Sose hittem volna, hogy egyszer annyira fogok unatkozni, hogy majd az életemről fogok olvasni, azonban eljöttek ezek az idők is. Hát akkor kezdjünk bele, mert nincs miért tovább húzni az időt, úgysem írhatnak le semmi olyat, amit eddig ne tudtam volna magamról.

Év végi összesítés (1970):
Létesítményünk lépcsőjén egy újszülött leánygyermeket találtunk, melyre Mr. Drumbrat bukkant rá haza vezető útján. A csecsemő életképesnek és egészségesnek bizonyult, így tehát az "Árva" nevezetű programunkba bevettük, annyi különbséggel, hogy őt pár napos kora óta képezzük. Természetesen egy csecsemővel nagyon még nem lehetett mit kezdeni, azonban reményeink szerint majd pár év múlva egy életerős gyermekké cseperedik, akit megfelelő ráhatással és kiképzéssel profi bérgyilkossá avagy fejvadásszá lehet képezni.

Nem hittem volna, hogy ilyen sokat írtak le az életem elejéből és azt sem tudtam egész eddig, hogy ez a Drumbrat talált meg.. Bár éreztette velem, hogy "mennyire" szeret, mindig készségesen vállalta a büntetésemet.

Nagyon kiegyensúlyozatlanul étkezik, arról nem is beszélve, hogy éjszakánként nyugtalan és nem tudja magát rendesen kipihenni. Van hogy képes órákat végigsírni a nélkül, hogy befulladna.

Ideje lapozni.

1972. március 19. :
Lilith hamar kezdett el járni a két lábán és meglepő módon egészen jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Igaz beszélni még nem beszélt, de hamarosan annak is eljön az ideje. Egészen csendes és szófogadó gyermeknek bizonyul, nem bont rendet és viselkedési normákat is kezdi elsajátítani. Minden egyes ember, aki kezeli megszereti, mivel Lilith az első árva, akit kicsi korától kezelnek, ezért érzelmi kötödést kezd kialakítani velük. Ennek megelőzése érdekében harmadik életévét betöltve hetente mindig új ember fog vele foglalkozni. Nem szeretnénk, ha a lehetséges érzelmi kötelékek esetleg hátráltatnák az elkövetkezendő években.

Fura, hogy ezeket így utólag olvasom és kezdem megérteni, hogy miért volt annyira sok nevelőm és tanárom.. tényleg egyikkel sem volt időm megismerkedni, arról nem is beszélve, hogy közülük nagyon sokan ridegek és gonoszak voltak, akkoriban ez még kiváltott belőlem valamit, de a "ráhatások" miatt ezekre már immúnis vagyok. Na de lapozzunk egy másik évre.

1975. június-december:
Megkezdődtek a harcművészeti edzések és a tanulmányok nála. Idejét éreztük már annak, hogy belekezdjünk és őt is megfelelőnek találtuk. Fogékony és fürge volt, hiperaktív és elég ügyes volt, remek logikával és gyors észjárással rendelkezett. Azonban minél inkább múlt az idő egyre jobban kezdte bontani a rendet, ezért néha kénytelenek voltunk erőszakhoz folyamodni a lenyugtatása érdekében. Augusztusra a megfelelő alapokkal rendelkezett, azonban életkora miatt nem igazán akart megülni egy helyben és tanulni, és október 3-án megkísérelte elhagyni létesítményüket. Mr. Drumbrat kapta meg a lehetőséget arra, hogy megbüntesse a lányt és a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogyan terveztük. Harcművészeti alapokat próbálta felhasználni a nevelője ellen, aki gyenge idegzete révén elvesztette az önkontrollt és addig verte a lányt, míg egy hétre be nem került kómásan létesítményünk kórházába.. Egy hónapos kihagyás után folytatta tovább elméleti tanulmányait és rá két hónapra folytatódtak a fizikai edzések is.

Biztos, hogy ezt sem fogom elfelejteni.. Sose fogom elfelejteni azt az elégedett mosolyt, amelyet Drumbrat arcán láttam elterülni, de hát megkapta a jutalmát érte.. Egy évvel ezelőtt információt akart kiszolgáltatni a hatóságoknak és hát engem neveztek ki az eltakarítására, mondanom sem kell, hogy élvezettel csináltam, minden egyes perce élvezetes volt.
Lapozzunk!

