Számok, adatok, árfolyamok, tendenciák, világgazdasági és politikai hírek. Ezek érdekelnek, ez az életed. Pontosabban, ez volt az életed.
Mindig is ambiciózus voltál, és amikor a gimis barátnőd terhes lett, eleinte vállalni is akartad a felelősséget te is. Aztán, ahogy egyre valóságosabbá vált a dolog, úgy lett számodra is egyre nyilvánvalóbb, hogy egy gyerek csak tönkre tenné a terveidet, nem tudnád felépíteni azt a karriert, amiért pedig olyan sokat tettél már eddig is. Azt, hogy kiléptél az életükből még akkor, mikor a lányod alig néhány napos volt, egy racionális döntésként fogod fel, tisztában vagy vele, hogy önző tett volt, de a cél érdekében meghoztad az “áldozatot”.
Mondhatni, a vállalkozás elérte a célját, a kőkemény egyetemi évek után állást kaptál egy Wall Street-i cégnél, és néhány év alatt máris a vállalat legmenőbb brókerei közé tartoztál. Persze ez az út sem volt éppen zökkenő mentes, agresszív értékesítés, piaci manipuláció, jogszerűtlen információ szerzés és felhasználás számodra a gyakorlatban sem ismeretlenek. Mára saját céged lett, még kicsi, de tudod, hogy rengeteg munkával a csúcsra juthatsz (ha még nem érzed magad ott). Olyannyira nem akarod megosztani mindazt amit elértél senkivel sem, hogy képes voltál sterilizáltatni magad, nehogy egy nőcske a nyakadba varrjon egy kósza kölyköt vagy egy jó kis pert. Megérte, legalábbis ezt szoktad gondolni, miközben topmodellek kényeztetését élvezed, méregdrága öltönyben drága pezsgőt iszogatva.
Aztán három hónapja fejtetőre állt a világ. Éppen az egyik ügyfeleddel beszéltél meg egy találkozót, amikor se kép se hang, összecsuklottál. Egy kórházi szobában ébredtél pokoli fájdalmak közt, törött bordákkal az újraélesztés miatt, és egy szívműtét sebeivel. Infarktusod volt, nem is kicsi, alig perceken múlt, hogy még élsz. Az orvosok azonnali életmódváltásra kárhoztattak. A céged jól működik, viszi magát, ideje hát lassítanod. Senki, se kolléga, se “barátok” de még a családod sem hívott fel, hogy egyáltalán élsz-e még. Mindenki utálna? Tényleg nincsenek emberi kapcsolataid? Túl sok időd volt a kényelmes magánklinikai szobádban azon merengeni, hogy az anyádnak talán igaza volt. Barátokat és boldogságot nem tudsz vásárolni, akármennyi pénzed is legyen.
De már van egy lányod. És neki van egy anyja is. Egy derék magánnyomozó pedig kiderítette azt is, hogy a közeledben vannak. Itt lenne az ideje, hogy megismerd Zoet, persze csak ha beenged az életébe azok után, hogy az elmúlt tizenöt évben felé se bagóztál. És Anita? Láttál róla képeket, és egészen furcsán nosztalgikus hangulatba kerültél a puszta látványától is. Vajon lehetne, hogy ti ketten, újra....?