Minden tetves szerda délután ilyen. A hét közepén járunk, de már most annyi a tennivaló mint égen a csillag. Persze rábízhatnék mindent Vernére, el is intézné. Nem a bizalom hiánya az ami miatt mégis én vagyok, aki az összes helyen egyszerre akar jelen lenni.Futkosok mint a mérgezett egér, és valamikor dél tájban Liv, a titkárnőm tolt elém valami kajafélét, aminek az ízére nem nagyon emlékeztem, azt sem tudom mi volt az, mert egy paksaméta fuvarlevél közé voltam éppen beásva. Szorongatott pár határidő, ami nem olyan mint a sima hétkönapi bizniszekben, hogy ha nem fizetsz akkor késedelmi kamatot nyomnak rád,hogy beledöglesz. Nem ám! Ezeknél ha késel akkor abba beledöglesz és a családod még megfizeti a késedelmi kamatot is. Szóval figyelnem kellett arra, hogy mindenki időben megkapja a dohányt, és ne legyen semmiben fennakadás. Egy ideig ilyen kis tableten vezettem a teendőimet. Volt rajta applikáció határidőnaplónak, mindig kéznél volt nem jelentett problémát. De mióta beletette Verne a fülembe a bogarat, hogy ezeket a kütyüket bizony műholdról elég követni, meg máshogy is, előficcent belőlem a paranoia így visszatértem a hagyományos, kézzel írott, bőrkötéses filofaxokhoz. Azt figyeljék le ha tudják! Szóval a határidő naplómban az utolsó bejegyzés a mai naphoz egy név volt:Ray. Meg egy helyszínmegjelölés: Bongo Kocsmája. Semleges terepet akartam választani a találkozóhoz, hogy megbeszéljük, ami közel egy hete történt, és ami azóta is foglalkoztatott. Ray meg én már jó ideje ismertük egymást. A kapcsolatunk haverinak volt mondható, ami tekintve, hogy milyen körökben mozogtunk elég korrekt viszony. Tiszteletben tartottam az üzleti területét ahogyan ő is az enyémet, noha ez nem volt nehéz, hisz nem egyforma érdekeltségeink voltak. Szóval talán ez is megkönnyítette a dolgot. A drog és egyéb hasonló dolgok nem igazán fértek bele a mi üzleteinkbe, ugyanakkor a kapcsolatrendszert, amit Ray magával hozott szívesen fogadtam. Viszonozni is viszonoztam természetesen, főleg ha szívességről volt szó. Sosem maradtam ebben sem senkinek adósa. Ray jó srác, csak sajnos van egy gyengéje, akit Robinnak hívnak, és aki látszólag úgy ragad az anyagra mint légy a mézes papírra.Ha pedig Robinról van szó, Ray időnként begőzöl. Nem tudom érte hibáztatni, már csak azért sem mert valószínű én is hasonlóan lennék Marion kapcsán. Mindig a nők jelentik azt a bizonyos banánhéjat, amin még a magunk fajták is könnyedén képesek megcsúszni. Talán öt napja történt, hogy a szokásos havi négy alkalmas kártyaparti egyikére készültünk, aminek a vége többnyire mindig az lett, hogy vagy én kopasztottam meg a bandát, vagy Ray. Gyilkos blöffjei voltak és még nálam is keményebb póker arcot tudott vágni, ha arról volt szó.Aznap különösen jó lapjárásaim voltak, de neki is. Szóval mindketten valahogyan egálban voltunk,és mire kettőt pislogtam már csak ketten ücsörögtünk, kezünkben a lakpokkal és várva, hogy terítsen a másik. A rengeteg dohány tetején ott világított krómezüst színnel az egyik Camaro slusszkulcsa. Sokan hitték, hogy odavagyok azért a járgányért, de őszintén az Impala volt az én gyengém. Nagyapámtól már valószínű kapnám a tockost hogy francia létemre nem egy francia kocsi a toplistás, de őszintén szólva még a japó járgányok is beelőzik a klasszikus francia kocsikat. Ez van. A vonalvezetésükkel nincs bajom, de a motor, a diagnosztika, a vezérlés….az csapnivaló. És hiába néz ki