Truth or Dare
Dare, bár a a truth or drink-et jobban szereti. Lényegében inkább mer kockáztatni és őrültséget csinálni, minthogy őszinte legyen magához és a környezetéhez. Kedvenc hobbija a szülei kiakasztása, nagy mestere ennek. Szeret túlmenni minden határon és látszólag semmi sem érdekli, minden helyzetben a legnagyobb lazaságot látni rajta. Ám, azt talán senki sem tudja, hogy mélyen legbelül mekkora harcot is vív magával, és ez addig is jó, míg senki sem ismeri.

Soff boy or ABB
Soff (soft) boy: kevésbé férfias, inkább kifinomult, aranyos külsejű férfiú
ABB (asian baby/bad boy): Az egyszerre menő (megérinthetetlen), de mégis aranyos kategóriába tartozó ázsiai fiúk. Mindig márkás ruhákba járnak, a megjelenésük kifogástalan, egy hiba sincs rajtuk. Szeretik játszani az elérhetetlent, de igazából igazi fuckboy-ok, akik többségében a szülők pénzéből vágnak fel a tömeg előtt.

ABB: Talán a legtöbben az elsőre tippelnének, de inkább a második. Szereti a drága dolgokat, nem elégszik meg a névtelen kínaival, neki a márkás kell. Reggelente szinte órákat tölt a tükör előtt, hogy biztosan tökéletesen hagyja el a házat és szeret felvágni a dolgaival, bár ő azt nem a szülei, hanem a saját pénzéből szerezte is meg magának.

Instagram vs Tiktok
Insta? Van neki, de őszintén nem olyan régóta van fent a social mediaban és elég ritkán használja. Nem, szeret ilyenekkel foglalkozni, nem az ő világa. Jobb szeret valamit élőben megélni, mint csak azért, hogy képet tehessen fel róla, hiába szeret felvágni. 2 évvel ezelőtt sikerült rávenni az első facebook, majd instagram profil készítésre, azóta is 3 havonta, ha eszébe jut ránézni. Persze, nem ragadt le az sms világában, emailt is lehet küldeni neki….

Macska vs Kutya
Macska: csak etetni kell, a többit intézi magától, minek is fáradozzon ennél többet más élőlényekért? Na meg csendesebb is, gyűlöli a felesleges zajt keltő lényeket. Persze van ennél csendesebb állat is, de arról meg már tuti elfeledkezne akkor.

BBQ or Hot pot
BBQ: igazából mindkettő közel áll hozzá, de hot pothoz annyira nem illik a sör. Nagy sörös egyébként és mondhatni ázsiai létére elég jó ivó. Csak győzd fizetni a köröket és lehetőleg másnaposan ne kerülj a szeme elé, ha élni akarsz.

Piercing vs tetkó
Piercing: Eddig kilenc van neki (3 a jobb fülébe, 5 a balban és egy a köldökében), de tervben van még pár, ahogy a tetováláson is gondolkodik, de valahogy másokon jobban tetszik neki az ilyesmi, mint magán elképzelve.

Introvertált or Extrovertált
Intro: bár külső szemmel elég nyitottnak tűnik a világra és mellékállásban örömmel vállalja a parti hangulat kialakítását, igazából elég zárkózott és távolságtartó. Sokszor még a barátainál is meghúzza azt a bizonyos határt, amin tovább nem enged senkit. A szívét sem adja ám olyan könnyen senkinek, igyekszik mindenki előtt zárva tartani azt, mert fél, hogy a szerelem számára csak gyengeséget okoz.

Verekedős vs érzelmes részeg
Bizonyos alkohol mennyiség után inkább agresszívan viselkedik, mivel elég sok minden kavarog benne, ezért ezt csak ilyenkor és ilyen formában tudja kiadni magából. Részegen nem szokása válogatni, a nőket ugyanúgy bántalmazhatja, mint a férfiakat, elég csak egy apró félre értés. Talán nem valami magas és kigyúrt, de azért ismeri a legfájóbb emberi pontokat. Alapból is szeret kötekedni, de józanon, azért még valamennyire kezelhető.

