Tudom, tudom, nem illik éjszaka másokat felkelteni, de mentségemre szóljon, nem éppen egy buliból tartok hazafelé és tervezem, hogy meglepem szívem választottját, hanem egy hétvégi kiruccanásról sikerült most hazaérni, amit az apám szervezett. Hármasban mentünk, apa, Cat és én ellátogattunk Disneylandbe. Azt hiszem apának még nem sikerült feldolgoznia, hogy felnőttem, de nem is baj, mert iszonyatosan jól éreztem magam. Na, hát ez van. Csak hiányzott Morgan mellőlem a hullámvasúton. Szóval most még a taxiban ülök, a táskámban egy üveg rumot cipelek és a telefonomat bújom. Folyamatosan posztoltam a hétvégéről, de még feltolok pár képet, ha már van időm. Elmúlt éjfél, nulla óra huszonegyet mutat az óra. Nem fog nekem örülni... Felsóhajtok, mikor megállunk a koli előtt. Fizetek és viszem a táskám, sietős léptekkel megyek a szobámba, hogy lepakoljak. Mielőtt még beköszönnék neki, vagyis bebújnék mellé az ágyba, le akarok tusolni. Amilyen gyorsan csak tudom, le is dobálom a ruháimat és kis idő elteltével illatosan, tisztán és teljesen sminkmentesen bújok bele Morgan pólójába, amiben mostanság alszom. A rum a kezemben van, hátha még ébren van és lenne kedve beszélgetni és iszogatni, de ha nem, akkor sincs baj, majd beteszem a hűtőbe. Óvatosan nyitok be a szobájába, a sötétségből ítélve viszont nem hiszem, hogy még ébren lenne. Próbálok minél csendesebb lenni, a rumnak helyet kerítek a hűtőben, majd odasétálok az ágyhoz. - Szia - szólítom meg halkan és megsimogatom a karját. Ha magához tér egy picit, hogy ne rémisszem halálra, akkor be is mászok mellé az ágyba. - Hiányoztál - majd egy apró csókot is nyomok ajkaira.
Rettentően vártam már, hogy megkapjam a gyakornoki állást. Azonban miután már egy hónapja a programjukban vagyok, úgy érzem, lassan már a lelkemet is kidolgoztam magamból. Ez nem feltétlenül a munkahely hibája, sokkal inkább az én maximalizmusomé. Szeretnék kitűnni a többiek közül, szeretnék feljebb lépni a ranglétrán és megmutatni, hogy milyen jónak tartom magam. Több, mint egy hónapnyi vérizzasztó meló után viszont végre meglebegtették előttem a lehetőséget, amire azonnal lecsaptam. Egy lehetőséget, hogy kimozdulhassak és hasznosíthassam a tudásomat. A mentorom mindenben támogat, és tudom, hogy ő mellettem fog állni a végsőkig. Egy határozottan jó közösségbe csöppentem, ahol el tudnám képzelni később a jövőmet is. Sajnáltam, hogy ezt a hírt egyedül kellett megünnepelnem, de megértettem Jessát. 21 éves, de még mindig élénken él benne a gyermeki énje, amit egyszerűen imádok. Elutaztak Disneylandbe, én pedig egy-két rövid üzenetváltáson kívül nem sokat beszéltem vele. Az örömhírt sem újságoltam el neki, de mindenképpen el fogom, amint itthon van. Nem vagyok egy túlságosan korán fekvő, de ma már fél 11-kor húztam a lóbőrt. Egy kiadós vacsorát követően lezuhanyoztam és szinte beborultam az ágyba. A törölközőt még éppen kitettem száradni, de mást aligha vettem magamra. Ha Jessa épp nincs a koliban, vagy társasága van, akkor szoktam általában anyaszülten aludni. Ha viszont átjön, vagy ennek fennáll a lehetősége, legalább egy boxert fel szoktam húzni magamra, nehogy kényelmetlenül érezze magát. Nem beszéltük meg, hogy mikor ér haza, és ha megbeszéltük volna, valószínűleg akkor sem számítanék rá jobban, tekintve hogy már azt sem tudom, milyen nap van. Hirtelen nyitom ki a szemeimet és sóhajtok fel, mikor ismerős hangra leszek figyelmes az éjszaka közepén. Ennyit arról, hogy ma úgysem fog visszajönni. Kicsit arrébb húzódok, hogy be tudjon bújni az ágyba mellém. A csókját mosolyogva viszonzom – nincs alkalom, mikor ne így tenném, legyen szó akármilyen apró szájrapusziról. - Te is hiányoztál nekem - felelem neki a nyilvánvalót. Megköszörülöm kicsit a torkomat – eléggé kiszáradtam -, ahogy az oldalamra fordulok és csípőjére teszem a tenyeremet. - Hát te… Hogyhogy hazajöttetek? Azt hittem, csak vasárnap este érkezel - kérdezem tőle, próbálva hozzászoktatni a szememet a sötétséghez. A kinti fények szerencsére segítenek, már amennyit átenged a sötétítő. - Mármint ne érts félre, csak… nem épp úgy feküdtem le, hogy társaságra számítsak - nevetek fel halkan, ahogy fejemmel lebiccentek a fedetlen részekre, csak hogy értse is, miről hablatyolok már megint.
