A ceruza a fogaim között harapdálódik, ahogy pötyögök a klavin. Ez nálam a teljes belemerülés és messze nincs sehol az komolytalanság, akit általában látni tőlem. Teljesen a monitorra koncentrálok, míg rakom össze...
- Mattt.... - ugrok egyet a széken, ahogy a telefonom elkezd zizegni. Ha az asztalomon kezdene el táncolni, sem foglalkoznék, vele. Csakhogy ez az elülső zsebemben maradt. Szuper flip, még otthonról hoztam és raktam át itteni használatra. És jól is benne marad a zsebemben rendesen, így általában ezt hozza rám, ha valaki ír, vagy keres.
Visszaülök, de előhúzom a mobilt és megnézem, ki keres, majd felpattintom a hüvelykujjammal.
- Isaac Brighton - fogalmam sincs, kié ez a szám. És nem sokan ismerik, mivel titkosítottam. Tehát odaadtam valakinek.
- Igen, persze - egy tömböt dobok magam elé és az imént kiesett ceruzát kapom a bal kezembe és felvésem a számot és a címet. Címet?!
- Elküldöm mailben, ha ka... - hogy nem? Miért nem, a huszonegyedik században élünk, ember? Hol élsz? A Holdon? - Hogyne - dehogynedenmár. - Ma arrafelé van utam amúgy is - egy frászt. - bedobom. Sa... viszontlátásra. - Azzal inkább lecsapom a telefont, mielőtt elkáromokodom magam. Anyám hangos szava máris beszűrődik, hogy műveljem máshogy az anyanyelvét. Bocsánatot kérek és máris hívom Connort.
- Helló, kellenél. Emlékszel az Emerald Centralra? Állítólag nem ment át mailen az anyagunk és ma kérik. Viszont a legfrissebb alkotás nincs nálam - nem, még nem mondom meg, hogy személyesen kérték, mert rossz a levelező rendszerük. Inkább nem mondom ki hangosan, mit is gondolok erről.
- Van még egy félórás melóm, utána összefuthatunk félúton odafele menet. - bemondok egy félúton lévő metróállomás nevet.
Persze, mondanom sem kell, ha nem írom be a telómba, hogy félóra és hogy miért is jelez, akkor még egy órát is elmolyolok az utolsó simításokkal, így viszont öt perc múlva már kapom is a kabátom és nyargalok a kulccsal a kezemben a közeli metróállomáshoz, a tömbből letépett cetlivel s egy bubis borítékkal, ami elég nagy méretű. Toll? Na, az kimaradt.
- Szia! Megvan? Meg... egy toll is kéne - nem én leszek a titkárnők és asszisztensek gyöngye, már csak ezért sem mentem annak. Simán összedőlne bármilyen cég, ha nekem ilyet adnának a kezembe. A cégi dolgokkal elvagyok, de hogy bármit titkárnősen megoldjak? Hát... az a bokorban.

~ ★ ~

Arra számítottam, hogy miután hazamegyek Olivertől továbbra is fagyos lesz a hangulat köztem és Aaliyah között. Már készítettem is magam a lány további hisztijeire és duzzogására, azonban a dolgok váratlan, de kellemes fordulatot vettek. Ahogy beléptem a lakásunkba és becsukódott mögöttem az ajtó, Aaliyah nekilökött az ajtónak, s hosszan megcsókolt. Természetesen nekem sem kellett kétszer mondani, a kezeim a fenekére csúsztak, azonban mielőtt izgalmasabbra fordulhatott volna a helyzet, megszólalt a telefonom. Először nem vettem róla a tudomást, mivel szó sem lehetett arról, hogy nemet mondjak erre a helyzetre. Aaliyah éppen a felsőmet húzta le, mikor megint megszólalt a telefonom. Továbbra is igyekeztem ignorálni, de mikor már negyedjére szólalt meg, nem lehetett tovább figyelmen kívül hagyni. - Úgy látszik, hogy nem csak én akarlak... - jelent meg egy félmosoly az arcán. - Biztos fontos lehet, hogy ennyire kitartóan próbál elérni. Ezt majd este folytatjuk - csókolt meg, aztán nekiállt ebédet csinálni.
Éppen akkor akartam visszahívni Isaacet, mikor újra megszólalt a telefonom. Ez alkalommal már fogadtam a hívást. - Helló, mi a helyzet? - szóltam bele, miközben a nappaliban lévő tükör elé lépve megigazítottam a hajamat és a felsőmet. Nem lepődtem meg, mikor üzletet említett. Talán mindannyiunk közül Isaac a legszorgalmasabb, én pedig nagyra tartom az odaadását. Már többször is kineveztem a hónap dolgozójának. Nem mintha bármi szükség lett volna erre, de én mégis megtettem. Önkényesen kineveztem magam a cég HR managerének, akinek az a legfőbb feladata, hogy minden hónapban csináljon egy képet Isaacról az adott hónap nevével. - Rémlik valami - Azért alkalmanként kiszoktam venni a részem a munkából, ezért ennek a cégnek a neve is ismerős volt, ahogyan a megbízásuk is. - Tehát valamit elbasztak és most azt akarják, hogy azonnal oldjuk meg a problémájukat - fordítottam le a burkolt szavait. - El sem tudom hinni, hogy ilyen barmok képesek ilyen sikeres vállalkozást vezetni - Természetesen nem azzal volt a problémám, hogy hibát követtek el, hanem hogy ezt nem hajlandóak vállalni és mint akik mossák kezeiket velünk végeztetik el a munkát, mert könnyebb arra fogni, hogy mi nem küldtük el jól az anyagot. - Elmegyek én érte - mondtam, közben pedig már vettem is a cipőmet meg a kabátomat. - Rendben, ott találkozunk - letettem a telefont, aztán közöltem Aaliyah-val, hogy lelépek, majd később jövök, nyomtam egy rövid csókot a lány ajkaira, aztán útnak is indultam.
Miután megszereztem a keresett alkotást, a megbeszélt metróállomáshoz mentem. - Helló. Hát az nincs nálam - Még suliba se nagyon hordok magammal, máskor meg főleg nem. Gyorsan körbenéztem, a pillantásom egy karaoke báron. - De mit szólsz, ha bemegyünk oda? - böktem az említett helyre. - Biztos van egy tolluk, amivel kitudjuk tölteni a papírokat - Az azért elég amatőr húzás lenne, ha a cégnél töltögetnénk még őket, ráadásul a tőlük kért tollal. - Csak bemegyünk, kitöltjük és már jövünk is. Semmi iszogatás meg énekelgetés - Legalábbis ez volt a terv. Ilyenkor úgy sem lehetnek valami sokan, tehát biztos nem ragadunk le a bulizás miatt.

Nem veszi fel. Megint. Háhá, nem ám, hogy hagyom magam! A cekával kopogtatok az asztalon, miközben a fejem dobálom ide-oda oldalt és közben páh-páh! hangot hallatva várom, vegyemááááárfeeeel!
- Hallá fogok változni, ha továbbra sem vetted volna fel - változtam volna, lett volna a helyes válasz, az utóbbi időben viszont a tömény francia tanulása elvette a nyelvtani érzékemet megint. És keverek.
- Rémlik? - Tartom el a telefont magamtól és úgy meredek a készülékre, hátha átmegy a nézésem. Nem fog, de a hangom igen. - Hozzak zseblámpát, hogy fókuszáltan tudjad? - A konzekvenciára bólogatok, aztán rájövök, hogy az se fog átmenni. - Aahaa - hallgatok egy rövidet. - Velünk azért ne példálózz - amit tudok, megteszem, de senkit sem fogok rugdosni. Ha nem fogunk magunktól össze, akkor hagyni fogom széthullani a dolgokat, addig meg viszem a részem, amit tudok. Bár ez már pont nem az én reszortom. Tehát bagoly vagyok.
- Kösz. Oké.
Ha tudnám, mibe nyúltam éppen bele... de mivel nem van közöm senki magánéletéhez, nem is faggatok igazából senkit, elég, ha Olivert nyúzom meg, ha nem mondja meg, mi az ábra otthon, úgy nem is tartozik rám, s amiről nem tudok, azt honnan tudjam, hogy pont húdejókor hívtam Connort.
Boldog vigyorba torzul az arcom, ahogy meglátom, még integetek is neki. Meg vagyunk mentve! Biztos vagyok abban, hogy megtalálta.
- Mi az, hogy nincs? - Mintha nálam lenne. Majd sóhajtok egyet. - Ennyi erővel beugorhattam volna egy írószerboltba. Ja, - nézek a mutatott irányba. - hátha. Csak meg kéne címezni a borítékot, mert a végén a kukába landolna ki. Ki akarna? - Nézek rá döbbenten.
- Most munkázunk - vágom rá határozottan, s magától értetődően, s máris vettem az irányt az épület felé.
Már nyitva vannak, s nálam meg a hamis személyi, laza könnyedséggel tolom a képükbe, mert azért én sem hinném el magamról, hogy huszonegy vagyok. Mert hát, nem vagyok annyi.
- Csak egy tollra le... - de ez így mekkora parasztságnak hangzik. - Egy Tollas legyezőt kérek. Kevés jéggel - gondolom meg magam, ha már ilyen rendesek és majd kapunk tollat. Azt viszont elfelejtem, hogy a Tollas Legyezőnek van alkoholos változata is...

