Miután elkészültem és készen álltam lemenni a többiek közé, mindenképp szerettem volna rácsekkolni Jessára. Átkopogtam hozzá a kedvenc tequilájával a kezemben, ami már egy napja hűl a hűtőben és megkérdeztem, akar-e kicsit alapozni. Újra elmondtam neki, hogy semmi szüksége nincsen ennyi sminkre, mert anélkül is szép, mi több. Talán még szebb is nélküle, mint vele. Nekem legalábbis jobban tetszel úgy – ezt már nyilvánvalóan nem tettem hozzá. Miközben ő készülgetett, próbáltam vele kommunikálni, de nem igazán sikerült semmit kifacsarnom belőle. Miután megittuk az első, majd a második felest, már kicsit elkezdett megnyílni nekem, de sejtésem szerint csak terelni próbált, arra ösztökélve, hogy menjek el és hagyjam magára. Ezt később már szóvá is tette, hogy bulizzak, majd később megkeres lent. Nyomtam egy apró csókot a feje búbjára. - Remélem tudod, hogy ha baj van, velem bármit megoszthatsz. Tudod hol találsz. És mosd le ezt a sok festéket - szórakozok kicsit vele, majd szeretetből még kap tőlem egy búcsúcsókot, mielőtt visszatérnék a szobámba, hogy a szükséges dolgokat eltegyem, majd az ingemet felkapva elinduljak a koli aljában található szórakozóhelyre. Már legalább egy órája, de szerintem másfél is eltelt azóta, hogy elköszöntem Jessától, de még mindig nem láttam sehol. Néha megnéztem a telefonomat, hátha hívott, de semmi. Majd jön - gondoltam magamban. Egy idő után már nem figyeltem a telefonomat, hisz ha hívna, az órám is rezegni kezdene a csuklómon, amit képtelenség lenne figyelmen kívül hagynom még ilyen zene mellett is. Ettől függetlenül nem figyeltem görcsösen se a táncparkettet, se a telefonomat, rábíztam, milyen belépőt szeretne magának. Van egy csajszi. Nellie-nek hívják. Általában elég visszafogott a hétköznapi életben, de amint iszik egy kicsit és leszáll az éj, kijön belőle az állat. Kedvelem őt és már pár hete flörtölgetünk egymással, de semmi konkrét nem történt még köztünk. Most is éppen vele táncolok, elveszve a tömegben súgunk egymás fülébe kellően illetlen dolgokat, majd nevetgélünk rajta. Nem az a célom, hogy megfektessem, ettől függetlenül nem vagyok rest a nyakát csókolgatni és az oldalát simogatni. A csípőmozgását külön dicséret illeti, főleg akkor érzem ezt igazán, mikor nekem nyomulva, átkarolva táncolunk. Lehunyom a szemeimet, úgy élvezem a zene ritmusát és a lány mozgását.
Ez a nap egy katasztrófa. Nem elég, hogy a kedvenc Diorom pántja leszakadt, amikor rohantam Cathez már reggel, még Harry is kidobott. Komolyan. Kidobott. Ennyi. Engem, érted? Kidobott az a seggfej! Arra vette a fáradtságot, hogy felkopogott a szobámba, az esti buli előtt alig néhány órával és közölte, hogy nem bírja tovább mellettem. Nem ismétlem el, milyen szavakkal illettem őt és hova kívántam, hogy látogasson el. Felbaszott, ennyi az egész, de persze nem hisztizek miatta, csak sérti az egómat. Épp ezért amikor Morgan átjött egy üveg tequilával, vele is elég kimért voltam. Nem akartam elmesélni neki, mi történt, tudom, hogy kiakadna miatta és az ő estéjét is elrontanám. Ezért inkább ittam vele pár kört és hallgattam a felesleges locsogását arról, milyen felesleges ennyi sminket felraknom. Nem érti ő a művészetet...csak a szemem forgattam és elpanaszoltam a bánatom, miszerint tönkrement a táskám, mintha ez lenne a legnagyobb dolog a mai napban. Tudtam, hogy időre van még szükségem mielőtt felöltözök és le bírom rángatni magam a buliba. Elment a kedvem az egésztől. Hát komolyan mondom, ilyen még nem volt, hogy engem lapátra tettek volna... Mindegy is, az üveg tequilát kivettem Morgan kezéből amikor indulni készült és mosolyogva hunytam le a szemem a puszijára. Mindig megnyugtat ez az ember. Most, hogy eltelt azóta egy-másfél óra és befejeztem a hajvasalást, a teljes sminket és az öltözködést is, még legurítok egymás után két pohárkával a minőségi italból. Készülődés közben is rájártam, de nem számoltam, mennyit sikerült meginnom belőle. Azt azonban érzem, hogy még éppen meg tudok állni a magassarkúmban. A teljes alakos tükör előtt hosszan méricskélem magam. Kurvás. Pontosan ezt a szót keresem és használom is a megjelenésemre. Ma ez vagyok én, a szingli, akit nem érdekel, mennyit láttat a csipke. A telefonomat beledobom indulás előtt a táskámba, majd elindulok a buliba. Úgy vonulok be a fényekkel és emberekkel telített helyre, akárcsak egy díva. Tudom, hogy néznek, látom is, de most valami más után keresek, nem egy idegen pasi után, aki fel akar szedni estére. Szemöldököm a magasba szökik amikor meglátom ott táncolni őt egy csajjal. Legalább szépet választott volna... Több sem kell, alkoholtól mámorosan és felhúzva magam melléjük lépek és finoman megfogom Morgan vállát, hogy húzódjon csak el szépen a csajtól. - Tipli van, ribanc - közlöm vele azonnal.
Mikor reggel felkeltem, nem gondoltam volna, hogy így fog alakulni a napom. Felvettek a gyakornoki programba, amelybe már évek óta be akarok kerülni, ráadásul most itt vagyok egy szép nő társaságában, akivel végre kicsit kikapcsolódhatunk. Kell ennél több? Nem szoktak nekem ilyen szép napjaim lenni és alig várom, hogy valami gond történjen. Beokádik valaki a táncparkett közepére, vagy a DJ-vel összeverekszik az egyik keménylegény, akármi. Valami történni fog, ezen a szórakozóhelyen nem volt még alkalom, mikor ne lett volna parádé. Én viszont addig megpróbálom kiélvezni ezt a nyugalmat, ezt az örömöt, amit a mai nap okozott. A zen fázisomból pedig nem más szakít ki, mint az én drágalátos fogadott testvérem. Ráadásul nem is akárhogyan. Olyan hirtelen jön a rántása, hogy éppen csak nem borítok fel két másik embert. - Mi a f… - csattanok fel, szerintem jogosan. - Te mi a retket csinálsz? És mi a fasz ez rajtad? Elfelejtettél felöltözni? - pillantok rá végül Jessára, és a szerelésére. Atya ég. És én ebbe a csajba voltam egykor belezúgva? Hogy lehet ilyen kurvásan felöltözni, pláne egy kollégiumi bulira? Ez lassan már az ízléstelenség határát súrolja – vagy már bőven át is lépi? - Bocsáss meg, Nellie. Majd holnap beszélünk, most ezzel a részeg lo… gyönyörrel kell foglalkoznom - szólok oda gyorsan a szőkeségnek, aztán nyomunk egymás arcára egy gyors csókot és félrecibálom ezt az őrültet. - Gyere! - mondom neki ellentmondást nem tűrően. Tudjuk mindketten, hogy erősebb vagyok nála józanon is, nemhogy mikor ilyen matt részeg. Remélem, hogy képes a saját lábán jönni és nem ténylegesen nekem kell kicibálnom őt. - Neked friss levegő kell - szólalok meg újra, ahogy a felkarját fogva sétálok ki vele a bejárat előtti dohányzóba, ahol legalább a fülsiketítő zenének sincs már nyoma. Ott engedem csak el és temetem az arcomat a tenyerembe. - Neked mi bajod van? Én eltűröm, hogy te havonta váltogatod a pasijaidat, és nyaljátok-faljátok egymást nyílt színen, majd dugtok jó hangosan a szobádban, te pedig annyit nem bírsz elviselni, hogy együtt táncolok Nellie-vel? Pont vele? - ismeri szerintem ő is a lányt. Nem tartozik a mi társaságunkba, de sokat lófrálok most körülötte, és sokat meséltem róla. Egy szelíd, kedves, segítőkész lányról van szó, aki esténként szereti kiengedni a haját. Mi ebben a baj? - Ráadásul oké, hogy jó idő van, de mi a fasz ez a lotyós ruha rajtad? - kérdezem tőle, miközben megszabadulok az ingemtől és megpróbálnám odanyújtani neki, hogy ráteríthessem. Eszem megáll. Gondoltam hogy el fog romlani az este, de pont így, és pont őáltala? Remek. Egyszerűen remek.
