Unottan figyeltem a kezemben lévő pohárban gyöngyöző pezsgőt. Valahogy sosem hatottak meg a gazdagok által rendezett partik, amelyen csak a vagyonuk méretét és a befolyásokat akarták fitogtatni egymás előtt. Szegény, ostoba lelkek… Fogalmuk sem volt arról, mekkora hatalom rejtőzött abban, hogy az árnyak közt rejtőzve zsinóron ránghattál másokat. Én pedig imádtam így cselekedni, hiszen az emberi természet olyan könnyen befolyásolható volt: büszkeség, hiúság, félelem… Ezen tulajdonságok segítettek engem előre. Én nem terítettem ki az asztalra minden lapomat, míg mások voltak olyan felelőtlenek, hogy hamar megeredt a nyelvük.
Példának okáért a velem szemben álló Mrs Cartwright, aki miután kifecsegte a férje összes kis titkát a város vezetőségével kapcsolatban, haszontalanná vált számomra. Utána már csak a horgolt terítőivel fárasztott, így idő előtt alkoholba fojtottam a bennem szunnyadó bestiát.
Belekortyoltam az italomba, miközben Mrs Cartwright szavai lassan tompa háttérzajjá alakultak az elmémben. Kívülről nem volt nyoma a gondolataimnak, csupán mosolyogtam és helyeslően bólogattam minden szavára, mintha ténylegesen is figyeltem volna.
A tömegben végül kiszúrtam egy kedvemre való alakot, így bocsánatért esedezve megváltam a hölgy társaságától. Mr Carson felé haladva felhajtottam a maradék italomat, hogy az utamba kerülő pincértől egy telire cseréljem üres poharamat.
− Á! Mr Carson! Micsoda öröm köreinkben látni – köszöntöttem a férfit, amikor mellé értem, és üdvözlés gyanánt óvatosan széttártam karjaimat, gondosan ügyelve arra, hogy a pezsgő ne menjen kárba.
− Remélem, nem zavartam meg semmit – vándorolt a tekintetem a beszélgetőpartnerére. Egyébként nem esett volna nehezemre csatlakozni hozzájuk, hiszen valójában menekülni akartam a korábbi partnerem elől. Bár ha jelenlétem nemkívánatosnak számított, akkor könnyedén odébb táncolhattam más emberekhez. Alig akadt olyan arc, akit ne ismertem volna, és ez így is volt rendjén.
Mióta visszatértem Németországból, folyamatosan azon ügyködtem, hogy a legelitebb réteget megkörnyékezhessem magamnak. Elvégre, a pénz, a kapcsolatok és némi zsarolás minden ajtót kinyitott előttem. Ha pedig nem akarták beadni a derekukat, akkor önkényes gyomlálást intéztem.
− Hogy megy az üzlet? – érdeklődtem, célozva arra, mégis mennyire érinti a mi közös kis bizniszünket a jelenleg fennálló vírushelyzet.