Henry mindig is egy tapintatlan srác volt, egyáltalán nem bánt jól a környezetével, legyen szó tanárról, vagy diákról. Arról nem is beszélve, hogy egy perverz állat, mert a haverjaival mindig az öltözőben lévő lányok után leskelődtek. ~ Natasha, volt osztálytárs

Kicsit huncut, de őszinte diák volt, nekem túlságosan nem gyűlt meg vele a bajom, de a tanáriban sokat halottam a nevét. Híres volt a csínytevéseiről, és a nemtörődöm stílusáról. Egy igazi lázadó személyiség, de szerintem csak önmagát keresi. Az ő korában ez még elfogadható. ~ Fizika tanár

Igazán okos, intelligens fiú, csak rossz barátokat választott magának. Ha őket elhagyná, még sokra vihetné az életben. Hihetetlen mennyire informált a dolgokról és megvan benne a magabiztos kisugárzás is. Igazi csorda vezető, ha még egy kicsit csiszolódik és benő a feje lágya, remek főnök jelölt lesz belőle. ~ Történelem tanár

Hogy milyen Henry? Megmondom én! Egy álmodozó és tiszteletlen kölyök, aki azt hiszi, hogy egy tanárhoz is olyan szarkasztikus módon beszélhet, mint bármelyik osztálytársához. Igazán engedetlen, megy a saját feje után. Egy bűnöző lesz ebből a fiúból, ha így folytatja! ~ Irodalom tanár

Igazán makacsnak és kalandkedvelőnek ismertem meg. Mindenki rossznak gondolja, de szerintem csak magányos, szeretethiánya van és így próbálja magára vonni a figyelmet. Nem hiszem, hogy olyan kegyetlen, mint amilyennek mutatná magát. ~ Freddy, osztálytárs

Eléggé válogatós, legyen szó ruháról, emberről, vagy akár ételről. Semmi sem jó neki, így nem egyszerű vele. Sokszor nyűgös is, mint egy öt éves, de ez még talán a kisebbik baj az ingerlékenysége mellett. Elég hirtelen ember. Csak gondol egyet és már csinálja is. Ha ő eldönti, hogy lelép, akkor lelép, nagyon nem agyal mellette. Most is elhúzta a csíkot egy éjszaka alatt. Még nekünk se mondta miért meg hova megy. Délután még együtt lógunk, másnap reggel meg már államokkal arrébb van, és onnan küldözgeti a képeket. A fene se érti ezt a srácot. ~ Joshua, barát

Nem mondanám elég megbízhatónak, de hazugnak sem. Bár azért kíváncsi lennék, hogy néha mi jár a fejében. Most sem értem mire volt ez jó neki. Merésznek merész, amiért csak így neki indult a nagyvilágnak, de nem túl megfontolt. Szerintem még maga se tudja, hogy miért hagyott itt csapot, papot, csupán kirándul egyet. ~ Peter, barát

Egy optimista fiút ismerhettem meg a személyében. Ugyan a foglalkozások elején kicsit zárkózott volt, a végére szerintem eléggé megnyílt nekem. Úgy látom, hogy belátta a tettei súlyosságát és tanult a hibáiból. Eléggé leleményes, két perc alatt feltalálja magát a legnagyobb bajban is. Ugyan sokan azt jósolják neki, hogy bűnöző lesz, szerintem aggodalomra semmi ok. Ez csupán a tinédzser korral járó lázadás. Valamint, igyekszik ezzel a viselkedéssel is elnyomni saját fájdalmait. Sokan egy kötekedő bajforrást látnak benne, de a foglalkozások alkalmával kiderült, hogy mennyire is egy ragaszkodó és gondoskodó fiú. Kissé nehezen tudja kifejezni a valódi érzéseit, így ez csak egyfajta védelmi mechanizmus nála. Majd idővel és a megfelelő környezettel ezt is kinövi. ~ Iskola pszichológus

