Egészen pici koromtól fogva rengeteg időt töltök együtt Belle-lel. Elválaszthatatlanok vagyunk és reményeim szerint ezen semmi sem fog változtatni. Általában heti egy este minimum egymásnál szoktunk aludni, hogy átbeszéljük kettesben a történéseket a többi barátnőnk vagy családtagunk nélkül. Ilyenkor mindig terítékre kerülnek olyan dolgok, mint a magánélet, a család és pletykák. Mondjuk az utóbbit mostanában Lucky-val eléggé ki szoktuk tárgyalni, mert a fiút jobban érdeklik a sulis pletykáim, mint engem és úgy faggat néhány emberről, hogy nem is ismeri őket. Még instán is bekövette két osztálytársamat, hogy ne maradjon le semmiről. A múltkor például már kaptam a képernyő fotót az új sztorijáról az egyik csajnak még mielőtt megnéztem volna. Én, aki egyébként konkrétan a nap huszonnégy órájában az instagrammon lóg.
Szombat van, így a tegnapi buli után elég nehezen sikerült felkelnem ma. Konkrétan átaludtam az ebédet, de anyáék nem zaklattak. Általában csak a vasárnapi közös étkezés a nagyon fontos nekik, mert akkor együtt van az egész család. Ilyenkor csak én és Oli boldogítjuk őket és az nem mindig kellemes, ha összeeresztenek kettőnket. Ha Clyde vagy Connie ott van, akkor legalább visszafogjuk magunkat.
Délután, mikor nagy nehezen sikerül kikelnem az ágyból rögtön azon vagyok, hogy minél hamarabb emberi kinézetet varázsoljak magamnak, megkajáljak és rohanjak át Y Eastonék rezidenciájára, hogy ott töltsem az estét Belle-lel. Mivel csak hozzámegyek, így nem a legszebb és legdögösebb ruháimat választom ki, ahogyan azzal sem foglalkozom, hogy nagy sminket varázsoljak magamra. Konkrétan semmilyen festéket sem rakok az arcomra, mindössze bekenem egy krémmel, mivel mostanában eléggé ki van száradva a bőröm. Míg arra várok, hogy beszívja az arcom kihúzom az ágynemű tartómat és leellenőrzöm, hogy milyen piáim maradtak még. Ha bulikból megmarad vagy véletlenül elcsórok egy-két üveggel a házibulik konyhájából, akkor ide szoktam gyűjteni, mert itt senki sem ellenőrzi. Valószínűleg még egyik tesóm sem jött rá erre a rejtekhelyre, mert sosem szokott eltűnni innen semmi.
Megfogok egy üveg vodkát, aminek a márkáját nem ismerem, így csak abban tudok reménykedni, hogy legalább egy fokkal legyen jobb a körömlakk lemosónál és belerejtem a hátizsákomba még a ruhák alá. Sosem beszéljük meg Belle-lel, hogy mit fogunk csinálni, de mindig ugyanaz a vége.
Miután mindennel elkészülök és sikeresen bepakolok holnapra elindulok az unokatestvéremék házába. Annyira vészesen nem laknak messze, így nem telik sok időbe, hogy odaérjek. Már tudom a járást és magabiztosan lépek be, mintha otthon lennék. Végülis itt töltöm a saját lakásunk és az iskola után a legtöbb szabadidőmet csecsemőkorom óta. A cipőmet levergődve magamról Belle szobájába veszem az irányt és úgy rontok be, mintha a sajátom lenne.
- Csá, mizu? – kérdezem udvariaskodva, de nem igazán várom meg a választ, hamarabb kezdek el beszélni. – Találtam még egy bontatlan üveg vodkát a szobámban – ezzel kiöntöm a táskám tartalmát a földre, de nem túl magasról, hogy nehogy baja essen az alkoholnak.
- Holnap délre szokásosan haza kell érnem, aztán este szerintem még Kai-hoz is átugrok – vázolom fel a másnapi terveimet, s közben odalépek Belle háziállataihoz, amely két kígyót foglal magába. – Olyan gyönyörű ez a Bonnie! – sóhajtok fel, mint mindig, amikor idejövök. Minden egyes alkalommal megdícsérem a fehér kígyót, de a másikat, Clyde-ot, most is figyelmen kívül hagyom. Mintha nem is létezne. Végülis csak egy Clyde lehet az életemben, ő pedig a bátyám.

