New York, Brooklyn. Sötét felhők gyülekeznek a mindig nyüzsgő város felett. Az időjárás tökéletesen tükrözi azokat az érzéseket, amik bennem kavarognak, miközben rád várok. Magam sem tudnám már pontosan felidézni azt a pillanatot, amikor először volt szerencsétlenségem találkozni veled. Az apró kis lakás, aminek falai között élem az életem a kislányommal együtt a te tulajdonodban áll. Közel másfél évvel ezelőtt a nagybátyád és köztem köttetett meg a lakás szerződés. Minden hónap utolsó napján, szinte percre pontosan kopogtatsz az ajtón a jussodat követelve. Igazán próbálok, mindent megteszek azért, hogy időben fizethessek, de sajnos ez nem mindig sikerül. Sajnos szinte soha nem sikerül. Arrogáns vagy, ördögi, kegyetlen és bunkó. Legalábbis én ezekkel a jelzőkkel tudlak leginkább illetni. Arról fogalmam sincs, hogy másokhoz hogyan viszonyulsz. Azon kívül, hogy van néhány lakásod, aminek áraival, a keményen dolgozó bérlőket rövidíted meg, nem tudom, hogy mivel foglalkozol, gyanítom semmi törvényessel. Nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy az ilyen jellegű dolgokat megbeszéld velem. Őszintén? Nem is akarok ilyen közeli kapcsolatba kerülni veled. Habár minden lehetséges plusz bevételt megpróbálok megspórolni már így is több havi lakbérrel tartozom neked. Kihasználod a lehetőséget. Kihasználsz engem és a megbánásnak egy aprócska szikrája sem fedezhető fel benned. Sőt, szerintem kifejezetten élvezed. Miért pont én? Talán azért, mert tisztában vagy azzal, hogy nekem nincs más lehetőségem? Hogy bármit is kérsz, kénytelen vagyok hatalmasat nyelni és bólintani, mert nincs hová mennem? A múltam elől menekültem ide, egy jobb élet reményében, ehelyett viszont magával az ördöggel sikerült találkoznom. Vajon van másik éned is? Tudnál meglepetést okozni nekem? Van még benned valami emberi? Bármi, aprócska reménysugár? Kérdések, amiket talán soha nem fogok feltenni neked, amikre talán nincs is válasz. Nem titkolom, hogy nem kedvellek, viszont kénytelen vagyok elviselni téged, mert nincs hová mennem, nincs senki, aki segíthetne nekem. Ígérem, hogy mindaz amit általad kell elviselnem, egyszer kamatostól visszakapod, az élettől vagy talán tőlem. Valószínűleg senki nem mondta neked, hogy a magas lóról nagyot lehet zuhanni.
Mathias
Play by:
Josh Duhamel, vagy bárki más
Születési hely:
Franciország
Kor:
45-47
Lakhely:
Manhattan/ Bronx/ Brooklyn/ Queens/ Staten Island
Szexuális beállítottság:
Heteró
Családi állapot:
Házas
Csoport:
Üzlet
Történetünk:
Valahol Franciaországban. Fogalmam sincs hol vagy most és mit csinálsz. Minden bizonnyal minden erőddel azon vagy, hogy megtalálj. Szinte még kislányként, tizenhat évesen adtak hozzád feleségül, te akkor közel harminchat éves voltál. Apámnak fontos volt, hogy ez az esküvő megvalósuljon, mert ezzel szorosabbra fonódott kettőtök között az üzleti kapcsolat. Fejet hajtottam és engedelmeskedtem az akaratának, habár soha nem alakult ki bennem szerelem irányodba mégis ahogyan teltek az évek megpróbáltam jó feleség lenni. Nem volt könnyű, hiszen tulajdonképpen melletted nőttem fel és vált belőlem nő. Nem tudom, hogy számodra csak egy jó üzleti ajánlat voltam vagy esetleg az együtt töltött évek alatt kialakult irántam bármiféle érzelem is. Soha nem bántottál, legalábbis tettekkel nem, de a szavakat egyáltalán nem válogattad meg amikor velem beszéltél. Tudom, nagy általánosságban mindenkivel ilyen a stílusod. Másfél évvel ezelőtt, egy éjszaka alatt váltam köddé, a szívem alatt növekvő gyerekünkkel, amiről neked fogalmad sincs. Nem akartam, hogy olyan életet keljen élnie amilyen nekem is jutott. Van egy lányod. A legtündéribb, legokosabb, legszebb kislány a földön, remélem, hogy soha nem ismered meg. Milyen ember is vagy valójában? Komoly, tekintélyt parancsoló, munkamániás. Azért néha voltak jó pillanataink is, kifejezetten szerettem, amikor megcsillogtattad a humorérzéked, előfordult az is, hogy a tenyereden hordoztál, viszont az ellenszegülést soha nem tűrted. Kicsit hasonló a személyiséged az apáméhoz. Sok-sok év, és a bennem növekvő új élet kellett ahhoz, hogy képes legyek lelépni. Megloptalak, mindent, amit pénzzé tudtam tenni magammal hoztam, hiszen itt, Amerikában nagy szükségem volt rá. Biztos vagyok benne, hogy soha nem nyugszol, minden követ megmozgatsz, hogy megtalálj. Mi fog történni, ha ilyen hosszú idő után végre a nyomomra bukkansz? Hogyan fogsz reagálni, ha kiderül van egy lányod? Nem olyan embernek ismerlek, aki nem tesz meg mindent majd azért, hogy bosszút álljon rajtam. .