Az egyik bárba igyekszem, ami közel van az egyik Bronxba vezető hídhoz, ide beszéltem meg egy találkozót Marco-val. Mai napom kissé túlzsúfolt volt, de jobb is lenne elfelejteni, mert ha csak arra gondolok, hogy még enni sem ettem semmit, az már borzalmas. Most már ki vagyok éhezve valami finom ételre, meg persze egy kis alkohol is jöhet mellé. Nem tudom, mennyire vagyok késésben, útközben annyit pötyögök Marco-nak, hogy pár percen belül ott vagyok, de mivel nem válaszol egyelőre, így talán én leszek ott hamarabb, vagy már ő ott csücsül, vár rám, és azon gondolkodik, hogy egy újabb olyan nő, aki késik. El is mosolyodom ezen magamban, mert el tudom képzelni azt, ahogyan ezt kimondja esetleg. Marco egy régi barát számomra, egy olyan ember, akiről tudom, hogy kicsoda, nem sok olyan titka van, amiről ne tudnék. Ügyvéd vagyok, aki a jókat védelmezi, és tudom, hogy mekkora kard lebeg a hátam mögött azzal, hogy vele találkozgatok. A legtöbben viszolyognak az ilyenektől, nekem azonban ő egy támasz gyermekkorom óta. Együtt bandáztunk, ha lehet ilyet mondani. A válásom tavaly eléggé kizökkentett a normális kerékvágásból, ezért is volt jó, hogy amikor csak tudott, eljött hozzám és dumálgattunk. A helyhez értem, ahol először megvártam, míg kijön az ajtón az a háromfős férfi társaság, akik rendesen meg is bámultak. - Helló, bébi, nagyon... csinos vagy! Nem fordulsz meg inkább, és jössz velünk? Megyünk a Time Square felé, vagy a... a Park felé - ketten is felváltva beszéltek, én pedig legyintettem, hogy ideje lenne, ha odébb állnának, mert ennél közelebb egyáltalán ne jöjjenek, mert baj lesz. Az ilyentől hamarabb felforr az agyvizem, mint bármi mástól. Miután bejutottam, elkezdtem nézelődni a pult felé, majd az asztalok felé. Túl nagy ez a terem ahhoz, hogy elsőre megpillanthassam őt, ha egyáltalán már itt van.
Teljesen megfeledkeztem a tegnap esti nocskerol, ugyhogy kisse meglepodok, amikor arra ebredek, hogy az agyamban fekszik. - Mi a faszt keresel meg mindig itt? - kerdezem ertetlen fejjel, mire kozeledni szeretne, de most inkabb passzolom a lehetoseget. - Takarodj, de kurva gyorsan - mutattam az ajto iranyaba, mire gyorsan osszeszedte a holmijat, es mar ott sem volt. Az oramra pillantok, meg csak fel 7. Van egy oram keszulodni es megbeszelni a mai teendoket. Gyorsan osszekapom magam, lezuhanyzok, felveszem a szokasos elegans szettemet, iszok egyet a foldszinten, majd autoba ulok es a manhattani strip parkolojaig meg sem allok. - Jo reggelt - udvozlom a kidobot, es nehany tancoslanyt. Kivetelesen nem hivtam, Candy megis bekisert az irodamba, ahol szinte azonnal leterdelt. Nagyjabol fel oraval kesobb mar beletemetkezhettem a papirmunkaba. Epp akkor vegzek, amikor az egyik emberem hiv. - Megvannak - szolt a telefonba, en pedig azonnal tudtam, kikrol beszel. - Fel oran belul ott vagyok. Hivd a megrendeloket. - tettem ezzel le a telefont. Elpakoltam a holmijaimat, elkoszontem az alkalmazottaktol, autoba ultem es az egyik raktarepulethez vezettem. - Szep munka - neztem le Juanra, aki meg nehany fickoval acsorgott a kolykok mellett. Egy sem hianyzott, raadasul ido elott meglettek. Amint atadtam oket a ket megrendelonek es megkaptam a penzemet, le is leptem. A nap folyaman meg egy fegyverszallitmanyt kellett ellenoriznem, es pontosan egy uzleti megbeszelesem volt. Szerencsere minden zokkenomentesen zajlott. A Sashaval valo talalkat meg veletlenul sem felejtettem el. Miutan mindennel vegeztem, hazamentem lezuhanyozni es atoltozni. Amint magamra kaptam a fekete oltonynadragot es fekete inget, elszivtam egy cigarettat, es beultem