áramvonalasan egy kocsi, ha azzal nem lehet messzire jutni. Pont mint egy nő, egy jó párkapcsolat. Nálam is legtöbbször az áramvonal dönt...nem is jutok velük messzire. Aminek meg jó a diagnosztikája és vezetni is egy kurvanagy élmény lehet, az más tulajdonában van. Na talán az egyetlen francia amiért tényleg odavagyok.Marion. Szóval a szokásos kártyaparti, ami alapvetően jó hangulatban telt, mindenki már több volt kettőnél, de valahogy mégsem akartunk nekiesni a másiknak, amikor előkeveredett Ray oldalkocsija, az a bizonyos Robin, akiről nem tudtam eldönteni akkor hirtelen, hogy rosszul van vagy megint beanyagozott. Ray persze dobott el mindent, amikor meglátta, még az előbb elnyert Camaro sem hozta lázba, ami nagy szó, mert hozzám hasonlóan imádja a gyors járgányokat.De Robin mindig is előrébb volt nála. Most is kezd felmenni az agyában a pumpa, látom abból ahogyan vizsgálgatja a csajt. Nem nagyon kérdezek semmit, nem nagyon akarok megszólalni csak a legvégső esetben, és látom, hogy a többiek is így vannak ezzel. Követem az emeletre, ahogyan kéri, és vigyázok is a csajra amíg ő lemegy, hogy előkerítse ki az aki hozzásegítette ehhez a bódulathoz a lányt. Nem nagyon kell semmit tennem, csak ott ülni mellette és figyelni ahogy fekszik, néz ki a fejéből a szűk pilláin keresztül. Nem nagyon van magánál az látszik és szerintem azt sem érzékeli, hogy itt vagyok vele. Néha elkapom a fejét amikor le akar bucskázni a kanapéról és megigazgatom, nehogy a földön kössön ki. A stabilitása hagy kivánni valót maga után. Nem szép látvány annyi szent, de soha szóvá nem tenném a havernak miért nem szed össze valami normális nőt, akivel nincs ennyi gond? Ő baja. Meg az életé, hogy nem mindig abba szeret bele az ember akibe praktikus lenne.De egy szétcsapott nő akkor sem szép látvány. Nem tudom mi volt odalenn, mert amikor visszajött nem mondott semmit, csak, hogy most már átveszi a csajt. Igazából nem csináltam semmit, csak itt voltam, szóval szívesen….még a kocsit is vissza akarja adni, amit természetesen nem veszek vissza. Tisztességesen nyerte el. Szóval az övé. Úgyis visszanyerem egyszer. Nem kérdeztem, hogy mi történt azzal aki ennyire hazavágta a csajt, bár azért magamban megjegyzem, hogy fixen nem hagytam volna futni. Nem a lábain sétált volna el az illető, és a kezein sem, mert ép csontja nem maradt volna.De nem az én dolgom. Ugyanakkor azért foglalkoztatott rendesen azután is, hogy elmentem, hogy miért hagyta futni az illetőt. Ismertem annyira Ray-t, hogy tudjam túl egyszerű volt ez így. Nem szokása semmit annyiban hagyni, és ha segítséget kérne, rám számíthat. Nem vagyunk mint mondtam a legjobb barátok, tulajdonképpen túl sokat nem is tudunk a másikról legalábbis ami a magánéletet illeti, de nem kellene indokolnia sem, csak egy név kell és egy hely ahol megtalálom. A többit intézzük.Lehet ez azért mégis olyan személyes, hogy nem nagyon akarja másra bízni. Szóval tegnap felhívtam, és mondtam neki, hogy ugorjunk el Bongo-hoz bedobni pár agysejtromboló adagot. Nekem is szükségem volt rá őszintén. Marion közelsége a lakásomban, eléggé fullasztó volt, főleg azért, mert minden nappal egyre nagyobb volt a kísértés, és egyre nehezebb volt úgy tenni mintha csak egy poénos hülyegyerek lennék, aki a világon semmi mást nem akar tőle csak egy kis flörtöt. Őszintén szólva többet akartam. Sokkal többet. Épp ezért voltam ilyen óvatos. Meg a család miatt. A csehó igazi