Court & Belle

Thank God It's saturday

A színházban az Aladdin darabján dolgozunk, a tegnapi nap folyamán volt a főpróba, ezért nagyon sokáig bent voltam. A zenekar a színpad előtt kapott helyett, a zongorán rengeteg erősítő és mikrofon volt, hogy minden egyes hang tökéletesen hallatszódjon az utolsó sorban is. Az Aladdint már mese formájában is nagyon szerettem, így színházi darabként pedig még szemet kápráztatóbb, a rengeteg gyönyörű jelmezzel és díszlettel. A próba után a többiek kitalálták, hogy menjünk be még iszogatni a városba. Kialakult egy nagyon szoros baráti társaság a táncosokkal, illetve színészekkel, akikkel rendszeresen járunk szórakozni. Sokszor a színházban szoktunk iszogatni a próbák után, ezek a laza piálásnak induló bulik, pedig elég szépen elszoktak durvulni. Aztán egy hétig hallgatjuk, hogy a takarítók mennyire szidnak minket, illetve ferde szemmel néznek ránk, amiért katasztrofális állapotokban hagytuk ott az öltözőket, illetve klubbszobát. A színházból egy karaoke bárba mentünk, ahol iszogattunk, énekelgettünk, iszogattunk, énekelgettünk és még többet ittunk. Ezt követően átmentünk táncolni egy éjszakai klubba, ahol ráztuk a seggünket hajnali 3-4 óráig, majd mindenki fogott magának taxit vagy ubert és hazament. William, aki az egyik mellékszereplő volt, elhagyta a lakáskulcsát, a szülei nem voltak otthon, ezért végül nálam aludt. A taxit széthányta, aztán miután kiszálltunk is kiadott magából egy adagot. Vittem ki neki a fűre vizet, ahol addig itattam, még nem sikerült kicsit józanodnia, mert azt nem akartam megkockáztatni, hogy valamit összehányjon a házban. Ahogy a szobámba értünk lefeküdt a szőnyegemre és amint vízszintesbe került el is aludt. Felajánlottam volna, hogy befeküdhet mellém, de talán így jobb is. Betakartam egy könnyű pléddel, nyomtam a feje alá egy párnát, tettem mellé egy üveg vizet, aztán elmentem letusolni. Felvettem a pizsimet bebújtam az ágyba, ahonnan még nyomkodtam kicsit a telefonomat, majd végül én is álomra hajtottam a fejem.
Piálás után sosem tudok másnap sokáig aludni, ezért 8kor már ébren voltam és igyekeztem egy kis életet lehelni Williambe, hogy minél hamarabb az útjára indíthassam. Anyáék biztosan nem örülnének annak, hogyha egy idegen fiút találnának a szőnyegemen. Amint sikerült annyira felébrednie a srácnak, hogy tudja, hogy hol van, még a kulcsát is megtalálta (ami végig a zsebében volt becsúszva egy szakadásba), ezt követően pedig kirugdoshattam végre a házból. Rendet raktam a szobámban, felöltöztem, aztán instagrammoztam, illetve youtubeoztam addig, még nem lett kész az ebéd.
A kaja teljesen elnyomott és alapból is kimerült voltam, ezért úgy voltam vele, hogy lefekszek kicsit pihenni, hogy friss legyek, mire jön Courteney. A rövid kis pihenőből az lett, hogy olyan mélyen aludtam, hogy elfeküdtem a hajam, kifolyt a párnámra a nyálam, illetve arra riadtam fel, hogy anyám ordít, hogy megérkezett Courteney, aztán hallom a lány dobogó lépteit a lépcsőn. - Szia - töröltem meg a számat, aztán komótosan kimásztam az ágyból és a tükör elé lépve fésültem a hajamon, hogy kicsit, hogy kikerüljenek a tincseim a szemeimből, illetve számból. - Most a májam hangosan felsírt - mondtam, miközben kézbe vettem a vodkát, hogy megnézzem milyet hozott. - Legalább málnás - Az édesen ízesített vodkákat nagyon szerettem, viszont a sima hagyományosat ki nem állhattam. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem szoktam inni, csak azt hogy nem olyan jó érzéssel húzom meg a poharat. - Milyen volt a tegnap estéd? - Mivel péntek volt, ezért biztos voltam benne, hogy ő is a pohár fenekére nézett egy bárban vagy valahol.
- Okés, kitudod engedni magad - Tehát nem fogok csak azért kimászni az ágyból, hogy lekísérjem, mivel elég otthonosan mozog már ahhoz nálunk is. Megforgattam a szemeimet, mikor Kait emlegette. Helytelenítettem ezt az egész kapcsolatot, ezt pedig Court is tudta. Nem azért, mert nem akartam, hogy boldog legyen, hanem mert tudtam, hogy Kai megfogja bántani. Az ilyen srácok egyszerűen nem tudnak tisztességesen viselkedni egy lánnyal szemben sem. Az pedig hatalmas bullshit, hogy most hirtelen késznek érzi magát egy kapcsolatra. - Nem hogy inkább elhívnád ebédre - Azért az a színdarab engem is érdekelne, mert szinte biztos vagyok benne, hogy Oliver nem bírna magával.
- Szegény Clyde. Őt is dicsérd már meg - mondtam, miközben kivettem a fekete kígyót a terráriumából és a nyakamba tettem. Nem, nem Clyde Eastonról neveztem el, hanem Bonnie és Clyderól, a hírhedt bűnözőpárosról kapták a nevüket. - Megfogod? - nyújtottam felé a kígyót, aki kíváncsian ki is nyújtotta magát Court irányába. Ha a lány megfogta Clydeot, akkor átadtam neki, ha nem, akkor maradt a nyakamban, s vele együtt indítottam a laptopomon zenét, ami hifiben meg is szólalt. Most meglepő módon nem Peter Bence szólt, hanem az under the waterfall.
