Georgia egy felettébb pörgős lány. Mindig rohan valahova, ahonnan rendszerint máris késésben van. Sokszor indul el csak félig felöltözve. Előfordul, hogy a cipőjét is a lépcsőn lefelé rohanás közben veszi fel, vagy az éppen aktuális tömegközlekedési járművön húzza a sarkára. Addig is mezítláb szaladgál 2 fokban, 10-ben, zuhogó esőben, át a parkon elegyensúlyozva a járdaszegélyen. A pulcsi egyik ujjába még nem bújt bele, vagy talán az egész ruhadarabot a kezében szorongatja. Ha nem figyel rá az ember, képes egy elegánsabb szoknyát kiengedett háttal hordani és magára szorítani, mert megfeledkezik a cipzárról. és csodálkozik miért nem akar rajta maradni. A kishúgunk rendkívül szétszórt teremtés, itt volna az ideje, hogy helyretegye magát.


George gátlástalan. Mindig az volt. Nem marad nyugton a konvenciók gyűrűjében. Számára mindegy, hogy ismeretségetek hasznos-e, avagy sem, vélhetően barátságot fog veled kötni, ha nem viselkedsz vele ellenségesen, vagy nem túl nyűgös a társaságodhoz. Alapvetően hűséges barát, hacsak ki nem babráltál vele - meglehetősen lobbanékony típus, így ezt nem is javaslom. Bizony, képes arra, hogy idegesítse az embert - vagy borsot törjön az orra alá. Nyugtalan és nyughatatlan, folyton pörög, és ha már az orras szójátékoknál tartunk, mindenbe bele is üti a pisze nóziját, ahogy ő hívja.Teszi ezt sokszor úgy, hogy az ormányodra sem köti, hogy szaglászik utánad, vagy esetleg meg is orront valamit, és megvezet az orrodnál fogva, mert nem nyílik ki időben a szemed. Engedetlen és makacs. Nem hiszem el, hogy folyton folyvást engedélyezik, hogy ott éjszakázzon, ha valamelyik állatkája beteg, mégis megteszi. Pedig mennyivel egyszerűbb volna, ha ő lenne az állatorvos. Akkor legalább szakszerűen éjszakázhatna. Képes lenne rá, ha nem venné semmibe a tanulást, ha összeszedné magát. Nyugalom, csak a saját kudarcom miatt lógatom a nózimat.


Georgie a legvagányabb kiscsaj, ezt mindig így gondoltam. Kiskorában kijelentette, hogy ha felnő, ő bizony jedi lesz. Mindenki kiröhögte, azaz rajtam kívül. Amiből az lett, hogy nem évvel később egy műanyag játékból fénykardot csináltunk (körültekertük színes papírral), egy lábhajtású kisautóra ráfogtuk, hogy űrhajó. Színes motorja ennek a világnak, aminek nincs szüksége üzemanyagra, annyira tele van tankolva, berreg ő egymaga is, és a hév, az energia, amivel bombáz, mást is magával ragad. Ha elfogyna bármiből újratölti a készleteket a spontaneitásával. Semmitől nem zárkózik el - hacsak nem nyűgös -, még azt is kinézem belőle, hogy kicsempéssze valamelyik állatot. Olyan ő mintha több járműből építődne fel, a fantáziája nem ismer olajozatlan határokat. Már-már ijesztő mértékű lelkesedés jellemzi csaknem bármi iránt, mániákus megszállott ha az állatokról van szó, csak simán megszállott, ha zenéről, sorozatról, filmről van szó. Barátságos az emberekkel is - bár úgy gondolja az állatok értelmesebbek -, a jó szándék jellemző rá - hacsak nem nyűgös -, ha másról van szó, mindig optimista, ha magáról, akkor ez sitty-sutty eltűnik a tréfálkozó bájával, ami pedig körüllengi. Magabiztos, ám mégsem. De összeszedi magát, ezen nem kell aggódni.

Mindenki szerint legfőbb ideje, hogy rendet tartsak az életemben, mindenki így gondolja... csak én nem. Jómagam úgy vélem: minden a helyén, nekem ez így pont megfelel. De legyen, engedek és veszek egy határidőnaplót. Egy füzetecskét, amibe feljegyzem ügyes-bajos dolgaimat, hogy mindenki boldog legyen.

