Pozitív tulajdonságai:
• Kedves
• Nem ítél első látásra
• Szeret adni másoknak
• Könnyen megéli és kifejezi az érzéseit
• A szeretteiért tűzbe megy
• Alázatos

Negatív tulajdonságai:
• Naiv és gyerekes
• Megbízhatatlan
• Hebrencs
• Túlontúl tökéletlen
• Folyamatosan hazudik, akár a vízfolyás

Amit nem árt tudnod róla:
• A szülei tökéletes bábja... Legalábbis első ránézésre annak tűnik. Azt mutatja a világ felé, hogy elvan a fű alatt, de olyan tökéletesen viszi véghez minden lázadási tervét, hogy a családja nem tud róla semmit.
• Az anyját csak etikettnácinak hívja, amiért mindig tökéletesen akar viselkedni, és ezt tőlük is elvárja. Édesapját egyszerűen szeretetteljesnek titulálta, de ugyanakkor töketlennek is tartja, papucsnak, amiért képtelen megvédeni a saját gyerekeit az anyjuktól.
• Könnyen mosolyog és jópofizik másokkal, de nem igazán tartozik a szavahihető emberek közé. Az esetek 90%-ában jó meleg helyre kívánja azokat, akikkel így bánik.
• Sokszor még maga is úgy véli, hogy pályát tévesztett, ugyanis Oscar-díjas színésznőket megszégyenítő módon adja elő az angyali kislányt, majd lép le otthonról és teszi mindannak az ellenkezőjét, amit elvárnának tőle.
• Kóros szeretethiányban szenved az ingerszegény környezete miatt, ezért pedig nagyon könnyű kihasználni a talán túlságosan is odaadó szeretetét.
• Titokban sokat sír a családja és az emberek miatt, akik átverik. Minden évben eldönti, hogy megváltozik, de ez még egyszer sem jött össze neki.
• Az egyetlen ember, akire az egész életét képes lenne rábízni az a kisöccse.
• Könnyen beleszeret majdhogynem bárkibe. Sosem nézi a fiúk külsejét, de ha valaki elég kellemes küllemmel rendelkezik, az nagyon zavarba tudja hozni. Lényegében ha valaki kedves vele, az iránt már képes gyengéd érzelmeket táplálni.
• Jól tanul, de ennek ellenére is van olyan tárgya, amiből már kétszer megbuktatták.
• Állandóan úgymond „barátságos teniszmeccsekre” jár az apjával, golfozni és hasonló eseményekre, hogy megpróbálják kiválasztani a leendő férjét.
• Nagyon könnyű boldoggá tenni, mert a legkisebb apróságoknak is örülni tud.
• Akkora gardróbja van, hogy ki kellett bővíteni az amúgy sem kicsi házukat még egy szobával, hogy minden cucca elférjen.
• Minden társaságban más arcát mutatja, ezért valamilyen szinten kiismerhetetlen, mégis keresi azokat az embereket, akik képesek olyannak szeretni, amilyen.

Skillek:
• Négy nyelven beszél (angol, koreai, japán, francia)
• Tanult gyorsírást és szabályos gépírást is
• Nagyon szépen rajzol, ezért a marketingosztályon ő az egyik fő tervező
• Híres a precizitásáról és arról, hogy milyen átlátható prezentációkat és jegyzeteket képes készíteni
• Titkon maximalista és túlontúl igényes
• Ritkán jelenik meg kétszer ugyanabban az outfitben, és akkor sem feltétlenül veszik észre
• Mindig tökéletesen vannak manikűrözve a körmei, a sminkje a nap végén is fixen az arcán van, és egyetlen hajszála sem áll rosszul soha
• Tökéletesre fejlesztette a szoborszépség fogalmát
• Sosem kiabál másokkal, mégis könnyen eléri, hogy lecseszve érezzék magukat a beosztottjai
• Mindig eléri amit akar... Viszont sosem biztos abban, hogy mit szeretne igazán
• Határozatlanabb, mint bárki ezen a világon. Képtelen kiválasztani még azt is, hogy milyen fagyit enne szívesen.
• Annyira jól eljátsza a buta libát, ha kell, hogy néha ő maga is meglepődik a más helyzetekben megmutatkozó intelligenciaszintjén
• Lelkes, de híresen rossz szakács – ha te ettél már szart, akkor azt tuti ő dobta össze a konyhában.
• Rajta van a bakancslistáján, hogy egy könyvtár minden könyvét végigolvassa annak ellenére, hogy ilyenekre nincs ideje
• Mindenféle művészetre nagyon érzékeny, ezért könnyen lekenyerezhető drága festményekkel, vagy színházjegyekkel
• Rosszabbul golfozik bárki másnál
• Jó a sakkban és a pókerban
• Bármilyen növényt képes maximum két hét alatt kinyírni
• Egy év elég volt neki arra, hogy két szőrös kis macsek szeretetét teljesen elnyerje