~ ★ ~

- Felőlem aztán az leszel, ami akarsz, ha attól érzed jól magad - Persze tudtam, hogy azért mondja, mert nem vettem fel a telefont, csak a sokadik próbálkozásra. Milyen szerencse, hogy ilyen kitartóan csengetett. - Remélem fontos, mert arról mondtam le, hogy lehúzzam Aaliyah-ról a bugyit - közöltem vele, hogy érezze, hogy mekkora áldozatot is hoztam azért, hogy vele beszéljek. Illetve ebből arra is rájöhetett, hogy miért nem vettem fel elsőre, másodjára vagy harmadjára a telefont.
- Aha, hát nem azért vagy te is a csapatban, hogy észben tartsd az ilyeneket? - vigyorodtam el, bár ezt ő nem látta a kagylón keresztül. Csak vicceltem vele, tehát tudtam, hogy mindenkinek ki kell vennie a részét a munkából, s sohasem becsülném le azt, amit ő végez, ugyanis az egyszer biztos, hogy nálam szorgalmasabb. Engem annyira nem hoz lázba ez az egész grafikuskodás, de ettől függetlenül segítek, ahol tudok.
- Oké, hogy mi is baszunk el dolgokat - olykor elég sűrűn előfordul - viszont még se tőled, se Ollietól és se Aaliyah-tól sem hallottam volna, hogy másra akarja ráfogni a saját faszságát - Tehát nekem most sem azzal volt a problémám, hogy hiba csúszott a gépezetbe, hanem hogy azt annak ellenére nekünk kellett kijavítani, hogy nem a mi részünkről történt, ráadásul azonnal.
- Legutoljára szerintem a kutyám örült nekem ennyire, mikor meglátott - jegyeztem meg Isaac széles mosolyára és vad integetésére. Vicces lett volna megnézni az arcán a változást, ha benyögöm, hogy amúgy az anyagért elfelejtettem elmenni. Az izgatottságot és megkönnyebbülést biztos valamilyen más, negatív érzelem váltotta volna fel. - Gondoltam azt hozol - Igazából eszembe sem jutott, hogy kellene toll is. Úgy voltam vele, hogy az biztosan lesz Isaacnál. Na, nem baj. Egy hiányzó toll legyen minden problémánk. Azt azért könnyedén szerez az ember.
- Bulizni? Hát én. Kit érdekel, hogy fényes nappal van - Max elindulunk az alkoholizmus útján azzal, hogy már napközben is alkoholt fogyasztunk. Mikor amúgy dolgoznunk kellene. - Ha buligyilkos leszel, akkor közlöm a kidobóval, hogy hamis személyid van - mondtam, miután bementünk az épületbe és helyet foglaltunk a bárpultnál.
- Én egy dupla whiskyt - ahogy körbenéztem megakadt a szemem a karaoke gépen. Aaliyah imádná. Küldtem is neki egy szelfit, amin Isaac és a karaoke is helyet foglalt, hogy irigykedjen csak. - Te mégis mi a fenét iszol? - mértem végig a koktélját, ami túlságosan édesnek tűnt az én ízlésem számára. - Csak meg kellene innunk néhány italt, hogy ne legyen akkora bunkóság, hogy letarháljuk őket egy tollal, nem? - kérdeztem, de meg sem vártam a válaszát, már intettem is a pultosnak, hogy kérünk még egy kört.

Fölfelé fújom megint a hajam.
- Persze, pont azért mondtam, mert olyan marha jó érzés - a másikra csak szemforgatva sóhajtok egy és teszek egy enyhe kört a fejemmel. Bárcsak ennyi lenne a bajom egy kapcsolatban. - Akkor azt vedd le, a telefont meg ne fel, legközelebb, érteni fogom... - aztán felfelé nézek. - úgy a tizenötödik fel nem vett hívás után.
Tovább nem húzom ebben, a magánélet nem tartozik rám, főleg, mert a sajátomról beszélni, messziről kerülöm a témát. Connor esetében meg pláne.
- Nem - vágom rá határozott egyszerűséggel. - Hacsak nem azzal a szándékkal alapítódott meg a cég, hogy hamar tönkremenjen.
Az elején tök oké, hogy mindenben besegít az ember, de bevallom, egyáltalán nem erre teremtődött az agyam és szükség lenne egy olyanra, aki ezt megteszi, mert nekem nyilvánvalóan nem ez megy.
- Mit vársz tőlük? - Majdnem rávágtam, hogy európaiak, mikor rájövök, hogy már megint átváltottam a szülőföldem nézőpontjára. Ott nem beismerni, hogy elbasztál valamit, az az egyik legsúlyosabb vétek. Így gyorsan becsukom a szám. - Lesz mivel tökön szorongatni őket - vonok vállat.
- Más nevet vártam volna - jegyeztem meg komoran. - A kutyádat meg hagyjuk. Nem tudok tőle lépni, ha átmegyek hozzátok. Imádommm - ugyanis annyira rajong értem, hogy amint belépek, ráül a lábamra, és mozdulni nem enged, csak néz rám, tök imádattal. Az imádat az kölcsönös!
- Mi vagyok én? Kami?
Csak oldalt lendítem a fejem és vágok felé egy kösszépen arcot, arra közlésre, hogy beköpi a személyim. - Mondd még hangosabban és akkor mind a ketten a kapitányságon kötünk ki - tárom szét a kezem, jelezve a nyilvánvalót.
- A mit?! - Nézek rá döbbenten.
- Én? Tollas legyezőt -  majd belekortyolok az italomba. Az alkohol egyből érződik, kis híján visszaköpöm, de a szám elé kapom a kezem. - Ez alkoholos.
Rám néz a pultos. - Azt kértél, nem? - Sóhajtok egyet, miután lenyeltem kortyot és beletúrok a hajamba.
- Most már igen - nem vágyok még egy kört fizetni, hátha az is piás lesz. És megint benéztem, mert Légyölőt akartam kérni, az az alkoholmentes. Vagy van ennek mentes változata is? Azt hiszem, nagyon be voltam csípődve, amikor kértem, így már fogalmam sincs.
- Neeem, csakis alkholosat! - Hajtom fel a felét, mire rájövök, mit mondtam. - Izé, alkohol MENTESET - teszem le a poharat és veszem elő a borítékot. - Meg egy tollat. Kérhetek? - Nézek a pultosra. - Nem, nem az italt. Írószert - még a kezemmel is teszek egy írásra utaló mozdulatot, mire a pultra tesz elém egy filléres tollat. A semminél az is jobb.
- Köszönöm - halászom a cetlit és a szemüvegem feljebb tolom közben, hogy átmásoljam a címet és a nevet is, felső bal sarokba meg a mi nevünk kerül, a cégé. Közben megiszom a másik felét a pohárnak és észre sem veszem, hogy egy új kerül elém, abba is beleiszok, majd meglepődve nézek rá, hogy már megint félig van.
- Az előbb megittam... - majd kinyújtom a tenyerem Connor felé. - Nálad van a cucc? - Tekintek rá.

~ ★ ~

- Már bánom, hogy most nem így tettem - Hiszen mennyivel jobb lett volna otthon maradni és befejezni azt Aaliyahval, amit éppen elkezdtünk. - Máskor majd szex üzemmódba állítom a telefonomat - Vagyis leveszem csutkára a hangját, hogyha valaki megőrül se tudjon elérni. Mondjuk ez megint nem a legjobb, hiszen így akkor sem érnek el, ha valami sürgős dolog esetleg baj történt. A sokadik csörgetésre úgyis felfogom venni, hogy megtudakoljam, hogy mi ilyen sürgős. Ha pedig apróság, akkor elküldöm a picsába az illetőt, hogy ilyenekkel zavar.
- Hááát - kezdtem kissé bizonytalanul, mert nem tartottam négyünket elég ügyesnek ahhoz, hogy életben tartsunk egy céget - nyilván nem - fejeztem be már határozottabban a mondatot, hogy maradjunk azért pozitívak. Nekem ez inkább csak hobbi, mint munka, mivel én megcéloztam a profi jégkorong ligát, amivel bőven keresek majd annyit, hogy ne kelljen ilyenek miatt fájnia a fejemnek. Persze ettől függetlenül sosem hagynám a srácokat cserben.
- Akkor azt meghagyom neked - jelent meg egy széles vigyor az arcomon és vállon veregettem Isaacet, mielőtt megsértődött volna itt nekem. Bár, még sosem vallotta be (legalábbis nekem), de van egy ideje már egy olyan elképzelésem, hogy nem egy csapatban játszunk. Amivel az égvilágon semmi problémám sincsen. Nekem csak az számít, hogy Isaac jól érezze magát és boldog legyen. Zayden úgyis piszkálja ezzel eleget.
- Mert egy kis kurva - Imádtam azt a kis virslit (mini tacskóról van szó). Mindig neki kellett lennie a középpontban, olyan nem lehetett, hogy senki se foglalkozzon vele. Imádta, ha vendégek jöttek hozzánk, mivel ilyenkor úgy kurválkodhatott, ahogy csak akart. Mindig legalább ketten simogatták vagy játszottak vele, neki pedig ez volt a Paradicsom.
- Csak te, én majd letagadom, hogy ismerlek - vontam meg a vállam. - De ne aggódj, letenném érted az óvadékot - Hát mire valók a barátok? Persze, nem is buktatnám le a hamis személyivel. Viszont, ha tényleg buligyilkosként fog viselkedni, akkor lehet elgondolkozok rajta.
- Ember, csak idd meg azokat a kibaszott koktélokat - néztem rá, mikor kb az őrületbe kergette a pultost a variálásával. - Néhány pohár nem fog megártani - Ha evett előtte persze... mert ha éhgyomorra italozgat, akkor már ez a 2-3 koktél is padlóhoz vághatja. Miközben Isaac irkált, hogy én is produktívan viselkedjek lehúztam a rövidemet és kikértem mindkettőnk számára egy újabb kört.
- Micsoda? Tudod, hogy én nem szoktam cuccozni... De ha mondtad volna, hogy kell, akkor kérek neked Zaydentől - Az anyagról én a kábszerre asszociáltam, bár kicsit érdekesnek tartottam, hogy Isaacnak hirtelen kell, mivel nem láttam még csak füvezni sem. Aztán leesett. - Ja, hogy a céges anyag. Persze - kivettem a táskámból és odaadtam a srácnak. Direkt nem a pultra tettem, nehogy ragacsos legyen valamitől.
Eddig is szemeztem a karaokeval, de most el is jutottam oda, hogy cselekedjek is. Lehúztam az italomat, majd az újjal a kezemben a géphez sétáltam. Keresgéltem rajta a zenék közül, végül pedig a Kiss-I was made for lovin' you számát választottam. - Ez neked szól, Isaac - rákacsintottam, aztán ahogy megszólalt a zene énekelni kezdtem. Igyekeztem jókor belekezdeni egyes részekbe, de csak a refrént ismertem, ezért a többi nem volt éppen pontos. Ahogyan a hangom sem volt valami jó.