- Hozok fel poharakat. Milyen üdítőt kérsz? - kérdeztem, miközben visszatettem Clydeot a lakhelyére. A konyhában fogtam két feles, illetve két rendes poharat, kólát, spriteot, illetve egy kis popcornt meg csokit. Óvatosan igyekeztem felnavigálni a feltornyozott holmikkal. - Vegyél el valamit gyorsan, mert le fogom ejteni - mikor befordultam a szobába, a torony tetején lévő chipsek és tábla csokik nagyon meredek irányt véve szép lassan, de biztosan csúsztak le az egyik oldalt.

Mindig kikapcsolódok, ha Belle-lel lehetek. Általában ilyenkor nem foglalkozok a problémáimmal, ha meg mégis, akkor is csak azért, hogy elpanaszkodjam, hogy éppen kivel milyen bajom van, aztán meg kibeszéljük az illetőt. Az unokatestvérem társasága fel tudja dobni a hétköznapjaimat. Lehet, hogy nem látszik rajtam, mert az esetek túlnyomó részében a telefonomat nyomogom és oda sem figyelek arra, hogy mi folyik a környezetemben, de tudom értékelni, hogy a lány nemcsak itthon, de az iskolában is mindig mellettem van. Még akkor is, ha éppen nem figyelek oda a legújabb Peter Bencés sztorikra és meg sem próbálom tettetni, hogy érdekelne. Ez nem azért van, mert nem érdekelne a lány, mindössze néha eléggé magamnak való vagyok és elfelejtem, hogy hogyan kellene bánni az emberekkel. Sokan tartanak emiatt flegmának, közben meg azt sem tudom hol vagyok. A kettő nem ugyanaz.
Ledőlök az ágyra, miután Belle úgy helyezkedik, hogy én is elférjek mellette és az egyik párnát magamhoz húzom, hogy átöleljem. Közben már a telefonomat fel is oldom és belépek az instába, hiszen kerek tíz perce nem néztem meg az új posztokat és muszáj képben lennem. Lövök egy gyors selfie-t, amiben az unokatestvérem félig benne van, hogy meglegyen a helyzetjelentés a követőimnek, hogy mivel fog telni a ma estém. A lányt is megjelölöm rajta természetesen, hogy ne érezze kimaradva magát.
- Nem is figyeltem, hogy málnás – emelem fel az üveg vodkát, amit felhoztam magammal az ágyra és alaposan szemügyre veszem. Csak imádkozni tudok, hogy ne legyen nagyon rossz. – Hát igazából reménykedj benne, hogy nem leszünk nagyon rosszul tőle, mert elég régen a dugihelyemen pihent. Egy házibuliból csórtam el ezer éve. Emlékszem, hogy a srác, akivel aznap este összekavartam figyelmeztetett, hogy ne hozzám el, de akkor már voltam olyan állapotban, hogy ne érdekeljen – rántom meg a vállam. Néhány esetben el szoktam csórni egy-egy üveg piát a bulik végén a lakásból. Úgysem issza már meg azokat senki és elég körülményes tud lenni huszonegy év alatt alkoholt vásárolni az Államokban. Nem lehetetlen, de nehéz.
- A tegnap estém – gondolkozni kezdek. – Cleoval voltunk ketten valami random srác bulijában. Úgy volt csak ketten iszunk, de összefutottunk velük az utcán már miután szereztünk piát és megkérdezték van-e kedvünk csatlakozni. Nekünk meg volt. Jóarcok voltak és csak az egyik nyomult annyira, hogy le kelljen pattintani. Megittunk egy csomó vodkát meg sört. Úgy éjféltől kiestek a dolgok, de szerencsére sok videót csináltam ahhoz, hogy tudjam a politikáról beszéltem. Nem is követem a híreket az a legszebb. Aztán három és négy között valahogy sikerült hazaesnem – magyarázom. Kai-nak nem árultam el, hogy full ismeretleneknél voltunk, mert biztosan nem örülne neki, pedig nem csináltam semmi olyat, amiből balhé lehetne. Mindössze jobb megtartani a békét és elkerülni az esetleges vitákat.
- Mármint Kai-t? – kérdezem. – Volt már szó róla, de félek, hogy ez még túl korai Olivernek. Az elkövetkezendő pár hétben biztosan megejtjük. Anyáék már megismernék – magyarázom, miközben kedvelem Kylie Jenner legújabb képét instán. Szerintem a bátyám jobban tart ettől az egész találkozástól, mint bárki más. Valahol meg tudom érteni, de valamilyen szinten meg hülyeségnek tartom.
- Gyönyörű vagy, Clyde – mutatom fel a hüvelykujjamat a kígyónak, mielőtt visszamerülnék a telefonom rejtelmeibe. – Köszi, de nem. Valamiért még ennyi idő után is irtózom, ha meg kell fogni őket, pedig már eljutottam arra a szintre, hogy szépnek találjam Bonnie-t és Clyde-ot. Azt hiszem a távolság kell a kapcsolatunkba, hogy ne sikítsak fel egyből – mondom őszintén. Ritmusra kezdem mozgatni a fejem, s közben halkan énekelem az under the waterfall szövegét.
