Maxine a legnagyobb ellentétek varázslatos szüleménye. Nála bonyolultabb, és összetettebb jellem nem sok szaladgál New York utcáin. Küllemében kirívó, szereti a divatot, nem tagadja meg magától a drága ruhákat, előszeretettel támogatja a híres tervezők design ruháit, magas sarkú fanatikus, és szoknya párti. Az üzleti élet megköveteli, hogy a megjelenése egyedi legyen, sugallja azt a betévedő utazni vágyóknak, hogy bárhova eljuthatnak, a pénz nem lehet akadály. Kokett, szeret a figyelem középpontjában lenni, különösen nagy izgatottsággal tölti el, ha a napja egy részét azt teszi ki, hogy dicsérik, és szemmel méregetik. A narcisztikus hajlam óriási méreteket ölt eme kis testben. Bárki, aki szóba áll vele, érzi azt a különös bizsergést a gyomrában, megmozgatja a fantáziáját, és nem hagy nyugodt estéket maga után. A természetéből fakadó csábítás a hétköznapi örömök része, sosem rejtette véka alá, hogy a férfiak elsőszámú céltáblája, de csak addig, amíg az ő kedve, és igénye ezt megengedi.
Önmagával szemben engedékeny, másokkal szemben megugorhatatlan elvárásokat támaszt. Nem szereti, ha az alkalmazottjai nem adnak a külsőségekre, ha nem tartják a tempót a jelen gyorsasági versenyével, mindenképpen naprakész kollégákkal veszi körbe magát. A szakmájában fontos alappillér a versenyképesség, a turizmus sosem alszik, mindig akadnak kiaknázatlan területek, és ezekre úgy csap le, mint egy vérbeli cápa. Észjárása gyors, és kíméletlen, nem ismer határokat, olykor szabályokat sem, ha meg akar valamit valósítani. Az anyagi javak élvezője, kislány kora óta a luxus védőbástyái közé szorítkozik, az édesanyja egy hatalmas divatház vezetője, a mostohaapja pedig számtalan neves helyszín birtokosa, mint a Kensington Lovarda, az utazási irodája, amit azóta már kivásárolt, és a saját nevére íratott, illetve néhány étterem, szórakozóhely városszerte.
Örökös vadász hírében áll, nem szereti lekötni magát egyetlen partner mellett sem, mostani társa is csak néhány hónapja mutatkozik mellette nyilvános körökben. Antonio nyomozó a NYPD-nél, ezért keveset találkoznak, de akkor minden létező helyet felforgatnak, hogy csillapítsák szexuális étvágyukat. Maxine felszínes, sosem lehet tudni, hogy valójában mi jár a fejében. Nem szeret kötődni, a szexet is csak abban a formában viseli el, ahol ő irányíthat. A szerelem, mint fogalom nem létezik számára, sosem vallotta magát annak, és nem is akarja az elköteleződést emlegetni, mert szerinte ez a mai világban kihalt. Kevesen mondják ki, de ő nyíltan vállalja, hogy mindig van egy B terve.
Francia felmenőinek hála ínyenc, nem főz olyan jól, de a süteményekben verhetetlen. A borok nagy ismerője, mármint ami a francia régiót illeti, mást nem is szívesen kóstol, de annál nagyobb szívvel ajánl. Otthonában a fényűzés, és a praktikusság keveredik, azonban a négylábúakkal hadilábon áll. Nem rajong a macskáért, de a kutyákért sem, távolról elviseli őket, a szőrüktől, és a tipikus bűztől ki lehet űzni a világból.
Hobbiként sportol, imádja a jógát, több ízben járt már Indiában, és Balin is. A futást csak akkor iktatja be, ha fogyni kíván, de a rúdtánc a heti két edzéssel kötelező program. Az önvédelemben sem szenved hiányt, megtanult karatézni, és néhány lövészeti órán is túl van. A lelki egyensúlyt pedig heti egy terápiával tartja fenn. Ahogyan mindenki, neki is szüksége van az én időre, ahol minden alkalommal egy rakás pénzt hagy, de úgy hiszi, hogy ez elősegíti a normális, és egészséges mentális életet.

Csendben ülünk, a szokásos csütörtöki négy óra, melynek időtartama mindig több mint amennyit én szeretnék. Az anyám lelkére kötöttem, hogy nem fejezem be a terápiát, szigorúan veszi eme ígéretemet, és nem is akar hallani róla, hogy akár egyetlen alkalmat is kihagyjak. Bosszant Dr. Bownan stílusa, mármint megértem, hogy nyugodtnak, meg professzionálisnak kell lennie, de az elmúlt három évben csak annyit értünk el, hogy valami sejtelmes fogalmam lett a gyerekkori traumámról. Nem éreztem a bűntudatot, nem vezekeltem a testemmel a történtek fényében. Egy egészséges, és fiatal nő átlagos életét éltem, mert nem éreztem, hogy más is lenne a háttérben. A kanapén fekszem, és magam elé bámulok, a hasamon játszadozom a kezeim összekulcsolásával, miközben a doktornő arra vár, hogy megnyíljak neki, és feltárjam a bensőmet emésztő gondokat. Nincsenek. Ez lenne a legjobb kifejezés rá. Anya szerint emiatt lettem érzelmileg elhatárolt, felszínesen élő nő…de mit tudott ő, amit én nem? Állítólag velem történtek meg a szörnyűségek, de nem emlékeztem semmire. Az első pszichológus szerint akkora sokk ért, hogy az agyam így reagált a traumára, és egyfajta védőködöt borított rá. Mindennel próbálkoztak már, hipnózis, kineziológus, jós, mit tudom, hogy már hány helyen jártam csak amiatt, mert az apám megerőszakolt alig nyolc évesen.