☼ ☼ ☼ ☼ ☼ ☼ ☼ ☼ ☼

Lemerültem. Körülbelül annyira zötykölődöm, mint az elem a tévé távirányítójában. Ha a füled mellett megrázod, szerintem kattantat játszik. Fintorogva nyitom ki a hűtőajtót a tegnapi maradékért. Egy kevésbé koszos tányérra vágok egy szeletet belőle, és elindulok felfelé a lépcsőn. Ezzel a fáradtsággal vágom le magam az ágyamra, hogy végre kedvemre lakmározzak. Olyan szagom van, mint Scottnak. Csak mellé még érzem magamon Rafi pisijét is. Lehet, hogy mégis inkább zuhanyoznom kellene előbb? Felemelem a karom, és jó mélyet szippantok a hajlat felé eső fellegbe. Nem ártana. - húzom el a számat. Ahelyett, hogy máris a pocakomba üríteném a tál tartalmát, magam mellé teszem a kis szekrényre, hogy nyűgösen a fürdő felé vehessem az irányt, de nem bírom elhagyni az ágyat. Felemelkedek és visszahuppanok, mint gyerekkorunkban "ugrálok" az ágyon, ahogy anya hívja, viszont mindannyian tudjuk, hogy ez még messze van attól. Szinte hallom a fülemben:
- Bogaram ne ugrálj az ágyadon, mert bevered a fejet, mert beszakadhat, mert akármi... – képzelem el a jelenetet anya hangján.
- Napsugaram, hallgass anyádra. Különben a szekrényben alszol - figyelmeztetett apa.
Kuncogni kezdek, ahogy felörvénylenek a fejemben a régi emlékképek. Nincs kedvem felkelni, olyan kényelmes az ágyam.

Hirtelen eszembe jut a táskámban lapuló füzetke. Hasra vágódom, hogy elérjem a hátizsákomat, és előhalásszam belőle a lapokat. Diadalittasan Fáradtan belevágom a fejem a párnába, amint megtalálom. Néhány másodperccel később azonban erőt veszek magamon, és felülök, majd az ágy mellől/alól előrántok egy tollat remélve, hogy fog is.
Ölembe húzom a keménykötésű könyvecskét - hogy mire verem el azt a kevés fizetésem. Olyan cuki fedele van. Kinyitom, és megélezem az első oldalt, hogy ne csukódjon vissza azon nyomban.
A fenébe ez nem fog. Ehh, és ráadásul ez a rózsaszín. Elhajítom a tollat, és újabb után kajtatok, annak színével már nem akadnak gondjaim.
Az első oldalon személyes adatokat kell megadni. Nevem, születési idő, telefonszám, e-mail cím... Oh, ez egész egyszerű.Hipp-hopp végzek is vele.
Elégedetten lapozok egyet. Ledöbbenek. Erről nem volt szó.
A kérdéssort látva erősen elgondolkozom azon, hogy egy 15 éveseknek való szabadidőnaplóra ruháztam-e be kelekótyaságomban, de inkább megválaszolok mindent, az a biztos.

Kedvenc könyv: Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak, Gabriel García Márquez: Száz év magány, Harry Potter sorozat
Kedvenc film: Bridget Jones filmek, Marley meg én, Star Wars összes, Bosszúállók sorozat, 101 kiskutya, Garfield, Karib-tenger kalózai, Jim Carrey és Adam Sandler kollekciók - Az 50 első randit például imádom -, Hair, Patch Adams, Holiday, Igazából szerelem, Deadpool, Neveletlen hercegnő, Mamma mia
Kedvenc animációs film: Toy Story, 101 kiskutya, Rio, Madagaszkár - bár a Central Park Állatkertben régóta nincs zebra vagy oroszlán, pláne zsiráf és víziló - Oroszlánkirály, Hercules, Így neveld a sárkányodat, Shrek, Agymanók, Jégkorszak, Aranyhaj, Hotel Transylvania, Szörny Rt., Zootropolis, Lilo és Stitch, Kung fu panda, Túl a sövényen, Nagyon vadon, Táncoló talpak, Mackótestvér, Scooby-Doo
A fenébe, nem fog kiférni... Ha kisebb betűvel írom, és föléjük is, úgy elég lehet a hely? Miért írtam rögtön tollal?
Dzsungel könyve, Némó nyomában, Egy bogár élete, A hercegnő és a béka, Alvin és a mókusok, Mézengúz, Frozen, Croodék, Gru, Irány Eldorádó, Az öt legenda, Karácsony Artúr, Szépség és a szörnyeteg, Anasztázia, Verdák,  Aladdin, L'ecsó, A kis hableány, Volt, Tarzan, Mulan, Micimackó, Karácsonyi ének, Pinokkió, ja és a Poca...
Nem hiszem el, hogy nem fértem ki. Pedig még annyi van. Még jó, hogy a Csipkerózsikát vagy a Hófehérkét utálom. Jajj, de Hamupipőkét meg szeretem meg a Notre Dame-i toronyőrt, és látta valaki a Trollokat? Egyébként az ember azt hinné ennyi idősen már felnőtt, de csak rácáfolok mindig és nem szűnök meg gyereknek maradni.
Kedvenc sorozat: Jóbarátok, Így jártam anyátokkal, Agymenők, Dokik, Shannara, Dr. House, Supergirl, mindenféle NCIS, Két pasi meg egy kicsi, Joey, Ki vagy, doki?, Szívek szállodája
Kedvenc színész: Colin Firth, Chris Pine - Uramisten az a pasi iszonyú szexi -, Robert Downey Jr., Hugh Grant és Jackman, Ashton Kutcher - ó te jó ég, ragozzam még?
Kedvenc színésznő: Anne Hathaway, Jennifer Aniston, Meryl Streep
Kedvenc előadó: Justin Timberlake, Jason Mraz, Ed Sheeran, Maroon 5, OneRepublic, Imagine Dragons

