Caleb& Faith

'If I got rid of my demons, I'd lose my angels.'

Nem is tudom, hogy írnám le a jelenlegi helyzetemet. Nem túl fényes? Igaz, én harcoltam ki magamnak, hogy itt álljak, mint valami szerencsétlen, mert hát ki figyel arra a hülye lámpára a műszerfalon. A bátyám szokott erre ügyelni, én csak használom a kocsiját, meg néha megdobom egy kis pénzzel, ha az autóval bármi baj van. Nos, azt hiszem most baj van vele. Tanácstalanul ülök fel a motorháztetőre, és nézek végig a pusztaságon. Magam sem tudom, hogy valami égi jelet vártam, vagy hogy hirtelen megjelenik Timon és Pumba, akikkel elénekelhetem a hakunamatat. Majd miután ez meg volt, befogadnak, és örökké a vadonban fogok tengeni bogarakon élve. Ez a verzió nem tűnt annyira kecsegtetőnek, mint amilyen jónak tűnt a mesében. Így belegondolva, sok mese van, ami hülye ötleteket ültet el az emberek agyába, még akkor is, ha tudjuk, hogy ez egy mese. De kanyarodjunk talán vissza oda, hogy ezt a helyzetet meg kéne oldani. Mert, azt kevésbé bántam volna, ha suli felé robban le a kocsi, de hogy hazafele... Hát itt kapok menten hisztirohamot. A telefonomat, már vagy fél órája szorongatom, mert más hívná az anyját, a bátyját, vagy akárkit. Nálam ez nem volt olyan könnyű választás. Anyám úgy sem veszi fel, mert csak én hívom. Apám isten tudja mivel ütötte ki magát. A bátyám dolgozik. Genna-t nem akarom zavarni. Szóval egy valaki maradt, akivel ugyan alkalmi viszonyban bonyolódtam, és ha úgy nézzük, nem is annyira ismerem..szóval Caleb. Ő...ő más tészta volt. Egy olyan tészta, amit nem szívesen gyúrtam sokáig, mert egy idő után hizlalni kezd, és az az euforikus érzés, amit maga után hagy, az hamar elillan. El akartam kerülni, hogy a testi vonzalmon kívül, bárhogyan máshogy is érintkezzünk egymással. Nem azért mert nem volt jó fej, vagy mert nem volt helyes. Egyszerű volt az oka: Én.  Neki még volt esélye, választása hogy hova tartozik a suli által felvázolt ranglétrán. A legtetején Amanda állt, aki ugyan nem volt jobb nálam, de mégis sikerült mindenkivel elhitetnie, hogy én vagyok az akitől tartani kell. Pedig ez nem egészen így volt. Míg én csak ellézengtem a suliban, és próbáltam másra koncentrálni. Addig ő...mindegy hagyjuk is. Mire elgondolkodhatnék azon, hogy mit is írjak Calebnek messegeren,  már le is pötyögtem egy “szia-t”, és el is küldtem. Ez eddig tök oké, mármint annak a felemnek volt tök oké, aki nem volt beparázva az egész helyzettől, és nem utált szívességet kérni. Márpedig ha jól emlékeszem, nincs ilyen felem. Szívás.
“Ne aggódj, nem csinálunk ebből rendszert. Csak hát történt egy kis gebasz. Lerobbant a kocsim, és nem tudok mást megkérni.”
Ebből nem biztos, hogy veszi a lapot.
“Arra akarok kilyukadni, hogy értem jönnél?”- írom le végül a kérdést. Ez pont annyira gáz, mint amikor elsőnek találkoztunk.
“ígérem meghálálom valahogy."- csak vicceljük el, és minden rendben lesz. Legszívesebben homokba dugtam volna a fejemet, míg megérkezik. De ez helyett, inkább elhevertem a motorháztetőn, felhúztam a toppomat, és napoztam egy kicsit. Legalább barnulok .