Apáék még nem tudnak Morganről, bár Cat megsejtette. Kérdezősködött és próbálta kihúzni belőlem, miért jött utánam Párizsba, de megmagyaráztam neki azzal, hogy csak legjobb barátok vagyunk és látni akarta a várost. Ha már szórni akarja a pénzt, akkor én nem állíthatom meg benne. Közben pedig próbáltam minél kevesebbet írni neki amíg távol voltunk, néhány képet küldtem és üzit arról, milyen jó lenne, ha itt lenne. Most pedig bebújok mellé az ágyba, a titok életem itt fekszik mellettem és csókot nyomok ajkaira. Egyelőre jól működünk együtt, de csak két hét telt el. Viszont épp annyira hiányzott ebben a két napban, mint abban a két hétben, arról nem is beszélve, hogy egyre jobban érzem, többet is akarnék. - Vasárnap van. Illetve már hétfő - kuncogok rajta kicsit, majd megbököm az orrát. Egy pillanatig nem értem, mit akar mondani ezzel, aztán leesik. Elmosolyodom, mert most mintha nagyobb ügyet csinálna belőle, mint korábban. - A barátnőd vagyok, rémlik? - furcsa kimondani ezt a szót, de ez van, ha nem is hivatalosan, de egy pár vagyunk. És ha már ő meztelen, hát én is ledobom a pólóját egy laza mozdulattal a padlóra, majd helyet kérek mellette a takaró alatt. Kezemet a mellkasára helyezem, ebben a félhomályban pedig a szemeit fürkészem. Mosolygok, mert végre láthatom. - Mi történt, míg nem voltam? Hoztam egy üveg rumot, de ha akarsz inkább aludni és nem mesélni, akkor csendben maradok - szabad kezemmel be is fogom a szám.
Nem gondoltam volna, hogy a két héttel ezelőtti párizsi kiruccanásom ilyen fordulatot fog hozni mindkettőnk életébe. Azóta viszont minden olyan természetesnek hat. Megegyeztünk, hogy egyelőre még nem hozzuk nyilvánosságra a történteket és megtartjuk ezt az egészet magunknak négy fal között, de egyébként úgy viselkedünk, ahogy mindig is. Csipkelődünk egymással, szórakozunk, még viccesen flörtölgetünk is, de semmi több. Ennyi évnyi elfojtás után ki kell még tapasztalnunk egymást, hogy kapcsolatként hogy működünk. A szemeim elég hamar felpattannak, mikor azt mondja, már hétfő van. - Ne szórakozz már. Ugye nem? Ah… délben órám van. Nincs az az Isten, hogy bemenjek - sóhajtok fel, a párnára hajtva rá a fejemet fáradtságomban. Azt sejtettem, hogy már nem péntek van, de hogy hétfő… hát tényleg gyorsan elrepült az idő ezen a hétvégén. - Igaz - nevetek fel halkan, rekedtesen. Tény, hogy már nem olyan a kapcsolatunk, mint régen, ezt viszont mindenképpen egy újabb lépcsőfoknak fogom fel. Bár nem mondanám azt, hogy bármit is el tudnánk sietni jelen állapotban – így is 3 évet vártunk egymásra. Az előbbi sokkot követően most még egy inger ér, amitől lassan kifut az összes álom a szememből. Elmosolyodva engedem be a takaró alá, most már mindketten ruhátlanul. Nem tagadom, elég izgató a helyzet, és igazán vissza kell fognom, hogy… na igen. - Ihatunk is, ha szeretnéd. Én a mai napot offolom az egyetemmel kapcsolatban, szóval csak nyugodtan. Hol van egyébként? - a rum, mármint. Keresem a tekintetemmel, de nem látom sehol sem. Felkapcsolom a közelben lévő asztali lámpát a legalacsonyabb fényre, hogy kicsit jobban láthassuk egymást, de ne legyen túl bántó a halvány világosság. - Így iszogassunk? - pillantok vissza rá, majd ujjammal fel-le mutatok magunk között. - Van amúgy pár fejlemény, ezért ment el annyira a hétvégém. De ha már hoztál rumot, akkor addig bele nem kezdek, míg kezemben nincs a pohár. Amúgy is ünnepelni szerettem volna - mosolygok rá és nyomok egy apró csókot az ajkaira.
Halkan nevetek fel a reakcióját látva. Úgy érzem, ez a hétfő mindkettőnknek ki van lőve, de talán nem is baj. Ha akarja, ha nem, rajta fogok lógni és bepótolhatjuk a külön töltött időt. Csak egy kicsit furcsa, de nem kellemetlen, hogy nincs rajta semmi a takarót leszámítva. Azért, hogy ő se érezze magát emiatt rosszul, én magam is megszabadulok a pólótól, így fair a játék. Nem is olyan régen egyébként is látott már egy szál bugyiban, ez egy újabb lépés a komoly kapcsolat felé. - Beraktam a hűtőbe amíg még aludtál - mosolyogva válaszolok és eltakarom egy pillanatra a szemeim, hogy azt a minimális fényt is megszokjam. Egy kicsit most jobban megnézem Morgan arcát, mintha az a két nap olyan rég lett volna. Egy pillanatig elgondolkodok, de mire válaszolnék, már ki is jelenti, hogy addig nem mesél, míg nincs a kezében a pohár. Izgatott vagyok mindig, mikor új hírekkel jön, épp ezért egy gyors szemöldökvonás után lerántva magamról a takarót odasétálok a hűtőhöz. Még egy kicsit tekerem is neki a csípőm, csak a látvány kedvéért. Úgy teszek, mintha nem venném észre, hogy néz, de tudom, hogy bámul, érzem magamon a tekintetét. Nem babrálok sokat, hisz prémium rumról beszélünk, csak töltök belőle két pohárba és már bújok is vissza az ágyba Morgan mellé. - Halljam, mik a nagy hírek? Ugye jó? - kérdezem vidáman mosolyogva. Nem úgy tűnt, mint aki szomorú lenne tőle, szóval gondolom valami jó dolog történt. Közben a poharamat hozzáérintem az övéhez és aprót kortyolok az italból.
