Jó pár évvel ezelőtt találkoztunk először egy eltáv alkalmával, ahol a mi kis ötfős társaságunkhoz a semmiből hozzácsapódtál. Mint mondtad, többször láttál már minket, és nem tűntünk valami rossz csapatnak, hát bepróbálkoztál. Még aznap este kiderült, hogy te is a hadseregben szolgálsz, pontosabban a légierőknél. Ha a megnyerő stílusod nem lett volna elég, már ez az infó is hozzásegített ahhoz, hogy ne engedjünk el. Egy jó barátság vette kezdetét ezen az éjszakán.
Hamar a csapatunk teljes körű tagjává váltál, és ugyanolyan törődést mutattunk feléd, mintha már a kezdetektől velünk lettél volna. Én talán kicsit többet is, ami eleinte nem nyert viszonzást, csak az után, mikor három hónapra hadifogságba estem és azt hittétek, elvesztettetek. Ezután kicsit elmélyült a kapcsolatunk, azon kívül, hogy többet flörtöltünk egymással, többször értünk a másikhoz, nem történt semmi. Te voltál a legnagyobb ellenzője a katonasághoz való visszatérésemnek, így a hír hallatán pár hétig nem is álltál szóba velem, de hamar enyhült a haragod irántam.
Egy évvel előttem szereltél le és költöztél vissza New Yorkba, illetve te voltál az egyik első ember, aki felkeresett a hazaérkezésem után. Elsősorban neked köszönhető a Pub megalakulása, ahogy a névadás is. A közös munka során rengeteg időt töltöttünk együtt, ami felerősítette az korábban elfojtott érzéseket és a következő másfél évben szinte elválaszhatatlanokká váltunk. Meglepett, hogy így képes voltál elkötelezni magadat irántam, mert korábban elég nagy számban faltad a pasikat és hát… sokszor még a csajokkal is leköröztél minket az évek alatt, akármennyire is szánalmasnak hathat ez ránk nézve – de igazából mi voltunk azok, akik kihívás elé állítottunk téged, amit te készségesen teljesítettél.
De ahogy minden jónak, ennek is vége szakadt. Nem akartál nekem hazudni, ezért egyenesen elém álltál azzal a hírrel, hogy félreléptél. Azt mondjuk éppenséggel nem tudom, hogy az önbecsülésemnek jól vagy csak még rosszabbul esett, hogy nem is sráccal, hanem egy másik csajszival történt ez meg, de nem haragudtam rád. Azaz, de, haragudtam eleinte, de ez az érzés hamar szertefoszlott. Látszott rajtad, hogy mélységesen szégyelled magad és bánod a tettedet, illetve megígérted, hogy többé ez nem fog előfordulni. Tudom, hogy igazat beszélsz, tudom hogy képes lettél volna tartani az ígéreted, azonban túlságosan fontos voltál számomra. Ugyanúgy az életemet adtam volna érted, mint a srácokért, és épp ezért sem akartalak visszatartani. Tudtam, hogy te ilyen lélek vagy. Kicsit kicsapongó, belevaló, vad, de alapvetően igazán szeretni való csajszi. Olyan, aki minden eltáv és hosszabb különlét alkalmával az én, és a többiek nyakába ugrik, mit sem törődve a másik személyes terével. Pont ezért kedveltelek meg annyira. Nem hibáztattalak a történtekért, mert én is ludas voltam benne, a pub nyitása miatt ugyanis nem tudtam veled annyit foglalkozni, mint korábban, akármennyire is kérleltél, hogy tegyem félre kicsit a munkát. Úgy döntöttünk, hogy nem folytatjuk tovább, legalábbis akkor, abban az időben nem. Szerencsére ez nem ment a kapcsolatunk rovására, ugyanúgy folytattuk közösen a munkát, ugyanúgy hatalmasat buliztunk, és kár lenne tagadni, egyszer-egyszer csak újra kikötöttünk egymás ágyában.
Neked azonban kis vérfrissítésre volt szükséged, vagy legalábbis ezt mondtad. Megígérted, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, de ez csak bizonyos ideig működött. Eleinte naponta beszéltünk, aztán csak hetente, később havonta, majd még ritkábban. Jelenleg közel fél éve nem beszéltünk.
Most ünnepli a Bad Company a két éves évfordulóját, amire egy kisebb mese-estet találtam ki. Szerettem volna, ha a vendégeink megismerik a pub és a saját magam történetét, amit előre egy hónappal meg is hirdettem. Leírtam, hogy nagyon örülnék, ha jelen lennél, annak pláne, ha te is beszélnél egy kicsit, amire csak annyit feleltél, hogy megpróbálsz ott lenni, de azóta újra csak a rádiócsendet hallom felőled. Ahogy az üzenetemben is írtam, hiányzol és jó lenne, ha végre újra visszatérnél az életembe.

// Hosszú egy kereső szöveg, tudom, remélem lesz is olyan, aki elér a végére   Az az igazság, hogy tudnék még sok mindent írni, sok ötletet és jellemvonást megemlítve, de már így is elszaladt velem a ló. Ha megtetszett a karakter, akkor írj egy üzenetet és majd tovább terhellek.  De egyébként nagyjából minden le van ide írva, amit tudnod kell a karakterről. A lapom elolvasása erősen ajánlott, hisz Chloé minden részletét ismeri John életének. A név nem kötelező, az előtörténetben így szerepelsz, de át tudom írni, ha nem jó valami. A Pb-nek nagyon örülnék, a karakterről élből Madeline jut az eszembe, de beszélhetünk alternatívákról
Nagyon várlak, remélem mihamarabb érkezel!    //