- Most már bánhatod - ezzel lezártam ezt a nekem, elég kényes kérdést. Nem véletlen nem beszélek a dolgaimról. Csak akkor, ha éppen az aktuális partnerem, csaj.
A hááátra nagyon félrebiccentett fejjel nézek rá, várom a folytatást. - Na, azért.
Hiszek magunkban, s abban is, hogy haladni kell a dolgokkal, tapasztalatokat gyűjteni, s majd kialakul, ki mit tud igazán csinálni. Már régóta tudom, hogy nem vagyok a se a titkárnők, se a aktatologatók gyöngye, nem is arra van állva a fejem.
- Nekem? - Mutatok magamra értetlenül. - Szerinted ki fog ki után szaladni? Egy ideig... - nem a sport fenegyereke vagyok, s ha tökön szorongatásról van szó, azt észbeli képességeimmel teszem, nem fizikaival.
- Az nem kurva. Az egy cuki szafaládé - azt nem tudom elképzelni, hogy a fenébe nem csúszott még végig a házon, ahogy szedi az apró kis négy tappancsát izgalmában.
- Jó, és akkor honnan tudod, hogy hamis a személyim? Sem hivatalos személy nem vagy, sem pedig haver... annak is szép lennél így, mondhatom. Most már csak azért sem kell, tudd meg. Majd kifizetem én. Részletekben - fojtom el a röhögést.
- Az nem jó, ha kibaszott. Hogy iszok törött pohárból? - Nem kedveltem, ha így beszélnek velem, már kis híján kicsúszott egy japán káromkodás, de visszanyeltem. - Hja, neked. Nem apám máját örököltem. És most különben is, dolgozunk - bólintok. Aztán beleiszok megint a koktélba. Ennyit a határozottságomról perpillanat.
Hagyom a homlokom rávágódni a pulton fekvő alkaromra, míg a másikkal még mindig felé nyújtom a tenyerem. - Nem, a kokainról beszélek - felelem, mikor leesik neki. - Szuper, köszi.
Előveszem a mobilom, majd feltolom rá a cuccot, van plusz memó rajta, amit most külön tettem be, azt fogja megkapni a cég. Kibányászom a memóriát, miután visszaadtam a cuccot Connornak. - Meg is van - kis, műanyak tokba csípem a memóriát és beleteszem bubis borítékba és lezárom.
Aztán arra eszmélek, hogy.. két dologra eszmélek. Az egyik, hogy hat az ital. A másik, hogy hiába nyújtottam a cuccot Connornak, köddé vált. Meghallom a hangját, megfordulok.
- De ne máár, ne udvarolj itt nekem, most előbb ezt adjuk át, aztán jö... - de már semmit nem tudok kihallatni, mert Connor rázendít. Sóhajtok egyet és zsebre vágom a cuccot.
- Hogy lehet ennyire nem tudni egy dalszöveget? - Felhajtom a koktél mardékát és kérek még egy kört, mielőtt elmarok egy mikrofont és én is bekapcsolom.
- Így kell ezt énekelni. Még hogy csak a refrén - aztán rázendítek. Némileg szebb a hangom, de ha nem melegítek be, akkor katasztrófa.
- Neked mit is küldjek, szívem szép szerelme? - Válogatok a dallistában, hogy vége lett a számnak. - Egy kis Spice Girls? - Vigyorgok rá, sejtve, hogy menten agyonvág. Csakhogy már eléggé hat a pia, hogy lazán ne foglalkozzak mindezzel. - Öblíteni is kell ám!
A pultos kihozta az italokat, most úgyis kevesen vannak, hogy állandóan ott strázsáljon. Még nem is sejti, mi fogja várni, ha az ital is hatni fog majd rám.

~ ★ ~

- Hogy micsoda? - Először azt hittem, hogy én hallottam rosszul, de aztán már biztosra vettem, hogy tényleg azt mondta, hogy szafaládé. Hát, lehet én nem vagyok eléggé kulturált, viszont ezt a szót, még soha a büdös életbe nem hallottam. Van egyáltalán ilyen? Vagy csak Isaac egyik eddig számomra ismeretlen hobbija a nyelvújítás?
- Aha, aztán hányszor ejted le a szappant, még sikerül kipengetni a teljes összeget? - Kétlem, hogy Isaac valaha is börtönbe kerülne, de mivel úgyis feltételes síkon beszélünk, ezért ha így történne, akkor egy hetet nem adok neki, még az egyik benga állat doromboló kiscicája lesz. Vagy éppenséggel életben sem marad addig.
Megforgattam a törött poharas megjegyzésén és inkább lehúztam a whiskymet válasz helyett. - A kettő nem zárja ki egymást. Néhány pohárka még nem a világ vége - Persze tudjuk, hogy az a néhány pohár, sosem néhány marad, mert a második után egyre több kedvet kap az ember az iváshoz, a hatását sem érzi, ezért még bátrabban iszik, aztán hirtelen beüt az összes pia egyszerre, s hirtelen azt sem tudja az illető, hogy milyen évet érünk. Persze nem tapasztalatból beszélek.. dehogy. - Az alkoholisták is piásan mennek dolgozni - Mondjuk ez talán nem a legjobb hasonlat volt, hiszen azért mi közel sem tartunk azon a szinten, hogy másra ne is tudjunk gondolni. Alkalomadtán pedig a napközbeni alkoholizálás is belefér.
- Nem csak kokain létezik... ott van még az LSD, speed, eki... - sorolhattam volna még, de inkább újat kortyoltam a whiskyből. Legalább nem keverem. Én sosem próbáltam egyik drogot sem a sport miatt, mert kidobnának érte a csapatból, ezt pedig nem kockáztatom. Sok haverom viszont rendszeresen ekizik bulikban, aminek nincs más hatása azon kívül, hogy jobb kedvük lesz tőle. Ezt tartom a legkevésbé ártalmas kábszernek (a füvön kívül persze), ráfüggni se tud az ember, mégis jól érzi magát tőle és ellazul. Ráadásul nincs olyan jellegzetes szaga, mint a fűnek, illetve másnapos se lesz tőle az illető, mint az alkoholtól.
- Tedd bele a táskámba - énekeltem bele a mikrofonba az egyik sor helyett. Az anyagra értettem, nehogy itt maradjon és jöhessünk vissza érte. Vagy nehogy elvesszen, mert az még a holnapi másnaposságnál is nagyobb fejfájást okozna, arról nem beszélve, hogy Ollie a fejünket is venné miatta.
- A refrént tudom, az a lényeg - A többi rész kicsit halandzsás, kicsit bikicsunájos előadásmódra sikerült. - Most jön a taps - mondtam a dal végén és jelentősségteljesen néztem Isaacra, hogy mit is kell csinálnia. Ezt követően meghajoltam és stílusosan lesétáltam a színpadról.
A pultról felvettem a kitöltött következő kört, s már jeleztem is, hoy keverhetik a következőt. A whiskymet megittam, Isaac koktélját pedig letettem az egyik mélyládára.
- Valami kevésbé csajos szám nem is jut eszedbe? - kérdeztem, mikor kiválasztotta a Spice Girlst. - Ha már retro, akkor legyen Backstreet Boys is - indítottam el a következő számot.

Egy arccal tekintek vissza rá,  még a bal kezem fel is emelem válasz közben.
- Ne mondd, hogy nem ismered a szafaládét. Olyan, mint a virsli, csak sokkal... ducibb. Meg ennivalóbb, már látásra is - az íze borzalmas, de inkább nem mondom. A kutyát viszont imádom, ha nem mozdulna a lábamról, akkor sem bánnám, legfeljebb húzom magammal, ahogy megyek.
A koktélra nézek, vagy legalábbis a pohárra. Szappant leejteni?
- Ki a tököm használ szappant manapság? - Jó, odahaza nagyiéknál az van, de az a szappan, az valami isteni szuper, igaz, ott a víz is más. - Nem kell ahhoz szappan, hogy kifizessem a manit.
Szappant leejteni, hát még én nem hallottam. Honnan szedte ezt?
- Nem megyek az ügyeletre, összevarratni a nyelvem - ragadok meg a törött témánál, de már vigyorgok, mint a tejbetök. - Neked. Bezzeg nekem - hajtom fel a maradékot az aljáról, nem hagyom kárba menni. Egy kortyot sem vagyok hajlandó hagyni az alján. Különben is, isteni!
- Mattaku, nem vagyunk piások..sak! - Nem veszem észre sem a nyelvbotlást, sem azt, hogy máshogy is keverek. Pia és meló nem fér meg nekem egy helyen, ezért látványosan arrébb is tolom az üres poharat, még a számat is összepréselem elégedetten, hogy képes vagyok ellenállni. Az üres pohárnak. A pultos elveszi, mire azt hiszem, hogy azért, mert felé toltam. Elveszem a kezem a pohár aljáról és csak rá mosolygok.
- Kösz, még egyszer kimondod LSD... - attól nagyon rosszul lettem egy hétig nem tudtam eljutni a suliig, mert az összes aku, oni, mononoke beült a szobámba és nem tudtak elszakadni egy monitortól, tévétől, de még a telefonomtól sem. Azt nagyon imádták. De mindig ennyien vannak? Még a hűtőben is volt... meg a vécén...
Már felé tartok, mire leesik, mit szopránozik a mikrofonba, megállok, ránézek, majd visszaemlékezek.
- Ja! - azzal elmarkolom a pultról a borítékot és jön a táska is, de csak miután alaposan beletettem a cuccot és be is csuktam. Levágtam az asztalra, nehogy szem elől veszítsük. Azért csak saját meló van benne, legfőképp Oliveré, és eltöröm bárki kezét, aki elveszíti.
- Naiiii - ledobom magam az egyik székbe és mire a mikrofont bekapcsolnám, vége is a számnak. A felszólításra csak félrebiccentem a fejem és rákönyökölök a combomra, majd felugrok, mintha hullámzós óvációt adnék.
- Így jó? - Vigyorgok.
A gép fölé hajolok, keresem a számot.
- Haaaaa???!!! Azt a szirupos, buzisra hajazó csapatot? Fúúújjj... - elmarkolom a poharat, felét felhajtom, majd tovább keresek.
- Megvan! Ezt kapd ki! - AC/DC Highway to Hell. Rongyig ismert, rongyig hallgatott és énekelt, de ki nem hagynám ezt a károgós éneklést.
Az első refrénnél vállon ragadom Connort, de a helyett, hogy őt rántanám magamhoz, én rántódok oda hozzá, de ez azon a lényegen, hogy teli torokból nyávogom a refrént, mit sem változtat.
- Na, ugye, hogy megy ez? Te jössz, de ne BSB legyen, mert akkor... - lehuppanok a táska mellé, eltévesztve a széket, kanapét. Hat az ital, olyannyira, hogy csak vigyorgok végig a dal közben és a végén tényleg tapsolok, miután felhajtottam a maradék italt is a pohárból.
- Ne-ne, most még te jössz, most én választok neked - nem elég egyenesen, de eljutok a gépig, aztán random rányomok egy számra. Valami heti dalvezető, csaj énekli és írtó sikeres. A rossz fiú eljut az agyamig, de már előre vigyorgok kárörvendően, mit fog belőle kihozni.