- Úgy látom, mindenre gondoltál - mosolyodom el. Nem gondoltam volna, hogy ilyen későn fogok még elkezdeni iszogatni, pláne nem egy másfél órányi alvást követően. De mivel van ünnepelni valóm és ráadásul Jessa csak ezért vett egy üveg rumot, miért ne? Bár lehet szerezni kéne valami rágcsát, nehogy a fejembe szálljon idő előtt és meggondolatlanságot csináljak. Így is nehéz lesz. Kihívóan húzom fel a szemöldökömet, ő viszont nem kezd el pironkodni. Az oldalamra fordulok és megtámasztom a fejemet, miközben le nem veszem róla a tekintetemet. Egy halk hűha kiszalad a számon, miután kimászik az ágyból és a legkevésbé sem zavartatva magát ringatja el a formás csípőjét és fenekét a hűtőig. Megvakarom a borostámat, ahogy érzem a vérkeringésem melyik testrészem felé kezd összpontosulni. Korábban próbáltam az izgalmamat rejtegetni, most viszont nem látom már további értelmét. Azért nyilván nem húzom félre magamról könyökből a takarót, de nem feszengek a helyzettől. Miért is tenném? Miután visszabújik az ágyba mellém, elveszem tőle a poharat és nyelek egyet. Vizsgálgatom kicsit az üveg tartalmát, megszagolom és az már mindenképp pozitív, hogy nem hányok az illatától . - Az előbbi kis műsorod után nehéz lesz bármire is gondolnom. Meg hogy itt ülsz mellettem konkrétan egy szál semmiben. Megmozgattál bennem valamit, mondjuk úgy - nevetem el magam halkan, miután koccintottunk. Apró kortyot iszok csak a rumból. - Na szóval. A helyzet az, hogy mondjuk úgy, előléptettek a munkában. Már nem csak szerkesztgetnem kell egy gép mögött, hanem terepre is mehetek. Úgy érzem, megérte ennyi energiát belefeccölni az egészbe, most már elkezd kifizetődni is. Ja igen, valamennyivel emelték még azt is - kezdek bele, mielőtt egy újabb kortyot innék a poharamból. - Bár tény, egyelőre még ott lesz mellettem a mentorom, még nem bíznak rám semmilyen komoly megbízást, mint mondjuk egy esküvőt, vagy lagzit. De majdcsak eljön annak is az ideje. Én már ennek is örülök, végre kezd kifizetődni a sok évnyi vérizzadás - sóhajtok fel mosolyogva. - Na de ne csak rólam beszéljünk - szólalok meg később, miután már lezártuk az előző témát. - Mondd, milyen volt Disneyland, te örök tizenöt éves? - kérdezem tőle vigyorogva, ahogy közelebb hajolok, hogy nyomjak az orrára egy puszit.
Ha valaki, akkor Morgan ismer és tudja, mennyire nem vagyok szívbajos, legyen szó például meztelenkedésről. Előtte sem titkolózok, főleg, hogy ideje lenne továbblépni a kapcsolatunkban. Igazából még nem tértünk rá a szex témára, nem veséztük ki, hogy ő mikor utoljára és én mikor utoljára. Az hetekkel ezelőtt volt, mert mióta a kirándulásra elmentünk, nekem csak ő járt a fejemben. Te jó ég, hisz az már egy hónapja volt! Szólásra nyitom a szám, de végül iszok inkább. A hajam most nem takar semmit, fedetlenül ücsörgök mellette, a takaró az ölemben, ahogy a pohár is, amit kocogtatok a körmömmel. Igazán el akarnám mondani Morgannek, hogy be kéne vetnie magát, de mindent a maga idejében. Egyelőre fontosabb, amit mesélni akar és én figyelmesen hallgatom minden szavát. - Komolyan?! Morgan, ez szuper. Miért nem hívtál fel? Ezt elsőként akartam volna tudni - könyökömmel egy kicsit meglököm, hogy érezze, legjobb barátjaként elvárnám, hogy az ilyesmit ne akkor tudjam meg, amikor már kezdene az új munkakörében. - Büszke vagyok rád - megenyhülve mosolyodom el és miután beleiszok a rumba, egy cuppanós puszit nyomok ajkaira. Aztán még egyet, és még egyet mielőtt hátradőlnék a párnán, így félig elfekszem az ágyban. - Jó volt nagyon, csak sok volt a gyerek. Lehet, hogy apámék ezzel akarták felvezetni, hogy gyereket akarnak. Na, az kéne még nekem, egy nyivákoló kistestvér - szememet forgatom és még a számat is elhúzom. Nem vagyok oda a gyerekekért, nincs hozzájuk elég türelmem és karrierista vagyok. Ha Morgan már a jövőjét tervezi, amiben szerepel a nagy család, akkor remélem azt más feleséggel az oldalán teszi. - Jut eszembe...már kezdem elfelejteni, hogy készülnek a babák... - a szemem sarkából, a pohár felett nézek a mellettem fekvőre.
