• • Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.
Nyugodt nap előnye. Annyit olvasok amennyit akarok, és tervezgethetek. Ami mind szép és jó de vannak ám hátrányok is. Méghozzá az unalom. Ami egy idő után zavaró de nagyon. Én is már csak a lapokat bámulom sóhajtozva. Mojo a pulton mellettem a fekhelyén összegömbölyödve aludt, hisz ő imádott lustálkodni. Pláne a melegben ami bent volt. Az ablakon kibámulva láttam, hogy mindenki sietett valahová. És nem voltak valami vidámak a szürke hideg idő miatt. És nem úgy nézett ki, hogy be akarnának jönni vásárolni. Na igen az unalom s a magány nagyon hátrányosan tud érinteni, hisz ilyenkor van időm gondolkozni ami nem mindig előnyös. Így fogtam magamat, és elő kapva a portörlő rongyot oda lépve az egyik polchoz elkezdtem törölgetni a tárgyakat. Csak néha szólalt meg valamelyik inga vagy kakukkos óra. Ezért a nagy csendet megtörve felraktam a bakelit lejátszóra egy régi jazz lemezt, hogy halkan szóljon a zene. Így mindjárt más volt a hangulat. Erre persze a kis csivava is felélénkült és a külön neki készített kis rámpán a nagy nyújtózkodás után, letrappolt és a lábam körül körözött, néha vakkantva egyet – egyet jelezvén, hogy ő is ott van, és nem vagyok egyedül.
- Eeee - hogy mit? Vakarom az állam, és néha hajlamos vagyok azt hinni, egészen biztosan kismanók és tündérek járkálnak éjjelente a készletre, megdézsmálni. Nem, nem a süti! És még csak a cukor sem és a csoki sem. A bögrék, csészék és porcelánok, nem is beszélve a kiskanalakról. Nem vagyok gyanakvó és paranoiás sem. Egyszerűen csak eltűnnek, hupsz és nincs reggelre egy. Aztán meg még egy. - Oké, majd jövök - nem vagyok már idekötve, a dolgozók megteszik, amit tudnak, sőt, néha kifejezetten örülnek, ha nem vagyok ott. Ez azt jelenti, hogy nem jó. Biztos sokat mosolygok, vagy nagyon rájuk telepedtem. Alkalmazni fogom a köddé válás képességét, azt hiszem. Mint például most. Emlékszem egy nagyon jó kis régiség boltra, a múltkoriban onnan vittem haza egy teáskannát és egy szép, ezüst villa készletet is. Mivel nem vagyok gyűjtögető, így tudom, jó pár évig elég lesz, míg el nem fogy, vagy össze nem töröm. Kár lenne a teáskannáért. - Halló, jó napot! - Lépek be a bejárati ajtón. Remélem, megtalálom az illetékest. Nagyon értett a múltkor is a szép dolgokhoz. - Teáscsészéket és kiskanalakat keresek - ugye van? Mondd, hogy van! Kérlek!
• • Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.
Ahogy hallgattam a zenét, és takarítottam hirtelen az ajtó feletti csengő megszólalt ezért kijöttem, a polcok közül. - Jó napot. Szerencséje van. Pár napja érkezett jó pár készletünk. - mondtam mosolyogva ahogy eltettem a portörlőt. - Jöjjön megmutatom. Vannak egyedi darabok is, de készleteink is. Például keleti porcelánok, vannak orosz ezüst csészék, és vintage darabok is. - mondtam ahogy beléptem a polcsorok közé miután követett engem. Több polcrendszer is teli volt csészékkel bögrékkel a legkülönfélébb alakú, mintázatú és anyagú készletekkel. - Például ez egy japán teás készlet. Fekete keleti porcelán, a kannának bambuszból készült a füle. Négy csésze tartozik hozzá. - magyaráztam neki, ahogy a polcon pihenő fekete készletre mutattam. Egyszerű letisztult forma volt. - Ön milyenre gondolt? Milyen stílusút szeretne? Szín vagy forma? - kérdezgettem tőle milyenre is gondolt.
Ohjaj, nekem ez olyan, mintha drogosnak átadnának egy egész doboz válogatást! - Ez jó hír! - Dörzsölgetem gondolatban a tenyereimet elégedetten. Csak legyen közöttük olyan, ami a kedvemre való! No, igen. Az egyik feltétel teljesül, máris jön a következő. Ilyen vagyok, különben becsukhattam volna már rég a kávézót. - Szép - és úgy annyira nem hat meg. Nem értek a keleti szertartásokhoz, még ha vannak egészen ízletes teáik is. Évszaknak megfelelően, mindig van a készleten és viszik is, fogyasztják is. A kávéscsészéket csak akkor keresem, ha expressonak keresek. A nagyobbakhoz már teáscsészéket és poharakat keresek. - Óhhh.... - nézek felfelé a vintage darabokon. - Ezzzek... gyertek papához - nyúlok fel, majd megáll a kezem. - Szabad? - Tekintek Vanessára. Ha engedi, akkor almazöld, hófehér, és barna, minden árnyalatában, egy-egy darabok figyelnek ugyan némelyikből, de pont ezért egyediek. - Ezekben gondolkodom. Összesen egy húsz darab kellene. És hozzá való alátét, hozzá való kanalak is. Ezüst jöhet, vagy valami utánzat.
• • Az első tea keserű, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik szelíd, mint a halál.