~ ★ ~

- Tehát virsli, király - Nem gondoltam volna, hogy arról fogok beszélgetést folytatni, hogy milyen fajtái vannak a virsliknek. - Most már nem halok meg hülyén - jegyeztem meg iróniával a hangomban, hiszen most egy kurva fontos információval lettem gazdagabb, ami nélkül nem élet az élet.
- Emlékeztess arra, hogy többet semmiképpen se fogjak kezed veled - mondtam, miután kifejtette, hogy ő meg a szappan miért nem állnak jó kapcsolatban. - Arra céloztam, hogy a börtönben az első pár nap után már az egyik benga fasz ölében dorombolnál, mint egy kiscica - Fordítottam le neki az imént mondottakat, hátha így már megérti, hogy miről dumálok.
- Menthetetlen vagy - közöltem vele egyszerűen, miközben még mindig a törött pohárnál volt leragadva. Néha komolyan elgondolkozok azon, hogy mi ketten hogyan lehetünk barátok, mivel rohadtul különbözünk egymástól. Ha nincs a cég, akkor szinte biztos, hogy még csak szóba állni se nagyon álltunk volna a másikkal, mert nincs valami sok közös témánk.
- Ugye tudod, hogy mindegy hányszor mondom ki, hogy LSD, csak akkor tudsz beállni tőle, ha BE IS VESZED? - Egyszer megnézném Isaacet illuminált állapotban és nem az alkohol hatása alatt. Kíváncsi vagyok, hogy az amúgy zárkózottabb meg szégyellősebb gyerekből mit hoznának ki a cuccok. De persze azért annyira nem érdekel, hogy bedrogozzam. Rábeszélni szívesen rábeszélem, hogy próbálja ki, de azért a tudtán kívül nem csempészném bele az italába. Vagy mondjam azt az LSD matricára, hogy egyszerű cukorka...
- Hát - elhúztam a számat - lehetett volna jobb is, de mivel rólad van szó, ezért elfogadom - vontam meg a vállam. A szám szegletében bujkált egy kis mosoly, ami arról árulkodott, hogy az imént csak vicceltem vele. Bár, nem hinném, hogy most megsértődne egy-egy ilyen piszkálódáson. Józanon talán magára venné, de részegen szerintem semmiképpen.
Az AC/DC számnak is csak a refrénjét ismertem, viszont azt teli torokból is üvöltöttem. Pusztán a véletlennek köszönhető, hogy Isaac pont akkor tévesztette el a széket és borult egyet, mikor éppen videót készítettem. A videóra ráírtam, hogy komoly üzletemberek, aztán továbbítottam Olivernek. Mert most ez nagyon jó ötletnek tűnt. - Billie Eyelish? Komolyan? - húztam fintorra a számat, ráadásul még szerintem a csaj nevét is rosszul ejtettem ki. Az egész dal egy teljes halandzsa volt, ugyanis lövésem sem volt a dalszövegről, hiába hallottam már párszor a rádióban.
Zárásnak a See you againt választottam, hiszen valami melankolikussal kell zárni a bulit. Átkaroltam Isaac vállát és jobbra-balra dülöngélve énekeltem. Ezt követően leugrottam a színpadról, viszont az egyensúlyom már közel sem volt elég jó ehhez, ezért elestem. Hogy ez kevésbé legyen ciki gurultam egyet és beálltam egy finishing move-ba, mintha pontosan így akartam volna.
- Jobb ha megyünk, mert már így is itt vagyunk fél... - fél órát akartam mondani, de aztán a falon lévő órára néztem és kikerekedtek a szemeim - két és fél órája - lehúztam a maradék italomat, megvártam Isaacet is, aztán neki is vágtunk az útnak. Az ajtóban megtorpantam - Ott felejtettem a táskámat - azzal a lendülettel vissza is fordultam érte. Felvettem az asztalon hagyott zsákot és visszamentem Isaachez. - Na jössz már? - néztem rá, mintha nem én hagytam volna el a lényeget.

Sóhajtva nézek rá. - Reménytelen vagy. - Állapítom meg, aztán a szám sarkában megjelenik a mosoly.
- Folyékony szappan? Tusfürdő? Nem a kőkorban élek, mint aki csak a szappan ismeri - veregetem vállon. Direkt. - Majd kapsz puszit - röhögöm el magam a pohár felett.
- Ó - meredek az üvegre, mert ehhez nem sikerült leesnie a tantusznak. - Érdekes hasonlatok. Honnan ismered? És ami a lényeg, honnan tudod, hogy nem ő fog nekem dorombolni? Nem csak hajam van, eszem is - de persze, azért sejtem, igaza van. Járhatok én edzésre uncsitesóhoz, otthon meg nagyapámhoz, még Connornak is ropi vagyok. Azt már inkább lenyelem, hogy szeretnék én valakivel dorombolni és a hasonlat egészen jó volt, a fasz kivételével, bár nem azon akadnék ki, hogy azt hord a két lába között. Sőt!
- Ja. Elvérzek. Tudtam - bólogatok, de aztán muszáj vagyok leborulni az alkaromra. Aztán felnézek rá, de nem egyesedek ki, részben az alkarom takarásából nézek rá.
- Citrom, citrom, citrom, ccccitroooommmm - várok egy kicsit. - Na, elindult a nyálelválasztás? Pedig nem is ettél ccccitromottt. Nekem az LSD ilyen - nagyon nem vágyom ismét arra az élményre. Nincs bajom a társlakókkal. Csak ne lássam őket, maradjanak láthatatlanok. Anyámékra a frászt hoztam, mert persze, akkor pont otthon volt apám is, ahogy néha elordítottam magam vagy arrébb ugrottam. Amúgy meg tök normálisan viselkedtem. Kivéve, hogy végén a nappaliban ücsörögtem a kanapé sarkán, két párnát magamhoz ölelve.
A válaszra lelohad a vigyor a képemről és a mikrofonba hajolok. - Bakaaa. - kis szünet után folytatom. - De én így szeretlek.
Tényleg csípem a búráját, és ne kérdezze senki, mikor múlt el az az érzésem, hogy három méter tisztes távolság és csak rá se nézzek. Jó fej. Ennyi nekem elég.
- Már megint csak a refrént ismered? - Dalolom a szám közben, mikor rájövök, hogy csak én vonyítok a refrének között. - Áruló.
Az ital már hat annyira, hogy mikor észreveszem a készüléket, fáziskéséssel, mert valószínűleg befejezte már a kép készítését, egy V kezet mutatok fel, széles vigyorral.
- Milyen szempilla? Nem tudom, meg azt sem, hogy Bili-e. Jólesz - nekem mindenképpen, fergetegeset szórakozok, hogy mit össze nem szerencsétlenkedik a számmal, párszor inkább csak belekuncogtam a mikrofonba, nem bírva visszatartani a röhögést.
A szívet megríkató dalból a lassú részt teli torokból éneklem, a közepétől átváltok a másik nyelvre. A fene gondolná, hogy a magas hangok jobban mennek és a legmélyebbek? Nem foglalkozom vele, csak énekelek.
Elvesztem az egyensúlyom, ahogy Connor eltűnik melőlem, nekidőlök a falnak, s egy jót nevetek, mikor megérkezik.
- Hai! - Bólogatok, s keresem a mikrofon kikapcsológombját, amit nem látok, csak érzékelek, s mikor kikapcsolom, be is sivít. - Sssss... - óvatosan leteszem az asztalra. - Megyek máris - még mindig és megint nem veszem észre, hogy rajtam kívül senki sem érti a nem angolt.
Az egyenes még megy, a friss levegő meg nem segít, először minden túl... fényes. Pislogok párat, majd veszek egy mély levegőt.
A saroknál túl gondosan nézek körbe. Háromszor is. Pedig zöld a lámpa. Így kis híján majdnem a pirosba érkezek bele a végébe, s fel sem tűnik, hogy a hátam mögött suhan el szinte a kocsi, ahogy beletapos a gázba.
- Ez az - mutatok az épületre, majd megszédülök, ahogy felfelé nézek. - Hűdemagas.
Az épületbe lépve már ... még kellemetlenebb fényár fogad, hófehér falakkal, berendezésekkel. Most kéne egy napszemcsi!
- Á, jó napot! Isssac Brighton vagyok és ... ma beszéltünk telefonon - hogy hívják? - Mr. Tarimmal. Itt vannak a kért anyagok. Deee.... - aztán rámeredek a recepciósra, mert értetlenül néz rám, majd Connor felé fordulok. - Valamit rosszul mondtam? A táskádból a boríték, az kell. - s a nyelvem megakad meg a végén, zavaromban vigyorogni kezdek. Csak le ne bukjunk! Azt viszont nem veszem észre, hogy minden második szavam csupán angol, míg a másik fele az a másik anyanyelvemé.

