12 évesen az ember sokszor még nem gondol át dolgokat. Erről teljesen megbizonyosodtam a napokban, amikor is megtaláltam a régi MySpace profilom, amit mindössze pár hónapig használtam, mert utána már nem volt menő. Kíváncsi vagyok, hogy mennyit változtam az elmúlt években, így arra az elhatározásra jutottam, hogy ma újra kitöltöm ezt a profilt olyan adatokkal, amelyek ma lennének igazak rám.

Név: Court 'Cutiepie' Easton - Gondolom mondanom sem kell, hogy a Cutiepie nem a nevem. Akkor mindenki ilyen cukinak mondott beceneveket aggatott magára. Ha nem volt ilyened a MySpace-en, akkor béna voltál. Már akkor sem akartam béna lenni, féltem a kiközösítéstől és ez a mai napig sem változott meg.
Név: Courteney Easton - Senkinek sem kell tudnia a középső nevem. Úgy érzem, ha azt nem árulom el, akkor egy kis titokzatosság leng körbe.
Ezért vagyok itt: új barátokat szerezni, a régiekkel újra felvenni a kapcsolatot! - Hülyeség, mindenki ezt írta. Szerintem csak bemásoltam valakitől.
Ezért vagyok itt: nem is akarok itt lenni, az instagram jobb - Ma már próbálok egyedi lenni és olyan dolgokban remekelni, amelyekben mások nem jók. Ettől függetlenül még ott van bennem a megfelelési kényszer. Talán ezért is posztolok napiszinten instára.
Cigi és alkohol: igen és nem - Elég sok kortársam dohányzott már akkoriban, én a füstjétől is rosszul voltam. Újabb megfelelni akarás a társadalom elvárásainak.
Cigi és alkohol: igen és igen - Ugyan az előbbit titokban űzöm csak, nem akarom, hogy a családom rájöjjön. Az utóbbi pedig csak bulikban. Nem vagyok ráállva és nem hiányzik, ha éppen nincs.
Foglalkozás: tanuló, egy nap híres divattervező - Akkoriban úgy gondoltam, ha én diktálom a divatot, akkor én leszek a legnagyobb egyéniség. Mekkora tévedés!
Foglalkozás: tanuló - Nem tudom, hogy mi akarok lenni. Folytonos félelem uralkodik rajtam, mert döntésképtelen vagyok, pedig már a végső hajrában állok. Nem vagyok valami magabiztos ember és sokszor engedem, hogy befolyásoljanak, de ezt a legtöbbször magamnak sem merem bevallani.

Zene: Justin Bieber, One Direction, Jonas Brothers - Szerintem nincs mit hozzáfűzni. Ég a fejem annak ellenére is, hogy ma ha szomorú vagyok titokban még mindig ezeket hallgatom.
Zene: ______ - Üresen hagyom. A mai napig nem forrott ki a zenei ízlésem, hogy igazán mit is kedvelhetnék. Mindent meghallgatok, mindenkitől van 1-1 szám a telefonomba lementve, amelyek jelenleg népszerűek. Sokszor emiatt felszínesnek tűnhetek az embereknek, de nem vagyok az. (Vagy mégis? Végülis még mindig sokat adok a külsőre és érdektelen dolgokra.) Mindössze keresem magam.
Film: Alkonyat 4eva - Úgy gondoltam, hogy az akkor tragikusnak vélt szerelem ember és vámpír között olyan gondolkodást ad nekem, ami segít majd felfedezni az igazi problémákat.
Film: Mindenféle vígjáték - Mostanában többnyire ezeket nézem. Alapvetően egy elég vidám személyiség vagyok és nem akarom ezt elrontani szomorú filmekkel. Ha valaki megkér, hogy nézzek meg vele egy drámát, akkor mindig megmakacsolom magam. Habár ez és a mindig nekem van igazam nem csak itt nyilvánul meg. Ja plusz mi értelme van megnéznem egy komolyabb témájú filmet, ha öt percre nem tudom befogni a számat?

Ötéves koromból ugyan nem sok mindenre emlékszem, de azt tudom, hogy a szüleink még rendszeresen levittek engem és a bátyjáimat a játszótérre. Én rendkívül élveztem, de ők már szerintem unták vagy csak nem akartak hercegnőset játszani velem a csúszdán. Ennek több oka is lehet, de a mai napi úgy gondolom, ha nem az alattvalók lettek volna - Clyde kivételével, aki a király volt -, akkor jobb élményt adott volna ez nekik. Annyi idősen az összes ember azt hiszi, hogy az élet annyiból áll, hogy játszik, eszik és alszik. Bár tényleg ennyiből állna. lehet, hogy kövér lennék és nem néznék tükörbe szívesen, de egyszerűen imádnám.

