Jellem
Kamasz - Mit neki a világ baja, ha minden a lába elé van terítve? Éli a világát, azon keretek között, amelyet a családja jelölt ki a számra. De azon belül? A bentlakásos iskolák előnyei, hogy minden a négy fal között marad. A művészetek némileg visszafogó hatással vannak rá, a gyengeség jelének tartják, ő maga is, így titokban hódol neki, nem is sejtve, hogy ez később, az egyetemi tanulmányok alatt segítségére válik, mivel alkotásai közben, ami csak létezik, felhasznál, ismerkedik vele. A négy fal untatja, rengeteget van a természetben, nem egy társasági ember, egy barátot szerez, aki mellett kitart, akkor is, amikor egy botrány miatt kirúgják a suliból.
Felnőtt fiatal - Megkapva az első komolyabb elvárásokat, inkább az egyetemi tanulmányokba menekül, s időbe telik, mire megérti, mi is a szerepe a családban. Elfogadja, ám a saját élete jobban izgatja és céljai, az pedig a kutatás. Első találkozása a katonai repülőgépekkel ekkor történik, s miután leteszi a pilóta vizsgát, megváltozik a véleménye, s az egyetem után bevonul, amiben családja teljes körű támogatását megkapja, hiszen katonai pilótaként családi hagyományt követ.
Kora felnőtt - Egyre magabiztosabban igazodik el a felnőttek világában, sikerei vezetik előre abban a világképben, amelyben a családjának és úgy véli, saját magának is, pontosan ott van a helye, ahol éppen van. Nem veszi észre, hogy az elvárásoknak való megfelelés következtében túlfeszíti saját tűrőképességét, amely alapvetően sem alacsonyan helyezkedik el. Hiába érzékeli, hogy közeledik a szakadáspont, úgy dönt, nem adja fel, bízik önmagában.
Érett felnőtt - a kiábrándultság, csalódottság következtében elszeparálja magát a társadalomtól, elvonulás helyett utazással és csavargással. Egyre lejjebb csúszva, megtapasztalja a világ másik arculatát, s benne önmagát is, visszatér az alkotáshoz. Kétes ügyletekkel fenntartva magát, olyan tapasztalatokat szerez, amit a másik végletről, szerinte, nem lett volna lehetősége. Már nem bízik az emberekben, ugyanakkor önmagában sem, s hagyja sodródni magát, célt és irányt veszítve. Egy idő után sikerül felkapaszkodnia alkotásaival, kapcsolatai és lehetőségei kiszélesednek, a bizalmat továbbra sem tudja megszavazni az embereknek, önmagának sem.
Múlt
Melléképület tetőtéri részén, az egyik fotelben ücsörögve, majd kiesik a röhögéstől.
- Megkérdeztem tőle, hová szarjak körbe, örömömben? - Újfent felharsan a nevetés, és elégtétellel nyugtázza, nincs ellenvetése senkinek abban, hogy beszólt az igazgatónak. Belül azonban gondolatban együtt érzett az öreggel. Sajnálni nem sajnálja, úgy fogja a diákokat, mintha vadászebek lennének, és akik itt vannak, azok az iskola hajtóerejei, nem csak névben. Versenyek, iskolák közötti versengésben sorra hozzák a trófeákat, s tudják, szíjat is hasítana az öreg a hátukból, ha nem mutatnák meg a világnak és a családnak, megérdemlik, hogy az aranykanalat megkapták a szájukba születésükkor. Ezt a kettősséget csak arroganciával és végtelen nemtörődömséggel tudják túlélni.
Léptek zaja a lépcsőn, mindenki kapkodva oltja el a cigit, s nyitnak ablakot.
- Nem tudtad volna jelezni, hogy te jössz? - Mindenki egyszerre könnyebbül meg, s ugrik neki Franznak, ahogy megjelenik tejfölszőke feje. A legújabb tag és néha a frászt hozza rájuk, mert mindig elfelejti, hogy a lépcső alján, ha kopog a korláton hármat, akkor fennt meghallják, hogy tagbeli tart fölfelé.
Franz lett az egyik legjobb barátja, együtt kerültek az egyetemre, s szobatársak is lettek, s noha ő többet trollkodott vele, Franz addigra már magára talált annyira, a két méteres magasságával is, hogy könnyedén vette, s visszavágott. Előtte nem kellett titkolnia alkotásbeli elhivatottságát, amire egyre kevesebb ideje jutott a tanulmányok, majd pedig a családi ügyek miatt, mivel felkészítették leendő pozíciójára a családban, aminek annyira nem örült, de elfogadta. Sok közös tantárgyuk volt, s Franz először neki mutatta be barátjőnét, mielőtt meghívta volna a családjához, s előtte néha fedezte is a randijukat, mondván, együtt töltik az időt, ne zavarják. Ő lett a tanu az esküvőjükön is, s felkérték arra is, hogy legyen a keresztszülője is a majdani gyereküknek.
A gépek egyszerre nyűgözték le kettejüket, Franz viszont habozott, hogy letegye a pilóta vizsgát. Az első távolodás ekkorra tehető közöttük, ám mikor Franzot meglátta a csoportban, mint lövész, egyből megértette, miért is habozott. Ugratta is e miatt jó párszor, kibékülése jeleként.
A barátság a bevetésekkel és a közben eltelt idővel tovább mélyült, s együtt várták Franz gyerekének a születését, mikor, mint a legtöbb szépségbe, forgatókönyv-szerűen becsapott a villám. Hiába sikeres kényszerleszállás, az első találatot a gép után Franz kapta, s amire Adam emlékszik utána, az a filmszakadás.
Hüvelyk ujját feltartva stoppol, miközben halad hátrafelé. A dög meleg, ami annyira jellemző az év ezen időszakában, hamarosan a végéhez ér, s dél felé veszi az irányt, ahol nem fog halálra fagyni télen. Megáll egy kamion, kinyitja az ajtót, de mielőtt felmászna, megkérdi, merre megy. A célpont megfelel. Tőle, korábban szokatlan módon, dumálni kezd a sofőrrel, aki hamarosan kerít neki egy alkalmi munkát az egyik farmon, így nem csak étel és szállás, de némi aprópénz is jut, amiből pótolni tudja az alkotásaihoz szükséges anyagokat, amik a bőrönd mélyén lapulva várakoznak.
Az egyik Dinner asztalánál kavargatja a levest. Már csak nosztalgiából jár ide, egy ideje keresik annyira a munkáját, hogy feljebb tudott kapaszkodni az anyagi létrán. Hazaszaladhatott volna a családjához, oka van arra, hogy nem tette.
- Nem, én ebből már kiszálltam, haver - nagyszerű hírhálózatot hozott össze a csavargásaival, olyan kapcsolatokat alakított ki, melyekről nem is gondolta, létezhet.
- De figyu már, ez tényleg nagy cucc, ehhez nem tudok tejföljancsit felkérni. Ehhez te kellessz haver - még a mutatóujját is felé böki. Tudja, mire utal. - Na, még egy utolsó nagy dobás? Ugyan már, beszari vagy?
Még aznap sem volt biztos abban, jó ötlet volt-e igent mondani.