Nem értem, mit eszik ezen a csajon. Mikor még csak mesélt róla, gondoltam jól van, egyhamar úgysem jutnak tovább. Na de már majdnem nyílt terepen dugták meg egymást! Hagynom kellett volna, mikor egyébként is arról volt szó, hogy együtt jövünk a buliba? Meg a francokat. Szemöldököm megemelkedik, de Morgan olyan gyorsan és annyi mindent vág a fejemhez, hogy reagálni sincs időm, már csak azon kapom magam, hogy a karomnál fogva ráncigál ki annak ellenére, hogy határozottan, többször is elmondom, hogy engedjen el és hagyjon békén. Nem ért a szép szóból, fújtatva lépek ki a friss levegőre és szívom magamba. Hátat fordítok neki pár pillanatig, míg előkotrom táskámból a cigimet és az idegességtől remegő kézzel rágyújtok. Csak akkor fordulok vissza, mikor a második slukk eléri a tüdőmet és ő a fejemhez vágja, kikkel mit csinálok. Szemöldököm ismét megemelkedik. - Én tehetek róla, hogy te be vagy pókhálósodva?! - emelem meg a hangom és széttárom a kezeimet. Nem hinném, hogy nem lenne meg az esélye rá, hogy ő is naponta mást vigyen fel magához, mégsem teszi. Joga pedig nincs ahhoz, hogy megszóljon, amiért én szeretek élni és ezt pont úgy csinálom, hogy az áthallatszik hozzá is. Hát pont nem érdekel, legalább neki is jut az élvezetből... - Prostinak öltöztem - vonok vállat egyszerűen -, tudod, váltogatom a pasijaimat, most épp újat keresek. Talán nem tetszem? - kaján vigyor ül ki arcomra miközben szép lassan elkezdek előtte forogni. Nézze csak meg, mit akar elrejteni a hülye inge alá. Abban a pillanatban, hogy rám teríti, már veszem is le és a legközelebbi székre dobom. - Most komolyan, Morgan. Ez a csaj? Úgy tekergett rajtad, mint aki életében nem fogott kilincset. Elnevetem magam visszagondolva a jelentre. Egyáltalán nem érdekel, milyen a csaj és milyen a mozgása, de az már annál inkább, hogy kin volt a keze. Az én mostohabátyámon. Rajta pedig nem szeretnék ezen az estén egy kezet sem látni, velem kell, hogy foglalkozzon. - Megmutatom a világnak, milyen jól néznék ki az utcán - jelentem ki egyik pillanatról a másikra és szabad kezemmel a mobilom után nyúlok. - Aztán neked, hogyan kell táncolni - felpillantok rá, a következő néhány nyomogatással pedig posztolom az indulás előtt készült fotómat. A cigit a földre dobom, semmi kedvem hamutálat keresni, majd elkapom Morgan kezét. Nagyon ajánlom, hogy ne duzzogjon tovább.
Újra előjött az az énem, amit nem szeretek. Ami durva és harsány. Belül jó szándék vezérel, mert nem szeretném őt így látni. Jessának sosem volt gondja a küllemével, szerintem egy eredendően különleges lányról van szó az esetében. Buliztunk már együtt többször és ugyan voltak kihívó ruhái, de nem ilyen. Rossz ránézni. Nem fogok neki magyarázkodni, vágjon akármit is a fejemhez. Én egész egyszerűen csak megpróbálok figyelemmel lenni rá és vagy akkor felvinni valakit a szobámba, mikor órája van, vagy éppen nincs a koliban. - Szerinted tetszel? Ebben az állapotodban? Lábadon is alig bírsz megállni, a ruhád meg maximum a hálószobába lenne való, nem az utcára meg egy szórakozóhelyre… - sóhajtok egyet, és megforgatom a szemeimet mikor még rájátszik és perdül egyet, megmutatva így mindenét. Figyelem amint félreteszi az ingemet, mire csak egy újabb sóhajt eresztek meg. - És? Jól éreztük magunkat. Nem hittem volna, hogy ez akkora gond őfelségének - nem tudom, hogy körül nézett-e, de szerintem még mindig voltak nálunk durvábbak a tánctéren. Erre persze nem figyel. Minek kell így elcsesznie az estémet? Miért? - Mutasd. Engem már nem érdekel - engedem el az egészet, főleg ahogy a beszélgetés közben ő nagyban előveszi a telefonját és elkezdi nyomkodni. Nem teszi sokáig, de ez bőven elég nekem arra, hogy szemforgatva az ingemért nyúljak és visszavegyem magamra. Mikor elkapja a kezemet, felvonom a szemöldökömet és kirántom a fogásából pár pillanattal később. - Jó éjszakát, Jessa. Menj, szórakozz, neked még nem baszták el teljesen az estédet és a kedvedet. Ebben a szerelésben úgy is találsz valakit. Én meg előkeresem addig a füldugómat - pillantok rá fáradtan. Ha mozgásban vagyok, az alkohol felélénkít. Azonban ahogy a kedvemet veszi valaki, a fáradtság veszi át ennek a helyét. Nem érdekel, ha megpróbál visszatartani, én elindulok. Mikor mellé érek, egy pillanatra azért megtorpanok. - Egyébként felvettek a gyakornoki programba. Tudod, amiről mesélek már évek óta, hogy milyen jó lenne oda bekerülni. Nem szóltam róla, de jelentkeztem és… ma vettek fel. Szerettem volna kicsit megünnepelni, jól érezni magamat ennek örömére. De hát… nem minden alakulhat úgy, ahogy szeretnénk - mosolyodom el keserédesen. - További jó szórakozást neked… - teszem még hozzá, miután már jó pár lépés távolságot megtettem tőle. A szobámba érve nem vergődök, nem tombolok. Egész egyszerűen csak gyorsan lezuhanyozok, megmosom az arcomat, aztán befekszek az ágyamba a boxeremben. Persze a füldugót még előkeresem előtte, és ahogy mondtam, hasznát is veszem. Nem vagyok kíváncsi az újabb hódítására, ma este abszolút nem. Írok még pár szót Nellie-nek, mielőtt letenném a telefont és átfordulnék az oldalamra.
Szoktam adni a véleményére. Érdekel, hisz szinte együtt nőttünk fel, végig barátok voltunk a gimiben és több is volt ez. Valahogy nem tudom meghatározni, mik vagyunk egymásnak, csak azt tudom, hogy rosszul esnek a szavai, még ha teljesen mást is mutatok. Nem neki akarok megfelelni, nem az ő kedvéért öltöztem így és igenis felnőtt vagyok, aki el tudja dönteni, mit visel és hogy viselkedik. Hát igazán sajnálom, hogy szerinte én rontottam el az ő estéjét, miközben ez éppen fordítva történt. - Igaz, téged csak a szőke cafkád érdekel - vágom a fejéhez és cseppet sem érdekel, hogy ezt már kiabálva teszem. Az sem, hogy néznek minket. Máskor is rendeztem már jelenetet, nem újdonság, felőlem aztán beszélhet az egész koli rólunk, meg a veszekedésünkről. Magasról teszek rá, ahogy jelen pillanatban Morganre is. Élesen szívom be a levegőt, egyszerre kívánom, hogy józan legyek és hogy a kezem ügyébe kerüljön még egy üveg tömény. Jelenleg utóbbi tűnik a jobb ötletnek, így épp csak meghallom, amit mond a gyakornokságról, a tudatomig viszont nem jut el. Hátradobom a hajam és ketten két irányba indulunk el. Én egyenesen a bárpulthoz táncolom magam és nem kell sok idő, hogy helyrerakjam az alkoholszintemet. Lassacskán elfelejtem a kezdeti incidenst, a táncparkett közepén két sráccal táncolok felváltva. Az ő képzeletük messze szárnyal, én viszont még mindig csak egy pohárka vodkára vágyom. Egyikük elkísér, de a pult helyett ott hagyjuk a bulit és a szobámba indulunk. Hosszú barna haja van, amibe rohadt jó érzés beletúrni, a tekintete pedig a folyosó kellős közepén le tudná bűvölni a bugyimat. Hátam a falnak csapódik, ajkai a nyakamra vándorolnak. Nagyot sóhajtok és eltolom magamtól, majd a fejemet rázva küldöm el. Ma este nem erre van szükségem. A szobámba érve kitárom az ablakot és fehérneműre vetkőzve gyújtok rá. Elszívok vagy három szálat, miközben egy pohár vízzel küzdök a részegség ellen. Eltelik talán fél, vagy egy óra is, mire azt érzem, a zuhany alatt nem fogok hányni. Szívem a torkomban dobog, s amint végigcsorog hátamon a víz, eszembe jutnak Morgan szavai. Most kezdem megérteni, amit mondott. Most jut csak eszembe, mennyire várta ezt a napot és hogy mennyire nem így kellett volna alakulnia az estének. Pizsamába bújok, de ahelyett, hogy a saját ágyamba feküdnék, halk léptekkel az ő szobájához osonok. Nálam van a plüssmackóm, amit egyszer tőle kaptam ajándékba. - Hé, Tesó - szólítom meg mikor elérek az ágyáig. Leguggolok mellé és a mackó orrával megcirógatom a hátát. - Gratulálok.
Biztosra veszem, hogy történt valami vele az elmúlt napokban, amiért most ennyire ki van borulva, viszont arról már nem én tehetek, hogy ezt valami oknál fogva nem képes elmondani nekem. Azt hittem, mindent megosztunk a másikkal, de ezek szerint tévedtem. Csak forgolódok az ágyamban a nagy sötétben. Nem bírok elaludni. Folyamatosan azokon kattog az agyam, amiket a fejéhez vágtam és rosszul érzem magam ettől. Beszélni fogok vele vagy holnap, vagy amikor már lenyugodtak a kedélyek mindkettőknél. Nem szeretek rosszba lenni vele, akármennyire is voltak már korábban is kisebb-nagyobb nézeteltéréseink. Néha megcsörren a telefonom, amit egy ideig még nézegetek és válaszolok a lánynak, de aztán elegem lesz. Küldött egy kisebb videót, ahogy Jess két pasival enyeleg a tánctér közepén – itt azért elgondolkozok, hogy akkor mi kivetnivaló volt Nellie táncában, mert azért az sem semmi, amit ő művel. De elegem lesz a mai estéből, ezért kinyomom a telefonomat és kartávolságon kívülre dobom el az asztalomra. Megpróbálok aludni - nem sok sikerrel. Kiveszem a fülemből a füldugót, mikor valami neszelést hallok. Ő ért vissza. Viszont nem hallok senki mást vele, ezért félrerakom azokat. Úgy néz ki, kellően sikerült elrontanunk egymás estéjét. Visszafordulok az oldalamra és egy kicsit talán sikerül is elbóbiskolnom. Végül meghallom a hangját. Nem mond sokat, de ebből is kiérzem, hogy már kicsit kijózanodott a legutolsó találkozásunk óta. Nyűglődve fordulok felé. Csenddel felelek a szavaira, majd halványan elmosolyodom a mackót a kezében látva. - Sajnálom, amiket a fejedhez vágtam - szólalok meg őszintén, majd magam mögött megpaskolom az ágyat, hogy ha szeretne itt aludni, akkor nincs ellenemre. Nem ez lenne az első alkalom rá. Két főnek van kitalálva ez a szoba, de sokan, engem is beleértve összetolták az ágyakat, hogy legyen egy nagyobb, kényelmesebb helyük aludni. Viszont ekkor eszembe jut, hogy korábban kicsit melegem lett attól, amennyit forgolódtam és mérgelődtem, hogy miért nem vagyok képes elaludni, és… kicsit jobban magamra húzom a takarót. - Viszont előtte… azt ideadnád? - biccentek a székem felé, ahová a boxerem lett dobva. Csak halkan nevetek az egész helyzet abszurditásán, és ha nem akar az – amúgy tiszta, nemrég felvett – alsómhoz érni, akkor vállat vonva fordulok a hátamra. Ha bemászik az ágyba mellém, akkor felé fordulok. [b]- Rossz volt téged úgy látni, Jess. És nem azért, mert nem nézel ki jól, csak nem szoktál így öltözködni. Mi történt? [/i]- kérdezem tőle aggódó tekintettel.
