[GEEK-ek számára]:
-----BEGIN GEEK CODE BLOCK-----
Version: 3.1
GCS/L/FA d s-: a--- C++ U P L+ E+++ W++ N- o+ K- w++ O M V PS PE+ Y+ PGP t+++ 5 X R+ tv++ b++++ DI+ D- G e h!-- r- !x
-----END GEEK CODE BLOCK-----


[„Normál” emberek számára]:
- Pozitív tulajdonságok:
1. Jessica egy geek. Különböző technikai eszközök használatához ért, de azok közül is leginkább a számítógépekhez. A lány nemcsak a Microsoft Office termékeit vagy az internetet tudja használni, hanem egészen jól ért a kódoláshoz, programozáshoz is. Alkalom adtán egy animáció vagy digitális rajz elkészítése se okoz neki nagy fejtörést. E „gyíksága” pedig azzal teljesedik ki, hogy megannyi fandom kitartó tagjának mondhatja magát. Ezeket különböző fandomos pólók, ereklyék gyűjtésével és az évenként megrendezett New York Comic Con, BookCon vagy E3 látogatásával tetőzi.
2. Büszke tagja a Star Trek fandomjának, hiszen klingon nyelven is tud beszélni. (De Star Wars és Star Gate rajongónak is mondja magát. Tulajdonképpen minden jöhet neki, ami kicsit is sci-fi.)
3. Egész komoly könyvmoly is. Könyvek nemcsak a könyvespolcain, hanem az éjjeliszekrényén, vagy fiókban, de elég gyakran a szobája padlóján is megtalálhatók, kisebb-nagyobb kupacokban. Olvasás nagy szenvedélye, szinte minden helyzetben képes több tucat oldalt olvasni, több órán át. Műfajok terén nem nagyon válogatós, kedvencei a sci-fi, fantasy és persze romantikus könyvek. Több tucat kitalált karaktert kedvel.
4. Magas intelligenciával rendelkezik. Ez egyrészt könyvek iránti szeretetének tudható be, másrészt annak, hogy szeret tanulni. Úgy gondolja, hogy tanulni fontos és nem árt, hogy ha az ember kiképzi magát egy bizonyos területen. Ő számára ez a terület az informatika. De a matekot is szereti.
5. Állatbarátnak tartja magát. Kedvencei a macskák.
6. Örömét leli a sakkban, társasjátékokban, szerepjátékokban.
7. Szereti kávét. Ha megleped vele kora reggel vagy este, tanulás közben, hálája üldözni fog téged.
8. Segítőkész, többnyire (mikor figyelmét nem köti le egyik szenvedélye/hobbija). Házimunka terén, ha kell szívesen besegít, például a konyhai teendőkben.
9. A többi emberrel általában igyekszik jól bánni, kedves lenni. (Persze, akadnak kivételek.)
10. Nagy ambíciója van. Szeretné, ha sikeres lenne majd, jó diplomával jó állást szerezne majd magának. Illetve igazi versenyszellem is él benne tanulás terén és a többi testvérével szemben.

- Negatív tulajdonságok:
1. Szociális, társasági életet nem igazán él. Oka az, hogy nagy társaságban eléggé félénk, szelídebb típus, már csak azért is mert gyíksága miatt mindig is kicsit kilógott a kortársai/az átlag közül.
2. Fentebbi pontból következik, hogy a nagy, hangos bulikat nem kedveli. Nem igazán látja értelmüket, illetve rombolni az agysejtjeinek állományát különböző szeszes itallal vagy droggal. Szóval nem ő a tökéletes ember, akit elvinnél magaddal egy nagy házibuliba, vagy netán egy bárba, discoba.
3. Inkább az éjjeli bagoly típus, (főleg, ha sokat kell tanulnia másnapra), így reggel nem igazán akarsz vele összetalálkozni, akkor van igazán a legrosszabb formájában.
4. Olykor hiszti roham jön rá, még a legapróbb dolgok kapcsán is. E kapcsán nem szeret egy légtérben lenni buta, nehéz felfogású emberekkel. Igazából nehezen kommunikál mindenkivel, aki nem érti meg egy kicsit se, hogy milyen egy geeknek lenni.
5. Van, hogy szeret kéretlenül is osztogatni tanácsokat, ezzel is kimutatva, hogy mennyire tanult személyiségnek gondolja magát.
6. Viccek helyet van, hogy szarkasztikus megjegyzéseket tesz.
7. Flörthöz/bókhoz nem igazán ért, hacsak nincs köze valami geek dologhoz.
8. Szobája többnyire úgy néz ki, mint ahol pár perce éppen egy betörő járt.
[A Jessnaplo.exe fájl indításához adminisztrátori engedélyre van szüksége.]
[Engedélyezi a program indítását?]
[Igen.]

[Kérjük, írja be a jelszót:]
[Jelszó: ************]

[Jelenleg még egy bejegyzés sincs. Létrehoz új bejegyzést?]
[Igen.]

