Folyik rólam a víz ahogy az edzésem végén járok, de nem adom fel, bár már érzem hogy majd szétszakadnak az izmaim, és feszül minden egyes porcikám. Kell az izomláz, és hogy érezzem hogy élek, és nem tunyultam el teljesen.
- Kilencvenhat, kilecvenhét - számolom fennhangon ahogy kinyomom magam még egyszer fekvőtámaszba, és még egyszer. Nem állok meg százötvenig, de közben sok minden kering bennem. A bandával kapcsolatban leginkább és azzal hogy mennyire időszerű lesz már végre kihívnom azt a mocsadékot.
- Százhuszonkettő, százhuszonhárom.... - számolom tovább dühödten és nem érdekel hogy az izzadtság már csípi a szemem ahogy lecsöppen, és csak erőltetem tovább az izmokat, hogy végezzek a gyakorlattal. Összeszorítom az ajkaimat ahogy tovább nyomom magam fel és le, de közben az elszántság is egyre inkább nő bennem hogy Gridnek véget kell vetni, mielőtt még nagyobb bajba kever minket. Az ostoba ámokfutása lassan felkelti a rendőrség figyelmét is, ami nagyon nem lenne jó.
- Száznegyvennyolc, száznegyvenkilenc.... száz.... ötven.... ahhh - nyögök fel, ahogy végzek és a hátamra hengeredek és adok magamnak pár percet hogy rendezzem a légzésem, mielőtt a fürdőt venném célba. Ledobom a nadrágom és az alsót, más nincs is rajtam. Átsétálok a lakáson, elég nagy és van benne minden. A tőzsdézés elég jó bevételi forrás, és Drake szalonja is dübörög ezerrel. Mindent megosztunk egymással, mert mi egyek vagyunk és ezen nem is akartunk sose túllendülni. Nekünk ez így jó, és tudom jól hogy Drake sem akarja máshogyan hiszen tényleg mindent megtettünk egymásért. Drake ölt először, de már az én kezem sem vértelen, és a banda íratlan szabályai értelmében nem vállalunk felesleges kockázatot. Semmiért.
Zuhany után a konyhát veszem célba. Fekete farmert vettem fel, és papucsot, semmi mást, ahogy itthon nem viszem túlzásba a dolgot. Rendelek ebédet és így mire a tesóm hazaér, már ott van az asztalon az ő adagja is. Azt ígérte ebédre hazajön.
A kanapén döglök a nappaliban a szuper nagy tévénk előtt és az egyik kedvenc játékommal játszom, egy bögre kávé mellett és már mindenkit szarrá lőttem, de az utolsó miniboss még nem került elő és szitkozódva szaladgálok körbe körbe. Az ajtó csukódásra leszek figyelmes.
- Drake! - köszöntöm, ahogy szünetre állítom a játkékot hogy ne haljak meg. Felkelve indulok el a testvérem felé, mint akit láthatatlan mágnes vonz.
- Mizu? Rendeltem neked is ebédet - húzom máris magamhoz, hiszen zárt ajtók mögött nincs egymás előtt semmiféle titkunk és itt nyíltan szerethetem.

Ma ebédre vagyok hivatalos, és senki és semmi nem tehet keresztbe, volt egy közel három órás tetoválásom, a délutánt pedig azzal akartam tölteni, hogy kitaláljam a legújabb helyet, ahol felvehetjük majd az újabb alattságomat. Persze inkognítóban nyomulok, és nem is én kezelem a youtube csatornámat. A tetoválásaim sem látszanak rajtam a videókon, nehogy felismerhető legyek. A fateréknek nem akarok jelet hagyni magamról, magunkról. Volt még olyan tetoválás, amit ők is láttak, mielőtt lepattantunk, és nem akarom ,hogy akár egy ilyen kis baki miatt is ránk találjanak.
A kocsiban csakis elektromos cigi a megengedett, mert amúgy utálom, ha beeszi magát a dohány szaga a kárpitba, az kimoshatatlan. Én meg megdöglök tőle, undorító, a lakásban sem szeretek cigizni, roncsolja a berendezést, sárgítja a fehér falakat, nem.
Épp a tuttifrutti illatú patront bűvölöm az egyik pirosnál, amikor rám dudálnak, rákapcsolom a vészvillogót, mert ez kurva fontos, meghalok ha nem szívhatok bele. Tovább dudálnak, mire végre kicseréltem a patront, piros lett, más okos volt, és kikerült. A mögöttem álló meg már épp kiszállt a kocsiból, látom a visszapillantóból. Nagy levegő Drake! Az arcomon megjelenik egy bájvigyor, az a bájos cápa fogas és én is kiszállok a kocsiból, acélbetétes bakancs van rajtam, fekete farmerrel, és fekete v-s póló, magasabb vagyok az ürgénél. Beletúrok a mohikán hajamba és lustán megállok a kocsi mellett.
