Jellem
Képernyőzár feloldása: L betű. Üzenetek. Filo.
[ Megálltam Taavinál gyrosért. Beugorhatok a kedvenceddel a szalonba? 13:01]
[ Húsz perc és ott vagyok. Sietek~ 13:04]
[ Mindjárt odaérek. Dobd le a bugyit, édes! :* 13:21]
[ Ha úgysincs most vendég, hátravihetnél a raktárba ;) 13:23]
Vissza. Üzenetek. Anya.
[ A szombat nem biztos, hogy jó, sok a munkám. Miért? 13:28]
Vissza. Üzenetek. Filo.
[ Ugyan, szívesen vittem! Örülök, hogy ízlett és hogy rabolhattam kicsit az időd. Látod, a lakótársad milyen tökéletes barátnő-alapanyag? ;) 14:17]
Vissza. Üzenetek. Anya.
[ Miért kötelező nekem ott lennem a családi ebéden, ha Aydinnak nem? Ez nem fair. Ez hátrányos megkülönböztetés, mama. Ilyenekért az utcára vonulhatnék tüntetni. Sérted a jogaimat. 15:05]
[ Viszek sütit. 15:07]
Vissza. Üzenetek. Aydin.
[ Áruló dög. 15:08]
Vissza. Üzenetek. Filo.
[ Hogy megy a munka? A szexi nacid nem tereli el a vendégek figyelmét? 15:11]
Vissza. Üzenetek. Aydin.
[ Remélem, tudod, hogy ha anyáék megöregednek és idősek otthonába adjuk őket, te fogsz minden nyűgjük miatt bejárni. Törlesztheted a kihagyott családi borzalmakat. 15:17]
[ Áruló. 15:18]
Vissza. Üzenetek. Filo. Névjegy megtekintése. Szerkesztés. Fi
lofi. Mentés. Vissza.
[ Mert kiemeli a feneked. Este iszunk? 15:23]
Vissza. Üzenetek. Aydin.
[ "Három gyerekem van és két állásom" blablabla. Én is éjjel-nappal dolgozom. Akkor is áruló vagy, amiért beengednéd az egyetlen húgod teljesen egyedül az oroszlánbarlangba. 15:29]
Vissza. Üzenetek. Anya.
[ Igen, mama, tudom, hogy Eren bácsi cukorbeteg. Nem fogom meggyilkolni a kedvenc kuzinodat, ne aggódj. 15:34]
Vissza. Üzenetek. Aydin.
[ Eren bácsikánk mióta cukorbeteg? 15:35]
Vissza. Üzenetek. Fifi.
[ Ki mondta, hogy a feneked néztem? ;) 15:41]
[ Nem tagadtam, hogy így lett volna! :P 15:47]
[ Hízelgő, hogy ennyire ellenállhatatlan vagyok, de remélem, nem hajvágás közben üzengetsz. A lelkemre venném, ha miattam csonkulna meg valaki frizurája. 15:51]
[ Csak vicceltem. Aranykezed van, édes, és bármit művelsz vele, az varázslat. 15:53]
Vissza. Üzenetek. Aydin.
[ Azt hittem, az Taavi. Mindegy, még mindig haragszom! 15:55]
Vissza. Üzenetek. Anya.
[ Persze, hogy csak vicceltem, mama! Ha meg akarnám gyilkolni a rokonokat, nem hagynék magam után nyomokat. 15:57]
Vissza. Üzenetek. Fifi.
