Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mielőtt úgy nagyon belemennék a lapod részletezésébe, azért meg kell hagynom, rendesen bevittél a málnásba a sztorit illetően, és azt, hogy kicsoda is pontosan Abel a történetedben.  Olyan mesterien vezetted fel, majd csaptad le a poént, hogy kétszer kellett elolvasnom, hogy komolyan gondolta? És komolyan. Ez egy mesteri fordulat volt, csodás fogalmazással karöltve.

A jellemzésed felépítése az egyik kedvencem. Én azért szeretem leginkább, mert...én ebben piszkosul pocsék vagyok. Ebben a kezdőbetűs formátumban. Vagy nem teljes a kép, vagy túlmesélt. Neked viszont annyira jól sikerült megtalálnod az egyensúlyt, és annyira teljes képet adni a karakteredről. Az elkényeztetett lányról, aki mégis ragaszkodik a családjához, szereti az anyukáját, hagyja, hogy a bátyjai vigyázzanak rá. Aki a mosolygós viselkedése ellenére mégis kicsit zárkózottabb.  Igaz azt szokták mondani, hogy a jogi pályán lévő emberek többsége - kivéve persze azok akik amúgy is vannak annyira extroveráltak, hogy a kamerák előtt villognak - alapvetően kicsit befelé fordulóbbak. Gondolom az éveken keresztül tartó seggelés a tételek, jogi passzusok, könyvek felett ülve. Merthogy a te szakmád sokkal jobban épül az írott tételekre, mint az enyém mondjuk.

Na és a történeted volt, ami engem egy teljesen más irányba vitt el eleinte, és az utolsó pillanatig abban a hitben éltem, hogy Abel a testvéred. Mosolyogtam a szobába beszaladós, és nagyjából csata-tank jeleneten, merthogy ez nálunk itthon useréknél mindennapos.  A gyerkőc néha nem néz semmit, neki minden játék, és minden pillanat arra van, hogy anya-apa-testvér-mama vele játszik. Ha éppen nem ér rá akkor is. A gyerekek ilyenek, ők ösztönből cselekszenek, és azzal szeretnek a leginkább játszani, akit a legjobban szeretnek. Nem fogják fel ha bajt csinálnak, már csak akkor amikor a mérges arcot vagy a dühös hangot hallják. Olyankor meg eltörik a mécses.  Minden tiszteletem anyukádé. Mert hidd el nekem, történt ami történt, de ha örökbe adtad volna, akkor később megbánod. És nem hiszem, hogy bármilyen karrier, bármilyen fényes jövő többet érne egy gyerkőc mosolyánál. Persze ez Taránál még nagyon messze van, de ha családom lesz, akkor teljesen biztos vagyok benne, hogy minden figyelmem nekik szentelem majd. Talán még nem késő neked sem….nem arra, hogy megpróbálj lelépni, hogy magára hagyd a kisfiad a nagymamával. Hanem arra, hogy végre magadhoz öleld és elmond neki mennyire szereted.  Mert ha elmész, ha tényleg lelépsz, akkor bánni fogod, és egy idő után úgy fog hiányozni, mint még soha semmi az életben. Mert hiszem, hogy az anyai ösztön ott van benned mélyen legbelül.

Huh, de nagyon jól írsz te lány. Imádom a történetvezetésed, a fogalmazásmódod, a választékosságod. Csodás lap, csodás írás.

A Tara-Plecsnit egy apró kis horgolt babacipővel adom most át. Színt admin ad majd neked.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!