Örültem, a vásárlónak, és reméltem, hogy tudok neki segíteni. Így elvezettem, a megfelelő sorba. Elmondtam, nagy vonalakban mi is található most nálunk, és meg is mutattam neki egy keleti porcelán készletet. De láttam, rajta, hogy nem igazán tetszett, neki, így tovább léptünk, és a vintage stílus felé hajlott. Csak jót kuncogtam, mikor megtalálta amit akart, hisz elég viccesen reagált. Majdnem úgy, mint én a könyveknek vagy a hangszereknek. - Persze nyugodtan. - mondtam, neki. Nem bántam, ha a vevők átnézték a dolgokat, így legalább megbizonyosodhattak, róla hogy nincs baja. Majd meghallgattam mennyi kéne neki belőle. És kissé elgondolkoztam, közben pedig a zsebeimet kutattam a noteszom után. - Azt hiszem megoldható. - mondtam kissé bizonytalanul, de mindent azért én sem tudtam fejben tartani. Hisz az áruk jó része a raktárban volt elcsomagolva, és itt csak bemutató darabok szerepeltek, a nagyobb tételekhez. Majd Mojora pillantottam. - Hozd ide a noteszt. - mondtam neki, mire vakkantva ugrott egyet és elrobogott a pult felé. Vicces látvány volt, a kis csivava ahogy rohangált, de imádtam, és tényleg sokat segített, hogy velem volt. - Kiskanalakból, most van bőven, meg ha kell villák is. - léptem egy polccal arrébb, ahol szépen sorba voltak rendezve a tartó dobozukba. Sokan ajándékba visznek ilyeneket, szóval jobb volt így tartani őket. És legalább nem sérültek. Ebből, biztosra tudtam, hogy volt kellő mennyiség. - Ezek itt ezüst készletek, ott a lentebbi polcon vannak az utánzatok, és egyszerűbb darabok. - mutattam meg őket, miközben Mojo is vissza ért a kis notesszel. - Ügyes vagy pajtás. - dicsértem meg és gyorsan bele lapoztam. Majd megnyugodva sóhajtottam. - Szerencsére, van elég úgy hogy minden rendben van. - mondtam mosolyogva és elraktam farzsebembe a kis füzetet. - De kérnék egy kis szívességet, ha nem baj. Mindenki lelépett a srácok közül, így kéne egy kis segítség, a raktárban, hogy le szedjem a polcról azt a dobozt. - mondtam egy kínos mosollyal, mert hát a 156 centimmel, eléggé nehézkes még a létrán állva is lepakolni.
Ó, hát nagyon tetszenek! Egyszerű megjelenés, szuper csillogó máz, és belül nem fehér! Az a halálom volt, azt pucolgatni egy idő után. Némely tea nagyon megfogja és nekem nincs kedvem külön lemaró cuccot venni hozzá. Vannak fehér porceláncsészék is, elvégre a minőségre adok eszközökben is, de azokban kávé, vagy olyan tea, amely nem fogja egy hét után kakukkolni magát. - Köszönöm! - tetszik, nagyon tetszik! - Az jó lenne. Ha csak ennyi van, az is jó, ezeket elviszem - szeretem az egyedi darabokat, nincs kettő belőle. A készletet otthonra kívánom, bár keressen valaki nálam két darabot valamiből. Legfeljebb, ha eltöri. - Ó, ilyen kis aranyos? - Nézek meglepetten a kutya után. - Ügyes. Villák? Azok is elkélnek, meg eltűnnek, így belőlük sosem elég - hajolok a tartók fölé s ki-kiveszek egyet, megforgatom. Sokat kell gondolni a folyamatos használatra és vizsgálatra. Arra pedig az ezüst volt a legjobb, így asztalonként számolva kettőt, különféle stílusban, kirakosgattam. Kanalakból is hasonló mennyiséget vettem ki, viszont az is kérdés, mennyi csésze, bögre fog ma hozzám kerülni. Tény, hogy a kiskanalakat is előszeretettel rabolják el a tündérek. Rájuk fogom, úgyis szeretnek mindent, ami fényes. - Ó, van? Ez nagyszerű - pillantok fel az egyik kanálból. - Az evőeszközök így meg is vannak. - Mutatok a kisebb kupacra. Nem érdekel, mennyibe kerül. Nem azért, mert felvetne a pénz. A minőséget megfizetem és ezek nagyon jó minőségűek. - Hogyhogy leléptek? - Csodálkozok rá. Ugye, a bolt nem fog bezárni? Nagyon szuper holmikat hoztam el eddig innen. - Ha gondolja, a pultunkon elfér egy kis munkaerő keresés kártya. Egy próbát megér. Már, ha akar valakit felvenni - mert az is lehet, hogy most nem fér bele a büdzsébe. Amit sajnálnék. - Nos - nézek végig a fehér ingemen. - Úgyis fehérben vagyok, minden látszódni fog. A holmikért mindent! - Csapom össze tenyerem, s dörzsölöm meg. - Hol is vannak azok a dobozok?
Kezdőlap
- Eeee - hogy mit? Vakarom az állam, és néha hajlamos vagyok azt hinni, egészen biztosan kismanók és tündérek járkálnak éjjelente a készletre, megdézsmálni. Nem, nem a süti! És még csak a cukor sem és a csoki sem. A bögrék, csészék és porcelánok, nem is beszélve a kiskanalakról. Nem vagyok gyanakvó és paranoiás sem. Egyszerűen csak eltűnnek, hupsz és nincs reggelre egy. Aztán meg még egy.