Mackó az az egyetlen tárgy, amit nem dobtam ki azonnal, amint megkaptam. Nem szeretem a porfogókat, ő viszont édes, ahogy ott üldögél az éjjeliszekrényemen. Egy jó emlék, valami, ami összeköt Morgannel, ha bármi történne. Azt hiszem, mind a ketten hülyén viselkedtünk, nem tudom, mi ütött belém. Azt hiszem, csak az alkohol vezette a cselekedeteim, másért nem tettem volna tönkre a bulit. Nekem azt hiszem, jól sikerült, leszámítva a végét, amikor nem csak az egyedülléttel, de a hányingerrel is meg kellett küzdenem. Most, hogy itt vagyok az ágya mellett és már nem haraggal néz rám, tudok mosolyogni. Két karomat az ágy szélén pihentetem és ráhajtom a fejem, innen nézem őt. - Hát nem volt szép, hogy lekurváztál - jegyzem meg a bocsánatkérés ellenére. Bárkitől meghallgattam volna a véleményét, de tőle pont nem. Nem számít, hogy tényleg ribancos volt a ruhám, az egyetlen embertől, akinek számít a véleménye, nem akartam volna hallani. Mindig így működik, ha összeveszünk, hamar kibékülünk, mert nem tudunk egymásra haragudni. Csak a hirtelen forrófejűség az, ami néha bezavar, de egyébként jól megvagyunk. Sőt, mi több, nagyon jól, tekintve, hogy már állok is fel, hogy bemásszak mellé az ágyba. - Jaj fúj, abban az ágyban kell aludnom, amihez hozzáért a farkad? - játszott undorral húzom el a szám. Nem fogok hisztizni, mert hozzá kell érnem az alsójához, oda is dobom neki, s amíg Morgan belebújik, én a takaró alatt helyezkedek el. Hálás vagyok, amiért előre melegítette, még a macit is bedugom alá, hogy csak a feje látsszon ki. - Rossz napom volt és az a hülye Jeremy is dobott. Engem, érted?! - valószínűleg a mostohatestvérem már a hanghordozásból is érteni fogja, mi ezzel az egésszel a legnagyobb problémám. - Sajnálom, sajnálom, sajnálom - nem szokásom a nyafogás, de most úgy bújok hozzá, mint egy kisgyerek az apjához miután elesett a biciklijével és felsértette a térdét.
- Nem kurváztalak le. Csak azt mondtam, a ruhád olyan - pontosítok, de aztán újra megszólalok. - De mindegy, inkább hagyjuk. Bocsánat - és remélem ezzel ténylegesen sikerül lezárni ezt a témát, nem feszegetjük túl. - Nem csak a farkam, de a formás ülepem is. Na add már ide! - kérem továbbra is vigyorogva, nyújtva felé a kezemet. Miután megkaptam, kifordítom a lábaimat ülő pozícióba és gyorsan felhúzom magamra az alsóneműt. - Egyébként tudod, hogy az egyik ágyneműt szinte nem is használom - teszem hozzá mellékesen. Ettől függetlenül mindkettőt ugyanolyan gyakorisággal mosom, ami heti-kétheti egy alkalmat jelent. Mármint ha csak alszom benne, ha khm… egyéb elfoglaltságaim vannak, mint mondjuk társaságom, akkor nyilván gyakrabban. Oldalamra fordulok és felkönyökölve támasztom meg tenyeremmel a fejemet. Felszaladnak a szemöldökeim, mikor kimondja, mi baja volt az este folyamán. - Ó, édesem - sóhajtok, ahogy közelebb húzódok hozzá és magamhoz ölelem. - Miért nem szóltál? Hisz tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. Lemondtam volna az estét és ittunk volna akkor a szobában. Kis szobabulit rendeztünk volna - mosolyodom el magamban, majd nyomok egy gondoskodó csókot a fejére. Ha már ő sem igényli az ölelésemet, akkor engedem a karjaim közül kimászni őt. - Ki hitte volna, hogy jön majd egy fiú az életedbe, aki dobni fog téged. Fordult a kocka - vigyorodom el, cukkolva kicsit Jessát. - Én azt mondom, szard le! Nem csíptem azt a gyereket amúgy sem, túl minden-lében-kanál volt. Túl én! - nevetek fel jóízűen. Óóóóó!! Szóval ezért nem bírtam Jeremyt! Féltékeny voltam rá, hogy lényegében velem jött össze Jessa, de mégsem. Na jó, ez nem teljesen igaz így, mert ugyan vannak hasonlóságok köztem és a pasi között, nem vagyunk ugyanolyanok. Kár tagadnom, külsőre is jobban néz ki, mint én. Na meg Jessnek az ő farkával biztos nem volt annyi gondja, mint ahogy azt az imént előadta az enyémmel. - Szeretnél itt aludni? - teszem fel az egyszerű kérdést, félresimítva a lány arcából egy oda nem illő tincset. - Aztán holnap elmehetünk valahova, ha szeretnéd. Elterelni kicsit a figyelmedet erről az egészről - bár egyelőre nem teszek ajánlatot a helyszínre vonatkozóan. Meglátjuk, milyen idő lesz holnap és hogy mihez lesz kedvünk.
- Semmi baj - mosolyodom el. Egy nagy félreértés az egész, mindketten belefutottunk a hibákba és ezért alakult úgy az este, ahogy. Nem hibáztatom, én is kiakadtam volna, ha elrángatja mellőlem a partnerem. Végülis a lényeg, hogy jól alakult, mert most itt vagyunk, együtt és újra szent a béke. - Az tényleg formás - jegyzem meg vigyorogva. Attól, mert néhány éve elvették tőlünk a jogot az együttlétre, még vakká nem tettek. Megnézem magamnak, szeretem figyelni a férfivá érését és igen, néha eljátszom a gondolattal, hogy a rajtam élvezkedő szerető Morgan is lehetne. Csak néha... - Tudod, hogy nem zavar - szemeimet forgatom és ha már egymás mellett fekszünk, végre megkapja a választ a kérdésre. Jeremy egy igazi tuskó. Vagy nem. Igazából normális fiú volt, akivel egész kellemes egy hónapot töltöttünk együtt, nem éreztem azt, hogy itt lenne a vége. A magyarázat pedig mi volt? Hogy nem bírja elviselni a nagy szám, ami egésze érdekes, mert az ágyban nem ezt mondta korábban... - Minek? Nem tört össze a szívem, csak az egómból tört le egy darabot. Veled akartam táncolni - és azt már nem teszem hozzá, hogy ő meg helyettem egy szőke ribancot választott. Lényegében ma este ketten is lepattintottak. Felsóhajtok és egy pillanatig sem akarok szabadulni öleléséből. Átölelem és a hátát simogatom, apró szíveket rajzolok rá a körmömmel. Megnyugtat, hogy érzem az illatát és bőrének melegségét. - Bekaphatod, Moody - mormolom a mellkasába, ahová épp az arcom nyomom. A fejem lassan felemelem, így a szemébe tudok nézni. Nem is gondolkodtam még ezen, amit mond. Tényleg olyan lett volna, mint ő? - Ja, de ő jó volt az ágyban - vágok vissza az előzőért. Nem hiheti, hogy csak úgy hagyom magam cukkolni. Igaz, arról fogalmam sincs, Morgan milyen, mert szerencsére nem azokkal a lányokkal kezd ki, akiknek hozzám bármilyen közük van és így elkerülhetem a tragédiát. Biztos nem akarnék hallani róla, mekkora és hogy mozog a csípője... - Ühüm - hümmögve válaszolok. - Maradjunk inkább egész nap ágyban és rendeljünk pizzát. Keressünk egy sorozatot a netflixen, amit még nem láttunk - másra sem vágyom, csak egy napra, amikor nem kell rohannom sehová és a telefont sem kell felvennem senkinek. Közelebb hajolok a fiúhoz és apró puszikkal halmozom el az arcát, homlokát és orrát.
- Szóval le szoktál csekkolni, mikor nem nézek oda? Széééép vagy, mondhatom! Bár ezt tudtuk eddig is - vonok vállat mosolyogva. Növelem kicsit az egóját, bár lassan már nem fog elférni abban a szép kis kobakjában. Kár lenne álltatnom magamat, én sem lettem vak az elmúlt évek alatt és párszor hasonlóan megnéztem magamnak Jessát. Bár ez nem olyan meglepő, tekintve néha milyen kihívó ruhákban jelenik meg. Amikor mégsem, akkor is olyat talál magának, ami azért kiemeli rendesen a kerek fenekét és formás combjait. Az egód letört darabját az a két srác valószínűleg már vissza is ragasztotta – gondolom magamban. - Attól még szólhattál volna. Akkor veled foglalkoztam volna - az igazat megvallva, azt sem tudtam, hogy Nellie jönni fog ebbe a buliba. Nem ebben a kollégiumban lakik és nem is nagyon volt híresztelve ez az este. Bár... bőven elég egy rossz embernek szólni, hogy körbe menjen az egész campuson a híre. - Vedd elő! - felelem élből, nevetve. Kihívóan felhúzom az egyik szemöldökömet a megjegyzésére. - Ó, igen? És miből gondolod, hogy én nem vagyok az? - folytatom a kis huzavonánkat. Nem hinném, hogy eddig bárki is panaszkodva ment volna ki a szobámból, bár tény, nekem nincs annyi hódításom, mint Jessának. - Hah… - felelek ennyit a válaszára. Elmosolyodom, mikor puszilgatni kezd, majd megszólalok. - Szóval most azt mondod, hogy Netflix and chill-ezni akarsz? Tán mégsem volt olyan jó az ágyban Jeremy, mint azt állítod? - húzom az agyát, majd én is nyomok egy puszit a homlokára. - Tudod, hogy én bármiben benne vagyok - nevetek fel lágyan. Nem hangzik rosszul az ötlete. Bár most jövök rá, hogy mennyire félreérthetően fogalmaztam. A sorozatnézésre és a pizzázásra gondoltam. Ugyanakkor most elgondolkoztam a másikon is, amit a mi korosztályunk átvitt értelemben ért az előbb említetteken – és őszintén szólva, azt sem bánnám. Lehet csak az alkohol beszél belőlem. De olyan jól esik, ahogy most szeretget... - Örülök, hogy nem hoztál fel senkit. Már félre ne érts, ha attól jobb lett volna neked, hát legyen. De jobb szeretem, ha inkább itt vagy, velem. Na meg a füldugó is kényelmetlen - sosem szerettem ezt a valamit, szóval inkább hallgattam a szomszéd szobából az előadást. Vagy felvettem a fejhallgatómat. Vagy elmentem edzeni. Igen, volt már olyan, hogy hajnal 2-kor felöltöztem és elmentem futni emiatt. De legalább jót tesz a szívemnek, szóval mindenben van valami pozitív.