romkocsma volt némi késő nyolcvanas éveket idéző neonokkal, pár bőrszékkel, apró boxokkal, billiárd asztalokkal és egy kiszuperált, szebb napokat látott zenegéppel. Amikor Bongo megvásárolta kivágta belőle az összes Bing Cosby-t, Elvis Presley-t és Beatlest is, majd telenyomta a hatvanas évek nagy hippi bandáival, meg a későbbi vadállatokkal is. Alice Cooper, Creedence Clearwater Revival, ACDC,Lynyrd Skynyrd, Rolling Stones és hasonló bandákkal. Emiatt pedig a törzsközönség is abból a korosztályból került ki akik ezeket szerették vagy a hozzám hasonló retro buzikból. A kinti őszi hűvös ellenére odabent egész korrekt jó idő van, leszámítva a tömény sörszagot ami belengi a helyet. Na ja, ide nem bambizni jár az ember. Gyorsan körbekémlelek de nem látom még Raymondot- isten óvjon, hogy így szólítsam- így aztán a pult felé indulok, majd letelepszem. Amikor a csapos hozzám lép akkor rendelek egy whisky-t tisztán, jég nélkül és duplán. Időnként a hátam mögé sandítok hátha feltűnik a haverom szőrös képe.
Egy ideig nem is akartam elmozdulni Robin mellől. A félelmeim alaptalanok voltak, mert általánosságban semmi szüksége nincs a védelmemre. Ez az eset egyszeri volt és szerintem tanultunk belőle mindketten. Ő a bejáratott szöveget, hogy ne hagyja figyelmen kívül az üveget a kezében, én pedig, hogy egyesével kell megbizonyosodnom mindenki jelenlétéről a bulijaimon. Nem értem, hogyan kerülhetett be ez a srác, de ahogy kérdezgettem utólag pár embert, szinte egyik sem ismerte. Sokan voltunk, ezért nem keltett túl nagy feltűnést még egy ember. Az meg pláne, hogy az egyik részében a szobának épp keféltek, a másikban csak kicsit sem szemérmesen nyalogatták egymást. Így ha sikerült is volna megcsinálnia azt, amit, valószínűleg nem tűnt volna fel senkinek – csak utólag Robinnak. Ekkor a srác megússza és büntetlenül kisétál az ajtón, én pedig sosem lelek rá arra, aki így megrontotta őt. Akármennyire is egy mocskos-mód elcseszett helyzet volt az egész, örülök, hogy úgy alakultak a dolgok, ahogy. Annak pláne örülök, hogy még abban a félkábulatban, mielőtt összeesett volna, eszébe jutott a kis Kaméleonomnak, hogy inkább engem próbáljon megkeresni, ne pedig más gondjára bízza magát. De, ahogy a történelem könyvek sem taglalják a „mi lett volna, ha” szcenáriókat, úgy én sem filozofálok tovább rajta. Ami történt, megtörtént. Így tanul az ember. Egyfajta ébresztőként értek a történtek. Az a hirtelen félelem, ami rám tört, mikor megláttam őt teljesen magatehetetlenül olyasmi volt, amit még nem éreztem korábban. Akik közelről ismernek, tudják hogy ő az én gyenge pontom, és hogy mit lennék képes megtenni a védelme érdekében. Nem keresem az ellenségeket, de attól tartok, hogy erről az információról ők is tudnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy még semmi belviszály nem alakult ki a drogbizniszben, ami a leváltásomra szolgálna. Elég erős monopóliumom van a piacon, és ha valaki ezt megpróbálná felborítani, az sok mindenkire kihatással lenne. És most nem feltétlen magamról beszélek, hanem mindenki másról. Az utcai árusoktól kezdve a közvetlen alattam dolgozókig. Kialakítottam vért és verejtéket izzadva egy stabil rendszert, ami már évek óta megállás nélkül működik, mi több, jobban mint valaha. Attól nem félek, hogy valaki letaszít a trónomról. Attól a gondolattól viszont megrémülök, hogy valaki Robin életére tör a meggyengítésem érdekében. Nem ért meglepetésként