- Probléma? – a donkin dunotsos csávó arca már lila a máztól, én meg teszek felé egy lépést.
- A fasznakállmegegyhelybehanemmegy?! – üvölt nekem, legalább az a betű előtt vett levegőt, meg utána.
- Kurvára be kellett töltsem a vapot, szóval hacsak tényleg nem akarsz nekem jönni, azt ajánlom húzz vissza a kocsidba. Vagy ha nem teszed, eltöröm a kezeidet és rá pillanat ragasztózom a dudádra, a fejeddel együtt. – donuts hápogva pillantott rám.
- Hülyefasz! Tetovált geci!- hallottam már ennél szebb sorozatot is, nem ez fog a sírba vinni. – vállrándítással zártam a dolgot.
- Tudsz te ennél jobbat is! Ne fogd vissza magad! – szóltam utána, majd beszálltam, és elindultam, nem érdekelt, az ilyen kis gecik nem tudnak felbaszni, így is jó kedvűen mosolyogva értem haza a ház elé, ahogy leparkoltam.
Kinyitottam az ajtót, és épphogy beléptem, a kaja illata már meg is ütötte az orromat, időm sincs kifűzni a bakancsom, a bátyám már köszönt is, viszont van időm végig pillantani az alakján, és a tetoválásain.
- Bill – karolom át, és beleszimatolok a nyakába, frissen fürdött. – Azt hittem, hogy megvársz a fürdéssel. – méltatlankodom, én csak kicsit izzadtam be a melóba, de ő? maximum ha edzett, több mint valószínű, hogy edzett. Szorosan bújok hozzá.
- Ma le tetováltgeciztek. -suttogom neki, vidám hangon, csak annyira távolodom el tőle, hogy megcsókolhassam, röviden, és tuttifrutti ízesen. A markomban még ott van a vapo, így azt a zsebembe rakom, miután ellenőriztem, hogy kikapcsoltam, és lehajolok, hogy ki kössem a bakancsomat. Jólesőn nyújtózkodom, és a konyha felé veszem az irányt. Görög gyros! Sült rizs! A mennyekben érzem magamat.
- Mit csináltál ma? – készítem össze a kajámat, és helyetfoglalok az egyik bár széken, és felnyitom a sört is. Megpaskolom a combomat, és remélem, az ölembe ül, sosem zavart, ha itthon így viselkedünk. Odakint nem lehetett, mert nagyon sokan ferde szemmel néznének ránk, és egyébként se tenne jót a bandának sem. Meg ez amúgy is ,kettőnkre tartozik. Mindenki más le van szarva.

Egyedül vagyok itthon és amíg meg nem érkezik a testvérem addig edzéssel ütöm el az időt és aztán könnyű zuhanyzással. Leülök videójátékozni, ma nem terveztem sehová sem menni és ez a legjobb kikapcsolódás ami most eszembe jut. Nyilvánvalóan lenne elég dolgom, és elfoglaltságom, de mégse akarok nekiállni. Ki kell eszközölnöm egy tervet hogy miként szabaduljunk meg Gridtől hamarosan, mert nagyon rossz irányba halad a banda és a parancsai sokszor teljesen irracionálisak, de nem lehet megvétózni ha az ember nem hívja ki és nyomja le és a nyomorultnak még épp elég támogatottsága van úgyis, ha már a banda java része engem támogat és minden alkalommal szembe megyek a faszságával. Mindig megkérdőjelezem és így lassan többeket is ráébresztek hogy nem jól csinálja amit csinál, és máshogy kellene vezetni. Másnak kellene vezetnie. Nekem.
Gondolataimból a miniboss keresése és Drake érkezéseránt ki, és lepihentetem a játékot hogy elébe menjek ahogy szoktam. Itthon mindent lehet, és már húzom is magamhoz hiszen legalább fél napja nem láttam és ez az ikreknél mérhetetlenül hosszú idő.
- Meg akartalak, de hamar befejeztem az edzést és bűzlöttem.... - vallom be, mert érzékeny vagyok és nem tudom elviselni ha büdös vagyok és képes vagyok naponta háromszor is megfürdeni ha kell. Mondjuk másoktól is utálom ha szaglik, de szerencsére Drake mindig illatozik még ha ilyen vattacukor illata is van.
- Nahát, és ki merte? - mosolyodom el, hiszen nem sokan vetemednek erre. Azért Drake mégis csak kigyúrt és tetovált állat, és néha tényleg nem olyan széplelkű mint ahogy ismerem. Mert szerintem nincs nála jobb testvér a világon. A csók után elengedem és hagyom hogy kibújjon a viseletes bakancsból.