Néhány perce már az egyik tenyerem tartja meg a fejemet, hogy le ne boruljon magától. Ráuntam arra, hogy ilyeneken gondolkozzam. Muszáj megemberelnem magamat, hogy be ne vágjam a szunyát, mielőtt bármi hasznosat is csinálnék. Jön, most jön egy, egy ásítás... Ellapozok egészen a mai napig.

Hétfő
Bronx Állatkert: Napi teendők
Bébiszitterkedés

- Georgiana ne makacskodj!
- De nekem nincs időm erre. Ott vannak az ikrek... Meg Scott... meg Rafi, meg Skippy és Olaf, Tappancs, meg Lucy, meg Nala, meg Charlie, meg a többiek. És egyébként is tudok táncolni... A magam módján - helyesbítek magam elé súgva.
- Ezt mind tudjuk, de szerintem jót tenne neked némi kiruccanás - feleli a bátyám biztatóan. - Vagy otthon vagy, vagy az állatkertben, alig élsz társadalmi életet, nem mész emberek közé...
- Jó szöveg - jegyzem meg fintorogva.
- ...Mikor mozdultál ki utoljára?
- Erre nem kell válaszolnom, ugye? - kérdezek vissza pimaszul. A kezeimet egymásba fonva dühösen és sértetten nézek a visszapillantó tükörbe. A fejmozdulatból látom, vetett rám egy pillantást.
- Georgiana... Kérlek!
- Szerintem élveznéd - szólal meg egy hosszú és feszült szünet után Julie. - Rendkívül pörgős és koncentrációigényes. Jó elfoglaltság lenne, főleg neked. Levezetheted vele a stresszt - teszi hozzá, amikor megáll a bátyám egy alkalmatos parkolóhelyen, hogy kiszállhassak. Még felfuvalkodottan vágom ki az ajtót, a vállamra vágom a hátizsák vállpántját, a fejembe húzom a Bronx Zoo sapkát. Majd a pillanatnyi higgadtságomat kihasználva egy feszült sóhajjal újra az utastérbe tolom a fejemet.
- Ha megígérem, hogy beiratkozom, békén hagytok? - kérdezem visszafordulva. Már vagy másfél hete hallgatom.
- Igen - felelték tökéletesen egyszerre, mire becsaptam a kocsiajtót.