- Mindegy – válaszolok, s egy percre sem érzek arra késztetést, hogy segítenem kellene Belle-nek cipekedni. Azt hiszem túlságosan otthonosan érzem magam és amúgy is elkényelmesedtem már itt. – Ami nem üveg, az mehet a padlóra – mosolyodom el és szinte lassított felvételként zajlik le előttem, ahogy a chipsek és a tábla csokik lehullanak a torony tetejéről. Mikor a földre értek felpattanok, s segítek felszedni őket és átdobni az ágyra.

Court & Belle

Thank God It's saturday

Kaptam egy értesítést arról, hogy megjelöltek egy képen. Gyorsan megnyitottam az instagrammot és kiraktam a saját sztorimba is a Courteney által készített képet azzal a felirattal, hogy már megint itt van.
- Mert neked már mindegy, hogy mi csak alkohol legyen - jegyeztem meg csipkelődve. Csupán vicceltem vele és ezt ő is tudta. Bár, belőlem nem nézik ki, viszont én is kb ugyanannyit szoktam bulizni, illetve piálni, mint Court. Azzal, ha lealkeszezném, azzal magamra is ezt mondanám. A különbség annyi, hogy más társaságban vagyunk. Ha nem együtt megyünk szórakozni, akkor ő általában házi bulikba jár, én pedig a társulattal járok iszogatni, illetve klubbozni. Mivel én még nem vagyok nagykorú, ezért hamis személyivel, na meg a többi színész kapcsolata által jutok be a szórakozóhelyekre. Eddig még egy olyan eset sem volt, hogy ne tudták volna elintézni nekem a bejutást. - Akkor mi lenne ha ezt neki adnánk Olivernek, én pedig inkább hozok egy olyan piát lentről, amitől biztos nem fordulunk fel? - Legalábbis a minősége miatt nem érezzük rosszul magunkat. Magunkból kiindulva azonban pontosan tudom, hogy mi lesz ennek az estének a kimenetele. Annyi shot után pedig, amit ilyenkor elszoktunk pusztítani, nincs olyan alkohol a világon, amitől ne éreznénk rosszul magunkat.
- Milyen jó, hogy le sem tudod tenni a telefonodat. Így legalább tudod nagyjából, hogy mi történt - Én is nagyon sok videót szoktam készíteni bulik közben, amiket természetesen ki is pakolgatok storyba, hiszen nagyon jól sikerültek. Másnap pedig szidom magam, amiért ilyen előnytelen felvételeket képes voltam feltölteni. De legalább mindig tudom, hogy mi volt előző este. Azért van előnye is annak, hogyha az ember szociális média függő. Az a meglepő, hogy még egyszer sem hagytam el a telefonomat, pedig jó párszor voltam már olyan részeg, hogy simán elveszthettem volna, főleg hogy folyamatosan a kezemben van, tehát még nem is egy olyan biztos helyen, mint a táskám, amit sosem szoktam levenni a vállamról. Még házi bulikban sem. Mégpedig azért, mert vagyok olyan béna, hogy ott hagyjam valahol. - Ugye ezt nem mondtad el Kainak? - Ezen a random srácokat meg a hajnali hazaérkezést értettem. Bár, nem ismertem Malachait, viszont ha a "fajtáját" kellene megítélnem, akkor azt mondanám, hogy tipikusan olyan pasi, akinek mindent szabad, mindenkivel lehet flörtölnie, viszont a barátnője még csak rá se merjen nézni egy másik srácra. Nem is értem, Courteney hogyan képes elviselni.
- Szerintem nem csak Olivernek lenne korai, hanem Malachainak is - Az igaz, hogy Oliver tényleg nagyon gyerekesen viselkedett Court meg Kai kapcsolatát illetően, viszont a lány barátja sem könnyíthette meg a dolgát. Oliver és Malachai kis vitájában nyilván Oli pártját fogom, hiába nem értek egyet teljesen vele sem. - Milyen egyszerű is az élet szingliként - mosolyodtam el. Egyáltalán nem bántam, hogy én nem voltam kapcsolatban, ugyanis remekül éreztem így is magam. Court helyzetét pedig egy pillanatig sem irigyeltem. A nem tetszésem ellenére valamennyire elfogadtam a döntését, ameddig ő boldog volt, addig nekem sem nyílt ki a bicska a zsebemben Kait illetően. Az már más tészta, hogyha a srác megmeri bántani, akkor lesz egy-két szavam hozzá.
- Nem volt valami meggyőző - vágtam be egy grimaszt. - Ne aggódj Clyde, majd ha nem figyel a gonosz Courteney néni, akkor fagyasztott egeret rejtünk a táskájába - beszélgettem a koromfekete kígyómmal, miközben az éppen az oldalamon csúszott le a padló irányába. Felvettem a kígyót, mielőtt eltűnhetett volna a szobában és visszatettem a nyakamba, miután megcirógattam a buksiját. - Akkor gondolom még egy etetésre nem állsz készen - Az igaz, hogy nem élő egerekkel etetem őket, viszont a fagyasztottak is elég morbid látvány nyújtanak, arról nem beszélve, hogy Clyde elég vad módon eszik. Nem csak lenyeli, mint Bonnie, hanem előtte játszik vele. Sosem láttam még királypitontól ilyen viselkedést, ezért csak azzal magyarázom, hogy a fekete állatkám kicsit flúgos. Visszatettem Clydeot a terráriumába, aztán indultam is lefelé a földszintre piáért és nasiért. A két legjobb barátomért.