- Így is elsőként tudod, életem. Nem közöltem még senkivel. Plusz csak pénteken kaptam meg a lehetőséget, ami legutolsó tudomásom szerint még csak tegnap volt, közben meg már lassan három napja - nevetek fel halkan. Vagy már van három napja? Három egész napja még tuti nem, szóval jó lesz az kettőnek is. De most nem ez a lényeg. - Aranyos vagy. Köszönöm - felelem, miután kaptam egy kellemes cuppanós rumos puszit. Ízlelgetem az ajkaimon az alkohol cseppjeit, miközben figyelem Jessát eldőlni. Az este legjobb döntéseit hozom eddig. Elsőnek azzal, hogy inkább felkeltem és beszélgetni kezdtünk, másodszor pedig azért, mert felkapcsoltam ezt a lámpát, hogy jobban láthassuk egymást és hűha – én aztán jól látok. Mosolyogva simítok rá a hasára, és kicsit közelebb csúszok hozzá. A poharamból kortyolgatva hallgatom a röpke élménybeszámolóját. - És hány veled egykorúval találkoztál? Azokon kívül, akik ott dolgoznak - teszem hozzá a pontosítás végett. - Tök jó amúgy neked. A mostohaanyád elvisz Párizsba, az apád visz Disneylandbe. Én meg ha menni akarok valahova, akkor szépen fizessem magamnak, ahogy tanultam - nevetek fel, majd legyintek egyet, nehogy feleljen erre bármit is. Még odabökném neki, hogy az apját nem akarja-e kölcsönadni, de az már túlzás lenne. Lehet, hogy túl kemény vagyok az enyémmel, de még mindig nem sikerült megbékélnem a történtekkel – és valószínűleg nem is fogok egyhamar. Felvonom a szemöldökömet Jessa megjegyzésére. Mosolyogva kortyolok bele a rumba, mielőtt félretenném valami stabil helyre az üveget. Közelebb csúszok hozzá és a hasán pihenő kezemmel fel-le kezdem simogatni Jessát, nem határozva el magamat egyik irány felé sem. Nyakába csókolok, mielőtt megszólalnék. - Igen? És milyen oktatást szeretnél? Elméleti, vagy gyakorlati? - búgom a fülébe, mielőtt játékosan megharapnám a fülcimpáját. Ha nem lenne bennem az alkohol, valószínűleg akkor is hasonlóan viselkednék. Rég voltam már bárkivel, Jessára pedig évek óta várok. Kis ösztönzés gyanánt a tenyeremet lefelé kezdem el tolni, de kikerülöm a fontos részeket és a combját kezdem el simogatni, annak is a belső felét, elég közel tartva az ujjaimat a legérzékenyebb pontjához.
- Mit csináltál amíg nem voltam, hogy két napra nem emlékszel? - felvonom a szemöldököm, de megpróbálom elhessegetni a féltékenység által született gondolatokat. Kétlem, hogy bármi igaz lenne abból, ami nekem egy pillanat alatt megszületett a képzeletemben. Morgan nem olyan és biztos vagyok benne, hogy ő is pont annyira nem akarja elszúrni a kapcsolatunkat, mint én. Túl sokat vártunk egymásra ahhoz, hogy eldobjuk egy kaland miatt. Szokatlan még az érzés, egészen új beleszokni abba, hogy van, akivel nem a szexről szól a kapcsolatunk, hanem arról, hogy megosztjuk egymással a gondunkat, bajunkat, örömünket és sikereinket. Büszke voltam már előtte is rá, de most egy új szemszögből látom az egészet. Morgan annyival jobb ember nálam... - Kapd be, Moody - forgatom meg a szemeimet és elhatározom, hogy ha legközelebb ilyen helyre megyek, arról nem fog tudni. Kell a fenének a cukkolása. - Így jár az ember, ha a szülei elválnak - megvonom a vállam. Általában nem szoktunk a szüleinkről beszélgetni, mert csak szomorú és dühítő, ami történt. Kettőnk közül én jártam jobban, nekem most négy szülőm van, neki csak egy. Na pont ez az, ami miatt inkább másra fókuszálunk. Jelen pillanatban nekem ez a rum, meg a célozgatás rá, hogy két hete vagyunk együtt, talán már túl vagyunk a bűvös öt randin is, ami után szabad a szex. Beleborzongok mikor a fülemhez hajol és elmosolyodom. Nem akarom elsietni, pedig legszívesebben ebben a pillanatban leteperném és nem ereszteném egészen reggelig. Vagy a következő estéig. - Inkább gyakorlati. Azt is élvezem, ha beszélsz, de ez...sokkal jobb - mutatok a kezére, ami lefelé vándorol. Szeretnék emlékezni minden pillanatára ennek az estének. Fejemet Morgan felé fordítva gyengéden megcsókolom őt miután kiittam a poharam tartalmát és az éjjeliszekrényre raktam. Kezemet az arcára simítom, majd lassan húzom végig ujjaimat az állán, le a nyakán, meg sem állva a hasáig. Elkerülöm egyelőre a takaró fedte részeket, ajkaitól pedig csak egy kérdés erejéig szakadok el. - Akarod?