Öltözék: csíkos póló, bordó, kantáros szoknya, tornacipő

- Hát te? – pillantottam félszegen a fiúra, miközben a táskám pántjára egy kicsit szorosabban fogtam rá. Nem tagadhattam le magam előtt, hogy igazából örömmel töltött el a látványa, ahogyan a pici pillangók is rögtön repdesni kezdtek a gyomromban, amikor megpillantottam. Mindig azt éreztem, hogy az egyetlen fiú, akivel kapcsolatban kifejezetten kedvemre való lenne a házasságra való kényszerítés, az ő. Ahogyan elnéztem a vonásait, képtelen voltam visszafojtani az ajkam sarkában játszadozó kis mosolyt. Tetszettek azok a fekete tincsek, amik túlságosan is a szemébe lógtak és mindig kissé rendezetlenül álltak, amiért sapka alá tűrte őket. Kócosak voltak, de mégis olyan puhának tűntek, mintha legalábbis selyemből lettek volna, ettől pedig én akaratlanul is beharaptam az ajkam, és a földet kezdtem el szemlélni. Nem egyszer eljátszottam már a gondolattal, hogy egyszer az ujjaim közé veszem őket, de azt hiszem elütné a kezem, ha megtenném.
- Csak a tesztjátékért jöttem, amit ígértél nekem – rántott egyet a vállán, mintha amúgy nem számítana neki a dolog. Én a magam részéről igazából reménykedtem benne, hogy ez nem így lesz... Hiszen már a harmadik alkalommal „segít be” a szüleim vállalatába, és a tanácsait megfogadva tényleg nem produkáltunk rossz eladásokat az újonnan kiadott pc játékokkal.
- Akkor fogom odaadni, ha te is adsz valamit cserébe – jegyeztem meg kis játékos hangon neki, de a reményeim nem váltak be. Nem jelent meg az a kedves kis mosolya, amit egyetlen alkalommal volt szerencsém látni... Azóta pedig küldetésnek veszem, hogy egyszer miattam kerüljön az arcára, de eddig nem jártam sikerrel.
- Feltételeket szabsz? Akkor talán nincs is szükségem rá – sóhajtott fel halkan, mire én akaratom ellenére is csak lesütöttem a tekintetem, de némi gondolkozás után a táskámba nyúltam és kivettem belőle a Yebitől kapott cd-t és a kezébe nyomtam azt. Végül mindig eléri amit akar, függetlenül a saját döntéseimtől
- Angyal vagy – éreztem meg a tenyerét a fejem búbján, és amikor felpillantottam ténylegesen mosolygott, de én nem éreztem ugyanazt, amit akkor... Nem lódult meg a szívem. Bár ezt a vigyort nekem szánta, én magam is tudtam, hogy nem őszinte, és a hajamat simogató tenyere még inkább lesajnálónak hatott, amiért csak egy apró bólintás után hátat fordítottam neki és visszaindultam az órámra, amit el szerettem volna lógni... Vele. Közben pedig igyekeztem visszapislogni a szememet szúró, áruló könnyeket.


Öltözék: babarózsaszín, rövidujjú ing, fehér ceruzaszoknya, színben illő magassarkúval és krémszínű blézerrel.