[ Semmi baj, dolgozz csak! Itthon várlak, lassan nekiállok a vacsinak. Puszika! :* 16:07]
[ Magányos nélküled. 16:55]
[ Remélem, szereted a jól megsült omlettet. 18:02]
[ "Jól megsült" alatt barnát értek. Elég barnát. 18:05]
[ Jól van, odaégettem. Rendeltem pizzát! 18:11]
[ Tudom, hogy mindjárt hazaérsz, de küldtem messengeren valamit. Te jutottál róla eszembe :$ Puszi! 18:27]
Múlt
A lakás tetszetősnek tűnt; a falak kissé vékonyak, negyedik emelet és nincs lift, a nappalira pedig határozottan ráfért egy festés, viszont a rezsi és a megosztott lakbér költsége így is gyanúsan alacsony volt Queens nyugodtabb környékének albérleteihez képest. Ráadásul külön szoba jutott neki és a lakótársának is, egyiküknek sem kellett a kanapén osztozni vagy galériákon, félszobákban nyomorogni. Mégis ódzkodott aláírni a szerződést, hiszen sosem volt még lakótársa - na jó, a kollégiumi évei alatt, de ott egyetlen szobán kellett csupán osztozkodniuk, nem egy közös háztartáson -, és amilyen sok időt elvett tőle a munkája, félt tőle, hogy nem tudna kényelmesen megtűrhető életvitelt folytatni egy másik nő mellett. Mi lesz, ha összevesznek azon, mert előhagyta a reggeli kapkodásban a hajvasalót? Mi lesz, ha a lány vega, vegán, paleo diétát folytat és megszólja, amikor fagyit töm magába a kanapén? Még rosszabb: mi lesz, ha utálja az édességet és Ayda feleslegesen süt le több kiló süteményt minden héten, amik aztán rájuk száradnak?
Aztán meglátta Filomenát és húsz perc körbevezetés és diskurálás után aláírta a szerződést. És igen, azóta többször is kint felejtette a hajvasalót, nem egyszer rájuk száradt a sütemény, mert túlmérte a lisztet, és fagyiztak már együtt úgy a kanapén, hogy aztán utána Ayda sikálhatta belőle szappanos vízzel és ecettel a csokifoltot. Filóval együtt élni mégis meglepően könnyűnek és élvezetesnek bizonyult. Túlságosan élvezetesnek. De hát mi furcsa van abban, ha egy szál törölközőben mászkál a lakásban? Mindketten nők, egymás anatómiája csak nem ismeretlen számukra. És miért kéne tálkában odakínálni az epret a délutáni nasinál, ha két ujja közé csippentve a lakótársa szájához is emelheti? És miért ne alhatnának együtt, ha egy-egy túlzásba vitt iszogatás után Ayda túl fáradt elmászni a saját szobájáig (nem az ő hibája, hogy Fifi szobája közelebb esik az ajtóhoz!)? Még ha túl közel is bújik néha, az csak azért van, mert a lánynak mindig olyan édes az illata, szereti a hajába fúrni az arcát és a samponja aurájába burkolózva álomba merülni. Nincs ebben semmi különös.
Lábujjhegyen settenkedik be a bejárati ajtón, nem szeretné az ajtó nyitódásával-csukódásával felkelteni lakótársnőjét, így hát eléggé váratlanul éri, mikor a szobája felé menet hangos szuszogásra lesz figyelmes. Az ütemes, lassú hortyogás nem Filo szobája felől jön. A kíváncsiság a nappali felé tereli Aydát, továbbra is lábujjhegyen, habár jó szokásának köszönhetően már odakint levetette a cipőjét, így a léptei igazán nem csapnak semmiféle zajt. A kanapén bukkan rá a szöszkére, az ölében heverő laptop kék fénye megvilágítja a fáradtnak tűnő, békés vonásokat. A látvány mosolyra fakasztja, néhány pillanatig csak áll ott és nézi, mielőtt közelebb osonva kiemelné öléből a gépet (kész csoda, hogy nem verte le álmában!) és a dohányzóasztalra tenné. Ahogy ellenőrzi az időt (hajnali kettő múlt, te jó ég! Tényleg nem kellett volna azt a sokadik tequilát lehúznia...), tekintete megakad egy pillanatra a megnyitott levelezési ablakon, de aztán udvariasan félrenéz és visszafordul a mögötte szendergőhöz. Habozik, felkeltse-e, hiszen nem ez a lakás legkényelmesebb pontja, amit az alváshoz választott, másrészt viszont nincs szíve kirángatni az álmok birodalmából, ha már egyszer ilyen mélyre süllyedt benne. Habozása közben csak-csak közelebb kerül hozzá, a kanapé mellé húzódik, végül felkapja a szomszédos fotelből a pokrócot és ráteríti. Igyekszik óvatosan eligazgatni rajta, gondoskodón, mozdulatai mégis koordinálatlanok és enyhén idegesek; tényleg nem kellett volna annyit innia. De hát a zene olyan hangos volt, a lányok olyan lelkesen itatták, és végre nem kellett gondolkodnia, csak ivott és ivott...