Eszem ágában sem volt segíteni Courtnak felszedegetni a földről a cuccokat, hiszen ha időben elkapja, akkor eleve nem kerültek volna oda. Ledobtam magam az ágyra, felbontottam a kedvenc csipszemet és tömni kezdtem a fejem. - Ha már úgyis ott vagy, akkor töltsd is ki az első kört - mondtam tele szájjal, miközben belemerültem a messengerbe, illetve az instagramba.- Hallod, Dianenek mióta van csávója? Láttad milyen képet rakott ki? Ez tuti szex utáni szelfi - Nem értettem sose, hogy miért kellett ilyen képeket feltenni instára. Elhisszük, hogy szexeltek, nem kell róla bizonyíték.

Belle nem különbözik olyan sokban tőlem. Annyi különbség van köztünk, hogy ő a zene által már elég korán megtalálta önmagát, így nincsenek olyan problémái, mint az egyetemen stresszelés. Nagy nehezen már sikerült eldöntenem, hogy milyen szakra és hová szeretnék menni, de előtt tök sokáig naponta is képes voltam ezen változtatni. Néha akár többször is. Anyámék már csak szemforgatva hallgatták az új ötleteimet, míg a tesós csoportchatben már csak a többiek leláttamoztak folyamatosan, ha ezzel kapcsolatban írtam.
- Mert neked nem mindegy? – nézek rá úgy, mint aki a lelkéig hatol. Ismerem Belle-t. Ebből a szempontból full olyan, mint én, habár ő egy fokkal jobb helyekre jár iszogatni, de ezt a társulatnak köszönheti. Nekem is be kellene újítanom huszonegy pluszos haverokat és nem csak a házibulikat járni. Már kezd kicsit unalmas lenni. – Oliver nem szereti a vodkát annyira. Igyuk meg ezt, ingyen volt – ellenkezem. A jó minőségű pia maradjon különleges alkalmakra, mint például megünnepelni, ha a celebrity crushaink szakítottak a nőikkel.
- Te vagy az első, aki ezt mondja. Szerintem van előnye a függőségemnek – mosolyodom el. A legtöbben rám szólnak, hogy rakjam el, de én sokszor képtelen vagyok rá. Néhány társaságban meg tudok őrülni, ha nem csekkolom le tíz percenként az instát. Viszont vannak olyan emberek az életemben, akikkel ha beszélek, akkor tudok szünetet tartani. Már a családi ebédeknél is egészen leszoktam arról, hogy az internet világába feledkezzek. – Úgysem csináltam volna igazából olyan hülyeséget, amit megbántam volna – teszem hozzá. Ez alatt a megcsalást értem természetesen. Képtelen lennék rá azt hiszem. Még a legrészegebb énem is inkább nyávog Kai után egy olyan pasinak, aki amúgy csak felszedné.
- Dehogy mondtam! Nem tetszene neki és inkább nem várnám meg a reakcióját – rántom meg a vállam. Kai azaz ember, aki biztosan kiverné a hisztit emiatt a maga módján, hogy miért iszogatok idegen pasikkal a lakásukon, de ő bármikor megtehetné. Ez nagyon nem tetszik nekem, de míg nem csinál semmi olyat, ami miatt fájdalmat okozhatna nekem, addig nem hozom fel. Megfogadtam magamban, hogy nem akarom megváltoztatni. Elnéző leszek bizonyos határokig, aztán meglátjuk majd.
- Ebben igazad van, de nem is most akarom hazavinni. Még pár hét, de már anyámék ígyis rágják a fülem emiatt. Emlékeznek rá gimiből és azt hiszik tök jó irányba változott. Nem merem őket kiábrándítani, hogy ugyanolyan – húzom el a számat. Én ígyis kedvelem Kai-t. Örülök, hogy nem unalmas vele az élet és hogy mindent olyan lazán vesz. Példát kellene vennem tőle pár szempontból, mivel én meg képes vagyok túlságosan is aggódni bizonyos helyzetekben. – Ez így van, de jó kapcsolatban lenni – Clyde-ot figyelem Belle vállán. Neki biztosan nincsenek ilyen problémái. Én is szerettem szingliként élni, de egy időre elég volt belőle.
- Én vagyok a gonosz? Ő eszik meg egereket egyben! – háborodok fel látszólagosan, de közben elnevetem magam. Sosem értettem Belle rajongását a kígyók iránt, de az ilyenekbe sosem szólnék bele. Mindenkinek szíve joga ezt eldönteni. Én inkább maradok a cuki, szőrös állatkáknál, mint a nyúl, ami nem étel! – Nem igazán, de ha muszáj most enniük, akkor átnézek addig Percihez, ha itthon van – ajánlom fel. Nem bírnám végignézni, ahogy azok a kígyók egereket esznek a szemem látára. Már magától a gondolattól is kezdek rosszul lenni.
