John Jay College of Criminal Justice (CUNY) – Bachelor of Science in Emergency Services Administration
Ha dolgozik//Munkabeosztás:
diszpécser; önkéntes munka mentő-kutató csapatoknál
Ha dolgozik//Munkahely:
9-1-1 központ
Hobbi:
görkorcsolyázás, egészségügyi és kriminológiai ismereteim bővítése, filmnézés, amatőr színjátszás
Play by:
Rooney Mara
Jellem
"Nem tudjuk úgy látni magunkat, mint ahogy mások látnak bennünket."
× magányos farkas, aki szereti az egyedüllétet × kiváló hallgatóság munkájából kifolyólag × barátai számát fél kezén meg tudja számolni × az az ember, akit nem hagynak nyugodni a rossz megérzései × sokan antiszociálisnak, rideg és különc nőnek képzelik × empatikus, higgadt nő, aki mindennél jobban szeret segíteni másoknak × sosem szerette a középpontot, ezért is választott egy olyan hivatást, ahol nem kell szembenéznie senkivel, de mégis közvetlen kapcsolatban áll az emberekkel × amatőr színjátszókörbe jár néha × tavasszal és nyáron több alkalommal is görkorival megy dolgozni × nem dicsekszik a főzőtudományával, mert az nem nagy, és inkább rendeli a kaját × párkapcsolatai sosem voltak teljes értékűek, nem szeretne elköteleződni × van egy húga, aki külföldön él jelenleg, ritkán találkoznak × szeret együttműködni rendőrökkel, tűzoltókkal, mentőkkel - és mindenkivel × imádja: a csokit, a napsütést, a rózsát, a vörösbort × utálja: a hamis bejelentéseket, a bűnözőket, a politikát, az esőt
Múlt
"Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva."
(Stephen King)
Nem vagyok paranoiás, mégis megnézem legalább egyszer, bezártam -e az ajtót magam mögött. Lehet, hogy túlzottan figyelek mindenre már, még itt a lakásban is. Öt kerek éve költöztem be ebbe a harmadik emeleti lakásba, amely tökéletes számomra. Egy egyedül élőnek megfelelő zug, ahol lehajthatja a fejét, illetve, ahol tud pihenni. Néha fel tud zaklatni némely telefonhívás, olyankor kóválygok egyet a városban, vagy pedig utánanézek mindennek, ha esetleg furcsamód nagyon érdekel valami. Tíz éve vagyok a segélyhívóközpont egyik munkatársa, az elején nagyon rossz volt, amikor egy-egy hívás során rémült, síró, aggódó, félő emberekkel vagy gyerekekkel kellett kommunikálni. Sok tanfolyamon vettem részt, amelyek leginkább pszichológiailag készítettek fel legjobban arra, miként lehessek megnyugtató vagy legalábbis hogyan érjem el azt, hogy több információval gazdagodjak a helyszínről, az előzményekről, a sérültekről, áldozatokról, vagy a szemtanúk ne essenek még nagyobb pánikba. Nem könnyű kiszedni egy olyan emberből bármit, aki már remeg vagy csak arra gondol, hogy menekülnie kell. Emlékeimben tisztán él az első napjaim egyike, amikor egy nagyon szörnyű eset történt. Egy kisfiú telefonált, ijedt volt, de ennek ellenére is képes volt elmesélni mindent arról, ami történt vele az utóbbi három órában. Betuszkolta őt egy idősebb férfi egy sötétszürke, hatalmas autóba és egy sötét szobába találta magát a kicsi fiú. A férfi telefonja leesett, viszont kiment a szobából, és nem vette észre mindezt. A gyerek azonnal tudta, a 911-et kell tárcsázni... több percig beszéltünk, addigra a számítógép is kimutatta a pontos helyszínt, ám a háttérben hallottam, közeledik a férfi, aki hallotta, hogy a fiúcska beszél, erővel tárta ki az ajtót, a kisfiú sikolyát hallottam ezután, aztán már mást nem. A telefont letették, kikapcsolták. A rendőrség a helyszínre érve ruhákat talált, a kisfiúét és egy táskát, amelyben egy ruhabolt számláját, ebből arra következtettek, hogy elvitték a gyereket más ruhába öltöztetve. Ezután nem tudtam a nyomozásról semmit, míg nem hallottam a tévében egy újabb kisfiú eltűnéséről. Hasonló módszer, hasonló eltűnés. Pedofil lenne? Hiszen két hét éves fiú tűnt el, mindkettő szőke hajú, mindkettő tökéletes alany. Nem vagyok nyomozó, sem pszichológus, mégis összefüggést láttam ezekben, viszont a rendőrség akkoriban lezáratlanul, elárvultan hagyta ezt az ügyet. A két fiú ügye lóg a levegőben azóta is. Többször is feltettem a kérdést, miért nem tesznek ebben semmit? Vajon megölték -e őket? Sokat töprengek az ilyeneken. A pohár vörösbort leteszem a konyhapultra, míg felkapok magamra egy kardigánt, majd felveszem ismét a poharat, kimegyek a teraszra, ott viszont még mindig elkél a melegebb öltözék. Kortyolgatni kezdem a bort, amikor a csengő hangját hallom. Nem várok senkit sem. Papucs nélkül, halkan odaosonok megnézni, ki lehet az ilyenkor. Ilyen későn. Ilyen váratlanul. Kinézek, de senkit nem látok. Sem a folyosón, sem a liftnél. Valaki szórakozik. Gyűlölöm az ilyet. Bekapcsolom a tévét háttérzajnak, míg telefonon olvasni kezdem a hírújságok egyikét, ahol a sok unalmas hír mellett feltűnik valami... Két gyermek csontjaira bukkantak a várostól néhány kilométerre. Nagyon úgy tűnik, hogy az egyikük legalább kilenc, másikuk hét éve halt meg. Azonnal eszembe jutott az a két kisfiú. Ők lehetnek azok? Azóta sem felejtettem el őket, a kisfiú sikoltozása... Az belém égett. Valami azt sugallja, hogy köze lehet egy pedofil hálózathoz ennek, nem szimplán egy sorozatgyilkos, akinek az ölés a mindene. Szórakozik, megbecstelenít gyermekeket. Valamit tennem kell.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
A munkádból adódóan nem csodálkozom azon, hogy akad benned egyfajta elővigyázatosság azzal a világgal szemben, ami mindannyiunkat körülvesz, hiszen naponta többször is szembesülsz annak árnyoldalával. Ez bárkit nyugtalanítana, legfőképp akkor, hogyha utána csak a lezáratlanság marad és hiába válsz fontos részévé az ügynek, mégis rengeteg kérdésed marad utána, melyekre válasz talán évekkel később vagy soha nem érkezik. Mindezek ellenére úgy vélem fontos munkát végzel, hiszen nem lehet egyszerű úgy segíteni a másiknak egy telefonon keresztül, hogy közbe megőrizd a saját nyugalmadat és ne tedd még nehezebbé a vonal túlsó végén lévő számára az amúgy sem veszélytelen helyzetet. Sajnos akadnak ilyen esetek, amelyek a legrosszabbul végződnek, te viszont úgy vélem mindent megtettél, hogy a lehető legtöbb segítséget nyújtsd, bár sokszor hátramarad az érzés, hogy ez sem elég. Azért remélem bármi is a terved ezek utánra a több segítséggel kapcsolatban, az nem egyenlő azzal, hogy nagyobb veszélybe is sodrod magad ezáltal.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
Kezdőlap