~ ★ ~

- Aha, mert ezekhez a börtönben olyan könnyű hozzájutni - Nyilván én sem a civil életben gondoltam, hogy nem használ szappant. Igazából a börtönben sem lehet nehéz dolog szerezni folyékony tusfürdőt, mivel ott van bolt a rabok számára, illetve a hozzátartozók is küldhetnek bontatlan csomagolásban. Viszont lefogadom, hogy vannak olyan elítéltek, akik nem juthattak ilyen "luxuscikkekhez", ezért inkább másoktól veszik el. Abba pedig inkább ne is menjünk bele, hogy egy tusfürdőt mennyi más dologra is lehet még használni. Nem, nem voltam még börtönben, csak Aaliyah végignézette velem az Orange is the New Black összes évadát. - Kösz, de inkább kihagynám - Értettem ezt a puszira. Nem mintha attól tartanék, hogy Isaac nem szokott rendszeresen tisztálkodni, egyszerűen csak nem vagyok az a típus, aki puszival köszönti a haverjait. No offense meg miegymás. - Azért ez elég egyértelmű - Mármint hogy ki dorombol kinek. -  Biztos vagyok benne, hogy te hamarabb megtudnál oldani egy bonyolult egyenletet, de abban is biztos vagyok, hogy mire a végére érnél, addigra már valamid vagy lila vagy véres vagy törött lenne - Isaac nem az a fizikai típus, tehát egy verekedésben nem sok esélye lenne. De mivel nem keresi a bajt (ha mégis megtalálja, akkor általában olyan mázlista, hogy nem egyedül van, hanem olyannal, aki megtudja védeni), ezért ez annyira nem nagy probléma.
Megforgattam a szemeimet, mikor közölte, hogy elvérzik, sőt még egy fáradt sóhaj is kiszakadt belőlem. Nem vagyok egy türelmes ember, s Isaac minden egyes találkozásnál próbára tesz.
- Te toltál már LSD-t? - széles vigyor jelent meg az arcomon. - Nem gondoltam volna, hogy tudsz még meglepetést okozni - Nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen komolyabb tudatmódosító szereket is próbált már. Én még csak füvezni sem füveztem soha. Nem azért mert akkora szent lennék vagy ne lennék rá kíváncsi, egyszerűen csak nem merem megkockáztatni az edzések mellett. Annyit nem ér, hogy miatta kibasszanak a csapatból és búcsút inthessek a profi ligának.
Az indokolatlan szavakat már szinte meg sem hallottam, nem hogy rákérdeztem volna, hogy ezt most miért. - Aha, kösz - mondtam arra, hogy így szeret. Nyilván én is kedveltem, viszont nem tudnék annyit inni, hogy ezt ilyen szinten hangoztassam is.
Csak megvontam a vállam arra, hogy miért csak a refrént ismerem. A többi résznek is vágom nagyjából a szövegét, viszont annyira azért nem, hogy teli torokból azt üvöltsem. - Billye Eyekish - próbáltam helyesebben kimondani a csaj nevét, de szerintem még mindig nem találtam el. - Biztos ismered, ilyen elvont csaj, aki az egyik videoklipjében pókokat tesz a szájába - Semmi bajom az említett állatokkal, viszont a hideg kirázott attól a jelenettől, mikor a csaj szájából mászott ki. Ezt a klipet is Aaliyah nézette meg velem, sőt arról is felvilágosított, hogy a pókos rész nem CGI, hanem azt tényleg bevállalta a Bili. Nem normális.
Miután kiléptünk a bárból élből rossz irányba indultam el, csupán jó pár méter után vettem észre, hogy Isaac a másik irányba halad. Mivel ő tudta, hogy hol van a cég (legalábbis reméltem, mert én elfelejtettem), ezért valószínűleg én vettem ellentétes irányt. Pár futólépéssel utol is értem. Felvettem a napszemüvegemet, abban reménykedve, hogy ezáltal józanabbnak fogok tűnni. Löktem egyet Isaacen, mikor gyökeret vert a zöld lámpánál. Nem vártam meg, elsétáltam mellette és a cég épülete előtt álltam meg. - Ja, mint a new yorki felhőkarcolók 90%-a - mondtam, miközben karon ragadtam, s behúztam az épületbe, mielőtt a nagy szédüléstől hátra vágta volna magát a betonon.  
Kicsit elbambultam, miközben Isaac a recepcióssal beszélt, ezért először fel sem fogtam, hogy hozzám szólt.
- Maguk ittak? - kérdezte meghökkenve a recepciós.
- Magánügy - mondtam tömören, de annál barátságtalanabbul, miközben átnyújtottam Isaacnak a borítékot. A napszemüveget továbbra sem vettem le és igyekeztem egy pontra koncentrálni, hogy ne kezdjek el imbolyogni.
- Ez nem valami profi hozzáállás.
- Nem emlékszem, hogy bárki kérdezte volna a véleményét. Tegye a dolgát és juttassa el a borítékot a főnökének. Mit gondol menni fog? - Részegen kötekedős vagyok? Lehet egy kicsit.

- Nem is a börtönről beszélek - sóhajtok egyet.
Vágok rá egy képet, hogy kihagyja a puszit.
- Most már, ha kérnél, se adnék - nem vagyok egy pusziszkodós fajta. Egyrészt lányos szokás, másrészt homik is szokták, én meg... fogalmam sincs, melyik kapu, de ahogy ők teszik, attól rosszul vagyok.
Csak elnevetem magam, hogy alulértékel. Sebaj, nem vagyok verekedős, ezt nagyapám is megmondta a dojoban. Inkább... kifárasztok. Ahhoz meg állóképesség kell.
Felteszem az állam az alkaromra, mikor rákérdez, toltam-e.
- Megmondtam, hogy ne mondd ki. Igen. Tök véletlenül - ugyanis hárman ittunk ugyanazt és a mellettem ülőét ittam meg, amit előtte telenyomott, hogy jól érezze magát. Mivel eltelt egy kis idő, mire rájöttünk a cserére, addigra már hatott, így mentőt hívtam. Ami... kínosan vicces volt.
- Ne próbáld ki. Nem csak, mert neked nem lehet - dőlök vissza a homlokommal a felkaromra. Szar emlék.
Egy cöh hangot adok ki, hogy ő nem mondja vissza, de hát nem is vártam, az lenne az igazán furcsa.
- Tök mindegy - legyintek arra, hogy nem tudja kimondani a csaj nevét. Én meg nem is emlékszem rendesen a nevére. - A mit csinál? Inkább terráriumban nézegetem, de hogy a számba... - megborzongok. Elvetemült egy csaj.
Észre nem vettem volna, hogy lemaradt mögülem, mert élből a másik irányba fordult. A fény zavart, és hogy minden hangosnak tűnt.
- Na. Piros van, nem... Nem. Zöld - fogom fel, hogy már átváltott a lámpa, azért nem jönnek autók a zebrán.
Csak sóhajtok egyet. - Ez már igaz - értve a felhőkarcolók tulajdonságaira. - Ne húzz, elesek - vigyorgok.
A kérdésre a recepciósra meredek. Már válaszolnék, hogy ő is biztos, csak az sima víz, vagy kávé, amikor Connor lezár. A megjegyzésre viszont kijózanodok (mintha) és a kezem nyújtom a borítékért. Feltúrta az agyvizem, de nyugodtan válaszolok.
- Nosss... ma szabadnapunk van, mert születésnapot ünnepelünk. Ha szülinapunk van, akkor bulizunk, abba meg a piálás is beletartozik. Ebbe hívott bele a maga főnöke, hogy elvesztették azt az anyagot, amelyről még adás-vételi papírunk isss van. MI elhoztuk. Holott nem lett volna kötelességünk, mondván megvan magukkknak. Elhozatni nem hozatjuk mással, mert olyan anyag. Na, ki a nem profi? - Addigra remélem, már a kezemben van a boríték, vagy Connor odaadta. A megerősítésére csak a recepciósra mutatok, mutatóujjal, amiért még az anyám is letörné csuklóból a kezem, mert mutogatni nem illik.
- RRemélem, nem fog elveszni útközben, így - előveszem a mobilom és lefotózom a recepcióst, csomaggal a kezében. - inkább bebiztosítom magunkat. Még hogy nem vagyunk profik...
De kéne kifelé menni, mert az a pillanatnyi józanság, az kezd eltűnni.
- Menjünk. Szép napot, és üdvözlöm a főnökét!