- Semmit igazán. Aludtam sokáig, és aztán játszottam. Edzettem, és visszaültem játszani - foglalom össze amit ma egész nap csináltam. Nem valami eseménydús nap azt elismerem, de nem is érdekel.
- Na és neked mivel telt a napod? - kérdezem ahogy odatelepszem a combjára. Általában passzív vagyok, de azért néha kezdeményezek is. Vele szemben felváltva vagyunk fent és lent, és ez teljesen jól van.

Will, meg a fürdés mániája, mondjuk megértem, én sem szeretem, ha valaki ápolatlan, és elhanyagolja magát, meg hasonlók. Kényes az orrom erre nekem is, de én kimondottan szeretem, ha edzéstől van szaga, vagy… azután, miután együtt voltunk. Viszont, nem tudok haragudni a tisztaság mániájáért. Így szeretem, ahogy van. Az illatos bűztudat nem szeretem, akkor már a vapo, és nikotin tartalmú legyen, és illatos füstöt eregethetek. Peresze a jó öreg dohányt semmi sem tudja felülmúlni. Azt is szoktam, viszont, mivel vigyázok a fittségemre, az extrém hobbijaim miatt, így azt ritkábban. Fene a cigibe, na! Az első emberölésem után nyúltam hozzá, azt hiszem. Ez legyen a legkevesebb bajom, na.
- Egy idegbajos senki. – vonom meg a vállamat, kajás vagyok, és igazából, nem kell fürdenem sem, mert nem izzadtam le, de az vesse rám az első követ, aki nem szeret lefürdeni azzal, akit szeret, még ha csak az a lényeg, hogy a másikkal legyen az ember. Így nem kanyarodok el a fürdő irányába. Annál érdekesebb, ami a konyhából száll felém. A nyál is összefut a számban.
- Hm, egy tetoválást csináltam összesen eddig. De az elmúlt hetek vagina tetkóját senki sem tudja überelni egy darabig. Azt sajnálom, hogy nem futottál be menet közben. – igen,mert szeretek osztozkodni a tesómmal, és úgyis tudom, hogy nem féltékeny, mert akit igazán szeretek, az, csakis ő lehet.
Az első falatnál szinte ízlelő bimbó orgazmusom van, a kedvenc helyünkről rendelte, itt mindig olyan finoman készítik a kaját, a falatot egy korty sörrel öblítem.
- Hm! Azt elfelejtettem mondani, hogy…Kirill! Beugrott Kirill, az a táncos srác, öt évvel ezelőttről. Akinek a hátát és a seggét csináltam. Tudod, ő az aki elvitte a párja helyett a balhét, mert erősebb jellem, mint a srác. Bár, úgy hallottam, mindketten megjárták a saját kis poklukat. – elmerengve pillantok a kaja halomra. – Talán ránézhettünk volna néha Kirill pasijára, hogy minden okés-e vele. – tudom, hogy lehetetlenség irgalmas szamaritánust játsszani mindenkivel. De… na, picit zavar, hogy ennyire háttérbe húzódtam Kirillnél. Igaz, hogy túl sok volt körülötte a rendőr, és azért, én sem vagyok szent életű, a bátyám sem. Megcsóválom a fejemet, és Willnek döntöm a fejem egy kicsit.
- Frissítettem a tetkóit, és közben megkért, nézzek utána egy Enrique Morales nevű tagnak, ha pedig segíteni kell neki, ott leszek. – pillantok fel a testvéremre – Ó, és úgy kigyúrta magát, hallod! Néhány tetoválása fakult ,ezek miatt vissza fog még jönni párszor. – előveszem a telefonomat, és megmutatom Kirillt, persze, van full meztelen képem is róla, mert ilyen gátlástalan pöcs vagyok. De van amit, és akiket tiszteletben tartok én is. Pasija van, és ő az a hűséges fajta.
Megcsóválom a fejemet, eleget csapongtam, és újra Willre mosolygok. Egy kis katona nekem, egy neki. Eleszegetünk szépen, amíg úgy nem érzem, hogy jól nem laktam.
- A nap hátralevő részét trükk tervezéssel akartam tölteni. – nálam ez úgy festett, hogy befoglaltam a tervező szobát, és kis maketteket gyártottam, hogy legyen egy elképzelt képem arról, hogy hogyan kellene át terep rendezni a pályát, ha már nem vehetek részt igazi motocross versenyen, megcsinálom a magamét.
