Egy árvaházban nőttünk fel. Te azok közé tartoztál, akik folyamatosan bántották a kisebbeket vagy azokat, akik nem álltak ki magukért. Én is a célpontotok voltam, viszont én nem féltem visszaütni. Ti többen voltatok, erősebbek is, ezért én jártam rosszabbul, viszont ti is gyakran végeztétek vérző orral, belilult szemmel, felszakadt szájjal vagy éppen zúzódásokkal.
Ahogy felnőttünk valamilyen fura barátság alakult ki köztünk. Ugyanúgy piszkáltuk és bántottuk egymást, viszont ezt senki másnak nem engedtük meg. Mindig kiálltam érted, ha bajba kerültél vagy valaki rosszat mondott rólad, s te is ugyanígy tettél. Nem tudom mikor, de ez a barátság többé vált. Sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk, nem randiztunk, nem voltunk olyan pár, akik éppen egy Nicholas Sparks könyvből léptek ki, azonban mindenki tudta, hogy ez több köztünk.
Szerettelek a magam módján és tudom, hogy te is. A kapcsolatunk a se veled, se nélküled jegyében zajlott. Elég irányító és féltékeny típus vagy, aki szeret másokat manipulálni. Én nem tűrtem, hogy megmond, hogy mit csináljak vagy hogyan viselkedjek, illetve mindketten elég lobbanékony és temperamentumos természetűek vagyunk, ebből kifolyólag pedig sokat is veszekedtünk.
Együtt törtünk fel kocsikat, loptunk a boltokból, csak az volt a különbség, hogy én kiszálltam. Neked ez nagyon nem tetszett, azt akartad, hogy válasszak közted és az új családom között. Nem kedveltek őket, mert szerinted ők vettek el tőled, de igazából te martál el magadtól. Mikor választás elé állítottál, pedig őket választottam.
Azonban nem tudok tőled szabadulni, túl sok minden történt köztünk, túl sok mindent csináltunk meg együtt. Megbeszéltük, hogy hallgatunk a legnagyobb titkunkról, hogy soha többet nem beszélünk róla. Hogy mi történt? Egy sima nyári bulinak indult a srácokkal az egyik törzshelyünkön, egy tó partján. Viszont gyilkossággal zárult. Megöltünk két személyt.
Összevesztünk a bulin, ezért én arrébb mentem, hogy kiszellőztessem a fejem. Kikezdett velem egy férfi, aki nem értette, hogy mit jelent a nem. Fojtogatni kezdett, mire én fejbe vágtam egy kővel. A földre zuhant és nem mozdult. Elmehettem volna, de én fejbe vágtam még egyszer, mire már nem is lélegzett. A társa ekkor a semmiből lerántott róla és ütni kezdett. Te állítottad meg azzal, hogy a nyakába szúrtad a késedet. Eltüntettük az összes nyomunkat, a holttestektől is megszabadultunk, s többet nem beszéltünk róla.

/// Röviden ennyi lenne a történetük, ahhoz is van ötletem, hogy hogyan találkozzanak újra, de ezt majd priviben elmesélem. Lazarus elég balhés személy, lobbanékony, manipulatív, bosszúálló, viszont Ruby tényleg nagyon fontos volt számára, ezért biztosan haragszik még rá, amiért "elhagyta". Mindent leírtam, amit megszeretnék szabni vele kapcsolatban, a további dolgok a kijátszóra vannak bízva.