Némi félelemmel kapja fel a fejét a készülő vacsi mellől. Nem mintha a mindig-bájos-és-ellenállhatatlan Ayda ijesztő volna, vagy bármi oka lenne rá, hogy különösképpen tartson a viszontlátás örömétől - de tudván, vagy legalábbis sejtve, miféle eltitkolt, és állandóan rejtegetett vonzalmat érez a lány iránt, nem csoda, ha a pihék a karjain felfelé állnak a gondolatától, hogy mit szól majd a lakótárs a tálaláshoz. Csupa zsírszegény étek, semmi egészségtelen! Még arra is fordít időt, hogy a szalvétából hattyút hajtogasson neki, noha ha őt kérdezné bárki is, szerinte inkább egy kókadt tyúk legfeljebb - de a szándék a fontos. Nem igaz? Emellett pedig természetesen a teljesség igénye nélkül, még hangulatvilágítást is teremt. A nem túl nagy - ám két személyre megfelelő méretű - lakás egy sarokpontján aztán megállapodik, hogy elfogyaszthassa a meggyes-joghurtos teát, amit készített. Igaz, a nagy készülődésben kihűlt egy kicsit, de Filo egyébként sem az a "forrón iszom" típus. Sőt, ha lehet, még télen is jégkockával inná. Csak hát a halandó korlátok, és persze a torka! Meg a bacik... És akkor persze felfülel rá, hogy a bejáratinál zörög valaki. Nem csak fejét, tekintetét is a folyosó felé kapja. Nagyon kíváncsi, hogyan, milyen hangulattal érkezik a kedves. Kiszélesedő - hozzá képes nagy - mosollyal várja, hogy a lány megtalálja őt a konyhába, ha szükséges, akkor hangjával segít a felkutatásában, ha keresné, ha előre köszönne. - Öhm... - kezdi a tőle telhető legkedvesebben, még enyhén előre is billenve a sarokból - mintha akkor hamarabb meghallaná Ayda, hogy valamit nyögött az imént -. Sűrű pislogás, és értelmetlen mutogatás közben, az elhagyhatatlan vállrántásokkal karöltve végül aztán csak sikerül valamit kinyökögnie. - Mondtad, hogy hosszúzol ma, gondoltam... Házi koszt, ne várj többet. - legyint aztán, féloldalas mosollyal kémlelve a terítéket. És persze most is, mint mindig mindenben, megleli a hibákat. A részletekben megbújó, pofátlan hibákat. A terítőn vasalhatott volna, és az egyik villa ferdén áll. Arról nem is beszélve, hogy nem egyforma a két tányér ... - hát jó! - Ilyen máskor nem lesz! - nyújtja a levegőbe a mutatóujját, mintha fenyegetőzne. Épp csak arra utal, hogy a lány inkább ne várjon el tőle ilyesmit. Mindkettejük érdekében. - A pultra készítettem a kajáldák szórólapjait, ha inkább, tudod. - imitálja az öklendezést. Egyáltalán nem egy konyhatündér, de a tőle telhető legnagyobb gondoskodással készítette el a vacsorájukat. Legalábbis figyelt rá. Szeretett volna... Nem mozdul továbbra se, csak a bögréjét emeli magasabbra. - Igyál teát. Azt talán nem rontottam el... - kuncog bele a szürcsölésébe.
It's a beautiful night, looking for something dumb to do
Számok és nevek végeláthatatlan spiráljai kavarognak a fejében, rövidtávú memóriája teljesen túlterhelődött a túlórával töltött este alatt. Csak a lábai viszik hazáig; ha gondolkodnia kéne, úgy érzi, nyaktól fölfelé menten apró cafatokra robbanna. Muszáj volt rátolnia kicsit a kiszabott munkaidőre, le kellett tisztázniuk a közelgő esküvő ülésrendjét, ami két ekkora családnál, mint a Whitmore jegyespárnak van, sosem egyszerű. Az anyós nem ülhet a másik anyós mellé, de mindketten egyenlő közelségbe kell, hogy kerüljenek a szemük fényéhez. A nagybácsi rosszban van a másodágú unokatestvérrel, aki meg tavaly nyáron a vőfélyjel kavart, blablabla. A nap végére kívülről fújja már az egész családfát. Az ő szakmájában egyébként sem beszélhetünk igazán munkaidőről. Megy, ha hívják, és véget ér a nap, ha elfogy a munka. Vagy jelen esetben a családi intrika és az egymást ki nem állható rokonság dilemmája.