a maseratimba. A telefonom kijelzojere pillantottam, meg idoben voltam. Koztudott rolam, hogy sosem kesek. Ha veletlenul elo is fordul, annak nyomos oka van. A megbeszelt barhoz hajtok, leparkolok, majd besetalok az epuletbe. Akad nehany ismeros arc, akiknek biccentek. Epp akkor csorren meg a telefonom, amikor helyet foglalok a barpultnal. - Hat persze.. - motyogom egy mosollyal az arcomon. Miert is nem lep meg, hogy kesik?! Addig is feltalaltam magam es rendeltem egy whiskyt, jeggel. A szemeimmel kovetek nehany ismeretlen hulyegyereket, akik elhagyjak a helyet. Ekkor pillantom meg Sashat is, akihez volt nehany szavuk. Ameddig hozza nem ernek, addig nem erdekelnek kulonosebben, ugyhogy maradok a helyemen. Mikor vegre besetal a varva vart holgyike is, intek neki, hogy ne keresgeljen fel oran keresztul. Amig kozeledett, parszor vegigfuttattam rajta a szemeimet. - Nyuzottnak tunsz - szolaltam meg, mikor helyet foglalt. - De ne aggodj, igy is gyonyoru vagy - mivel ismer, jol tudja, hogy sosem kamuzok. Nem mondanek ilyet csak azert, hogy megnyugtassam a kis lelket. Csakis akkor, ha valoban annak talalom. - Mit iszol? - kerdeztem a notol, mikozben elohuztam a zsebembol a femdobozomat. - Kersz? - kinaltam meg cigarettaval, illetve spanglival. Az ajkaim koze vettem egy fuves cigit, meggyujtottam a zippommal, majd mely slukkot szivtam belole. Miutan kert, vagy nem kert, visszasullyesztettem a dobozt es a gyujtot a nadragzsebembe. - Milyen napod volt? - kerdeztem a szemeibe nezve. Erre a kerdesre ritkan erdekel a valasz, most azonban nem pusztan illembol tettem fel. Keves olyan ember van, akikkel valoban torodnek, de Sasha koztuk van.
Integetésre figyelek fel, ami segített a helybéli koordinációban, így egyenesen Marco felé tartok, akihez másodperceken belül odaérek. Láttam, ahogyan ő is tetőtől-talpig végig pásztáz engem, de ez sosem zavart. Ő Marco. Tőle az ilyen elvárható, és nem idegesít csöppet sem. - Jaj, Marco! Imádom a bókjaid, jólesnek. Találjam ki... ránéztél az órára is, és mondtad magadban, hogy kések! - foglaltam mellette helyet, és igen, jól látta, hogy nyúzott vagyok, mégis ezt igyekszem felülmúlni, immáron már mosolyogva nézek felé, miközben a táskám jól látható helyre pakolom. - Az megfelel, amit te iszol - böktem a pohara felé, amiben whisky van, ám amikor a cigi-kérdés merül fel, arra kétszeresen is nemmel bólintok. Nem cigizem, nagyon rég leszoktam róla, vagyis jobban mondva, soha nem is szoktam rá, nem voltam az a nagy dohányos. Füves cigihez még nem vagyok elég részeg, szóval azt is finoman jeleztem, hogy nem kérek. Nem ítélek el senkit az ilyen miatt. A napomról is kérdezett, én pedig egyszerűen nagyot sóhajtottam. - Sikeresen letudtam úgy a napom, hogy egyáltalán nem tudtam enni... Neked milyen napod volt? - meséltem neki egy kissé visszafogottan, tán a fáradtság tette ezt velem. Még mindig töprengek sok mindenen, kattog az agyam ezerrel. Nem akarok viszont mindent rázúdítani most Marco-ra, bár biztosan végighallgatná, meg nem vagyok az a hisztis liba, aki idegesítő és nyafogó beszédhanggal mondaná el mindezt. Úgysem fog addig békén hagyni azt hiszem, míg nem mondok valami olyat arról, ami ennyire foglalkoztat. Már vagy két hónapja annak, hogy a kerületi ügyész eljött hozzám, hogy nem dolgoznék -e mellette, ami nagy előrelépésnek számítana életemben. Még mindig nem adtam választ neki. - Nagyon kicsípted magad... csaknem miattam? Vagy találkoztál előttem már valakivel? - hecceltem kicsit őt ezzel, majd pedig a whisky-t is megkaptam, amit felemeltem. - Egészségünkre! - sunyi mosolyt ejtettem közben.