- Georgie néni! – szalad felém széles mosollyal az apróság.
- Sziaaa – tárom ki a karjaimat és lehajolok, hogy el tudjam kapni, mivel feltételezem a nyakamban landol majd.
Mindketten nevetünk, mikor a magasba emelem őt.
- Földönkívüli életformai jeleit érzékelem - felelem gépiesen, mire a karjaimban tartott kislány nevetni kezdett. A kis ujjait a feje búbjára biggyesztette, és kis radarokat növesztett. Igyekezett bandzsítani, amit csakis kuncogásomat visszafojtva voltam képes, komoly arccal tűrni. - Egy földi robot kérdezi, hogy szándékai békések-e.
- Igeeen - feleli hatalmas vidámsággal és energiával.
- Ez esetben...
- Este 8-ra itthon leszek - szakít félbe a mondattal az anyuka -, addig lehetőleg egyetek. Vacsora a hűtőben, azt megmelegíthetitek. Nassolni ne sokat, de ma kivételesen engedélyezem - ezt a mondatot meghallva vigyorogva kacsintok a kis marslakóra, mire ő tapsikolni kezd. Ez egyet jelent az édességzabával. Előre látom, hogy rossz nagynéni leszek, ha bátyáimnak még kisebb gyerekei lesznek, az elejétől fogva csupa rosszaságra szoktatom őket. Ez a virágszál, a prototípus, de túl későn léptem be az életébe mindehhez. - Lefekvés legkésőbb 9-kor - adja meg az utasításokat, miközben még mindig pakolászik. Úgy látom egy kicsit feszült. - Semmi baj nem lesz, nyugi. Minden a legnagyobb rendben lesz velünk, csak koncentrálj magatokra - csitítom őt.
- Lehet, hogy igazad van - higgad le, ahogy kifúj egy kisebb mennyiségű levegőt.
- Szia kincsem - ad egy puszit a kislánya homlokára, majd ránk mosolyog. - Tudod a számom, ha gond lenne.
- De nem lesz - felelem a hangomban a legnagyobb nyugodtsággal.
- De ha mégis...
- Hidd el, hogy nem lesz - nevetek fel.
- Rendben. Akkor sziasztok! Jó mulatást! - azzal eltűnik az ajtón túlra.
- Na, mivel kezdjük? - jelenik meg a cinkos vigyor a képemen.


Kedd
✎ Bronx Állatkert: Átlagos munkanap + túlóra - utána eldőlök otthon, mint a krumpliszsák

Átlagos munkanap. Ez isteni vicc volt, ügyes vagy Georgiana.
Emellett túlórában részesítettem magam, a heti táncóra miatt teljesen átvállaltam a mai napot Sally-től, aki majd szerda délutánonként helyettesít majd. Illetve a kis szabadságom is arra késztet, hogy a lehető legtöbb időt töltsek el az apró barátaimmal.
A mai terv: etetés, játék, felügyelet, emellett pedig megnyertük magunknak a raktárat is, ez volt a feltétel. De sebaj menni fog ez - indulok neki vidáman a napnak, hiszen az ég is kivirult és tündököl, mi baj eshetne?

Morcosan, fújtatva captatok a leváló talpú gumicsizmában, miközben a víz patakokban ömlik és csorog le rólam. Ázott vagyok és csapzott. Hal és ürülék finom elegye keveredik a levegőben.
- Ne! Ismétlem: ne merjetek röhögni - figyelmeztetem Harry-t és Coutney-t, akik emiatt igyekeznek legalább a kezükkel eltakarni a nevetőráncaikat, amiért tulajdonképpen hálás is lehetnék. Próbálnak megszólalni, így az ujjaik elkerülnek a szájuk elől, most éppen összeharapják az ajkaikat, legalábbis Courtney.
- Minden rendben? - teszi fel a kérdést Harry, mire egy meglehetősen szúrós és gyilkos tekintettel a jutalmazom.
- Ha megeszel minket, nem tudunk segíteni - nevet Courtney, én pedig fájdalmasat sóhajtok.
- Mi... Mi történt? - érdeklődik Harry.
- Scott levett a lábamról. A halai közt landoltam. Nala csak simán hozzám dörgölőzött, persze miután szétrágta a csizmám. Majd Skippy és Olaf csúszdázott, és nekem hajtottak, beleestem a medencébe. Rafi szerint még mindig vicces, ha lepisil. Charlie pedig egész egyszerűen kiröhögött. Tappancs és Lucy legalább békén hagyott, még Julien sem okozott galibát.
- Én ebben nem lennék olyan biztos - állapította meg Harry, és mindketten kacagni kezdtek, jómagam viszont győztem megtalálni hol a hiba. Nem voltak hozzá kulcsaim.


