Rendbontás, apa idegelése, zenehallgatás, edzés (parkour és kickbox)
Play by:
Booboo Stewart
Jellem
Azt mondják angyal arcom van, de egy kisördög lakik bennem. Nos, néha egyet tudok ezzel érteni, mert a megjelenésem maga a kellem, és báj, az a bizonyos "Istenemdecukiiii" feeling, elég csak rám nézni, érted? Azon kívül a kisördögöt kikérem magamnak. Születésemtől fogva olyan áldott jó... aú! Mi a fene? Hogy került vakolat a fejemre?! Ehh.... szóval olyan ártatlanul festek, de igazából messze nem vagyok az. Ám még mielőtt valaki azt gondolná hogy akkor valami sátánfattya yakuza szerzet, akkor az téved. Nem vagyok az sem. Alapvetően egy jókedélyű pörgős alak vagyok, de persze nekem is vannak dolgok, amiken felhúzom magam. Olyankor duzzogós vagyok, de hamar megbékíthető. Próbálok mindig pörögni, és optimistán állni mindenkihez, de persze van hogy nem sikerül. De próbálni kell, mindig, ez a lényeg. Olyan soha fel nem adom jellemnek mondanám magam, ha valami nem megy, akkor hagyom kicsit, aztán megpróbálom másik irányból. Nem szeretek punnyadni, szóval mindig igyekszem valamit csinálni, és egy csomó sportágat kipróbáltam, még a táncot is. Végül kettő maradt meg, a parkour és a kickbox. Érdekes, de apám is elég sokat edz és ez így... nekem is átjött. Van amikor együtt megyünk ki a parkba. Aztán persze ott vannak a rossz tulajdonságaim is. Minden csínytevésben benne vagyok, és szeretek rossz lenni. Mármitn nem olyan ördögien rossz de azért volt már pár erős húzásom, és mivel jó kondiban vagyok nem kétséges hogy a verekedésekben is én vagyok a nyertes így szerencsére már kevesen másznak a képembe, de persze előfordul. Aztán megtanulják, én meg kapok egy beírást. Ennyi az egész. Meglehetősen makacs tudok lenni és önfejű de nem gonosz vagy rosszindulatú és sajnos már ismernek a helyi yardon is. Apus szokott onnan összeszedni de... érdekes módon nem borul ki miatta. Legalábbis szerintem tuti nem normális ez a lazasága, bár én bírom. Azt is nagyon bírom hogy amikor elmegyünk együtt nyaralni olyankor mindig tanít valami hasznosat, mondjuk lőni... Szeretem a fegyvereket, de melyik fiú ne szeretné őket? Tök jó vagyok a Call of Duty-ban is!
Múlt
Már megint az igazgatói iroda előtt ülök és várom hogy behívjanak. A tanár azt mondta hogy várjak a falnál, én viszotn leültem a tövébe mert nehogy már elfáradjak benne. Zenét hallgatok amíg ki nem nyílik az ajtó és nem hívnak. Öcsém, micsoda ocsmány iroda ilyen lepkefing zöld az egész és a diri is egy vén szipirtyó. Már minden szentbeszédét hallottam, legalább háromszor. Kíváncsi vagyok most melyik verziót akarja előadni. Magamban ezen rulettezek, ahogy leülök az asztal ezen oldalára és magam mellé ejtem a táskámat. Figyelem szigorú szottyadt arcát, és nem mutatok különösebb érdeklődést az egész beszélgetés iránt. Nem akarok itt lenni, és ezt minden mozdulatommal sugallom is felé. Maga előtt hever a mappám, amibe a gaztetteim gyűjtik, és most felém tolja. - Mégis micsináljak vele? - kérdezem. - Nézd meg - parancsolja és ahogy ránézek a testes gyűjteményre megvonom a vállam és kinyitom. A kis igazolványképről én nézek vissza, még a fülbevalóim előtt készült. Egész kölykös vagyok itt is. Na persze most is, de bajkeverésből is ötös.
Név: Keagan Gooding Kor: 17 Született: 2002. márc 24, New York Vércsoport: 0 Magasság: 170 cm Súly: 70 kg Iskolai eredmények: ....