- Ki nem imadja a bokjaimat? - jelent meg egy kisse ontelt vigyor a kepemen. Igazabol nem sok nonek bokolgatok, mert semmi szukseg ra. Neha azert persze illembol megjegyzem, hogy csinos, de csak azert, hogy kesobb megdughassam. Sashaval mar mas a helyzet. Na nem mitha ot nem lenne jo megfektetni, de nem azert vagyok vele magamhoz kepest kedves, hogy a csinos kis labai koze kerulhessek. - Meg egy whiskyt - mondtam jol erthetoen a pultosnak, miutan a no kozolte, mit is inna. - Remenykedtem benne, hogy sikerult raszoknod - ertettem a cigarettara, amibol ujabb slukkot szivok. - Nem tudod mit hagysz ki - ezt mar a spanglira ertettem, ami termeszetesen minosegi, elvegre ebbol IS elek. Szamomra rendkivul fontos, hogy mindenbol a legjobbat szerezzem be, esetleg termeljem, majd adjam tovabb. A fuvezest es a bagozast mar tizenevesen elkezdtem. Konnyen hozzajutottam es a korulottem levok is szivesen eltek vele. Anyam nem orult neki, es le is cseszte parszor az apamat, de teljesen feleslegesen, ugyanis nem valtozott semmi. Volt egy szep kis veszekedes es ennyi. Ezzel amugy nem voltam egyedul, rengeteg baratom bagozott, mivel nekik sem volt nehez beszerezni. Akadtak azert olyanok, akiknek a rokonaik nem utaztak ilyesmiben, es viszonylag normalis emberek voltak. Az ilyen spanok orommel elfogadtak az ajandekot, amiert cserebe sosem vartam semmit. Sasha epp azok koze tartozott, akik erre nem kattantak ra kulonosebben. Ezt a jo szokasat pedig mai napig megtartotta. - Rendeljunk valamit? - ertettem ezt a kajara, ha mar egesz nap nem evett. Teszek ra, hogy egy barban vagyunk, ha ehes es itt akar enni, akkor itt is fog. - Nekem atlagos.. Sok munka, zero szorakozas - es ez nekem meg is felel, tehat egyaltalan nem panaszkodom. A munkat nem akartam reszletezni, mert mar csak az o erdekeben is jobb, ha nem tud rola. Raadasul arrol sosem meseltem neki, hogy olykor gyerekekkel is kereskedunk. - Csakis miattad - mosolyodtam el, majd kezembe vettem a poharamat. - Egeszsegunkre - ismeteltem utana, aztan kortyoltam egyet az italombol. - Szoval miert is nem ettel? Mi van a munkaval? - remelem nem hiszi, hogy ennyi infoval megussza. Ennel en joval kitartobb vagyok. Persze ha nagyon nem szeretne rola beszelni, nyilvan nem eroltetem. De ha megis megosztana velem, szivesen vegighallgatom. Azt hiszem errol szol a baratsag.
Kezdőlap