Év végi összesítés (1977):
Ebben az évben elsajátította a karate összes harci és védelmi fogását, hamar tanul és már nem kell feltétlenül drasztikus módszerekhez folyamodni a céljaink elérése érdekében. Ebben az évben, csak háromszor kellett nagyobb beavatkozás a tiltakozása miatt.. Azt már tudjuk, hogy imádja a matematikát és utálja a történelmet, emellett nem rajong az irodalomért, mert őt idézve: "Minek kell olyat tanulni, ami szerintem nem igaz?", ebből arra következtetünk, hogy.. valójában lényegtelen. Elég kifejlett aggyal rendelkezik és nagyon fogékony, semmilyen lemaradással vagy nehézséggel nem küzd.
Kezdi elnőni gyerekes viselkedését, talán kezdi megérteni, hogy ő másra hivatott, hogy ő nem egy átlagos gyermek. Persze előtte még nem fedtük fel szándékainkat, nem tudja, hogy minek képezzük ki őt, félő, hogy ehhez még éretlen és nagyon felzaklatná a dolog, ami.. újabb testi fenyítésekhez vezetne.

Még hogy.. Mennyi baromság van leírva és hát ezzel sem vagyok előrébb. Hiába lapozgatom, még mindig semmivel sem vagyok előrébb. Azt olvastam, hogy valamikor folytattak kutatást a családom megtalálása érdekében, de semmire sem jutottak.
Itt van egy másik dokumentum.. Az van ráírva, hogy Lilith családja, nem is kérdéses, hogy leteszem a feljegyzéseket és azonnal beleolvasok..
Évekig kutattunk és nem jutottunk semmire.
Sok blablablabla.. aztán évekig minden évben ugyanezt írták le, míg végül egy hosszabb és érdekesebb firkálmány nem található 1989. szeptemberéből.
Semmilyen jelentős dolgot nem találtunk, azonban egyes források szerint amit keresünk, az orrunk előtt van. Megpróbáltuk az intézményen belül dolgozok DNS mintájából kideríteni, hogy lehet-e valakinek valamilyen rokonsági kapcsolata a lánnyal, azonban két ember kivételével mindegyiknél negatív eredményre találtunk. A két ember nem volt hajlandó DNS mintát, mert abszurdnak találták már a feltételezést is.
Érdekelne, hogy ki volt az a két ember, de biztos, hogy nem itt él a családom, ez hülyeség.. ki adná a saját gyermekét egy olyan intézetbe, amelyikben bérgyilkosokat teremtenek?!
Inkább folytatom onnan az olvasást, ahol abbahagytam. Az elkövetkezendő két évre emlékszem, hisz nem voltam éppen az a mintagyerek, akit elképzelt a létesítmény. Állandóan próbáltam megszökni és eltűnni, nem akartam bezárva lenni, nem akartam az ő szolgájuk lenni, de volt egy előnyöm.. Semmit sem tudtak tőlem elvenni, nem tudtak összetörni, mert nem volt semmim, amivel zsarolhattak volna, évekig semmim sem volt, aztán.. aztán jött Ő, de ez jó pár évvel később történt, oda is eljutunk.. Szóval az elmúlt két év edzésekkel és szökéssel teli volt, de egyre többet tudtam és tudtam, hogy a következő évben mi vár rám.. fegyverekkel kellett jól bánnom.

1980. Július-December:
Szerencsére kezdett visszatérni a fegyelem és az elmúlt évek csak rossz emlékeknek tűntek, új terepre tévedtünk.. Januárban kapott fegyvert először, de az nagyon visszaütött, így szükség volt egy kis fizikai edzésre is. Igaz az önvédelmi gyakorlatoknak hála megerősödött, azonban még sem eléggé, így napi másfél órás edzéseket tartottunk egészen Június végéig.
Gyakorlatoknak köszönhetően látványosan megnőtt a testének izomzata, ami már pont elégnek bizonyult ahhoz, hogy a fegyvert megtudja tartani az elsütése után is. Meglehetősen jól célzott és pontos volt, nagyon is pontos. Megfelelő inspirációval élvezettel csinálta, aminek kifejezetten örültünk. Hamar megtanulta, hogy hogyan kell szét szerelni és összeszerelni egy fegyvert, karban is tudta őket tartani. Fokozottan tértünk át a nagyobb és erősebb fegyverekre, miközben a fizikai gyakorlatok folytatódtak.
Az agyát lehetne szivacsnak nevezni, csak itta magába a tudást és nagyon jó ésszel rendelkezik, mindig egy hónappal előbb fejezte be az azévi tanulmányokat, mint az tervezve volt.

