Ébren vagyok egy ideje, s izgatottan készülök a munkába. Fejemben sok gondolat kavarog, mint például, hogy milyen munkatársakkal fogok összetalálkozni, ráadásul a Főnököm mit fog megmutatni a mai nap során? Készítek magamnak ételt a napra, csak a biztonság kedvéért, s felkészülök minden lehetséges forgatókönyvre. Öltözködés szempontjából nem cifráztam túl magam, egy helyes öltönyt vettem fel. Nem hinném, hogy be lennék fogva fizikai munkára, így nincs mit összekoszolnom. Felveszem a nyakkendőm. A tükörben megnézem magam, s úgy döntök inkább, hogy a borostám nem hagyom meg. Besétálok a fürdőszobába, ahol a borotva és a borotvahab segítségével sima arcbőrt varázsolok magamnak. Végigtapogatom a végeredményt, s meg vagyok elégedve. Kisétálok a fürdőszobából, s átgondolom, hogy nem-e hagyok itt valamit. A táskámat átvetem a fejem felett, s távozok onnan. ~ Vivid Cabare, jövök ~ engedek meg magamnak egy mosolyt. Az utcán lassan sétálok, egyáltalán nem sietek. Igazság szerint nem szeretnék túlságosan kimelegedni, ráadásul megizzadni. Hamarosan megpillantom a célom, s akkor lassítok. A bejáratnál megállok, ahol két személy is strázsál. Nekem nincs semmi félnivalóm, így odalépek hozzájuk. - Szép jó reggelt! Salome Chevalierhez jöttem, úgy gondolom már. Én lennék az új munkatárs, Cillian MacSween, Grafikus. - mutatkozok be nekik, s ha elfogadják a kezem, akkor kezet fogok velük. Mutatják, hogy várjak egy kicsit, s én úgy gondolom, hogy előveszem a hivatalos személyim. Megmutatom annak, aki nem dumál a telefonon. Ő alaposan végignézi, aztán visszaadja nekem. Arra kér, hogy mutassam meg a táskám, meg annak tartalmát. Készségesen állok rendelkezésére, aztán belemegyek abba, hogy megmotozzon. ~ Fő a biztonság ~ gondolom én, s továbbra is várom, hogy beengedjenek. Végül, mikor a másik őr lerakja a telefont, akkor rám mosolyog. Gratulál nekem, majd beengednek. Még annyi instrukciót kapok, hogy amint beértem a fogadó részbe, ott várjam meg Salomét. Nem én vagyok itthon, így ráhagyom magam az utasításokra. Amint megérkezek, úgy a fogadó helységben megállok. Azt hinné az ember, hogy egyedül lesz egy darabig, azonban lengén öltözött lányok pillantását kezdem érezni magamon. ~ Remélem nem kell sokat várnom. ~ sóhajtok egyet.
Kora reggel óta talpon vagyok, és a bárban tevékenykedem. A lányok próbálgatják a színpadot, és csiszolgatják, a technikáikat a tánchoz odalent. A bár készleteit, mind a konyhán, mind pedig a pultnál feltöltés alatt vannak. Már most sugárzik a helyből a luxus. De még mindig volt mit csinálni. A második és a harmadik szint még közel sem volt tökéletes. A rendszerrel is volt még egy két gond. A bárban működtetett ATM – ek sem voltak még a topon. A bankkal is folyamatosan hadakoztam miattuk. De próbáltam megőrizni a hidegvéremet. Az építésszel is megvolt már a mai lefutott vitánk, de úgy döntöttem, ma nem hagyom semmivel felhúzni magamat, hisz ma érkezik Cillian az első munkanapja miatt. Nem terveztem mára nagy dolgot. Csak körbe vezetem, hogy megismerje a helyet, és a többieket. Hogy hozzá szokjon a helyhez, de még pár dolgot, jobb ha elhallgatok előle, nehogy elriasszam. Mivel a báron kívül volt még más projektem, is és délután találkoznom kellett pár emberrel az egyéb üzletek miatt, egy fekete kosztüm nadrág volt rajtam, vörös blúzzal, és a nadrághoz tartozó kosztüm kabáttal, valamint egy nem túl magas sarkú fekete csizmával. Nem vittem fel erős sminket. Csak annyit hogy a fáradtság jeleit elfedjem. Nem egyszerű több nővel egy fedél alatt élni, és egyszerre