Pierre hívása. Sőt, számítottam rá, hogy egyhamar jelentkezni fog. Lebeszéltünk egy találkát, én pedig visszatértem az aznapi teendőimhez. Másnap este gyorsan összeszedelőzködtem, és megindultam a kocsma felé. Az emlékeim nem igazán tiszták, hogyan is találkoztunk mi egymással. Könnyen lehet, hogy valami buliban részegen. Az ügyleteink aligha folytak össze, hisz más világokban utazunk. Nem különösebben fordítok túl sok figyelmet az ő üzleteire, és ő sem az enyémre. Tiszteletben tartjuk a másik dolgát, és nem szarunk egymás gyepére. Ennyi éppen elég. Ő felismeri az én potenciális vevőimet a saját berkein belül, és ez vice versa is érvényes, tehát mindketten kamatozunk belőle. Mégsem érzem azt, hogy egyszerű üzleti kapcsolatként kimerül a mi ismertségünk. Egyike azon kevés embernek, aki kiérdemelte a tisztelemet, ebből kifolyólag pedig képes lennék a tűzbe is tenni érte a kezemet, ha úgy hozná a sors. Szeretem azt gondolni, hogy az ő részéről is hasonlók az érzések. Nem volt messze tőlem ez a hely, szóval sétálva tettem meg az utat. Kintről már hallottam a zenét, amire elmosolyodtam. Pont ezért szeretem ezt a helyet, mert mindig az ínyemre való zenét játszanak itt. Kint cigiznek a nagy szakállas motorosok, akikkel beszélek pár szót. Mondhatjuk úgy, hogy ez a kocsma az egyik törzshelyem és nem csak azért mert ide járok inni, hanem mert néha üzleteket is itt bonyolítok le. Ismer itt szinte mindenki, a tulaj a diszkréciójáért pedig elég jelentős részesedést kap. Mindezek után besétálok és szememmel el is kezdem kutatni zsiráf barátomat. Megközelítem és vállára teszem a kezem, miközben leülök mellé. – Szervusz, Pierre. Bocsánat a múltkoriért, hogy úgy elbaszódott a buli olyan hirtelen. Nem tudom, hogy kerülhetett oda az a srác, mert senki nem hívta, viszont szerencsére egy-két ember ismerte – sóhajtok egyet, közben kérek egy finom csapolt barnát – bár egy másfajta barnát is elfogadnék még későbbre. – Tomas Baker, úgy hívják. Mesélték a múltbeli tetteit, és van egy erős sejtésem, hogy mit akart csinálni akkor is. Általában partidrogokkal együtt mozog, de abból is mikor milyennel. Amint kiválasztotta a prédát, valahogy megoldja hogy ez bejusson annak a szervezetébe, aztán amint kiütötte magát megerőszakolja. Nagyon nem lett volna kitűnő, ha Robin nem indul el felém, mikor érezte, hogy valami gond van. Lényeg a lényeg, szerencsére nem történt semmi baja – közben kikapom a sörömet és bele-belekortyoltam a beszédem közben. Elcseszett egy helyzet volt, az kétségtelen. - Na de mesélj, mi a helyzet veled? Még mindig a szöszi körül legyeskedsz?– vigyorgok rá barátian.
A jó öreg Hetfield hangja a koponyám alá mászik.Alap helyzetben nem szoktam ide járni, csak ha valami extra meló van, vagy mint most, hogy Ray meg én találkozót beszélünk meg. Nincs nekem bajom a romkocsmákkal, sőt időnként kifejezetten jól jön, hogy el lehet benne rejtőzni. Meg persze ha semleges terep kell, egy olyan ahol a kutya nem keresne. Elég szűkös információk álltak a rendelkezésemre arról, hogy mi a pék péló van vele, vagy pontosan mi is történt egy hete és milyen retorziói voltak? Abban gyakorlatilag szinte biztos voltam, hogy a tag, amelyik hazacsapta Robint nem túl őszinte mosollyal az arcán, vérző és hiányos fogazatát tapogatva kért elnézést. Ez a minimum, legalábbis, amit én tennék. Az első whisky mindig gyorsan fogy. A várakozás teszi, vagy egyszerűen csak így szoktam meg, nem