- Azt hiszik ismernek, hogy tudják ki vagyok azok alapján, amit megmutatok magamból. Pedig rohadtul nem, senki sem tud rólam semmit. Nem, még a családom sem. A legtöbb ember rám hagyja, hogy tini vagyok, most minden ellen lázadok, majd kinövöm, s ezzel le is tudnak. Az senkinek nem jut eszébe, hogy ez egy esetleges figyelemfelhívás. Igen, szeretek a középpontba lenni azért csinálom ezeket, ugyanakkor ez egy pótcselekvés, hogy lekössem az agyam, az érzelmeim.
-Pótcselekvés? Ugyan miért kéne a természetes érzelmeket egy hamis köntösbe bújtatni? Miért harcolsz ennyire magad ellen?
-Tudja, egy fiútól elvárják, hogy mindig erős legyen és sok mindenhez értsen. Egyfajta nyomást érzek magamon. Azt akarom, hogy a társadalom erősnek lásson, mondhatni így kompenzálom. Talán nem a legokosabb a mások bántalmazásával feljebb kerülni a ranglétrán és nem is a legtisztességesebb, de ilyenkor valahogy...valahogy magamat is megnyugtatom. A tudat, hogy én igen is erősebb vagyok náluk, nem én vagyok a leggyengébb láncszem. 
-Jaj drágaságom... Tudod nagyon jól, hogy ezek csak ostoba berögződések. Senki sem várja el, hogy egy ember mindig és mindenhol erős legyen, akár fiú, akár lány az illető. S, bár ezek alapján lefogadom, hogy jó erőben vagy, te is tudod nagyon jól, hogy nem a fizikai erővel kell kompenzálni a dolgokat.  
-Tudom...
-Na látod, okos fiú vagy te. Ne csak a rosszaságra használd az eszed, néha gondold végig a dolgokat, mielőtt tényleg bele vágná!
-Ez a másik gondom, elég hirtelen személyiség vagyok. Legyen szó a haragról, a választásokról, a válaszokról vagy a cselekedetekről. Semmit nem tudok végig gondolni, mert mire észhez térek, már meg is tettem. Eddig se voltam békében magammal, de mióta játszom a rossz fiút... A suliban menőnek tűnök, de amint a szobámba érek, rám tör egy különös rossz érzés.
-Bűntudat?
-Mondhatjuk annak is.
-Az jó. Addig jó, míg érzel ilyet, mert addig legalább látod, hogy ez nem te vagy. Miért nem adod csak egyszerűen önmagadat?
-Már a suli kezdete óta ilyen vagyok. Hogy nézne már ki, ha most hirtelen behúznám a kéziféket, majd irányt váltanék? Ez már nem alkalmas hely hozzá. Ha rendbe akarok hozni mindent, el kell mennem.
-Hová?
-New Yorkba
-Nem értem, miért kéne olyan messzire menned?
-Mert ott van a nővérem, aki nagyon hiányzik. Tudja, nekem nem volt anyám. Lin próbálta helyettesíteni. Egyszerre próbált a testvérem és a szülőm lenni. Sokszor utáltam is érte, de valahol mélyen belül nagyon hálás voltam a kitartásáért és azokért az erőfeszítésekért, amit értem tett, hogy nekem jobb legyen. Egy űrt próbált bennem betölteni. Sajnos, mikor még itthon lakott nem ismertem el szemtől szembe a munkáját. Igazából, elég sokat is harcoltam ellene. De tudja, egy percig sem azért, mert nem szerettem azt amit csinál. Csupán nem akartam, hogy ennyire ragaszkodjon hozzám. Be kellett látnom, hogy eddig még nem volt lehetősége magával is foglalkozni. A család miatt lemondott a fiatalságáról. Kicsit bűnösnek éreztem magamat a dologban, így próbáltam megutáltatni vele magam, legalább csak annyira, hogy feladja a próbálkozásait és megkeresse a saját útját. Ez persze el is jött és most rohadtul hiányzik. Apa is igyekszik megtenni értem mindent, de ő valahogy...nem olyan. Egy nő jobban ért ehhez, a vérében van az, hogy miként kell bánni egy gyerekkel. Szavak nélkül is képesek megmondani, hogy mi jár a másik fejében. És istenem a főztje...Azt bántottam a legtöbbet, pedig valami mennyei volt, amit alkotott a konyhában.
-Akkor most miatta viselkedel így?
-Talán, nem tudom.
-Azt mondtad, hogy a valódi érzéseidet próbálod elfojtani itt és, hogy máshol nem tudsz kibontakozni, csak a nővérednél.
-Egyszerűen... Ott biztos, hogy a kutya se ismer, így talán új lappal kezdhetek, megpróbálhatok javulni.
-Szóltál a nővérednek, hogy mik a terveid?
-Nem...
-Csak úgy mégsem toppanhatsz be hozzá. Hiába imád téged, lehet, hogy most nem lenne jó az időzítés.
-Sokat gondolkoztam ezen is. Hogy mi van, ha már van valakije, ha már az esküvőt vagy a gyereket tervezik? Egy kamasz fiúnak biztos örülnének, nincs elég gondjuk... De, talán ez volt az első és egyetlen tervem, amit kicsit jobban átrágtam. Nincs kedvem itt maradni és apu szakmáját kitanulni. Egyszerűen nem nekem való, ahogy a város sem. Valahogy, nem élvezek itt élni, nem vagyok idevaló. New Yorkban szabadabbnak érezném magam.
- Akkor elmész?
-Minden bizonnyal!
- És ha rosszkor mész és nem lesz rád annyi ideje? Ha esetlegesen nem tud befogadni?
-Lin nem olyan, majd megoldja szépen, mint eddig mindent.
-Azért nem szép dolog hívatlanul beállítani, aztán elvárni, hogy mindent más oldjon meg helyetted. 17 vagy, lassan ideje önállósodni.
-Még gyerek vagyok, szabad lazítanom. Amúgy önálló vagyok, magam szervezem az odautat, a saját pénzemből!
-Ez dicséretes, de szerintem még gondolkodj rajta. Mára viszont lejárt az időnk. Remélem csütörtökön azért még újra látlak suli után.
-Tessék csak reménykedni, de terveim szerint, akkor már úton leszek.