- Szóltam, erre te leüvöltötted a fejem - már felesleges ezen vitatkozni, deaz én emlékeimben ez így él. Odamentem, megfogtam a vállát és megkértem a csajt, hogy távozzon. Szerintem semmi olyan nem volt ebben, ami miatt így kiakadhatott volna, vagy azt mondhatná, hogy nem szóltam. Igenis szóltam, de ha egyesek a farkukkal vannak elfoglalva, nehezen veszik észre a jeleket. Így viszont már jó, tudom, hogy ez a buta jelenet feledésbe fog veszni és holnap már máshogy emlékszünk rá. Az meg, hogy Nellie hogy élte meg, kicsit sem izgat. Annál inkább a téma, amibe belecseppenünk. Féloldalas mosollyal vonogatom meg a szemöldököm. Nem fogom elárulni neki, hogy nem tudom, higgye csak azt, hogy minden apró részletről tudok, amit az ágyában művel. - Hat. Ismétlem, hat orgazmus egymás után. Szerinted mégsem volt olyan jó? - felnevetek, de rossz is belegondolni, hogy ettől búcsút kell vennem. Ha valami, a szex az elég jó volt vele. - Bármiben? - megint az a csúnya szemöldökvonogatás, amit jobb lesz abbahagyni, mert még az alkohol hatására olyat teszek, amit holnap mindketten megbánunk. Nem is tudom, mikor volt ilyen utoljára, hogy együtt terveztünk aludni és csak úgy puszilgattam. Bárcsak többször fordulna elő, és többször mondana ilyeneket, amitől fülig ér a szám. - Sajnálom, hogy nem tudtad felhozni a szöszit - igazából nem, egyáltalán nem sajnálom, máskülönben nem feküdnék most én mellette. - Nyilván jobb lenne, ha a szexuális életed erősödne, nem a testvér kapcsolatunk - szemeimet forgatom, úgy adom elő az utolsó szót. Utálom, amikor testvéreknek neveznek minket, mert semmi közünk egymáshoz ilyen szempontból, csak összeházasodtak a szüleink. Ettől mi még legjobb barátok maradtunk és a kémia sem egy rövid idő alatt múló dolog. Nem tudom, lesz-e valaha olyan, amikor már azt mondom, elmúlt. Most biztosan nem, mert érzem, milyen jól esik a közelsége, az ölelése és mennyire nem akarok ebből szabadulni. - Nagyon szeretlek, Morgan - alig hallhatóan súgom a szavakat. Nyomok még egy puszit az arcára, majd átfordulok a másik oldalamra, így háttal fekszem neki. Lehunyom a szemeimet is, mert talán itt lenne az ideje kipihenni az estét.
Felhúzom a szemöldökömet, és köhintek egyet a szavaira. - Hagyjuk inkább ezt… A ma estét, meg mindent. Felejtsük el, és kezdjünk új lappal - én kicsit másképp éltem meg ezt a jelenetet, mint ő. Egy része jogos volt annak, amit mondtam, viszont kétségtelenül túltoltam egy kicsit. Ezt pedig már többször kifejeztem neki, hogy sajnálom. - Édesem. Nekem próbálsz felvágni a szexuális életeddel? - kérdezek vissza vigyorogva. Nem éppen vagyok rá kíváncsi, bár ezt tény és való, nem közöltem vele. Most már úgy érzem, kellett volna. A fejembe most bele fog égni, ahogy Jeremy fölötte liheg, Jessa meg alatta élvezkedik. Hatszor. Valaki segítsen kitörölni ezt a fejemből! - Én nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna - teszem az ártatlant, még témát kerülendő körbe is nézek, mintha valami abszolút fontos dolgot keresnék a szobában. - Nem is akartam. És azt sem tartom kizártnak, hogy ha nem úgy állítasz be, ahogy, akkor az este további részében veled foglalkoztam volna. Azt se tudtam, hogy ott lesz. Ráadásul te is másfél órát készülgettél még, miután elküldtél - vallom be neki az igazat. Eleve nem szoktam hazudni senkinek, de neki még annyira sem lennék képes – bár ezt valószínűleg tudja ő is. Csettintek a nyelvemmel és vele együtt forgatom a szemeimet, mikor a testvéri kapcsolatunkat említi. - Ne mondd ezt. Tudod, hogy nem fogok rád sosem úgy tekinteni - ezt pedig bizton állíthatom. Éppen csak nem jöttünk össze még pár évvel ezelőtt, ezt pedig aligha leszek képes elfelejteni. Se most, se máskor. Kihagy a szívem egy ütemet a szavai hallatán, de amint elfordul tőlem, elmosolyodom. Habozok egy kicsit, de végül közelebb csúszok hozzá, hogy a hasára csúsztathassam a kezemet. Bár ha az ellenkezés vagy kényelmetlenség morzsáját érzem, akkor gyorsan visszahúzom azt és alvás előtt távolabb is fogok tőle húzódni. Adok a nyakára, majd az arcára is egy-egy puszit. - Én is téged, Jess - közlöm vele, mielőtt visszahajtanám a fejemet a párnámra. Őszinte szavak ezek, a mögöttük megbújó jelentésben azonban nem vagyok teljesen biztos. De inkább nem gondolkozok rajta. Lehunyom a szemeimet és hamar el is alszok. Ennyit tesz, ha nyugodt vagyok...
Reggel, mikor megébredek, valami kellemesen puhát érzek meg a kezemben. Miután realizálom a tenyerem helyzetét, gyorsan, de óvatosan húzom el onnan, le a hasáig, és próbálom Jesst fürkészni, vajon ébren van-e. Nagyon remélem, hogy nem. Jézusom, de gáz. Hát ilyen hirtelen sem ébredtem még fel korábban, az tuti. Visszaaludni már nem fogok tudni, így óvatosan kimászok az ágyból és magamra húzok egy rövidnadrágot. Ha már ilyen éber vagyok, csinálok egy kis reggelit. Emlékszem még hogyan szereti a pohárkrémet, bár nálam nincs meg minden hozzávaló. Átosonok az ő szobájába, hogy onnan elhozhassam a többit, majd kisebb ügykedés után elkészítem a reggelinket. Beteszem a hűtőbe, hogy legalább addig próbáljon összébb állni, míg ő felébred. Leülök a székemre, és rádugom a kamerámat a laptopomra, hogy átmásolhassam az előbbin lévő képeket a gépemre. Na meg hogy kicsit elfoglaljam magam, míg Csipkerózsika felébred.
Jól esik, ahogy átölel, mert tudom, hogy így az álmaim is biztonságban lesznek. Ez egy olyan éjszaka, amikor nem olyasvalaki mellett forgolódok, akivel csak a testiség működik, hanem olyan ember mellett alszok nyugodtan, akit szeretek. Azt szerintem egyikünk sem tudja meghatározni, ez mit is jelent kettőnk között, de nem is érzem úgy, hogy boncolgatni kellene. Csak van, érezzük és ez így jó. Itt a szobában, zárt ajtók mögött senki nem fog megszólni minket, mert mostohatestvérekként ilyen szoros a kapcsolatunk. Talán nem normális, talán nem kellene így lennie, mégis mosolyogva alszom el a karjaiban. Hosszú, pihentető alvás ez, épp csak arra ébredek fel, mikor mocorog egy kicsit. Félálomban érzékelem, hogy a keze feljebb csúszott a hasamról, de nem tulajdonítok neki jelentőséget. Alig egy pár másodperc elteltével ugyanúgy alszom tovább és merülök el az álmok világában. A reggel nehéz, akaratos. Úgy fúrja magát az elmémbe, mintha szabad útja lenne, pedig nem és nem, én nagyon nem akarok még felébredni. Hosszan sóhajtva, nagyokat pislogva realizálom előbb a helyzetem, majd a környezetem. Álmos tekintetem Morganre emelem, két kezemmel a plafon felé nyújtózom. - Hány óra? - kérdezem oldalra fordulva. A telefonom sehol, gondolom a szobámban hagytam. Nagyon, de nagyon nincs kedvem, mégis kilógatom a lábaim az ágyból és lassan fel is kelek. Hasogat a fejem, amire muszáj lesz bevennem egy fájdalomcsillapítót, ráadásul még mindig érzem magamon a tegnapi buli szagát. - A legrosszabb dolog, mikor másnaposan emlékszel mindenre és legszívesebben a föld alá süllyednél - fejemet ingatva indulok el a fürdőszoba irányába, de még megtorpanok az ajtóban. - Áll a netflix and chill? Remélem, hogy nem akar ma munkával foglalkozni, és ha a válasza megnyugtató, én is nyugodtan megyek tusolni és hajat mosni. Szükségem van a felfrissülésre, nem szeretnék egész nap mosott rongyként feküdni mellette. Magamhoz képest gyorsan készülök el, illatosan bújok tiszta pizsamába. Amíg hat a pirula, addig a hajamat is megszárítom. Fogalmam sincs, így mennyi idő telt el, de legalább egy új, normális Jessát kap vissza a tesóka.
