Bulik, szórakozóhelyek, s minden, ami az éjszakai nyüzsgéshez kell. A híres neves New York, bizony még éjszaka sem áll meg. Sőt, ilyenkor kezdődik igazán csak az élet. Legalább is, Hendery így hallotta. A fiatalok minden péntek és szombat este ellepik a hangos zenétől és erős fényektől villódzó helyeket, hogy némi alkohol és esetleges drog mellett kiengedhessék fáradalmukat. Hendery sosem volt vevő erre. Őt, nem hogy vonzotta, taszította még a gondolat is. Míg más a rongyot rázta, ő addig békésen aludt otthon, készülve a másnapi munkára. Hol volt neki ideje ilyenekre? A gimiben minden hétfőn azt hallgatta, ki hol rúgott be, ki kit fektetett meg, vagy éppen kit alázott meg az éjszaka folyamán. Persze, ő ezt csak elborzadva hallgatta és nem értette, hogy a társai mi jót látnak ebben. Egyáltalán, hogy engedik be őket ilyen helyekre? De mit is tudhatott az a könyvmoly, akit kinéztek azért, mert négy évig meg se szólalt, csak ha a tanár kérte? Suliból munkába, munkából suliba. Örök körforgás volt az élete. Na meg, ha egy csepp ideje is akadt, mégis kivel mehetett volna? Egyedül nem mert volna menni, nem ismer egy helyet sem és azt a trükköt, hogy fiatal létére, hogy engedjék be. Házibuliba sosem hívták, hiszen, minek oda egy osztályelső, akinek a nevén kívül senki sem tud semmit? Inkább örült, hogy nyomisága ellenére elkerülte a mosdóbúvárkodás és egyéb stréber szivatások. Persze, ahhoz talán közrejátszott az is, hogy sulin kívül egyszer megmutatta a tökfejeknek, hogy nem illik a kisebbet bántani. Na meg, hamar megnyúlt, így talán a magassága is közrejátszott annak, hogy nem merték úgy megviccelni.
Életében nem gondolta volna, hogy ő még egyszer saját magától megy el egy ilyen helyre. De mindennek eljön a maga ideje. És még a hamis személyivel sem kell kínlódnia, hiszen hivatalosan is betöltötte a 21. életévét, most már szabad a menet. Igazából, nem magától döntött úgy, hogy eljön ma ide. Vagyis, volt valami, ami befolyásolta, ahhoz, hogy ő vegye a kellő bátorságot. Ez a valami pedig az a beszélgetés volt, amit valamelyik nap folytatott Aidennel. Miszerint, lehet, hogy lenne esélye a lányoknál, ha kinyitná a szemét és próbálkozna. Most jön a kérdés, hogy na de, hol is lehet ezt? Mivel abszolút kezdő a szeren, így természetesen drága barátját, a keresőt hívta segítségül. A legtöbb oldal tanácsaira alapozva, csinált is egy listát, hogy manapság hol és hogy ismerkednek a fiatalok. Természetesen a Tinder és kevésbé neves társai voltak az elsők között. Nem teljesen ismeretlen számára az alkalmazás, de valahogy nem vonzotta a gondolat. Ott amúgy is agyon photoshoppolt lányok képeit találta volna, neki pedig nem az kell, így kihúzta. Aztán jött a tipikus vakrandis dolog, amit a barátok alapján hoznak össze. Csak, hogy neki abból nincs sok. Persze, mintha Aiden említette volna, hogy sok lány ismerőse van, és szívesen segít neki, de… valahogy ez sem az ő pályája. Feleslegesen nem akarja húzni vele az idejét, így ez is kiesett. Valahogy az összes dologban talált valami kivetni valót, és már csak arra eszmélt fel, hogy nincs semmi a lapon. Úgy látszik számára még nem született tökéletes megoldás, de addig valahol el kell kezdeni, nem?
Új módszerhez folyamodva látott neki a második körnek és kiszedte azokat a lehetőségeket, amiket talán még be is vállal. Addig zárogatta őket, míg ebből három maradt: vakrandi, bulin, illetve a munkahelyen való ismerkedés. Ebből az utóbbit biztos nem engedné meg a főnöke, mivel akkor nem a munkára koncentrál, meg hát úgy is ellátja feladatokkal, nehogy legyen rá ideje. A vakrandihoz idő kell, akkor maradjon a hangos zene és az ital. Egyből fel is csapta a netet, hogy előkeresse, mik azok a helyek manapság amik a legnépszerűbbek. Aztán rájött, hogy annyira igazából nem is szeret táncolni, meg ott nem feltétlen lehet ismerkedni, csak a másikat izgatni, így lejjebb szűkítette a kört a pubokra. Jobban jár egy beülős hellyel, ott még talán a hangulat is jobb.
Pár óra múlva már meg is jelenik a kiválasztott helyen, ami érdekes módon Queens-ben helyezkedik el. Pedig, igazából kedve se volt először elhagyni Manhattant. Jó, igazából először a szobáját se akarta elhagyni, de néha tenni kell egy nagyobb lépést is a sikerért, nem? Ez a hely meg pont megfelel rá. Nem túl csilivili és még az árai is elfogadhatóak, már csak szerencse kell neki és minden a legnagyobb rendben lesz, nem igaz? Mondjuk az előkészület órákba tellett, hiszen nem tudta mit vegyen fel. Igen, eléggé lányos problémának hangzik, de mentségére szóljon, most megy életében először ilyen helyre és ráadásul csajozni, szóval nem akarja, hogy a ruhája miatt bukjon. Végül egy –habár nehezen -, de sikerült megtalálni a megfelelő szettet, vagyis reménykedik benne. Fekete farmer térdgatya, és egy fehér alapon piros csíkos ing, minek ujjait gondosan feltűrte. Félhosszú haját, pedig egy laza copfba fogta össze. Mondjuk, lehet ráférne már egy hajvágás, de eddig úgy volt, hogy növeszti, hogy újra rasztát csináltasson magának, bár nem tudja Chris mit szólna hozzá. Nem biztos abban, hogy tetszene neki az ötlet. Persze, egy főnök nem szólhatna bele a munkavállalója dolgába, de nem akarja, hogy ezen múljon a másik szimpátiája. Az is lehet, hogy felesleges dolgon rágódik és nem is szólna rá semmit, sőt még titkon tetszhet is neki, de hát Henderyről van szó, mit nem gondol túl? Ha spontán ember lenne, még a végén jó lenne az élete is.
Ajkát beharapva néz szét belül, majd inkább kezdi a legelején: a pultnál. Talán ha iszik valamit bátrabban kezd neki az estének, de most jön az, hogy mit igyon? Hiszen eddig nem volt szokása, és sörön kívül más még nem volt a kezében. Most érzi csak igazán azt, hogy nem valami felkészülten indult neki a dolognak. Tanácstalanul nézegeti a kirakott italos üvegeket a polcon. Koktélt nem ihat, igaz? Az olyan lányos dolog, még melegnek hinnék, márpedig ő csajozni jött. A likőrök ugyanígy kilőve. Szuper, az már meg van, hogy mit nem iszik. Egy ideig még a távolba szemezget csak, aztán inkább helyet foglal a pultnál és onnan folytatja a vizsgálódást, míg oda nem ér hozzá a pultos, aki szinte felijeszti a nagy vizsgálódásából. – Öhm, helló… Azt hiszem kérek egy…vodkanarancsot, talán? – néz rá kissé bizonytalanul, mint, aki igazából tőle várná a választ, hogy jó lesz-e az.

Reagan nagyon jól kiszámolta, hogy matematikailag az esélye közel húsz százalék annak, hogy kifogja azt a poharat, amiben az alkohol van, és bár tudja, hogy mennyire szétcseszte az orrát már a sok etanol gőz, de azért nagyon koncentrál, hogy mégis övé legyen az a bizonyos pohár vodka és ne csak vizet igyon, azt bármikor tud a csapból. Természetesen itt is tilos az alkoholfogyasztás, csakúgy mint a legtöbb hasonló munkahelyen, de hát nem véletlenül imád itt dolgozni Reagan, jó a társaság, és már csaknem öt éve folyamatosan jelen van a pub életében, szívéhez nőtt, családjának tekinti a közösséget, de már csak a falakat, asztalokat, dísztárgyakat is. Nem mellesleg: jó a kaja.
Ő csak azt hiszi, hogy tudja melyikben van a vodka, elsőként ragadja meg azt a poharat, aztán háromra mindannyian legurítják torkukon. Mind azt öt ember elfintorodik ez pedig Rea szerint csak egyet jelenthet: az újoncnál van a vodka. Ez biztos, mert a korosabb és hát fogalmazzunk úgy, szakmában otthonosabban mozgó mixerek meggyőződése szerint mind mosolyognának az alkohol adta siker ízétől. Sosem fogja megérteni, hogy miért mindig a kezdőké a szerencse, ez baromira igazságtalan köcsögség.
Ma ő a főnök, vagyis nyilvánvalóan nem, de a jelenlévők dolgozók közül éppen úgy jön ki, hogy neki van a legtöbb tapasztalata, úgyhogy lényegében az ő szava érvényesülne, ha valakik összekapnának, ha meg nem tudna rendet rakni, akkor mennek az üzletvezetőhöz, vagyis annak helyetteséhez, mert rendszerint a nagy főnök sosincs bent, ha kéne.
Kettő taps után ketten lépnek a pulthoz és legalább fél órán keresztül nyomkodják a telefonjukat, köztük Rea is, míg a többiek takarítanak. Habár megnyitottak estére, feltöltötték az alkoholraktáraikat, de ilyenkor még nem szokott nagy tömeg lenni, úgyhogy kényelmesen facebookol Reagan is. Ír Hannahnak, de nem válaszol. Már tegnap óta nem... Mélyet sóhajt és inkább eldobja a telefonját a pult lapjára, megmasszírozza halántékát, mire kolleginája a túloldalt felhúzza szemöldökeit.
- Hmm? Rea, minden oké?
- Hagyjuk.
- Nah de most mi van?
- Mondom, hogy hagyjuk, úgysem tudok rá válaszolni, mert fogalmam sincs - feleli kissé ingerült sóhajjal, mire már abbahagyja a kérdezősködést a barátnője, vagy inkább amolyan havernője.

Ahogy telik az idő, szerencsére gyűlnek a vendégek, úgyhogy munka is akad, ennek pedig kifejezetten örül Reagan, addig sem a szöszi mézédes lány jár a fejében, akivel egy kicsit összekapott legutóbb és azóta fasz se tudja, hogy mi van. Ellenben bőségesen csapolja a söröket és keveri a színpompás koktélokat, ennél szebb művészet számára amúgy sincs.
Mindig van egy időszak, mikor lenyugszik a tömeg és kevesebben jönnek új menetre, vagy az első italukért. Általában helyiek térnek be, sokukról Rea már látásból meg tudja mondani, milyen természetűek, esetleg konkrétan kik ők, ez a jellegzetessége egy közepes pubnak egy hatalmas lakóövezet közepén. Reagan is tíz perc sétára lakik innen. Ennek is köszönhetően tök jól kiveszi, hogy van egy olyan tag, akit sosem látott még a környéken sem, arról nem is beszélve, hogy már egy jó ideje csak nézi, hogy miket lehet inni. Ennyi idő alatt Rea már a harmadikat inná.
- Helló, segíthetek? - szólítja meg, mert látja hogy segítségre szorul és hát ő nagyon szívesen tud ajánlani egy-két igazán király italt.
- Hú ez nem volt valami meggyőző. Gyerünk haver, csapj ide nekem a pultra és mondd határozottan, hogy "Adj egy narancsvodkát, Bébi!" - csap Reagan is a pultra miközben kissé berekeszti kemény és amúgy vidáman csengő hangját a végén, pont ahogy hallani akarja a fiatal sráctól.