És valóban élveztem a lövöldözést, ki ne élvezte volna? Persze a fizikai gyakorlatok már nem voltak olyan kellemesek, rengeteg fekvőtámasz, felülés és súlyemelés.. Arról nem is beszélve, hogy atlétikáznom és tornáznom is kellett, bár ezek amolyan felüdülésnek számítottak, mint tehernek. Igen és aztán ez csak ment és ment..
Mindent megtettem, amit kértek és mindent úgy tettem, ahogy akarták, csak hogy szálljanak le róla és ne kelljen a többi lúzerral egy helyen lennem. Mert ezután összeeresztettek a többiekkel és megismertem a másik 99 árvát, akit ők képeztek. Sikerült egyből összevesznem az egyikkel és jól el is vertem egyszer. Csak három hétig feküdt kómában, mert azt mondta rám ribanc vagyok.. tudom kicsit talán túlreagáltam, de miért pont belém kellett kötnie? Nem tettem én ellene semmit sem és egyetlen fiú sem érdekelt, nem akartam én tudomást sem venni róluk. Tényleg én próbáltam őt békén hagyni, de ő azt hitte, hogy valaki és erősebb nálam, hát ezt nagyon elcseszte, nem kellett volna egy beképzelt picsának lennie. Emlékszem, hogy 1984 körül csináltam.. Meg keresem, érdekel, hogy mit írtak le róla ezek a barmok.

1984. április:
Megkértük 52-es, hogy húzza fel a 24-est és provokálja ki a verekedést. 52-es is összeakarta mérni az erejét a lánnyal, így nem kellett sokat győzködni. Ő volt a programunk második kifejezetten kiemelkedő alanya, ő is gyorsan tanult és fejlődött, bár látszott a két lány közötti különbség. Lilith inkább volt csendes és visszahúzódó, míg Laylah a figyelem középpontjába akart lenni.

Na jó.. ha azt mondanám, hogy nem vagyok meglepve, akkor hazudnék.. Ki gondolta, hogy még ez is megrendezett volt?!

A verekedés hamar eldurvult, hisz 52-es kevésbé jó védekezésben, csak támadni tud és 24-es nagyon is jó mindkét területen, ügyesen és gyorsan hárítottam a támadásokat és hamar kifárasztotta ellenfelét, és addig verte, míg el nem veszítette az eszméletét, azonban akkor sem hagyta abba, mintha valami elpattant volna benne, amiből egyből pszichés gondra következtettünk, azonban a harc utáni vizsgálatok kimutatták, hogy semmilyen pszichés zavarral nem rendelkezik.

Na jó, ennyi ebből elég lesz.. De szerintem el sem kell mesélnem, hogy utána jött a test fenyítés és nagyon meg lettem fenyítve, hisz majdnem megöltem az egyik "társamat". Hogy akkor éreztem-e bűntudatot? Igen, majdnem felemésztett és akkor még voltak érzéseim.. De mára ez már a múlté és nem érzek semmit sem a dologgal kapcsolatban, jól elcsesztek.
De ezután két évig megint csak az edzések és a tanulmányok jöttek, mintha egy újabb olyan korszakba csaptak volna át a dolgok, amilyenben nem akartam.. Monotonná és unalmassá vált az életem, míg el nem jött az az idő, amikor először küldtek küldetésre, amikor először kellett ölnöm. Emlékszem a körülményekre, hogy hogyan zajlott az egész és mi történt. Egyre több fegyverrel tudtam bánni és egyre több harcstílust tudtam, aminek nagyon is örültek, elégedettek voltak. Örültek annak, hogy minden úgy alakul, ahogyan ők azt eltervezték.
1986. december 24-én volt meg az első küldetésem és nem fogom a saját szavaimmal elmesélni nektek mi történt, inkább elolvasom, hogy hogyan írták le..

1986. december 24.:
Rájöttünk, hogy hogyan tudnánk elérni a lánynál, hogy kicsit megváltozzon a világa, hogy ne akarjon megszökni, hogy ne reménykedjen. Megszerveztük az első küldetését, az első alkalmat, amikor ölnie kell. Gondosan kidolgoztunk minden részletet és tudattuk vele a fontos dolgokat. Eleinte azt mondtuk neki, hogy az embereket azért kell megölnie, mert megakarták ölni a szüleit, azt hazudtuk neki, hogy ismerjük őket, pedig még mindig fogalmunk sem volt arról, hogy kik lehetnek azok..
Sikeresen betört és minden egyes adatot megszerzett, amit akart, ekkor váltottunk a második fázisba, ekkor jött a nagy szembesítés, hogy ők nem megölni akarták a szüleit, hanem ők azok. Igaz kissé kegyetlen módszer, de neki ennél több sem kellett.. elöntötte a harag és a düh. A családnak, ahova ment volt egy gyermekük, akit elraboltak és ő velük is elhitettük azt, hogy Lilith az a gyermek, akit elveszítettek annyi évvel ezelőtt. Az egész egy hatalmas veszekedésbe csapott át, aminek a végén mindkét embert szíven lőtte.

