You can close your eyes to things you don't wanna see, but you can't close your heart to things you don't wanna feel
Már egy ideje zombikat megszégyenítően létezem. Eszek, iszok, iskolába járok, segítek a nővéremnek, amiben csak lehet. De fel sem fogom a történéseket magam körül. Pusztán azért, mert derült égből villámcsapásként ért, Robin közölte velem, ebbe az életébe valahogy mégse férek bele. Persze, megértem, és tiszteletben is tartom, csak fáj. Vagyis már az sem, csak azt a rohadt ürességet érzem, amit valahogy sose akartam. Ezek után nekem ne mondja senki, hogy annyira rossz dolog, csapot-papot ott hagyva lelépni. Még egyszer ezt nem akarom, és Nicki sem. Most is, elmegyek a tisztítóba a ruháinkért, mert kaptunk egy levelet, hogy nagy eseményre vagyunk hivatalosok otthon, de nem állt a kérdés a levélben, hogy van-e kedvünk menni. Mert nekem nincs. Gyanítom, apu most fogja bejelenteni, beszállt a Tesla bizinszibe, és én tényleg örülök neki, meg büszke vagyok rá, pont ezért nem akarok elmenni. Monoton lépkedek a macskaköveken, talán magamban még számolom is őket, csakhogy ne kelljen felnéznem, bele az emberek arcába. Nem akarom mások napját is elrontani. A kódot, ami a bejárati ajtót nyitja, is csak harmadszorra sikerül beírnom, remegő kezem miatt, és eleinte még nem is tulajdonítok akkora jelentőséget annak, hogy nem is lett volna rá szükség. Csak mikor beérek, és a tágra szakított ajtón keresztül szembesülök azzal, még az a kevés cuccunk is romokban.
- Nicki, basszus... betörtek - zokogok, a frissen tisztított ruhák a földön hevernek, én meg a falnak kuporodva ülök a lépcsőn, és zokogok, mert ilyenben nem volt még részem, főleg nem fényes nappal. - Nem tudok hazamenni... Figyelj, hívd a rendőröket. Most. Aztán kéreckedj be valahová, be ne merj menni egyedül a lakásba Lin, érted? Hahóóóó Lin - nem hallom, csak a saját sírásom hallom, és a magamban ordító kérdést, mi jöhet még? De komolyan.
the knight in shining armor with bags full of groceries
Ma reggelre megbeszéltük az egyik haverommal, hogy együtt edzünk a suli konditermében. Már én is kicsit késve érkeztem, ugyanis a reggel szex elhúzódott (hálisten), viszont Nick még mindig nem érkezett meg. Teljes tíz percet türelmesen vártam, közben megpróbáltam néhány alkalommal felhívni, de nem vette. Szinte biztos voltam benne, hogy mélyen alszik és amekkora balfasz lenémította a telefonját. Nem véletlen, hogy sose ér sehova időben. Na mindegy, én nem vártam tovább, hanem lenyomtam egyedül a másfél órás szettet. Amúgy is jobban szeretek egyedül edzeni, mert ilyenkor teljes mértékben magamra tudok koncentrálni, anélkül hogy valaki folyamatosan beszélne hozzám. Mondjuk sosem esett nehezemre közölni valakivel, hogy kussoljon már végre be. Az edzés után letusoltam, aztán útnak indultam volna haza, ha nem jön szembe velem az egyik haverom a csapatból. Danielről annyit, hogy még gólya, ezért lelkiismeretesen bejár minden előadásra, még ha semmi értelme is. Eleget rágta a fülem, így végül beültem vele az előadásra. Nem egy szakon voltunk, tehát semmi közöm sem volt az órájához, viszont jól elbeszélgettünk. Az edzéseken azért nem sok lehetőség van a pofázásra, mert az edző letépi a fejünket, ha nem fordítjuk 110 % figyelmünket a játékra. Az edzéseket követő ivászatokra pedig nem sokszor tart velünk Daniel, mert ha nem a barátnőjével tölti minden idejét akkor tanul, ezért nem sok alkalmunk van egy-egy velős beszélgetésre a sima szia, mi újság mellett. Az előadás után elköszöntem, mert azért annyira nem hiányzott a srác, hogy még egy órát végig üldögéljek vele. Még váltottam pár szót az edzőnkkel a hamarosan következő csapatfelvétellel kapcsolatban, ugyanis ismertem pár srácot, akik nem voltak a csapat tagjai, viszont szerintem helyük lenne benne. Legalábbis a tudásuk alapján. Persze az nem minden, hogy jól jégkorongozol, ugyanis ha nincs benned kellő fegyelem és nem hallgatsz az edzőre, akkor azelőtt ki leszel rúgva, mint hogy megkapnád a saját mezed. Miután mindennel végeztem az egyetem haza indultam. Már majdnem otthon voltam, mikor megszólalt a telefonom, aminek a kijelzőjén Aaliyah neve villogott. Megkért, hogy menjek már el a boltba és vegyek pár dolgot, mert ő csak későn ér haza, s nem szeretne ezzel is bajlódni. Mivel a listáján nem volt se tampon, se betét, se semmi ilyesmi, ezért átvállaltam a vásárlást. Eltekeregtem egy ideig a boltban, ugyanis folyton átrendezik (legalábbis én így érzem) a kirakatot és sosem találok semmit. Miután mindent kipipálhattam a listámon, elindultam haza a két nagy szatyorral, na meg persze a hátamon a zsákommal, amiben az edzős cuccaimat tartottam. A fejhallgatómban dübörgött a Spotify lejátszási listám és már csak az az üveg hideg sör járt a fejemben, ami maradt még. Nagyon reméltem, hogy Aaliyah nem itta meg, mert az biztos odabasz a kedvemnek. Békés magányomban ballagtam felfelé a lépcsőn, mikor az egyik fordulóban megpillantottam egy lányt a földön üldögélni. A zene miatt nem hallottam semmit, viszont azt láttam, hogy sír. Az ajtóra pillantottam, amin látszott hogy felfeszítették, a lakás pedig teljesen fel volt dúlva. Természetesen nem kezdtem el nézelődni, ezt egy gyors pillantásból megállapítottam. Nem vagyok az a vigasztalós típus, ezért nem voltam biztos benne, hogy nem fogja rosszabbul érezni magát a bátorító szavaim után, de csak nem sétálhattam el így is mellette. Letettem a táskákat a földre. Kikapcsoltam a zenét és letoltam a nyakamba a fejhallgatót. Odaléptem a lányhoz, s leguggoltam mellé. - Te jól vagy? - Nem igazán tudtam ennél okosabb kérdéssel előállni, mivel az elég egyértelmű volt, hogy betörtek. - Körbenéztél már bent, hogy mit vittek el? - Ha kihívja a rendőrséget ez a kérdés az elsők között lesz, amiket feltesznek, hiszen ez is egy pont náluk a nyomozásban. Hogyha például valaki hirdetné a csaj cuccait, akkor letudják kapcsolni. - Connor vagyok, itt lakok két emelettel fölötted - mondtam, hogy mégse legyek már annyira random számára. - Ha szeretnéd segítek körbenézni a lakásban - Igazából nem sok mindent tudok csinálni azt leszámítva, hogy mellette vagyok és talán ettől nagyobb biztonságban érzi magát. Mivel nem ismerem, nem is voltam még nála, ezáltal azt sem tudom, hogy milyen cuccai vannak/voltak. Még jó, hogy nem vettem semmi olyat, ami elolvadna, mert azt mégsem mondhattam, hogy bocsi hagy tegyem már be a kajámat a fagyasztódba.