- Filo, megjöttem! - kiált be a meglepően csendesnek és üresnek ható lakásba, majd a kezében fogott kulcscsomóval homlokon is koppintja magát, amint ráébred, elfelejtett tekintettel lenni a kései időpontra. Lehet, hogy szegény lakótársa már rég lefeküdt, vagy pihenne, ő meg a bejáratnál zörög és magában kiabál... Az irányadó visszajelzés ellenben megnyugtatja kicsit. Mintha a nappali felől jönne, tehát felkelteni csak nem keltette fel. Ennek örömére a lábával tolja be az ajtót. Rossz szokásainak egyike, igen, de hát könnyebb meglökni és becsapódni hagyni, mint a kilinccsel babrálni, meg visszahajolgatni, meg egyébként is, kinek van kedve egy ilyen hosszú nap után finomkodni, amikor a tervezett ülésrend alapján a közelgő rendezvényén a vendégek fele kábé külön sátorban kéne, hogy üljön? Vagy külön bolygón, az lenne a legbiztonságosabb. Puffogva rúgja le magáról magassarkúját, amibe egyébként is beletört az egész napos rohangálásban a lába, a kulcsot meg már igazán csak ledobja arra a szögre, az sem baj, ha mellémegy, mit érdekli őt már... Kész rá, hogy bő fél órában elpanaszolja a világ - különösen a Whitmore és a Roseberg család - összes problémáját kedvenc lakótársának, és a nyakán lógva nyerjen egy kis megnyugvást. Ezért esik majdnem orra, olyan hirtelen fékez be, mikor a konyhába érve arcon üti a látvány.
- Filo... - Csak egy elhaló, sóhajtásnyi nyögést képes kipréselni magából, miközben a lelke cseppfolyóssá válik, kicsattan a bordái közül és szétfröccsen a padlón, a meleg pedig a gyomrából a szemgödrébe férkőzik, erős szúrást mérve fátyolosodó tükreire. De nem sír, megállja, ellenben a táskája valahol a lábánál puffan, ahogy a földre ejti és megindul a lány felé. Hol a megterített asztalt, hol a lányt nézi, igazából olyan gyorsan váltogatja köztük a tekintetét, mintha egyikről sem akarná túl sok időre levenni. - Jaj, Filo! Te vagy a... - Egyelőre azonban nem derül ki, micsoda, mert átbukik egy széken, ahogy a konyha szűkösségében lakótársnőjéhez vergődik, majd azzal a lendülettel, a kezében tartott bögrére mértékkel ügyelve, a nyakába borul és átöleli. Ahhoz képest, milyen vékonyka karjai vannak, embertelen erővel szorítja magához a szőke fürtöket. - ...Legjobb, legaranyosabb, legkedvesebb, legmenőbb az egész világon! Ennyit fáradoztál értem... - Ezen a ponton elhúzódik tőle, hogy ismét szemügyre vehesse a terítéket. A csodálat még ott ül az arcán, a meghatottság mellett azonban már az öröm is egyre nagyobb jelét adja, ahogy mosolya szélesedik, csak hogy aztán rosszalló grimaszba forduljon. - ...Én meg úgy nézek ki, mint akit lehányt egy láma. Talpig lámanyál vagyok! - Undorodva méri végig magát. Még a reggel friss és üdén megszerkesztett kontya is kilazult, a sminkje elkenődött, és amúgy is, Filo itt ragyog mellette, édes és meseszép, és ennyit fáradozott érte, ő meg még meg sem tudott fésülködni rendesen?! - Letusolok! - szánja el magát végül. - Adj negyed órát, gyorsan rendbe szedem magam, aztán eszünk együtt! Repülök, nehogy kihűljön. - összecsapja a két tenyerét és indul is, hogy ennek eleget tegyen, az asztalnál azonban még megtorpan, a haját hátrafogva az egyik tányér fölé hajol, megböki az egyik szalvétát. - De édes, egy hattyú! Ahj, hogy lehetsz ennyire cuki? Itt se vagyok, azonnal jövök! Hacsak... - De már a félfából hajol vissza, ahogy eszébe jut valami. Mosolya szélesedik, a gödröcskék elmélyülnek az arcán, ahogy pillantása árnyaltabbá válik. - Nem szeretnél velem jönni...? - Játékosan vonogatja a szemöldökét, de mielőtt elillanna a fürdőbe, mindenképpen kivárja a választ.
