Édesapja: Thibault Jacquard (bankigazgató, Zürich)

Édesanyja: Océane Clairet (parfümőr, New York)

Nővére: Leyla Duval (háziasszony, tanulmányai: lakberendező)

Sógora: Gaspard Duval (haditechnikai eszközöket gyártócég vezetője)

Öccse: Quentin Jacquard (szabadúszó fotós, volt jégkorcsolya táncos)

A családját tekintve nem a középosztálybeli rétegből származik. Szülei kétlaki élete miatt kettő testvérével együtt hamar ismerkedett meg az amerikai, illetve az európai kontinens előnyeivel, és azok hátrányaival együtt. Általában két-három helyen tanultak a Jacquard-gyermekek, aztán miután sikerült befejezni a középiskolát, mindenki a maga képességeinek megfelelően folytatta a tanulmányait. Maxine a középső gyermek hírét meghazudtolva a legokosabb lett, így végzett orvosi egyetemet, majd specializálódott egy igen kényesnek számító szakterületre, a gyermekvállalást segítő gyógyászati ágazatra.

20 dolog, amit érdemes tudni Maxine-ről:

1., Imád olvasni, de sosem vásárol magának könyvet, általában a könyvtárakat bújja. A határidők megszállottja, így sosem késik el a kölcsönzés lejártával.
2., Hatéves kora óta zongorázik.
3., Túlgondolja a legapróbb gondokat is, sosem hoz könnyen döntést. Analizáló, és listakészítő fajta.
4., Kedvenc filmje az Életrevalók, nem szereti a semmitmondó műveket, jobban bele tud merülni azokba az alkotásokba, melyeknek mélyebb üzenetük van.
5., Kiskorában balerinának készült, de nem volt akkora tehetsége, hogy ezzel foglalkozzon a későbbiekben.
6., A jóga az egyetlen mozgásforma, ami kikapcsolja, és feltölti testileg és lelkileg is.
7., A motiváló üzenetek nagy gyűjtője, mindenhol van egy kis pozitív üzenet a maga számára.
8., Gyakran álmodik rosszat, a munkájából kifolyólag nem a mélyen alvó típus.
9., Nagyon hevesen és mélyen szeret, és emiatt nincs még férje, és gyermeke sem.
10., Nem szereti a tengerpartot, jobban élvezi a városi parkokat és az épületeket, melyek között elveszhet.
11., Gyermekként mindig édesanyját utánozta munka közben.  
12., Ha nem orvosnak ment volna, akkor bizonyosan fotósnak állt volna, mint az öccse.
13., A videójátékok nagy híve, de kevés alkalma nyílik rá, hogy foglalkozzon velük.
14., Hétvégente korán kel, és a lakótömbben élő öregek kutyáját sétáltatja, ha már sajátja nem lehet.
15., Nem tud főzni, mindig rendel.
16., Nagyon élénk a fantáziája, néha saját történetekkel szórakoztatja magát.
17., Szeret fogadni, néha meg is bánja, de ez élteti az éjszakás műszakokban.
18., Nagy álma, hogy egyszer az év első napját a Grand Canyonban töltse el.
19., Tömegfóbiája van, nem szereti, ha sok ember egy helyen zsúfolódik össze.
20., Az ágyban félénk, viszont szexuális vágyai között szerepel, hogy eljusson egy swinger klubba.

