Igazából, nem vagyok túl cifra jellem. Egyszerű vagyok, szeretem az egyszerűséget, és az őszinteséget. Nem adatott meg az a lehetőség, hogy túl sokáig élvezzem az igaz barátság örömeit. Lekoptak, vagy eltűntek mellőlem. Akad néhány közeli hozzátartozóm, akit viszont szeretek. A húgom, elvégre én vagyok a bátyja. Ő megmaradt nekem afféle kis nem is tudom. Eleinte világgá szaladtam a góth mániájától, de aztán megszoktam. Ő így tartja magától távol azokat, akik nem érdekesek a számára, vagy védi magát a csalódásoktól. Imádok vele sétálni, a szabadidőm tölteni, amikor csak lehet.
Van-e rossz tulajdonságom? A média folyton erről pletykál, találgat, hoz hírbe olyanokkal, akikkel nem is kéne.
Nem hajtom le a wc ülőkét, és nem tudnék bevásárolni, egy egyszerű bevásárló lista alapján, a boltból, csak a netről. Neten rendelem mindenemet manapság.
Egyébként szeretek kijárni a szabadba, és nagyon jól tudom magam álcázni. Nem azért, mert szeretem, de hogy futni is csak sapiba és szemüvegbe mehetek ki, az már kicsit néha necces.
Zavar, ha az emberek bunkók egymással, és az is, amit a földdel művelnek, így egy alapítványomon keresztül támogatom azokat a cégeket, akik azon fáradoznak ,hogy visszatérjünk a zöldebb életmódhoz.
Valamilyen szinten tetszik, hogy híres vagyok, mert így a szavam több emberhez ér el, ha csak egy kicsit is segítettem a példamutatásommal bárkinek, akkor annak nagyon tudok örülni.
A rajongóim, néha kissé terhesek a számomra, de többnyire tiszteletben tartják a privát szférára való igényemet.
Tavaly átvettem egy marvel szuperhős filmben nyújtott alakításomért az oscart, aminek nagyon örültem.


Oooké, akkor ha már kitaláltam, hogy megveszem az első banda kislemezét, akkor én szeretnék az első lenni a boltban is. De szerencsére nem olyan helyre megyek, ahol a városban csak az-az egy lemezbolt létezik. Így megúszom a nagy tömeget, és két gorillám még így is velem tart, hogy ha netán valaki felismerne, akkor bevédhessenek. Rég nem találkoztam vele, de a szüleink ismerik egymást. Így azt hiszem, kihasználom az alkalmat, és elmegyek arra az estélyre. Amikor még fiatalabb voltam, találkoztunk párszor, és jókat játszottunk a hotelekben is, voltam olyanban is, hála a szüleink ismertségének, amik csak készültek, de már nem építési terület volt, hanem bútorozták be, így nagyokat bújócskáztunk. Hol én, hol ő voltam a fogó. Egyszer sikerült úgy elbújnom, hogy elaludtam az elnöki lakosztály gardróbjában… Képzelhetitek, már majdnem a rendőrség keresett, és a szüleim hívtak kereső kutyást is meg minden! Persze, már akkoriban is színésznek készültem. Leülök, kezemben a lemezzel, és megigazítom a szmokingomat, és bár kész vagyok, várom, hogy anyámék limuzinja megérkezzen. Apám volt a netflix egyik alapítója, és a mai napig jelentős részvényeket birtokol a cégben, de nem kell félteni, nagy befolyása van a filmiparra is. Bár, nem az ő kezének köszönhetem a sikereimet, tőle és a stúdiójától független filmekben szerepeltem, és senki sem vitatja el tőlem a sikereimet. Ezt a kis díjaim is mutatják.
Meg lögybölőm az italomat, és belekortyolok. Kinyitom a cd-t és a kis füzetet kezdem benne lapozgatni. Steelwinged Angels.Az ő fotóit is megnézem, és a srácok…akiket talált maga mellé, korban pont hozzá illenek. Nem is tudom, hogy ez miért foglalkoztat engem annyira.
Becsukom a szemem, néhány pillanatra, és lehet, hogy el is szundítok. Egy régi emlékben járok.

- Milyen szöveget gyakorolsz? – mert épp egy szövegkönyv fölé hajolva ücsörögtem a fotelemben, és a hangleejtést gyakoroltam.
- Húú Cait, ne ijesztgess, majdnem frászt kaptam! – összecsapom a könyvet, és leteszem a kis asztalra.
- Ne hazudj, te semmitől sem tudsz megijedni. – persze, ez Caitre vall, mosolyogva csóváltam meg a fejemet.
- A Rómeó és Júlia szövegét, ezt fogjuk előadni tavasszal az évzáróm előtt, én kaptam Rómeó a hős szerelmes szerepét. -  már egy ideje nem kergetőzünk, ő nagylány már, tizennégy éves, én meg, huszonegy. De azért jókat társasozunk, ha úgy van. Meg gémelünk is, szeretek én is kockulni néha és kikapcsol.
- Segíthetek? – máskor is csináltuk már, ő a többieket olvasta fel, akikkel beszéltem, én pedig értelemszerűen a saját szerepemet mondtam.

-„Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta,
Halld meg imám, ne lökj pokolba le.

-A szent csak áll, bár hallja az imát.

-Állj s a jutalmat én veszem im át.
Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen.”

Ekkor egymással szembe ültünk, és valahogy minden elcsendesedett. Talán én voltam az, aki először hajolt, hajlamos vagyok beleélni magam a szerepbe már tanulás közben is, és Cait mindig is jól bánt a hangjával, megtettem. Megcsókoltam, de ugyanazzal a slunggal pattantam fel a helyemről. Mintha megégettek volna.
- Brad, Cait, meghoztam a vacsorát. – hallatszott a házvezetőnő féleség hangja, afféle állandó személyzet talán, ha Cait is ott volt egy helyen.
- Megyünk már! – a hangom lehet, hogy rekedtebb volt a kelleténél, de kisiettem a szobámból. – Gyere, az mosogat, aki utoljára ér oda, és az xboxban a másik kedvenc karakterével fog játszani a nyertes! – kurjantom el magamat, ha elindul, én bizony hagytam magam elé futni. Mit tettem! Mi a fenét tettem?! Cait, sokkal fiatalabb nálam!

A merengésemből egy kedves hang ráz fel.
- Fiam, ideje menni, nem volna illendő Star-ékat megvárakoztatni. – persze, a házvezetőnőm beengedte anyámékat, biccentve kelek fel, és indulok el a limuzin felé. Azon az estén láttuk utoljára egymást, amikor a szerepemet gyakorolva elragadtatott a hév, és megcsókoltam őt. Lehet, hogy ő haragszik rám, emiatt, hiszen azért mégis csak hét éve nem láttuk egymást.