Arrogáns, önfejű, makacs, mindent azonnal akaró típus és nehezen visel el ha nem neki van igaza és egy vitában alulmarad. Az övé kell hogy legyen az utolsó szó. A türelmet mint fogalmat kb csak szótárból ismeri, és mindig van valami baja. Éhes, szomjas, álmos, unatkozik, fáj valamije amolyan igazi nehéz eset és ember legyen a talpán aki elviseli maga mellett hosszabb távon. A modora szúrós, csípős, gúnyos a megjegyzéseivel sok mindenkinek egy pillanat alatt a lelkébe tud gázolni anélkül hogy észrevenné. Vagy ha észre is veszi nem igazán sajnálja. Persze tud kedves is lenni ha nagyon akar, csak rendszerint nem akar, nincs miért. Elég zárkózott, barátai nem is igen vannak, kölcsönös érdekkapcsolata viszont annál több, amikkel igen csínján válik, sosem lehet tudni, mikor kivel kell jóban lenni. Tipikusan az a fajta pasi, akinek a hangja nagyobb, de ha úgy adódik nem riad vissza a verekedéstől sem, bár a nagy pofája ellenére nem túl agresszív. Nem hátrál ki a verekedésből, de nem is kezdeményezi. Tulajdonképpen jól akkor lehet kijönni vele ha valaki végtelen türelemmel rendelkezik és szeretgeti. Szorult bele egy adag mazochizmus, de azért alapjába véve nem aláfekvős típus. A fájdalom az más. És a vanília... nem mindig nyerő.
Aki ezeken túllát, és még nem adta fel hogy belásson a kis páncélja mögé észreveheti azt is hogy igazából nem olyan rossz kölyök. Keresi a bajt,és a figyelmet, de a barátaiért tűzbe is menne és legnagyobb célja hogy világhírű dobos legyen és saját dobtechnikáját csiszolgassa.

Egyéb:
- dohányzik, és szívesen él az alkohollal, meg más tudatmódosítókkel, de még éppen nem függő.
- nem szereti a kisgyerekeket, szerinte idegesítőek és csak a baj van velük
- utálja a gombát
- jó a nyelvérzéke (kackac), beszél németül és oroszul, és már kezdi az olaszt is érezni
- nincs jóban a családjával
- a gitárja szent és sérthetetlen, az ő "kicsikéje", mert egy számára értékes embertől kapta, bár játszani csak mértékkel tud rajta, leginkább agyon csépelt slágereket. A dob az ő hangszere.
- minden tetoválásnak tudja a jelentését, nem részegen készíttette őket, csak egyet.

Magasnak számít, de amilyen magas olyan vékonyka és szikár is. Alakjához képest meglepően nagyot tud ütni ha kell, de nem mondhatni izmosnak, egyedül a karjain látszik némi "gyúrás" nyoma. Szereti a feketét, feketével, de más kényelmes darabokat is hajlandó felvenni. Farmert, bőrt, bármit csak jól álljon neki, és inkább póló meg trikó párti mint sem inget vegyen fel. Szívesen visel kendőt, hol a nyakában hol a derekán, hol a csuklójára tekerve, és ugyanígy mániája a rockeres lelógó lánc és széles öv. Haja felnyírt  fazonú, de ha hosszabbra engedi nőni akkor sem  fogja össze, szemei ártatlan kékek.  Körmeit  lakkozza néha, de itt nem a kinézet hanem a teljesítmény a fontos. Éppen ezért teszi gyakran közszemlére számtalan tetoválását, és fülbevaló gyűjteményét.

Nos, előre szólok, nem vagyok valami rendezett ember, még az életemben sem, szóval nézd el ha csapongok egy kicsit. Nem vagyok olyan egyszerű eset nah. Igazából azt sem tudom, hol kéne ezt elkezdenem, mármint mit szokás ilyenkor mondani. Hát, mindegy. Elkezdem aztán kérdezel ha valami nem vili, vili?




Fogalmam sincs, hol kezdődött el. Azt tudom hogy a szüleim valamit elbsztak, egészen pontosan engem, úgy 21 évvel ezelőtt. Jah hát, annyi vagyok szóval értelemszerű. Szóval nem mondhatnám hogy olyan rossz lett volna nekem, a szüleim normálisak voltak, teljesen, és nem hagytak ott, meg semmi, hanem ha már elbszták a rexet akkor úgy döntöttek vállalják is, és felnevelnek. Hogy ez hogy sikerült nekik, hát az nos... nézz rám, szerinted hogy? Laza gyerekorom volt, sok játékkal és olykor kevés szülői szigorral, nem csoda hogy a magaviseletemmel mindig is gond volt. Meg különben is, anyámék is úgy költöztek Prágába, onnan meg Amerikába azért van normális nevem, nem valami kimondhatatlan betűhalmaz. Bár ez nem is olyan lényeges, szóval nem voltam valami jó gyerek. Ellógtam, fára másztam, olykor összetörtem magam... az első tetoválásom is így szereztem amúgy. Összetörtem magam, és lett egy csúnya sebhelyem, ami bántotta a hiúságom, és így megcsináltathattam 17 évesen szülői engedéllyel az első mintámat.





