Néhányan azt mondják szép vagyok, mások azt hogy ijesztő, hogy egyenesen freak, ahogy foglamaznak. Szerintem kicsit sem vagyok szörnyű, és igazán nőiesnek nevezem magam, ha éppen hagynak létezni és kibbontakozni.  Milyen vagyok igazán? Nehéz ezt összefoglalni, még sosem gondolkodtam el ezen, de nem nevezném magam unalmasnak. Na nem azért, mert minden hétvégén, magamból kivetkőzve ugrálok valami rock koncerten, vagy házibuliban iszom magam a föld alá. Vagyis, dehogynem csinálom, de ezt letagadom minden alkalommal ha a munkahelyemen kérdezik. Vagyis, ha kérdeznék, de .... ezt hagyjuk inkább.
Tipikusan olyan ember vagyok aki nem nagyon emeli fel a hangját, ezért ha néha mégis, mindenki megrökönyödve néz rám, hogy mégis melyik bolygóról érkeztem. Szeretek magam véleményt alkotni mindenről és nem szeretem a pletykákat, mert sok a hazugság benne. Határozott vagyok és gyorsan döntök általában, de nem mindig hibátlanul, és akad egy két döntésem amit meg is bántam. Őszinte vagyok, és kicsit nagyszájú, noha akik ismernek, tudják hogy többnyire nem rejtem el a véleményem és ha kérdeznek kimondom, de kéretlenül nem, mert el akarom kerülni az olyan helyzeteket, hogy beszóljanak, mert semmi közöm nincs hozzá. Nem szeretek ilyen helyzetbe keveredni, és nem szeretem azt sem, amikor valaki csak úgy lekezel, olyankor felébred bennem a vágy megmutassam, nem vagyok egy üres fejű csitri.
Szeretek olvasni, és filmeket nézni, mindenféle témában és ezeknek hála elég sok mindenről tudok beszélgetni is, amiért neveztek már gúnyosan hercegnőnek, akinek más dolga sincs hogy olvasni meg filmezni,  meg buta magazinokat lapozgatni. Szinte mindenféle zenét meghallgatok, szeretem ismerni őket hogy hitelesen tudjam szidni vagy dícsérni őket, de nem káromkodom sokat, hiszen attól még jobb nem, a helyzet meg nem oldódik... Illetve, néha azért tudok kiereszteni egy két cifraságot, de hát ki nem? Nem a tökéletességre hajtok.
Talán olyannak tűnök kicsit, mint aki "Miss Tökéletes", de messze nem vagyok az. Könnyen megbántódok a rossz napjaimon, és van amikor mindennél többre becsülök egy könyvet és egy bögre forró csokit az ablak alatti kanapéra gömbölyödve. Meg hógolyót.

- Should I stay or should I go - tanakodom a szekrényem tartalmát túrva át már vagy hatodszorra, mert egyszerűen nem találom a kedvenc ruhácskámat. Egyberészes kis fekete goth csoda és fekete harisnyával tökéletesen jó volna a ma esti koncertre amire már vagy fél éve megvan a jegyem és el se tudom hinni hogy végre ott tartunk hogy itt vagyuk. A kinézetemhez képest nem vagyok olyan zárkózott, és szeretek társaságban lenni, de vannak olyan napok, amikor az embereket látni sem akarom. Még a bátyámat sem, és rendszerint ilyenkor - mikor máskor?! - tör rám hogy "Hellósziamizus". Imádni szoktam érte. De komolyan. Na mindegy is, egyszerűen nem tudom hová tehettem azt a ruhát, és nem tudom miért nem jó helyette a tucatnyi hasonlóan menő és sajátos kis szett. Ruhatervező vagyok, alap hogy hordom a saját szettjeim, bár a goth/rock körökben is népszerű a Killstar. Imádom amúgy hogy annak idején apa potom áron megvette és rám íratta. Teljesen felfuttattam és mára már az én kezem nyomán ismert és borzasztóan idegesít amikor azzal jön valaki hogy persze, mert apa megvette. Persze, megvette de semmit nem csinált vele, csak volt egy neve, de én töltöttem meg igazán tartalommal. Mert a név még semmi, kellett mögé a tartalom, a minőség, és megbízhatóság. Az egyediség.
- Na jó.... Most tényleg.... - túrom át még egyszer a vállfákat ahogy félig a szekrénybe hajolva eltűnök benne. Végül megtalálom, csak összefogta egy másikkal amikor elpakoltam őket és most diadalmasan emelem a magasba, és megperdülök a tengelyem körül. Siker, siker! Na már csak harisnya kell, meg a kiegészítőim. Jajj meg smink hogy valahogy emberszerűen nézzek ki, és ne csak valami csini ruhás kis zombi legyek. Nem akarom hogy ezt gondolják. Nem szeretem, de nem is tudok vele mit csinálni, az emberek mindig azt gondolják amit nem kellene. A gondolkodásuk néha ijesztően beszűkült, és félnek mindentől ami kicsit másabb és nem képesek megérteni hogy azért nézek így ki, mert jól érzem magam. színes hajam, és piercingjeim vannak, mert  megtehetem, és én így érzem jól magam.