megmaradni a férfiak világában. És volt hogy a lányokért is anyatigris módjára kell harcolnom, hogy békén hagyják őket. Néha talán anyámnak van igaza és tényleg túl sok mindent akarok egyszerre megvalósítani. Egyszerre csak egy lépés… De néha olyan nehéz, és türelmetlen vagyok. Ahogy a számítógépen pötyögtem, a költségvetés átnézése miatt, hirtelen megcsörrent a mobilom. Az egyik biztonsági őr volt az aki elmondta, hogy Cill megérkezett. - Rendben engedjétek, be és mondjátok meg neki hogy várjon meg lent. - mondtam, és letettem a telefont, majd elkezdtem mindent összepakolni, és elindultam lefelé. Kissé vigyázni kellett, hisz még szinte mindenhol vezetékek, és csövek voltak szanaszét az építkezés miatt, de legalább az első szint rendben volt. Mikor leértem láttam, hogy a lányok mennyire vizslatták szegény fiút, amit nem is csodáltam, hisz Cillian igen jóképű volt. - Hölgyeim! - tapsoltam kettőt mire a lányok felém kapták a fejüket. - Tudtommal még nincs szünet tessék szépen visszamenni próbálni. Szeretném ha a műsor hiba nélkül menne le. - szóltam rájuk, mire mind szót fogadtak, és folytatták a tánc, valamint az ének próbákat. ~És még a jelmezeket is ellenőriznem kellett ma.~ Jutott eszembe és nagyot sóhajtottam majd Cillianhez léptem. - Jó reggelt, örülök, hogy itt vagy. - mondtam ahogy most én hajoltam hozzá két pusziért. - Remélem nem volt kellemetlen a bejutás. Tudom elég szigorúak az őrök, de nem akarok semmi bajt. Minél kevesebb szabálytalanság és baj történik itt annál jobb nekünk. - mondtam neki mosolyogva. - Akkor gyere, körbe vezetlek, és megcsináljuk még amit kell. Ez az első szintje a bárnak. Itt van a nagy és a több kisebb színpad. - mondtam ahogy a lányok felé mutattam. - Ott a bárpult, mellette lévő ajtó a konyhába vezet. És itt a lépcső fölfelé a vendégeknek, a privát szobákhoz. De most a személyzeti lépcsőt vesszük célba. Kevesebb arra az akadály, de vigyázz orra ne ess valamiben. Még egy kicsit viharvert a hely. - mondtam egy mosollyal, és a pult mellett elhúztam egy vörös függönyt ami egy lépcsőt takart.
Az érzés nem rossz, hogy ennyi nő néz engem, mert ez jelzi, hogy nem nézhetek ki rosszul. Amolyan női elismerés. Azonban másik részről érzem magam kirakati pasinak, akit a lányok kényükre és kedvükre nézegethetnek, s ez már sokkal aggasztóbb. Próbálok nem tudomásul venni őket, de a finom sugdolózásuk felkelti bennem a kíváncsiságot, s feléjük nézek. Ez életem legrosszabb döntése, mert az egyik lány bájosan mosollyal néz rám, vagyis inkább az ágyékom irányába. Egyáltalán nem zavartatja őt, hogy nincs meg az összenézésünk. ~ Hová kerültem? ~ nyelek egyet, s két bátrabb lány a kedvemért vált egy forró csókot, majd rám kacsintanak mosolygós arccal. Nem kérdéses, hogy az új jövevénynek örülnek, s bennem pedig felmerül, hogy megélem a holnapot? Abban reménykedem, hogy hamarosan megérkezik Salome, s akkor védve leszek tőlük. Lányok ajkainak somolygós mosolygása azt a tévképzetet kezdi el bennem létrehozni, hogy megbeszéljék egymás között, hogy kinek és mikor az ágyában fogom tölteni a napot. Összerezzenek mikor meghallom a tapsot, de a felszólítás hanghordozása ismerős. Mázsás kő esik le rólam, hogy kiszabadulok a lengén öltözött lányok erotikus sugarából. Sikerül ránézni a főnökömre, aki hamar elküldi a táncos sereget gyakorolni. Elém lép a bájos nő, s én pedig felszabadultan tudom őt fogadni. Egy mosolyt küldök felé. - Jó reggelt, én meg örülök, hogy itt lehetek. - s a következő dolog, igen csak zavarba hozó. Salométől kapok két puszit, s én pedig