Elég hamar felszedegetem a földről a cuccokat, de Belle nem segít be. Nem is szólom meg érte, hiszen én sem szoktam mindenben kezet nyújtani neki, ha ilyen dologról van szó. Néha sokkal otthonosabban érzem itt magam, mint a saját lakásunkban.  –  Fúh, ki ne takarítsak? – kérdezem, majd az íróasztalhoz sétálva bekeverek mind a kettőnknek egy-egy vodka sprite-ot. Természetesen erősre, hogy érezni lehessen benne az alkoholt, s hamarabb beüssön. – Azt hiszem egy hónapja. Gina bulijában kavartak össze először, aztán össze is jöttek, de nem a mi giminkbe jár a srác. Azt hiszem már nem tanul, hanem pincérkedik valahol. Huszonöt éves, Queensben lakik és amúgy egy paraszt. Ennyit kell tudni róla – magyarázom. – Jaja, tuti szex utáni. Sosem posztolnék ilyen képet, néha nem értem az embereket – húzom el a számat, majd a kész italokkal visszaülök az ágyra, majd az egyik poharat átnyújtom Belle-nek.

Court & Belle

Thank God It's saturday

- Nem teljesen. Már unom az olcsó vodkát, amióta pedig találkoztunk a minőségi rumokkal, szinte minden más alkohol megszűnt létezni számomra - Eddig én is ilyen undorító italokat ittam, mint például a kannás bor meg a legolcsóbb vodkák. A célnak megfeleltek, hiszen alaposan bebasztam tőlük, viszont mostanra már borsódzik a hátam a gondolatuktól is. Na meg olyan mázlista vagyok, hogy mikor a társulattal megyek szórakozni, akkor nem csak bejuttatnak a klubbokba, hanem még a piát is ők rendelik, s az ő italismeretük nem fullad ki a vodka bombánál. Nagyon menő Aperol Spritz-et meg Gin Tonic-ot iszogatni, de szerintem borzasztó íze van mindkettőnek. Akkor inkább már jöjjenek a gold Tequila shotok, amikkel bárkit az asztal alá tudok inni. Az évek meg a rutin. Mondom ezt így 19 éves fejjel, pedig eskü nem vagyok alkesz. - Szerinted mi másért mondtam volna, hogy adjuk neki? - Ha olyan piát kapott volna, amit szeret, abban nem lett volna semmi. Az az igazi gonosz húzás, mikor olyat adunk neki, amit nem kedvel vagy rosszul lesz tőle, mert egy bulizós estén, amikor nem talál mást, akkor úgyis megfogja inni. Nem, nincs semmi problémám Oliverrel, egyszerűen csak ő az az unokatestvérem, akivel csak akkor szólunk egymáshoz, ha beakarunk szólni a másiknak vagy kell valami tőle. - Jó, megkóstolom. De ha rossz lesz, akkor egyedül iszod meg - Én pedig hozok magamnak lentről valami finomat. Ha nem az a cél, hogy minél hamarabb basszunk be, akkor már olyan alkoholt fogyasztanék, ami ízlik is. És mivel nem csokilikőrt szoktam iszogatni, ezért az általam kedvelt italoktól is ugyanolyan gyorsan betudok rúgni, ha akarok.
- Ezzel nem tudok vitatkozni. Még mindig ez a jobb, mintha másnap másoktól hallanád vissza, hogy miket csináltál - Főleg, hogy sokak hajlamosak a túlzásokra. Egyszer egy buli után ott aludtam egy srácnál, de tényleg csak aludtunk, mert annyira bevoltunk nyomva, hogyha akartuk se lettünk volna képesek másra, viszont a következő nap azzal fogadott az egyik haverom, hogy hallotta, hogy két srác is megvolt az este. Egyszerre. Szeretem a kreatív embereket, de nem akkor, mikor a magánéletemmel kapcsolatban szőnek ilyen történeteket. Annyi volt a kijelentése igazságtartalma, hogy tényleg kettővel indultam el a buliból, viszont egyikőjük csak a sofőr volt, aki kirakott minket a másik srác lakása előtt, aztán ment is haza. - Önszántadból lehet nem - De hát arra találták ki a partidrogokat, hogy kikövezzék a srácok útját, ha egy lány esetleg nemet mondana és ne lehetne meggyőzni. Ezekkel a cuccokkal pedig annyira kilehet ütni az illetőt, hogy azt sem tudja hol van, nem hogy éppen ki mászik rá. Szerencsére még sosem fordult elő ilyen velem, pedig kurva egy felelőtlen tudok lenni.
- Nem tetszene? Szerintem őrjöngene - Bár, én nem ismerem Kait, de tipikusan olyan srácnak nézem, aki bármit megtehet, viszont ha a barátnője már csak több szót mer váltani egy másik pasival a kelleténél, akkor már fel is van háborodva. Biztos, hogy egy hétig sem bírnám egy ilyen alakkal, ezért emelem kalapomat Courteney előtt, hogy ő ilyen türelmes vele szemben. Vagy naiv? Vagy szerelmes? Vagy hülye? Esetleg mindegyik egyszerre?