- Végigdugtam a fél koliszintet, szerinted mit csináltam? - nevetek fel, látva az arcán a parányi féltékenységjeleket. Bár lehet csak én képzelem már oda őket. - Főleg dolgoztam amúgy meg tanultam. Edzettem. Aztán a bioritmusom úgy felborult, hogy azt sem tudtam, mikor van nappal meg mikor van éjszaka - avatom be a valós helyzetbe. Mindketten munkamániások vagyunk Jessával, csak ez más-más értelemben jelenik meg az egyiknél és a másiknál. Míg ő hajnali 3-kor képes bemenni a munkahelyre, mert ihlete támadt, addig én képes vagyok 16 órát étkezés-ivás nélkül a gép előtt tölteni, hogy a képeimet szerkesztgessem, finomítsam. A szülős témát csak érintőlegesen akartam belekeverni ebbe az egészbe, de túl fáradt vagyok, hogy a családi helyzetünkről beszélgessünk. Másrészről a múlt héten bőségesen kiveséztük ezt Nicole-lal a kávézásunk ideje alatt. Aranyos, hogy próbál megpuhítani, de ezt magamban kell lemeccselnem és csak aztán az apámmal. - Szóval ne is használjam a számat? - forgatom ki kicsit a szavait, mikor a sok hablatyolásom iránti szeretetét fejezi ki. Tudom, hogy néha annyit beszélek, hogy legszívesebben kiszaladna a világból, vagy legalábbis engem dobna le a széléről, de manapság már van alternatív módja is az elhallgattatásomnak. Ezt pedig ő is jól ismeri. A kérdésén meglepődve húzódok el a nyakától, hogy a szemeibe nézhessek, ezt most komolyan kérdezi-e. Rövid sóhajként fújom ki a levegőt az orromon, és pár szívdobbanásnyi idő után csókra hajolok hozzá. Nem túl hosszúra, de annál szenvedélyesebbre. Ez az idő mégis elég erre, hogy a hasamnál pihenő kezét bevezessem a takaró alá és egészen a felajzottságomig toljam. - Szerinted? - pillantok le rá féloldalas mosollyal a szám sarkában. Tekintve az ő ujjai helyzetét, most már én is bátrabban csúsztatom feljebb az enyéimet. Forróságát érezvén máris beleborzongok a gondolatba és először csak finoman simítok rá a szeméremdombjára. Ha nem érzem tőle, hogy vissza akar tartani, akkor visszahajolok először az ajkaihoz, majd lassan lejjebb haladok a csókjaimmal. Kicsit benedvesítem az ajkaimat, mikor elérek a melléig. Nem szeretnék semmit sem elsietni, ezért lassan térképezem fel a testének minden egyes pontját. A lent pihenő kezemet feljebb vezetem, hogy míg az egyik mellébe gyengéden belemarkolok, addig a másikra a számmal fókuszálok. Apró csókokkal hintem be a mellbimbója környékét, mielőtt arra is rátérnék. Finoman, érzékien csókolgatom, nyalogatom, meg-megszívom és érzem, hogy menten elélvezek már csupán a gondolattól is, hogy én tényleg ezt csinálom vele, Jessával. Ha megpróbálna helyzetet váltani vagy rátérni a lényegre, most az egyszer nem fogok engedni és határozottan tartom magam az elképzeléseimhez. Újabb helyezkedést követően már lehúzom magunkról a takarót, mert teljes egészében akarom Őt látni. Mosolyogva pillantok végig rajta, magamba szívva minden apró porcikáját, mielőtt megcsókolnám a lányt. - Olyan szép vagy, Jess - szólom még, mielőtt odahajolnék hozzá. Ujjaimat közben bevezetem a lábai közé, hogy csiklóját érintve váltsak ki belőle újabb reakciókat. Ráérősen kezdem el mozgatni rajta a középső ujjamat, mielőtt egyet gondolva elszakadnék Jess ajkaitól és lassan végigpuszilgatnám a mellei alatti területet, hogy elérhessek a kezem helyzetéhez. Ott pedig kisvártatva felváltom az ujjaimat a számmal és a nyelvemmel. Nem akarom elsietni ezt az egészet és ugyan lehet nem lesz meg a mágikus hatos szám, mindent megteszek azért, hogy minőségben felülmúljam a konkurenciát. Apró csókot nyomok a nőiességére, mielőtt bevetném a nyelvemet, egyik kezemet továbbra is a mellén tartva.