szinte lefagyok. Tekintetem mögé lesz a gyakorló lányok felé, akik nagyon is követik szemmel az én mozdulatomat. Hajjaj, ezek nem mondtak le rólam ilyen könnyen? Látok azért kevésbé bátor arcot is, akiken látszik, hogy elkönyvelték magukban, hogy Salome megjelölt engem, tilos a rám nyomulás. Amilyen megszeppent vagyok, úgy fokozom a helyzetet, hogy én meg magamhoz karolom őt gyengéden. Amolyan cserekereskedelem. Két puszi, egy hosszú ölelésért cserébe. Így hallgatom meg a szavait a biztonsággal, meg a biztonságiakkal kapcsolatban. Arcom komoly, de mindvégig a szemébe nézek. - Semmi gond, megértem. Nincs ezzel semmi gond. Jól végzik a munkájukat. - következő szavaira engedem el, mikor hív, hogy sétáljunk körbe. Úgy vélem, hogy lassan fog körbevezetni, de majd meglátom. - Természetesen, ami fontos azt jó ha letudjuk. - hamarosan belefog a körbevezetésbe, így én mögötte indulok meg. Ahogy mutatja a kezével, én jófiú módjára követem tekintetemmel. Már az elején vétek bakit. Ő kisebbeket lép, én viszont nagyot. Így mikor hirtelen megáll akkor én hátulról nekisimulok. - Bocsánat, nem akarlak megzavarni a magyarázatban. Próbálok figyelni, hogy mi merre és hány méter. - vagyok egy picit zavarban, akkor nem lehetne nagyobb csábítás, mint felfedezni Salome kosztüm nadrágba bújtatott hátsóját. Formás, hívogató és tilos. Főnökre nem vadászunk, a többi lányka pedig biztosan tiltott számomra. Miért? Mert szerintem nem engedélyezett a munkahelyi szex. Sehol sem komálhatják. - Rendben, figyelek a lépésemre. Nem szeretnék egyből anyagi kárt okozni. - elhúz egy piros függönyt, ami mögött egy lépcső van. Előre engedem, de megint csupán arra jó, hogy nézhessem ahogy a kosztüm nadrág ráfeszül a popsijára. Nagy sóhaj tör fel belőlem.
A munkám unalmának az vetett véget, hogy a biztonságiak felhívtak mert Cillian megérkezett. Nekem sem kellett több és már robogtam is lefelé, de azért vigyáztam, a kivitelező felszereléseire. Nem akartam, azért tönkre vágni a felújítást. Minél hamarabb végzünk annál jobb. És annál hamarabb jöhetnek a vendégek. Mikor leértem láttam, hogy a lányok milyen szemekkel bámulták Cillt. Ezért, gyorsan vissza küldtem, őket gyakorolni. Szegény fiú biztos kényelmetlenül érezte magát. Majd elkezdtem körbe vezetni. - Igen, jól csak néha elkalandoznak. De sose tudnék, haragudni rájuk. - mondtam mosolyogva. Majd elkezdtem, a körbe vezetést. Végig mutogattam neki az földszinti részt ami már kész volt. De mikor egy pillanatra megálltam, véletlenül nekem jött. Én csak mosolyogva fordultam felé. - Semmi baj. - mondtam, közben hallottam a lányok kuncogását. Majd elindultunk, fel a személyzeti lépcsőn. - Az anyagi kár a legkisebb baj. A tárgyakat lehet pótolni. Személyi sérülés ne történjen. Nem szeretném, ha baja esne az itt dolgozóknak. - mondtam ahogy elindultunk. - Ez a második emelet. Itt vannak a pezsgő szobák, vagy más néven a privát szobák. Hangszigeteltek, hogy a bent lévőket ne zavarja a lenti zaj. Az ajtó felett kamerák, vannak, hogy tudjuk ki melyik szobában van de ami bent történik, az csak a két fél tudhatja. - magyaráztam neki, ahogy a félig, még romos folyosón haladtunk. Majd a következő lépcsőhöz mentünk. - Fent van az igazán exkluzív VIP szobák, minden luxussal ellátva. Hátul meg az irodák. Itt vannak a könyvelők, és a pénzügyesek irodái. - mondtam ahogy elhaladtunk egy iroda előtt. - Az a másik a biztonsági szolgálaté. Ez pedig. - mondtam ahogy kinyitottam az ajtót. - A tiéd lesz. Kedvedre alakíthatod és rendezheted. - mondtam, neki ahogy beengedtem.