Buli, pia, haverok. A három legfontosabb dolog egy mai fiatal életében. Vagyis, úgy általában, bár ez nem igaz Hendery-re. Nála a valahogy más a sorrend. Öcsi, munka és pénz. Nála ez a szent hármasság. Valamiért őt eddig sosem vonzotta sem a buli, sem az ivás. Pedig környezetében elég sokan művelték, lett is volna kivel. Sőt, lehet nem nézik ki, ha a többiekkel tart, és akkor most lennének barátai. De inkább van egyedül, minthogy olyan barátai legyenek, akik folyton csak a rosszba húzzák. Viszont az tény, hogy nem élhet örökre így. 21 éves fiú létére már túl kellett volna esnie mindenen. Az első részegségen, az első szerelmen, így már kéne, hogy legyen egy exe is, de ő ezekből valahogy kimaradt és most szeretné pótolni. Nyilván nem kötheti le magát a munkával folyton, egyszer majd családot is kéne alapítani, de ahhoz meg ismerkedni kéne, hogy legyen is kivel. Na, ő ebben borzalmas. Semmit, de tényleg semmit nem ért a romantikához. Szerinte a szerelem nem is létezik, legalábbis, hosszú távon biztos nem. Ha létezne, akkor most ő nem itt élne, hanem Franciaországban. Vagy nem egy pénzeszsák lenne a pótapja, aki le se szarja, hanem egy normális apa figura. Arról nem is beszélve, hogy ezer meg egy helyen dolgozott már lányokkal és csak észre vette volna, ha valaki akar valamit tőle nem? De a kutya sem akart semmit. Biztos nem elég helyes ahhoz. Az Ázsiafanatikusoknak nem túl Oppa-s, a többieknek, meg biztos túl ázsiai. De hát erről nem tehet, ilyenek a gének, ezt örökölte.
Önmagára mindig is úgy tekintett, hogy nem elég jó ahhoz, hogy másoknál legalább egy pinduri esélye is legyen, így nem erőlködött, úgy volt vele, hogy majd jön, aminek jönnie kell. De egyre jobban veszti a hitét azzal, hogy nem jön senki. Bár, a múltkori Aiden felmérés szerint, volt olyan lány, akinek elvileg bejött. Úgyhogy most adva magának még egy esélyt, hosszas készülések után eljött az ideje egy kis ismerkedésnek. Terepül egy forgalmasabb bárt választott hozzá. Bár már általános iskolás kora óta itt él, még most először jár Queens-ben. Eddig nem volt oka, hogy ide jöjjön, szóval egész vicces, hogy egy bár miatt jött el idág. Igazából nem is érti miért. Talán mert azt várja, hogy errefelé több értelmes ember fordul meg? Mindenesetre elég nagy levegőt vesz mielőtt belépne, hogy felmérje a terepet. Szép lassacskán eljut a pultig, aztán megáll kicsit messzebb tőle és onnan lesi a kínálatot. Mintha csak félne, hogy a pult megharapja közelről. Az nem biztos, bár a pultos talán hamarabb.
Úgy tíz perc nézelődés után közelebb megy és leül egy szabad székre. Meglepettségében nem is tudja, mit mondjon, így az első eszébe jutó, kevésbé csajosabb, de azért nem olyan erős italt kéri, nem túl nagy határozottsággal. Persze ezt nem csak ő érzi így és meg is kapja a másiktól. Bár arra a csapásra nem számít, így kicsit ugrik egyet, majd csak furcsán pislog a nőre. Öhm, muszáj ezt csinálnia neki is? Most tényleg? Nyel egyet, majd csak óvatosan, szinte alig halhatóan csap ő is a pultra. Vagyis, inkább csak oda teszi a kezét, mivel amit ő csinál az minden, csak nem az, amit a másik kért. – Adj egy narancsvodkát….Bébi?!- egész határozottan indul is az eleje a dolognak, de ott a végére kicsit elbizonytalanodik. Bébi? Jézus, ki mond ilyet? Főleg egy idegen nőre. Muszáj ezt? Egyáltalán tényleg kell neki az a narancsvodka? Még sosem ivott olyat. – De lehet inkább egy sör lesz. – pislog rá kicsit félve, hogy számítson el további kitörésekre tőle, vagy csendben is megkaphatja az italát. Hát igen, az biztos, hogy Hendery nem egy tipikus amerikai fiatal. Akkor már rég a pult alatt lenne és nem itt tétovázna, ezzel is idegesítve az előtte álló nőt.

Nem arról lenne szó, hogy Rea nem tud beszélni a fájdalmairól, bár kell neki néhány rövid ahhoz, hogy ömöljenek a szavai, aztán nem kell félteni és legfőképpen nem is kellene erőltetni, mivel abból sosem lesz jó vége. Azért szeret a pubban dolgozni többek között, mivel itt mindig akad valaki, aki eltereli a gondolatait és akivel maximálisan kiélheti extrovertáltsága minden cseppjét, arról nem is beszélve, hogy valami úgyis minden alkalommal történik, úgyhogy az izgalom is garantált, csak ki kell várnia és tutira történni fog valami.
Szépen lassan jönnek a vendégek, az étterem átalakul éjszakai bárrá. Első vendégek egyike egy még Reagan szemei által sosem látott ázsiai vonásokkal rendelkező fiú. Nagyjából tíz percig figyelgeti szeme sarkából, majd aztán inkább már úgy van vele, hogy odamegy hozzá, mert szerinte segítségre szorul több téren is. Látta rajta, de hangjában sokkal jobban kitűnik, mennyire nem tudja mit akar, Rea szerint még csak azt sem igazán érti, hogy mit keres egy ilyen helyen Queens nem túl gazdag lakónegyedének közepén.  
Gondolja, kicsit felrázza és életet lehel bele, megmutatja, hogyan kell piát kérni, bár alapesetben nem szokta szeretni, ha egyből lebébizik, de már hozzászokott és sokkal inkább értékeli a jó kisugárzású határozott pasikat, akikben van erő, hogy ne csak magukra, de még a pult mögött álló Reaganre is optimizmust, illetve lelkesedést varázsoljanak. Hát nem sikerül teljesen visszaadnia azt, amit kért, de még csak most kezdődik az éjszaka.
- Jó lesz ez, jó lesz! - biztatja, hogy az idő előrehaladtával, na meg jó pár pohárnyi alkohollal később már sokkal faszábban fogja kérni a következő adagját. Reagan pedig ahelyett, hogy tovább nyúzná, bólint kettőt és nekiáll a vodkanarancsnak.
- Nem voltál még itt, mi? - pillant fel miközben dolgozik a keze. - Hát mesélj, mi szél hozott ide? Nagyon szottyant vagy. Történt valami? - kérdezgeti, hogy itt tartsa, de nem csak jó pultosként és munkásként a pénzt akarja kicsalni belőle, hanem tényleg jól jön talán mindkettejüknek, ha két vadidegen elkezd beszélgetni.
- Egy vodkanarancs és egy heineken. Egészség! - teszi elé a pultra mindkét italát, persze tudja ő nagyon jól, hogy nem kettőt, hanem csupán egyet kért, amit aztán felülírt egy gyengébbel, de Reagan érzi, hogy jobb, ha mindkettőt kiadja neki, úgyis rendelne többet is később, mert ide általában nem egy húzóra térnek be. - Ahogy látom, jól jön mindkettő, szóval csak fenékig! - ösztönzi és miután körbenéz, hogy van-e más, aki rendelne és látja, hogy nincs, rákönyököl a pultra a sráccal szemben. A vendégek többsége úgyis főként a csodaszép szöszi kolleginájától kér, vagyis a fiatalok zöme, míg az idősebb, rockosabb csávók rendszerint Reagantól és ez így neki tökéletesen megfelel.

Habár Hendery nagyon dolgos, sajnos nem túl határozott ember. Sosem mert kiállni magáért, ellenben másokért. Nem szeret a figyelem középpontjában lenni, így a suliban is mindig a sarokból figyelte az eseményeket. Most is ezt tenné legszívesebben, ám először valami italt is kéne szereznie magának hozzá, mert anélkül aztán illetlenség lenne. Igen ám, de most jön az a kérdés, hogy mit is igyon? Nem sok italt ismer, az is inkább nőknek való, így azzal nem égetné magát. De hát akkor még is mi legyen? Sörön kívül mást még eddig nem ivott, ki tudja mennyire bírja az alkoholt? Nem szeretne berúgni, hiszen csajozni jött, azt pedig inkább józanon szeretne, így hát nem ihatja le magát már az első félidőben. A kínálatot nézve áll meg tanakodva az útban, hogy kissé felkészüljön, míg odaér. Csak hát, hiába áll ott, még mindig ugyan az a helyzet. Talán ha rákeresne a Google-ben… Nem, nem szabad! Nem támaszkodhat mindig arra! Ez a baj vele, hogy sose meri elengedni magát és valami újat kipróbálni. De most itt az ideje, hiszen azért van itt. Nem halhat meg egyedül, kutyákkal teli házban, mert az milyen példa lenne az öcsikéjének? Szeretne egy egészséges férfi szerepet elé tárni, hogy abból tanuljon és ne a nagyképű apjától, akinek amúgy több a szerencséje, mint az esze.
Mély levegőt vesz, majd levágja magát a pulthoz és mondja, hogy mit is szeretne, ami után kap egy gyorstalpallót, hogy ez itt, hogy is szokás kérni. Nem teljesen biztos, hogy ez éppen neki való hely, de hát pénztárca barát megoldás és azért jobban néz ki, mint a többi olcsóbb hely. Itt azért hátha megfordulnak lányok is az éjjeli pillangók mellett. Na, velük nagyon nem akar flörtölni. Nem akar semmit se elkapni, sem pedig kiüríteni a tárcáját. Az ilyen munkában dolgozók többsége amúgy se valami szimpatikus hölgyemény. Ő inkább igazi lányokkal ismerkedne, akik valóban párt keresnek és nem csak kalandokat. Abból ő nem kér. Hisz, akármilyen hihetetlen is, férfi létére, nála nem a szex lenne a mérvadó egy kapcsolatban, hanem a lelki dolgok. Neki nem kell szex, csak értse meg valaki és árassza el szeretettel.  Mondjuk ebbe belegondolva, ő ezen az alapon inkább barátokat keres, nem párkapcsolatot.
A nő kérdésére csak megrázza a fejét. Szerinte teljesen egyértelmű, hogy friss hús, aki most töltötte be nemrég a huszonegyedik életévét, így legálisan is ihat. Ő annyira nem akarta ezt hamarabb kipróbálni, neki így pont jó, csak kissé tanácstalan, de majd belejön… Ha még egyáltalán jön még ilyen helyekre. – Semmi különös, csak gondoltam szerencsét próbálok, meg azt mondják, hogy néha lazítanom is kéne, így most kipróbálom milyen is az, mikor nem 0-24ben dolgozik az ember. – von vállat. Bár megfordul a fejében, hogy normális e csak így letámadni a vendéget kérdésekkel, de hát pont így lehet ismerkedni, nem? Lehet neki is meg kéne próbálnia kicsit nyitnia, ám mire újból szóra nyitná a száját elé rakják az italokat. Na tessék, addig tanakodott, hogy mindkettőt megkapta. – Igyekszem… Köszi – mosolyog kissé bátortalanul, majd csak nézegeti, hogy melyikkel kezdjen. Végül megfogja a poharat, kicsit meglötyögteti, miközben elgondolkozik, hogy ezt kortyonként, vagy húzóra szokás inni. De ő aztán a másodiknál marad és meg nem áll a pohár aljáig és csak úgy csattan a pohár alja a pulton. Annyira nem is vészes, rosszabbra számított. De azért jobbnak tartja leöblíteni pár korty sörrel még utána.