- Tehát, miért lesz jó a cégünknek az, ha te is a marketingosztály csoportját gyarapítanád? – tettem fel a kérdést, amitől a kollégáim összes tekintete rám szegeződött. Mind idősebbek és tapasztaltabbak voltak nálam, mégis azt éreztem, hogy semerre sem tart az egész interjú. Ahogy a velem szemben ülő lány papírjait néztem, határozottan ígéretesnek tűntek az eredményei, nem beszélve a rengeteg tanár ajánlásáról, akik miatt indokolt lenne az, hogy a szakmai gyakorlatát nálunk végezze el. Viszont mivel már eléggé kezdünk betörni a piacra a többi partner mellett, nem kockázthathattuk meg azt, hogy bárhol hiba csúszik a gépezetbe... Nem érdekelt a pénz, de a megítélésem valahol mégiscsak számított nekem. Ezt pedig nem hagyhattam egy gyakornokon elcsúszni.
- Mindent leírtam az önéletrajzomba – jött a diplomatikus válasz, mire én magam felemeltem a pillantásom a papírokról és némi szemrevételezés után jelentettem ki a következőt.
- Nem érdekel az, hogy mit írtál bele. Azt akarom, hogy ott és most győzz meg arról, hogy értékes tagja leszel a csapatomnak.
Talán túl sok volt ez egy gyakornokkal szemben. Talán túl nagy a nyomás, de lényegében rajtam is az volt. Még én sem vagyok teljes értékű igazgató, de már van beleszólásom a dolgokba, ami miatt szeretek hatalmat gyakorolni másokra. Mégsem mutathatom ki senkinek azt, hogy teljességgel be vagyok tojva a feladattól és ugyanezt várom el azoktól az emberektől, akikkel együtt fogok dolgozni. Pont ezért is volt a hangom kedves és lágy, de ugyanakkor egyszerre ellentmondást nem tűrő is. Nehezemre esett vasszigort gyakorolni, de ha nem akarom, hogy ténylegesen hülyét csináljanak belőlem, akkor legalább a látszatát fenn kell tartanom annak, hogy egy erős lány vagyok.
- Kreatív vagyok, és jól kezelem a fénymásológépet – vágta rá a lány rögtön, mire én csak halkan felsóhajtottam, és már tettem volna félre a papírt, hogy a következő jelöltét húzhassam magam elé, amikor folytatta – Úgy gondolom, hogy kellő tapasztalattal rendelkezem mind a photoshop, mind a videóvágás terén, ezekkel pedig célom kiszolgálni a vállalatot és tovább gyarapítani a jó hírét. Illetve szeretném, ha a gyakornokságom után is esélyem lenne arra, hogy a csapat tagja maradhassak.
Oldalra pillantottam az idős férfira, akit magam mellé kaptam titkárként. Én magam még képtelen voltam megítélni azt, hogy ki lesz majd idővel jó munkaerő, és mik a helyes döntések, épp ezért igyekeztem valamennyire egy olyan tapasztalt emberre támaszkodni, akiben az anyám megbízik... Ha valamiben akkor hát ebben ténylegesen adhatok a szavára, nem fog hasznavehetetlen balfékeket mellém pakolni. Mr. Seo kétszer kapcsolta be a tollát, emiatt pedig én bólintottam, majd lassan megkerülve az asztalt, elegáns tartással léptem oda a nálam valamivel magasabb lányhoz és a kezemet nyújtottam felé.
- Felejtsd el a rakottszoknyát és a fénymásolást. Holnap nyolcra várjuk a gyakorlati munkádat is, ha az megfelel, akkor határozottan széket fogsz kapni közöttünk.
Egy biztató mosolyt azért megejtettem felé, ahogy finoman rászorított a kezemre, majd jeleztem mindenki másnak, hogy folytathatjuk az interjúkat.