Szerencsére Salome rendezkedik, hogy a lányok ne nézzenek rám, felfaló tekintettel. Mikor mindenki megy a dolgára, akkor megnyugszom, hogy csupán egy nő kereszttüzében vagyok, s nem más mint Salome. - Akár érhetőek, bizonyos szempontból – válaszolom, miközben csak ránézek pár lánykára, akik fehérneműben vannak, s próbálnak. Egy jó műsor csupán a tökéletesre fejlesztéssel válhat jóvá, meg persze ott vannak az őstehetségek. A bájos nő ezután elkezdett nekem magyarázni, s én csupán csendben hallgatom, mint a mesét váró kisgyerek. Véletlenül nekimegyek hátulról, s én elnézést kérek tőle. Mikor mondja, hogy nincs ezzel gond, akkor örülök neki. A háttérből hallottam én is a lányok kuncogását, de nem szeretnék rájuk összpontosítani. - Az anyagi kár sem jó, mert be kell szerezni helyette egy másikat. A pénzt sem lehet szórni két kézzel, mert a legtöbb embernek véges a bankszámláján a pénz. - újra útnak indulunk, magunk mögött hagyva a lányokat, az édes kuncogásukkal együtt. Előttem halad Salome, így a gyér fény mellett nézem továbbra is a formás hátsóját. Mikor megérkezünk a második szintre, akkor ügyelek arra, hogy ezúttal ne menjek neki hátulról. - Pezsgő szoba? Elsőre olyan a hangzása, mint ha szórakozhatna benne az ember. Buborékok, mármint örömé. - a további szavak elegendőek ahhoz, hogy én egy kisebb pirulással vegyem tudomásul a helyzetet. - Rendben – következő lépcsőhöz mentünk, s én követtem őt. Figyelmesen hallgatom őt, s kiragadom belőle a legfontosabbat. - Az én szobám is hangszigetelt? Has jól emlékszem, azt mondtad, hogy minden luxussal el van látva. - érkezünk oda az én irodámhoz, aminek ajtaját kinyitja. Lassan belépek, s körülnézek. Kellemes helynek tűnik. Ránézek Saloméra, s nem állom meg, hogy a következő kijelentéssel félbe ne szakítsam a beszélgetésünket. - Ilyen gyönyörű nőt még nem láttam, mint te vagy – léptem oda hozzá, s kedvesen belesimítottam az arcába. Magával varázsol a lénye, egyszerűen beszippant. Szemem az övét lesi, s marhára nem tudom, hogy ő most hol tartott a helyszín bemutatásban.
