Rossz tulajdonságok felsorolás szerűen: Ravasz, rideg, zsarnokoskodó, manipulatív, önfejű, kegyetlen, szarkasztikus, hirtelen haragú, verekedős, hitehagyott.
A legnagyobb félelme: A legnagyobb félelme, hogy meghal, vagy hogy visszakerül az otthonba, ahol legutoljára lakott.
Legnagyobb vágya: Kitörni onnan, ahol most tart, megismerni egy férfit, házasságot kötni vele és boldog, normális családban élni haláláig.
Múlt
Az első emlékem az életemből az, hogy egy koszos padlón ülök. Nem lehettem több négy évesnél, a kezemben egy barbie baba volt. A hajam csimbókosan, mert aznap reggel nem fésült meg senki. Nem egy lakásotthonban voltam, hanem a gyerek gyűjtőben, de akkor még nyilván nem tudtam, hogy mi a kettő közti különbség. Most már tudom. Az egyik ismerős kislány szaladt oda hozzám, megrántotta a hajamat és kikapta a babát a kezemből. Sírni kezdtem. Hangosan. Emlékszem, fájt a fejbőröm. Aztán az egyik nevelőnő odafutott hozzám.
***
A házunk verandáján ültem. Már tizenhat voltam. Szép életem volt. Öt éves lehettem, amikor örökbefogadott egy Amerikai házaspár, és ide költözhettem az államokba. Onnantól kezdve Frances Richardsnak hívtak. Nem is vettem le ezt a nevet egészen tizennyolc éves koromig. Szóval a veranda. Anyáékat vártam haza. Szüleimként tekintettem rájuk, még ha pontosan tudtam is, hogy nem ők a vérszerinti családom. Az igazi szüleimről lövésem sem volt. A gyűjtőben azt mondták, hogy a kórházból érkeztem oda, de semmi mást nem tudtam meg. Nem is érdekelt igazából. Boldog voltam. Egy nagyon jó, brooklyni középiskolában tanultam, emelt óraszámban történelmet és magyart is. Egy autó állt meg a ház előtt. Nem anyáéké, hanem egy rendőr jármű. A villogása beleégett a retinámba. Ő közölte a hírt. A hírt, hogy a szüleim autóbalesetet szenvedtek.
***
Julianne néni nagyon szeretett. Anya nővére volt. Ő nevelt további fél évig. Aztán elhagyta a férje, és rászokott a piára. De attól még szeretett. Csak egyszer ütött meg, de én voltam a hibás. Későn jöttem haza, ő pedig addigra már megivott egy fél üveg vodkát. Sajnos nyoma maradt, és a tesi tanárom észrevette. Utána néztek a gyámosok. Elvettek tőle.
***
A manhattani gyermekotthont a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám. Ott éltem másfél évet. Túl sok gyerek, túl kevés alkalmazott. Voltak srácok akik a saját szarjukban játszottak. Én pedig, mint legidősebb folyton egyedül voltam. Iskolába jártam, utána meg az iskola mellé Donnieval. Akkor vesztettem el a szüzességemet is egy kukás konténer háta mögött. Halálosan szerettem Donniet. És amikor végre betöltöttem a tizennyolcat gondolkodás nélkül, szinte menekültem a házasságba. Donnie pedig elvett. Fiatal voltam és gyönyörű, ő pedig szerette a gyönyörű dolgokat. Huszonöt volt, amikor hozzámentem. Harminchárom, amikor meghalt. De erről majd később. Szóval hozzámentem Donniehoz, és egy kis lakásba költöztünk a belvárosba. Egy ideig próbálkoztunk gyerekkel, de soha nem jött össze. Hatalmas adósságokat halmoztunk fel, és valahogy ki kellett keverednünk belőle. Az utcán kezdtem, ahogyan a többiek is. Ott álltam minden éjjel, a legdögösebb ruhában, Donnie pedig jobb híján elfordította a fejét, de tudtam, mindig is tudtam, hogy mélyen belül zavarja. Persze minden műszak után hazamentem, lezuhanyoztam, és lefeküdtem vele, hogy mind a ketten jobban érezzük magunkat. Tényleg szerettem őt, és ő is szeretett engem. Efelől nincs kétségem. Sosem bántott, nem emelt kezet rám, sőt még a hangját sem emelte meg. Tényleg nagyon szeretett. Az évek alatt aztán feltornáztuk magunkat. Elég jól néztem ki ahhoz, hogy megválogathassam a partnereimet. Évekig csináltuk ezt, luxus prosti voltam, Donnie pedig az aki a pénzt számolta.
***
Aztán bele keveredtünk valamibe. Vagyis csak Donnie, én általában kihúztam magam az ilyen ügyes-bajos dolgokból. Úgy gondolta, hogy ha elkezd meth-et készíteni és árulni, akkor abbahagyhatnám a kurválokodást. Egy ilyen alkalommal, amikor épp árulta, valaki lelőtte. Egy barátja akinek sikerült elmenekülnie, Jeffrey mondta el, hogy rajtuk ütöttek a rendőrök, és hatalmas lövöldözés tört ki. Valaki lelőtte a férjemet. Emlékszem, hogy mennyire sírtam. És emlékszem, hogy Jeff volt az aki végig mellettem volt és vigasztalt. Arra is emlékszem, hogy eszembe jutott, vajon miért jár a sarkamban egyfolytában a halál.
***
A fekete bőr kanapén ülök, egy latex kezeslábasban. Felettem dübörög a zene. Egy szórakozóhely alagsorában vagyok, ami igazából magán szobának van berendezve. Ajkamon vörös rúzs nyoma, körmeimet is vörösre mázoltam. Egyedül vagyok. Jeffrey körülbelül tíz perce ment el, ő a kidobója ennek a disconak. Vagyis az egyik kidobója. Várom a következő kuncsaftot, de már csak igazi milliárdosokat fogadok. A sok évnyi kurválkodásból elég jól megszedtem magam, és persze Jeff is támogat. Még jó, hiszen folyamat az ágyamban alszik.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
A történeted olvasása közben értelmet nyer, hogy minden egyes felsorolt rossz tulajdonságod létrejöttének megvolt a maga oka. Egészen fiatalkorod óta a bizonytalanság vett körbe, a folyamatos újrakezdés gondolata és már amikor éppen beleszoktál volna egy életbe és a magadénak érezhetted volna, egy váratlan és egyben szerencsétlen tragédia kihúzta a lábaid alól a talajt, hogy egy újabb irányt mutasson be számodra, amelyről sosem volt tudható, hogy ezáltal jó avagy rossz dolgokat hoz magával. Nehéz lehet ezek után bízni mindazokban a tervekben, amelyek benned is ott éltek a boldog élet, az otthon vagy a család gondolatát illetően, hiszen mindemellett egyfajta félsz is társul minden emberi kapcsolatod mellé a múltban tapasztaltak miatt. Ebből is látszik, hogy elég egyetlen esemény ahhoz, hogy minden a feje tetejére forduljon, ahogyan ez a te életedben sem alakult másképp. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a rosszabbnak titulált tulajdonságaid ellenére még mindig ott vannak egyensúlyként a jók is, amelyek talán elegendőnek bizonyulnak ahhoz, hogy egy nap többre vidd és elérd mindazt, amit ugyan már feladtál, titkon viszont mélyen belül még mindig valahol ott létezhet benned a remény irántuk. Hiszen lehet, hogy egy esemény képes megváltoztatni mindent, de az nem minden esetben rossz körülményeket hozhat magával, hanem néha-néha jót is, ami remélhetőleg téged is elér majd.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