Szerda
★ Elvinni apa ingeit a tisztítóba
★ Újabb táblákat elhelyezni az állatok etetésére vonatkozóan
★ Táncóra

- Elnézést a késésért - vágódok be az ajtón és szakad ki belőlem az a hatalmas levegőtömeg, amivel felrohantam a lépcsőn, s az újabbakat még mindig kapkodva veszem. A tánctanár szúrós tekintetét érzem a hátamon, amikor beállok a többiek közé. Remek, most elkezdett viszketni.
- Az orrod - súgja valaki mellőlem.
- Mi? - takarom el azonnal, és ráemelem tekintetemet kétségbeesve. Georgiana, megint leégeted magad.
- Az orrod. Koszos. Van rajta valami fekete maszat - állapítja meg.
- A francba, a festék - világosodom meg. Eltakarom az orrom, és vakargatni kezdem, aztán eszeveszettül sikálni.
- Te festő vagy? - kérdezi.
- Nem, csak táblákat festettem. Munkaidőben. Mert mindenki sült krumplival eteti az állatokat, és senki sem fogja fel, hogy nem tesz nekik jót - mondom felháborodottan.
- Talán valami gondja akadt az ifjú hölgynek és a fiatalúrnak? - szólalkozik ide a tánctanár, mire mindketten felkapjuk a fejünket és serény tagadásba kezdünk.
- Nem, nem dehogyis - mentegetőztem.
- Nem, nem erről van szó. Khm... Csak arról beszéltünk, hogy... hogy melyik táncforma mutatna a legjobban például egy pár nászi táncaként.
- És mire jutottak.
- Hooogy...
- Hogy ezt Ön jobban tudja nálunk - válaszolom kisegítve őt.
- Az való igaz. Nos, akkor kérem, jöjjenek ide, és mutassák be az iménti lépéseket!
Ijedten összenéztünk. Végünk van. Nem kicsit, nagyon. Mit mutatott egyáltalán az előbb? Sasszé-sasszé, pördülj-fordulj? Nyilván egyikünk sem figyelt oda. Nyeltünk egy nagyot, és ahelyett, hogy egymás lábára léptünk volna, mindketten idétlen, sajátos mozgáskultúránk előadásába kezdtünk, nevetségessé téve ezzel az órát. Senki sem tudta, hogy valójában ennél többre is képesek lettünk volna.

Csütörtök
♘ Megvarrni az elszakadt ruhákat
♘ Bronx Zoo: csak most ne történjen más egyéb!
♘ Pénzt kuncsorogni apától valami kevésbé szakadt cipőre

Kota és Sheila, az oroszlán ikerpár, magukra maradtak. Az anyjuk eltaszította kettejüket, így nekünk kell gondozni és ápolni őket ezentúl. Ragtapaszos ujjaimra húzom rá a gumikesztyűt, hogy el ne kapjanak valamit tőlem, hiszen az immunrendszerük még nem erősödött meg kellőképpen. A kezembe veszem a a cumisüveget, és megpróbálom megetetni Kotát, aki szörnyen nyüsszög, s rendre elhajol az üveg szopikája elől.
- Enned kell, kérlek - könyörgöm a szőrmóknak. Kétségbeesetten nézünk össze Harryvel, aki Sheila pártfogásán ügyködik. - Tudom, hogy anyát akarod, de most én vagyok az. Vigyázni fogok rád, ígérem, de kérlek, egyél - még mindig sír. Nem segít, ha folyton a szája elé tolom, szerintem így fogunk elaludni, a karomban vele, és fel fog őrülni a tudat, hogy nem tudtam mit tenni érte, és éhen hal. Fél órán át könyörgöm tovább, s már Istenhez fohászkodom, hogy segítsen. Próbálok biztatóan mosolyogni, ahogy az embereknek, az állatoknak is erre van szüksége. Rá kell jönnöm, a nyaggatás nem használ. - A kedvemért  - biztatom kedvesen. - és Sheiláéért. Naaa? - továbbra sem érek el vele eredményt. Utolsó reményemként dúdolni kezdek. Erre úgy tűnik, mintha olvadni kezdene a jég, a szája elé tartom az üveget, és ő finoman ráharap, s látom, ahogy szürcsölgetni kezdi. - Ez az - gördül végig egy könnycsepp az arcomon. - Harry... Harry eszik. Látod, eszik. Eszik - súgom oda büszkén és boldogan.
- Sheila is - hangzik a felelet.


