Felkért az egyik ügyvédkollégám, hogy segítsek neki valamiben, amit szeretne, ha más, de leginkább egy női ügyvéd is véleményt adhatna. Ez amolyan társ-ügyvédi eset, persze, nem én leszek a képviselő, én csak azért kellek, hogy női szemmel és érzékkel sokkal jobban átlátom majd az egészet. Az eset főszereplője nem más, mint Ryan Thomas Carson. A vád pedig szexuális zaklatás... Nos, nem szoktam csak úgy elvállalni ilyet, mert ugyanis nőként hamarabb szoktam egy nőnek hinni az ilyesmiben, pláne, ha egy ilyen magas pozícióban lévő férfit vádolnak, hiszen ők bármit megtehetnek, nem igaz? Nem fogja őket senki azzal megfenyegetni, hogy feljelentik őt, mert annál rosszabb. Ismerem a dörgést, de kivételesen először Mr. Carson-tól szeretném hallani azt, amit szeretnék hallani. Aztán a továbbiakat meglátja az ő saját ügyvédje, én nem szeretnék ebbe az egészbe nagyon belekeveredni. Átolvastam az ügyvédtől kapott papírokat, jelentéseket, mindkét féltől származóan. Lehet, hogy így elsőre és csak úgy, hogy Carson vallomását hallgatom meg, nem fogok egyértelműen dönteni semmiben. Egy vélemény, tanács, konzultáció. Semmi több! Manhattan egyik publikus helyén, egy kávézóban fogok találkozom ezzel az emberrel. Tudom, hogy milyen céget vezet, és tudok róla egyebet. Nyilvánvaló, hogy szemtelenül jóképű, de ez most másodlagos. Legalábbis nálam. Leültem az egyik szabad helyre, kicsit hamarabb érkeztem meg, mert itt volt dolgom a környéken, ezért nem vártam kint. - Jó napot! Mit hozhatok Önnek? - szaladt oda hozzám egy kedves arcú pincérlány, akire biztosan szemet vet itt minden férfi. - Jó napot! Egy cappucino-t kérek, mellé pedig legyen almáspite. Köszönöm! - írta fel a kis jegyzetfüzetére az imént hallottakat, és jelezte, azonnal jön, aztán kinyílt az ajtó, és megláttam Carson-t, aki egyenesen hozzám jött, biztosan látott fotót rólam, ezért is tudta, kihez kell közelednie. - Üdvözlöm Mr. Carson! - egyelőre csak üdvözöltem őt, aztán csak leül szembe velem.
A mai reggelen is szokásomhoz híven korán keltem. Elintéztem pár telefonhívást, amik az üzletem kevésbé legális részét érintették, illetve azokkal az embereimmel is beszéltem, akik Angliában egy-egy kender termelő birtokot felügyelnek. Ilyenkor csak pár szóban átfutjuk a dolgokat, hogy hogyan haladnak, közbe jött-e valami, tehát csak nagyvonalakban érintjük a témát. Bővebben személyesen szoktuk átbeszélni, havi egy alkalommal töltök ott egy hetet, ami idő alatt mindegyik birtokra átmegyek, hogy a saját szememmel is ránézzek a dolgokra. A telefonálás után felvettem az egyik edzős szerelésemet és futni indultam. Még kellemesen hűvös volt az idő, viszont a nap sugarai mégis melegen simogatták a bőrömet. Néhány kilométer után hazafelé vettem az irányt, letusoltam, felöltöztem, aztán már úton is voltam az iroda felé, ahol csak Lena-val váltottam néhány szót, illetve aláírtam pár papírt, amik sürgősen igényelték az aláírásomat. Dél előtt nem sokkal már az anyám kedvenc éttermében ücsörögtünk, ahova meghívtam ebédelni. Már viszonylag rég találkoztunk és még régebben tudtunk kettesben egy tartalmas beszélgetést folytatni. Természetesen most is szóba hozta, hogy ennyi idősen már igazán kereshetnék egy rendes nőt, s előtérbe vehetném a családalapítást, mert ő már nagyon várja, hogy nagymama lehessen. Ezt a témát minden találkozásunkkor felhozza, én pedig mindig közlöm vele, hogy majd minden eljön a maga idejében. Miután befejeztük az ebédet hazavittem anyámat, majd folytattam az utamat az egyik egyszerű kávézóba. Nem önszántamból ereszkedek le az Olümposzról a sima halandók közé. Egy ügyvédnővel van találkozóm, akit felkértek, hogy segédkezzem a legújabb szexuális zaklatási ügyemben. Őszintén szólva semmi kedvem sem volt ehhez a találkozóhoz, mivel már így is több figyelmet kapott ez az egész ügy, mint amit érdemelt volna. Eleinte pusztán fárasztónak találtam ezt a felhajtást, főleg úgy hogy semmi alapja sem volt az egésznek, most azonban már idegesít, hogy ilyen pitiáner dolgokkal rabolják a drága időmet. Ezek ellenére eszembe sem jutott lepattintani Miss Johnson-t, mivel nem volt semmi rejtegetni valóm, ha pedig kibújnék a találkozó alól, az gyanúra adhatna okot. A megbeszélt időpontban pontosan léptem be a kávézóba (ahova magamtól sosem tettem volna be a lábam, hiszen még csak előfoglalásra sem volt szükség), ahol röviden végigmértem az embereket. A pillantásom azonnal megakadt az ügyvédnőn, akiről már végeztem egy kis gyűjtőmunkát, tehát mondhatni, hogy mindent tudtam róla. Az volt a legkevesebb, hogy a külsejét is ismertem. Odamentem a nőhöz, akivel leültem szembe az asztalhoz. - Üdvözlöm Miss Johnson - mértem diszkréten végig. Kicsit fészkelődtem a széken, mert meg sem közelítette azoknak a bőrfoteleknek a kényelmét, amikhez szokva vagyok. - Régóta vár? - Azt nagyra tartottam, hogy nem késett el, a pontatlanságot nem igazán tűröm. Elég kellemetlen alaphangulatot adott volna a kezdődő beszélgetésnek. Átnyújtott a pincérnő egy papírlapot, amire a kínálatuk volt felírva. Átfordítottam a másik oldalra, viszont az teljesen üres volt, így a választási lehetőségek közül egy sima espressot kértem. Remélhetőleg azt nem tudják elrontani. - Találtak esetleg valami terhelő bizonyítékot? Mert ha nem, akkor nem igazán látom értelmét a téma feszegetésének - tértem egyből a lényegre. Biztos voltam benne, hogy nem találtak semmit, ami megállná a helyét, de az illem miatt rákérdeztem. - Már mindent elmondtam a kollégájának, Mr. Waverynek. Ugyanazt tudom elmondani magának is - Amiket már bizonyára tud is, hiszen valószínűleg konzultált a kollégájával, mielőtt idejött. Nekem már teljesen lerágott csont ez az egész ügy, de úgy látszik, hogy csak én gondolom így.
Kezdőlap