Reagan mindenkit szívesen ránt bele az ivás világába, holott azt is tiszteletben tartja, ha valaki nem akar alkoholt fogyasztani, de azért egy ilyen helyre a gimnazistákon kívül főként olyan emberek térnek be a késői órákban, akik egy jó ivásra vágynak. Reagan sokszor iszik, mert ő is olyan ember, aki máshogy nem tudja kiadni magából az érzéseit és csak gyűjti őket, amíg rá nem zúdítja azt valakire.
A srácon látja jól, hogy mennyire elesetten mozog és miután beszélgetésbe elegyedik vele, azzal is tisztában lesz, hogy szegény még igencsak szűzies a maga módján, pedig első ránézésre akár ellenkezője is lehetne. De majd Reagan szépen felturbózza, legalább arra az időre, míg itt tartózkodik, végre nem Hannahra gondol, többek között épp ezért is tartja szóval, igaz, akik szeretnek kommunikációba bonyolódni a mixerrel, azokkal ő mind örömmel társalog, elsőre biztosan, aztán meglátja hogy milyenek valójában és kiket érdemes hamar lekoptatnia.
Néz egy nagyot arra, hogy mennyit dolgozik, bár ezt hallani durvább, mint belegondolni, hiszen Reagan is jóformán éjjel-nappal toppon van, vagyis sokszor van hogy egy nap elmegy idegenvezetni, majd bejön ide a bárba, de azért annyira nem megterhelő egyik sem, itt jó a hangulat, az idegenvezetés meg vagy beletelik sok időbe és totál kivégzi az idegeit, vagy pár óra az egész és onnantól szabad, úgyhogy összességében csak papíron dolgozik sokat és hangzik erősen, valóságban viszont nem kell nagyon megerőltetnie magát, főleg hogy itt pultoskodni szeret és szívesen csinálja. Ha nem lenne ez az állása, akkor is feltehetőleg ugyanígy ugyanitt ücsörögne, vagy álldogálna, csak mondjuk a pult másik oldalán, így meg még pénz is kap érte.
- Kibaszott egy élet, mi? - sóhajt Rea. - Tök király ahogy az alkohol mennyire el tudja lazítani az emberek egy részét, meg ahogy látod a szemeiden, épp rád fért már. - Azt már inkább nem mondja, hogy az emberek egy másik csoportját meg pont hogy felidegesíti az alkohol és idegbetegek lesznek, de ő csak nem ilyen.
Elkészül az italokkal és mindkettőt átadja, teljesen mindegy mikor kérné ki a másikat, márpedig sejtése szerint megtörténne úgyis, így még időt is takarít meg. Gyors rendrakás és körbenézés után látja, hogy nincs más dolga jelenleg, szóval odamegy a sráccal szembe, még el se kényelmesedik a pulton támaszkodva, mikorra nagyokat pislog, hogy már le is nyomta torkán s vodkanarancsot.
- Tudod, mikor azt mondtam, hogy fenékig, nem siettetésből mondtam - néz rá, de igazából arca se rezzen Reagannak, hát ha húzóra ment, akkor úgy, neki mindegy. - Hozzam a következőt? - Igaz, még a sör is ott van, de neki az a dolga, hogy minél több pénz fizettessen vele, na meg lazulni nem egy vodkanarancstól lehet.
- Ennyi szar a meló? Látom rajtad, hogy valami gázos, vagy bántja a lelked - érdeklődik amúgy nem rámenősen, csak úgy laza beszélgetésként. - Ez egy ilyen hely. Itt mindenki kipanaszkodja magát, ittasan végre kibökik hogy mire vágynak és a hallgató fülek közül sokszor akad olyan, aki vagy átérzi, vagy tud segíteni rajta, szóval... jah, ne szégyellj semmit, csak lökjed - egyenesedik fel magabiztosan, nem hazudik.

Először úgy érzi, hogy nem neki való a hely, de végül csak rászánja magát a maradásra. Azért igyekszik nem már az első órában lerészegedni, hiszen nem ezért jött ezért is szemezget távolról a kínálattal. Valami gyenge kéne, de ami azért nem egy túlságosan nőies ital és egy kicsit több, mint a jól ismert sör. Lehet, jobban járna, ha inkább a pultosokat kérdezné meg, biztos szívesen ajánlanának neki valamit, de úgy van vele, hogy maga is megbirkózik a dologgal. Tétovaságát meglepettség váltja fel, mikor két italt raknak elé. Végül is, mindkettőt kérte, nem? Magára vessen, ezt most már el kell pusztítania, mert vissza nem veszik. Először csak szemezget az ismeretlen löttyel, majd gondolva egyet húzóra küldi is le. Kell valami, ami segít a bátorságán, így talán gyorsabb, mintha hosszabb ideig fintorog csak mellette. Szinte nem is hallja mit mond mellette a másik, csak az italra figyel és jó kocsmai etikett szerint csattan is a pohár talpa a pulton amint lehúzta. –Sejtettem, de ez most jól esett. – S való igaz, most volt először ténylegesen alkohol a kezében és valahogy jó érzéssel töltötte el már maga a mozdulat is. Valamilyen szinten egybekötötte ezt a szabadság érzetével. Most már úgy sem kell sehova sem menni, nincs aki zargassa, ez most csakis az ő szabad estéje. A nő kérdésére csak a sörre pillant majd, apró gondolkozás után bólint egyet. –De most kevesebb naranccsal. – adja ki az utasítást egy félmosoly kíséretében és addig az üveg szájára cuppan rá és a sörét kortyolgatja. A faggatásra csak sóhajt egy nagyot, majd végig gondolva a dolgot nyitja is a száját. –Igazából, csak az élet, a meló még úgy el is megy. Lassan kezdek kijönni a főnökkel, de mellette még ott a suli is, a másodállás illetve a család is. Összességében a családdal van a legtöbb bajom. Anyám, édesapám halála után megváltozott, vagy konkrétan csak én nem ismertem addig a pillanatig, nem tudom. De valamiért már kiskorom óta leszar és semmibe nézi a munkám, a fáradozásaim. Tulajdonképpen nem is tekint a fiának szerintem, hiszen, mikor megszületett a kisöcsém az új élettársától, azt hangoztatta, hogy de szuper, mindig is akart egy fiút is a nővérem mellé. – horkant fel és inkább kivégzi az üveg tartalmát, hogy enyhítsen kicsit a lelkén, mielőtt még rátörne itt a sírás. Na, azt nagyon nem szeretné. Nem ide való, nem is férfias szóval inkább iszik pótcselekvés képpen. – Persze, ettől függetlenül imádom a kistesómat, nem nyomott bélyeget a kapcsolatunkra ez a kijelentés, de rajta kívül a család többi tagja nem ismer el. Nem tudom mit kéne tennem. Már 14 éves korom óta dolgozom egyszerre több helyen is suli mellett, mert megtanultam, hogy rám sosem jut pénz. A nővéremnek megveszik a legújabb iphone-t, márkás ruhákat vesznek neki, amit nem is hord, csak a szekrényben porosodik. Pontosabban az enyémben, mert ő már kilakta a sajátját és kellett egy külön gardrób neki, így az én szobámat áldozták be rá, így gyakorlatilag most egy raktárban alszom. Holott, csak pár perccel idősebb nálam. –fakad ki végül és be kell vallania, hogy ez most nagyon jól esik neki. Végre megszabadíthatja a szívét attól a sok tehertől és nem kell attól félnie, hogy tovább lesz adva, hiszen itt biztosan nem ismeri senki sem. Eddig sosem voltak barátai, vagy elég pénze egy pszichológusra, hogy kiadja magából. Ha hamarabb tudja, hogy ez is jó módja erre, akkor talán hamarabb veszi a bátorságot és az osztálytársaival tart egy körre.

Sok érdekes emberrel hozta össze a sors már ebben a pubban, mondjuk ritkán találkozik még alkohol-szűr fiúkkal. Szereti belerágatni az embereket ebbe az őrült világba, holott nem azért mert így többet nyer a bár, vagy szimplán szar ember lenne és jó részegnek lenni, hanem mert valóban kurvajó dolog ha el tudják engedni magukat és legalább munka után képesek kiereszteni a gőzt. Elégedetten bólint egy kicsivel nagyobb mosollyal, mint a vele szemben ülő srác teszi azt és már neki is kezd a másik vodkanarancsnak, természetesen kevesebb naranccsal.
- Ohh, de sok minden - húzza száját, mert lassan már követni sem tudja, mi minden miatt sóhajtozhat. Aztán még egy újabbat is sóhajt, ezúttal nagyobbat, s mire végigér az élet nagy fájdalmain, Rea elkészül az újabb adaggal. Némán rakja le a sör mellé, a koszos poharat pedig bedobja a mosogatásra várók közé.
- Egy fontos ember halála nagyon át tudja formálni a hozzátartozókat, de ettől még nem kellene leszarnia a saját fiát. Persze mit pofázok... nah. De hallod, biztosan a fia vagy? Azok a banyák szoktak így viselkedni, akik nem is tulajdoníthatják magukénak a gyereket - közben elkezdi törölni a pult felé eső részét, mert béna volt és kilöttyintette a narancslevet. Szerencsére csak a narancslevet.
- Bocs, nem akarlak félrevezetni, se nem elszomorítani, csak a világ szégyene, ha egy szülő semmibe veszi a gyerekét. Nem vagyok a nőiesség mintapéldánya, de ezek engem úgy fel tudnak húzni. - Látszik is mozgásán is, hogy feszültebb, mint ezelőtt. A történet alapján egyre biztosabb, hogy valami fattyú lehet, aki az apja fia volt, de ez már nem Reagan pályája, felesleges lenne mélyebbre nyomni benne a kést.
- Szerintem az egész a féltékenységgel kezdődik, ha azt le tudnád vetkőzni, nem lenne mindennel ki a tököd. Miért nem költözöl el? Ha úgyis több helyen dolgozol, lakást is tudsz magadnak fizetni és akkor csak magadat kell eltartanod. - Ahogy hallja, a szüleinek van pénze, akkor még csak haza sem kell küldenie a mánit, ellenben Reagannal, aki saját ellátásán túl még szülei megélhetéseibe is belesegít.

