“Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.”
- Biztos, nem kell….? - Biztos – gondolkodás nélkül vágom rá, hezitálás nélkül, és kapom fel a dossziét a főnök asztaláról. Nem, nincs szükségem rá, örülök, ha egyáltalán nem kell látnom, és látom azon a tekinteten, hogy ő teljes mértékben meg is érti ezt. Nem igazán olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mióta Ő visszajött, és mióta Vele kell dolgoznom. Nem hagyok ki egyetlen alkalmat sem, hogy éreztessem vele, mennyire rossz lépés volt ez tőle. Igen, haragszom rá, de magamra különben még jobban, Róla meg már ne is beszéljünk. Először a menedzserrel váltok pár szót, miután a helyszínre megyek, ahol épp a banda fotózkodik. - Komolyan nem értem, az ilyet simán ki szoktam szűrni, vigyázok a srácaimra – idegesen túr a hajába, belőlem egy kósza mosolyt kicsalva ezzel a mozzanattal, én ajakrágcsálós vagyok mondjuk, a hajamra meg finnyás. - Internet. Mióta bármi felkerülhet a világhálóra, a zaklatók is sokkal kreatívabbak lesznek, valószínűleg koreától nyúlta az ötleteket, az ottani rajongólányok eszelősek… komolyan – tudom, hogy ez nem segít a helyzeten, meg a legapróbb vigaszt sem nyújtja, de ezért vagyok itt. - Mindenesetre beszélnem kell Seannal, nem gond? – látom, ahogy bizalmatlanul mér végig, mintha én lennék a zaklató, és teljesen megértem, de eszemben sincs kihasználni a helyzetet. Máskor, más formában nem lennék ennyire biztos magamban, de munkával nem játszok, és mindig megtartom azt a keskeny határt…. több-kevesebb sikerrel. - Sean… nincs jól – halkan ejti ki a szavakat, és kerüli a szemkontaktust, én viszont nem tudom ezt mire vélni, szóval csak vállat vonok. - Pár kérdést teszek fel egyelőre, értem, hogy ez a helyzet megterhelő mindenkinek, de… el kell indulnunk valamin, és ne vegye sértésnek, nem lennék biztos abban, hogy mindent megosztanak Önnel, hiába család ez… Nekem pedig a legapróbb részletekre is szükségem van – különben tűt keresek sok más tű között. - Legyen – sóhajt beleegyezve, majd a fiúkhoz megyünk, akiknek most rendeltek el szünetet. Én egy ponton megállok, és hagyom, hogy ő magyarázza meg nekik, mi a helyzet, majd ahogy látom Seant elindulni, halványan elmosolyodok. - Tényleg csak pár kérdés, gyors leszek, rendben?
A mai nap a forgatásé és legalább három helyszínen kellene lennünk egyszerre, így azért egyk icsit feszített a tempó, de még így is jóhangulatú a klipkészítés. Régi csapattal dolgozunk, nem amatőrök és nagyon is értik a dolgukat, nem kell őket külön utasítgatni és nagyjából egyezik is az elképzelésünk. Az utolsó helyszínen vagyunk a legtovább mert itt időrendben is több mindent kell felvennünk és persze fáradtak is vagyunk egy kicsit mert azért ez is munka, még kakor is ha élvezzük ezt. Mégis, fárasztó és nem tudhatjuk előre hogy mennyire lesz népszerű a fogadtatása, bár a rajongóinkat ismerve azért nem aggódok. Ez egy új dal, és klipp lesz egyben, amolyan meglepetés, semmi hír nem jutott ki köreinkből. Éppen egy kis pihenőt tartunk amikor valamin összevitatkozunk, de csak olyan egymás vérét szívósan, mert kicsit kell a lazítás. Imádom a srácokat hogy mindegyik támogat, és mellettem áll még most is hogy Sharon gyakorlatilag bármikor itt hagyhat minket. Bármikor jöhet a hívás, hogy baj van és menni kell, és rettegek a pillanattól, de addig sem állhat meg az élet sajnos, és most is inkább pörgök. Csinálok valamit, hogy ne bolonduljak meg ettől az érzéstől. Tom beszélget valakivel, ezt fél szemmel látom csak, de aztán odajön hozzánk hogy valamiféle magánnyomozó keres engem és pár kérdést tenne fel. Felvont szemöldökkel meredek rá, de ő sem tud végül sokkal többet mondani, így magamhoz veszek egy palackozott vizet, és úgy indulok el a lány felé hogy hagyjam tenni a dolgát, ahogy Tom mondta. Mindenkinek jobb lesz így. - Szia. Sean St. Vincent, miben segíthetek? - mert azért adok a formaságkra, és bár tom mondta hogy mi a neve, nem biztos hogy fel tudnám idézni. A Barbara-ig megvan. - Mit szeretnél tudni? Tom említette hogy nyomozol, de nekünk nincs semmilyen ügyünk szóval nem egészen értem - teszem hozzá, aztán hagyom beszélni.
Kezdőlap
