A testvéreket nem választhatjuk úgy meg, mint a barátainkat, és ezzel mindketten tisztában vagyunk. Apa második házasságából születtél, így még igazán édes testvérek sem vagyunk. Bostonban élsz, frissnek nem mondható érettségivel a kezedben.  Egy évet tengődtél odahaza, mert fogalmad sincs, hogy mit kezdj a jövőddel. Számtalan prédikációt hallgattál végig rólam, istenítenek, mert az orvosira jártam, önkénteskedem, és még sorolhatnám a megannyi pozitív jelzőt, de ez mind a szüleim hagyatéka, nem érzem úgy, hogy rászolgáltam volna a dicshimnuszra. Karizmatikusabb vagyok, komolyabb, és megfontoltabb is. Amolyan Y generációs növendék vagy, nem aggódod túl a jövődet, keresed még a magad útját, de ahogyan a beszélgetéseink zöme zajlik (messenger, skype) még mindig nem találtad ki, hogy mi lenne a neked megfelelő munka. Pár hete még azt hallottam rólad, hogy valami fotós tanfolyamra jársz, és felkeltette az érdeklődésedet a tanár úr. Papolhatnék, hogy ne kezdj ki az idősebekkel, de akkor segget csinálnék a számból, így mélyen hallgatok, azonban óva intelek. Az egy évvel ezelőtti abortuszomról a családban senki sem tud, úgy hírlett, hogy elutaztam egy hosszabb nyaralásra, aztán meg fél évet kint töltöttem Afrikában. Mostanság kezdtem megtelepedni New Yorkban, és azzal nyaggatsz, hogy a nyarat nálam akarod tölteni, de apáék még nem adták áldásukat rá. A lakásom küszöbén jelensz meg egy bőrönddel a kezedben, és közlöd, hogy eljöttél otthonról…ja és terhes vagy a tanár úrtól..

Többet nem szeretnék megkötni a karakterrel kapcsolatban. A PB alany megtartásának örülnék, de kapható vagyok más javaslatra is. A jellemzésemben van egy kis rész róla, de amúgy szabadon alakítható a hugica, az biztos, hogy egy darabig nálam marad, és együtt hazudunk majd az ősöknek…gyere várlak.