Ha a 2000 évek elején járnánk akkor biztosan millióan olvasnák a Bravo vagy Joy, esetleg Popcorn nevű szennylapokat, melyeknek két oldalát bizony Kenneth Ambrose Holton és a vele kapcsolatos információk foglalnák el. És, hogy miért?
Nos, kezdjük csak ott, hogy Kenneth nagyapja a jelenlegi dán nagykövetként van számontartva a sorban pedig az apja áll, de ha véletlenül mindkettő lemondana a megbízásról akkor Ő lenne a következő. Az édesanyja pedig egy spanyol gazdagabb családból származó, híres borászatot működtető erős független nő így elég ismert a felső tízezer köreiben. De elég is a családi helyzetének bemutatásából, hiszen erre senki sem kíváncsi sokkal inkább arra, hogy mik a kedvencei, mit szeret és mit nem csinálni így hát csapjunk is a lovak közé:
Kedvenc étel: rántott jalapeno paprika sajtmártással és sült édesburgonyával
Kedvenc ital: whiskey jéggel, ha látják; ha nem akkor pedig valami lányos koktél esetleg vörösbor
Kedvenc szín: smaragdzöld és a tenger színe, azaz igazi megnyugtató kék
Kedvenc illat: fűszerezett cigaretta, wasabis chip
Kedvenc elfoglaltság: gitározás, alvás, néha motorozás
Zenei stílus: minden ami a csövön ki- avagy befér, nem válogatja a zenét
Álom: miért álmodna, ha ilyen tökéletes eleve az élete?
Mottója: amit ma megihatsz azt duplázd meg és igyál holnap még rá
Jó tulajdonságai:
- könnyen barátkozik, két kezén nem tudja megszámolni hány haverja van, bár itt különbséget kell tenni a haver és a barát között. Haverból rengeteg, barátból viszont maréknyi található az életében.
- remek alvó bárhol bármilyen pozícióban bármennyit tud szundikálni,
- határozott, amit el akar érni azt mindenképp eléri, nincsenek határai a képzeletének és akaratának
- kalandvágyó, imádja falni az extrémebbnél extrémebb lehetőségeket; többnyire semmire sem mond nemet; Ő az élő igenember
Rossz tulajdonságai:
- sértődékeny, hamar felkapja a vizet ez pedig a spanyol vérből fakad
- mindent teljes szívből átél, néha talán túl intenzívnek tűnhet egyeseknek de akiket kedvel egy picit is azokért bármit megtenne
- lusta, ha kitudná szervezni a kajálást vagy az egész életét megtenné, mert imád az ágyban feküdni és semmit sem csinálni
- leszarom stílus kedvelője, YOLO meg minden, egyszer élünk és használjunk ki minden lehetőséget típusú ezért néha kész seggfejként tud viselkedni
- szűkszavú, a lényegre tér és nem tud bájologni pedig meg kell tanulnia és szoknia, ha egyszer a családja férfitagjainak nyomába akar lépni – U.I. : Nem akar, csak ráerőltetik.
Milyen állat lenne, ha feltámadhatna? – Lajhár, így csünghet a fákon egész nap és tömheti a hasát.
Melyik roxforti házba tenné a Teszlek Süveg? – Egyértelműen Mardekár, a többi ház nem bírná el a személyiségét.
+ Egy titok, amit még soha senkinek nem mondott el: Az így neveld a sárkányodat a kedvenc animációs filmsorozata és mindig sír rajta. Meg a Titanikon. Ja és a kedvenc filme a Mamma Mia. Tudja az összes ABBA dalt és szereti is őket énekelni, amikor egyedül van.


Az emberek faja egy hálátlan népség. Az Isten egyik kezével ad, kisujját nyújtja és mi felakarunk mászni rajta a feje tetőjéig, aminek következtében meglendíti a másik karját; tenyere pedig hatalmasat csattan orcánkon. Amit egyszer nekünk adott azt olyan egyszerűséggel tudja elvenni, mintha soha nem is lett volna.
És olyankor pofára esünk.
Hihetetlen. Ugye?
Ha vallásos lennék most biztosan elmondanék magamban pár miatyánkot, meg üdvözlégyet, no, nem mintha bármelyiket is tudnám úgy igazán de megnézném az interneten. Viszont nem hiszek ezekben, pedig lehet tényleg létezik az Isten vagy Allah, esetleg Krisna vagy mások szerinti karma. Sors, ha úgy tetszik.  Mert most szükségem lenne egy csodára, egy isteni közbeavatkozásra. Deus ex machina. Bár lehet pont ez, amin most keresztül megyek az, amire nagyon vágyok.
- Mr. Holton, azt ajánlom, hogy minél hamarabb elkezdjük a kezeléseket. Most még sikerülhet megfékezni esetleg eltűntetni de gyorsan kell cselekednünk. – a doktor komoly de aggódó hangja töri meg az isteni igazságszolgáltatásról szőtt gondolataimat. Felkapom rá fáradt tekintetemet és próbálok valami hangot, néhány apró szót vagy valamit kipréselni magamból de nem igazán megy. – Jól van? Kér egy pohár vizet esetleg? – látja az arcomat, és nem csak nézi mint a többi ember, hanem érti amit érzek. Mondjuk nem csodálom, rengeteg betegnek mondja, hogy halál is várhat rá, ha nem tesznek valamit.
Megrázom a fejemet. Nem kérem semmiféle nyugtatót vagy vizet, de még alkoholt sem kíván a szervezetem, csak elakarok innen menni és elfelejteni a híreket. Én nem lehetek. Nem-nem. Ez biztosan csak vicc és valahol itt van a kandikamera stábja is, mindjárt előugranak és jól kinevetnek.
- Jövőhéten van is egy szabad időpontunk, lefoglaljam? – nem hagy békén, próbál valamit kicsikarni belőlem még akkor is ha az csak egy bólintás. Igenlően mozgatom fejem, majd hirtelenjében pattanok fel székemből.
- Mennem kell. – nyögöm ki nagy nehezen, majd felkapom a kabátomat és kiviharzok a doktori rendelőből. Nem, én nem fogom ezt végig csinálni, hiszen tudom nagyon jól, hogy ez csak vicc. Nem lehetek leukémiás. Nem. Egészséges vagyok, néha sportolok, majdnem egészségesen étkezem és csak kétszer fogyasztok alkoholt az évben: a szülinapomon meg amikor nincs szülinapom.
Mélyet sóhajtok.
Kiérek a magánkórház elé és az egyik eldugodtabb sarokba sétálok egyből, hátamat a hideg oszlopnak döntöm és lehunyom szemeimet. Ökölbe szorul kezem és a falat kezdem el óvodás módjára püfölni, érzem a fájdalmat, ahogyan az érdes felület felszakítja bőrömet. Felszisszenek, majd abbahagyom és lecsúszok az oszlop mentén, le a földre. Átölelem a térdeimet majd ráhajtom a fejemet, elbújva az egész világ elől. Majd hangosan felkacagok, tekintetemet az ég felé irányítom és alig hallhatóan beszélek.
- Azt hiszed le fogsz győzni?