~ ★ ~

- De én meg igen - Úgy látszik elég szépen elbeszéltünk egymás mellett. Ebben igazából semmi meglepőt sem találok, mivel nagyon nem egy rugóra jár az agyunk. Nem véletlen, hogy ennyire különbözünk. Ha nem lenne a Lollipop, akkor nagy valószínűséggel nem csak hogy nem álltunk volna szóba egymással, de nem is találkoztunk volna. Az pedig szinte biztos, hogy nem neveztem volna barátomnak. Így sem vagyunk a legközelebbi haverok, annyit nem lógunk együtt, viszont amikor valamit meg kell csinálni, akkor jól elbaromkodunk. Tehát nincsenek ilyen kínos párbeszédek vagy csendek köztünk.
- Dehogynem - finoman megpaskoltam az arcát. Nem tartottam Isaacet straight heteronak, amivel enyhén szoktam viccelődni is, de nem Zayden-féle homofób stílusban. Nekem semmi bajom azokkal, akik a saját csapatukban játszanak. Főleg, akkor hogyha a barátaimról van szó, akkor még akkor is támogatnám őket, ha mondjuk egy csillárhoz vonzódnának.
- Jajj, mert mi lesz, ha kimondom? - forgattam meg a szemeimet. - Véletlenül? - ráncoltam a szemöldökömet. - Ez is csak te lehetsz - vigyorodtam el. Azért nem sok olyat hallani, hogy valaki véletlenül vesz be LSD-t. - Milyen formában vetted be? Por, folyékony vagy blotter papír? - Az első kettőt lehet italba keverni, amiben nem igazán veszi észre az ember, viszont a papír formáját azért nehéz másnak nézni. Maximum matricának, de azt meg minek is venné bárki a szájába? - Nem akartam - Nem csak azért, mert azzal a lendülettel repülnék a csapatból, hanem mert nem is vonzottak soha ezek a tudatmódosító szerek. Alkoholt se sűrűn (vagy sokat) szoktam fogyasztani, anélkül is jól tudom érezni magam, ezért általában én vagyok a társaság sofőrje.
- És biztos vagyok benne, hogy vannak ennél még betegebb dolgok is - Az utóbbi években már elég érdekes videoklippeket lehet látni. Azt már meg sem jegyzem, hogy a legtöbb video felér egy soft pornóval, ahol nem is a zenén van a lényeg, hanem az énekesnő seggén vagy ha férfi előadóról van szó, akkor a táncoslányokról, akik körülugrálják. Aztán ott van a másik véglet, akik teljesen elvont klippeket gyártanak bizarr felvételekkel.
- Neked nem lenne szabad alkoholt fogyasztanod - jegyeztem meg, mikor végbement benne a felismerés, hogy a lámpa már rég zöld és nemsokára megint pirosra vált.
Csak bólogattam Isaac agymenésén, amit túl bonyolultnak tartottam ebben az állapotban, főleg hogy én biztos nem magyaráztam volna ennyire túl. Nem vettem volna a fáradtságot sem arra, hogy ennyi szót pazaroljak a recepciósra.
- Hova menjünk? A karaokeba csak ne menjünk vissza, inkább valami más helyre - mondtam, miután kifordultunk az épületből. - Hol szeretnéd ünnepelni a születésnapodat? - vigyorodtam el, miközben elindultam egy random irányba. - Mit szólsz az egyik Hootershez? Ehetnénk valamit - Ami ugye a piát is szívja, de most nem a józanodás volt a célom, egyszerűen csak éhes voltam. - Aztán pedig ihatnánk, nehogy a végén kijózanodjunk - tettem hozzá, mielőtt még azt gondolná, hogy ennyiben le is zárult a mai bulizás.

Hirtelen csukom be a szám, amikor rájövök, hogy hát pont nem ugyanarról beszélünk, majd elkuncogom magam. Nem egy vágányon jár az agyunk, annyi biztos, de pont ez a jó. Elvagyunk ezen kívül egymással, legalábbis kedvelem azért, mert elviseli mind az ábrázatomat, mint az elszállt agyamat. Kevesen tolerálják. Akármelyik részét is.
- Na - hárítom a paskolási mozdulatot morcosan, ami csak egy másodpercig tart. A hárítás reflex, drága jó nagypapi dojoja, és az unokatestvéremé itt, megadja a hatást. De sosem használom, nagyapa megígértette velem, az pedig nagyon nagy szó és ígéret. Így inkább vagyok kétballábas változat a többieknek. Noha Zayden viccei azok, amiket nem bírok, de inkább lenyelem. Fogalma sincs, mennyire rosszul esnek, de ha meg elkezdek vele ezen vitázni vele, az még rosszabb, így inkább ráhagyom, s hamarabb túllendülünk rajta.
- Rosszul leszek? - adom meg az egyértelmű választ. - Hát én hát - rántom meg a vállam. Az összes hülye dolgaim ilyenekből adódtak. Még a kizárás a lakásból is. Tehetek róla, hogy kiesett pont akkor a zsebemből, amikor a kaput akartam kinyitni és beleesett a csatornafedél nyílásán? Persze, a sodrás erős volt, és a kezem sem fért be.
- Honnan tudjam? Papír biztos nem volt, mert annyira még nem voltam beállva, hogy ne lássak meg egy papírcefnit a pohárban.
Feltartom a kezem, rájövök, hogy hülyeséget kérdeztem.
- Boccs, nem is kérdeztem - hiszen azonnal kivágnák a csapatból. Neki meg az az élete.
- Ebben biztos vagyok - a programoknál is, mikor jönnek a grafikusok, a rendezők és játéktervezők az elgondolásaikkal, miket tudjon a játék és a grafika, én csak lesek. Nem mondom, nagyon király ötleteik vannak, kihívás. De néha nagyon szürreálisakat kérnek, mintha istenek lennénk. Holott ezek kódok és a kreativitást nekik dobálgatták születéskor, nekem maradt a logika.
- Tökéletes megállapítás, X pohár pia után, igazán kedves tőled - de vigyorgok, eszem ágában sincs ezen megsértődnöm. Anyám máját örököltem, az meg a totális kipurcanás az alkoholtól.
Ráadásként hiperaktívvá teszi az agyamat és olyan logikai kiselőadásra képes, mint amiből most Connor és a recis is ízelítőt kapott.
- Oké, nem megyünk - egyezek bele nagyon könnyen. Most már kiénekeltem magam, teli torokból. - A szülinapomat? - Nézek rá értetlenül. - Mi... ááá.. óóó, értem én ... - tartom fel a mutatóujjam vigyorogva.
- A Hooters jóóó - ú, piát nem kéne inni többet, még én is kihallom, hogy elnyújtottam a szót, és  nagyon kell erőlködni, hogy ne máshogy szólaljak meg. Vagyis még nem vagyok annyira beállva.
- Hambi, meg azok a csirkelábak... meegg.. azok a gombócok... sült krumplival. - vigyorodom el. Tényleg éhes vagyok.
- Ahhoz én már csak sssört! - Támaszkodok a vállára egy pillanatra, majd ellendítem a sarkon a megfelelő irányba. Ami nem igaz, mert inkább csak próbálnám, ami egyáltalán nem megy.
- Te, szerinted... Olinak van csaja most? - Számolom az ujjamon, hány nap, vagy hét telt el.
Közben már be is léptünk az ajtón, szerencsére elég közel van a falatozó.
- Foglalsz asztalt? Mindjárt jövök. Izé.. rendelj, ami jól esik.
Leérkeztek a hatalmas piamennyiségek, ki kell mennem.
Egészen jól el is nézelődnék a falon, mik vannak felírkálva, mikor érzékelem, hogy figyelnek. Jobbra fordítom a fejem, sandítás után, majd felfelé irányítom. Én sem vagyok egy cirkáló padlóváza méret, de aki mellettem áll, az egy drabák állat! És engem néz. Nem mosolyogva.
Aaazt hiszem, jobb, ha nyugiban kimegyek. Csakhogy még... nem lehet. Basszus gyere már kiii!

~ ★ ~

- Annyitól, hogy kimondom? - Ráncoltam a szemöldökömet. Olyan tényleg van és már velem is volt, hogy nagyon sokat ittam egy bizonyos piából, amitől aztán olyan rosszul éreztem magam, hogy Aaliyah-val papot akartam hívatni. Azóta se iszok vodkát, sőt már a hideg is ráz az említésétől. Ez azért nem csak velem fordult még elő, viszont olyanról még nem hallottam, hogy valakiből a drogok váltsanak ki ilyen hatást. Főleg ha csak egyszeri alkalomról volt szó. Márpedig csak arról volt szó. Azt azonban elhiszem, hogy annyira megérintette Isaac lelkét az a tény, hogy akaratlanul is drogot fogyasztott, hogy azóta is rossz emlékként kísérti. - Pedig azt szokták mondani, hogy az ilyen tripek nagyon izgalmasak - Attól függ persze, hogy ki mit hallucinál. Egyik haverom azt mesélte, hogy egy ilyen trip során azt képzelte, hogy tud repülni, ezért ki is akarta ezt próbálni. Az a szerencse, hogy a földszinten lakik, ezért mikor kiugrott az ablakon, hogy elrepüljön nem zúzta magát halálra. Most képzeljük el ugyanezt a helyzetet úgy, hogy valaki a tizediken lakik. - Mert szerinted a papír nem mállik teljesen szét a folyadék hatására? - A matrica formájú LSD-t amúgy sem szokták italokba keverni, mivel azt a nyelvre vagy nyelv alá helyezve kell használni. Tehát minden bizonnyal por formában kaphatta ezt az édességet. Mondjuk a formátum nem is számít, az a lényeg, hogy bejutott a szervezetébe az anyag.
- Nem a bébicsőszöd vagyok. Annyit iszol, amennyit akarsz - Nem fogok papolni arról, hogy mennyit ihat agy mennyit nem. Már felnőtt férfi, ezért ismernie kell a határait, ha pedig úgy dönt, hogy átlépi őket, akkor az rá tartozik. Az ivásban nem is akadályozom meg, de azért persze figyelek arra, hogy ne csináljon túl nagy hülyeséget. Mondjuk az is igaz, hogy részegen én is sok mindent tartok jó ötletnek, amik amúgy rohadtul felelőtlenek. De mivel kettőnk közül én bírom jobban a piát, ezért a józanabb is én vagyok, tehát a másikra való vigyázás kimondatlan feladata is az én vállamon nyugszik.
- Majd az étteremben hitelesebben add elő, hogy te vagy az ünnepelt, mert ilyen alakításra biztosan nem kapunk ingyen süteményt - ráztam meg rosszallóan a fejem. Nem vagyok annyira édesszájú, viszont egy finom sajttortának sosem tudnék nemet mondani. A legközelebbi Hooters felé vettem az irányt. - A csinos pincérlányokról ne is beszéljünk - Nem tagadom, hogy nem csupán a kaja miatt járok ezekbe a kajáldákba. De ezért nem hiszem, hogy bárki is hibáztathatna. - Én is csak azt iszok már - Nem akartam ennél részegebb lenni, már csupán a szinten tartás miatt. Felvontam a szemöldökömet, mikor megpróbált ellökni (?), nem nagyon tudtam hova tenni a próbálkozását, ami elég erőtlen is volt, ezért csak ellen kellett neki tartanom, hogy lepattanjon rólam, mint egy gumi labda.
- Igen. Te - vigyorodtam el. Szerintem Olivernek volt a legjobb kapcsolata Isaac-kal, igazi kis bromance volt a javából. A legutóbbi információim szerint nem volt jelenleg senkivel sem együtt. Lolita már a múlté, Francesről sem hallottam mostanában, ezért hacsak nem újított be valakit, akkor szerintem még csak kavarni sem kavar senkivel, nem hogy együtt lenne valakivel.
- Oké - ledobtam magam az egyik boxba és anélkül rendeltem, hogy átnéztem volna az étlapot. Már rengetegszer ettem ilyen étteremben, ezért pontosan tudtam, hogy mit fogok rendelni. Kértem először egy-egy üveg sört, majd magamnak egy óriás sajtburgert, sült krumplival és bbq mártással. Isaacnak nem rendeltem kaját, mert nem tudtam, hogy mit enne. Majd ha végzett a mosdóban, akkor intéz magának. Lazán flörtölgettem kicsit a csinos pincérnővel, mielőtt elment volna a rendelésemmel.