Öltözék: crop-top, bőrszoknya, magassarkú bakancs, szőrmebunda

- Yebi! MIN YE BIN! Eressz már el, az isten áldjon meg, hát kitéped a csuklómat! – vinnyogtam az öcsém fülébe, miközben igyekeztem halkan beszélni, ami lényegében semennyire sem jött össze.
- Ha elengedlek minden bizonnyal az út széli árokban fogsz kikötni, mert megint nem sikerült ahhoz tartanod magad, amire anyáék kértek – egyáltalán nem szólt hozzám olyan hangon, amit nem érdemeltem volna meg, de mégis fájtak a szavai. Fájtak, mert az öcsém nem azt mondta, amit szívesen hallottam volna, és ettől csak úgy éreztem magam, mintha már ő is ellenem lenne. Folyamatosan, minden bokorban lesem az ellenségeimet, ami miatt már kezdtem egy kicsit kikészülni... Hiszen a saját szüleinkben is csak ezt láttam. Egy apát, aki képtelen arra, hogy vigyázzon a gyerekeire, mert a felesége talán jobban megrémíti minden másnál... Mégis elvette ezt a nőt puszta érdekből. Én nem akartam érdekből házasodni... És onnantól kezdve, hogy a szüleim hozzá akartak kényszeríteni az illetőhöz... Lehetett volna az a világ legszebb embere, sem kellett volna nekem. Mert maga a kényszer, ami satuba fogott, undorítóvá tette a másik félt számomra.
- Miért kéne mindig azt csinálnunk, amit ők mondanak? Hiszen van saját életünk – jegyeztem meg, bár a nyelvem egyszer kétszer összeakadt, illetve majdnem sikerült felbuknom is, csak a testvérem időben megragadta a karom, amitől megint felvonyítottam, holott nem szorított rá túl erősen.
- Nana, nem kéne innod, mert borzalmas részeg vagy – motyogta az orra alatt – Vigyázz lép...
Nem jutott már a mondat végére, mert én magam olyan magabiztossággal szánkáztam le seggen csúszva az emelkedőn, mintha ténylegesen ez lett volna az eredeti terv. Én magam pedig eldöntöttem, hogy innentől kezdve megmozdulni sem vagyok hajlandó, mert úgyis csak baj történik akkor... Ha lebukunk így jártunk, legalább a család sem hiszi azt, hogy tökéletesen irányíthatóak vagyunk mi ketten.
- Gyere, fel fogsz fázni – éreztem meg Yebin kezeit a vállamon, ahogyan lassan próbál felállásra késztetni, de én csak összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és dacosan odaszorítottam a fenekemet a földhöz. Nem én! Már csak azért sem fogok felállni innen.
- Yena... Ne legyél ilyen – sóhajtott egyet és hallottam, hogy folytatni akarná a mondatot, mégis elakadt a dologban... Mert a házban kigyúlt a fény, de a legnagyobb meglepetésünkre a sofőrje, Elmo hangját hallottuk meg.
- Majd én felviszem a kisasszonyt a szobájába – jelentette ki határozottan, nekem pedig időm sem volt ellenkezni, ugyanis a következő pillanatban már a vállára dobott, így csak pár gyilkost pillantást tudtam vetni az öcsém felé. A kényelmetlen zötykölődés a lépcsőn elég sokáig tartott – konkrétan, mintha két év lett volna – de aztán végül megéreztem a testem alatt a puha ágyamat, Elmo pedig ellentmondást nem tűrő módon oltotta rám a villanyt és lépett ki a szobából. Egy emberöltőnyi idő után pedig meghallottam nyílni az ajtót, majd egy kezet éreztem az arcomon, ami a kócos tincseket próbálta meg kisimítani a homlokomból.
- Áruló – csak ennyit motyogtam magam elé – Megint itt fogsz hagyni egyedül, mi? Mint minden alkalommal.
- Hát van nekem is szobám – hallottam Yebike bizonytalan suttogását, majd határozottan, két kézzel ragadtam meg a karját és kezdtem el befelé húzni az ágyba. Rövid idő után halkan fel is sóhajtott, és végül önként mászott be mellém.
- De ha rám mersz feküdni...
- Kuss! – vágtam a szavába, és rögtön át is öleltem, mintha csak egy plüssállat lenne. Ő inkább érezhette magát úgy, mint egy csapdába esett nyúl az erdőben, de ez engem akkor nem igazán érdekelt, mert pillanatokon belül már aludtam is.