tudom.De szinte három kortyra el szoktam tüntetni, így amikor a pultos éppen előttem igyekszik nem túl hihetően tisztára nyalni a törlőkendőjével a pultot, lendül a kezem és V alakot formáló ujjaimmal jelzem, hogy a következő körre is befizetek és legyen mindjárt kettő. Nem akarom magam leinni a sárga földig mielőtt Ray ideér, és őszintén már ki is nőttem abból a korból, hogy ilyen megártson. Mosolyogva gondolok vissza az első istenes bebaszásra, valamikor tizenhat éves korom környékén.Nagyapámnak köszönhető az élmény, ahogyan az első kurvázás is. Merthogy egy igazi Larbaud mindent ismer, mielőtt rámondja, hogy nem kéri. Ekkor tanultam meg, mert nagyapám egy életre megtanította, hogy fizetni csak a piáért fizetünk amit megtoldunk egy határozott -n betűvel is, azért nem. Nem ad többet semmivel, sőt meg is rövidít seperc alatt.Azóta persze hozzászoktam az italokhoz, és minden máshoz is, már nem érzek meg egy-két üveget a jobb fajtákból sem, bár az asztal alá sem tudnék inni senkit. Nagyjából egyszerre fekszem ki a többséggel ilyen vagy olyan kan bulikon. Ahogy a bejárat felé pislogok időnként, a tekintetem összeakad a billiárd asztalnál egy mutatós fekete hajú bigével.Éppen a dákót krétázza meglehetősen alaposan és szemet gyönyörködtetően, úgyhogy lendítem felé a poharam, és mosolyogva fordítom el végül a fejem. Ha úgy van, akkor még párszor fel fogok tűnni neki, ahogyan ő is nekem, de most nem azért vagyok itt, hogy egy édes cicababát pattintsak a motoromra és vigyem haza...hopp! Hazavinni nem tudom, ott van Marion. Mindegy. Cseszettül zavaró a gondolat, hogy lassan lelkiismereti kérdést csinálok egy kóbor dugásból csak azért mert ez a gyönyörű bestia beette magát az életembe, és a gondolataimba. Megkapom a kért italokat, és magam elé húzom, majd az üres poharat a pultos felé csúsztatom.Nem ellenőrizgetem az órámat, megszoktam, hogy Ray egy kicsit mindig késik, vagy én vagyok ennyire pontos, igazából amíg nem üzleti megbeszélés, hanem csak egy laza társalgás, nem is nagyon izgat a dolog. Infóim vannak neki amúgy, és ezt mindenképpen megosztom majd vele, aztán rábízom, hogy mit csinál majd. Amikor megérzem a vállamra nehezedő kezet, sikerül lendületből fordulni, és amikor meglátom szélesen elvigyorodom, meglapogatom én is kicsit a vállát, majd kezet rázunk egyszerűen. Semmi összevissza kézpacsmagolás mint a letolt gatyájú bronx-i boxos képűek. - Szevasz! Á semmi, nyugi!Buli volt az, csak nem a legjobb fajtából ha azt vesszük. Mondjuk mostanság elég sok a noname arc nálad.Legalábbis olyanok akiket korábban még nem láttam ott a kártyapartikon.Lehet nem ártana kicsit jobban tisztogatni a környezetedben, mert eléggé felhígult a banda, de te tudod. Én csak pofázok érted, nem sok közöm van hozzá. Tudod, egyszerűen mondom, hogy én mit csinálnék a helyedben.- megvárom amíg rendel, miközben az újabb kör italom első poharával szöttyögök még. -Baker. Jó ritka név. Kábé mint a Smith.-vigyorgok bólogatva, de a homlokom ráncolom amikor a partidrogokat emlegeti. Tulajdonképp én is erre jutottam és ez az az infó amit majd meg akarok osztani vele, de soha nem szokásom egyből az üzletbe vagy épp az ilyen dolgokba csapni, amíg kicsit meg nem alapozzuk az estét. Azért jöttünk, hogy dumáljunk, elsősorban, hogy megbeszéljük mi is történt egy hete azon az estén, hogy megtudjam a kis kaméleon nője jól van, nem hányta ki a máját az orrán keresztül attól a cucctól amit benyomtak neki. Ray szereti, és ez a lényeg és vigyázni akar rá. Ez meg a másik lényeg. Hogy ki mit gondol emellett- beleértve engem is- az nem számít. -De történhetett volna,és ez nem feltétlen rajtad múlik. Nyilván nem lehetsz mindenhol ott.