Eredetileg ugyan nem inni jött, de már látja előre az első kör után, hogy tervet kell módosítania. Ugyanis nagyon jól esett neki az az ital és, hogy valaki végre beszélget vele –ugyan lehet csak muszájból, hogy a pultnál tartsa inni -, de attól még tetszik neki a helyzet, hogy végre kisírhatja a gondja baját és olcsóbban meg is ússza, mint a pszichológusi kezelést. Egy apró mosollyal nyúl is az újabb pohárért és egyelőre csak lustán lötyögteti azt. –Annyira biztos, hogy van egy ikernővérem, akit még ha akarnék se tudnék letagadni… De lényegében, ha anyámon múlt volna, akkor engem Franciaországban hagyott volna egy árvaházban, de aztán a nénikém valahogy lebeszélte róla… Azóta visszasírom azt a napot. Ha ott hagyott volna, most lehet egy szeretőbb családban lennék. – kortyol bele a vodkanarancsba és ezúttal nem húzóra küldi le. –Igazából nem is értem mi baja van velem. A belemet kidolgozom, míg a nővérem szart se csinál. Még azt se lehet mondani, hogy azért nem tetszem neki, mert fiú vagyok, mert az öcsémet meg imádja. Egyszer valaki azt mondta, hogy lehet, hogy az a baja, hogy hasonlítok apámra, de így képek alapján én ezt nem látom… Tipikus ázsiai a képem, egy cseppnyi francia vér sincs bennem, nem vagyok olyan elbűvölő és erős, mint amilyen ő volt, szóval ez is kilőve. Egyszerűen feladom! – akad ki kissé hangosabban a kelleténél, majd lehúzza a maradékot, hogy aztán kissé szipogva nyújtsa oda a pultosnak. Legalább most több év fájdalmát adhatja ki egy este, utána már biztosan jobban lesz. –Az a baj, hogy az öcsimet se szívesen hagynám otthon. Nem akarom, hogy ilyen családban nőjön fel és egy semmirekellő, elkényeztetett királyfi legyen. Normális fiút akarok belőle faragni. De ha sokat dolgozok, akkor nem tudnék rá úgy figyelni. Ráadásul asztmás, és több figyelmet is igényelne. Még egy kicsit gyűjtenem kell ahhoz, hogy legyen pénzem beiskolázni meg babasintért keríteni hozzá. Meg hát egy olyan lakás kéne így, ahol nem fullad meg állandóan, ami nem dohos és nincs magasan, hogy ha valami miatt nem működik a lift akkor ne fulladjon meg mire felér, meg ilyenek…Jó igazából lehet csak én nagyítom fel már a legapróbb gondokat is, de ahj…. – dörzsöli meg a halántékát, hogy ne fájjon a feje a sok gondtól. –Először igazából azt gondoltam, hogy nem ártana elkezdenem randiznom, hogy legyen valaki, aki néha besegít, aki néha érezteti azt, hogy szeret… De nem hiszem, hogy egy nagy főnyeremény lennék. Manapság a lányok nem a magamfajtákra buknak. – hiába mondta azt Aidennek az a lány, hogy lenne nála esélye, ő még mindig lehetetlennek tartja a dolgot. Mégis kirandizna pont vele? Nem néz ki jól, nincs pénze és ideje se sok van a munka miatt. Mit tudna adni másnak, ha magát se tudja elfogadni?

Húha, nagy a gond a betévedő srác háza tájékán. Reagan pultosként már tényleg jó sok balsorsot és nehéz történetet végighallgatok, lehet azoknak köszönhető, hogy annyira végül is nem tartja saját életét tragikusnak, igaz, tud ám ő is siránkozni, de hát ez benne van az életben. Ettől függetlenül hatalmas depresszióba is sodorhatta volna magát néhány igencsak nehéz éve után, s tán azokban az időkben alakult ki benne igazán ez a talpraesettség és erős habitus, mely kétség kívül jobb irány.
- Lehet... - Jah, mondjuk ki, talán sokkal jobb lett volna, de hát nem tudjuk megváltoztatni a múltunkat, csak továbblépni rajta. - De ha máshogy alakult volna, nem lennél mára az, aki vagy. - Elég zűrös a sztori és mivel a srác maga sem érti az egészet, esélytelen, hogy Reagan vakon, ismeretség nélkül átláthassa az ok-okozati összefüggéséket. Az embereket úgyis kurva nehéz kiismerni, már jó ideje nem is próbálkozik beleturkálni mások agyába és megérteni, miért teszik azt, amit, ez persze szintúgy magával von egy igencsak rossz tulajdonságot, mégpedig, hogy meg sem próbál mások helyébe képzelni magát és nem a saját szemével látni a dolgokat.
- Ha tényleg nem tudod, mi lehet veled a baja, akkor vélhetőleg nem is magadban kellene keresned. Mit tudom én, lehet apáddal összevesztek valamin annyira rajtad, hogy ez anyukádban máig kihat. - Fingja sincs, mi lehet, de teljesen mindegy mit mond, mert ennek a beszélgetésnek úgyis az a lényege, hogy megfogalmazza magában a panaszait és kimondja azokat, míg Rea értelmes hallgatóságot tanúsítson.
- Értem, hogy nagyon szoros a kapcsolat közted és az öcséd között, de azért nem szentelheted neki a teljes életedet. Azt mondtad hogy vele nem köcsögök a szülei, akkor biztos nem lesz akkora baja, az asztmáját is tudják kezelni, kivéve, ha hozzárendelt házi orvosa vagy egyben. És amúgy ha ennyire fűtől-fától véded őt, sosem lesz igazán önálló, ugyanakkor te sem tudod a saját kiegyensúlyozott életedet élni, elvégre azért mégsem vigyázhatsz rá, miközben betérsz egy hotelbe valami jó csajjal... - Lehet most magát állítja be szar testvérként, merthogy Reanak is van testvére, de hát nah, egyszer fiatal mindenki, előbb-utóbb el kell kezdeni mindenkinek a saját lábára állni és attól még, hogy nem öleli meg minden nap Rea a tesóját még így is szereti. Csak közben éli mindenki a maga kis életét és ez valahol így van rendjén. Az asztma meg nem egy olyan betegség, amire a szülők ne tudnának odafigyelni, hogyha szükséges, de feltételezi, hogy nekik is könnyebb odapasszolni a bátyjának, mintsem babusgatni. Ráadásul miért neki kellene őt beiskolázni? Fura az egész.
Aztán hallja, hogy még nem igazán kezdett el randizni, erre pedig Reagan egy kicsit nagyot néz, bár ennyire óvóbácsis múlttal talán nem kellene, hogy meglepje. Pedig faszábban néz ki a csávó, mint amilyennek ezek szerint érzi ő magát.
- Hé, hé, hééé, álljunk meg egy szóra! Rossz az irány. Ne azért kezdj el randizni, hogy legyen valaki, aki besegít, hanem mert szereted és vonzódsz ahhoz a csajhoz. Szerettél már valaha igazán valakit úgy, hogy hevesen dobogott érte a szíved? Kurvára ritka ez, tény... de ha csak csajozni akarsz, akkor azt a lányok megérzik és csak azok fognak közeledni feléd, akik egy-két éjszakát akarnak, nem többet. De ha beleszeretsz valakibe, úgyis képes leszel érte olyan döntéseket hozni, mint például egy külön lakás, vagy ilyenek. Persze vágom, hogy ez most elég irritáló és unalmas pofázás volt tőlem... - egyenesedik fel és megpróbál megfogalmazni valami konklúziót.
- Na mindegy, a lényeg, hogy van tököd. Márpedig remélem, hogy van, szóval viselkedj is úgy és akkor a csajok is futnak majd utánad - mondja vállat vonva, de azért van erő a hangjában, ami nem utal támadásra, csak nyomatékos lelkesítésre.
- Amúgy itt van elásva a dolog. Nincs magabiztosságod. Ha lesz, minden megoldódik, a családi dolgaid és a csajos helyzetek is, már csak azt kellene kideríteni, hogy mitől kapnál erőre... - És igen, itt most ötleteket vár tőle.

Sosem szeretett panaszkodni és amúgy sem volt kinek, így valamilyen szinten most örül, hogy enyhíthet azon a terhén, ami a szívét nyomja. Az italtól megjön a bátorsága, így megered a nyelve. Először azt hiszi, hogy a másik nem is figyel, de egészen meglepődik, mikor felveszi a fonalat. Életében először hallgatja meg valaki és ez nagyon jól esik a lelkének. Bár őszintén szólva, nem akarja nagyon untatni a másikat. Ez már neki az ezredik ilyen alkalom lehet és biztos elege is van belőle, de olyan jó érzés, hogy egyszerűen nem tudja befogni. De majd igyekszik inkább az üvegre tapadni, hogy addig is csendben legyen és inkább a kasszát tömje.
Valahol igazat kell adnia abban, hogy ha nem így alakult volna, akkor most nem az lenne aki. De abban is biztos, hogy akkor családtagként nőtt volna fel és nem úgy, mint Hamupipőke. Persze, lehet örökbe se fogadták volna, mert az is benne van a pakliban, de azért ebbe ne menjünk most bele. Jól esik neki, mikor hallja a lány álláspontját, miszerint vélhetőleg nem Henderybe van a hiba. Hogy ezt milyen ritkán hallja… Igazából talán most először. –Hát, szerintem ezt nem most fogom megtudni, de ki tudja, lehetséges. – vonja meg a vállát, igazából erre még úgy nem is gondolt.
-Jó, ez is igaz, de ahj… Csak ő van nekem, aki szerethetne és így nehéz eleresztenem. Nincs egy barátom sem, vagy rokonom, ismerősöm, aki tényleg bírna is és talán emiatt kötöm magamhoz ennyire. De jó, megpróbálom felnőtt fejjel megcélozni a dolgot és igazad van… megint. De egy kívülálló amúgy is jobban átlátja ezt a helyzetet. Meg gondolom neked ezzel sosem volt gondod. Szép vagy, belevalónak tűnsz, meg menőnek, dumás vagy… Ki ne akarna veled barátkozni? – sóhajt fel, hisz ő ezeknek pont az ellentéte. Többnyire csendes, bizonytalan és ahhoz képes, hogy a magassága nem felel meg egy szokványos kínaiéval –laza majd 190-jével elmehetne egy oszlopnak is – úgy összetudja húzni magát, ha valaki a lelkébe gázol vagy kicsit is megüti, mintha egy védtelen kisgyermek volna. Pedig hát, nem is kicsi, nem is gyerek és még csak nem is védtelen, mert azért tud verekedni, csak nem mer, még önvédelemből sem.
-Igazából… Még sosem voltam szerelmes, nem nagyon nézegettem a lányokat a gimiben sem. Eléggé stréber voltam. – harapja be az ajkát. – Dolgoztam egy ideig báristaként is és lett volna elvileg egy csomó alkalmam rá, de valahogy sosem néztem egy nőre sem úgy, mint potenciális áldozat. – vonja meg a vállát. A volt kollégái vele ellentétben viszont keményen nyomták a csajozást és sokszor még Hendery alanyaival is bepróbálkoztak, akik esetleg pont miatta mentek oda hozzá. Persze, ő egy jelet sem vett észre sosem a flörtölésekből. Mindig csak a munka vagy a tanulás volt a szeme előtt. – Az a fő bajom, hogy nem nagyon veszem észre ezeket a jeleket. Nem látom meg azt amikor éppenséggel tetszem valakinek, így nem is tudom, hogy valaha lesz-e állandó kapcsolatom… Egy éjszakásokat nem akarok. Nem dugni akarok, hanem odabújni valakihez. Tudom, ez nem hangzik túl pasisan, de az ilyen kapcsolatokat többre értékelném. – most lehet, hogy betegnek fogja hinni, amiért férfiként nem a szexen jár az esze és többre tartja az ölelést, de annyi baj legyen. Igazából még sosem gondolkozott el azon, hogy milyen lehet felnőtt dolgokat csinálni. Annyira szűz, hogy még életében nem látott egy pornó videót vagy magazint sem. Sosem ábrándozott meztelen nőkről és a suliban sem recskázott együtt a fiúkkal minden úszás után. Valahogy sosem vonzották a tekintetét a miniszoknyák és nagy kivágások, vagy a bikinis lányok. Inkább azon gondolkozott el ilyenkor, hogy felöltöztetné normálisabban őket, nem azon, hogy meghúzná valamelyiket a legközelebbi bokorban.
-Vagyis, adjam be, hogy rossz fiú vagyok? – vonja fel a szemöldökét, elvégre az a filmekben mindig bejön. Bár, ha Aidenre hallgat meg, akkor inkább a francia vonalat kéne kiemelnie magából ahhoz, hogy olvadjanak utána. Nem is tudja, hogy melyikkel járna jobban, de megjátszani semmiképpen sem szeretné magát. – Na, látod? Ez egy nagyon jó kérdés. – inkább tartja a poharát egy újabb körre, hátha attól lesz valami ötlete, ám ezúttal szeretne valami erősebbet is megkóstolni, a választást már a pultosra hagyja. – Talán, ha több elismerést kapnék, vagy ha többen rajonganának körül… Egy kis sikerélmény biztos lökne az önbizalmamon.