Megszédül vele a szoba, erős hányingerrel kapaszkodik meg a kanapé támlájában, enyhén Filo fölé görnyedve. Egy pillanatra a szusz is beléfagy, de látva, hogy a lány még mindig gondtalanul alszik, megenged magának egy halk, megkönnyebbült sóhajt. Úgy érzi, a talaj menten lerántja, így leguggol, karját a karfára támasztja a szőke fürtök felett és igyekszik mentálisan kipofozni a szédülést alkoholmámoros gondolatai közül. A végeredmény egészen stabilra sikeredik, csak közben elréved az enyhén elnyílt ajkakon, a hosszú pillák fölé omló, puha fürtökön, és mielőtt eljuthatna bal kézből az agyi központba a jel, már félre is simítja Filo arcából azt az útban lévő tincset, amit aztán újabb, célzott simítás követ. Ujjbegye szellemérintésként siklik végig előbb az alsó, majd a felső ajkán. Torka kiszárad, nyelnie kell, végül ajkán is nedvesít, ahogy közelebb hajol. Már épp elérné a fogkrémillatú szirmokat, amikor a gyomra kellemetlennek ítéli a pózt és rögvest mihamarabbi távozásra szólítja fel az este folyamán ledöntött feleseket. Annyi ereje marad, hogy elhúzódjon Filótól, aztán sietős léptekkel a fürdőbe rongyol és magára csukja az ajtót.
Amikor lakótársa másnap reggel arról érdeklődik, mikor ért haza, csak sejtelmesen elmosolyodik a pirítósa felett.
Kezdőlap
Néha egy kicsit azért tartottam attól nehogy még a végén összekeveredjenek itt a beszélgetések meg azok tartalmai, mert akkor lehetett volna összekapni a magyarázatokat, amikkel próbálod kibeszélni magadat a szituból. 
Szerencsére nem így lett, helyette viszont megfigyelhettünk egy olyan oldaladat is, aki totál odavan a másikért, ezt pedig a történeted folytatása még inkább megerősítette. Sokszor annyira hihetetlennek tűnik, hogy valaki képes az első találkozás alkalmával elvarázsolni minket, de valahogy mindig akad rá bizonyíték, és egyike te vagy ezeknek. Annyira macera van azzal, ha úgy döntesz valakivel összeköltözöl. Ott a sok buktató, a kételyek, hogy: mi van, ha nem jöttök ki egymással? Ha két napot sem birtok ki egymás mellett? Ezek viszont alapból nem könnyítik meg a költözéssel járó szokásos idegeskedést, de úgy tűnik te nem csak szerencsével jártál, de olyan motivációt találtál a szerződés aláírására, ami onnantól kezdve az összes kételyedet eloszlatta. Aranyos kis sztorit meséltél el nekünk arról miképpen próbálsz lakótársad közelébe maradni, törődni vele még akkor is, amikor éppen ő nem veszi ezeket észre, és kihasználni minden egyes pillanatot, amit együttélésetek biztosít számotokra. Bemutattad milyen az, amikor a másikat igazán kedveljük és még az apró dolgokat is igazán fontos mérföldkőként értelmezzük, hiszen szokás szerint, ami a másiknak hétköznapi, az valakinek a világ egy darabját jelentheti. Jó volt ezeket a sorokat olvasni, még ha a végén nem is a tervek szerint alakultak a dolgok. Remélhetőleg következő alkalommal majd sikeresebben fog menni. Addig is végső megoldásként még bevetheted a sütéssel kapcsolatos képességeidet, hiszen az édes dolgok még akkor is ha a másik nem is akarja bevallani, de - ha nem is az összesre - a legtöbb problémára megoldásként szolgálnak. 