Arra kellett rájönnöm fél óra képválogatás után, hogy túl sok természetképem van. Jók, nem arról van szó, viszont egy kis változatosságot hozhatnék a repertoáromba. Próbálkoztam a portrékkal és az egész alakos fotózásokkal, de egyelőre nem sok sikerem volt vele. Nem tudom pontosan, hogy miért. Azt állítják, hogy igazán tehetséges és ügyes fotós vagyok, ezzel eddig viszont nem volt szerencsém. Lehet a másik féllel volt gond, de lehet, hogy az ismeretlen helyzet feszélyezett. Majd lehet megkérem Jessát, hogy ha engedi, rajta gyakoroljak. Legalábbis remélem, hogy a tegnapit magunk mögött hagytuk. Illetve azt is, hogy a mai ébredésemkor még aludt és nem vette észre, hova csúszott a kezem. Őszinte leszek, legbelül szívesen ott tartottam volna még a kezemet, de tudom, hogy azt rossz néven vette volna. Legalábbis gondolom. Fogalmam sincs. Nem véletlenül haladtam ilyen lassan a képekkel. Ezen kattogott az agyam, mióta a gép elé ültem, és néha rendesen pofán kellett volna csapnom magam, hogy feleszméljek a helyzetemből. De végül meghallom őt mocorogni és felé fordulok a nyújtózkodása közepette. Végre. Legalább nem kell tovább egyedül lennem az illetlen gondolataimmal. Kérdésére rápillantok a monitoromra. - 9.54… Bár azt eddig is tudtuk, hogy te jó alvó vagy - dicsérem ezt a képességét. Én nekem sosem ment az egész napos lazsálás és az ilyen kései kelések. - Miért, mi történt tegnap? - kérdezem meglepett tekintettel, de aztán kacsintok egyet, hogy leessen neki. Söpörjük szépen a szőnyeg alá a történteket és felejtsük el az egészet. - Áll hát. Készítsem a vörös hangulatfényt és a szexi szerelésem? - vigyorgok rá, mielőtt eltűnne a fürdőben. - Szólj, ha kell segítség! - közlöm vele kicsit hangosabban, miután bezáródik az ajtó. Magamban pedig csak nevetek, ahogy visszafordulok a gépem felé. Elég sokáig van távol, de ennyi idő alatt legalább meg tudom ejteni a késő reggeli fogmosásomat, illetve bele tudok bújni valami kényelmesebbe is. Bár ezt nem viszem túlzásba, csak felveszek egy itthoni inget, amelynek feltűröm az ujját, de be nem gombolom. Kezd egyre melegebbre fordulni a levegő, és nem akarok itt izzadozni mellette. Bár az ébredésem utáni pillanatokban annyira lefőtt rólam a víz, hogy csoda lenne, ha lennének még tartalékaim. Na de még ezt is később lehet leveszem, ha ez nem zavarja Jessát. Bár tegnap egy szál boxerben aludtam mellette, aligha hiszem, hogy gondja lenne vele. - Huh. Hát mit ne mondjak, így valahogy sokkal jobban tetszel - mármint, hogy ennyire rendezett. Felállok a székemről és a hűtőhöz sétálok. - Gondoltam csinálok egy kis meglepit, hátha ettől még jobban imádni fogsz - majd kiveszem a hűtőből a poharat és felé nyújtom. - Egészségedre! - teszem még hozzá mosollyal az arcomon. - Mellesleg - miért pont ezt a szót használtam? Apró torokköszörülést követően folytatom. - rég is volt már, hogy utoljára reggelit készítsek neked. Ideje volt - közlöm fele, mielőtt leülnék az azóta már szépen beágyazott ágyamra. Nem szeretem a rendetlenséget és reggel általában az első dolgaim közé tartozik, hogy rendbe tegyem a környezetem. - Na és hogy aludtál? - kérdezem, miközben végre belekezdek a reggelibe. Fent vagyok már legalább másfél órája – plusz még az a fél óra, míg ő tisztálkodott -, és már majdnem kilyukadt a gyomrom. Plusz finom lett. Mégiscsak én csináltam.
Csodálatos napnak nézünk elébe, kár, hogy máris túl sokat átaludtam belőle. Hiába mondja, nyelvet nyújtok rá, mert csakis az ilyen napokon alszom sokáig, a legtöbb napon viszont korán kelek, hisz indul a nap és minden napra jut valami fontos, valami, amivel rohangálni kell, vagy egyszerűen csak jön az ihlet és nem lehet kirobbantani a varrógép, vagy a tervezőasztal mellől. - Mindenképp. A zöld flitteres tangádat vedd fel, kérlek - az ajtóból még küldök neki egy cuppanós puszit, aztán a fejemet ingatva indulok el készülődni. Hiába nem megyek sehova, még ha egyedül vagyok, akkor sem viselem el magam ilyen formában. Kócosan, piaszagúan... A legnagyobb bulik után is a zuhanyzóban ér véget az este számomra, de az reggelre már nem számít. Miközben zuhanyzom elgondolkodok, mihez is ajánlotta a segítségét. Mert mondjuk a hajmosást szívesen rábíznám, illetve úgy érzékeltem, a tenyerébe tökéletesen illeszkedik... Észhez térítem magam még mielőtt elkezdenék fantáziálgatni és inkább arra koncentrálok, hogy ne várassam meg túlzottan. Ez úgy ahogy össze is jön és mikor belépek, még meg is perdülök előtte, hogy alaposan megnézhesse, milyen szépen kikupálódtam. Bókjára a pulóveremet az aljánál fogva lehúzom, mintha szoknya lenne és pukedlizek egy sort. Szerintem ennyi együtt töltött idő után nem zavarja egyikünket sem, ha a másik bugyiban, vagy alsónadrágban flangál, sőt, nekem igazából eléggé be is jön, hogy kockákat villant. - Te kondizol? Mutasd a hasad - állítom meg mielőtt elszaladna és az inget kettéhúzva alaposan megnézem magamnak és hát végig is futtatom rajta ujjaimat. Nem, ilyesmit nem említett, de el biztos nem felejtettem... Ajkamat beharapva sétálok el az ágyáig, ahol négykézláb mászok be a közepére. Nem nagyon értem, minek ágyazott be, holott pár percen belül megint a takaró alatt fogok fetrengeni, de ráhagyom, legyen neki ez a reggeli boldogság, nekem pedig a pohárkrém, amivel meglep. Felcsillan a szemem is, ajkaim elnyílnak, mintha a karácsonyi ajándékomat kapnám éppen meg. - Ezentúl csinálhatnád minden reggel te a reggelimet. Na? - szemöldökömet felvonva pislogok rá. Nem vagyok olyan lány, aki pasi előtt nem tud enni és egyébként is Morganről beszélünk, szóval úgy kezdek hozzá, mintha egy hete éheznék. Ez hiányzott nekem, valami táplálék. Azt hiszem, tegnap reggel óta nem nagyon ettem, talán egy fehérjeszeletet, de ebben sem vagyok biztos. Talán az is a táskám mélyén landolt. Mindegy is, ez annyira jól esik, hogy hümmögve hunyom be szemeim. - Csodásan. De tényleg. Rég aludtam ilyen nyugodtan, ez csak melletted megy - megvonom a vállam. Elgondolkodok, miközben a kanalat a számban tartom és őt figyelem. - Viszont megébredtem arra, hogy megfogtad a mellem - még oldalra is biccentem a fejem, ahogy próbálom leolvasni az arcáról, hogy ezt álmodtam-e vagy valóság volt. Nem tudom, néha összekeveredik a kettő, hát előfordul. - Te hogy aludtál? Nem zavartalak nagyon? - ugyan nem tudok már vele mit kezdeni, de akkor is, legalább egy bocsit kaphat érte. Meg mondjuk egy jó reggelt puszit.
- Te mit… - húzom fel a szemöldökömet, mikor nem zavartatva magát húzza szét az inget rajtam és veszi figyelemre a hasamat. - Csak nem eszem eleget - pillantok le rá mosolyogva, mielőtt végig futtatná az ujjait rajtam. Nem tagadom, kicsit beleborzongok az érintésébe, bár ez valószínűleg annak a számlájára is írható, hogy olyan hidegek az ujjai, mint a jégcsapok. - Mi, talán tetszik? - költői kérdés. Aligha tudná elrejteni a pillantásait. Meg hogy milyen gondosan méreget végig a kezével. - Vetkőzzek? - török ki végül nevetésben, már csupán a kérdés feltételétől. Nem hittem volna, hogy egyszer ilyet fogok kérdezni Jessától. Nyelnem kell egyet, mikor négykézláb bemászik az ágyba. Ehhez mind a mai napig nem tudok teljesen hozzászokni. És ezt nem amiatt mondom, mert olyan rendmániás vagyok és máris feltúrta a rendet, hanem mert… nem sok lehetőséget ad fantáziálgatásra, ahogy csinálja. Bár semmi különösen kirívót nem tesz - legalábbis gondolom -, csupán nála minden ilyen szexinek hat. Az se segít, amiben van. Meg ami reggel volt. Ó, Morgan, bár ittál volna még egy felest az este. Akkor lehet a WC előtt térdepelve ébredtem volna, de nem lenne ennyi elbaszott gondolatom. Magamhoz veszem végül a kulacsomat, amit nemrég töltöttem fel friss vízzel és belekortyolok. - Na persze. És én cserébe mit kapok? - nem mintha elvárnék tőle bármit. Szeretek kedveskedni neki. - Ezt örömmel hallom. Nem is értem, miért nem csináljuk gyakrabban - ja, de. Eddig ott volt neki Jeremy, akivel hatszori orgazmusa volt esténként. Nem, még mindig nem tudtam kiverni a fejemből. Bár tény, le a kalappal előtte. Ami szép, az szép. Szerencsére nem volt a kanál a számban a következő megjegyzésénél, mert valószínűleg keresztben nyeltem volna le. Így is köhintek kettőt-hármat, ahogy a levegőt nyelem félre. A levegőt. Ja... Szóval ébren volt. De jó. Hát ebből már nem nagyon tudok jól kijönni. Miért nem megyek elébe? - Iiigen… én is erre ébredtem. Bocsánat érte - vakarom meg a tarkómat lányos zavaromban. Végül vállat vonok és újra megszólalok. - Mondjuk ilyen stresszlabdával meg lennének oldva a tegnaphoz hasonló dühkitöréseim, az is tuti - nevetek fel, próbálva kicsit oldani a saját magam feszességén. - De ne aggódj, nem kell attól tartanod, hogy ha legközelebb itt alszol, akkor is ilyen kellemetlenség fog érni reggelre - próbálom biztosítani erről, de nem tudom százszázalékosan garantálni. Részegen viszont tuti nem fekszek le megint vele, az hótziher. Legalábbis nem egy takaró alatt. - Mint a bunda. Nem is tudom, mikor aludtam utoljára ilyen jól - felelem neki őszintén két falat között. - Egész jó lett ez a valami. Bár nem tudnám minden reggel ezt enni - mutogatok a kanalammal a pohár tartalmára. De ha ő ezt szereti… - Nem gondoltad meg magad? Maradjon a Netflix és ne menjünk sehova? - kérdezem tőle, miután kezembe veszem a távirányítót és felé nyújtom, megadva neki a döntést. Bár a szereléséből kiindulva, a fontosabb kérdés inkább az, hogy mit nézzünk. De ezt is rá fogom hagyni.