Tízévesen már nem jártunk le a játszótérre. Nem mondom, hogy hiányzott. 2012-ben ebben a modern társadalomban amúgy is ciki lett volna, ha a családommal mutatkozok ott. Sosem fogom elfelejteni Ruby Hernandezt, a félvér lányt, aki mindenkit meghódított. A legnagyobb szájú lány volt az osztályban, nem hozott szégyent az ereiben csörgedező latina vérre. Mindig ott lesz előttem, amikor tesi órán kidobosnál a játék hevében elég durva dolgokat mondtam az egyik csapattársamnak, Angelica Hale-nek, aki egy roppant duci lány volt a korához képest. Ruby aznap figyelt fel rám és vett be a sleppjébe. Bűntudatom volt évekig attól a naptól kezdve, hiszen folyamatosan bántalmaztuk Angie-t. Ugyancsak szavakkal és akkor még nem tudtam feldolgozni, hogy ez mekkora probléma.

Tizenháromévesen az év első napjaiban Ruby azt mondta, hogy milyen gázak azok az emberek, akik még mindig használják a MySpace-t. Mondanom sem kell, hogy utána nem léptem be a fiókomba egészen pár nappal ezelőttig. Itt már csak egy évünk volt vissza az általánosból. Már kezdtem unni, hogy minden úgy van, ahogy Ruby mondja. Egyik nap például teljesen kiakadt az édesanyjára, hogy nyúl húst csinált ebédre. Tiltakozni kezdett ellene és persze nekem is ugyanezt kellett tennem, a sleppünk másik két tagjával együtt. Ez annyira belém ivódott akkoriban, hogy a mai napig követem ezt a szokást. A családom először ki volt akadva miatta, de most már véletlenül sem tálalna nyulat az anyám. Megtanulta a leckét és azt is, hogy milyen hisztissé tudok válni.

Tizenötévesen már nem beszéltem Rubyval. Elkezdődött a gimi és rájöttem, hogy nem minden olyan felszínes, mint amilyennek hittem. Ekkor ismerkedtem meg életem első szerelmével, Elias Gerkinnel, aki két évvel volt idősebb nálam és elég menőnek számított a sulimban. Mindössze pár hónapig tartott a kapcsolatunk, de mondanom sem kell, hogy mind a három bátyám szívből gyűlölte. Akkor még nem vettem észre, de csak arra használt, hogy lepedőtornázzunk. Így történt, hogy ilyen hamar elveszítettem a szüzességem. Persze, ha apa kérdezi, akkor a mai napig megvan a virágom, ahogy Monica is mondaná a Jóbarátokban. Ja és persze azt nem szakíthatja le senki házasságig. Nem a legkönnyebb egyedüli lányként élni. A mai napig emlékszem, hogy Eliasszal január tizenkettedikén szakítottunk. Három nappal azelőtt, hogy anya bánatos képpel, kisírt szemekkel sétált volna be a szobámba. Ruby túladagolta magát és meghalt. Ugyan már hónapok óta nem beszéltem az egykori legjobb barátnőmmel, de könnyekben törtem ki. Onnantól kezdtem el értékelni az apró dolgokat, mivel felfogtam, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy félvállról vegyük a dolgokainkat. Megfogadtam, hogy én sosem fogok olyan szerekhez nyúlni, amelyek ilyen hatással lehetnek az emberi szervezetre. Életem lesötétebb időszaka volt. Nem mentem el a temetésre, mivel egyszerűen képtelen voltam rá, ami miatt még mindig rosszul érzem magam. Főleg, hogy Angie ott volt. Az a duci és csúnyácska Angie, akit mindig is szívattunk. Azt hiszem nem vagyok elég bátor ember.

Tizenhétévesen már sokkal érettebb vagyok, mint a korosztályom. Az iskolán belül sajna sokszor úgy érzem, hogy kicsit olyan vagyok, mint Ruby volt. Szeretek a középpontban lenni és ha valamit szervezni kell, akkor én vagyok az első, akire bármit is rábíznak. Az iskola falain kívül viszont már máshogy alakul az életem. Elhagyom a felszínt és azokkal az emberekkel vagyok, akiket már egészen picikorom óta ismerek. Azzal a pár sráccal, akiket biztosra veszem, hogy néha idegesít, hogy túl sokat lógok az instagramon vagy folyamatosan beszélek. Általában a suliban történt pletykákat is szívesen elmesélem nekik, habár fogalmuk sincs, hogy ki az a Mary Cooper vagy Ronnie Willows. Az utóbbi három évben nagyon megváltoztam és egyértelműen jó irányba. Talán nem kellett volna olyan nagy bábnak lennem általános felsőben és akkor néhány dolog máshogy alakult volna az életemben.