Nem igazán jellemző rá, hogy kimásszon a szobájából és kedveskedjen a lakótársának - ma mégis kivételt tesz. Ő sem igazán tudná megfogalmazni, hogy miért. Miért pont ma. Nem is keresi igazán az okát, csak teszi. Ha már egy főre megfőzött, ha már egy főre sütött, miért is ne osztozhatnának a vacsin. Különben is, ennyi szocializációra szüksége van még egy olyan introvertált lánynak is, mint amilyen ő. Megeshet, hogy a lehető legtávolabb tartja magától az embereket a legutóbbi kudarca után, ennek ellenére néha ő is igényli a társaságot. Talán a mai - épp egy ilyen! Aztán persze, ahogy lenni szokott vele, amint meghallja Ayda hangját, máris megbánja, hogy ilyen gyenge dologgal egyáltalán próbálkozott. Végül mert ostobaság lenne hirtelen a szobája felé vágtáznia, és mert nincs mit túlgondolnia végső soron - mert jól kijönnek egymással -, csak a helyén maradva várja, hogy a konyhába érve a lány közölje, hogy már evett, vagy bármi ilyesmi. Megkönnyebbülne! A reakció aztán természetesen váratlanul éri. Meghökkenve fogadja a nyakába borulót, még egy picit hátra is dőlve. Ügyel rá, hogy a bögre tartalma még véletlenül se landoljon a másik nyakában, magasba emeli és el is tartja. Mosolyra görbülnek ajkai, a hosszú tincseket paskolgatja szelíden közben. - Jöhet még tovább is... - elismerően bólogat, befogadva a bókhalmazt, amit a szegény vacsoráért cserébe fogad. - Azért előbb inkább majd egyél belőle, mielőtt beleéled magad valami éttermi koszt szintjébe. Megsúgom, köze nincs hozzá. - kortyol ismét bele az italába, had fogyjon csak. Aztán csak mosolya tovább szélesedik, amikor a lány a küllemével kezd foglalkozni. Annyira tipikus lány, hogy hihetetlen! Meg is csóválja szelíd nevetése mellett a fejét. - Csak közlöm, hogy Ryan Gosling nincs meghívva... - grimaszolva fürkészi a leányzót, miközben közli a nemesen egyszerű tényeket. Nem várta el tőle, hogy kiöltözzön egy vacsihoz, vagy bármi. Hazajött, nem pedig egy estélyre. - Csak nyugodtan, ha attól jobban érzed magad. - visszadől ültő helyébe, mint aki felkészül a további várakozásra. A bögréje utolsó kortyaival öblíti le az örömében felkívánkozó nevetése utolsó visszhangjait. Főként, miután Ayda felismeri a hattyút! Nem vagy olyan béna Filo! Meglepi, hogy a szárnyas nagy madár alakja végső soron is sikerrel járt, de az a döbbenet semmi ahhoz képest, amit a hazaérkező a következő kérdésével ültet el Filomena mellkasában. Hirtelen nem is tudná eldönteni, hogy mókázik-e a másik, vagy csak ennyire jó kedve lett az ételtől, hogy bárkivel képes lenne lezuhizni. Ennek fejében csak megszeppenten megcsóválja a fejét, majd lepillant magára. - Kellene? - aztán vissza rá. - Köszi, hogy észrevetted... - felhúzza az orrát, majd fejét lágyan oldalra billenti, és csak bólogat, mint aki éppen most nem tudja, mi volna a helyes felelet a lány kérdésére. Nem is igazán tudja. Nem volt még olyan barátnője, akivel ennyire szorosban lett volna, hogy közösen fürdőzzenek. De még csak nem is tudja igazán, hogy Ayda bohókás jelleméhez képest mennyire lehet komoly egy ilyen felajánlás. Végül inkább csak a mosogatóhoz lépked, hogy a bögréjével szöszöljön, amíg a másik megindul(?).