Természetesség vs extravagánsság
Ha a lányokról van szó mindkettő jöhet neki, csak jól nézzen ki, ha magáról akkor inkább hangulat függő a dolog. Szereti a színes kontaktlencséket és előszeretettel pingáltatja mindig más színűre a haját. Általában inkább próbál fehér embernek tűnni, mintsem ázsiainak (több kevesebb sikerrel), így igyekszik nyáron is kerülni a napot, és zöld lencséket hordani. Tudja jól, hogy nem tagadhatja le japán mivoltját, de igyekszik messziről kerülni minden ahhoz köthető dolgot. Persze, néha nyugodtabb és tisztább pillanataiban van, hogy nem érdekli a dolog és ki mer menni a természetes adottságaival is az utcára, anélkül, hogy a fehérítéssel vagy a szemei színeinek megváltoztatásával húzná az időt.

JP vs US
US, egyértelműen! Tudni kell róla, hogy tipikus japán családba született, ám ő sosem érezte magát annak. Már kiskorában is próbálta megtagadni az anyanyelvét és annak kultúráját. Érteni ugyan ért japánul, viszont válaszolni csak angolul hajlandó már egészen kilenc éves kora óta. Ő nem akar a sárgák közé tartozni és értelmetlen hagyományokat őrizni, ő csak sodródni akar az árral és a saját kultúráját megalkotni/megkeresni. A szülei elég rossz szemmel nézik a felfogását és kemény módszereket próbáltak bevetni ellene, mikor rájöttek, hogy ez számára nem csak egy korszak. Ő viszont azóta is lázad, aminek eredménye képpen már nem egyszer tagadták ki majdnem a családból. Talán majd legközelebb össze is jön neki.


-Na, Levi drága, felelsz vagy mersz?
- Merek!
- Ilyet kérdezni tőle… Sosem választja a felelést, vagy ha nagy ritkaságban igen, akkor sem válaszol a kérdésre, inkább iszik. Tudhatnád már, hogy tőle meg sem kell kérdezni.
- Jó na, csupán formalitásból gondoltam. Meg hát ki tudja? Lehet, még egyszer megunja és meggondolja magát, nem mehetek mindig biztosra. De, ha már így állunk… Legyen az, hogy a következő 4 körben csak felelned szabad és egy kérdést sem hagyhatsz ki!
- Pff, na még mit nem!
- Ez esetben megtörtént az első olyan kör ahol Mr. Kido feladta még a merő részt is.
- De, hát ez nem is volt egy rendes feladat!
- Utolsó lehetőség Levent, nehogy erről híresülj el, hogy megijedtél pár egyszerű kérdéstől…
- Bekaphatjátok!
- Szóval, az első kérdés legyen, mondjuk… Miért harcolsz ennyire a családod ellen? A legutóbb már én kezdtem szégyenleni magam édesanyád előtt.
- Azért meg ne sajnáld már! Ő sem olyan szent és tökéletes, mint aminek tűnik. Nem vagyok kamasz már, ez nem holmi lázadás vagy rossz megszokás, csupán ezt érdemlik. Ők tettek azzá, ami ma vagyok, viseljék a következményeket!