- jegyzem meg az utolsó mondatára, és ez nem illúziórombolás vagy ilyesmi, hanem pusztán tény.Meglendítem felé a poharamat mielőtt kortyolna a sörből és én is hasonlóan hozzá iszom a saját italomat, majd a kérdést hallva vigyorogva teszem le a pultra a poharat. -Hát, tekintve, hogy nem nagyon tudok hova menekülni előle, még mindig körülötte. Nem mintha bánnám.- vonom meg a vállam, és ez gyakorlatilag fél igazság ha azt vesszük. Egyrészt örülök, hogy ott van a közelemben, másrészt, meg minden nappal egyre nehezebb. -Tudod van az a mondás, hogy az idő, meg majd megszokod, meg hónapokkal később már észre sem fogod venni, főleg, hogy a bátyám menyasszonya, ugyebár, de komolyan, ember. Egyre inkább leszarom. Úgy értem mi a fasznak legyek tekintettel a bátyámra, amikor ő soha nem volt rám? Mikor soha nem volt ott amikor szükségem volt rá? Nagyapám papol a családról, meg az összetartásról...de a picsába, a családot nem a vér köti össze.- egy minimálisan jobban fel vagyok háborodva és nem akarom én a haverra zúdítani a teljes lelki nyavajámat, de ha már felvetette, hát elmondom.És nem szokásom, főleg ilyen piálások alkalmával visszafogni magam. -Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy más nőkre rá sem nézek, amúgy. Látod ott azt a kis feketét?- biccentek fejemmel a billiárd asztalok irányába, majd, hogy a csaj is értsen belőle megbillentem felé is a poharamat. -Ma este még elviszem egy körre. Nem hiszem, hogy bejáratós lenne.- röhögök jóízűen, aztán megint a pohárnál kötök ki, egy időre elvonva a figyelmem a kiscsajtól. -Amúgy Ray….én kicsit körbekérdeztem a haverodat illetően. Illetve a neve engem annyira nem érdekelt, ellenben az, hogy miben van otthon. Nem csak partidrogok és nők erőszakolása a fő területe. Rémlik neked Mimóza Charlie, aki a brooklyn-i négyek egyike? Hozzá tartozik a fél kerület terítése, legalábbis, az a környék, ahol te éppen nem vagy előnyben. Mimóza arra pályázik, legalábbis ilyen-olyan pletykák szerint, hogy lenyúlja a körzeteidet, szépen sorban. Keresi a gyenge pontodat, hogy mikor nem vagy képben, mikor nem vagy a porondon száz százalékban, és akkor fog rád lecsapni. Robin elvonja a figyelmed, és ilyenkor nagyobb a hibalehetőség.- vázolom neki, és cseppet sincs a hangomban számonkérés vagy kioktatás, csak én más szemszögből látom a dolgokat. -Figyelj!- úgy igazodom, hogy csak ő hallja a hangom, más számára ne legyen elérhető amit mondok. -Én segíthetek. Persze csak ha kéred! Amíg rendezed a dolgaid ráállíthatok néhány nehézfiút az ügyre, vagy akár össze is dolgozhatunk. Ha jól csinálod pár hónap alatt átveheted Charlie helyét Brooklyn-ban. Mit szólsz?- vonom fel a szemöldököm érdeklődve, majd a válla felett megint a billiárd asztalok irányába nézek. A kis fekete mellé betársult egy rövid hajú barna. Na lám, alakul az este.Elvigyorodom. -Nem mellesleg remélem gondoskodtál babysitterről a kis kaméleonodnak, mert ha a megérzéseim nem csalnak ma elég jó estének nézünk elébe. Hé, amígo, keress valami erőset a haveromnak és nekem is!- intem közelebb a pultost.Üzlet és szórakozás. A legjobb kombináció, és Ray mindig vevő volt az ilyenre. Remélem ez most sem változott.
Kezdőlap
