Úgy álltam a testvérem mellet, mintha attól félnék, hogy nem sokára belém csap a villám és ő tudna megmenteni.
Megfagyott a levegő körülöttünk és a könnyeimet nyelve próbáltam határozott maradni és kiállni magam mellet. Nem akarom, nem tudnék ebből élni. Solomon az erősebb, neki van ereje az ilyen dolgokhoz és kitartása. Én csak azt szeretném, hogy üzleti életet tanuljak, abból is meglehet élni. De persze jó apám nem hitt benne. Tombolt bennem a vágy és a félelem, hogy szembeszálltam azzal a férfival, akinek köszönhetem a létezésemet. Minden szava a szívembe vájt egy újabb heget és nem akartak megtartani a lábaim, belekapaszkodtam a testvérem kezébe és vártam a végszót.
- Csalódtam benned! – félelmetesen halkan hagyták el a szavak az ajkait, majd a drámai hatás kedvéért elhagyta a nappalit. Ott maradtam. Hirtelen egyedül éreztem magam, mint mikor megfosztják a hercegnőt a koronájától.
- Kicsim! – anyám úgy borult a nyakamba, hogy nem kaptam hirtelen levegőt, dús barna haja fojtogatott, majd csak átölelve őt, biztosítottam, hogy nem lesz baj. Apám is meg fog nyugodni. Nem maradhat ekkora szégyenbe, hogy kitagadja a lányát.
Nem tette meg. Bár a viszonyunk fagyossá vált az évek alatt, engem pedig megerősített, mindenben. Mint ember, mint üzletasszony és természetesen még erősebb köteléket kovácsolt az ikrem mellet. Kötelezően megjelentem mindenhol, ahol a családomnak megkellet. Úgy öltöztem, ahogy elvárták, a szépen szabott kosztümök és a méregdrága cipők mellet, ott voltam én is.
Ki nem hagynám, hogy ne szerepeljek valami jól sikerült képen, ahol apám sikerén csámcsog a sajtó. Mai napig hűn őrizgeti az újság cikket, amiben megjelent, hogy Riddle ikrek egészségesen jöttek a világra és nem elég, hogy megnyerte az összes ügyét a kezdetektől fogva, még a családalapításban is lehengerlően teljesít.

Teltek múltak a hónapok, szinte nem is tudtam követni, egyik pillanatban még a helyszínt keresem, hogy tökéletes legyen, ne a hemzsegő belvárosban, de ne is a külváros valami borzalmas teret. Válasszam. Mindent úgy akartam, hogy kitűnő legyen egy fáradt nap után betérő felfrissülésre vágyónak. Aztán pedig itt állok. Csak be kéne pakolni és az utolsó simításoknak is vége. Várom Solomont, de nem jön. Már negyedszer nézem meg a telefont, és idegesen hajítom az asztalra. Tudom mennyire elfoglalt és azt is, hogy számára fontos vagyok, megértem, ha nem tud mindig itt lenni. Persze a félelem a helyes cselekedett mellet óriási.
- Mit vétet neked az a készülék? – egy dörmögő hang riasztott ki a gondolatokból és megfordulva ott állt Noah. A maga kellemes megjelenésében, sötét haja, szikrázó szeme szinte felfalt. Én pedig széles mosollyal borultam a nyakába.
- Azt mondták valakit meg kell menteni. – düllesztette ki mellkasát, amin a hatalmas Batman felírat virított. Én pedig csak felnevettem.
- Csak pár dologban kellene. Hamar végzünk. – ígértem meg, hiszen eszemben sem volt feltartóztatni. Kellemes kisugárzása volt, látni, hogy nem csak öltönyben és nyakkendőben tud megjelenni, hanem egy farmer és póló kombóban is ugyan erős és ellenállhatatlan.
Bólintva segített elpakolni és már úgy éreztem, hogy úgy van kész a hely, ahogy van. Elővettünk egy üveg pezsgőt, mivel a bátyám írt egy üzenetet, hogy sajnos nem fog ide érni, úgy döntöttük megünnepeljük a talpra állásomat. Anyám támogatása a testvérem ereje és saját akaratom kellet, ehhez a csodához, hogy megtörténjen valami jó dolog.
Ahogy múltak a percek és a pezsgőből is roham szám csökkent az alkohol, úgy szabadultak fel a gátlások. A humoros csipkelődések átformálódtak, az érintések komolyodtak. Mire észbe kaptam volna csak egy kupac ruha mellet levegő után szaladó mellkasok voltunk egymás mellett. Életem legrosszabb döntése volt, hiszen tudom mekkora nőcsábász és én is csak egy vonal leszek a fekete bőrkötésű füzetében.
- Ez nem történt meg. – könyökölt fel, ahogy ujjai végig szaladtak a szegycsontomon bólintottam. Duruzsoló hangjától csak jobban megrándultam és lehunytam a szemem, ahogy puha ajkai búcsút vettem az érzékeny bőrömtől és ürességbe borultam, mire kinyitottam a szemem. Tudtam jól, hogy nem fog tudni megbirkózni azzal, hogy a bátyám szemébe mondja, lefeküdtem a húgoddal. A ruháimat rohamtempóban kapkodtam magamra. Majd bezárva a kávézót elrohantam, az emlékektől és az érzéstől, hogy becsaptam az ikremet.

A nyitás után sikeresebb lett a bolt, mint hittem. Voltak már visszatérő ügyfelek és melegség árasztotta el a szívemet, hogy mindenki elégedetten lépett be és ugyan ezzel a véleménnyel hagyja el. Minden csodásan alakult, én pedig egyre inkább úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. A reggeli fáradság, ami körül lengett és az alvás hiány, ami facsarta a lelkemet. Arra gondoltam, hogy valószínűleg a hajtás, hogy elkészüljek és apám se csalódjon akkorát, kimerített. De eljött az alkalom, hogy a rendszeres szűrésekre eljárjak. Még tisztán emlékszem a pillanatra, ahogy a nőgyógyászom kijelenti, hogy terhes vagyok. A világom romokban volt, két másodperc alatt utolért a bűntudat, amit hetek alatt tudtam legyőzni.
A félelem rázta a testemet, apám, mint konzervatív ember nem fogja jó szemmel nézni, hogy a lánya házasság nélkül legyen várandós. Anyám, aki el fog merülni a szégyenben, hogy nem erre nevelt. Majd a bátyám arca, ahogy kiderül, a legjobb barátja, akiben megbízott lefeküdt a húgával. Majd végül Noah arca, ahogy közlöm vele a hírt. Itt határoztam el, hogy nem tudhatja meg senki, míg én magam nem készültem fel. Hiszen még csak a hatodik hétben tartok. Hat hete a rossz döntésem miatt, most úgy érzem, hogy csalódást okoztam, a családnak, a világnak és most már magamnak is. Mit tegyek? Egyedül maradtam az érzéssel.