- Tetszik - válaszolok egyszerűen. Miért is kellene titkolnom? Tegnap már a fenekére megjegyzést tettem, azt hiszem, elismerni, hogy kockás a hasa, az már nem nagy ügy. Eszem ágában sincs ezzel őt zavarba hozni, vagy kellemetlen helyzetbe, el is engedem egy perccel később. - Vetkőzz, de mindent ám - megengedek egy kacsintást is mellé. Azt hiszem ez a viccelődés belefér a kapcsolatunkba, pláne, hogy nem is olyan rég még Morgan ajánlotta a segítségét mielőtt tusolni mentem volna. Nem mondom, lehet, hogy élnem kellett volna vele, ezeken a kockákon a vízcseppek olyan gyönyörűen csordulnának végig, hogy nem győzném összekaparni magam a padlóról gyönyörömben. Majdnem ilyen gyönyört okoz a reggeli is, amiről eszembe jut, hogy eddig egyik pasim sem volt ennyire kedves. Mármint...nem úgy értem, hogy Morgan a pasim, szóval... Mindegy, senki nem hozta ágyba a reggelit. El tudnám viselni ezt rendszeresen, ahogy azt a hosszú és mély alvást is, amibe repített. - Jó reggelt puszit? - kérdezem és ajánlom egyszerre, majd közelebb is hajolok, hogy nyomhassak egy puszit az arcára. Aztán még egyet és még egyet. Három jó reggelt puszi, ezzel azért már lehet mit kezdeni. Szemöldököm ismét megemelkedik amikor elkezd nekem fulladozni pusztán az éjszaka történtek említésétől. Próbálom visszafogni a nevetést egészen addig, míg kinyög mindent, amivel úgy gondolja, hogy helyrehozhatja, mintha elrontott volna ezzel valamit is. Aztán nevetésben török ki és a poharat megtartva eldőlök az ágyon. - Te bolond, nem zavart, emiatt nem kell sem megfulladnod, sem a földön aludni - vigyorogva mondom, hisz tényleg nem zavart. Ami azt illeti, inkább tetszett, de ezt azért nem kötném az orrára. Amilyen lelkesen ettem én ezt a reggelit, hamar ki is ürül a pohár, az üreset pedig az asztalhoz viszem, még mielőtt elhelyezkednék a filmnézéshez. Átmászok Morganen és elbújok a takaró alatt. Nincs hideg, mégis egy kicsit fázom, gondolom a vérkeringésem még nem állt helyre a tegnapi részegség után. - Kizárt. Vagy nem akarsz még tovább mellettem fetrengeni? - kíváncsian nézek rá és automatikusan a mobilom után nyúlnék, de azt megint a szobámban felejtettem. Talán nem is baj. - Megértem ám, csak szólj - felkönyökölve várom meg, mit dönt, és ha engem választ, méghozzá itt a szobájában, akkor kiválasztom az első szembejövő sorozatot és indulhat a chill.
Tovább kacagok a válaszát hallva. - Hát jó. Ha ennyire szeretnéd. De szépen sorjában. Először megkapod az inget - majd azzal a lendülettel ki is bújok belőle, még szándékosan kicsit be is húzom, meg is feszítem a hasamat, hadd csorogjon a nyála – nyilván. Gondolkozom, hogy hova tegyem, forgolódok jobbra-balra, majd rajta áll meg a tekintetem. Gonoszul elmosolyodom és hanyag mozdulattal rádobom a fejére. - Így már egálban vagyunk ruházkodás terén - gondolom. Nem tudom, a pulcsija alá vett-e fel valamilyen melltartót, de őszintén? Aligha hiszem. Azt valószínűleg észrevettem volna. Na nem mintha azt nézném. Ugyan. - Elsőnek jó. De minél többször kapsz, annál nagyobb lesz az ára - még az ujjammal is dorgálóan mutogatok, de csak elkacagom magamat a puszijain. Főleg azon, amennyit kapok. - Na jó. Terv túlteljesítve. Holnapra nem kell mit kitalálnod, beérem ezzel a maival. Bár ki tudja… A férfiak szeszélyes lények - még meg is illegetem magamat előtte, rájátszva a dívaságomra. Én itt mondok minden szépet, jót, zavarosat, erre kinevet! Érted? Kinevet. Ráadásul nem is akárhogyan. Ahogy egyre több idő telik el, már kezdem azt gondolni, hogy lassan őt is a fulladás fogja kerülgetni. Válaszára logikailag kigondolt, prózaian megfogalmazott válasszal felelek. - Hah… - nem épp erre számítottam, viszont felmerül a kérdés is ezzel együtt, hogy pontosan mire? Hogy dühöngeni fog? Nem vagyunk már sem gyerekek, sem leprások. - A végén jó, hogy már azt nem mondod, hogy tetszett - mosolyodom el végül én is a szavaim befejeztével. Ha tudtam volna, hogy ennyire nem zavarja, egy kicsit még lehet maradtam volna abban a helyzetben, úgy téve, mintha aludnék. Tuti szórakozik velem, ahogy most már rajtam keresztül mászik át az ágyon. Lehet észrevette egyszer, hogy odapillantottam, aztán azóta szándékosan űzi ezt a játékot velem? - Melletted? Hogy a fenébe ne szeretnék? A végén viszont nem marad már kockám, ha betunyulunk itt - mosolyodom el. - Na de… akkor legyen az, hogy ma Netflixezünk, holnap kipróbálod valamelyik edzésprogramomat. Csak hogy te is kedvezz nekem valamit. Hadd lássalak izzadni! Ott nem a hat lesz a bűvös szám, többször ki fogsz te fulladni - teszem hozzá, jóízűen nevetgélve, visszagondolva egy pillanatra az este beszéltekre. Ha már úgysem tudom kiverni a fejemből… - Kéred ezt, ha már itt tartunk? - kérdezem, ahogy felé nyújtom a poharat, benne a reggelim felével. Ízlik ugyan, de másnaposan sosem szoktam a nap első felében enni. Akármennyire is éhes voltam, nem édességre vágytam. Ahhoz meg még túl korán van, hogy főételért nyúljak. Na de majd a pizza pár óra múlva. - Jöhet a második fázis? Az inget már elhagytam - pontosítok, hogy értse, mire gondolok. Akármit is felel, én szégyentelenül húzom le a rövidnadrágomat és dobom félre valahova. Ő mondta, hogy minden mehet. A boxerig mondjuk lehet nem fogok eljutni, nem biztos, hogy azt bevállalnám. Takaró alatt még talán. Most viszont még nem vagyok sem betakarózva, sem takarásban. Őszintén szólva még jól is esik, tekintve a kinti időjárást a bukóra nyitot ablak ellenére. A sötétítő azért el van húzva, azért nem szeretek egy szál semmiben úgy lófrálni, hogy bárki megláthat a szembe épületből. - Most már hivatalosan is több ruha van rajtad, mint rajtam. Hogy is van ez? Nem unfair egy kicsit? - pillantok rá mosolyogva, cukkolva kicsit Jessát. Nem hinném, hogy megszabadulna bármelyik ruhadarabjától is, de hát… az ember álmodozhat. Végül elfordítom róla a tekintetemet és kicsit helyezkedek, hogy jobban rálássak a TV-re. A távkapcsolót végszóként mégis kiveszem a kezéből és a monitort figyelve nézegetem a programokat. - Tudod, min gondolkoztam, mikor itt a képeimet nézegettem? Kevés portrém van. Meg teljes alakos kép. Ha lesz időd és kedved hozzá, akkor megköszönném, ha gyakorolhatnék veled. Előbb-utóbb úgy is kelleni fog - szólalok meg, továbbra is a filmeket, sorozatokat kutatva. Nem sok sikerrel. Túl válogatós vagyok.