- Csak ő van neked, aki szerethetne, vagy csak őt hagyod, hogy szerethessen? - kérdez vissza, mert szerinte az utóbbi van. Hogy lehet egy ilyet kijelenteni? Hogy csak ő szereti? Ismerkedjen és nyissa ki a szemét, ne sajnáltassa magát és akkor majd másokat is meglát, akik nagyra tartják és szépeket mondanak neki, biztos benne Rea, ahogy például most ő is csak úgy a semmiből leállt vele beszélgetni, ha ő megteszi, vélhetőleg a legtöbb ember megtenné. Kicsit túl van feszülve a srác, kimasszírozná a görcseit, de most nem tudja csak úgy elhagyni a pultot, úgyhogy maradnak a szavak. Igaz, ritka rossz ember a léleksimogatásra Rea, de talán most tud tenni valamit, ami jobb esetben hasznos mintsem árt.
Azt mondja... "igazad van, megint". Meglepetten kihúzza magát és belegondol, hogy hát ilyet se mondtak még nagyon neki. Hiába van időnként igaza, rendszerint nem ismerik el neki, úgyhogy mi tagadás, igencsak jól esik. És az is furcsa számára, hogy egy idegen szava ennyire jól tud esni számára. Aztán ahogy Reának kezd bókolni, a lány teli torokból felnevet. Jah, hát nem különösebben szokták ezt mondani Reára, legfeljebb, hogy bevállalós, ami igaz, de ezzel a barátkozós dologhoz nem tudja hogy álljon.
- Jah, végül is csak tegnap gyilkoltuk meg egymást az egyik kolleginámmal... - nevet, majd abbahagyja, mert baszki, eszébe jut Risa, ahogy kimondta. Suhint egyet kezével. - Nem vagyok egy olyan ember, akinek szüksége lenne sok barátra. Nem vágyom sok szépen mosolygó ember szeretetére, mert a fele biztos csak színjáték és lehet csak azért akarnak velem jóban lenni, mert rosszban eléggé szar lenne... De ez mindegy. A lényeg, hogy vannak akik fontosak nekem, na ők nagyon is azok, a többiekkel meg alakul a viszonyom, ahogy alakul. - Az tény és valós, hogy Reát általában észreveszik, kimondja a véleményét, akaratos és határozott, de eközben pedig meglehetősen magának való is, ha egész hónapban hatalmas fülessel a fején csak a saját zenéit hallgatná fekete pólóban és rövidke naciban, akkor sem hatódna meg, hogy nincsenek barátai, vagy nem él szociális életet, most legalábbis biztosan, Hannah egy idő után hiányolta azért, meg az öccsének is dob olykor egy-egy messengeres üzit, hogy nah mi a halál van vele...
- Én sem... - feleli Rea, ami talán meglepheti Henderyt. Ő sem volt még szerelmes, pontosabban ő így gondolja, mert most már csak azért sem akarja beismerni magának, hogy mit érez, azaz érzett Hannah iránt.
- Pontosabban szerelmes nem voltam még, csajokat mondjuk már megnéztem a gimiben is, ahol ellenben nem voltam valami stréber. - Elég rossz tanuló volt, de veszettül hiszi, hogy nem ezért dolgozik most egy ilyen pubban ahelyett, hogy végezne már az egyetemen.
- Nem vagy véletlenül rejtett meleg? - vonja meg vállát és látszik Reán, hogy őt aztán nem zavarná, ha az is lenne. - Vagy aszexuális?
Ez a srác teljesen Rea ellentéte. Ő ha úgy van, bárkivel lefekszik, de ha komolyabb kapcsolatról lenne szó, akkor már elkezd gondolkodni, hogy kell-e neki bonyolultabb élet. Miután kifejti tapasztalatait, teljesen meg van győződve arról, hogy mi fán termett ez a kínai gyerek.
- Ühüüm jah, te teljesen aszexuális vagy, vagy pán, de amúgy szarj le, mert teljesen mindegy, csak pontot tettem az előző sejtésem végére - újabban is legyint, majd előre hajol, hogy rátehénkedjen a pultra, hogy érdemlegeseket is tudjon szólni. - Tudod az a vicces, hogy elég sokan kiöntik nekem, vagy a közvetlen közelemben valakinek a lelküket és csomószor azt hallom, hogy valakihez kötődni akarnak szívvel és lélekkel, mintsem szexben ázni. Sosem értettem, hogy ezek az emberek miért nem találnak egymásra? - Bolond ez a világ. Nem könnyű két embernek összehangolódnia, nem véletlen nem akar ebbe túlzottan belemenni Reagan, bár van, hogy megesik neki is és hát most itt van, fájó szívvel, szenved is eleget, holott nagyon erőlködik, hogy elfelejtse a lányt.
- Nem pont erre gondoltam, de ha akarod, legyél rossz fiú. - Bármit is jelentsen ez... Elveszi a poharat, vet egy kérdő pillantást a srácra, amiből leszűri, hogy rá bízza, mit ad, úgyhogy egyenesen egy tequila készít neki. Ha a csajoktól nem indul be, majd ettől be fog.
- Rajonganának? Vállalj el valami színpadi szerepet - neveti el magát, kicsit érdekesen hat ez, de ő tiszteletben tartja, hogy a másik mire vágyik. - Vagy mit szeretnél? Leszopjalak? - csattal tőle a talán kicsit sem várt felajánlás, holott nem tűnik Rea olyannak, aki csak szórakozna vele, igazából rá sem néz a fiúra, mert éppen készíti a sót a citrom mellé.

-Csak ő van, aki szeretne… Én hagynám magam, de felém nem nyit senki se úgy. – sóhajt egy nagyot, mert hát ő nincs elzárkózva más elől, bárkinek is örül. Azért is van még itt a pultnál, mert itt legalább szóval tartják. Már egészen kezd is feloldódni a maga módjára, mikor képébe nevetnek. Hát úgy ez érdekesen esett neki, az már egyszer biztos. –Pedig azt hittem, hogy sok barátod van és központi ember vagy… Jó persze, nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos, de én azért örülnék, ha kicsit megugrana az emberek száma körülöttem. De persze, kinek mi. – vonja meg a vállát, mert hát mindenkinek más az igénye, az álma. Neki történetesen az, hogy végre legyen egy kis baráti társasága, akikkel nem csak buli idején tud kezdeni valamit. Komoly kapcsolatokra pályázik. Mondjuk nem is tudja, hogy azt miért éppen egy pubban keresi. –Te sem? – vonja fel a szemöldökét. Pedig úgy tűnik, hogy rendben a csaj, tehát azt gondolná, hogy már biztosan tapasztaltabb nála szerelmi téren. Mondjuk, nyilván talán több hátránnyal indul az, aki a saját neméhez vonzódik, de attól még lehet szerelmes valaki. –Tudom, hogy lánytól ilyet nem illik, de megkérdezhetem, hogy hány éves vagy? – persze, a szerelem nem kor függő, de legalább így az ő lelke is megnyugodhat, hogy még nem késett le semmiről sem.
Kérdésére csak kikerekedik a szeme. – Már miért lennék az? Nem azt mondtam, hogy nem vonzanak a lányok, csak azt, hogy eddig még nem volt időm, őket bámulni. A kettő nem ugyanaz azért –horkantva forgat szemet. Semmi baja a melegekkel, de ő száz százalék, hogy hetero. Csak eddig még nem nagyon volt kapása. –Aszexuális? Pán? Miket ki nem találnak már manapság… Én még levagyok ragadva a heterónál, a homonál meg binél… Azt sem tudom mi fán terem az a kettő, amit mondtál. – hogy manapság mindenre külön szót kell kreálni… Nem lenne egyszerűbb úgy, hogy mindenki értse is? Vagy csak ő van ennyire lemaradva a korral? – Tényleg? Azt hittem manapság ez egy kihaló dolog és, hogy mindenki csak a kalandokra ugrik rá, mert az a legpraktikusabb. Már kezdtem aggódni, hogy nem túl macsó dolog, ha nem csak szexet akar valaki férfiként. – de nyilván ez is egy olyan hülyeség lehet, mint az igazi férfi nem sír dolog. Aki kitalálta se volt egy százas, már miért a sírástól függne az igazi férfi kérdése? Semmi köze egymáshoz, emberi dolog. Bár ezen a gondolatmeneten tovább haladva a szex kérdése is ilyen, egy férfi is akarhat többet annál.
-Akkor mire gondoltál? – vonja fel a szemöldökét, minden tanács jól jön most neki. Egy nő csak jobban átlátja a helyzetet. –Leszop….mi??? Egy nagy francokat, már miért tennél ilyet egy vadidegen férfival? Az előbb még nem leszbi voltál? Na meg, ennyire még nem vagyok elkenődve, nem szorulok ilyesfajta segítségre, de kösz, hogy kérded… - nem is baj, hogy most erősebbet kap, kell is egy ilyen felajánlás után, hogy ne ájuljon le itt a székről, de menten.