Megint azt az arcot vágom, amit nagyjából két perccel ezelőtt.
- Most ismételjem el magam? Igen - ó, nem, tényleg nem fogom elmondani, hogy mennyire zsúfoltnak láttam a szobám. A metrót még inkább. Az utcákat, mindent, ahol megfordultam, míg a szer hatott. Az első napon csak otthon mertem maradni, de akkor is inkább a paplant a fejemre húztam és fejhallgatón üvöltettem a zenét. Rakétasebességű közlekedés a klotyóra, konyhába, aztán vissza a paplan alá. Anyám hagyott, de a röhögése, mert kacagásnak nem merném nevezni, az elkísért.
- Ja. Izgalmas. Hát kössz, ezt a megvilágosodást inkább kihagytam volna - merthogy egy buktatója, ez bizony nem a hallucinálás volt. Ők léteznek, csak mi nem látjuk őket. Bár inkább ne láttam volna őket!
A válaszra rákönyökölök, ráfekszek a pultra, megtámasztva oldalt a fejem.
- Azt tudod, hogy ezt csak az tudja, aki kipróbálta? Mióta vagy te ennyire járatos benne? - somolygok a bajszom alatt rá.
- Hogy jön ide, hogy felkértelek, hogy a bébicsőszöm legyél? - Esküszöm, néha nagyon nem értem, de ettől még nagyon kedvelem. De vannak furcsa következtetései, azt meg kell hagynom.
- Azt nehéz lesz. Olyan bika vagyok, mint állat... Bak, na Bak, az! - a fene tudja ezeket a nyugati horoszkópokat. - Milyen süti kell? - Mert kap tőlem, ha már ilyen kedves, és hosszabb távon kibír. Főleg... spiccesen. És valamit tényleg ennem kell, mert... kell.
- Desszertnek? - kérdem a lányokra vonatkoztatva, ha már kajáról és sütiről beszéltünk. - Micsoda egy jó ötlet! De nekem elég, ha csak a kaját hozzák ki.
Sört talán ittam náluk, ja ittam. Az jó volt!
- Megdumálva! - Sör-sör és sör. Rövidet már nem kívánok, és koktélt sem, attól úgy fejreállnék, mint réce a kutya szájába. Meg labdának is érzem magam, mert kis híján seggre esek, ahogy lepattanok róla, mikor irányba fordítanám, de még megtartom időben magam a hátsó lábammal. Kell a kaja, húde kell!
- Ó, tényleg? - Nahát, jobban tudja, mint én. Már kérdezném, hogy ki, mikor meg is adja a választ, elsőnek bólogatnék, ha mene, aztán méltatlankodó arcot vágok utána meg egy olyat, mint akinek leesik.
- Marha - bokszolok bele vigyorogva a vállába.
Oké-oké, már nem sok van! Neki még több, így nyerek időt, egy kézmosásra és gyorsan kifelé! Áháháá, milyen képet vágott már, mikor a haverja végül megállította az ajtóban, befelé menet, hogy kérdezzen valamit! Uhh, megmenekültem, bár dunsztom nincs, mi a francot nézett ennyire.
Gyorsan le is huppanok Connor mellé, teljesen elégedett arccal, azt nem mondom, hogy teljesen józanan, de a kis adrenalin-löket segített valamennyit, hogy egyenesen tudjak menni, s ne bukjak orra a saját lábamban.
- Na, mit rendeltél? - Kérdezem izgatottan. - Voltak azok a jó kis húsgolyók?

~ ★ ~

- Csak mindig megtudsz lepni azzal, hogy milyen kis puhány vagy - Nem sértésnek szántam, egyszerűen csak ami a szívemen, az a számon típus vagyok. Még mindig kicsit hihetetlennek tartottam, hogy már csak az említéstől rázza a hideg, de kizártnak sem tartottam. Már meg kellene tanulnom, hogy Isaac mindig megtud lepni, hogyha az alacsony toleranciáról van szó. Legyen az alkohol vagy kábszer vagy valami más idegesítő dolog. - Legalább elmondhatod, hogy ezt is kipróbáltad és nem is lett semmi bajod, tehát ne nyavalyogj már miatta - Megértem, hogy akarata ellenére került a szervezetébe az LSD, de nem csinált a hatása alatt semmi rosszat, ahogyan vele sem történt semmi ilyesmi. - Így legalább, ha valaki megvádol azzal, hogy nincs életed, akkor ezt a szemébe tudod vágni, hogy már ezt is próbáltad - Én sem értékeltem volna, ha belekeverik a piámba, viszont ha egyszer már megtörtént és van pozitív oldala a dolognak, akkor azt érdemes nézni. - Miért csak az tudná? Más nem tud utánaolvasni a dolognak? Ez csak LSD, nem valami misztikus szar - Arról nem beszélve, hogy pusztán logika kellett ahhoz, hogy kitalálja az ember, hogyha valami papír anyagú vízbe kerül, akkor szétmállik. Na meg van pár haverom, aki már több alkalommal is próbált ilyen szereket, ők pedig minden élményüket elmesélték velük kapcsolatban. Tényleg érdekelt, mert hajtott a kíváncsiságom, viszont nem voltam annyira felelőtlen, hogy én ki is próbáljam. Igen, a sport miatt. A jéghokira tettem fel mindent, hülye lennék ezzel hazárdírozni.
- Mondtam én olyat, hogy kértél volna? - ráncoltam a szemöldökömet. - Alap dolog, hogyha te vagy a józanabb fél, akkor vigyázol a nyomi haverodra - Ebben a helyzetben pedig én voltam a józanabb, amitől Isaac a nyomi haver. Megint csak nem sértés.
- Aha - egy vállrándítással elintéztem a horoszkópos agymenését. Az az új taktikám (a részeg) Isaac-kal, hogy egyszerűen csak elengedem a fülem mellett azokat a megszólalásait, amiket teljesen indokolatlannak tartok. - Sajttortát. Azt, hogy milyen ízűt, még meglátom - Az összeset szeretem, tehát nem tudok mellé nyúlni vele, viszont a kedvemtől függ, hogy éppen melyik ízből szeretnék falatozni. - Őket is elfogadnám desszertnek, igen. A sajttorta után - Most már nagyon ráálltam erre a sajttorta témára, tehát ha nem tudnék enni, akkor biztosan nagyon frusztrált leszek.
Csak elvigyorodtam, mikor leesett neki a tantusz, hogy őt neveztem meg Oliver kis barátnőjének. Nem mintha bármi problémám lenne ezzel a helyzettel, de kétlem, hogy Oli átpártolna a saját csapatához. - Vigyázz, el ne törjön a kezed - mondtam, mikor beleboxolt a vállamba. Annyira Isaac lenne, hogyha komolyan megpróbálna valakit ütni és még el is találná, akkor vagy megrántaná a kezét vagy zúzódás esetleg törés érné. Már meg sem lepődnék rajta.
- Magamnak hamburgert. Felnőtt vagy, rendelj magadnak - intettem a pult felé. Közben megérkeztek a hideg söreink. - Egészségedre - koccintottam neki a poharamat az övének, majd nagyokat kortyoltam a sajátomba. - Akkor ne felejtsd el, hogy ma van a szülinapod. De majd elintézem én a süteményeket - mondtam, miközben elkaptam a pillantását az egyik szőke pincérnőnek, akire rámosolyogtam, mire ő fülig pirult.