Elvigyorodom, de elképzelni is rossz, hogy Morgan mással legyen. Nem értem, hogy bírtuk három évig ezt elviselni, de tovább nem csinálnám, az biztos. Most már az enyém és nem adom, történjen bármi. Igaz, a kapcsolatunk elején vagyunk, amikor még mindenki előtt titkolózunk, de egyelőre jól mennek a dolgaink. Sejtettem, hogy nem nőzéssel töltötte a hétvégét, ezért meg sem lepődök rajta, hogy már megint ráfüggött a gépére. Azért remélem engem is nézegetett és nem csak a tájképeit szerkesztette. - Használd, de jól - vigyorogva húzom magamhoz egy csókra. Rá kell jönnöm, hogy egészen eddig a pontig még nem is értünk egymáshoz úgy igazán. Simogattuk és öleltük egymást, de most teljesen más értelmet kap minden érintés, minden csók. Vágyom rá, hogy ne csak lélekben legyen az enyém, hanem testileg is. Minden porcikáját érezni akarom, de nem tudom, ő is így érzi-e, vagy kell még egy kis idő. Aztán amint válaszul megcsókol és levezeti kezemet a férfiasságához, mosolyogva sóhajtok fel. Finoman ráfogok és megsimítom, ismerkedem vele. Valahogy egy pillanatig sem féltem tőle, hogy majd valami probléma merül fel, esetleg hozni kell egy nagyítót, vagy ilyesmi és nem is lett volna rá okom. - Tetszik ez a lelkesedés - súgom ajkaiba. Nem szoktam hozzá az effajta finomkodáshoz, ismerkedéshez, amit csinálunk. Szívem majd' kiugrik a helyéről és ajkaim is elnyílnak ahogy felsóhajtok érintésére. Automatikusan fonódnak szorosabbra ujjaim odalent és kezdem el gyengéden masszírozni őt. Szabad kezemet a tarkójára csúsztatom, ahol megcirógatom. Elveszek a helyzetben, elveszek Morganben. Egész bensőm remeg, átadom magam a férfinak, akit szeretek és hagyom, hogy azt tegyen most velem, amit csak szeretne. A szavak feleslegessé válnak, halk sóhajaiból kitalálhatja, tökéletesen élvezem minden mozdulatát. Közben az én kezem sem áll le, azon dolgozok, hogy ő épp annyira élvezze, mint amennyire én, hogy csókolgat. Ha valamennyire még észnél lennék, biztos elgondolkodnék rajta, hogy ezt vajon hol tanulta. Mosolyogva nézek végig rajta mikor lehúzza rólunk a takarót. A perverzebbnél perverzebb gondolatok azonnal elkezdenek rohangálni a gondolataimban. - Ha ezt előbb tudom... - vigyorodom el és míg egyik kezemmel magamhoz húzom, másikkal újból rámarkolok vágyaim tárgyára. Úgy csókolom, mintha ez lenne az utolsó. Benne van minden érzésem, a vágy, a hiány, a szerelem... Nyelvemmel táncba hívom az övét, s ajkaiba nyögve állok meg a mozdulatban egy pillanatra. Ó basszus, hogy ennyire tudja, mivel készítsen ki. Ha így folytatja, nem sok idő kell az elsőhöz... Lemondó sóhajjal nyugtázom, hogy elveszi a játékszerem, de nem hagyja, hogy sokáig bánkódjak. Azt mondják, igazi férfi az, aki ha belenyal a puncsfagyiba, felnyögnek a mazsolák. Na, hát én nem vagyok mazsola, de újból felnyögök. Igyekszem moderálni magam és visszafogni a hangerőt, amennyire lehet. Jobbommal a hajába túrok, a másikkal végigsimítok a mellemen pihenő karján. Tekintetemet leginkább rajta tartom, még jobban felizgat a látvány. Morgan a lábaim között, miközben megremegek, mint a nyírfalevél... - Morgan... - sóhajtom a nevét -, ez jobb, mint álmomban. Ha nem hagyja abba, nagyon könnyen lehet, hogy rövidesen számolnia kell tettei következményeivel. Mert az biztos, hogy egy ilyen élvezet után nem fog egyhamar szabadulni, addig fárasztom, amíg bírja szusszal.