Teljesen biztos benne, hogy a srácot csak a félelme hátráltatja, de azért nem teszi már pluszban ezt szóvá, mert egyrészt minek, másrészt szerinte már tudja ezt jól ő maga is, úgyhogy minek ossza itt az igazságokat, nem istenség ő, hogy megváltoztassa az embereket, de azért mégis szar látnia, hogy így rágódik a szar dolgokon. Nem mintha amúgy Rea nem pont ezt csinálná...
Oh hát ő kicsit sem központi figura típus, vagyis ő magát nem úgy látja, aztán lehet a nagy hangja miatt amúgy tökre az és nagyon jól látja a dolgokat a kínai csávó. Abban viszont teljesen biztos Reagan, hogy a szerelem az nem az ő pályája, nem is akar nagyon szerelmes lenni, mert az több fájdalommal jár, mintsem szép érzelmekkel, persze honnan is tudhatná, ha még sosem volt szerelmes, hát itt üt ki az, hogy bizony volt, méghozzá nem is egyszer. Anno még tinédzser korában a gimiben, de elhajtották és rohadtul nagy seb maradt utána, aztán most meg Hannah után bőg már-már ordítva. De mivel nem is jártak hivatalosan, így ugyebár biztosan szerelmes sem lehetett belé igazán. Baromság, persze hogy az.
- Nem. Az csak bajt hoz. - vonja meg a vállát a témával kapcsolatban eléggé semmitmondó hangon, amiből látszik, hogy nem is akar róla beszélni. Még a végén megint elterelődnének a gondolatai a szőke lányra és abból tényleg baj lenne. Mentőövként megkapaszkodik a korára vonatkozó kérdésben.
- Nagy baromságnak tartom ezt a "nőtől nem kérdezzük meg mennyi idős" dolgot, nem tudom ki találta ki. De amúgy tippelj, mennyinek nézek ki? Nem tudsz olyan választ adni, amin besértődnék. - Ha azt mondaná, hogy kilencvennyolc, még lehet egyet is értene vele, annyira ki von most égve, meg fáradt is egyben. Ha tizenhatot mondana, ami legalább annyira brutális, mint a százhoz közeli, akkor meg még jó néven is veszi, hogy mennyire megfiatalodott. Még sosem jött vele szembe egy ilyen lehetőség, szóval muszáj volt kihasználnia, hogy egy képet kapjon magáról egy idegennel szemben.
- Jól van nah, nyugi, mondtam, hogy csak magamban diskuráltam - Nehogy már felkapja a vizet! Amúgy is, mit számít neki egy pultos csaj gondolatai? Mindenesetre azért nem győzte meg Reát ez a felháborodása, de azt elérte, hogy végleg lekattanjon a témáról, mert rá kell jönnie, hogy baromira nem érdekli, hogy mi a másik.
- Figyelj, mindenféle ember létezik a világban és elnézve a társadalmat, nem a kormány rendelte el, hogy a párok összeházasodjanak és összekössék az életüket. Valaki előbb, valaki meg utóbb, titkon vagy őszintén, de vágyni kezdenek a nyugodt és normális szerelmi kapcsolatra, ez a normális. - Szóval nem, nem kergült meg a srác. Reagan meg egyszerűen későn érős embernek vallja magát ilyen téren, őt egyelőre hagyják békén a mély érzelmek, mert ikertestvére halálával kapott eleget egy évtizedre legalább és azóta valósággal fél, hogy bárki elveszít.
Ez a rajongási vágy kissé meglepte, bár kétségtelenül sokan vágynak rá, hogy körbeudvarolják, a sztárok nagy része is ezért lesz az, ami.
- Arra, hogy szedd össze magad és merj beszélgetni, ismerkedni a csajokkal - mondja kicsit másképpen azt, hogy "legyen tököd". Hangosan felnevet, mikor kiakad az intim felajánláson, biztosan nem veszi észre, de olyan hangosan teszi, hogy a körülöttük lévők mind ránéznek. Hát igen, a szopás-szót minden férfi könnyen meghallja, bár sokuk nem úgy reagálna rá, mint Hendery.
- Téged miért érdekelne, hogy miért tennék ilyet? - nevet tovább. - Hát jó, ha nem hát nem, csak gondoltam adok neked egy kis "sikerélményt". - Mindettől függetlenül természetesen Rea sem gondolta komolyan, csak az agyát húzta. Jó, ha nagy csillogást látna a srác szemében érte, lehet tényleg elhívná a budira, de nem élete vágya megízlelni egy idegent. Közben kész is a tequila, úgyhogy odarakja elé a sóval együtt, hagy igya. Csak tudja hogyan kell, mondjuk nem lepődne meg ezek után, ha nem. Eközben a srác mellett jobban Reagan felé fordul egy középkorú férfi, kin látszik, hogy a sok alkohol után próbálja összeszedni a betűket, hogy kinyögje egyenesen Reának mit akar, de a pultos ekkora már rég átlát rajta. Túl hangosan beszéltek az imént.
- Felejtsd el! - koppintja le. Nem fog szopni, őt tuti nem. Annyira határozottan és keményen mondja, hogy a már ittas férfi szomorúan arrébb mászik egyéb lehetőségek után kutatva.

Már azon a tényen is meglepődik, hogy elvileg nincs sok barátja, pedig első ránézésre, pont az ellenkezőjét mondta volna róla. A szerelemről alkotott véleménye is érdekes. Bajt hoz? Mégis miféle bajt hozna? Nem pont, hogy attól kéne boldognak lennie az embernek, és az nyitna meg előtte új ajtókat? Nem igazán érti, mire gondol a másik, viszont látja jól, hogy nem alkalmas arra, hogy mélyebben belemenjenek a témába, így inkább nem is faggatja tovább. Lehet valami kudarc érte és azt senki sem szereti más orrára kötni. – Bocs, talán túl udvarias vagyok egy ilyen helyre. – zavart kuncogás kíséretében vakarja is meg a tarkóját. Igyekszik felengedni és kicsit közvetlenebb lenni, de ez elég új élmény a számára, így nem tudja meddig mehet el pontosan. De most itt az ideje, hogy ezt kigyakorlatozza. – Hm… Olyan 27-30 környéke? – kérdi tanácstalanul miután jó alaposan végig mérte, bár őszintén sosem volt jó az ilyenekben. Lehet pihentebb formában fiatalabbnak is mondaná, de most erre teszi fel a bátortalan tippjét. Azt mondta, hogy nincs rossz válasz, így reméli, hogy nem veszi rossz néven, ha nagyon leöregítette volna. – Tudom, hogy egy ázsiainál elvileg ez nehezebb, de… Én mennyinek tűnők? – pillant rá gyermeki kíváncsisággal, mert ez mindig is érdekelte, hogy ő mennyinek tűnik egy idegen számára. Eddig még nem nagyon kellett olyan dolgot vásárolnia, amihez a személyiét elkérték volna.
Érdekes számára ennyi fura és új kifejezést hallania, pedig elvileg okos embernek hitte eddig magát, de őszintén azt sem tudja egyik másikról, hogy mit takar. Ő teljesen le van maradva még ott, ahol 3 csoportba lehet rakni az emberek szexualitását, így természetesnek tartja a kiakadását. Legalább avassa be őt is a jelentéseibe és akkor talán nem kell ennyire homlok ráncolnia. Arra viszont igazat kell adnia, hogy nem mindenkinél van kötelező házasság és nem is mindenki a vagyonra utazik, szóval csak tán nem ő az egyedüli, aki erre vágyik. Bár akárhányszor végignéz a mai fiatalságon, nem úgy tűnik neki, hogy bárki is vágyna valami igazira, mert az már nem menő úgymond. Ezért van ő ennyire elkenődve és valószínűleg ezért nincs sok szerencséje, mert nem elég rámenős és többet akar, ami másoknak még talán teher ebben a korban. Vele ellentétben mindenki csak szórakozni akar.
- Szerinted hol ajánlatos elkezdenem, ha nem csak futó kapcsolatot akarok? Meg csak úgy random szólítsak le valakit? Az nem túl fura? – pislog rá, hátha erre is van valami jó ötlete, mert sejti, hogy nem éppen egy szórakozóhelyen kéne keresnie a szerelmet. A felajánlására annyira elborzad, hogy még a kezén is feláll a szőr, így grimaszolva dörzsöli meg a karjait. – Mert mondjuk, nem tartom normálisnak? – vonja fel a szemöldökét jó magasan. – Ilyenre nem vagyok rászorulva… - fújja fel durcásan az arcát, majd inkább csap is le az elé rakott pohárra. Viszont csak tanácstalanul pislog a körítésre. Hogy is szokás ezt pontosan? Tudja, hogy kell hozzá, annyira nem élettelen, csupán a helyes sorrendet nem tudja. Annyira bambul az elé pakolt szettre, hogy egy pillanatra már azt hiszi, hogy neki szól a felszólítás, míg fel nem kapja a fejét. – Sokszor próbálkoznak be nálad? Rutinosnak tűnsz. – vigyorodik el. Szereti, ha egy nő határozottan ki tud állni magáért, bár talán a nem ilyen mértékben, mert emellett nehezen érvényesülne. Azért papucs sem szeretne lenni egy kapcsolatban.

Valóban nem a legudvariasabb emberek járnak ide, akik lehet egyébként a munkájuk során azok, de a pubban mind elereszti magát, nekünk meg az a dolgunk, hogy ezt biztosítsuk számukra, úgyhogy egyetértek a sráccal és még vele is kuncogok kicsit, míg kíváncsian várom, hogy vajon milyen szám fogja elhagyni a torkát. Sosem kérdeztem rá eddig másoknál, hogy mennyinek nézek ki, nem is különösebben akartam tudni, mert meggyőződésem, hogy a dohány és az alkohol ideje korán megmutatja ráncaimat és vén banyává tesz még mielőtt bármit is akarnék kezdeni az életemmel.
- Egész jó! - nézek rá elismerően, még ha nem is telibe találta, de ha a kisebb számot veszem alapul, ami a huszonhetes, akkor csak két évet pakolt rám, az meg kifejezetten pozitív számomra. - Huszonöt lett volna a telitalálat, de én kiegyezek a huszonhéttel is. Kérsz jutalmat, mint a lottón? Csak itt folyékony halmazállapotú az ajándék - mutatom fel az éppen kezembe kerülő alkoholos üveget, ami eddig takarásban volt a pult miatt. Hát itt nincs sok pénz, pontosabban a kasszában van, de azzal még mindig nem lehet nagyon meggazdagodni, úgyhogy kár is lenne kirabolni, csak a sittet intéznénk el vele, jóra meg nem vinnénk. Számítottam a kérdésére, mondjuk ettől még nem könnyebb a helyzet. Előredőlök és vizsgálni kezdem az arcberendezését. Amúgy nekem bejön, kicsit rosszfiúk, kicsit szeleburdit, jó kiállása van, csak az önbizalom kellene még hozzá.
- Tizennyolctól huszonötig bármit mondhatnál, elhinném rólad. De mit tudom én... legyen mondjuk huszonkettő - jelölöm meg a két említett szám közepét és akkor talán egyik irányban sem tévedhetek olyan nagyon. Csak nem kapja fel ő sem a vizet, ha mellélőnék, de mivel itt van a pubban és alkoholt iszik, ezért kiskorú már nem lehet, ha meg nálam is idősebb, akkor kérek a génjeiből.
- Hú, nem én vagyok ebben a te embered, ugyanis fogalmam sincs, mi lenne a megfelelő hely. Szerintem bárhol utolérhet bárkit a nagy ő. Egyik ismerősöm úgy szedte fel a csaját, hogy a lány éppen vakrandin volt egy bárban egy másik sráccal. Az este végére meg elhessegette azt, akivel eredetileg randija volt és hajnalig dumált a másikkal. Két hónap van az esküvőig - vonom meg a vállaimat, mert ez aztán tényleg a különleges eset kategória. - Nem tudom. Helyzettől függ, mi a fura. Amúgy meg... alig tíz, tizenöt perce még engem sem ismertél, most meg nézd meg, itt dumálunk mintha egy gimibe jártunk volna. - El tudom képzelni, hogy most jön az a szöveg, hogy jó, de én így, meg én úgy, velem könnyű és ilyenek, pedig nálamnál sokkal könnyebben ismerkedő és jóval nyitottabb személyek is vannak.
Felnevetek, ahogy magyarázza, mennyire nem tartja normálisnak a kérdésemet. Ezt már sokszor megkaptam, nem tud vele kikészíteni, tudom, hogy nem vagyok a megszokott értelemben normális, de hé, ő lovagol ezen ennyire, elintézhette volna egy vállvonásos "nem, köszi"-vel is. Más világban élünk, nem gáz, csak annyira aranyos, ahogy felhúzta az orrát. Persze a mellette lévő pasas szívesen bevállalná a lehetőséget, de ez nem az ő napja. Ez amúgy senkinek sem a napja, már én is szívesebben lennék otthon, de hát még sok idő van addig.
- Ahogy megyünk bele egyre jobban az éjszakai órákba, kezdenek többet inni az emberek és jah, mindig akad egy-kettő, aki rá akar hajtani valamelyikünkre - mutatok a tőlem nem messze lévő pultos társamra, aki erre csak mosolyogva bólogatni kezd.
- Nagyon furcsa dolgokat lehet tapasztalni egyébként pultosként. Azt hisszük, hogy mindent láttunk már, aztán történik egy még érdekesebb helyzet. Például tegnap egy hatvanas pasas akart felszedni oroszul, aztán felvilágosítottak, hogy nem is oroszul mondta ittasan a verseit, hanem talán ukránul. Ritkán nevetek fél óránál tovább, de az a pasas teljesen kiégette a munkaközösséget. - mesélem el neki a sztorit, mert eskü jó volt és igen, ha vár még négy órát, akkor biztosan bármit is tesz, nem lesz gáz, vagy ciki.