- Vagy… még megfürdök, és meglátom. – de az biztos, hogy vele akarom tölteni az időmet, néha előfordul, hogy nem találkozunk annyit, amennyit szeretnénk, és olyankor még jobban hiányzik. Beszélek, de még nem moccanok, őt nézem. az ugyan olyan tetoválásainkat a mellkasán, és a hasán, és nem csak a szemeimmel simítok végig rajta, hanem a tenyeremmel is, és meg is állapodik a kezem a tarkóján. Lehúzom magamhoz egy csókra. Felengedtem, elengedtem azt, amit kintről hoztam magammal, itthon vagyok, vele.

Túlzásokba nem estem ami a tevékenységeket illeti és ma leginkább Drake dolgozott, én csak lustálkodtam és tőzsdéztem egy kicsit, de remekül állnak a részvényeink és a vagyonunk is szépen gyarapodik. Nincsenek megélhetési gondjaink hála az égnek, és kellemes kis lakásunk van. Na jó, akkora amekkora három másiknak is megfelel, de kell a hely és külön edzőszobánk van, mert kell. Formában kell maradni, és ez nem csak a kondíciót jelenti hanem a tőrdobálást, és a gimnasztikát is. Sokra megyek az izmaimmal ha nem tudok időben elhajolni egy ütés/rúgás elől.
Drake érkezésére abbahagyom a játékot és elébe megyek hogy üdvözöljem és megszimatoljam, de nem vagyok oda a vapo-jáért. Én régi típusú dohányt szívok olykor, és nagyon ritkán fanyalodok rá az ilyen ízesített vackaira. Persze, nekem is van vapo-m, hogy ha olyan helyen is vagyunk, ne legyen nikotin hiányom.
- Akkor ne is foglalkozz vele, szót sem érdekel - legyintek rá ahogy a konyhába megyek vele, és elé teszem a dobozt amibe a kajáját rejtették el, de még meleg. Nem régen ettem én is. Odatelepszem a combjára és hallgatom a mai napját, mindig odafigyelek rá, ha nem, akkor valami baj van, vagy beteg leszek.
- Azt mondtad hogy igazán fenomális volt. Kár hogy nem jártam arra, biztos élveztem volna én is a hármast. Na, de majd legközelebb - mosolyodok el, nem vagyok féltékeny, és nem irigylem tőle az élményt. Nem számít kivel fekszik le, tudom hogy szeretni csak engem szeret, minden más csak testiség. Jó móka, és nem tagadjuk meg magunktól. Elveszek egy sült krumplit és elrágcsálom, még a kajánk is mindig közös.
- Kirill? Jah, emlékszem. Egyszer elmentünk megnézni őket egy fellépések, tényleg kurvajó mozgásuk volt együtt, látszott a kémia - gondolkozom el, és eszembe is jut. Kirill, ahogy leizzadva nevetve öleli át a párját. Még látványnak sem volt éppen utolsó, maradjunk annyiban. Ha nem lett volna már akkor ennyire hűséges.... simán rámoccanunk. A szavaira megvonom a vállam kissé, ez végül is igaz de....
- Igaz, megtehettük volna. Tisztelem az ilyen erős embereket, és azt hiszem a fiúja szerencsés hogy Kirill nem lát senki mást... - borzolom meg a tarajam elgondolkodva. Végül is... még mindig tehetünk valamit.
- Hm, rendben van. Segítsünk neki, gyűlölöm az ilyen kis szarháziakat akik pénz és befolyás mögé bújnak el - mordulok fel, és elismerően füttyentek a képre. Szemrevaló, nagyon is.
- Majdnem akkora lett mint mi - teszem hozzá odahajolva. Morales.... hm, na majd ráállítok pár embert, elég sok felé elér a kezünk és lesz egy köröm a bankba is.
- Morales....Holnap ráállítom Kevint és Timmo-t hogy szedjenek elő mindent amit lehet tudni erről a pöcsről. Segítsünk a haverodnak... - hallottam én is ezt azt, és a börtönbéli kapcsolataink is mesélték ezt a szóbeszédet. Elég geci ügy és megértem Kirill érzéseit, én is szarrá akarnám verni aki miatt évekre bekaszniznak ártatlanul.
- Ha elkapjuk, szórakozunk egy kicsit mi is - vigyorodom el farkasvigyorral, ami semmi jót nem jelent. Halált és szenvedést leginkább, de most mindennek csak az ígérete.... Ez a kis nyomorék megszívja ha szembe találkozunk egyszer.
Hallgatom a terveit és a szándékait, de én valami mást tervezek neki délutánra és nem rontom el a meglepetést. Elmosolyodom.
- Fürödjünk meg, aztán...van egy kis ajándékom neked, és használatba is vehetjük.... - rejtelmeskedem, mert rendeltem pár dolgot magunkat, kellemes kis játékszereket. Ilyen és olyan értelemben is.