Nem tudom megmondani, hol romlott meg a kapcsolatom a szüleimmel. A húgom születése után sem volt gond, mert tudtam hogy mindkettőnket ugyanúgy szeretnek, és nem kivételeztek vele, nem lettem mellőzve. Talán a kamaszkor, de... egyre többször vitatkoztunk. Eleinte kis dolgokon, aztán feszegettem a határaim, hogy mit meddig lehet, és egyre nagyobb lett a szám is, nem is igazán akartam máshogy viselkedni, vagy visszafogni magam. Az iskolában sem. Ott is kezdtem nagy szájú lenni, és tetszett hogy ha kinyitottam szám, és szembementem a szabályokkal akkor sokan kedveltek és valamilyen szinten csodáltak vagy irigyeltek. Nem érdekelt, népszerű lettem, az osztály rossza és menője. A tanáraim és a szüleim nagy bánatára, mert szerintük tehetséges gyerek voltam. Jah, megtanultam gitározni de abban igazuk volt hogy ha kicsit ráfeküdtem valamire,akkor az ment. A dobokkal mindig is jobb viszonyba voltam, és a gitárt hamar felváltotta a dob. A nyelvek például, azokat szerettem is, és hamar letettem a nyelvvizsgát németből és oroszból. Sokak keverik a kettőt, de nekem valahogy ment a kettő külön. Szóval jah, ezzel nem volt gond, csak aztán elkezdtem rossz társaságba keveredni, azokkal akik szintén zenéltek és elkezdtünk hobbyból dzsemmelgetni és kiderül hogy jó vagyok a dobbal, nagyjából ekkor meg is érett bennem a gondolat hogy én ezzel akarok foglalkozni, és ez nekem tetszik.



Szóval valahol itt kezdődött az, hogy zenélni kéne. Még iskola társakkal álltam össze egy kis garázsbandába és feldolgozásokat kezdtünk el játszani, mindenfélét ami tetszett nekünk. Led Zepellin, AC/DC, Black Sabbath... ami jött. Aztán elkezdtünk saját számokkal is próbálkozni, de nem tudtuk mi lenne a stílusunk, ekkoriban történt meg az első tetoválásom, és a banda neve Mad Hatter lett. Nem tudom honnan jött ez de jól hangzott, és szerintünk menő volt. Olyan jól hangzott hogy azt gondoltam ez az, világsztárok leszünk! Persze, nem lettünk azok, csak az összes zsebpénzem ráment a hangszerre meg a ruháimra, mert elkezdtem beújítani a fekete és bőr darabokat, meg kiegészítőket, fülbevalót szúrattam. Anyámékkal ekkor lett állandó a veszekedés, így amennyit tudtam nem voltam otthon, végül feladták. A húgomra koncentráltak aki még normális volt, és nem vittem magammal a rosszba. Vele semleges volt a viszonyom mindig is. Szerettem, hogyne szerettem volna de... nem rajongtam érte, néha elmentem elé, vagy érte ilyenek és békés volt a viszonyunk de.. nem voltunk azok az elválaszthatatlan testvérek, mint a filmeken. Valami nem működött. Aztán a bandával sem volt jó valami, vitáztunk, új tagok jöttek mentek, végül hagytam őket. Zenélgettem magamban és írogattam saját dalokat.




Aztán elmentünk nyaralni. New Yorkba mert nem jártunk még ott, és hát miért ne? Nem is volt vele bajom, elmentünk, vittem a kis motyómat, aztán helló Berlin. Elmentünk mindenhová tetszett a város, és az is hogy meg tudtam értettni magam, és találkoztam pár sráccal. Véletlen volt a találkozás, de összespanoltunk és beszélgetni kezdtünk. Zenéltek ők is, és összeültünk egy kis közös zenélésre, és tetszett nekik ahogy verem a bőrt és kérdezték hogy nem szállnék-e be mert hogy dobos híján vannak. Meggondoltam a dolgokat, és végül is, miért ne? Egyszer élünk alapon fogtam a kis spórolt pénzem, meg a gitárt, egy doboz cigit, és elindultam velük. Igen, a dobszerkót később szállítattam ide, postával. Nem tudtam merre, hová csak mentem. Aztán voltak koncertjeink, igazi színpad, közönséggel és megrészegültem tőle. Egyszerűen imádtam, beleszerettem az egészbe és már nem mentem haza. Anyáméknak is telefonon mondtam meg hogy úton vagyok Amerikában mert szerencsésen jött ki az élet, és itt rekedtem a nagyvárosban. Ez a banda nem volt különösebben hosszú életű, de elfért a munka mellett és most…. Van egy kis lakásom, van egy rendes tisztességes felszerelésem, és van munkám.




Szóval itt tartunk, New Yorkban vagyok és viszonylag jól alakul a ki életem, mellékesként dolgozok egy szórakozóhelyen hangtechnikusként meg pultosként és szépen tovább gyarapítottam a tetoválásaim számát is. Szóval haladnak a dolgaim. Zenélgetek a bandával, de az egyik nap találtam egy plakátot a pulton, hogy menő énekesnő keres fiatal bandatagokat és a dobos is hiján van. Egy életem egy halálom, én aztán odatoltam a pofámat, és ledoboltam mindenkit a színről hogy eljussak oda, ahol mindig is akartam lenni. Ha feldobolom magam a csaj mellé, nekem is lehet esélyem. Az mondjuk fura hogy nem mondták meg ki az, és kikkel kellene együtt játszanom, de ide nekem mindent. Szeretem a meglepetéseket, és biztos vagyok benne hogy én is kellemes meglepi leszek nekik.
Szóval ha ez a rejtelmes csajszi is rá okéz a jelenlétemre, akkor az új bandába fogok minden energiát beletolni. Alig várom hogy holnap legyen és találkozzunk végre!



Depresszió - Kezdjük el
Black Veil Brides - Fallen Angel
Depresszió - Csak a zene
Celesty - Warrior
Anti Fitness Club - Lesz ami lesz
Junkies - Lesz még ráadás