- Majd rájönnek - Valószínűnek tartom, hogy előttük normálisan viselkedne, illetve nem tenne obszcén megjegyzéseket a lányukkal kapcsolatban, viszont ha netán nem úgy sülnének el a dolgok, mint azt Courteney szeretné, akkor biztosan kitalálnák, hogy Kai miatt érzi magát olyan szarul a lányuk. De remélem, hogy ez a pillanat sosem fog eljönni. Nem ütöttem még meg senkit, mert nem vagyok az erőszak híve, viszont nem kizárt, hogy eljárna a kezem Malachai-jal szemben. - Azt elhiszem - Nekem is vannak olyan pillanataim, mikor jó lenne, ha együtt lennék egy sráccal. Például tökre unalmas, hogy a családi összejöveteleken megkérdezi mindenki, hogy és van már barátod? Még mindig nincs? Mintha nem csak 19 éves lennék. Egyáltalán nem vagyok a kapcsolatok ellen, viszont azért nem jönnék össze senkivel, hogy csak legyen valaki. Pedig Daniel már tálcán kínálná magát.
- Hát mit enne? Vega nem lehet - simogattam meg Clyde buksiját. - De adhatok neki még bébi nyuszikat is - Nem lenne szívem baba nyulakkal etetni, viszont tudtam, hogy ennek a gondolata is mennyire kiborítaná Courtot, aki imádja a nyuszikat -  Amúgy meg ne legyél álszent, mert még a kígyóim sem zabálnak annyira, mint te hajnalban egy buli után a hamburgert - Kétségkívül életmentő a kaja a józanodás során egy buli után, s már volt néhány olyan alkalom, mikor Court olyan könyörtelen módon tépte szét a hamburgerét, ami egy horrorfilmben is megállta volna a helyét. - Nem muszáj most. Majd megetetem őket holnap - helyeztem vissza Clydeot a terráriumába, majd átnyúltam a másikba, ahol megsimogattam Bonniet is, mielőtt még féltékeny lenne. Nem mintha a kígyóknál lenne ilyen, de nem szoktam igazságtalan lenni a drágáimmal.
- Az jó lenne. Tudod hol a porszívó - mondtam teli szájjal. Persze nem komolyan gondoltam, de az sem lenne ellenemre, ha így is tenne. De ennek a valószínűsége megfelelt a nullának, ami érthető, mert én sem takarítottam volna az ő szobájában. Még a sajátomban is nehezen megy.
- Akkor ez sem lesz hosszúéletű - Semmi féltékenység sem volt a hangomban, egyszerűen csak tudtam, hogy milyen kapcsolatai szoktak lenni Diane-nek. - Hát én sem. Lehet ezt a képet szeretnék a szexvideójuk borítójának - Félreértés ne essen, semmi problémám sincs az ilyen képekkel vagy videókkal, én is simán csinálnék, viszont biztosan nem posztolnám ki sehova. Nem tartozik másra. Vagy én lennék a maradi?
- Köszi - odakoccintottam a poharamat az övének, aztán belekortyoltam. Fintorogtam egy sort az erősségén, aztán ittam még három nagy kortyot. - Tudom, hogy csak itthon terveztünk iszogatni, de mégis menni kéne valahova, nem? - kérdeztem, miközben a távirányítóval felnyomtam a hangerőt a hifin, amin éppen a Loco Contigo szólt, amit dúdolni is kezdtem.

- Én nem szeretem a rumot. Szerintem jelenleg azaz egyetlen ital, amit nem iszok meg, viszont most velem vagy és nem a társulattal, szóval az én szintemen kell innod – mosolygok rá lehengerlően. Ez nyilván azt jelenti, hogy meg kell elégednie az olcsó vodkákkal. A legtöbb esetben nem szoktam irigykedni rá, amiért annyi helyre bejuttatják tizenkilenc évesen a zenész ismerősei. Megdolgozott érte, hogy már most ilyen népszerű legyen, hiszen rendkívül tehetséges és megérdemli mindezt. Vele szemben én annyit tettem le az asztalra, hogy sikerült négy millió követőt összekukázni instagramon. – Jó, de azóta átgondoltam a dolgot és még ha szar és nem is szereti sem ér annyit, hogy az övé legyen – rántom meg a vállam. Eszembe jut azaz este, amikor utoljára láttam Olit inni a vodkámból. Abban a buliban egyszer a földre kerültem és nagyon kinevetett a bátyám. Pár perccel később már valami melák őt ütötte, míg én az életemért futottam Oliver elől. Véletlenül kikotyogtam neki Kait és nem értékelte túlzottan. – Nem fogom egyedül meginni, mert leöntöm a torkodon – szólalok meg szigorúan, de végül elnevetem magam. Be lehet ezt úgy keverni, hogy ne feltétlen legyen belőle gondunk. Még az ízét sem kell éreznünk és a hatása ugyanolyan lesz, mint a többinek.
