Felkavartál, éltettél, védelmeztél, nevettettél, megőrjítettél, halálosan idegesítettél. Nagyon sokáig tartott az, hogy beismerjem elsősorban magamnak, majd aztán neked is, hogy nem csak erős testi vonzalom van közöttünk, hanem szerelem is. Nem a hagyományos, nyugodt, kiegyensúlyozott, hanem az ajtócsapkodós, incselkedő, hangos, szenvedélyes fajta. Te már tudtad, hogy a tiéd vagyok, de nem mertem bevallani, mert azt hittem, hiába vallom be, a szerelmem nem talál nálad viszonzásra. Mire elhittem, mire kimondtad, kaptál egy lehetőséget Európában és elutaztál 2 éve. Azóta nem beszéltünk. Én összeomlottam, majd újra megutáltalak, sírtam, fényképeket tépkedtem... csak a szokásos. Aztán meggondolatlanságból férjhez is mentem. Aztán elváltam.
Olyan sok minden történt, amióta nem találkoztunk. Mindig azt mondtad nekem hetykén, félvállról, 'csak úgy mellékesen', mintha nem is lenne súlyos mondanivalója a szavaidnak, mintha magától értetődnének: "Mindentől megvédelek, cica. Ha kell a világot is felégetem." Aztán mégsem így történt. Nem voltál ott. Lehet, hogy tényleg nem gondoltad komolyan.
Egy másik életet élek azóta, talán én is más lettem. Egy bestia áldozata lettem, majd megerőszakolómat megöltem. Súlyos titkokat hordozok, amikről fogadalmad sincs. Amikről senkinek fogalma sincs. Egyetlen bizalmasom van. Azt hittem te leszel az, de nem így lett.
Most visszatérsz? Én mit kezdjek vele? Hatással lesz rám? És rád?

Rád vonatkozó részlet a karakterlapomból: "Szerettem a férjemet, nagyon tisztességes, kedves, figyelmes és romantikus ember. Nem volt vele semmi baj. Velem sajnos igen. Úgy léptem ebbe a kapcsolatba, hogy tetőtől talpig benne voltam érzelmileg egy másik, kapcsolatnak nem nevezhető, bonyolult, viszontagságos, szenvedélyes viszonyban egy borzasztóan idegesítő, de mégis őrjítően kívánatos emberrel. Ő is tisztességes volt, de nem volt se kedves, se figyelmes, se romantikus. Impulzív volt, harsány, meglepő és eleinte szörnyen nagyképű, de felrázott, megnevettetett és megvédett, bármi áron, néha idegesítően. Ő elköltözött a vén kontinensre, akkor lett vége. Sok ordítás, csók, veszekedés, szeretkezés, könny és gyász.
Mindegy, ezt nem tudom, miért írtam le, csak koptatom a tollat, igazából nem ezért jöttem. Túl vagyok rajta, ahogy a férjemen is."

Szerelmi szálat képzelek el kettejük között a jövőben, nem 'unalmasat', hanem problémákkal, sértettséggel, akár veszekedésekkel tűzdelve. Mindent a megalkotóval együtt elképzelve, kitalálva. Bármilyen ötletet, alakítást, változtatást nyitottan fogadok, úgyhogy ha érdekel a karakter, írj nyugodtan.