Ide talán nem kellenek szavak és nem is tudom, hogy miért nem öltem meg azonnal minden egyes szarházit, amikor kiderült ez az egész.. persze nem tudják, hogy tudom. Mindent az a szemét Drumbrat talált ki, amikor megöltem... Évekig éltem abban a tudatban, hogy eldobtak és nem kellettem a szüleimnek, majd nem voltam én sem jobb náluk, mert megöltem őket, de hát.. nem tettem semmit sem, mert nem öltem meg őket, csak ezt most tudtam meg.
Ezt már csak egy tettük übereli ezt.. amikor húszévesen kaptam a következő küldetést.. Ki hitte volna, hogy azt is megtudták szervezni ennyire, bár szerintem nem várt következmény volt az, ami akkor történt, mert ki hitte volna, hogy egyszer közel engedek magamhoz valakit. Amúgy az elkövetkezendő hat évben semmi sem volt, küldtek a küldetésekre, én pedig mindent megtettem nekik, mert elárulva, becsapva és elhagyatottnak éreztem magam.. azt hittem csak a szervezet és a munka maradt nekem. Egyre ügyesebb és erősebb lettem, egyre jobban tompult a valódi énem és lettem az a kis gyilkos, akit ők mindig is akartak, ez csak 1990ban változott meg.

1990. február-június:
Lilith egy újabb fontos és létfontosságú megbízást kapott, be kellett férkőznie egy olyan családba, mely meglopta a maffiat. Ő is tudta, hogy mi a feladata, vagyis tudta, hogy mit kell majd tennie, ha eljön az idő. Szépen lassan napról-napra egyre közelebbi viszonyba került a fiúval Adam Rogers-el. Legalábbis látszólag, valójában teljesen érzelemmentes volt, csak játszotta a szerepet, amit kellett, hogy a fiú megkedvelje.

Látszólag kellett volna tennem és nagyon reménykedtem benne, hogy nem fogok neki megtetszeni. Ő túl kedves volt és túl fiatal, még.. ártatlan. Nem érdemelte volna meg, azt ami rávárt és ezt akkor is tudtam. Nem akartam fájdalmat Rogernek és nem is akartam közel engedni, de mindkettő megtörtént. Nem szegülhettem ellen a parancsnak, miszerint be kellett férkőznöm a családba, meg hát.. mindenki kedvelt, tökéletesen előadtam a lányt, akit vártak és talán ez a lány lehettem volna, ha nem egy bérgyilkosképzőbe vittek volna születésemkor, ha a szüleim nem dobtak volna el és nem lett volna elcseszett az egész életem..
Tudtam, hogy napról-napra egyre jobban szeret és minden annyira rossz votl, mert nem akartam ezt.. nem akartam, hogy ennyire elcsesszem az életét, de nem volt kiszállás, nem volt esélyem megakadályozni a dolgokat. Épp a féléves kapcsolatunk évfordulóját ünnepeltük volna, amikor megkaptam a parancsot, hogy ma este minden véget ér, hogy be kell fejeznem a küldetést.. Ma is emlékszem arra az estére és tudom, hogy mit tettem Adam-el.

Minden biztonsági őrt kiiktatott egy fegyverrel, azonban nem tudta, hogy az egyik őr beépített ember volt és fel volt készítve, hogy tettesse magát halottnak. Elmondása szerint a fiút bedrogozta és a fiú anyjával azonnal végzett, egy golyót lőtt a fejébe, majd az apát addig vallatta, míg ki nem adta a megfelelő információt, majd elvágta a torkát és hagyta elvérezni. Utána pedig kihúzta a házból a fiú testét és felgyújtotta a házat.

Bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész, ha csak ennyi lenne.. pár leírt sor a papírra, de megöltem egy ártatlan embert és egy másikkal meg végignézettem az egészet. Láttam a tekintetét, kitudtam olvasni, hogy mit érzett, amikor az anyját fejbe lőttem, azt a nőt, aki majdnem lányaként szeretett és.. az egészben a legrosszabb az volt, hogy úgy kellett tennem, mint akinek nem fáj a dolog, mintha nem számított volna az elmúlt fél év.. Pedig én nem ezt akartam! Nem akartam fájdalmat okozni neki, de meg kellett tennem, mert az apja olyan dolgot tett, amit nem kellett volna.. Ő volt az első ember, aki számított nekem, de amilyen gyorsan belépett az életembe, olyan gyorsan el is tűnt..
Semmit sem tudok róla azóta, nem hallottam és nem is érdeklődtem, mert csak az ő helyzetét rontottam volna. Ahogyan teltek az évek úgy váltak egyre elviselhetőbbé ezek a fájdalmas emlékek. Tökéletesen érzelem mentem gyilkológép lettem, aki semmilyen bűntudatot nem érzett..
A fenébe ezekkel a papírokkal már nem is kellenek tovább, ár teljesen mindegy mibe olvasok bele, mert már nem nagyon tanultam semmi újat, legalábbis semmi lényegeset. Minden csak a munkáról szólt, vérben áztam és fürödtem, halál lett a legközelebbi a társam. Végül teljesen eltűnt az a lány, aki egyszer voltam, már tényleg nem éreztem semmit sem a világon. És bevallom, élvezem a gyilkolást..