It's a beautiful night, looking for something dumb to do
Egészen elképesztő, mi mindenre képes egy apró gesztus. Úgy jött haza, hogy csak le akar tusolni, pizsibe bújni és éjszakába nyúlóan beszélgetni, a vacsora látványa és maga a tudat azonban, hogy Filo gondolt rá, adrenalint fecskendez az ereibe. Képes lenne örömében körbefutni kétszer a háztömböt, ez valószínűleg érezhető abból a vehemenciából, ahogy a szőke fürtök tulajdonosát szorongatja.
- Viccelsz? Te magad készítetted! Már ennyiből tudom, hogy imádni fogom. Benne van a legfontosabb összetevő. - Arcán ravaszkás félmosoly, ahogy elhúzódik, ám nem áll elő a sablonos "szeretet" válasszal. Nem árulja el, mi az, mosolya azonban lejjebb fut lakótársnője arcán, ki tudja, merre, mert egyhamar bátorságát vesztve a megterített asztal felé rebben inkább. - Baromi helyes, mert egy pasival sem osztanám meg a főztöd. Ryan Goslinggal meg főleg nem. - megvillantja török temperamentumát és harcra készen köröz feltartott mutatóujjával a levegőben, hogy megriassza a képzeletbeli férfi-konkurenciát, aki belepofátlankodna a tökéletes estéjükbe. A-a-a, Ayda nem adja Filót, főleg nem egy hollywoodi szépfiúért.
Kettőért sem.
Az invitálásra kapott válaszon elmosolyodik, fejét a félfának döntve gyönyörködik picit lakótársnőjében, ahogyan a bögréjével ücsörög a megterített asztalon túl. Még az alsó ajkát is beszívja a látvány könnyed szépsége és szívetmelengetősége miatt, majd összekapja magát és elhúzódik a félfától. - Dehogy, tökéletes vagy. Csak tudom, hogy magányos negyed óra lesz nélküled. - Szomorkásan felsóhajt, majd még egy pajkos mosollyal hozzátoldja: - Ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz. - Aztán felkanalazza a táskáját a földről és elillan, mert tényleg éhes és nem akarja, hogy Filo fáradozásának eredménye túlságosan kihűljön miatta. A szobájában ledobálja a cuccait, kikapja az egyik csinosabb ruháját, aztán elvonul a fürdőbe, szándékosan résnyire nyitva hagyva az ajtót, hogy éreztesse, bármikor szívesen látja a szöszkét.
Ha Filo nem követi, úgy Ayda gyorsan letusol, beillatozza magát, kezd valamit kócos fürtjeivel és az utolsó két percben még egy kis arcpirosítót és szájfényt is magára ken, hogy aztán frissen és üdén, leheletnyi hálóingében libbenjen ki a fürdőből, finom eperillatot hagyva maga után. A konyhába érve elsőként a teát foglalja be, kedvenc bögréje mögül mosolyog a szöszkére. - Éhen halok! Még mindig alig hiszem el, hogy ilyen cuki vagy. Rengeteg munkád lehetett a főzéssel... - Hitetlenkedve csóválja meg a fejét, miközben kihúzza az egyik széket és helyet foglal az asztalnál. Megvárja, hogy Filo csatlakozzon hozzá, addig nem nyúl semmihez, a hálóingje spagettipántját igazgatja a vállán. - Mesélj! Milyen napod volt? - A teába kortyolva, kíváncsian várja a választ.