---

Azt mondják, hogy egy gyermek életére, már az is nagy hatással van, amit magzatként hall meg az utolsó hónapokban. Sokan úgy vannak vele, hogy míg nem beszél, vagy míg kicsi, addig nem is ért a világból semmit, így büntetlenül lehet mondani előtte mindent, úgy sem érti, meg majd elfelejti. Ám, egy kisgyerek igen is megérti a körülötte zajló dolgokat és képes később is emlékezni a felnőttek számára jelentéktelennek tűnő beszélgetésekre. Ilyen beszélgetés az, ahol a szülők azt vitatják, hogy ki miatt tartanak épp ott ahol, s ki volt a hibás, aki miatt becsúszott a gyerek? Attól, mert este veszekednek, még nem jelenti azt, hogy azt egy gyermek nem hallja és nem ég bele a tudatába, hogy ő voltaképpen csak egy hiba. Senki sem akarta őt és most sem akarja, csupán kötelességükből gondoskodnak egy kisebb, tehetetlen lényről. De nem baj, majd ha a szülő minden akaratát ráerőlteti és vele végezteti el azt, ami neki soha nem adatott meg, akkor majd talán szerethetőbbé válik számára. A nagyszülő is terhet ró az unoka vállára, mert egy olyan férfi sarja, akit meg sem tűrt a lánya mellett. Persze, az ember lánya nem éppen 16 éves korában tervezgeti a gyermekvállalást, de a valóéletben a tervek mit sem érnek. Mivel a boldoguláshoz legalább egy érettségire szükség van, így ki más nevelhetné felnőttként az apró talpút, ha nem a legidősebb korosztály? Hiszen, mivel már megtalálták a hibát, amit elrontottak a gyereknevelésben, ezért újult erővel neki tudnak kezdeni, hogy a saját ízük szerint tegyenek egy újabb próbát. Talán, majd ha a gyerek le lesz terhelve és olyan szigorú szabályok között nevelkedik, mint egy szerzetes, akkor a hiba nem lép fel és egy példás okos ember lesz belőle, aki nyelveket beszél és embereket gyógyít, tetteiért felelősséget vállal és minden lehetőséget végiggondol, mielőtt cselekedne. Ám ekkora terhet csak addig bír el a gyermek, míg az iskolában meg nem tanítják gondolkodni a társai és be nem vezetik abba a világba, ami zárva van előtte. Ekkor már esélyes, hogy megindul egyfajta lázadás, ahol a fiatalabb megtagadja a gyökereit és elhatározza, hogy ő ezen túl inkább nem is akar japán lenni, csak egy átlagos ausztrál kisfiú. De ehhez meg kell tagadnia azt a nyelvet, amit otthon előszeretettel használnak, a kultúrát, ami szerint élnek és a színt, amit ugyan nem moshat le magáról, de némiképp tehet még ellene lépéseket. Ő nem akar banán generáció lenni, aki csak belül fehér és kívül ugyanúgy sárga, ő teljesen fehér akar lenni!

---

-Erre most egy őszinte választ várok… Te tényleg lefeküdtél az öcsémmel?! Megőrjít, hogy hiába kérdezem tőle, nem mond se igent, se nemet, csak elmenekül. Miattad zárkózott be a szobájába a saját családja elől. Eddig mindig is egy vidám és beszédes fiú volt, most viszont… Még enni se jön le, csak este, mikor már mindenki lefeküdt, és suliba menet is kulcsra zárja az ajtaját, ami eddig tárva-nyitva volt. Mit tettél vele, elárulnád már végre?!
- Megmentettem az életét és a becsületét, amire a bátyja nem volt képes, mert épp egy buliban próbálta valamelyik csajról levarázsolni a bugyit. Csupán együtt aludtunk… Gyerekeket azért én sem molesztálok, ennyire beteg még nem vagyok. Félt egyedül, én meg megnyugtattam. Talán kicsit nyitottabb lenne, ha nem zavarnátok folyton és hagynátok feldolgozni neki a múltat. Azzal, hogy folyton rákérdeztek, újra és újra előjönnek a rémképek, még jó, hogy az én társaságomat jobban élvezi, mint a családját.

---

A gyermek lázadása akkor válik, veszélyessé mikor kamaszodik. Akkor már nem csak tiltakozik, hanem szembe megy mindennel. Elővesz minden olyat, amivel a családját kiakaszthatja, s lássuk be, egy hagyományos japán családnál sok ilyen van. Kezdetben ott voltak a piercingek, majd a kontaktlencsék és a hajfestékek, ezután a lányok hazahordása, míg az első fiúig el nem érkeztünk. 17 évesen ott áll az ember a két vonal között. Még gyerek, de már több felelősséget kell vállalnia, hiszen egy lépésre van a felnőtté válástól. Egyedüli gyerekként, nem értheti az ember, milyen bajosok is a testvérek néha. Sokszor nem is a kisebbekkel, hanem a nagyobbakkal van baj, mikor felelőtlenül otthon hagyják testvérüket egy buli kedvéért, amit csak azért engedhet meg magának, mert végre nincsenek otthon a szülők. 14 évesen már sok dologra képes egy ifjú, de még elég naiv ahhoz, hogy biztonságban legyen a szörnyű világ elől.





