A nem törődömségnek, a lustaságnak, de leginkább a nemi identitásomnak köszönhetően kerültem a jelenlegi pályára. Nem azt mondom, hogy nem én választottam, mert ez baromira nem igaz. Azért lettem díler, mert így nem kell egész nap valami szaros irodában lebzselni, meg így akkor melózok, amikor én megmondom, hogy a másik mikorra jöjjön a megbeszélt helyre. kész luxus, nem? És a legjobb benne, hogy elég jól kifizetődő, ráadásul így a festésre is rengeteg időt tudok szánni. Bár tény, a nővéremnek egy szóval se említettem még eddig, hogy mivel foglalkozok, szerintem ő abban a hitben van, hogy a képeimből ennyire faszán megélek, ami igaz is lenne, ha tucatszámra tudnám alkotni az olyan képeket, mint amiket megvesznek, de sose tudhatom előre, hogy éppen melyik fogja elnyerni valaki tetszését és melyik nem. Még Katie sem tudja előre megmondani, ő csak lefotózza őket és körbeküldi az ügyfeleknek a listát az adott hét képeivel. Igen, ő árulja a képeimet, ahogy még több hozzám hasonló művészét is, vele véletlen hozott össze a sors, de ez most nem is lényeges. Sokkal inkább kéne arról beszélnem, hogy mi a fészkes fenét keresek itt a High Line Parkban egy menő aktatáskával délután ötkor... Eric lesz mára az utolsó ember, akivel üzletelek, s vele itt szoktunk találkozni. Az ember azt hinné, hogy ezeket az ilyen ügyleteket jobb sikátorokban lerendezni, de az a helyzet, hogy már egy pár ismerősöm rábaszott ezzel, mert a zsaruk jobban gyanakodnak az olyan helyekre. Eric ötlete volt anno, hogy itt találkozzunk, mert nincs olyan messze a lakásától és így a felesége sem kezd el kérdezősködni, hogy hol volt ilyen sokáig boltban. Nem szokásom beleütni az orromat mások magánéletébe, főleg a vevőimébe. Nem érdekelhet, hogy mégis mire kell nekik a cucc, én csak megszerzem és eladom nekik, többet nem is szeretnék tudni, mert a végén még lelkiismeret furdalásom lesz vagy valami hasonló szarság. Azt tudom, hogy nekem miért kellenek ezek, én nem vagyok függő, de néha én is bedobok egy-egy pirulát, a füves cigit meg rohadtul nem sorolom az ilyen tevékenységeim közé, mert mindenki azt szív. De tényleg, mész az utcán, és annyira érezni lehet a levegőben... Nagyon vicces. Most is, amíg várakozok a padon ülve, elszívok egy szállal, hiszen időm mint a tenger.