[Kérlek, add meg az új naplóbejegyzés nevét:]
[Előszó & 1.]

  Ki is Jessica Hien Chan? "Csak egy geek lány", "Az a különc ázsiai lány", "Hát tudod, ő a húga..." Legtöbbször biztosan ezek a válaszok hangzanak el a kérdésre. Jogosan, asszem, és ez rendben van. Már megszoktam ahogyan viselkednek velem az emberek. Nem mintha vágynék a középpontra. Végül is, most egy virtuális naplóba pötyögöm a gondolataimat, válaszolva az imént feltett költői kérdésre.
 Engedelmeddel akkor (Napló) bemutatom röviden az életemet és jelenlegi helyzetemet.
 Történetem nem is kezdődhetne mással, mint a Big Banggel, a Nagy Bummal, a világűr létrejöttével. Persze, az ősrobbanás több milliárd évvel a születésem előtt történt, de közrejátszott benne. Személyesebb „bummnak” tekinthető a megfogantatásom. Az anyukám, Mei, főként kínai felmenőkkel rendelkező erős, határozott üzletasszony, ráadásul gazdag is, e helyzetért megdolgozott. A munka szinte a mindene, plusz mi, a családja is ott vagyunk neki. Én úgy kerültem az életébe, hogy egyszer csak (pontosabban olyan 20 éve) eldöntötte, hogy gyereket akar és így létrejöttem én, mesterséges megtermékenyítős/lombikbébi program keretében. Az anyukáim nagy örömére. Igen, többes szám, ugyanis van még egy anyukám, őt Karennek hívják hivatalosan, de én legtöbbet Anyu 2.0-nak hívnom, révén, hogy ő sokkal közvetlenebb, amolyan upgrade-elt változata a biológiai anyukámnak. Ami azt a férfit illeti, akitől a génjeim ötven másik százalékát kaptam, nem tudok semmit, csupán, hogy vietnámi eredetű kínai volt. Ennyit elég is róla, hiszen Mei és Karen nevelt fel. Engem és a testvéreimet.
 Igen, többen vagyunk, de lényegében csak az a közös bennünk, hogy ugyanazok a felnőttek neveltek fel minket. Még is úgy érzem muszáj rájuk is kitérnem, hogy érthető legyen miért érzem úgy, hogy a családom nem ért engem.
 Kezdem a bátyámmal, Daniellel, vagy ahogyan csak én hívom: az ősemberrel. Azért kapta tőlem ezt a gúny…akarom mondani becenevet, mert csak rá kell nézni. A srácnak több izma van, mint agysejtje.  De nem kell őt sajnálni, vagy elmondani neki a véleményemet róla, mert tudja. Meg is kaptam tőle a saját becenevemet: Gyík. Mivel geek vagyok, amit még ő is elismer. De elég ennyi róla, majd még visszatérek rá.
 Következőkként Bent és Zoet kell megemlítenem, az ikreket. Ben szereti Dan pártját fogni, aki ellenem fellépve tanítja a kisfiút focira, holott én próbálom Bennel megszerettetni a könyvek világát, észt tölteni a kobakjába, nehogy felnőve olyanná váljon, mint a bátyánk. Jelenleg a foci nála jobban siker, de engem sose hagy el a Remény. Zoe pedig akaratos, olyannyira, hogy egyszer kénytelen voltam leülni vele és megnézni egy Barbie hercegnős filmet. Nem érdekelte, hogy én már kinőttem belőle és amúgy meg sose szerettem azt a szőke, rózsaszín világban élő babát. De igazából jógyerekek és szeretem őket, főleg, amikor hagynak békésen olvasni vagy tanulni.
 Van még ezen kívül két lánytestvérem, Sage és Alexis, akik szintén fiatalabbak, mint én, viszont egyikkel sincsen nagyon közeli kapcsolatom, teljesen különbözőek vagyunk. Plusz őket semmi áron nem tudtam meggyőzni anno, hogy jöjjenek el velem megnézni az új Star Wars részt. Nem úgy, mint Bent és Zoet.
 Péntek este volt, s mint minden más, normális pénteken, egy korombeli kamasz se tartózkodik otthon, mind elmegy inkább a barátaival közösen csökkenteni az agysejtjeiknek számát és a hallásuk éppségét. Én nem osztoztam sose ezen a nézeten. Emiatt a házunk is szinte üresen kongott, anyuék konkrétan rám bízták az ikrek felügyeletét. Nem bírok koncentrálni a bonyolult matematikai egyenletek megoldására, meg a kódolásra se miközben figyelnem kell másokra, nehogy összetörjenek egy drága vázát, meg ilyenek. Rögtönzött matekfeladatokat nem voltak jó megoldások a problémámra. Drasztikusabb megoldás kellett kiötlenem, és mivel éppen ment az új Star Wars a mozivásznakon, így rávettem őket, hogy jöjjenek el velem. Én látni akartam a filmet, ők pedig az én zsebpénzem kárára szórakozhattak. Mindenki jól járt. Mondjuk, lehet, hogy úgy nézett ki a dolog ismeretleneknek, hogy a bébiszitter, aki nyilván rajong a franchiseért (mert Star Wars mintájú pulcsit viselt, ami vagy egy mérettel nagyobb volt rá a kelleténél) ő az, akit igazán érdekel és a gyerekeket csak elhozta magával. Főleg mivel, találd ki volt az, aki sírt a rész végén, mert újabb kedvenc karaktere halt meg.