A szorongatásba csomagolt feszültség, ami végig futkos a leányzó karjait tarkító pihéken, egész új megvilágításba helyezik az érintés súlyát, mint olyant. Ayda könnyed és egyszerű, légies szeretet kirohanásai és megnyilvánulásai teljes ellentétei annak, amit Filo képvisel a maga visszahúzódó természetével. Ennek ellenére ez a csillagrobbanás élvezetes a számára... - Á, kokain nincs benne. - leinti nemes egyszerűséggel, megjátszott csalódottsággal, de azért a végére elmosolyodik, mielőtt az egzotikus szépség még komolyan venné. A Mindenki-álma-Ryanra tett megjegyzés hallatán aztán halkan kuncogni kezd. - Oké, oké, semmi Gosling estére. Tehát a filmipar átlagosan agyonajnározott filmjeinek fele kilőve a vacsi utánra... - lefojtja további görbéjével társuló tudálékos mosolyát. Amit azt illeti elégedett a válasszal. Ritkán akadnak össze, hiába lakótársak. És boldog, hogy estére nem kell egyetlen férfival sem osztozkodnia Ayda figyelmén. Nem beszélt még a lánynak az identitásáról. Éppen emiatt az invitálásra sem tudja, hogyan reagáljon - végül ahhoz nyúl, amihez úgy véli még határon belülre esik. A saját mocskosságára tesz megjegyzést. Lepillant maga elé, végig az asztalon, miközben a bögréjét öleli magához, kapaszkodva annak melegébe. - Ott van John és Tyrion a sarokban. Nem leszel egyedül. - állát felszegi puhán, tovább hagyva ajkai szegletében somolyát. - Óvatosan kedves, a végén még meglepetést okozok. - enyhén felvont szemöldökkel feleli a már eltűnő lánynak. Természetesen esze ágában sincs a lány után menni. Többek között azért sem, mert tényleg rá hozná a frászt, ha ez valami béna hetero vicc. Másrészt pedig azért, mert kínozza elégszer a lány a meztelen testével, nem kell testközelből is. Hiába csak a benne létező -minden-nő-gyönyörű- extázisa villog, ettől függetlenül még nem kockáztathat. Ha megérkezik a lány, akkor változtat hanyag ülőhelyzetén, s némileg kihúzva magát helyezkedik az asztalhoz szemben a másikkal. Annak eper illatát érezve, elmosolyodik. - Miért olyan nehéz elhinni, hogy cuki vagyok?! - akad fenn azon a mondaton, amit a legfontosabbnak érez a felsoroltak közül. Aztán csak maga elé veszi, amit megkíván a terítékről. - Ó, hát ma is pszichomókust játszottam és rengeteg női szívet próbáltam meg a helyes útra terelgetni. Öhm, határozottan eredményes nap volt, ha engem kérdezel. - prüszköli a szavakat két kóstolás között. - És neked? Hogy bírtad a hosszúzást? - kíváncsian fel les a tányérja felett, negédes mosollyal várva a választ. Természetesen elmerül az étkezés adta gyönyörökben, mert hát azért egy ideje már türtőztette magát... - Ú, képzeld beköltöztek a szemközti lakásba... Egy idősebb párocska, meg egy tinédzser srác. Egész normálisnak tűnnek, de azért most egy pár hétig zárjuk inkább az ajtót. Vagy te szoktad? - kérdőn oldalra billen a feje, ahogy a teájáért nyújtózik közben.
It's a beautiful night, looking for something dumb to do
Ha a feudális középkorban élnének, Ayda féktelen háborúzásba kezdene és nemzeteket igázna le Filo egyetlen mosolyáért. Egészen szerelmes a lány humorérzékébe, a precízen kimért vicceibe, abba, ahogy együtt nevetnek - Ayda őszinte örömében kissé túlharsogva a másikat. A mai napig nem sikerült rájönnie, miféle csoda sodorta őket egy fedél alá, de nem múlik úgy el perc, hogy ne adna hálát érte és ne öntené el a melegség, valahányszor lakótársára gondol.
Sem nem-tudsz-semmit John Snow, sem az ifjabbik Lannister nem tudja oldani Filo hiányát a zuhany alatt, sem azt az izgatott pezsgést a lelkében, vajon a lány tényleg meglepi-e, tényleg félredob mindent kettejük közt, hogy csatlakozzon hozzá. Ayda mindennél jobban szeretné, és ez a vehemencia kissé megijeszti, főleg, hogy aztán legnagyobb csalódottságára egyedül kell befejeznie a fürdést. - Mert még sosem találkoztam senkivel, aki ennyire kedves volt velem. - Halálos komolysággal válaszolja meg a neki szegezett kérdést, mosolya azonban ugyanolyan szélesen és makacsul trónol az arcán, mint eddig. - Bár most, hogy nem voltál hajlandó megmosni a hátam, újra kell értékelnem, megfelelsz-e a cukiság minden kritériumának. - Megjátszott komolysággal ugratja a lányt, rávillantva leghuncutabb vigyorát azért, hogy éreztesse, csak viccel. Filót senki sem tudná kilökni a trónról, ahová Ayda ültette.