Minek is egy testvér, akire nem lehet támaszkodni? Minek is egy család, ha nincs összetartás? Sokszor olyan emberek segítenek a bajban, akikre nem számítunk. Érdekes, hogy feléjük sokkal több bizalmat is építünk ki, még ha nem is voltunk hozzájuk közeli kapcsolatban a történtekig.
Van, hogy az embernek semmi elképzelése sincs a jövőjéről, a szüleivel ellentétben. A szülői döntések csak terhek és legszívesebben szembe is menne velük, de… Vannak olyan esetek, amik hatására az ember jobban végig gondolja azt, amit rá akarnak erőltetni, hogy azzal is nagyobb biztonságot nyújthasson mások számára. Ám, akármennyire szép gondolat is ez, ha időközben elmegy tőle az ember kedve, akkor csak felesleges pénz kidobás és időpazarlás az egész.

---

-Nem fogsz maradni az orvosin, ugye?
- A leendő betegekért aggódsz vagy értem? Amúgy is csak a szüleim akarták az egészet… Mondjuk nem mintha az eddig is érdekelt volna, csak gondoltam jól lehet keresni vele. Viszont se időm, se kedvem ilyen szarságokkal foglalkozni. Az infósok tudjátok, mennyi klassz dolgot tanulnak? Abból sokkal jobban meglehet élni és még szabadnap is jár mellé. Na meg, max valakinek a gépét kell újra élesztened ott, az nem annyira leterhelő, mint más életéért harcolni. Mindenki jobban jár így szerintem.

---

Talán az egyetem volt az a pont, ahol az idősek egy pillanatra fellélegezhettek, hogy végre jó úton van a menthetetlennek ítélt kölyök. A baj csak az, hogy már az első félévben megmutatkozott az, hogy az informatikáé a jövő és az még nem is olyan gusztustalan, mert nem vérben úszik minden. Anno, mikor a zenetaníttatásra került a sor, akkor is elhitték, hogy majd a zongora mellé majd valami más szolidabb hangszer kerül és nem egy dob, vagy egy basszusgitár. Pedig elég egyértelműnek kellett volna lennie a számukra, még is voltak olyan naívak és belementek, hogy fizetnek mindent, ha nem hagyja félbe. Utána már kár volt szitkozódni, mert minden szerződés előre és nem utólag kell lepontosítani. Az egyetem sem különb, azt mondták, hogy békén hagyják, ha elkezdi az orvosit, azt már nem mondták, hogy fejezze is be.  Vagy, hát, ha mondták volna se ért volna semmit a dolog.

---

-Utolsó kérdés, jól fontold meg haver!
- Igazából kettő is lenne..
- Egyről volt szó! Még így is nagylelkű vagyok szerintem.
- Mikor hagysz fel végre az illegális dolgokkal?
- Hm, ki tudja? Miért is kéne felhagynom? Azok nélkül nem olyan izgalmas az élet. Úgy sem fognak elkapni, ne aggódj. Bár gondolom, az öcséd miatt kérdezed, nehogy rossz példát lásson tőlem. Nyugi, ő nem tud semmiről, és nem is fog… Amúgy sincs időm rá mostanában és szerintem van elég baja most nélkülem is. Mint, mondtam, semmi nem volt köztünk és nem is lesz. Ha húgod lenne, még megérteném, hogy ennyire aggódsz érte és védenéd tőlem, de így teljesen felesleges. Inkább arra figyelj oda, hogy kikkel barátkozik, engem már úgy is ismersz, de a mai kölykök kegyetlenebbek nálam. Mindenesetre örültem, hogy interjút adhattam, több ilyet úgy sem csikarhattok ki belőlem, ezt úgy 10 évre tudjátok be.