- Oké, ezeket magamtól is tudom, mit nézzek benne? - pillantok vissza a dirire. Az meg lesújtóan néz. Engem meg nem érdekel. - Az aktád, máris olyan vastag mint egy fiatalkorú bűnözőé, és nem kevésbé tartalmas is. Verekedések, lógások, visszabeszélések... - sorolja ahogy rám néz a szemüvege mögött ami már nem is igazán szemüveg hanem sokkal inkább nagyító és olyannak tűnik mint valami ronda hernyó. Igen, mint a hernyó az Alice in Wonderland horror verziójából, amit szeretek játszani is a gépemen. Csúcskategóriás ahogy majdnem minden. Fater bocsánatkérései az idő miatt, amit nem velem tölt hanem dolgozik vagy a jó ég tudja mitcsinál. Azt hiszi elhiszem hogy a műhely miatt tűnik el olykor hetekre amikor a nagyiékhoz vagyok lepasszolva, vagy edzőtáborba? Na persze, persze. Húsvéti nyúl. Hm, tulajdonképpen húsvét és nyúl... egészen éhes vagyok, és így már nem igen figyelek a szentbeszédre, csak azon filózok hogy hazafelé hol álljak meg enni valamit. Egy jó kis hamburgert vgy egy gofrit. Hm, jobbnál jobb. - ... abból kiindulva hogy micsoda az apád... - itt egy kicsit összezavarodok hiszen nem értem hogy jönnek a kocsik a kajámhoz, de elengedem a fülem mellett. Apa autószerelő műhelyt vezet és valami mást is csinál mellette de elsősorban Apa. Anyámat sosem ismertem és fater sem mesél róla semmit szinte, de azt tudom hogy engem szeret. Mármint nyilván szeret, másért nem kényeztetne ennyire és nem venne meg mindenfélét, és nem vinne nyaralni meg edzőtáborokba. Nem futnánk együtt a parkban assassin creed-est játszva. Nem vinne el a nyaralóba célbalőni és nem cipelt volna el egy apa fia táborba se. Mint valami katonai kiképzés volt de jó versenyek voltak és élveztem is. Vagy a hegymászást. Az jó erőnlét edzés bár kutya fárasztó. - ... és mint ilyen, neked is be kell tartanod a szabályokat amik azért vannak hogy.... - távolról üti meg a fülem ez a sok szar amit pofázik, és már alig várom hogy kijussak innen, és a haverommal bandázzak haza. Mielőtt fater meglátná az ellenőrzőmben a beírást. Megint. Bár ahogy észrevettem, nem igazán érdekli inkább a miértekre megy rá és meg tudom magyarázni meg hát... azért annyi van bennem hogy azt is hozzátegyem ha tényleg én kerestem a balhét. Van olyan is, amikor merő unalomból keresem a bajt. - Remélem érthető volt - mered rám a vén banya én meg pislogok kettőt, mert a monológból kb összesen tizenöt szó ért el hozzám, de még ez is tizenöttel több mint amire kíváncsi lettem volna. - Persze, persze. Ha maga mondja... - vonom meg a vállam, és ezzel végül el is bocsát. Na végre. Vállamra kapok a táskám és már sprintelek is kifelé a suliból hogy összepacsizzak a legjobb haverommal. - Na mi volt? - Csak a szokásos. Itt be, ott ki - mutatok az egyik, majd másik fülemre és barátságosan vállon veregetem a srácot. - Gyere, éhen döglök. Aztán el kéne menni.... - kezdek bele a kaja utáni tervek szövögetésébe. Minek siessek haza? Úgyis üres lenne a ház, és fater későn ér haza mint mindig. Addig meg már nehogy már unatkozzak.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Elvileg úgy vallják, hogy úgy szép az élet, hogyha zajlik, és te körülötted sincs ez bizonyára másképpen, figyelembe véve a csínytevéseid és annak következményeinek népes listáját. Nincs is ezzel probléma. Úgy gondolom addig kell mindenkinek kiélveznie azt, hogy fiatal, amíg csak megteheti és ahogyan észreveszem te sem hagyod sem elpazarolni ennek egy percét sem. Legalább a későbbiekben lesznek olyan élmények, amelyekre jókedvvel emlékszel majd vissza. Jó dolognak tartom, hogy az apukáddal ilyen kapcsolatot ápolsz, és bár az a rész, ami a távollétét jelenti nem túl szerencsés, de úgy látom az együtt töltött idő alatt igyekszik mindenre megtanítani, ami a későbbiekben akár hasznodra is válhat. Várom, hogy miképpen alakul az életed. Remélhetőleg a továbbiakban sikerül majd elkerülnöd ezeket a kéretlen figyelmeztetéseket, mint amit az igazgatótól is kaptál. Csak okosan!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!