- Ez az én Filóm! - jegyzi meg büszkén, miközben szed magának a vacsiból - és az asztalpartnerének is, ha nem bánja. Miután ennyit dolgozott a lakótársa a vacsorával, az a legkevesebb, hogy most kiszolgálja. - Jól, elég fárasztó volt, de imádom. Befejeztük az ülésrendet és már a dekoráció terveivel is nagyjából készen vagyunk. Én inkább összetörtem ma a női szíveket... De majd elküldöm hozzád az összeset, és akkor erőt önthetsz beléjük. - Cinkos kacsintással toldja meg az ajánlatát, igazi üzleti tervet tár a lány elé, persze csak viccből. Örömében ő sem szívesen bánt meg másokat, habár azzal nem hazudott, hogy igenis szokta ajánlgatni Filo ügyességét.
- Komolyan? Ühüm, az a biztos, ha zárjuk. Aztán valamelyik nap átvihetnénk nekik egy tálca sütit, tudod, lecsekkolni őket közelebbről. - Sosem lehetnek elég óvatosak, főleg, ha ki kell deríteni, pszichopaták költöztek-e a szomszédságba vagy sem. Közben belekóstol az ennivalóba, éhesen csipegetni kezdi, de már néhány falat után egészen elvarázsolódik. - Ez isteni! Nagyon finom lett! - A következő néhány percre el is csendesedik, amíg lelkesen lapátolja magába az ételt. Minden egyes falatot elpusztít a tányérjáról, néha áll csak meg, hogy a teájába kortyoljon, vagy megkérdezzen valamit a fűszerekről és az összetevőkről. - Csodálatos szakács vagy, még kokain nélkül is. - biccent.
Az utolsó falat felett óvatosan felles a vele szemben ülőre. - A biztonság kedvéért alhatok ma veled? A szomszédok miatt. - Még ha nem is igazán tud logikai kapcsot találni a két dolog között, attól még magabiztosan szegezi a lánynak a kérdését. Bármilyen ürügy megteszi számára, hogy Filoval tölthesse az éjszakát.
A meglehetősen pikáns és határozottan nem baráti viccelődései mögött azért ő még természetesen nem egy vad nőszemély, aki meghódít bárkit, akire kivetette szeme, szíve, avagy lelke hálóját. Sőt! Határozottan bátortalan és feszes jellem. Nem egy kezdeményező típus, így hát Ayda hiába hívja a fürdőbe magával, Filo már akkor tudja, hogy nem fog csatlakozni hozzá, mielőtt még felfoghatná teljes egészében mire is kérik. Azt a fajta természetes ösztönt, hogy nem lesz baj egy ilyen merész lépésből - életében eddig csupán egyetlen embernek sikerült kicsikarnia belőle. És bár Ayda kifejezetten szórakoztató társaság, és nagyon kedves is, Filoban nem lobbant lángra a tettvágy e kapcsán. Egy nagyon szép lány, aki bárkinek tetszene. Egy nagyon kedves lakótárs, aki mellett boldog élete van. De ennél tovább egyelőre nem tudott, és nem is akart gondolni. Legyen ismét plátói? - Elég béna gyerekkorod lehetett. - feleli hitetlen grimaszával, megbúvó mosollyal ajkai sarkában. Nyilván ismét tréfál a lánnyal, de az biztos, hogy e percben egy szavát sem hiszi. Olyan napsugár természete van, nem létezik, hogy nem lepte volna el boldogság és szeretet egész életében. Filo ebben biztos, még akkor is, ha vannak mocskosabb poénjai is. - Ó, szóval feléd azok az igazán cukik, akik megmossák a hátad. Furcsa prioritásod van! - feleli prüszkölve. Nem igazán tudja, hogyan kéne felelnie erre a megjegyzésre. Számára teljesen új ez a gátak nélkül, szféra-mentes létezés. Elvégre ő tele van falakkal! Hogy is érthetnék meg egymást? Milyen furcsa groteszk páros! - gondolja. Falatozás közben fel-fel les a lányra, úgy hallgatja annak szavait. Figyel rá, bólogat, vagy