Megörül, mikor meghallja, hogy annyira nem is lőtt mellé, ha az első számot vesszük csak figyelembe és csak két évet tévedett. Így még szép, hogy örömében gondolkodás nélkül rá is bólint, hiszen ki ne szeretné az ingyen dolgokat? Amúgy sem nagyon szokott nyerni, most az egyszer elnézi, hogy első nyereménye egy plusz körben merül ki, mert már az is valami. Kíváncsiságból, azért ő is bepróbálkozik, mert őszintén erre még sosem volt esélye, bár azt hallotta, hogy az ázsiai emberek, mindenki számára kortalanok, így nehéz pontos számot belőni róluk. Pedig szerinte annyira nem bonyolult, mint egy nyugatival eljátszani ugyanezt. – Igazából majdnem, szóval te nyertél. – pillant rá elismerően. – Júliusban töltöttem a huszonegyet. Azért is vagyok ennyire elveszve itt, én kivártam azt, hogy legálisan ihassak, a többi fiatallal ellentétben. – vonja meg a vállát, mert hát eddig sem idej, sem kedve nem volt ehhez, hogy ilyenekkel szórakozzon. Egyedül amúgy sem tűnt olyan nagy bulinak. Bezzeg az unokaöccse… Neki úgy csillog a szeme az alkoholra, mintha csak cukorka lenne. Persze, tinédzser fiúról van szó, de akkor sem érti, hogy miért pörgött rá ennyire.
- Azta, azt hittem, hogy nem egy ilyen helyen születnek az élhető kapcsolatok. Mármint, a legtöbb ember, itt mást keres. – pillant is körbe, hogy megnézze a mostani állást. – Jó, mondjuk ez is tény. De szólj, ha nagyon untatlak. – néz rá kissé komolyan, majd halványan el is mosolyodik mellé. – Elvileg nem rossz a beszélőkém, csak néha túlságosan is sokat és gyorsan beszélek. Megszoktam, hogy rohanásban vagyok, így mindig mindent szeretnék gyorsan letudni. – bár most szokatlanul lassan és érthetően beszél. Talán már kezd beleszokni ebbe a környezetbe, de az is lehet, hogy kezd hatni rá az a pár pohár alkohol. Azt hallotta, hogy első körben nem nehéz berúgni, na meg a családja sem éppen a jó ivó kategóriába tartozik. Ki tudja, lehet még két feles és kifekszik, bár azt nagyon nem szeretné, mert kissé gáznak tartaná, ha ennyitől kinyúlna.  
Őszintén, kicsit irigyeli a másikat, hogy tud ilyen laza lenni még egy vadidegennel is. Neki mersze nem lenne ilyeneket mondani, főleg ilyen komolysággal. Már egészen el is hitte, hogy tényleg ilyenre vetemedne, de ahogy elnézi, más is, csak azt a fickót valahogy jobban is lázba hozta ezzel. – Jézusom, azért reményeim szerint én nem így végzem. – nevet fel a történetet hallva. Sem most, sem a későbbiekben nem akarja beégetni magát. Na, meg reméli, hogy ilyen öregen már azért csak lesz valami szebb is az életében, mint valamelyik pultosnak udvarolni egy nem érthető nyelven. – Bár, ha gondolod, szívesen adok kínai vagy francia gyorstalpallót az ilyen esetekre, hogy te is szép formában küldd el a francba. Még a végén dicséretnek is venné. – vigyorodik el, majd nagy nehezen bátorságot is gyűjt arra a tequilara. Meglepetésére, még a sorrendet is sikerült helyesen kilogikázni, de amint lehúzta, már rázza is ki a hideg. Ez nagyon nem az ő itala, amit az arcán megjelenő fintor is mutat. – Bah, miért szeretik az emberek ilyenekkel mérgezni magukat? – eddig a sörön kívül más alkohol nem nagyon csúszott le a torkán, így bármit is adna a kezébe a másik, valószínűleg mindenre fintorogna, női italokat viszont csak nem fogyaszthat. Ideje megemberelnie magát, mert így ki veszi majd ember számba? Az viszont tény, hogy már kicsit jobban érzi a bent megragadt meleget. – Van olyan férfiasabb ital, amit amúgy az ízéért is lehet szeretni, már a sörön kívül? – reménykedve pillant rá, mert nem árt most megismerkednie vele akkor. Bár az emberek többsége amúgy sem az íze miatt issza az ilyeneket, nem? Valószínűleg ez számára egy veszett ügy. – Te amúgy mióta dolgozol itt, vagy mikor ismerkedtél meg az italokkal? – pontosan maga sem tudja, hogy melyik érdekli jobban és, hogy ezt miként lenne a legjobb megkérdezni, de hátha így is sikerült érthetőre alakítania a kérdést.

- Ja, most versenyeztünk? - lepődök meg felhúzott két hegyes szemöldökökkel és egy kicsit mozgatom ide meg oda csípőmet, miközben nyelvemet az a felső ajkamra tapasztom és örülök, hogy nem csesztem el túlságosan a tippelést. Egyébként egyáltalán nem nézem le amiatt, hogy milyen sokáig alkohol szűz volt, nagyon aranyos, hogy ezt be is vallja, mert amúgy tényleg nincs min szégyenkeznie, ez Amerika, itt mindenkit elfogadnak - ez egy orbitális faszság, mert nem így van, de a szlogen még menő -, különcnek lenni pedig menő. Mondjuk ennyire nem nevezhető különcnek, szerintem nem is gondolná, mennyire sokan vonják meg maguktól az alkoholt még harminc évesen is. Úgy nézek rájuk, mint valami űrlényekre, vagy elérhetetlen csillagokra, s mégis baromira irigylem őket.
- És te csinálod jól, haver! - nyújtom felé a kezem, hogy adjon egy ötöst. - Nem akarsz véletlenül a testőröm lenni? Egész nap mellettem kell lenned, sőt, negyvennyolc órán át és vigyázhatnál, hogy ne igyak alkoholt, leütsz amikor mégis kedvem támadna hozzá, és megszabnád, hogy csak négyóránként szívhatok el egy cigarettát. - Csak viccnek számon, de ha esetleg belemenne, lelke rajta, de nagyon durva tudok lenni, szerintem hamar elmenekülne. Megszokna vagy megszökne, bárhogy is, kíváncsi lennék rá nem egy pub környezetben is, mert így tényleg nagyon szűznek tűnik, holott a kisugárzása nem feltétlenül olyan.
- Mást keres... sokszor csak egy találkozás, vagy egy szimpla szex kell ahhoz, hogy két ember között kialakuljon valami, ami aztán komolyabbra is tud fordulni. Nincs első látásra szerelem, szóval... - vonom meg vállaimat - kell valami, ami begyújtja a rakétákat és a két ember a legjobban akkor tud elbeszélgetni, ha teljesen ellazulnak. - Felemelem az alkoholos poharat, hogy értse ő is, hogy én mit értek az ellazultság alatt. Esküszöm mindjárt felcsapok valami reklámkészítőnek a pub színeiben!
- Jó, majd szólok, ha nagyon untatsz. Észre fogod venni, emiatt ne is aggódj. - Nagyon ügyesen tudom lekoptatni az embereket, ahogy azt a most is bepróbálkozó pasas is tapasztalhatja. Kidobó ember is lehetnék... baszki, nem is értem, miért nem találtam könnyen állást, amikor New Yorkba költöztem!
Ahogy mondja, nekem is feltűnik, hogy mennyire gyorsan pörgette eddig a szavakat, velem ellentétben, mivel én pont hogy lassan, de állatira nyomatékosítva beszélek a nőkhöz képest picivel mélyebb hangzásban. Öcsém szokott is cukkolni, hogy több bennem a tesztoszteron, mint az ösztrogén, de cserébe mindig csak tökön rúgom, így lassan már rájön, hogy ilyen megjegyzésekkel neki sem marad sok hím hormonja.
- Kínaiul szívesen megtanulnék, de seggem nem lenne hozzá. Nem megy nekem ez a tanulás dolog, csak ha olyan közegben vagyok, hogy ragadjanak rám a szavak - jegyzem meg, miután elmesélem neki a tegnapi szenzációt. Még most is mosolygok a pasason. A családom egyik fele Kanadából származik, Québecből, talán a dédi beszél is franciául anyanyelvi szinten, de én már totál amerikaiként semmit nem érzékeltem a francia ajkakból.
Neki is és még néhány embernek időközben elkészítem az italát. Látom rajta, hogy a tequila nem jön be számára. Ahogy végzett, visszaveszem a poharat, hogy elöblítsem, kibaszottul szorgos hangya vagyok kérem szépen! Most persze nincs itt Risa, hogy így lásson.
- Miért szeretnek az emberek cigivel, droggal károsítani magukat? - felel a kérdésre egy újabb kérdéssel. Mi a jó és mi nem... jó kérdés, az pedig pláne, hogy miért hajt az emberiség ösztönösen a szar dolgok irányába, noha megjegyezném, hogy a tequila egy egészen jó dolog, ha valaki mexikói gyomorral nő fel. Újabb kérdésre már emeli is fel az aktuális kiválasztottat és hunyorogva közelebb hajol a sráchoz.
- Ez egy jófajta skót whisky. Mennyei! Olyan íze van, hogy behalsz! - gesztikulálok a kezemmel is. - Mehet? Önthetek? - Már csak a miheztartás végett, mégis csak ő fizeti.
- Mióta is... - pillantok fel a töltésből hatalmas számításokat végezve fejben. - Öt éve? Jah, köbö öt éve dolgozom itt. Egy farmon nőttem fel közel ötszáz mérföldre innen. Apám minden este és reggel egy felessel kezdni, zárja a napot, úgyhogy voltam vagy tizenöt, amikor elkezdtem ismerkedni az alkoholokkal. Nyilván nem ittam akkoriban még, csak kóstolgattam - billentem kissé oldalra a kezemben lévő skót whiskys üveget, de már nincs benne annyi, hogy kiömöljön. - Nyolc éve halt meg a tesóm, akkor lendültem nagyon bele, volt egy mély időszakom, majd jobban lettem, csak hát tudod... ha valami nem kóser, gyorsan megjelenik a pia kezemben - húzom el szám sarkát, mert nem örülök ennek a ténynek.
Odaadom az italát, ezt imádni fogja, ha nem, most helyben kirakom a hidegbe! Az írek meg a skótok aztán tudnak whiskyt készíteni!
- Egészség! Ahogy kérted: férfias ital, állati jó ízzel. Ha úgy döntesz, hogy ettől akarsz berúgni, még haza is viszlek - vigyorgok és ha ezen múlik, még meg is teszem, csak várja ki a műszakom végét, ami hát még nem most lesz.