Péntek
✿ Csillivillivé tenni a ház rámeső részét
✿ Játékkeresés a neten Scottnak
✿ Randi/Nemrandi

Fáradtan dőlök hanyatt az ágyon, mikor úgy érzem ideje egy kis szünetnek. Még egy része hátravan. De a söprögetést, felmosást, szőnyegporszívózást, mosást és ablakpucolást idefent magam mögött tudhatom. Pihegve veszem az ölembe ezúttal a laptopomat, amit sikeresen le is tüsszentek a felszálló porban, ami az ennek eltüntetésére alkalmatos masina és törlőrongyok után maradt, és még csak éppen apad egy adagja. Nagyot ásítva nyitom fel az agyonmatricázott fedelet.
Labdajátékok - írom be a szót a keresőbe. Úgy sejtem jobban el tudnám bűvölni Scottot, ha halat vinnék neki, de nem szabad, hogy miattam hízzon el, így is többet kap stikában, mint amennyit szabadna. És mostanában olyan ügyesen halad, igazán megérdemel egy szebb labdát, nem azt az egyszínűt. Hiszen egy sztárfókának nem szabad snassznak mutatkoznia a vízi műsoron.

Elnyúlok a mobilomért, s feloldom a billentyűzárat. Nem jelez új hívást vagy üzenetet. Kár, meglehetősen jóképű volt. Ezek szerint ő máshogy vélekedett rólam. Mázli, hogy nem ábrándoztam máris esküvőről. Ez pedig csak egyet jelenthet: ma durmolok és dorombolok. Végre kialhatom magam. Valahol nem rossz dolog ez a két és fél nap szabadság, de hiányoznak a többiek.


Szombat
Receptet keresni, amit aztán megsüthetek
Családi vacsora
Csizmasuvickolás

Pittyent egyet a mobilom. SMS. Nem törődve a társasággal előhúztam a zsebemből, és hátat fordítva nekik megnéztem mi áll benne.

Rafi belázasodott.
Harry

Azzal visszasüllyesztettem a helyére. Egy pillanatra megálltam, muszáj volt lecsillapodnom, hogy ne kezdjek mindjárt fékevesztetten rohanni. Nagy levegő. A fenét! Nem érdekel. Szaladok a kabátomért.
- Nekem ne terítsetek! Rafi belázasodott. Mennem kell! - nem várom meg amíg bárki is feltartóztathatna, vagy számonkérő szót válthatna, hanem tornádóként viharzom el a bejárati ajtón át. Nem foglalkozom azzal, hogy mekkora felfordulás nyomait kellett eltüntetnem a konyhából, hogy a vendégeink ne arra érkezzenek nincs süti, azzal sem hány tésztát égettem oda, s kapargattam le róla az égett részt, vagy meddig tartott mire helyrehoztam a megborult cukros bödön után tűrhetőre a sütimasszát, esetleg hogy puhítottam meg, s intéztem el, hogy ne essen össze, semmilyen szabadnappal nem törődöm, csak annyit tudok: mennem kell, nem várhatok.

Vasárnap
㋡ Meglátogatni Fredet

Nem terveztem mást, csak ezt. A hét során beigazolódott, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy annak elképzeléseim szerint kellett volna. Éppen ezért közeledve a vége felé belátom, hogy semmi értelme elterveznem dolgokat, mert nincs időm az érvényre juttatásukra.

Kopogok és hahót kiáltok a bátyám szerelő műhelyének küszöbén. Ha az ember lányának három bátyja van, akkor az megtanulja, milyen fontos jelezni, hogy jössz. Még várok vagy egy percet mire benyitnék, úgy ítélem meg az éppen elegendő, ha illetéktelen behatoló volnék. Az ajtókilincset magam mögött is lenyomva már a szemem kajtat utána a helyiségben.
- Rick! - keresi őt a hangom is, s mivel nem találja, újból szólongatom.- Freddie!
- Pillanat!- szólal meg valahonnan. - Csak... ezt... még... megszorítom - tart szünetet a szavai közt, amiből feltételezem a fogóval babrál. Akárhol is.
Jóóóó. Addig én körülnézek. Egy asztalkára repül a tekintetem, először dobolni kezdnek rajta az ujjaim, majd egy csavart görgetek fel és le, ahogy kedvem tartja.
- És milyen heted volt? - érdeklődik.
- Hosszú. Nagyon hosszú... - felelem fáradtan. A hanghordozásom és az arckifejezésem mindent elárul.
- Azt látom - törli az olajos kezét valami régvoltpatyolat rongyba, amint előmászott egy autó alól. A szemeim alatt hatalmas táskák, és mintha begyulladtak volna az éjjeli sok sírástól, a hátam görbe és hajlott, minden tagom ernyedt. - Gyere ide - szán meg, miután végigpásztázott, majd megölel. Még az sem érdekel, hogy tönkreteszi a ruhámat, szükségem van rá, a bátyámra, főleg egy ilyen hét után. És a nyugtató szorongatására, mert erre csak ő képes.