A tükör elé telepszem hogy összeszedjem magam. A látványra kissé elmosolyodom, mert emlékszem mennyire ki voltak a szüleim borulva amikor az első piercingem csináltattam és közöltem velük hogy tagadjanak ki, de akkor sem fogom kiszedni mert nekem tetszik. Megtámasztom a fejem ahogy magamat nézem. Anyáékkal sosem volt egyszerű az élet és hálás vagyok hogy az első adandó alkalommal le is léphettem tőlük, mert hosszú távon nem bírtam volna ki velük. Persze, imádom őket de.... Jobb volt nekem a tesómmal lakni, mert nem voltam éppen probléma mentes tinédzser és nagyon sokat veszekedtem anyuékkal. Azt hitték ők is hogy azzal hogy testékszerem lett, valami titkos szekta tagja lettem, és eladtam a lelkem az ördögnek. Vagy valami ilyesmi, és akkor azt már nem is mondtam meg nekik hogy tetoválásom is lett. Picike, egy csillagocska a derekamon, de szeretnék majd később többet is.
- Na akkor lássuk csak... - keresem a dolgokat. Alapozó, szemhéjpúder, egy csepp fény és rúzs. Nem esek túlzásba. Határozott vonásokkal húzom meg a tusvonalat és a szemceruzát is jól forgatom. Akárcsaka tervezőasztal mellett a grafitot és szenet. Nem hiába akartam tervező lenni, szeretek rajzolni, és le tud kötni órákra. Mondjuk néha mást is rajzolok, csak úgy kikapcsolódásként a fióknak, mert ezeket sose mutatom meg senkinek. Maximum akkor találnák meg ha házkutatást tartanának nálam. Az meg sosem fog előfordulni, mert nem engedek ide senkit. Mármint Hógolyón kívül. Mert ő ugye a kedvencem és életem egyetlen kis szerelme. Fél éve kaptam az egyik kollegámtól, mert már nem bírta hogy cuki kutyás képekre nyáladzok a képernyő előtt. Talált egy megbízható oldalt és megmutatta én meg elmentem a címre és már... nem egyedül mentem haza, szóval voltaképpen Martha ajándéka. Szóval most van egy fehér kis törpespiccem és egyszerűen imádom. Kis mütyűr szeretetbomba. Persze, mindig oda kell figyelnem hogy ne essek benne át, mert az ember lába alatt van mindig és ez veszélyes.  

Befejezem a sminkelést és még egyszer végigpillantok a végeredményen. Egészen jól festek, és felkapom az elém totyogó kis pamacsot, hogy összepuszilgassam.
- Na, szerinted jó vagyok így? Felcsípek egy helyes pasit? - kérdezem tőle, ahogy kidugja pici rózsaszín nyelvét és rám pislog. Kis gombócom. Az egyetlen hím akit elviselek jelenleg a testvéremen kívül, aki persze mint minden - gondolom normális? - bátty, túlfélt, és szerinte minden pasi akire én ránézek az az ördög. Imádom amikor előadja magát, és mivel színész, tud is játszani. Szeretem a filmjeit nézni, látszik hogy sokat dolgozott azért, hogy a képernyőn lehessen, és néha tényleg csak hálni jár belé a lélek. Sokat dolgozik és van elég baja az életével, így igyekszem nem az agyára menni a sajátommal. Lassacskán, megoldok mindent ami eddig nem ment, és már.... kifejlesztettem a főzőtudományom is. Amikor a testómtól is lekoccoltam, szembesültem a ténnyel hogy.... hoppá éhen halok. Szóval.... meg kellett tanulnom főzni és sikerült is elég élhető szintre vinnem. A barátaimon és Brad-en gyakorlok, és már egy ünnepi menü se fog ki rajtam. Na jó, inkább írok egy listát.

- Tudok főzni.
- Szeretem a musiceleket is a rock és metal vonal mellett. (de azért egy Deathstars az Deathstars)
- Érdekel a skandináv mitológia.
- Nem tudok síelni.
- Beszélek oroszul és németül.
- Meg akarok tanulni kínaiul. Igen, tudom hogy kva nehéz.
- Órákig tudok szöszölni egy kreatív hobby boltban.
- Néha túlzásba viszem a csoki vagy fagyifogyasztást. Évszaktól függetlenül.
- Állatbolond vagyok.
- Olvasok mindenfélét, és a polcon a Faust mellett szerelmes regények is sorakoznak. Persze, mindig a rosszfiúkra bukom.
- Okos otthonom van.
- Szeretem a technikát, hiszek benne hogy megkönnyíti az életünket.
- Van egy plüssjegesmedvém. Még nincs, akiért kitenném az ágyamból.
- Nem szeretem a különleges sajtokat (lásd ami úgy néz ki mint a penészes)
- Semmi bajom a vega kajákkal ha van benne hús.
- Szeretek bulizni és táncolni. Mondjuk táncolni inkább szeretek, mintsem tudok, de azért ellestem pár apró trükköt amivel úgy tűnik hogy tudok.

Lábjegyzet:
♫ The Clash - Should I stay, or should I go
♫ KISS - I was made for Lovin You
♫ Disturbe - Sound of Silence
♫ Deathstars - Death Dies Hard
♫ Deathstars - All the devil toys