 Igen, én voltam.
 Összetörték a szívemet, hogy már ebben is csak úgy hullanak a kedvenc karaktereim, mint a legyek. Pedig ennek egy családi filmnek kellett volna lennie, nem a Trónok Harcának scifiben és fiatalabbaknak.
 De… Utólag gondolom Bennek se lehetett kellemes, mert emlékszek, hogy kicsit igencsak meglepetten adogatta nekem a papírzsepiket, mikor már haza felé tartottunk. Zoe viszont csak értetlenül nézet rám.
 „Azt mondtad, hogy lesz benne hercegnő. Nem is volt benne hercegnő!”, fakadt ki mérgesen.
„Volt benne. Leia, az az idős néni…”, próbáltam megmagyarázni neki.
„A hercegnők fiatalok és koronát viselnek! Hazudtál! ”, mérgelődött tovább, meg se hallva ahogyan még mindig szipogva öt perc alatt megpróbáltam elmagyarázni mind a nyolc filmet, kitérve arra, hogy Leia miért is hercegnő.
 Azt hiszem nem kell tovább ragoznom, hogy ezután többet miért nem néznek meg velem bármit is.
 Továbbá ez a kis eset egy magyarázat arra, miért is érzem úgy, hogy különc vagyok a családomban. A családtagjaim nehezen értik meg miért is rajongok olyan nagyon az adott könyvért vagy filmért. Azt pedig még inkább nehezen értik meg, hogy én már kisiskolás koromban is szerettem tanulni, a matek az egyik kedvenc tantárgyam volt. Szívesen mentem el különböző matekversenyre, mint fejszámoló versenyek és elég szép helyezéseket értem el. Mintatauló voltam még a középiskolás éveim alatt is, ami lényegében a szociális életem rovására ment, mert én emiatt sose tartoztam a menő gyerekek közé. Én csak keményen megdolgoztam azért, hogy tanulmányait jó egyetemen folytassam tovább. Olyannyira, hogy bármelyik egyetemre mehettem volna, akár külföldire is, de én a Columbiát választottam, Dan nagy „örömére”.
 Ha pedig már megint szóba került, talán érdemes megemlítenem azt is, hogy a létével hozzájárult legújabb informatikai projektem elkészítéséhez. Az elmúlt három hónapot ugyanis nem mással töltöttem, mint egy 2D-s stílusú, egyszerű számítógépes játék elkészítésével. A játékot egyedül vagy ketten lehet játszani, mindössze pár gombot kell nyomogatni a billentyűzeten és (most még) két karakterrel működik: én és Dan. Sajátkezűleg rajzoltam meg őket és saját véleményem szerint nagyon hasonlítanak valós megfelelőjükre. Dan például ősember módjára ordít benne, veri a mellkasát és banánokat hajigál, meg néha futball labdát. Én könyveket dobálok és klingon mondatokat mondok. Szerintem roppant szórakoztatóra sikeredett, testvéreimnek is megmutattam, de ők annyira nem találták mókásnak, hamar meg is unták. Igaz, a hosszas Power Point-os kiselőadásaimat is mindig megunják és bealszanak rajtuk. De én sikerként könyveltem el, hogy végre megmutathatom Danek, jobb vagyok nála, mert virtuálisan igen is letudom győzni őt egy bunyóban.
 Tehát a versenyszellem hevében el is küldtem neki a dicső pillanatról fotókat és videót, ha már nem él a családi házban, hogy élőben nézze végig a karaktere vereségét. Eddig még nem reagált rá semmit. Közben Karennek is meg akartam mutatni az alkotásomat, akkor hallottam meg a telefonbeszélgetését Dannel. Mikor meghallottam, hogy elzárták neki a pénzcsapot, gonoszul megörültem, hogy a karma most végre visszaütött neki. Később engem vágott gyomron a bűntudat érte, főleg, hogy én közben ellene szóló játékot mutogatok a többieknek, amikor ő most valóban szenvedhet.
 Mármint, mióta az eszemet tudom veszekszünk, tréfálkozunk és versengünk egymással, de azért testvéri szeretet is ott van közöttünk. Emiatt is írtam neki aztán a következő üzenetet: „Hallottam mi történt, meghackeljem anyuék számláit? A bankot?”. Még nem írt rá vissza és nem telt el sok idő se, így olvasok még pár fejezetet az aktuális könyvből, amit éppen olvasok, és csak utána kezdek aggódni ténylegesen.
 Téged meg majd később frissítelek.


[Biztosan kilép a programból?]
[Mentés és kilépés.]