Vannak azok az esetek, amikor semmi kedved megcsinálni valamit, de azért, mert értesz hozzá, mások magától értetődőnek veszik, hogy majd te szívesen bevállalod. A barátnők lánybúcsújának megszervezése pontosan az ilyenek közé tartozott. Imádtam a munkámat, szó se róla, de akadtak olyan példák, amikor jól esett volna egyszerűen csak vendégként megjelenni, és jól érezni magam. Nem figyelni arra, hogy minden rendben menjen, úgyhogy hiába akarták a többiek rám lőcsölni az egészet, végül nemet mondtam. A részemet azért természetesen kivettem a szervezésből, de csak azért, mert ez a szakmám, szerintem még nem volt annyira evidens, hogy majd én elintézek mindent, ők meg vannak, mint hal a vízben. Egy ilyen búcsúztató buli éppen a közös rendezésről szólt szerintem, és nem pedig arról, hogy egy csinál mindent, a többi meg hátra dől és kényelmesen végig nézni. Annyit vállaltam be egyébként, hogy az ételszállítóval, akivel dolgozni szoktam, felvettem a kapcsolatot, valamint az ismeretségi körömnek hála egy remek helyet is sikerült lefoglalnom. A többit viszont szívesen odabíztam másnak, beleadtam a részemet, és ezzel le is tudtam az egészet. Minden készen állt az estére, amennyire én tudtam, már csak én nem voltam száz százalékos, ugyanis halványlila gőzöm sem volt róla, hogy mégis mit vegyek fel. Az oké, hogy a gardróbomból szinte már folytak ki a ruhák, de sosem elég, ugye? Elhoztam hát Drew kártyáját, természetesen csak bosszúból és nem azért, mert rászorultam a pénzére. Inkább csak borsot akartam törni az orra alá, jelezni, hogy jobb lenne minél előbb aláírnia azokat a papírokat, ha nem akarta, hogy tovább bosszantsam. Volt egy sanda gyanúm, hogy a próbálkozásom meddő lesz és eredménytelen, de a remény hal meg utoljára, igaz? Túlságosan félt az apjától, ez volt a baj. Gondolataim még akkor is ezen jártak, amikor a találkozási pontunknál megpillantottam Juliet. Kicsit talán késtem, de azért igyekeztem az öt percet nem átlépni. Az én szakmámban ez fontos volt, ráadásul én magam sem szerettem, ha megvárattak, mert szerintem tiszteletlenség. - Szia, ne haragudj, hogy megcsúsztam egy kicsit! – üdvözöltem mosolyogva, gyors puszit nyomva az arcára. A közös ebéd, és a ruhakeresés majd biztosan kellően eltereli a figyelmemet a gondjaimról, és legalább még az előtt beszélgethetünk egy kicsit kettesben, hogy a többiek is jelen lennének. Egyébként már délután el fog kezdődni a mulatság, némi közös wellnessel az egyik spa-ban. Az én ötletem volt, néha előjön a sznob énem, de talán mindenki megbocsátja, hiszen ezekből a körökből került ki a többi nőszemély is, aki hivatalos volt az összejövetelre. - Szerintem előbb keressünk valami ruhát, aztán egy könnyed ebéd, mit szólsz? – kérdeztem máris vidámabban, mint ahogyan pár perccel ezelőtt éreztem magam. – Neked megvan már, hogy miben jössz? – érdeklődtem, közben intve a fejemmel, hogy induljunk meg. – Biztos egy csomó képet fognak csinálni, és majd felrakják mindenféle helyre… - forgattam a szemeimet, mert az ilyesmiért nem rajongtam különösebben, ráadásul az apósom gutaütést kap, ha valami nyilvános platformon olyan kép jelenik meg rólam, ami rá természetesen mindenképpen rossz fényt vethet. Márpedig egy lánybúcsún nem szoktak túlzottan konszolidált képek születni. Nem akartam, hogy elkaszálja a cégem, márpedig meg tudta volna tenni, ha akarja.
Bevallom őszintén, hogy nem sok kedvem van ehhez az egész lánybúcsús hülyeséghez, számtalan elintézendő dolgom lenne helyette, de megígértem, hogy itt leszek, szóval az utolsó pillanatban nem fogok visszavonulót fújni. Őszintén remélem, hogy legalább jó buli lesz és kicsit megszabadulhatok a gondjaimtól. Még ha csak néhány óra elejéig is. A szervezésbe nem szándékoztam a kelleténél több energiát fektetni, úgyhogy a lányok minden ötletére lelkesen bólogattam és úgy csináltam, mintha baromira várnám már az egészet, pedig csak le akartam rázni őket. Én nem fogok virágokért, dekorációkért szaladgálni, nem fogok hosszú órákon keresztül telefonálgatni, ezekhez sem időm sem pedig türelmem nincs jelenleg. Szóval, úgy indulok neki ennek a napnak, hogy igazából gőzöm sincs arról, hogy mit is fogunk pontosan csinálni, azon kívül, hogy reményem szerint magunkba döntünk valami jó kis Tequilát. Már arra sem emlékszem, hogy pontosan kik lesznek a résztvevők. Ha Piper nem lenne ott, akkor azt hiszem, hogy én is beteget jelentenék vagy valami hasonló. Rajta kívül még a menyasszonnyal ápolok valamilyen baráti viszonyt, de a többieket annyira nem ismerem, és nem bánnám, ha ez így maradna. Megpróbálom viszont a dolgok jó oldalát nézni, legalább lesz alkalmam találkozni a barátnőmmel, már eszemet sem tudom, hogy mikor volt időnk össze ülni közösen, és...addig sem vagyok otthon. Már, ha lehet otthonnak nevezni a lakásunkat. Az, ami egykor összekötött minket Devonnal most egyre távolabb sodor én pedig azt érzem, hogy belefulladok a töménytelen érzelem és indulat hullámba, ami mostanában az életünk része lett. Ebben a percben viszont nem akarok sem a férjemre, sem pedig a darabokra hullt házasságomra gondolni. Inkább megpróbálom a lehető legjobbat kihozni ebből a napból, hátha legalább néhány óráig ismét nőnek érezhetem magam. Valljuk be, mostanában minden volt velem éreztetve csak az nem, amire minden nőnek szüksége van. Gyors léptekkel szelem át az utat, miután végre sikerül parkolóhelyet találnom, hogy a megbeszélt helyen várjak barátnőmre. Komolyan, a belvárosban szinte lehetetlen normális parkolóhelyet találni, iszonyatosan nagy szerencse kell ahhoz, hogy pont megüresedjen egy hely, amire aztán gyorsan lecsaphatsz. Fogalmam sincs pontosan, hogy mik is a tervek mára, de gyanítom, hogy taxival fogok hazamenni, így huszonnégy órás parkolójegyet vettem. Annyi csak elég lesz. Elmosolyodom, amikor megpillantom Piper alakját közeledni. Most kezd igazán úrrá lenni rajtam az izgalom, tudom, hogyha ő jelen van, akkor unatkozni biztosan nem fogok. - Ugyan, nem késtél, én is csak nemrég értem ide, szinte lehetetlen parkolóhelyet találni. ölelem magamhoz a szöszit és nyomok két puszit arcának két oldalára. Gyakrabban kellene találkoznunk, de mindkettőnknek annyira sűrű az élete, hogy ez aligha kivitelezhető. - Remek ötlet. Ugy-e most a vásárlásnál és az ebédnél csak ketten leszünk? Rá érünk még a többiekkel találkozni. indulok meg mellette, lassan sétálva, van még időnk bőven. - Hát, kiválasztottam valami ruhát, tudod a biztonság kedvéért, ha esetleg most nem találnánk, de jó lenne már valami új, eszem sem tudom, hogy mikor voltam utoljára vásárolni. Te tudod, már, hogy mit szeretnél felvenni? mert ez igenis nagy gond a nők körében, sosincs megfelelő öltözékünk, amikor menni szeretnénk valahová. Az egyik már nem divatos, a másik már nem tetszik, a harmadik túl szűk, a negyedik túl nagy, ennek nem jó a színe, és ezt az állapotot lehetne még ragozni. Azt hiszem, hogy nekem lóg néhány olyan ruha a szekrényben, ami még soha nem volt rajtam. A vásárlás hevében megvettem, aztán már...nem is annyira tetszett, amikor viselni kellett volna. - Jaj ne is mondd! Előre félek, nem lehetne valahogy kiegyezni velük? Semmi kép a közösségi oldalakon? Vagy legalább semmi kompromitalló kép? Egyikünk hírnevének sem tenne jót, azt hiszem. Mert a média és a firkászok nagyon hamar megtalálják az előnytelen fotókat és amilyen élénk fantáziával rendelkeznek, olyan cikkek születnének, amiből három mondat sem igaz. - Mi a helyzet veled meg Drew-val? Sikerült végre mozdulni valamit az ügyben? sosem kedveltem igazán Piper férjét, szerintem nem hozzá való, és abban a percben amikor barátnőm zaklatottan hívott fel, hogy a férje csalja képes lettem volna megfojtani egy pohár vízben. A férfiak iszonyatosan idióták. Az lenne a legjobb Piper számára, ha mihamarabb sikerülne elválnia attól az idiótától. - Nem vagyok teljesen képben a mai programmal, bevallom, a szervezés részéből teljesen kivontam magam. Hol lesz a buli?
Kezdőlap