Nem gondoltam, hogy ilyen egyszerűen belemegy, mégis az ing pillanatokon belül a fejemen landol és tovább legeltethetem a szemem felsőtestén. Szép, szép, de ez a húzás nem volt az. Szemforgatva rakom a szék támlájára a ruhadarabot és nem mondok rá semmit, hisz nem kell hizlalni az egóját még ennél is jobban. Érdekes, először kiakad, mert megnézem, most meg direkt mutogatja magát... Ki érti a férfiakat? - Ez akkor azt jelenti, hogy holnap is ágyba kapom a reggelit? - fél szemöldökömet felvonom a kérdés közben. Nem gondoltam komolyan, talán furán is venné ki magát, de ha előre fizettem, hát ki nem hagynám. Igaz ami igaz, a férfiak szeszélyesek, hát még Morgan. Kiszámíthatatlan, mindig meg tud lepni, mint mondjuk tegnap a reakciójával. Miközben próbálok nem megfulladni, kezdem felismerni a tényt. Ez a tegnap este több volt, mint egy tesós együtt alvás és ha erre rosszul válaszolok, következményei lehetnek. Féltenem kellene a kapcsolatunkat? Vajon milyen irányba fordulhat, ha erre egyik, vagy a másik módon válaszolok? - Tetszett - vágom rá végül a lehető legrosszabb választ, amit csak találhattam. Nem mondom, hogy belepirulok, de ajkamba harapok. Az a helyzet, hogy nem tudom eldönteni, álmomban mit gondoltam, csak azt tudom, hogy természetesnek tűnt. Azaz gondolom jónak. Nem tudom kitörölni az érzéseket, csak elnyomni, az pedig így három-négy év után már elég unalmas és nem is egyszerű. Főleg, ha az ember lányát éppen most dobták és nincs más, akire gondolhatna. - Édesem, néha úgy fogalmazol, hogy esküszöm zavarba hozol - vigyorgok rá. Ez mondjuk nem éppen az az arcom, az a zavarba jövős, hanem inkább az ellentéte. - Szóval meg akarsz izzasztani... Szerinted nem edzem eleget? - felvonom a szemöldököm, esküszöm mindjárt meg is sértődök itt helyben. Heti öt alkalommal járok edzeni, futok is, szerintem nem ez az egy lazítós nap lesz az, amibe eltunyulunk. Ha mégis, hát lehet máshogy is izzadni... Megrázom a fejem és még el is fintorodok. Egy pohár bőven elég volt reggelire belőle, most már csak arra vágyom, hogy feküdjünk és nézzünk valamit. Én a takaró alatt fekszem, ő meg vetkőzni kezd. Hát mi ez már? Hülye lennék nem végignézni, amint ledobja a textilt és várja, hátha ezzel kihív valamiféle bátorságpróbára. - Ma már letapiztál, érd be ennyivel - öltöm ki a nyelvem. Nem tudom, jó lenne-e ha látna ennél kevesebb ruhában, sejtéseim szerint nem tudna a filmezésre koncentrálni. Egyébként nem vagyok szégyellős, ezt tudhatja, előtte pedig pláne nem. Előfordult már, hogy strandon bikinifelső nélkül napoztam mellette és az úszáshoz sincs rá szükségem, mégis egy ágyban lenni úgy... A párnát a fejem alá pakolom és csak szemem sarkából nézek rá miközben az ötletét veti fel. Érdekes lenne, nagyon érdekes. Azt sem értem, ez eddig miért nem jutott eszébe. Ezen az ötleten felbuzdulva feltérdelek és kiveszem a kezéből a távirányítót. Vigyorgok rá és még ugrálni is kezdek ültömben. - Csináljuk most. Itt. Hozd a géped - kezdem el noszogatni. Ha eddig nem talált nézhető filmet, akkor nem is most fogja megtalálni, ennek pont így kell lennie. Ha kell, én órákig is pózolok itt neki, csak az ágyból ne kelljen kimozdulni.
- Hát ha úgy kívánja őfelsége, miért is ne? Vagy inkább hanyagoljuk a reggeli kiszolgálást? - vonom fel hozzá hasonlóan a szemöldökömet. Őszintén meglepne, ha erre azt felelné, nem igényli az ágyba reggelijét. Nem tudom neki minden reggelre garantálni, akárhogy is szeretném. Tudom, hogy nem szokott általában ilyen későn kelni, én viszont igen. És ez nem azért van, mert sokat alszom, csak képes vagyok a képeim utómunkálataival hajnali 3-ig is foglalkozni. Volt, hogy párszor megfeledkeztem magamról és a fejhallgatómat sem dugtam be, a zene miatt pedig átjött szólni Jess, hogy szép szóval fogalmazva, kussoltassam már el azt a szart. Egyre és egyre jobban zavarba hoz azokkal, amiket a mai nap mond és csinál. Ez rajtam nem úgy jelentkezik, hogy rákvörössé válik az arcom, csak hirtelen nem tudok a helyzettel mit kezdeni. Mintha egy android lennék, akinek túlságosan megterhelték a processzorát és nem tud mást csinálni, csak lefagyni, míg rendeződik a rendszere – na ez vagyok most én. - Ó… hah…- és igen, csak ennyit sikerül kinyögnöm. Próbálok valamit felelni erre, de ez egy ritka pillanat lesz mind az ő, mind az én életemben – nem találom a megfelelő szavakat. Így minél hamarabb témát váltok, hogy ne csak álljak itt, mint egy fadarab. - Hm… Fordulj csak, hadd nézzem- felelem neki mélyen elgondolkodva, de aztán halkan elkacagom magam. Tudom, hogy mennyit edz, sokszor együtt járunk el futni. vagy megyünk közösen a terembe. Ott viszont másfajta programjaink vannak. Én főleg súlyokkal dolgozom és úgy próbálom edzeni magam, míg ő… őszintén, fogalmam sincs. Mikor az edzőteremben vagyunk, meglepő vagy sem, nem másokat szoktam figyelni. - Mintha te nem tapiztál volna pár perccel korábban. Szerintem azzal is egálban vagyunk- vigyorodom el válaszul. Abszolút nem várom el, hogy ő is vetkőzni kezdjen, húzhat fel két réteg ruhát is még erre, amennyire engem érdekel. Ezért is fordulok el tőle szinte egyből, hogy a különböző programokat nézegessem inkább. Több-kevesebb sikerrel. Van egy-kettő, ami megüti a szememet, de egyik sem mozgatja meg igazán a fantáziámat. Felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy még jobban beleéli magát ebbe az egészbe, mint én magam. - Édesem…- szólalok meg, megfogva a vállait, hogy ne ugráljon már annyit, mert kijön ez a kevés reggelim is – hát még neki. - Ez nem ilyen egyszerű, te bolond. Nem hinném, hogy egy komolyabb ebédet össze tudnék dobni a jelenlegi állapotomban, nemhogy még egy fotósorozatot. Másrészt ehhez kéne még pár dolog. Fény, helyszín, ilyenek- avatom bele az álláspontomba. Lehet, hogy jól tartom magam, de érzem még a tegnap hatását bőven. - Na nem mintha nem szívesen fotóználak egész nap az ágyamban. Bár ki tudja. Lehet csak túl sok a ruha, azért keresem itt a kifogásokat. Szép kis portfólió kerekedne ki belőle- vonom fel a szemöldökömet, kihívóan pillantva rá. De végül elnevetem magam és legyintek egyet. - Viccelek. Komolyan ne vedd! - teszem hozzá mosolyogva. Aztán eszembe jut. - Ja várj… Anno, még középsuliban, te voltál az, aki annyira modell-karrierre akart törni, nem? Ezért vagy ennyire felspannolva? Vagy szimplán azért, mert akkor egész nap itt fetrenghetnél a pihe-puha ágyamban?- nem mintha az egyik kizárná a másikat.
Lerendezem ezt egy szemforgatással, nem kellenek a buta kérdések. Még szép, hogy örülnék, ha egyik reggel sem kellene magamnak készítenem a reggelit, sőt, valaki még ágyba is hozná. Visszafogom a nevetést, ami azt illeti, az arcom egészen komoly, csak a kialakuló mosoly árulkodik róla, hogy borzasztóan élvezem a helyzetet. Sikerül zavarba hoznom újra és újra, ez pedig az egyik legszórakoztatóbb dolog, amit csak tehetek. És hogy komolyan veszi-e, azt már rábízom. - Perverz disznó - vágom a fejéhez kuncogva. Mások is nézhetnek, miért ne tehetnék, előtte is szívesen illegetem magam, de első sorban akkor, amikor nem ő kéri, hanem tudom, hogy felkelthetem az érdeklődését. A férfiak mind így működnek, én pedig nem az a lány vagyok, akinek csettintésre nyílnak szét a lábai. Mindent csak akkor, ha én akarom. - Örülj, míg nem pár arasszal lejjebb jár a kezem - csak megjegyzés, semmi komoly. Na nem mintha nem járnám be szívesen a testének más pontjait is, nem csak a mellkasát, de ugye azok a bizonyos határok ott vannak, amiket be kellene tartanunk és nem szabad átlépni. Igazából egészen eddig jól működött. Talán tegnap este elromlott valami? A fotózás ötletére viszont fellelkesülök, az exeim is előszeretettel fotóztak az ágyban heverészve. Na nem úgy, csakis ruhában, mindennek van ugyanis határa. Nekem biztosan nincs szükségem rá, hogy valamelyik exbarátnős pornóoldalon kössek ki pucsítva, oda lenne a karrierem és azt hiszem a becsületem is. Morgan azonban más, a szemem sem rebben mikor kimondja, hogy vetkőznöm kellene. És végül rákontráz saját magára? Felszökik a szemöldököm miközben elnyílnak ajkaim. - Soha nem akartam modell lenni. Tervezem a ruhákat, nem húsz kilósan mutogatom őket - javítom ki első sorban, amolyan számonkérő hangsúllyal. Hát mintha elfelejtette volna, kivel ül itt szemben. - Én itt akarok fetrengeni egész nap, de te is igazán eldönthetnéd, mit akarsz - kijelentem és elvárom, hogy ne nyögdécseljen megint úgy, mint egy agyhalott, aki életében először lát pucér nős magazint. Megnyugodtam már, nem ugrálok, viszont hirtelen döntök úgy, hogy eleget teszek a viccelődő kérésének. Le sem veszem a szemeim Morganről, miközben elnyújtott, lassú mozdulattal bújok ki a pulóveremből. A hajam előre omlik, valamelyest takar, de nem mindent.