- Nem tagadom, hogy olyanra is volt már példa, de általában figyelek – tartom fel a kezeimet, mintha védekezni akarnék. Hazugság lenne azt mondani, hogy hétfő reggel nem mentem már be napszemüvegbe, világfájdalmas képpel a suliba a még pénteki buli miatt, amiből egy percre sem emlékeztem. Mindig kellemetlen visszahallani, hogy miket csináltál és könnyen megalázhatnak ezek miatt. Ilyenkor általában kerülöm azt, hogy visszaírjak másoknak, de a függőségem miatt sajnos nem tudok internet nélkül meglenni pár napig. Mindent megtudok időben. – Ne fessük az ördögöt a falra! – mondom kicsit erőteljesebben. Oké, nem én vagyok a felelősség mintapéldája, de azért eddig még szerencsés voltam. Sosem akadtam össze olyan társasággal, akik a vesémet akarták volna.
- Lehet, hogy örjöngene, de én meg visszaörjöngenék. Van ilyen szó? – Kai tuti kiakadna teljesen, ha kiderülne ez a tegnap esti dolog. Addig jó, míg úgy tudja, hogy Cleoval voltunk kettesben nála és tizenegy körül kiütöttem magam. Szerencsére nem olyan pasi, aki egész nap írogat, hogy mit csinálok. Egy kicsit sem találta furcsának, hogy délután keltem és ezáltal majdnem tizenhét órát aludtam.
- Én kíváncsian, de kicsit sem izgatottan várom a nagy találkozásukat – belekortyolok a vodka-sprite-ba, ami egyébként nem is olyan szörnyű, mint amilyennek gondoltam. – Amúgy nem akarsz fogadni húsz dolcsiban abban, hogy Oli vagy Kai lesz a nyomorultabb? – az ötlettől fellelkesedve hirtelen felülök az ágyon és úgy nézek Belle-re, mint aki a világ legjobb ötletével állt volna elő. Ez persze egyáltalán nem így van, de mostanában elég sokat gondolok erre és ez a lány az, akit tudok untatni az ilyen faszságaimmal még akkor is, ha nem érdekli. Ez olyan, mintha a kötelessége lenne. Már csak a vérünkből kifolyólag is. Easton ment Eastont.
- Ne legyen vega, de mondjuk sült csirkét vagy bármit, amit nem egyben nyel le – húzom el a számat. A mondatom után rögtön eszembe jut egy perverz poén, amit Kai már biztosan elsütött volna, ha itt lenne. Kezdek kimenni belőle teljesen. – Nyuszit? Komolyan képes vagy előttem azt mondani, hogy nyuszit adsz neki? – kérdezem teljesen felháborodva. Mindenki tudja, hogy azt az állatot egyszerűen nem vagyok hajlandó megenni. Ha anya azt csinál, akkor tiltakozásként sztrájkolni kezdek és nem eszek meg egy falatot sem az aznapi fogásból. Pont ezért van az, hogy az Easton család „C” ágánál sosincs ez az étel. Nem étel, állat.
- Már megbocsáss, de én buli után mindig gyrost zabálok a törököknél és rosszul is leszek tőle, mert csak illuminált állapotban tűnik jó ötletnek! – nevetek fel. Sosem fogom elfelejteni, amikor egyik reggel arra keltem, hogy egy becsomagolt gyros tál fekszik mellettem az ágyon. Először furcsán néztem rá és tudtam, hogy már ehetetlen, hiszen ezek a kebabosok nem éppen a minőségükről híresek. Azért tettem egy próbát azzal, hogy legalább megnézem, hogy mi van a dobozban. Rizzsel kértem az ételt. Hogy lehet a gyros tálat rizzsel enni? Azóta is ezt kérdezem magamtól, de még választ nem kaptam. – Holnap tökéletes lesz, miután leléptem amennyiben kibírják – mosolygok rá Belle-re, s figyelem, ahogy visszahelyezi Clyde-ot a helyére. Közben végig az italomat kortyolgatom, hogy minél hamarabb elfogyjon és jöhessen a következő kör.
- Meglepne, de nem tudom – rántom meg a vállam. Elég sokat járok erre, de olyan dolgokra, mint a takarítóeszközök mindig is immunis voltam.
- Ilyet ne mondj, mert kinézem Diane-ből, hogy csinál egyet és valami pornó oldalon fog kikötni. A fiúk a suliból meg biztos jönnek majd oda hozzánk, hogy elújságolják – már a gondolata is megrémiszt a dolognak. A mi sulinkban mindig történik valami botrány, de addig jó, míg nem mi vagyunk a főszereplői.
- Mehetünk valahová, de akkor bekeverek a vodkából a sprite-ba és útközben megisszuk – adom be a derekam rögtön és le is húzom a poharamban maradt piát. – Amúgy is szar zenéket kapcsolsz – teszem hozzá vigyorogva, hogy egy kicsit húzzam az agyát. Nincs bajom ezekkel, amiket ma kapcsolt, kivéve az utolsóval. Valamiért, ha újlatin nyelven van egy zene, akkor rögtön ellenkezni kezd az agyam.