Csak ránézek. Egyszerűen bevette a fejébe, hogy puhány vagyok, én aztán ki nem vakarom neki onnan. Éljen ebben a hitében. Tény, hogy nem is neki mutatom be a dojobeli tudásomat. Pedig nagyapa nagyon egrecíroztat, hogy át kéne vennem a dojot. Az nem baj, hogy ott van az unokatesóm is, aki szintén nagyon jó. Ő nem egyenesági. Köszi papa!
Csak puffogó hangot adok ki válasznak. Nem, nem kívánom neki, hogy élje át. Életemben nem éreztem annyira szűknek a szobát, annyian voltak bent. És reeeettentően hangosak! Ezek mindig kibeszéli az embereket? Valószínűleg igen. Főleg a youkaiok voltak nagyon beszédesek ebben.
- Aztán minek tenném? Tök hülyeség ezzel jönni - vonok vállat. Egyszerűen nem értem, hogy ezzel miért gondolná azt bárki is, hogy menőzni lehet.
- Ja, ha neked erre van időd - vonok vállat, elengedve a témát. Szeret mindenben okosnak mutatkozni, engem aztán nem zavar. Legalább a fejébe is tesz valamit, nem csak az izmaiba.
- Mégis úgy gondoltad, hogy ki kell jelentened, mintha kimondatlanul elvárnám. Kösz, tartsd meg magadnak a pesztrálási mániádat másnak. - legyintek rá.
Szerintem nagyon állat Baknak lenni. Vagy Bikának? Tudja a rosseb. Elégedett vagyok ezzel úgy, ahogy jött. Vagy nem. Azért nem élném végig a tizenhárom éves koromtól lévő időszakot, úgy a tizen... hatig? Neeem. Köszi!
- Karamellás - a sajttortában azt szeretem. A málnás, epres, tudja milyenes, azok borzalmasak. De a karamellás! Aaaz jóóó!
- Blöe - nyilvánítom ki a véleményem a megjegyzésére. - Menjetek szobára, oké?
- Edzésben van, nyugi - paskolom meg a vállát, hogy visszapattantam róla. Valahogy nem kéne innom, lehet, még sört sem. Meg úgy semmilyen alkoholt. Ápfff! Akkor milyen élvezet maradna nekem a progizáson kívül?
Megúsztam! Megúsztam! Nincs kedvem verekedni. Külsőre nézhetnek nyominak, de nem feltétlenül egy kétajtós szekrény az, aki mindig nyer. Nekem a gyakorlat és a technikai rutin van meg. Vagyis inkább nem ütnék meg senkit, mert nyolc napon túlit kapna. És nincs kedvem magyarázkodni sem apámnak, sem nagyapámnak, hogy igen, megint kihasználtam az előnyömet.
- Hogy mi? - Értem meg és döbbenek le. - Nekem nem rendeltél? Hát szépen vagyunk, nagyon ... - legyintek rá. - Nincs. Nem hívtál meg. A szülinaposakat meghívják - nézem, ahogy koccint a sörrel, még nem nyúltam érte, elkezdem a tárcámat keresni, aztán rájövök, még nem kell érte fizetni, így felpillantok, pincérnőt keresve és ahogy megfordulok, két hatalmas méretű... még feljebb nézek, tőle valószínűleg hiába rendelek bármit is. Zavaromban feljebb tolom a szemüvegem az orromon.
- H.. helló - megvannak a szemei, kékek! - Öm - azért eltartott fél vagy egy percig is, mire el tudtam sorolni, mit kérek, a sütiig inkább nem jutottam el, mert még azon agyaltam, kérjek-e bocsit, mert megbámultam... a csajait.

~ ★ ~

- Szerinted. Biztos vannak egy páran, akik nem értenének egyet veled - Én nem tartozom közéjük, viszont biztos vagyok benne, hogy van olyan társaság, ahol kifejezetten menő dolog az LSD és egyáltalán nem tartják hülyeségnek. Nem mintha Isaacet eltudnám képzelni ilyen környezetben, illetve ilyen barátokkal. Azért megnézném, hogy mégis hogyan boldogulna egy ilyen társaságban. Tuti nagyon szórakoztató lenne, mivel ez egyáltalán nem az ő világa. De ezzel nincs is semmi probléma. Ahány ember, annyi értékrend. - Ez a kedvenc hobbim. Nem tudtad? Szerinted ki rakta az italodba a cuccot? - vigyorodtam el. Ebből természetesen semmi sem volt igaz. Nyilván nem azzal szoktam tölteni a szabadidőmet, hogy drogokról tájékozódjak. Olyat pedig főleg nem követnék el, hogy bedrogozok valakit a tudta nélkül, főleg nem egy barátomat. Mikor pedig az említett eset történt, még csak jelen sem voltam, így kivitelezhetetlen lett volna beletennem az italába az anyagot. Persze mást megkérhettem volna... De nem tettem.
- Okés. De ne felejtsd el, hogy te akartad így - Tehát ha túl sokat iszik, akkor nem fogom taxiba ültetni, hanem szépen itt hagyom. Vagy ha belekötne egy bandába, akik péppé akarnák verni, akkor az első sorból nézném végig. Persze fontosak számomra a barátaim, viszont legalább ugyanennyire vagyok makacs és önérzetes is. Ha pedig ennyire biztosan kijelenti, hogy boldogul egyedül, s nem kell vigyázni rá, akkor nem is fogok.
- Nem kérdeztem, hogy milyet szeretnél. Nincs ma születésnapod, hiába teszünk úgy - Ha pedig már az én ötletem volt az egész kamu születésnapozás a tortával, akkor én is fogom kiválasztani, hogy milyen ízű legyen. - Aaliyah lehet nem értékelné - Hiába flörtölgettem mostanában a lányokkal, még sosem fajult a dolog tettlegességig, tehát nem csaltam meg a barátnőmet. Nem tudnám megtenni. Túl jó szívem van ahhoz.
- Azt kétlem, de most mégis úgy teszek, mint aki hisz neked - veregettem én is vállon. - Nem, mert nem mondtad, hogy mit ennél - Legalábbis nem emlékeztem rá. A kettő pedig most egyre ment. Olyat pedig minek rendeljek, amit nem biztos, hogy szeret. Elvigyorodtam Isaac lányos zavarán, amit az igen csak telt keblű pincérnő váltott ki belőle. - Teljes mértékben megértem a reakciódat - Nekem is nehezemre esett a hölgyemény szemeibe nézni, ugyanis a mélyen dekoltált felső remekül kiemelte az adottságait.
Hamarosan megérkeztek az általunk rendelt ételek, én pedig nagy hévvel neki is estem az enyémnek, ugyanis már nagyon éhes voltam. Most sem kellett csalódnom az étel minőségében, mert isteni volt. - Elintézem a tortát. Légy meglepett - mondtam, miközben felálltam és a pulthoz sétáltam, ahol elmagyaráztam Isaac kedvenc pincérnőjének, hogy ma a van a születésnapja és nagyon szeretne egy epres sajttortát, annak pedig külön örülne, ha ő adná át neki. Ez így is történt. Nem sokkal, hogy helyet foglaltam, már hozták ki, ráadásul egy gyertyát is tettek az egyik szeletre. - Boldog születésnapot - vigyorodtam el, miközben a pincérnő megpuszilta Isaacet, s a rúzsa nyomott hagyott a srác arcán. - Mosolyogj - Lőttem róla pár képet a lánnyal, amit be is küldtem a közös csoportunkba Oliverrel és Zaydennel.

- Azok meg pont nem érdekelnek - vonok vállat. Tényleg nem érdekelnek a menőzések. Nekem pont elég az agyam, amivel kikészítem a környezetem. Korántsem azért, mert hülye lennék. A szabálykövetési mániámról meg nem is beszélve. Jó, abban van némi hézag, de ha komoly dologról van szó, akkor nem ismerek szabállyal, avagy széllel szembe dolgot. Máshogy is meg lehet oldani, még akkor is, ha éppen pont szabályt szegünk. Csak máshogy és mást.
Teljesen értetlenül nézek rá. Most hülyének néz? Vagy inkább... á, nem érdekel. Inkább nem válaszolok rá.
- Én hát! - Még mindig nem értem, de valószínűleg már az ital is hatással van bőven rám, hogy most már aztán végképp ne értsem az egyszerű gondolatmenetét. Mert hajlamos vagyok ilyenkor aztán végképp mindent túlbonyolítani.
- Kend a hajadra. Majd megveszem magamnak - óhó, hát engem aztán nem tud zavarni, hogy mások szerint mi van nekem ma és mi nincs! Megajándékozom én magam a legfinomabb karamellás sajttortával.
- Nem az én bajom, ha póráz van a nyakad körül - attól még étlapot lehet nézegetni, úgy vagyok vele. Nem, mintha úgy alapvetően érdekelne ilyesmi.
Ránézek. Azt hiszem most van az, hogy az alkalmi süket, na, az nála bejátszik.
- Akkor ki a fenének hadováltam én a húsgolyókról? Meg sörről? Meg sült krumpliról és csirkecombról? Te aztán tényleg süket vagy - puffogok fél percet neki, aztán mintha ott sem lett volna. Mert ettől még nem lesz meg a rendelésem. Márpedig enni akarok, kezdek éhes lenni.
- Mit? - zavartan kapom felé a tekintetem. Nem szoktam én zavarba jönni ettől. Talán inkább az lett kínos, hogy túl közel volt, és én meg jól meg is bámultam. Enyhén ciki. Vagy kínos.
A hamburgeremre megcsillannak a szemeim. Farkaséhes vagyok és az itteni hambik! A csirke! A sült krumpli ketchuppal! Ahh! Nekiesek, még mindig szokatlan kézzel enni, de. Éhes vagyok.
- Hogy? - Nyelem le a falatot és keresek egy szalvétát, amivel megtörölhetem a szám szélét. Utána fordulok, ahogy eltűnik a pultnál, de még mindig nem értem, miben mesterkedik, így inkább visszafordulok az evéshez.
Meglep. Sokszorosan. Ami viccnek indult, végül is most is vicc, de jó hecc is. Én meg aztán nem vagyok ünneprontó! A rúzsos csókadás valahogy éppen úgy kapódik el, hogy még a szemüvegem is félrenyomja, igazíthatom meg zavaromban, de aztán magamra találok és a következő kép, bár nem csak a rúzs és az alkohol festi pirosra az arcom, már pózolok a képeknek, s ahogy megérkezik az értesítő, máris mutatom a pincérnő felé, egy hatalmas nagy like-olás mellé. Még szerencse, hogy a magánadatok titkosítva vannak, mert így hamar lebuknék, hogy nem is ma születtem, x évvel ezelőtt.
- Ó, hát nagyon köszönö.. - lelkendeznék, amikor meglátom, hogy a barna csík helyett, piros pöttyök vannak a tortában. - ez epres. A karamellásat szereteeeem! - Fancsali képet vágok. Úgy egy másodpercre. Eper! az jöhet minden mennyiségben!
- Kérsz? - Tolom felé a sütis tányért.

~ ★ ~