Fárasztó napokat tudhatok magam mögött, most mégis szinte azon nyomban felvillanyozódok. Nem tervezek el előre semmit sem, csak megpróbálom minél jobban elnyújtani a helyzetet, remélvén hogy nem fogok csalódást okozni Jessának. Nem volt annyi kalandom, mint neki, bár tény, az én kapcsolataim általában hosszabb éltűek voltak, mint az övéi. Aligha kell sokat ténykednie, hogy teljes pompámban meredezzek a kezében. Alig érint meg ott, máris belesóhajtok a csókba. Miközben őrá fókuszálok, próbálok arra is figyelni, nehogy idő előtt elsüljek a kezében, mert lássuk be, az elég kínos lenne. De mit tehetnék? Rég voltam már bárkivel és Jessa érintése valami mennyei. - Mégis micsodát? - kérdezek vissza a takarós hadműveletemet követően. A sóhajai, nyögései most valami teljesen más érzést váltanak ki belőlem. Fura, hogy nem a féltékenység az, ami először megjelenik a fejemben őt hallva, hanem az öröm, boldogság. Kisebb megkönnyebbülésként ér, mikor végre elszakadhatok tőle és nem kell attól félnem, hogy korai baleset történik. Lassan, gondosan dolgozom nyelvemmel a csiklóján, finoman ízlelgetve azt. Hol lehunyt szemekkel élvezem a jelenlegi helyzetemet, hol néha felpillantok Jessára, hogy láthassam ebből a helyzetből is – ami pedig a szemem elé tárul, az egyszerűen csodálatos. Lehet párszor még meg fogom csípni magam, nehogy kiderüljön, hogy ezt csak álmodom éppen és mindjárt szól az ébresztő. Szavain elmosolyodom, és lehúzom a mellén pihenő kezemet, hogy átkarolhassam a combját vele, lágyan cirógatva a bőrét néhány pillanat erejéig. Eszem ágában sincs leállni, sőt! Ajkaimmal ezért néha elhúzódok néhány szempillantás erejéig és a combja belső felét csókolgatom, de nem annyi ideig, hogy kizökkentsem az élvezetéből és mindig visszatérek eredeti helyemre. Ezt még legalább egyszer eljátszom, mielőtt megelégelném és ráfordulnék a végső hajszára. A plusz élvezet miatt a nyelvem mellett az ujjaimat is bejelentem a játékba, és kisebb simogatást követően belevezetem először az egyiket, majd még egyet. Nyelvemmel finomkodom, ujjaimmal viszont határozottan, gyorsan mozgok benne, miután úgy vélem, hogy élvezi. Már csupán a helyzet erotikusságától én magam is felsóhajtok néha. Mindezt addig csinálom, míg meg nem érzem a testének feszüléseit. Bár utána sem hagyom abba, csak visszaveszek kicsit a tempóból. Lágyan simogatom a két ujjammal belülről, miközben még pár apró csókot megejtek a csiklójára. Nem csinálom ezt tovább fél-egy percnél. Felkúszom hozzá és mellette helyezkedem el, ujjaimmal továbbra is folytatva az előbbieket. - Elég jól használtam? - utalok vissza a korábbi figyelmeztetésére, majd nyomok egy csókot az arcára, nyakára, és melleire. Na jó, utóbbiaknál kicsit többet időzök el, miközben le-lepillantok az ujjaimra. Már túlságosan is élvezem ezt a helyzetet. Az álmosságomnak pedig már nyoma sincs. Ez mindenképp egy pozitív tényező jelenleg.
Azt hiszem, egyikünk számára sem titok, hogy már régóta álmodoztunk egymásról és elképzeltük, milyen lehet a ruha alatt rejtegetett tájék. Minden képzeletemet felülmúlja az, ami elém tárul és megfeszül a markomban. Gondolom nem véletlenül csak most jött el a megfelelő pillanat. Abban, ahogy egymást érintjük és ismerkedünk a másik testével, benne van az évek során felgyülemlett vágy és feszültség. Most örülök, mert végre elértünk ehhez a ponthoz és szerelemmel, nem pedig pusztán testi vággyal érünk egymáshoz. Lehetne úgy is, állatiasan, csak a végére hajtva, de Morgan nem olyan, vele minden pillanatát élvezem és a sóhajaim is mások. Megőrjít, teljesen elveszi az eszem, egyre többet és többet akarok belőle. Most nem akarom átvenni az irányítást, csak élvezem nyelvének érintését és ujjainak simítását. Ahogy az élvezet fokozódik, én annál kevésbé bírok magammal, leginkább ráparancsolnék, hogy tegyen magáévá, de annyira jó, amit csinál, hogy egy szót sem bírok kinyögni. Az is elég, hogy ujjaival becsatlakozik ajkai mellé és engem, meg a józan eszemet itt, ebben a pillanatban elveszít. Markolászom a lepedőt és a haját, s kissé vonaglok alatta. Az utolsó pillanatban elakad a lélegzetem és a gyönyör hulláma söpör rajtam végig. Minden tagom megfeszül tőle, majd hosszú sóhaj kíséretében ernyednek el izmaim. Egy ideig még szuszogok és mosolyogva húzom magamhoz egy csókra Morgant. - Szeretlek - mosolyogva hunyom be a szemem pár másodpercre, miközben végigsimítok a hasán és visszatalálok férfiasságához. Most, hogy türelmesen kivártam, átveszem az irányítást és ellenkezést nem tűrve döntöm hanyatt. Lábamat átvetve rajta fölé támaszkodom, előbb szenvedélyes csókkal próbálom felkelteni az érdeklődését, majd azzal, hogy mellemet a mellkasához préselem. Játszadozni kezdek, pont, mint ahogy azt ő tette. Ágyékommal épp csak hozzáérek párszor, miközben ajkairól áttérek nyaka csókolására. Néhol megszívom a bőrt és elidőzök, de egyre lejjebb haladok. Az egész felsőtestét bejárom ajkaimmal, alhasához érve pedig kezembe veszem a kis haverját. Előbb csak finoman masszírozom, míg ajkaimmal a hasán időzök, később viszont nyelvem hegyét végighúzom meredező tagján is. Előbb csak egy kis kóstoló, ízlelgetem, fokozom a vérkeringést ezen a tájékon, majd miközben felpillantok a férfi szemébe, ajkaim közé veszem őt teljes egészében. Szeretném látni és érezni őt közben és ahogy folytatom, úgy fel is mérem, mi az, ami igazán jól esik neki.
Általánosságban is elmondható rólam, hogy szeretek adni, ugyanakkor mindig ott bujkált bennem a kis ördög, hogy elvártam valamiféle viszonzást is valamivel később. Sosem tettem szóvá, de azért reménykedtem benne. Jess esetében azonban meg sem fordulnak a fejemben ilyen gondolatok. Persze elmerengek azon, hogy vajon ő mikre lehet képes, de ha mindezek után túl fáradt lenne bármihez is, nem boncolgatnám tovább a témát. Túlságosan élvezem, hogy a lábai közt ténykedhetek, ő pedig ilyen reakciókkal örvendeztet meg. Remélem, hogy ezzel még inkább afelé ösztönzöm, hogy megtartson magának – ha a bűvös hatos nem is lesz meg. Szavait hallván érzem, hogy a szívem kihagy egy ütemet, majd egyre hevesebben kezd verni. Mondtuk mi ezt már egymásnak párszor, de sosem ilyen módon. Lehet szeretni a szülőket, a barátokat, de akár még a riválisokat is, mert egyikük nélkül sem lenne olyan az életünk, amilyen – de mindez eltörpül amellett, amit szerelemből mond az ember. - Én is szeretlek téged, Jess - felelem mosolyogva, ahogy az arcára simítok és egy újabb csókra hajolok hozzá. Ajkaiba sóhajtok, mikor megérzem kezét a merevedésemen. Nem igazán van időm bármire is reagálni, annyira felgyorsulnak az események. Mire észbe kapok, már a hátamon fekszem, Jessa pedig ahány helyen csak lehetséges, hozzám simul. Nehéz odafigyelnem a csókra, miközben felül a melleit, lent valami sokkal kellemesebbet érzek. Amennyire képes vagyok az ajkaitól elszakadni, kiengedem a felgyülemlett sóhajokat. Amint áttér a nyakamra, egyik kezemmel a haját, másikkal a hátát simogatom és próbálom elereszteni magamat. Ugyanakkor annyira mégsem, hogy esetlegesen valami gond történjen idő előtt. Lehunyt szemekkel és hátravetett fejjel élvezem, ahogy feltérképezi a testem, majd lassan elér a legérzékenyebb pontomig. Épp akkor pillantok le, mikor nyelvével megízlel odalent és az érzés, illetve a látvány hatására az egész testem megbizsereg. Levegőt is elfelejtek venni, mikor mélyen tartva velem a szemkontaktust érzem meg száját a makkom köré zárulni. Fejem visszaesik a párnára, és hosszan fújom ki a számon a levegőt, míg egyik kezemmel a takarót fogom, másikkal a haját markolom és masszírozom a tarkóját, amennyire ez kitelik az erőmből. - Jesszus, Jessa… - a sóhajaim, halk és ritka nyögéseim mellett végre szóval is a tudtára adom, hogy mennyire élvezem azt, amit csinál. Nem hinném, hogy ennél bármivel is többet szeretne hallani. Alig kezdett bele, már nem vagyok képes eldönteni, hogy milyen folytatást akarok. Leginkább azt szeretném, hogy végre átlépjük azt a másik határt is, ugyanakkor bőven érzem, hogy lehet kicsit lesülnék ezen a téren, tekintve milyen régen voltam utoljára bárkivel. És talán egy kicsit reménykedem benne, hogy ezt Jess is tudja. Egy biztos… ezt az estét aligha fogom tudni egyhamar elfelejteni. És neki is emlékezetessé akarom tenni, addig aligha fogom tudni álomra hajtani a fejem.
Kellett ennyi idő ahhoz, hogy ami bennünk van, amit érzünk egymás iránt, az megérjen. Ha már az elején, évekkel ezelőtt egymásnak estünk volna, valószínűleg nem éreznénk teljes szívünkből azt, amit mondunk. Lehet dobálózni a szavakkal, érezni viszont csak különleges emberek iránt lehet ezt. Most már tudom, milyen az, mikor mindenét odaadná az ember a szeretett személyért és azt kívánom, ez sose érjen véget. Az, hogy Morgan is kimondja, csak még inkább arra ösztökél, hogy ne ugorjunk nagyot, hanem szerezzek olyan örömöt neki, mint amilyet az előbb ő szerzett nekem. Na nem mintha ehhez sok ösztönzésre lenne szükségem, érezheti ő is azonnal, hogy nem kényszerből csókolom a hasa alatt egy arasszal. Minden porcikáját meg akarom ismerni és érezni akarom, de leginkább azon vagyok, hogy férfiasságával kerüljünk közelebbi barátságba. A helyzet az, hogy felizgat a helyzet, minden egyes sóhajával egyre jobban kívánom őt. Úgy bánok vele, ahogy azt megérdemli, ízlelgetem, végignyalom és a kezemmel is rásegítek. Az időt és persze Morgant húzva néha csak a hasát hintem csókokkal, majd visszatérek és valamivel gyorsabb tempóra kapcsolok. Figyelem a lélegzetvételeit, sóhajait, nem az a szándékom, hogy így érjen a csúcsra, így amikor fokozódik az élvezete, visszaveszek és szép lassan már csak simogatom. Apró, elnyújtott csókokkal haladok felfelé a hasán, egészen ajkaiig. Ágyékunk összeér, érezheti, pusztán a reakcióival milyen izzást váltott ki belőlem. Lassan, szenvedélyesen csókolom, de a folytatást Morganre bízom. Ő a férfi a kapcsolatunkban és azt akarom, hogy ő irányítson. Mosolyogva szakadok el ajkaitól és nyomok egy apró puszit az orrára.
Kezdőlap