Hüledezve pillantok rá, tetetett sértettséggel kapom magam elé a kezemet, mikor megszólja a kérésemet. - Én? Perverz disznó? Miket gondolsz te! Ch… - még az orromat is felhúzom, hogy minél jobban rájátszhassak a sérelmezett szerepére. Örülök, hogy itt van nekem Jess. Nélküle nem lenne ilyen bolondos az életem, és valószínűleg a személyiségem sem. Néha a falnak megyünk egymástól, de ez már a középsuliban is így volt. Nem tudom, hogy most milyen lenne az életem, hogyha más egyetemekre sodort volna minket a sors – de biztosra veszem, hogy roppant unalmas. - Miért, úgy érzed, nem tudnád hozni a színvonalat? - szemétkedek kicsit, vigyorral az arcomon. Az már más kérdés, hogy csupán a gondolatra is megmozdult bennem valami, de amilyen gyorsan jött ez az érzet, olyannyira hamar hessegetem el. Nem értem, mi van most velem velünk, hogy így viselkedünk. Ki tudja, mit itattak meg velünk, ami miatt ilyen fura az elmúlt 12 óránk. Tovább szórakozok vele. Egyik rossz tulajdonságom, hogy néha már túlságosan hosszan ragadok le egy témánál, mint most a vetkőzés kérdésénél. Az első megszólalásomnál még talán volt is bennem komolyság ezt illetően, most viszont csak szívom a vérét. Azonban legnagyobb meglepetésemre látszólag egy cseppet sem hatják meg a szavaim. - Nem is ezt jelenti modellnek lenni. Legalábbis az én könyvemben nem- pár pillanat erejéig viszont elgondolkozom azon, hogy akkor ki mondhatta ezt nekem. Bár őszintén? Tök mindegy. Az évfolyamunk lányainak kétharmada az akart lenni, aminek körülbelül a 20%-nak volt esélye kinézet szerint, 10-nek meg elkötelezettség miatt. De akkor Jess az egyharmadot erősítette. - Netflix, sorozatnézés, pizzázás. Ezt beszéltük tegnap. A fotózást nem mostanra értettem, te is jól tudod- felelem sóhajtva. Figyelem, mit csinál, másfelé nem is igazán tudok tekinteni. Talán azért húzza ilyen lassan a felsőjét, mert arra vár, hogy megállítsam. Az eszem ezt súgja, de elgyengülnek a végtagjaim és képtelen vagyok bármit csinálni az ellen, amit tesz. Napozott már előttem felső nélkül, de akkor sem stíröltem meg, akármennyire is szerettem volna. Sőt, oda sem pillantottam - hangozzék ez akármilyen nyámnyilának. Ez már túl intim dolognak számított a számomra és annak örültem, hogy őt ez nem zavarja, engem viszont igen. Azaz nem konkrétan zavart, csak attól tartottam mindig, hogy ezzel az egyezségünk rosszabbik irányába fogok húzni - a megszegése felé. Így is nehéz visszatartanom magam, akárhányszor látom őt, nem még egy szál bugyiban, mint ahogy pillanatokkal később ül előttem. Mélyen beszívom az orromon a levegőt, Jess szemeit kutatva. Abszolút nem takargatja magát, csupán a haját látom előre omlani. Próbálok nem lepillantani, de őszintén… én sem hittem el, hogy ez sikerülni fog. - Huh…- sóhajtok, megtörölve az izzadt homlokomat a tenyeremmel. Láttam én már női melleket, de más, hogyha valakihez mélyebb, erősebb kötődésem van. Mint ahogy ez az ő esetében van. Viszont nem akarok teljesen szende szűznek tűnni, ugyanakkor perverz disznónak sem, ezért nem legeltetem rajta a szemeimet túl sokáig. - Hát… igazad volt, meglátszik az edzés- azt már most is látom, hogy kellően feszes mindenhol és egy újabb levegőt kell vennem, hogy vissszafojtsam az én készülő feszességemet egy másik tájékon. Ó, hogy baszódnál meg, Jessa… Megköszörülöm a torkomat, mielőtt újabb kérdést tennék fel, kutatva közben a lány szemeit. De már beszédem közben is levándorol a tekintetem egy-egy futó pillanatra. Ó, mi öröm lehet most neki, hogy ennyire szétesve lát. - Biztos ezt akarod? Keressem elő a szükséges dolgokat?- mibe megyek én bele…
- A saját érdekedben inkább úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna - pillantásomból értheti, hogy már csak a feltételezés is sértő. Ha akarnám, elérném, hogy örömódát zengjen a kezeim alatt. Ezt szerintem még Morgan is tudja, legalábbis úgy sejtem, sokszor fültanúja volt a hasonló helyzeteknek. - Férfi vagy, neked minden mást jelent - a fejemet is megrázom mellé és legyintek. Teljesen természetes, hogy mindenről máshogy vélekedik, a gondolkodásmódjuk teljesen más, mint nekünk, nőknek. Morgan az, akire általában inkább ráhagyom a dolgokat, mielőtt vitatkozni kezdenénk, ugyanis annak sosincs jó vége. Vagy egyikünk, vagy másikunk, de főleg mindketten sérülünk, aztán valamelyikünk csak beadja a derekát. Tegnap ez én voltam, én jöttem rá előbb, hogy hülyék voltunk és igen, be merem vallani. Előtte felvállalom minden gyengeségem. Azt is tudhatja, hogy ő az egyik. Azt már nem, hogy miért és hogyan. - Tudom. De reggel óta azt hajtogatod, hogy vetkőzzek - ezzel aztán vitába szállhat, úgyis nekem lesz igazam. Már meg is nyertem előre. Viszont a kérésének eleget teszek. Akarom tudni, hogy reagál, akarom feszegetni a határokat. A határait és a határainkat. Szeretek elmenni a végletekig és vissza, de ha már itt tartunk, az arcáról lerí, elértem a célom. Legalábbis az egyiket. Megint zavarba hoztam, látom, hogy próbálja a tekintetét az arcomon tartani, én pedig elmosolyodom. A helyzet az, hogy engem is izgat a nézés, amivel illet. Mélyen szívom be a levegőt és kezdem el babrálni a hajam, beletúrok és hátradobom, majd megint előre. Gyakorlok a pózolásra. - Megfoghatod - vonok vállat -, mármint a hasam, milyen kemény - és elvigyorodom, ahogy egyre jobban húzom az agyát. Aztán csak hogy egálban legyünk, az én tekintetem is elvándorol arcáról, egészen lefelé. Épp csak egy pár másodpercig nézem, míg beharapom alsó ajkam és bólintok a felmerülő kérdésre. - Segítsek felállítani az állványt? - még egy csapás, még egy kihívó mosoly. Végül elterülök az ágyán és a kezeimet a hasamon pihentetve várom, mennyi bénázás után sikerül a kamerát a kezébe vennie.
- A saját érdekemben? Na, ezt fejtsd ki! - fonom össze magam előtt a karjaimat, kutakodó tekintettel pillantva Jessára. Hallottam ám én a pasijai örömódáit, bár nem gondoltam bele annál többet, minthogy örülnek annak, hogy egyáltalán egy Jess kaliberű csaj rájuk nézett, nemhogy megfogta a farkukat. Bár nyilván azt sem tudhatom, hogy neki milyen taktikái vannak. - Amiből egy volt talán komoly gondolat- teszem hozzá, pontosbítva őt egy kicsit. De vele vitatkozni olyan, mintha a fallal tenném ugyanezt, szóval nem megyek bele kellően a témába. Tegnap így is jobban kiakadtam, mint azt szerettem volna. - Frenetikus vagy - forgatom meg a szemeimet, de már én is elmosolyodom a helyzeten. De annak inkább az abszurditásán. Ha valaki azt mondta volna nekem 3 éve, mikor a szüleink összeházasodtak, hogy egyszer majd nekem fog vetkőzni a mostohatestvérem, arra kérve, hogy fotózzam… valószínűleg arcon röhögöm. - Mást akkor nem is foghatok?- kérdezem pár pillanat múlva. Ha már feszegetjük a határokat, hát feszegessük. - Ó, ne fáradj! Abban már bőven eleget segítettél - sóhajtom, ahogy felállok az ágyról, hogy még jobban próbáljam elrejteni az egyre készülődő gondokat. Mindjárt csinálok rá egy nyomókötést, hogy lecsillapodjon. Csak egy kicsit érzem magam furán az egész helyzettől. Hogy mindketten konkrétan egy alsóneműben vagyunk és így fogom őt fotózni... Ez még nekem is egy első alkalom lesz, korábban még egyszer sem fotóztam boxerben és valószínűleg később sem fogok. Gondolkozom, hogy visszahúzzam legalább a nadrágom, de elvetem az ötletet – még a végén megsértődne. Míg ő az ágyon fetreng, a hűtőben pihenő vodkára gondolok és azon gondolkozom, iszok egy kortyot, hátha paradox módon ettől kicsit kijózanodok. De nem. Ezt aligha akarom elfelejteni. Előkeresem a kamerámat és hozzá az egyik optikát. Gyorsan összeszerelem, majd lövök pár képet a szoba Jessával ellentétes oldalára, hogy a fényviszonyok megfelelőek-e a vakuval, vagy még legalább a lámpát kapcsoljam fel. Az ágyneműtartóban van a felszereléseim többsége, amelyeket most nem szívesen kotorászok elő. - Jó lesz ez. Alábecsültem a fényviszonyokat, meg a vakunak az erejét. Még lehet az sem kell. Hm...- örülök, hogy nem kellett végül a vodkához nyúlnom, hogy lecsillapodjak és átváltsak a szakmai énemre. Nem csak a világítást, ezek szerint ezt a tulajdonságomat is alábecsültem. Viszont ez esélyes, hogy csak addig fog tartani, míg a kamera a kezemben van és nálam van az irányítás lehetősége. Állítok még a fehéregyensúlyon és egy-két dolgon, mielőtt odafordulnék pár perccel később a lányhoz. - Na, csinálhatjuk?- esküszöm, nem szándékosan használtam ezt a szót! - Tudod mit? Próbáljunk ki valamit. Eddig én irányítottam a modelleket, most legyen fordítva. Találd ki te az alappózokat, én pedig a megfelelő kameraállásokat. Ami természetesen jön számodra. Vagy csinálhatjuk a megszokott módon is. A te döntésed- szólalok meg a kamerával a nyakamban, őrá pillantva, hasam előtt fonva össze a tenyereimet. Újra elgondolkozom, és az ingem felé fordulok. - Hm… - majd vissza Jessára, miközben a kezembe veszem a felsőruházatot. - Kéred? - kérdezem tőle. Haladhatunk fokozatosan is. Nem szívesen fotózom teljesen fedetlenül, van, amit nem árt meghagyni a kamera mögöttre. És a végén, ha jól sikerülnek a képek, illetve ha ő is bele megy, akkor még talán fel is használom. De ezt szigorúan az engedélyével. Ha nem akarja, akkor azt is megértem és legalább lesz miből tanulnom. Mondom ezt mindenféle hátsó szándék nélkül.
Kezdőlap
