Éppen a szünetet tartok a munkámban, mikor jön egy ismerős arc, jobban mondva az ételes. Határozottan felém indul, s mikor megáll előttem, akkor ennyit mond.
- Vidd fel Sage-nek! - ezzel kezembe nyomja az előkészített adagot. Szerencsére a kézügyességemnek hála, hogy nem ömlik ki semmi, vagy szórom szét a földre. Még nézem a méregzsák férfit, majd kifújva a levegőt elindulok Sagehez. Mikor Salome-val körbejártuk az épületet, akkor jegyeztem meg az útvonalat, így nem jelent akadályt számomra az eljutás. Csak időbe telik az egész, semmi több. Találkozok út közben pár kollegával, s rájuk mosolygok. Hamarosan megérkezek Sage helyéhez, ahol bizony a könyökömmel kopogok be, mivel mindkét kezemmel tartom a tálcát. Hamarosan hallom a hangját, az engedélyével egyetemben. Óvatosan nyitok ajtót, s lépek be.  Mikor már a becsukással kezdek el bűvészkedni, akkor fehérneműben pördül meg előttem a nő. Nem hagy köszönni, sőt az illemet félredobva teszi fel kérdését. Megköszörülöm a torkom, hiszen a látvány az csábító, azonban van egy feladatom, amit el kell végeznem.
- Jól áll rajtad – sóhajtok egyet,amiben minden benne van így hirtelenjében. Óvatosan kikerülöm, s gyors léptekkel pakolom le az ételt. Mikor ez megvan, akkor visszafordulok az irányába, de megállok. Van olyan sejtésem, hogy nem fog ennyivel elengedni.
- Biztosan fogják értékelni a vendégeid is – s magamban átkozom már most a percet, mert így távolról nem csupán a szemét nézem, hanem az egész alakját. Megpihennek szemeim a dekoltázs részen, mert egy régebben mutatott fehérneműje, nem így emelte ki. A jelenlegi eléggé gerjesztő. Feleszmélek, hogy elbambultam.
- A melltartó ravaszan...van elkészítve. Jól mutatja az adottságaid – nyelek egyet látványosan, mert csak elárultam neki, amit hallani akart: Dögös vagy.