Tudom, hogy szörnyen hangzik, de nem kell megijedni! Az újságok hasábjain, vagy a rendőrségi aktában csupán a tények szerepelnek, és azok valóban rosszak, de nézzük a másik oldalról a történetet. Az áldozat szerepében tetszelgek, az édesanyám jobban összeroppant a hír hallatán, mint én. Természetesen a biológiai apámat azonnal lecsukták, és azóta is a sitten rohad. A szüleimet megviselte a körülöttünk kialakult botrány, de valahogyan rám nem vetült ki ennek a negatív hulláma. Az iskolában, majd a gimnáziumban, az egyetemen is úgy kezeltek, mint egy hímes tojást, többen lesajnáltak, de én gyűlöltem, ha valaki együtt akart érezni velem. Hahó, emberek, nem emlékszem, nem fájnak a dolgok! A megvetéssel sosem találkoztam, inkább én voltam a szegény kislány, akinek ennyire hánytatott sors jutott. Az aggodalmak csak évről évre halmozódtak, anya második házasságában csak akkor jött el a bemutatkozás ideje, amikor már ő maga is meggyőződött róla, hogy nem eshet bántódásom az általa választott férfi mellett. Howard Kensington egy ujjal sem ért hozzám, apám helyett volt apám, és úgy nőhettem fel, ahogyan megérdemeltem. Szerető szülőkkel, és egy mostohahúggal, akinek már most nagyobb a szája, mint valaha nekem volt. Briana nem idetartozó téma, neki egy külön blokk járna, de mégiscsak a múltam, és a jelenem szereplője. Kanyarodjunk vissza a csütörtökhöz, és a kényszeres beszélgetések idejéhez.
- Maxine, mostanában jól alszik, sikerült már huzamosabb ideig feküdnie? – igen ezek a visszatérő, húszmilliós kérdések, melyekre általában mindig ugyanazt felelem.
- Igen, aludtam, csak tudja nem sokat. A munkám utazással jár, meg sok szervezéssel. A jövő hónapban Olaszországba készülök, hogy feltérképezzem az ottani borvidékeket is. A cégem terjeszkedik, és ha én nem vagyok képben a változásokkal, akkor ki lesz? – a tarkómra csúsztatom a jobbomat, és felhúzom az egyik térdemet is.
- Megértem, hogy a fontos a munkája, de nem temetkezhet mindig abba. Mit jelent ez a nem sok? Napi.. – puhatolózik körbe, mire kelletlen kinyögöm a választ.
- Napi négy-öt óra, de ha jól belehúzok, akkor esküszöm megvan az öt…mondjuk heti kétszer. A test és a lélek akkor is egyensúlyban van, ha sportolhatok. – fújtatva vezetem a pillantásomat a közelben lévő polcra, aztán meg a falon lógó diplomára.
- Úgy tudtam, hogy jógázik, és szakképesítést is szerzett róla a múlt évben. Mennyi ideig volt Indiában? – érdeklődik egy másik területet feltérképezve az unalmasnak nem mondható életemből.
- Három hónapot. Eszméletlen utazás volt, meg tanultam helyesen lélegezni, ha feszült vagyok, a lótuszülés már a tökéletes formátumban él, és igen…hajlékonyabb is lettem a szex területén. – tudom, most fog lecsapni a lesben álló cápa, mert ez különösen érdekli, hogy kivel és hányszor keféltem.
- Akkor ezt vegyem úgy, hogy rendszeres nemi életet él? Minden rendben, hogy is hívják a barátját? – úgy unom, hogy mindenről be kell számolnom, mintha egy górcső alá vett kislány lennék, akinek nem lehetnek titkai. Ez a nő eszméletlen, és ragadós. Vajon neki van pasija, vagy egyáltalán nem érdeklik a férfiak, és a nőkben utazik? Akkor megmagyarázná, hogy miért ennyire ízléstelen a stílusa.
- Antonio. Mit nevezünk annak? Hetente legalább kétszer meglátogat, ha nincs munkában, de ha elutazom, akkor hetek is kimaradhatnak, és akkor máshol keresem a boldogságot. Nem vagyunk összenőve, nem ígértem neki semmi állandót, csak annyit, hogy elütjük egymással az időt, cserébe néha elkísér a családi vacsorákat, én meg részt veszek az ostoba munkahelyi eseményein. – feltápászkodom, mindjárt letelik az idő, és elmenekülhetek.
- Nem képes kötődni…tudja, hogy ez nagy baj. Az apja… - és igen, megint témánál vagyunk, ezért nekem kell leállítanom a nőt. – Dr. Bownan sajnálom, de ez van, és ehhez semmi köze az apámnak. Nem emlékszem rá, még hányszor kell elmondanom? Szóljon az anyámnak, hogy vesse el a rögeszméjét. Mennem kell. – pattanok fel, és már suhanok is a táskám felé, hogy kivegyem a megfelelő összeget. – Maxine…az apja komoly sebeket hagyott magában, és ezzel az életstílussal előbb vagy utóbb, de el fog jutni oda, hogy összeomoljon. Jövő héten várom…és nem kell fizetnie, az édesanyja már kiegyenlítette. – megforgatva a szemeimet pislantok rá. – Az anyám mindent elintéz helyettem, igazán nagylelkű. Jövő héten utazom, úgyhogy sajnos nem leszek a városban. Viszlát. – kapom a vállamra a kis Pradamat, és már ott sem vagyok. Innom kell egy kicsit…