Kilenc évvel ezelőtt toppantál be az életembe, amikor is apukád feleségül vette az anyukámat. Kezdetben sokat szekáltuk egymást, egymás idegeire mentünk, aminek persze senki sem örült otthon. Az évek múlásával azonban ahelyett, hogy jobb irányt vett volna a kapcsolatunk, egyre szemetebbek lettünk a másikkal és a gyermeki csipkelődések komoly sértegetésekké fajultak. Majd eljött a tizenhatodik születésnapom, és mikor anyáék elutaztak egy hétvégére hatalmas bulit csaptunk a házban. Foghatjuk az alkoholra is, egy a lényeg: a gátlásaink feloldódtak és mire észbekaptam, már meg is kaptam életem első csókját tőled. Ezt követően eléggé furcsává vált a viszonyunk, mondjuk ezen aligha lehetne meglepődni. Kerülni akartuk a másikat, de végül mindig egymás mellett kötöttünk ki. Azt mondtuk, nem szabad átlépnünk egy bizonyos határt, mert hát mégis csak egy család vagyunk... ennek ellenére állandóan azokat a határokat feszegettük és figyeltük, mennyi lesz már sok a másiknak.
Ha felhoztál egy lányt magadhoz, akkor én sírva rohantam el a szobámba. Ha nekem kezdett udvarolni egy srác, akkor te befenyítetted és elüldözted mellőlem. Így ment ez addig, míg el nem mentél egyetemre és engem ott nem hagytál. Hónapokon át sírtam utánad, mire bemeséltem magamnak azt, hogy túlvagyok rajtad. Meghallgatásokra jártam, mert színésznő akartam volna lenni, de végül egy modellügynökség ajánlott szerződést és hirtelen beindult a karrierem. Te hazajártál ugyan, de akkor én épp külföldön voltam fotózáson, így állandóan elkerültük egymást. Néha részegen felhívtál, de mindig csak értelmetlenül motyogtál, ezért nem tudtam, hogy mit akarsz.
Most, mikor a huszonkettedik születésnapomat ünnepeltük, te megjelentél a buliban én meg vagy a sokk hatására vagy az alkohol és a kimerültség miatt elájultam. Te vittél haza  - az albérletbe, ahol lakom egy barátnőmmel -, még aszpirint és vizet is bekészítettél nekem másnapra és megígérted, hogy hívni fogsz.
Nekem azóta zakatol a szívem, rosszul vagyok, ha arra gondolok azért akarsz beszélni, mert bejelentenéd, hogy örökre elköltözöl vagy hogy megnősülsz. Próbálom ugyanis elrejteni  - naná, hogy nem sikerül, főleg előtted nem  -, de azóta a csók óta valami megváltozott bennem. Hiába voltak pasijaim, egyikük se volt olyan, mint Te. Rád vágyom, Téged akarlak és pont lesz*rom, hogy mit gondolnak a helyzetünkről mások. Téged tényleg ennyire érdekel mások véleménye? Vagy inkább én hagylak hidegen?

A mostohafivér testesíti meg Emilia minden titkos vágyát és a lány bármit megtenne, hogy megkapja a sráctól a kellő figyelmet. Vonzódik hozzá, de nem csak a testiség hajtja, hisz szerelmes is a srácba, csak utóbbit még saját maga előtt is titkolja. Az biztos, hogyha a srác újra felbukkan a színen, akkor Emilia megpróbálja majd elcsábítani, ám ha akadályokba ütközik és nem jár sikerrel, akkor legközelebb már a srácnak kell lépnie.
Szenvedélyes románcot képzelek el kettejük között, némi bujkálással, hisz "testvérek"-nek gondolják őket a kívülállók és rögtön elítélnék őket, ha tudnák, hogy együtt gyűrik a lepedőt. Pedig vérségi kapcsolat nem köti össze őket, magukat is ezzel nyugtatják, ha az fordulna meg a fejükben, hogy hibát követnek el.
Név teljesen szabadon alakítható, nagyjából a pb is, de ahogy fentebb írtam, szeretném, ha a pb-ről közösen döntenénk. Egyéb háttérsztori, foglalkozás, miegymás a megalkotó fantáziájára van bízva. Egyedül a kapcsolat adott a karakterek között, úgyhogy elég nagy a mozgástér.
Kérlek gyere gyorsan, mert Emilia-nak nagyon nagy szüksége van Rád!