csak lefojt egy mosolyt. - Az esküvős bandák a legrosszabbak! Hónapokig, vagy évekig nem járnak fodrászhoz és azt képzelik, hogy egy pillanat alatt L'Oreal modell lehet belőlük... - kortyol az italába, miközben kihúzva magát felel. Enyhe vállrántás, újabb falat. - De azért köszönöm. - mosolyog rá aztán a lányra, ahogy feldolgozza az információt. Értékeli Ayda kedvességét, hogy még a munkahelyén is eszébe jut. Talán többé már nem csak lakótársak, barátokká avanzsálódtak volna?! Boldogan raktározza el a tudatát annak, hogy finomra sikerült a vacsora. Örömmel veszi a bókokat, és felel, ha a fűszerezésről, vagy az elkészítés módjáról kérdez a vacsora partnere. Az elismerésre csak újabb büszke orrfennhordással grimaszolgat. - Nos, legalább, ha csődbe megy az üzlet, akkor tudjuk, hogy nyithatok a Centralban egy gyorsbüfét... - vigyorogva feleli, félig elhintve a humort ebben, félig komolyan véve saját szavait. - Örülök, hogy ízlett. - mosolya kiszélesedik, ahogy arcán a grimaszfonalak lazulnak. Aztán az alvásra utaló kérdést meghallva, bögréje finoman koccan az asztal peremén. Annak üres fenekéről pillant fel a lányra, aztán kimosolyogja annak a kérdését. - Szerintem várnának még vele, ha betörőset akarnának játszani. - kuncog, miközben szelíden megcsóválja a fejét. Ujjai még a bögréje fülén zongoráznak. - Zárjuk az ajtókat! Ha akarod, egy széket is odahúzok. - feleli mosolyogva, majd felegyenesedik a helyéről, hogy leszedje a terítékét. Egy kissé ijesztő az ő introvertált személyiségtípusának, hogy együtt töltsék az éjszakát... Ayda nagyon kedves, és tudja, hogy mellette nincs mitől tartania, de talán mielőtt pizsipajtik lesznek, előtte nem ártana, ha tudja, hogy éppen egy másik lányt próbál kiheverni a fejéből és a szívéből is. - Szóval, nem inkább az egyik udvarlód mellé kéne bemásznod ilyen éjszakákon? - egy része csak hecceli, egy másik pedig éppen megpróbál a tárgyra térni óvatosan, miközben mosogatni kezd, háttal a lánynak.
Kezdőlap
- Filo, megjöttem! - kiált be a meglepően csendesnek és üresnek ható lakásba, majd a kezében fogott kulcscsomóval homlokon is koppintja magát, amint ráébred, elfelejtett tekintettel lenni a kései időpontra. Lehet, hogy szegény lakótársa már rég lefeküdt, vagy pihenne, ő meg a bejáratnál zörög és magában kiabál... Az irányadó visszajelzés ellenben megnyugtatja kicsit. Mintha a nappali felől jönne, tehát felkelteni csak nem keltette fel. Ennek örömére a lábával tolja be az ajtót. Rossz szokásainak egyike, igen, de hát könnyebb meglökni és becsapódni hagyni, mint a kilinccsel babrálni, meg visszahajolgatni, meg egyébként is, kinek van kedve egy ilyen hosszú nap után finomkodni, amikor a tervezett ülésrend alapján a közelgő rendezvényén a vendégek fele kábé külön sátorban kéne, hogy üljön? Vagy külön bolygón, az lenne a legbiztonságosabb. Puffogva rúgja le magáról magassarkúját, amibe egyébként is beletört az egész napos rohangálásban a lába, a kulcsot meg már igazán csak ledobja arra a szögre, az sem baj, ha mellémegy, mit érdekli őt már... Kész rá, hogy bő fél órában elpanaszolja a világ - különösen a Whitmore és a Roseberg család - összes problémáját kedvenc lakótársának, és a nyakán lógva nyerjen egy kis megnyugvást. Ezért esik majdnem orra, olyan hirtelen fékez be, mikor a konyhába érve arcon üti a látvány. 
| 
| 
| 
| 