- Ó, jaj! Későn szóltam? – pillant rá meglepetten, majd csak halkan elneveti magát. Igyekszik szép lassan felvenni a hely hangulatát és tenni a rossz kedvre. Tulajdonképpen, most egész jól érzi itt magát. Nem is érti már, hogy miért félt ide belépni. Hiszen, mi lehetett volna a legrosszabb dolog ami, vele itt történhetet volna? Először csak pislog a másik tenyerét látva, aztán azért belecsap, hogy ne nézze jobban hülyének, amiért nem veszi a lapot. Pedig amúgy de, csak nem hallott még ilyen dicséretet arra, hogy ő még nem nyúlt italhoz. Általában pont, hogy cikizni szokás emiatt, nem? -Öhm, nem is tudom… Félek, hogy egy idő után bevadulnál az elvonási tűnetek miatt. Tudod, fiatal vagyok még a halálhoz. – biggyeszti is le az ajkait, hogy drámaibb legyen a hatás. Bár kettejük közül ő a magasabb és valószínűleg az erősebb – vagy inkább ügyesebb – is, nem merné megkockáztatni. A nők nagyon veszélyesek tudnak lenni mikor dühösek. Főleg akkor, ha alapból nem egy törékeny világszálról van szó. Így bár értette a lényeget, még viccből sem próbálná ki a kísérletet.
Figyelmesen hallgatja is az okítást a szerelemről és az ismerkedésről, hiszen tapasztaltabbnak tűnik. Bár Henderynél ki nem az? Még csak az első csókján sincs túl és annyira sosem izgatták a testi dolgok sem. Mindig azt mondják, hogy hát egy férfinek máson sem jár az esze, de ez Henyre egyáltalán nem igaz. Ő még csak egy pornót sem nézett végig soha, nem, hogy magától lásson neki egy vadidegennel. Neki csak így érzelmek nélkül biztosan nem menne. Ezért sem értette soha az, hogy mások, hogy tudnak ilyen könnyedén egy éjszakás kalandokba kezdeni és utána tovább lépni, mintha mi sem történt volna? -Nincs? – pillant kérdőn rá, mikor meghallja, hogy szerinte nincs első látásra szerelem. Ő nem tudja, neki még nem volt a szerelemben része, de attól még nem tartja kizártnak a létezését. – Hm, mondjuk nekem hamarabb jutna eszembe több más dolog is az ellazuláshoz, mint a pia. – gondolkozik el hangosan. De persze, ez már inkább az ő baja. Ki tudja, lehet, ha túléli a mai napot, majd az alkoholt is fogja alkalmazni ehhez.
Tudja jól, hogy van egy csomó rossz szokása, de mind közül a legrosszabb talán az, hogy beszél. Ami ugye magában nem lenne túl nagy gond, a baj csak ott kezdődik, ha nagyon bele lendül. Sokat beszél és gyorsan. Szinte olyan gyorsan, hogy még neki sincs ideje ezt végig gondolni, így a szája előrébb jár, mint az agya, amit elég sokszor meg is bán. Arról nem is beszélve, hogy ember legyen a talpán, aki felfogja, hogy mit mondott éppen. Majd talán egyszer sikerül neki is belassulnia, ha kellően lenyugszik. -Igazából, nem olyan bonyolult maga a beszéd része. Az írásba meg ne menjünk bele, mert az nekem sem mindig megy. –vallja is be őszintén, hiszen nem használja napi szinten, így valamennyire rutinja sincs benne. Olvasni persze ettől még tud, de ha neki kell valamit leírnia, ott már kell egy kis segítség neki is. Igazából írni is csak azért tud, mert volt kint párszor a nagynénjénél és ott jobban rászorult, mint mondjuk New Yorkban a China Townban. Bár nem ott laknak, azért szívesen lézeng ott, mert elég olcsón elég finomakat lehet enni.
Kérdésére csak fintorogva bólogat, mert ő tényleg nem érti, hogy okozhatnak ezek mások számára élvezetet. Az egyik büdös, a másik szörnyű ízű, a harmadik meg csak veszélyes. De jó, mondjuk azt, hogy az alkohol legalább változatos és van benne jó ízű is. De a cigi, az mire jó? Csak büdös lesz tőle az ember, meg nyugtalan, ha megvonják tőle. – Tegyünk egy próbát, elvégre ezért vagyok itt. – pillant rá kissé bizonytalanul, de azért tartja a poharát. Csak hihet neki nem? Ha azt mondja, hogy ez jobb lesz, akkor jobb. Reméli legalább is. – Farmon? – pillant rá kíváncsian, kissé megbillentett fejjel. – Gyerekként milyen volt ott az élet? Mármint, ha valakinek ez minden vágya, akkor ő el van ott, de egy fiatal, mit tud ott kezdeni magával? – tényleg érdekelné, hogy vajon milyen lehet olyan körülmények között élni, ahol másból sem áll ki az ember élete, csak az állatokból. Kisgyermekként még lehet érdekes, de utána? De lehet, hogy ha nem nagyvárosi lenne, jobban értékelné az ottani életet, ahol tisztább a levegő és egészségesebb étel kerül az asztalra, amit az ember saját magának teremtett meg. -Oh, mondjuk az eléggé rossz. Én olyankor inkább elmegyek futni, vagy kipüfölöm magamból. De amúgy a kiabálás is jót tesz. Mármint párnába, vagy egy épület tetejéről. Ha minden kötél szakad, akkor pedig jöhetnek az egészségtelenebb dolgok. – gondol itt például a nutellás, olvasztott pillecukros kekszre és a társaira. Ennél vadabb életmódot nem szeretne folytatni, neki ez is tökéletesen megfelel. Na de most már felnőtt férfinek számít, szóval felnőtt dolgokat is ki kell próbálnia. Ilyen ez az elé helyezett whisky is. Először kicsit megszimatolja, meg lötyögteti, aztán erőt vesz magán és a nyelvét is bele dugja. Mikor rájön, hogy ez nem is olyan ihatatlan, közelebb emeli magához, hogy bele is kortyolhasson. – Ez voltaképp… Annyira nem is borzasztó. – kezdi apránként kortyolgatni. – Kellett a kezembe adnod… Most van mivel kisemmizned. – neveti is el magát és csak reméli, hogy nem itt hagyja el reggelre a fél keresetét mert abból nagy baj lenne.

- Jah. - Bár akkor is ezt a tétet tettem volna meg, ha tudom, hogy versenyzünk. Ahogy látom, hogy nehezen akar belecsapni a kezembe, elgondolkodom újra a nemzetiségén és arról, hogy ezt talán máshol nem szokás, de hé, ez Amerika, pláne egy pub, mindenki nyugodjon le, legyen laza és boldog. Felnevetek, ahogy lényegében elutasítja, hogy a testőröm legyen. Szerintem nekem ez az a sorsom, na meg lehet fél, hogy a végén én leszek az övé és nem fordítva. Mindenesetre megpróbálom nem annyira zokon venni.
- Aha, értem én. - Félős. Nem gáz, van ez így. Azért megpróbálom valami fejtágítást adni neki, ami részben egyébként azért van, mert tényleg jót akarok neki és csupán az üzletasszony részem kívánja, hogy maradjon itt és igyon minél többet. Mondjuk lehet olyanokat mondok, amiknek jelentőségébe még nem gondoltam bele, de hát én így működök, én azt mondom, amit gondolok és nekem az az erős véleményem, hogy nincs első látásra szerelem.
- Hát szerintem nincs. - Mit mondhatnék erre? Tuti nincs, kaputt, felejtse el, nem létezik, nincs... nyilván nem állítom ennyire biztosra, de én nem reménykednék ebben. Majd ő eldönti mit gondol, én tulajdonképpen csak magamról beszélek neki.
- Biztosan igazad van, mondjuk amennyi animét néztem kiskoromban, lehet előbb tanulnék meg japánul, mint kínaiul. Bár valamiért nem vonzanak a nyelvek - Ez hazugság, valójában nagyon is vonzanak, csak egy idő után elfogy a lendület, a kedv és inkább otthagyom. Na meg nincs nekem időm nyelvtanfolyamra sem, úgyhogy egyszerűbb azzal a tudattal élni, hogy nem érdekel a nyelv. Ami vicces, mert a beszélésből élek én is, még itt a pultban is, régen idegenvezetőként is, meg amikor kampánybeszédeket mondom mondjuk pride-on.
Ami nagyon fontos: nem akarom én őt megváltoztatni, nem akar nagyon hatni rá, én csak beszélgetek vele. Ha megvon magától minden tudatmódosító, vagy függőséget okozó szert, hát tegye. Nem fogok az ördög lenni a vállán, aki suttogja, hogy ne kövesse ezt az életmódját, mert amúgy becsülendő. Ennek örömére töltök is neki egy jó skót whiskyt. Én amúgy tökre szívesen lennék skót, csak mondom.
Míg beszélek a múltamról neki, átnyújtom az italt. Idegeneknek könnyebben kimondom a múltamat, mint azoknak, akikkel közvetlenül együtt vagyok a napok többségében. Nem tudom, miért van így, lehet csak nem akarom, hogy ez befolyásolja őket.
- Ezt ne úgy fogd fel, hogy éveken keresztül el sem hagytuk a farmot. Ugyanúgy átjártunk a közeli városba iskolába, szórakozni, jártunk moziba, lényegében bármit tudtunk csinálni, amit egy városi kölyök is. Csak nem egy belvárosi lakásban laktunk, hanem kellett utazni fél, egy órát. Na meg baromi sok munka van egy farmon, nehogy azt hidd, hogy unatkozik ott az ember. Állatokat kell etetni, gondozni, rendben tartani a kertet, mindig volt mit csinálni és amúgy nem volt rossz még lázadó tiniként sem - próbálom elmagyarázni neki, mert egyértelmű, hogy el sem tudja képzelni, milyen lehet farmon élni. Nem voltunk elszigetelve a világtól, csak volt, azaz van egy nagy rendezett házunk hatalmas kerttel. Én szerettem kimenni a pusztára, esetleg az erdőbe lovagolni a testvéreimmel. Elnevetem magam, mikor mondja, hogy ő kipüföli, meg kiordibálja magából a gondokat és sérelmeket. Most eszembe jut Dan, hogy mit kap tőlem. De nem csak ő, szóval igen, teljesen együtt tudok vele érezni, nekem is szokásom ezt tenni, csak gondolom ő nem embereken teszi. Borzasztóan szar ember lehetek hozzá képest. Az itala felé bökök, hogy ne feledkezzen meg róla a nagy beszélgetésben.
- Mi az, hogy nem is borzasztó? - tárom szét karjaimat erre a megjegyzésére. - Ez állati jó! Tessék férfiasodni és élvezni ezt az ízt! megpaskolom a vállát a pulton átnyúlva. Közben jön még pár vendég, akiket Myna nem tud egyedül kiszolgálni, szóval besegítek neki. Váltok velük is pár szót, nevetünk párat, aztán újra visszafordulok Henderyhez. Látom már meg is itta, vagyis nagyon remélem, hogy megitta és nem a padlón ragad a pia, mert akkor brutálisan ki fogok jönni a sodromból.
- Na? Még egy? - Aztán lassan ideje fizetni is. Nem küldöm el, csak nem szeretem a tartozásokat részeg emberek között.