Csak, jót mosolygok, mikor nekem jön, de egyáltalán nem bántam. Balesetek előfordulnak. Ezért miért haragudtam volna. Ahogy haladtunk, megmutattam, neki a földszintet, majd elindultunk az első emeletre, bár figyelmeztettem, hogy csak óvatosan, nehogy megsérüljön. Mondjuk csak magamból indultam, ki mert hajlamos és képes voltam rá, hogy napjában többször elbukjak ugyan abban az akadályban, pedig egy millimétert sem tették odébb. Nem voltam, a figyelmesség minta képe, és könnyen elmerültem a gondolataimban. - De inkább az anyagi kár mint a személyi sérülés. - mosolyogtam, rá. Mondjon akárki akármit. Inkább pótoljunk egy tárgyat, mint hogy valaki megsérüljön. Majd folytattam a körbe vezetést, és csak elmosolyodtam, mikor láttam miként rájött, a szavak igazi jelentésére, és el is pirult. Aranyosnak találtam ezt a reakcióját. - Igen, mindenképp hangszigeteltek, még az irodák is. Tapasztalat, mikor lent megy a buli elég zavaró közben a munka. - utaltam, rá hogy én még éjszaka is hajlamos vagyok a munkára. Álmatlanság ez van, és ha már aludni sem tudok, akkor legalább csináljak valami hasznosat is. - Igen, a legkényelmesebb bútorok, a legmodernebb eszközök, bár én nem értek hozzájuk mint mondtam. Örülök, ha a telefonomat be tudom kapcsolni. Egyszerű papírnehezéknek használom, ezt a kütyüt. - vonok vállat, miközben kinyitom az ajtót és folytatnám, ahogy bemegyünk, de hirtelen megakadtam, mikor megszólalt. Elsőre alig fogtam fel, és teljesen elfelejtettem hol tartottam. Nagyokat pislogtam mikor oda jött és megsimította az arcomat, de csak elmosolyodtam. - Köszönöm, ez kedves tőled. -fogtam meg a kezét, ahogy bele simultam az érintésébe.
Próbálom elsőre megjegyezni mindazt, amit magyaráz nekem. Legszívesebben jegyzetelnék, de attól csupán lyukasabb agyúnak tűnnék mások szemében. Távol áll tőlem a jegyzetelés, másik rézről reménykedek, hogy egy idő után megjegyzem a fontosabb helyeket. Mikor megerősíti a szavait Salome, akkor gondolkozok el rajta. Valóban, ha úgy történne baleset, hogy egy tárgy megúszná az egyik személy esését, de viszont az illető belehalnak a találkozásba, akkor egyáltalán nem kifizetődő. - Az a legjobb, ha egyik sincs – húztam el a szájam szélét, majd elengedtem a témát. Tovább haladtunk, aztán olyan találó kifejezést mondott az egyes szobákra, ami először furcsa volt, de aztán megvilágosodtam. Mondanom sem kell, hogy éreztem magamon, hogy pirul az arcom, mint a hagyma a serpenyőben. - Nem gondoltam volna, hogy hangszigeteltek lennének az irodák, de a magyarázatod érhető. - szólok közbe, mikor válaszol a kérdésemre. Ránéztem, egyenesen a szemébe, majd azt fürkésztem. Nem vettem észre rendellenességet, vagy bármi mást. Megerősíti magát Salome, hogy itt aztán csak dolgozni kell, mert itt minden a dolgozó kényelméért van. Kiváló szöveg ahhoz, hogy kíváncsi legyek az én dolgozó szobámra, vagy irodámra. - Semmi gond, ha nem értesz hozzá. Lényeg ahhoz érts, ami szükséges e hely jól menő sorsához. - megérkezünk a dolgozó szobámhoz, ami szintén hangszigetelt a szavaiból ítélve. Mikor ő szeretett volna bemenni, akkor én merészen odatettem magam. Kedves szavak, s egy arcsimogatást végeztem a bájos arcán. Meg is fogja a kezem, s mivel nem utasított el engem, így csak sóhajtok. Gyönyörű nő, s a közelében jól érzem magam. Egyszerűen cselekszek, s miközben fogja a kezem, akkor én odalépek hozzá, s megölelem. - Szívesen. - s engedem, hogy elsőként lépjen be a szobába. Sóhaj tőr fel belőlem, mikor elválik tőlem, s az agyam kissé ködös. A szokás hatalma kerít be, s bezárom az a szobaajtót, s elhúzom rajta a függönyt. Nem kéne így gondolnom a tulajdon Főnökre. - Te szok-szoktál táncolni? Láthatnék valamit belőled? - a merészségem zavartsággal párosul.
Kezdőlap
