Te és én. Két éve. Egy bár mosdójában. Gondolom nem kell tovább részletezzem, hamar összeáll a kép, hogy miként is indult a viszonyunk. Egyéjszakásnak indult a viszonyunk, de helyette hét éjszakába torkollott. Addig folytatódott, míg ki nem derült rólad, hogy házas vagy. Igaz, magyarázkodtál, hogy válófélben van a kapcsolatod, de semmit sem értél el mindezzel nálam, mert minden kapcsolatot megszakítottam veled azt az napot követően.
Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert nem hagyhattam, hogy bárki is tudomást szerezzen erről a viszonyomról, pláne a fiam jövője miatt, az emberek nem ítélhetik el őt miattam.  
Azt követően nagyon sokáig nem láttuk egymást. Nekem személy szerint két hónap kellett, míg teljesen meg tudtam győzni magam arról, hogy ami történt megtörtént, nem az én hibám volt és igenis ki tudom törölni a fejemből a képedet örökre. Mikor nem az iskolában tanítottam, akkor a fiam nevelésére koncentráltam, így egy idő után valóban sikerült teljesen elfelejtenem rád gondolni.  Míg három nappal ezelőtt ismét fel nem tűntél a küszöbömön. Nem tudom, hogy bukkanhattál rám, mert soha nem adtam meg neked a lakcímemet, nem beszélve arról, hogy a közeli ismerőseimen és az iskolán kívül ahol tanítok, nem is tudott senki arról, hogy hol lakom.. de te mégis kiderítetted valahogyan. Bár, New Yorkról beszélünk, itt semmi sem lehetetlen sajnos..
A lényeg a lényeg. Mikor felbukkantál elmondtad, hogy egy ideje (ezt az userre bízom) elváltál a feleségedtől és újra szeretnél adni egy esélyt kettőnknek, mert azóta is gyakran eszedbe jutok. Akkor ott a szavam is elállt, nem hogy választ tudjak adni neked, de addig beszéltél, hogy lyukat beszéltél a fejembe, minek következtében belementem a dologba, vagyis legalábbis abba, hogy elmenjek veled egyet kávézni. (Ezt a találkozást is ki szeretném majd játszani a leendő megalkotóval    :: )

Kb ezekre gondoltam, remélem megtetszik a plot ötlet valakinek  :22: Gyere, gyere, nagyon várlak, szépfiú!  :pls: