Sosem voltam hiú ember, de szerettem adni a külsőmre. Nevetségesen sok összeget költöttem szépségápolási termékekre, ruhákra cipőkre, és bizony az edzőtermek is ide tartoztak. Végre találtam egy nekem megfelelőt, ami nem is volt túl drága, de a színvonala is megvolt. Manhattanben volt, ezért is lepett meg az ára. Mikor beértem, frissítővel kínáltak, majd beregisztráltak, és még kedvezményt is kaptam. Nem mintha rászorulnék, de a tanársegédi állásomnál, még ha egyetemi is, be kellett osztanom a pénzt. Én mit tettem? Nos, elköltöttem drága holmikra, főleg alsóneműkre. Nem értem mi ez a mánia nálam, de bizony szép számú összeget hagytam ott a Victoria Secret, vagy éppen az Intimissimi üzleteiben. Szóval ideje volt rendes sportruhát vennem, és belevetnem magam az edzésprogramba. Új állás, új lakás, új ruhák, alsóneműk, új edzésterv, és sok egyéb újdonság. Most inkább nem akartam arra gondolni miféle helytelenségeket tettem az új állásom alatt az új főnökömmel. Most elszakadni akartam a zavaró gondolataimtól, így nulla logikával hová jöttem? Egy izmos, csillogó férfitestekkel tele lévő edzőterembe. Bravó Odette, igazán. Az öltözőből kérve az edzőterem felé vettem az irányt. Mikor beértem, eléggé megbámultak, de nem éppen érdekelt. Én is megnéztem magamnak az embereket. Azonban edzésért jöttem, nem nézelődni. Elsőnek futni akartam, így gyorsan kinéztem magamnak az egyik futópadot. Ez volt az utolsó szabad. Az ablak mellett voltak sorban, egymás mellé állítva. Előtte kicsit nyújtottam, aztán irány a gép. Letettem a kulacsom a tartóba, és a törölközőm is, majd felállva a gépre, elindítottam. Füles a helyén, zene indul, és futás. Ez volt a kedvenc részem, csak futni, és zenét hallgatni, de a Central Parkban jobb volt, tény. Főleg tavasszal, most télen nem éppen, mert mindig az lett a vége, hogy megfáztam, pedig felöltöztem. Tipikus én, mit mondhatnék. Magam sem tudom meddig futhattam, mikor a zenelistám lejárt, és mikor váltott volna a következő dalra, egy kellemes férfihang csapta meg a fülem. Oldalra fordultam, és bizony egy igencsak jóképű férfi volt mellettem. Meg is néztem magamnak alaposan, de gyorsan el is hessegettem a gondolataim. Volt éppen egy férfi, sőt talán már kettő is, akiért aggódjak, nem kell még a dicső harmadik. Nem velem beszélt, hanem telefonon valakivel, majd bontotta a vonalat. Komolyan nem értem mi van velem, miért kezdett el ennyire érdekelni a másik nem. Kapcsolatok terén mindig is konzervatív voltam, de mióta a Columbián tanítok, minden megváltozott, az életem pedig felfordul, elég rendesen. Egyre gyorsabban és gyorsabban futok, a gondolataimba merülve, és ezzel kifutva magamból a stresszt és a zavaros gondolatokat. Megnyomom a gyorsabb tempót, de a gomb beragad, én pedig nem tudom leállítani a gépet. A következő, amire már emlékszem, hogy erős karok tartanak, a gép mellett. Másodpercekig mozdulni sem tudok, de aztán megfordulok, és szembe találom magam a férfivel, akit megbámultam korábban, aki mellettem futott. A fülesem persze már régen kiesett, és a telefonommal együtt a földön landolt. Magas férfi, izmos, szép barna szemek, pimasz mosoly, ami most inkább aggodalmas.  
-Köszönöm. - nézek fel rá. - A gomb beragad, és... - mutatok a gép felé, de nem tudok mást mondani. Képtelen vagyok, csak nézem a férfit, aki rabul ejtette a tekintetem.  
-Odette vagyok. - mutatkozom be végül felébredve a kínos bámulásából és kezet nyújtok felé. - Kérem, had háláljam meg, esetleg egy ital, vagy egy kis protein shake? Valami? - nézek rá még mindig kissé sokkosan. Remek, Odette. Ennyit arról, hogy van éppen elég gondot pasik terén, te még a szerencsétlenségedből is randi meghívást csinálsz. Persze kérdéses, mennyire számít ez annak, főleg, hogy protein shakere hívtad meg. Vajon jöhetek még ennél nagyobb zavarba? Esetleg tűnhetek ennél nagyobb idiótának?  

★