Anya manhattani lakása óriási, szerintem nemcsak a családunk, hanem egy egész regiment katona elférne benne. A tér nagy, de néha mégis szűkös, ha összegyűlik a család. Apa nem tudott hazautazni, mert gondja akadt odaát, mostanság igencsak gyakran esik meg, hogy Svájcban marad, de nem panaszkodunk érte. Mind a hárman felnőttünk már, az öcsém álla is túlmutat a pelyhesen. A barber shop nem újdonság, csak nekem fura, hogy ekkora pofaszakálla van. Talán többet dob rajta, és a nők is idősebbnek nézik. Nem kérdeztem a magánéletéről, de egy ideje már nem érzi úgy, hogy be lenne sózva a segge, és világot kellene látnia. Kicsit irigyeltem érte, hogy ennyire független, és szabad jellem. Sosem kötötte le magát, ha valami megtetszett, vagy valamit látott, akkor elment oda. Én már évek óta tervezem, hogy a január első napját Vegas közelében töltöm el, de eddig sosem sikerült szabadságot egyeztetnem rá. Öt éve zsinórban dolgozom, de nem panaszkodom, mert a munkám szerelmese vagyok. Semmihez sem viszonyítható az az érzés, mikor látod, hogy valaki világra hozza azt a gyermeket, melyre mindennél jobban vágyott. A huszonegyedik században már nem lehetetlen Petri csészéből életet alkotni, de még nem tartunk ott, hogy ez mindenkinek elérhető legyen. A gyermekvállalást meg kell fizetni, mint minden mást, csak ennek látom is az értelmét, mert olyat adhatunk, amit mások nem. Törökülésben pózolok a fehér dívány előtt, és a puha szőnyegen válogatom a puzzle darabokat. Otthon kellett volna hagynom, mert többen nem díjazzák az elfoglaltságomat, viszont az öcsém lelkes tettestárssá vált.  
-Quen nem láttad a torony alját? - nyúlok át a jobb oldalamra, de sehol nem akadok rá a francia főváros jelképének az alapjaihoz. Szeretünk nosztalgiázni, már egy jó ideje nem jártam a szülővárosomban, de a szívem mélyén mindig is franciának vallottam magam, még annak ellenére is, hogy imádom a hamburgert és a sült krumplit.
-Nem láttam, de ennek sosem érünk a végére. Anya nem értem, hogy miért nem mentünk inkább piknikezni, ha már ennyire jó idő van. - sóhajt fel a kisebbik testvérem, és a két tenyerére támaszkodva sütteti a hasát a teljes alakos ablak előtt.  
-Fiacskám azért nem mentünk el, mert nem megyünk tömegbe. Nem emlékszel, hogy a nővéred utálja az embereket? Miért nem jó ez? Ha szeretnél, akkor kimehetsz a teraszra, vagy mondok még jobbat...hozd be légy szíves a limonádét a hűtőből. - rivall rám a mama a szeme fényére, mire csak felnevetek. A konyhában a sógorom és a nővérem szorgoskodnak. Ritkán jön össze a csapat, és akkor meg kell becsülni a pillanatot, és a közösen töltött időt is. Anya megint valami új illaton dolgozik.  
-Lynie...beszéltetek már Leylával? Tudom, hogy egy ideje rágja a füled, de édesem meg kell értened, hogy benne van a korban. Nem örülök neki, hogy még egyetlen unokám sincsen. - egy valamit el kell árulnom az édesanyámról. Amilyen kedves asszonyka, annyira manipulatív, és zsaroló, ha a saját érdekeit nézi, és szakajtott mása a nővérem is.
-Még nem beszéltem vele anya, de tudod jól, hogy az eredmények nem fognak változni. Nagyon szeretnék nekik segíteni, de talán el kellene gondolkodni az örökbefogadáson, vagy a béranyaságon. Nem rossz dolog, és így is lehetne gyermekük. - mások előtt sosem beszélünk a családunkat sújtó átokról. Anya három gyermeket is a világra hozott, ellenben a nővérem még egyre sem volt képes. Mindkettőjüket megvizsgáltuk már, de ő vele van a gond. A méhe nyálkahártyája olyan vékony, hogy nem tapadna meg rajta semmi. Iszonyúan nehezemre esett megmondani a nővéremnek, hogy nem képes teherbe esni, de sosem keltettem volna benne hiú ábrándokat, ha nem látok rá esélyt. A mai tényállás szerint meg is lett állapítva, hogy meddő. Anya teljesen kibukott, amikor ez kiderült, és nem volt hajlandó kibújni a lakása mélyéről.  
-Hahó, kész a saláta...anya segítenél Gasnak...szerintem nem találja a megfelelő üvegtálat. - kukkant be a nővérem a konyhaajtón, aztán elmosolyodva engedi előre a mamánkat. Még mindig a puzzle fölé görnyedek, és a hiányzó darabokat kutatom lázasan, de nem hagyhatom figyelmen kívül a jelenlévő Leylát sem.  
-Anya említette neked, hogy Gas állást kapott Washingtonban? - erről nem is tudtam, így meglepődve pillantok fel a nővéremre. - Nem, de ez jó hír, nem? - puhatolózom nála, de valamiért úgy érzem, hogy ő nem örül ennek. - Hát...többet fog keresni, de többet is lesz távol, Max. Azt jelenti, hogy alig fogom látni a férjemet. Jövő héten töltöm be a negyvenet, és... - hirtelen gombóc képződik a torkomban, mert el is feledkeztem a születésnapjáról. - Nem akarsz vele menni? - érdeklődöm, hogy tereljem a témát, miközben leül a dívány szélére, és a kezét tördelve pillant rám. - De...szívesen vele mennék, de valahogyan nincs kedvem megint újrakezdeni. Kétszer költöztünk, most mindenki közel van. Quen is itt van a városban, apa is jön, ha tud. - erőt veszek magamon, és felemelkedem, majd odasétálok mellé, és leülök. Hangtalanul ölelem át a nyakát, ő meg a vállamra hajtja a fejét. - Max...így sosem lesz gyermekünk. Nincs idő semmire, ha igent mond, akkor lemondhatunk róla. - bukfencet vet a gyomrom, érzem, hogy valamit akar kérni, és hinni akarom, hogy megint nem manipulálni szeretne. - Dehogynem lesz...ott van az örökbefogadás, vagy a béranya... - vetem fel a lehetőségeket, és ekkor könyörögve néz rám. - Gas sajátot szeretne, én pedig nem adhatom meg neki.... - könnyekben tör ki, tudom, hogy nem hálózna be, de elszorul a szívem, hogy így látom. - Ne sírj... - hiába ölelem, eltolja a kezemet, és feláll, hogy az ablakhoz menjen. - Egyszer már beszéltünk róla. Maxine kérlek....könyörgöm neked. - hamar leesik, hogy mire megy ki a játék. - Tudod jól, hogy ez etikátlan, és én nem....nem kérheted ezt tőlem. - suttogom közénk. - Mi mást tehetnék? Benned megbízom, te ki tudnád hordani. Soha nem kértem semmit, csak ezt az egyet. Tedd meg. - sokadik alkalommal futunk neki, meg annyiszor vesztünk össze a téma súlyossága miatt. - Ez nem egy csoki, vagy album, hanem egy gyerek. Az én testem Leyla...elmegyek. - meg se várom, hogy valaki utánam jöjjön. Hallom, hogy a nevemet kiáltják, de ez már túl sok.